Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-12 / 73. szám

1936. szeptember 12. SZABAD IVOGRÁn .1 Hírek Akinek nem kellene szerénykednie... A gyász vitézek fájdalma Patak község népe igazságo­san rendezte a kulák kérdést. A rehabilitált középparasztok anya­gi elégtételt is kaptak: 930 má­zsa 24 búzakllograrmn beadási kötelezettség alól mentesültek. Busaj Andrásnak például 110 mázsa 51 búzakilogramm beadá­sát törölték. A tanács most ren­dezi az adófizetési problémákat A rehabilitáltak kezdenek be­leilleszkedni a falu politikai, kul­túrálja életébe. Közülük többen rendszeresen résztvesznek a ta­nácsüléseken, s más politikai, kul­turális rendezvényeken. A leg­utóbbi tanácsülés elnökségébe Mák Lászlót is beválasztották. Berta Kázmér mezőgazdasági táj­értekezleten vett részt. Minder­ről örömmel vesz tudomást a falu népe. S mégis van, akiknek retfenete- sen fáj a faluban lezajlott igaz­ságszolgáltatás. Fáj a Szabad Európa rádiónál ügynökösködő magyar gyászvitézeknek, s a fa­lu negatív eleme iné k. Ezért fo­lyamodnak hazug hírek terjesz­téséhez. Ebben keresik fájdalmuk enyhítését. Sovány vigasz ez szá­mukra! A falu népe azt tartja: e gyász- vitézek rettenetes fájdalmai olyan betegségből fakadnak, amit a „legmodernebb orvostudomány” sem tud gyógyítani. Elég baj ez a gyászvitézek­nek...! (| __s) El etet mentett Szekeres Sándor 17 éves DISZ-tag. A Salgótarjáni Erőmű mellett levő tóból kihúzott egy ful­dokló zagyvarónai fiút, An­gyal Istvánt és elsősegélyben részesítette. 1QBB MIK1125 EZER FORIKT Rekordforgalom volt a me­zőgazdasági kiállítás második vasárnapján. A látogatók szá­ma délre elérte a százezret. Már több mint félmillió em­ber tekintette meg mezőgazda­ságunk nagy seregszemléjét. M ÉTKEZÉSI BORSÓBÓL 20 katasztrális holdon ter­melt az idén étkezési borsót a palotási Május 1 Tsz. A ter­més 227 mázsa lett. ami 11 mázsának felel meg holdan­ként. A termelőszövetkezet az átadott borsóért az alap árral, a többtermelési prémiummal és a jutalommal 125 860 forint bevételre tett szert. Megkezdte termelését a Sztálin Vasmű ércelőkészítő és tömörítő műve. Keni lest Kályha-hiány Bőségesen van kályha és tűzhely a kereskedelem rak­táraiban. Közeledik a tél és bizonyára mindenkit örömmel tölt el az a hír, hogy sikerült növelni a kályhák választékát is. A Parázskályhához hasonló kivitelben Dongó elnevezésű kiskályhákat is forgalomba hoznak, T> esten, a Városligetben áll 1 „a szerénység szobra ...” Az ismeretlen férfi, akit a szo­bor ábrázol, csuklyájával mé­lyen eltakarja az arcát, hogy még a vonásai se látszódja- nak. Neve is ismeretlen, ezért aláírásként csak annyi van a talapzaton: Anonymus. Névte­len ... Az ugyanis, akinek szobrot állított az utókor — III. Béla király egykori törté­netírója — annyira szerény volt, hogy még a nevét sem akarta ránkhagyni. Nos, a szerénység szobrának megmintázásához ma is lehet­ne modellt találni! Gótai Gyula bácsit, a Salgótarjáni Szén- szállító és Szolgáltató Vállalat anyagraktárosát. Középterme­tű, barna hajú, vidám tekinte­tű férfi. Ezt ugyan nagyon sok emberről el lehetne még mon­dani, de hogy ilyen szerény legyen valaki, mint ő, azt már nem. Hímeves újító, s ezért kerestem fel és faggattam vagy jó félóráig, de magáról nem beszélt semmit, csak a munkájáról. Arról is csak ad­dig, amíg az emberhez, nem az újságíróhoz szólt. Csak egyet­len olyan kérdés kellett, amely nem szakmai dolgokról, hanem az ő életéről érdeklődött, s máris elnémult, magába zár­kózott, mert — mint mondotta — nem szeret „feltűnni”. T gy hát Gótai Gyula bácsi- ról, az emberről, csak ke­veset mondhatok... Legfel­jebb annyit, hogy őt az első pillanattól kezdve szeretni le­het, sőt szeretni kell. Szeren­csére, ha magáról nem is, más-1 tói viszont beszélt. Nem győzte I elégszer hangsúlyozni, hogy legfontosabb újítását nem egyedül, hanem Juhász Gyula főművezető elvtárssal együtt csinálták. Sikerült megtud­nom — részben tőle, részben másoktól — ennek az újítás­nak a lényegét is. Beszéljünk hát erről. Megéri! A bányatelepet, amelybe — hogy csak a fontosabbakat em­lítsük — beletartozik a kórház, a fürdő, a Közgazdasági Tech­nikum is — két búvárszivaty- tyú látja el vízzel. A szivaty- tyúkat időnként különleges zsírral kell kenni. Hogy mi­lyen időközönként szükséges ez, az a zsírtól függ. S éppen a zsír és az idő gondolkoztatta el Gótai Gyula bácsit, s ennek köszönhető az újítás. A búvárszivattyú ugyanis 120 méter mélyen van a kút- ban. Amikor egy bizonyos idő letelik, a szivattyút zsírozni kell, ezért kiveszik a hozzátar­tozó 120 méteres csővel együtt. Ez nehéz munkát jelent: hat embernek két napig kell dol­gozni vele. így nem nehéz megérteni, hogy minél tovább tudjuk üzemeltetni a szivaty- tyúkat, annál jobb. Mitől függ ez? A kenőanyag­tól, a zsírtól. Eddig a kenő­anyagot külföldről kaptuk, drága valutáért, ami tnár eleve előnytelen részünkről. Ezzel a külföldi zsírral 5000 órát ment egyfolytában a szivattyú, utá­na mindig ki kellett szedni, bezsírozni, visszarakni, majd 5000 óra elteltével megismétel­ni ugyanezt. Addig nem volt különösebb baj, amíg kaptunk zsírt. De amikor a külföld be­szüntette a kenőanyag szállí­tását, veszélybe került a bá­nyatelep vízellátása. iyi agyar gyártmányú bú- várzsírral kellett most már kenni a szivattyúkat. Ez­zel azonban csak 2500 óráig maradtak üzemképesek, de a gyár még ezt az időmennyisé­get sem garantálta. Ilyen kö­rülmények között az elmúlt években bizony sokba került a zsírozás, ami pedig elengedhe­tetlen a bányatelep vízellátá­sához. A nehéz helyzetből Gó­tai bácsiék mentették meg az üzemet. Kísérletezni kezdtek. Olyan kenőanyagot akartak előállítani, amellyel legalább annyi ideig üzemeltethető a szivattyú, mint a külföldi zsírral. Mi volt a kísérlet lé­nyege? Hadd mondja ezt el Gótai Gyula bácsi: — Kísérletünkhöz Lardolin gyártmányú, nem eléggé emul­ziós zsírt alkalmaztunk úgy, hogy azt fúróolajjal főztük össze. Az így nyert kenőanya­got lehűtöttük és szilárd álla­potban alkalmaztuk olyanfor- formán, hogy amikor a szi­vattyút kenés után visszahe­lyeztük a kútba, a vízfeltöltés- nél módosítottuk a korábbi előírásokat és a feltöltéshez a víz mellett emulziós olajkeve­réket használtunk. Ebből állt a kísérlet. Hogy sikerült-e? íme: az egyik szi­vattyút 5000 óra (!) üzemelte­tés után kivették, és még min- kb. 1500—2000 órányi üzemel­tetéshez elegendő zsír maradt benne. Tehát Gótai Gyula bá­csiék újfajta kenőanyaga és új módszere felülmúlja a külföldi Még szeptember elején földbe kérni a bíborhere megyénkben A kedvezőtlen időjárás elle­nére is megindult megyénk­ben a bíborhere vetése még augusztus hónapban. Elsőként a nagyoroszi Úttörő Tsz vég­zett. 30 katasztrális holdon vet­tette el a bíborherét. De jól dolgozott a borsosberényi Ha­ladás és az erdőtarcsai Szabad­ság tsz is. Már Itt is végeztek a vetéssel De szeptember ele­jén megyénkben mindenütt földbe került a bíborheremag. Újfajta tisztítószer kerül forgalomba Ultra néven. Nem tartalmaz csiszolóanyagokat, mint a VIM, a tisztítást nem dörzsöléssel éri el, hanem a szenny vegyi oldásával. A földművelésügyi mi­niszter és a SZÖ '." t Ü elnökének utasítása intézkedik a gépigénybevételi társulásokról. A jövőben ; egyénileg dolgozó parasztok — az eddigiektől eltérően — amennyiben földjük megmun­kálásához gépet kívánnak igénybe venni, á megállapo­dást a földművesszövetkezetek helyi megbízottjaival köthetik meg. Nem kell már felkeresni ilyen esetekben a gépállomást, hanem ott helyben elintézhe­tik ezt. Az idei ősztől minden egyes munkaidény megkezdése előtt, gépállomásaink közük a kör­zeti földmű vessző velkezetek- kel, hogy milyen gépkapaci­tást tudnak az egyéni parasz­tok rendelkezésére bocsátani. A földmüvesszövetkezetek A gépigénybevételi társulásokról megbízottai tehát ezt figye­lembe véve kötik a szerződé­seket. Ez év őszén körülbelül 20—22 ezer holdra tehető azon terület, melynek megmunká­lására gépállomásaink vállal­kozni tudnak. A korábbi ta­pasztalatok azt mutatják, egy­re több dolgozó paraszt veszi igénybe a traktormunkál, hi­szen gépállomásaink traktoro­sai egyre nagyobb megelége­désre szántanak. Ennek a társulásnak az a lényege, hogy biztosíték lesz arra: a gépállomások tényleg elvégzik a lekötött munkát. Biztosítja ezt az a tény, hogy jobban kihasználják a gépek kapacitását. Eddig a szerződé­seket nem igen csoportosítot­ták. Sok volt az üres járat, ki­csi volt a napi teljesítmény. Most a lekötött szerződéseket | úgy rendezik, hogy a lekötött földek lehetőleg egymás mel­lett legyenek. így telhetővé vá­lik az eddigi 2—2,5 holdas napi teljesítmény helyett 3— 3,5 holdat megmunkálni na­ponta. Meg aztán egyre több dolgozó paraszt Igényét tudja kielégíteni így a gépállomás. Persze elsősorban azok j“nnek számításba, akik a szerződése­ket már korábban megkötöt­tek és kifizették a gépi munka díját is. Ez azért vált szüksé­gessé, mert az elmúlt eszten­dő tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy nem egy dolgozó paraszt volt olyan, aki akkor fizette ki a szántási díjat, ami­kor a traktor már a földiében állt, viszont olyanok, akik jó­val előbb befizették a pénzt, | hiába várták a szántást. Természetesen még így sem megy majd minden zökkenő- mentesen. Hiszen a berceli gépállomás arról panaszkodik, hogy nincs kapacitása az egyéni parasztok részére. A valóságban ez nem így van. S minden bizonnyal a gépállo­más hamarosan megadja, mi­lyen gépkapacitást tud biztosí­tani az ősz folyamán a körze­tében levő községeknek. Gépállomásaink igazgatói, főmezőgazdászai pedig tanul­mányozzák újra át az erre vonatkozó utasítást és úgy vé­gezzék munkájukat, hogy dol­gozó parasztjaink elismerés­sel beszéljenek gépállomá­saink megjavult munkájáról, a szerződésben vállalt vala­mennyi földterület megszán- I tásáról. zsírt, hiszen 5000 óra helyett valószínűleg 7000 órás üzemel­tetéshez elegendő. S ami talán még ennél is fontosabb, a hazai kenőanyag olcsóbb is. Nemcsak azért, mert ezután ritkábban kell ki­emelni és szétszedni a szivaty- tyút, hanem azért is, mert ha­zai anyagból állítható élő, nem kell érte valutát áldoznunk, s nem szorulunk rá a külföld kénye-kedvére. A két salgótar­jáni szivattyúnál évente 20.000 forintot takaríthatunk meg Gótai Gyula és Juhász Gyula újításával. Az egész országban azonban ennél jóval több le­het a megtakarítás. Búvár- szivattyú sokhelyütt van, át lehet venni az újítást. Túf i büszkén ajánljuk bár- kinek. Büszkék va­gyunk Gyula bácsiék munká­jára s — hiába szerénykedik, Gyula bácsi! — rájuk, szemé­lyükre még inkább. Priska Tibor ......................................... Am i nem a sportkörök I: közti barátságot segíti elő A Jobbágyi _ Vasas és a1 • Nagybátonyi Bányász (H<ö1vt-: ■ vó szakosztályai megegyez-'! *ek abban, hogy két mérkő-!! zés keretében találkoznak' Naqybátonyhan, III. Jobbá- , gyiban. Nos, az első mérkő-:; zést. moly Naqybátonybarv > vált, azt meg is tartották,:J mivel a jobbágyiak Igére-;' tűkhöz híven meg í* lelentek 11 a bányavárosban. Azonban a;; második mérkőzésre, mely'' Jobbágyiban volt meqhlrdet-o ve nem került sor. mivel a” Naqybátonyi Bányász igen', sportszerűtlenül, nem küldte;; el az ökölvívó-csapatát, (úgy-'' látszik nem tartották érdé-., mesnek a jobbágyiakat arra.;; hogy a visszavágóra elutaz- zanak.) Pedig a Jobbágyi:; mérkőzésre nagyon felkészül-'; tek a hazaiak, ünnepélyes fo-.. gadtatást készítettek elő, fel-;; díszítették a kultúrtermet és-> közei 400 Jobbágyi szurkoló;; várta izgalommal, hoqv a” mérkőzés mégkezdődjék. A mérkőzés előtti napon is;; érdeklődtek a Jobbágyiak a ■ > Bányász Sportkör vezetőitől.; I hogy biztosan jönnek-e? ők < • még akkor is bíztató ígéretet;; tettek. Éppen ezért érthetet-; len, hoqy a mérkőzésre nem!’ utazott el a Bányász együt-; ; tese. Ez a csúnya, sportszerűtlen ;; magatartás, mely gátolja a ■ > két sportkör közötti baráti! I kapcsolat kiszélesítését, nem ;; volt méltó a Nagybátonyi Bá-: nyász sportkörhöz, s csak;; elítélendő cselekedetnek mi-" nősíthetjük ezt a magatar-J; tást. Mi is kérjük az illetékes!! nehézatlétikái szövetségét,;; íogy vonla félélősséqre a SU-" lyos mulasztást elkövetőket,;; példás büntetést mérjen rá-;; uk. GYÓGYÍTÁS ÉS KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉS Régen és sóikat vitatott probléma a betegek és az orvosok egymáshoz való viszonya, amely — mondjuk meg őszintén —. nem mindig a legjobb. A kérdés eredetét a múltban kell ke­resni. amikor az emberek az OTI-ról csak kéz- legyintve beszéltek. Olyan fokú bizalmatlan­ság alakult akkor ki — nem is alaptalanul —, hogy aki csak össze tudta kapargatni a szük­séges pengőmennyiséget, az „privát“-orvoshoz ment. Némely beteg szinte csodálkozott, ha , OTI-alapon" kezelték csak, s mégis meggyó­gyult. Természetesen volt ebben túlzás is, a közhangulatnak engedve olyanok is rossz vé­leménnyel voltak az OTI-orvosokról, akik még betegek sem voltak soha. Sok orvos kiérdemel­te akkor is az emberek tiszteletét, szeretetét, aki nem csupán pénzkereseti forrásnak tekin­tette foglalkozását, hanem hivatásának, s nem ismert szegény, vagy gazdag embert, csak azt nézte, hogy beteg-e, vagy egészséges. Az ilyen hivatásuknak élő orvosok közül kerültek ki a Semmelweisek, a Kochok és nem egy mártír aki életét vesztette kísérletezés közben. Ha mindezt végig gondoljuk, föltétlenül el kell ítélni mindennemű általánosítást, elha­markodott ítéletet. Tény azonban, hogy a fel- szabadulás előtti légkör igen alkalmas volt ar­ra. hogy a bizalmatlanság kialakuljon. Annák is van valami alapja, hogy a bizalmatlanság még nem tűnt el egészen. És erre az okot leg­többször nem is az orvosok, vagy a betegek szolgáltatják, hanem a körülmények, amelyek türelmetlenné, idegessé teszik őket, amelyeket az elmúlt tizenegy év alatt még nem lehetett gyökeresen megváltoztatni. Gondoljunk csak a rendelőintézetek tű.’zsúfoltságára, az orvo­sok felelősségteljes, fárasztó és nem egyszer három orvos helyett éjjel-nappal végzett munkájára. A rossz lakásviszonyok miatt sok jó szakorvos nem tud letelepedni a megyében, de ha jön is más megyéből vagy az egyetem­ről, hónapok múlva újból elmegy, mert nem biztosítanak számára lakást. A belgyógyásza­ton például három szakorvost kellene foglal­koztatni, meg is van rá a keret, Juhász doktor mégis egymaga látja el e három orvos munká­ját. Ezenkívül gátolja a helyes viszony kialakí­tását a betegek egyrészének felelőtlen, türel­metlen magatartása, s némely orvos, asszisz­tens indokolatlanul goromba hangja, közöm­bössége és még sok egyéb jelenség is... A be­tegek mielőtt egy-egy helytelennek ítélt eset­nél felháborodnának, kutassák a baj okát. Ez sok igazságtalanságnak elejét veszi. Ne szid­ják az orvost, míg meg nem győződnek róla. hogy az megérdemli. A suttogó propaganda megöli a betegeknek az orvosokba vetett bi­zalmát azt a bizalmat, ami egyik igen fon­tos alapfeltétele a sikeres gyógyításnak. Ha viszont konkrét és jogos esetekben nemcsak egymás között beszélnek erről, hanem jelentik az illetékes szerveknek, akkor azok meg tud­ják tenni a szükséges intézkedéseket. Csak egyetlen példát erre. Ilyen vita merült fel Tar községben, a betegek és az ottani orvos kö­zött. Több panasz hangzott már el az orvos helytelen magatartásával kapcsolatban. A me­gyei tanács egészségügyi osztálya tudomást szerzett a dologról és ha a vizsgálat azt deríti ki, hogy a betegek panasza jogos, akkor a megfelelő intézkedés nem is fog elmaradni. Az orvosoknak és a betegellenőröknek igen fontos feladata van a munkafegyelem meg­szilárdításában. Minden üzemben ismerik már a becsületes dolgozók azokat a munkatársai­kat, akik a többiek nyakán szeretnének élős- ködni és betegség ürügye alatt munka nélkül, a táppénzből élni. Az orvos, a betegellenőr éberségén múlik, hogy ez minél ritkábban si­kerüljön nekik. Ha az orvos látja, hogy ilyen esetről van szó és kiírja az illetőt, ezek. hogy magukat igazolják az orvost igyekeznek befe­ketíteni. Ha a többiek, a valódi betegek meg­őrzik tárgyilagosságukat, akkor segítenek az álbetegeket leleplezni és megkülönböztetni at­tól, amikor tényleg az orvos téved és indoko­latlanul korán küld dolgozni olyan embert, aki még nem gyógyult meg. A Salgótarjáni Járási Tanács egészségügyi osztálya, az SZTK-, a betegellenörök • szívós harcot folytatnak az álbetegek leleplezéséért. Vajon népszerű-e az orvos olyanok előtt, mint Haga Sándor tiribesi dolgozó, aki gyomlált, vagy Kovács János Kossuth-tárói dolgozó, aki kapált, amikor a betegellenőr kereste? A be­csületes dolgozó munkások mélyen elítélik az álbetegeket és helyeslik, hogy a jövőben az SZTK betegellenőreit fényképezőgéppel látják el és a notórius „betegeket“ lefényképezik, ha a mezőn, munka közben találják, vagy vala­hol részegen. Az üzemi falitáblán elhelyezik e képeket, ahol minden munkatársuk meggyő­ződhet róla, miért olyan rossz ezeknek a „vé­leményük“ az orvosokról, akik nem engedik tovább igyenélősködni őket. Ha a körzeti rendelőkben, az SZTK-ban tárgyilagosan figyelik az orvosok munkáját a betegek, akkor meggyőződhetnek arról is, hogy az oly sok panaszra okot adó hosszas várakozást az okozza, hogy a rendelőintézet mai formájában már nem felel meg a követel­ményeinek. A felszabadulás után ugrásszerűen megsokszorozódott a biztosítottak száma, ezen­kívül az orvostudomány mai fejlettsége meg­követeli, hogy komolyabb eseteknél a körzeti orvos szakrendelésekre küldje a beteget, mi­előtt gyógyszert, vagy valamilyen kezelési módot rendel számára. Ilyen beteglétszámhoz már túl kicsi az épület és kevés az orvos. Számos panasz, bírálat azonban olyan ter­mészetű. amin könnyen, nem is nagy anyagi befektetéssel csak figyelmességgel és jóaka­rattal gyorsan lehetne segíteni. Hegedűs Nán­dor Pásztoréi például a következőket írja: „A járási tüdőgondozóban a váróterem túl kicsi, mindössze három pad fér el benne, a betegek összezsúfolódva, állva várnak néha órák hosz- szat. A nyári hónapokban az is könnyítene a helyzeten, ha legalább az udvaron helyezné­nek el padokat. A vetkőző elég tágas, ott vi­szont egyetlen fogas sincs, a betegek nem tud­ják ruháikat hová rakni. A kisgyermekes anyák a felnőtt betegek között várakoznak és ki vannak téve annak, hogy megfertőzve vi­szik haza gyermekeiket. Ráadásul a türelmet­len. fáradt betegekkel az asszisztensnő úgy beszél, mint a múltban az őrmester a katonái­val“. Csivincsik János, a Vasötvözet-gyár dolgo­zója azt írja, két napot kellett eltöltenie a sal­gótarjáni rendelőintézetben, különböző szak- rendelésekre várva. Persze, hogy így az em­berek még betegebben mennek haza, mint ahogy eljöttek, s türelmetlenségükben azok, akik nem tudnak eléggé tárgyilagosan gondol­kodni, az orvosokat szidják. Mező Sándor levelezőnk a megyei kórház gyermekosztályának egyik orvosát veszi vé­delmébe. A kislányánál tétt látogatása alkal­mával azt látta, hogy sok női látogató szidta Vörös doktort — persze a háta mögött —, hogy durva, nem való orvosnak stb. Levele­zőnk nem került a közhangulat hatása alá. figyelte az eseményeket és megállapította, hogy az orvos elleni hangulatot egy asszony szította fel ennyire, akit az orvos nem enge­dett be soronkívül. Magulya István kisbárkányi levelezőnk hosszabb ideig volt beteg, ezalatt főleg jót ta­pasztalt. Dicséri a megyei kórház orvosainak és összes dolgozóinak munkáját, akik kemé­nyen, fáradságot nem ismerve dolgoznak a betegek egészségének helyreállítása érdeké­ben. Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy ha az orvosok és az összes egészségügyi dolgozók még nagyobb türelemmel, lelkiisme­retességgel foglalkoznak a betegekkel, azok pedig több megértéssel és igazságérzettel se­gítik fáradságos munkájukat, ha az egészség- ügyi szervek, a tanácsok több gondossággal foglalkoznak az orvosok problémáival, meg­szüntetik a körzeti rendelők és a rendelőinté­zetek túlzsúfoltságát, ha legalább olyan lesz megyénk orvosokkal való ellátottsága, mint más megyéké, akkor sokkal kevesebb lesz az ellentét betegek és orvosok között és megvaló­sul az a föltétien bizalom, ami könnyebbé és eredményesebbé teheti az orvosok munkáját, a beteg gyógyulását*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom