Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-08 / 72. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Szabad nígrád A MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1956. SZEPTEMBER 8. Becsüljük meg es segítsük a műszaki értelmiséget! örömmel újságolták el szer­kesztőségünkben Salgótarján városi pártbizottságának mun­katársai hogy az utóbhi napok­ban sok mérnök, technikus, üzemi szakember kereste íel őket. Külön meghívás, felszólí­tás nélkül kopogtattak be a pártbizottsághoz, azzal a ké­réssel, hogy adjanak nekik tár­sadalmi munkát.; Mások ja­vaslatokat terjesztettek elő: szervezzen a párt mérnökök­ből, szakemberekből, közgaz­dászokból olyan brigádokat, amelyek megvizsgálnának egy- egy időszerű műszaki problé­mát, s annak megoldásához gyakorlati segítséget adnának az egyes üzemeknek. „Ugyan miért kívánkozik ez újságba?” — kérdezhetné va­laki. Nos, azért, mert ettől a jelenségtől, a műszakiak ilyes­fajta kezdeményezéseitől meg­lehetősen elszoktunk az utób­bi időben. S hogy most a mű­szaki értelmiség ilyen bizalom­mal fordul a párthoz, felajánl­ja segítségét és javaslatokat terjeszt elő a pártmunka meg­javításához, ez nem a véletlen műve, hanem válasz a Közpon­ti Vezetőség határozatára, amelyet értelmiségi politikánk néhány kérdéséről hozott. A világért sem arról van itt szó, hogy az értelmiségiek az­előtt nem jól dolgoztak, vagy visszahúzódtak volna a köz­életi szerepléstől, s a munká­jukon kívül más nem érdekel­te őket. Aki ilyesmit állítana, azt maguk a tények cáfolják meg! Kétségtelen azonban, hogy az értelmiség — közöttük sok műszaki értelmiségi is — bizonyos tartózkodással végez­te munkáját, s nem gyümöl- csöztette képességeit annyira, mint amennyire ez akkor le­hetséges, ha a becsületesen dolgozó értelmiségit bizalom, megfelelő elismerés és meg­becsülés veszi körül, ha mun­káját gondtalanul, kedvező kö­rülmények között végezheti, ha biztosítják számára szak­mai fejlődése feltételeit, ha alkalma van arra, hogy olyan, igazán alkotói vitákon fejtse ki nézeteit, amelyeket nem béklyóz a dogmatikus szemlé­let. Tudjuk jól, hogy ezeket a kedvező körülményeket az utóbbi évékben nem sikerült mindenben és mindenütt meg­teremtenünk. Mindezek következtében olyan magatartás alakult ki, amelyet Széki Miklós elvtárs, az Acélárugyár fiatal vegyész- mérnöke így fogalmazott meg: „Bizonyos sértődöttség jelle­mezte az értelmiséget.” Hang­súlyoznunk kell ebben a mon­datban a múlt időt; ma ugyan­is más a helyzet. Megint Széki elvtársat idézzük: ,,A’ határo­zat olyan perspektívát nyitott meg előttünk, amilyenre az­előtt túlzásnak éreztük még gondolni is.” A sértődöttség, a tartózko­dás tehát már a múlté, s ez az első, máris nyilvánvaló ered­ménye pártunk nyílt, egyenes, a hibákkal végképp leszámoló, a jelenlegi feladatokat és a jö­vő képét világosan meghatáro­zó szavának. Ez azonban csak az első lépés! Időpontot a határozat végre­hajtására lehetetlen kitűzni — hónapokra, évekre elég felada­tot szabott meg a Központi Ve­zetőség. Mi ezek közül jelen­leg a legfontosabb? Mindenek­előtt az — és ez a kulcs, amely megnyitja a jövő kapuját —, hogy pártszervezeteink vég­képpen számoljanak le az in­dokolatlan gyanakvással, bi­zalmatlansággal, amely imitt- amott még mindig tapasztal­ható a mérnökökkel, műsza­kiakkal szemben. Minél fris­sebb, minél ózondúsabb, tisz­tább lesz a bizalom légköre, annál inkább pezseg majd a kezdeményezőkedv, a tettvágy. S éppen a határozat szelleme kívánja meg azt is, hogy ne- csak a pártfunkcionárius köze­ledjen „hivatalból’’ a mérnök­höz a munkahelyen, hanem az ember is az emberhez, a mun­kahelyen kívül, az életben. Szabadon, kötetlenül. Milyen óriási lehetőségeket rejt ma­gában. ha a pártfunkcionárius időnként az értelmiségi klub­ban vagy vidám kiránduláson, sőt — most még talán merész­nek tűnő gondolat — otthon, családi körben is összejön, be­szélget. együtt szórakozik a műszakival! A feladatok sűrűjéből éppen most, ősszel, kimagaslik az ok­tatás. Az elmúlt években a pártoktatásban gyakran elő­fordult, hogy a műszakiakat nem a nekik megfelelő tanulá­si formában, nem egyszer kez­detleges fokon képezték, s jó­részt ez az oka annak, hogy sokan elkedvetlenedtek, el­hanyagolták a marxizmus—le- ninizmus tanulmányozását. Hogyan lehet ezen segíteni? Ügy, hogy ha pártszerveze­teink az oktatás megkezdése előtt még egyszer alaposan át­nézik s az érdekeltekkel is is­mételten megbeszélik, ki mi­lyen oktatási formában vesz részt, és ha annakidején hiba csúszott a beosztásba, azt — figyelembe véve a jogos kí­vánságokat — orvosolják. Kö­vetendő kezdeményezés a Szénbányászati Tröszté is: itt az ősztől kezdve nem elvon­tan, hanem időszerű üzemi, gazdasági kérdésekhez kapcsol­va gyarapíthatják politikai is­mereteiket a műszakiak. A marxizmus—leninizmus iránti érdeklődést azonban leginkább azzal tudják a műszakiakban fölkelteni pártszervezeteink, ha az előadó gondos megválogatá- sa, az anyag alapos előkészíté­se és nem utolsósorban élénk, szabad viták kialakítása révén magasszínvonalú politikai ok­tatásban részesítik a mérnökö­ket. Színvonalas előadások, dog- matizmusmentes viták — ezek biztosítják a szakmai tovább­képzés sikerét is. Korábbi, kedvezőtlen tapasztalataik alapján mérnökeink, techniku­saink szinte valamennyien a budapesti Műszaki Egyetem és a Közgazdaságtudományi Egyetem által rendezett tanfo­lyamokra kívánkoznak. Ezekre azonban nem juthatnak el mindannyian. A TTIT szakosz­tályainak további munkájától függ, hogy azok is megtalálják számításukat és bővítsék mű­szaki ismereteiket, akik itt helyben vesznek részt a szak­oktatásban. Ezért sokat tehet­nek maguk az üzemek is. Az Acélárugyárban például a fia­talok Műszaki Tanácsa kitűnő továbbképzési tervet dolgozott ki. Ebbe nemcsak az érdekes és hasznos műszaki előadáso­kat vették be, hanem — a mű­szakiak kívánságára — az orosz és a német nyelv tanulá­sát is. Megszívlelelendő példa! Műszaki értelmiségünk fej­lődéséhez szinte felmérhetetlen segítséget jelentenek a külföl­di tanulmányutak, tapasztalat- cserék. Ezen a téren máris je­lentkezik a határozat kedvező hatása: Szőcs Gyula, a Hideg- hengermű vezetője, egyhóna­pos tanulmányútra ment a Szovjetunióba. A Bányatröszt­től ősszel egy mérnök Lengyel- országba, egy másik pedig Brünnbe utazik. Látszólag ez kevés, de amint tudjuk, szep­tember 30-ig kell kidolgoznia a SZOT-nak részletes tervet a nagyobb arányú külföldi láto­gatások megszervezésére. Bíz­hatunk henne. hogy ez a terv — különösen, ha helyi szer­veink is megtesznek minden tőlük telhetőt — kedvező lehe­tőségeket teremt műszakjaink számára. Mindez, amit elmondottunk, csak töredéke a feladatoknak. Tennivaló van bőven! Amit mulasztottunk, vagy elhibáz­tunk. most kell gyorsan és jól, de meggondoltan rendbehoz­nunk, mert a cél nem kisebb, mint a műszaki értelmiség al­kotóképességének teljes kibon­takoztatása és gyümölcsözteté- se. Ennek pedig a haza, a szo­cializmus építése látja hasznát. Száinegyvenhárom hold új gyümölcsöst telepítenek az ősszel megyénk termelőszövetkezetei Nógrád megye talaja és ég­hajlata kedvező a gyümölcs — különösen az alma, szilva — termelésére. A termelőszövet­kezetek ezt az adottságot ki­használva ősszel újabb 143 holdon telepítenek gyümölcsöt és több mint háromezer hiány­zó fát pótolnak. A berceli Vö­rös Csillag például 15, a ta­valy alakult terényi Haladás 10 holdon ültet besztercei szil­vát. Az egyházasdengelegi Rá­kosi és a nógrádsápi Vörös Csillag termelőszövetkezetek pedig almafákkal gyarapítják meglevő gyümölcsöseiket. A gyümölcsfákon kívül az ipoly- vecei, diósjenői és pataki ter­melőszövetkezetek több mint félmillió szamócapalántát és málnabokrot ültetnek. A szécsényi járás az első a begyűjtési versenyben A napokban értékelték a já­rások között folyó begyűjtési versenyt. A gabona és az állati termékek beadásában a járá­sok százalékos sorrendje a következő: 1. Szécsényi járás 92,8 2. Rétsági járás 91,9 3. Pásztói járás 4. Balassagyarmati 90,6 járás 89,3 5. Salgótarjáni járás 86,1 A községek közül a legjobb A bányásznapi sikerek után visszaesett szénbányáink termelése eredményt Dorogháza érte el 114,5 százalékos teljesítmény­nyel. Második Szécsény község 106,8 és harmadik Ipolyszög 101,7 százalékkal. Több mini 2000 köbméter silót készítettek a tsi-ek 2205 köbméter silót készítet­tek szevtember 1-ig megyénk termelőszövetkezetei. A leg­többet, 600 köbmétert a salgó­tarjáni járásban silóztak. A termelőszövetkezetek közül a nagyoroszi Úttörő 100, a palo- tási Május 1. 150 köbméter zöldsilót készítettek. Említés­re méltó, hogy a keszegi Dózsa Termelőszövetkezetben. ahol az elmúlt években alig volt siló. ebben az évben egy 50 köbméteres árok- és egy 50 köbméteres betonsilót építet­ték. ■•HIIMIHIMIMIMIHIMItMMIItM A múltkori dicséretünk el­hamarkodott volt, mert bizony már újra minden úgy van, mint a hó elején általában, ugyanis legutóbb arról kaptunk jelentést, hogy a trösztnek már nincs havi tervelőnye, sőt 73 tonna adóssága van. A bányaüzemek közül Ka­zár, Kányás, Szorospatak és Ménkes igen gyorsan az adó­sok közé cseppent. Mizserfa, Nagybátony, Mátranovák és Zagyva jelentősen növelte többletét, míg Róna egy kissé visszaesett. A múltkori adó­sok, Kisterenye és Tiribes több száz tonnával növelték tarto­zásukat. A hat lemaradó bányaüzem „segítette hozzá" a trösztöt, ahhoz, hogy havi tervének tel­jesítésében 100 százalék alá esett. ÉLENJÁROK: Mizserfa: 1021 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Nagybátony: 393 tonna több­let. Üzemvezető: Tanyai Fe­renc, főmérnök: Marton Mi­hály. Mátranovák: 187 tonna több­let. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Róna: 66 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Zagyva: 55 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Szendrei Zoltán. ADÓSOK: Ménkes: 33 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó Imre, fő­mérnök: Cserjési Miklós. Szorospatak: 171 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Fuchs Je­nő, főmérnök: Demeter Ferenc. Kányás: 191 tonna tartozás; Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Kisterenye: 264 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár; Kazár: 532 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gyj István, főmérnök: Kreffly Iván. Tiribes: 771 tonna tartozási Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péten A tröszt tartozása Irén bá­nya termelésével együtt: 77 tonna. Méltóan a kitüntetéshez Kovács László, a Zagyvái Bányaüzem Forgách lejtősaknájá­nak DISZ-brigádvezetője szeptember 1-én megkapta a „Szo­cialista Munka Hőse’“ címet és a Munkaérdemrendet. Ez a hír nem érte váratlanul a nógrádi bányászokat, hisz mindenki tud­ja már, hogy Kovács László nemcsak a szénmedence, hanem az ország legjobb elővájási DISZ-brigádját vezeti. A Kovács- brigád azonban most nem elővájáson dolgozik, hanem fejtésen, de itt is méltó 254,5 százalékos legmagasabb fejtési eredmé­nyéhez, mert legutóbb, a bányásznapi értékelés szerint 200 szá­zalékon felüli átlagteljesítményt ért el. Előfordult a bányász­napi őrség idején, hogy a brigád tagjai az egy főre eső 45 má­zsás norma helyett 100 mázsát is termeltek. A kitüntető cím és a magas kormánykitüntetés elsősorban a jó szervező és kiváló munkás Kovács Lászlónak szól, de büszkeséggel töltheti ez el a brigád valamennyi tagját is. Aktívaértekezletet tartottak a nógrádi vasutasok Nógrád megye vasutas aktí­vái szeptember 5-én Salgótar­jánban, a vasutas kultúrházban gyűlést tartottak, s ezen a Köz­ponti Vezetőség júliusi határo­zatát tárgyalták meg. Az elő­adó Sterbinszki Gyula elvtárs, a miskolci MÁV igazgatóság osztályvezetője volt. Sterbinszki elvtárs beszédében ismertette a nógrádi vasutasok kemény, hő­sies, sok figyelmet követelő munkáját, majd a megye vas­utasainak következő, hatalmas feladatáról, az őszi csúcsforga­lomról beszélt és többek között ezeket mondotta: — Az őszi idényben még ne­hezebb vasutasaink munkája. Még nagyobb erőfeszítésre, sokszor, nyugodtan mondhat­juk, hősiességre van szükség a nehezebbnél-nehezebb fel­adatok megoldásához. A MÁV aránylag kevés kocsi­val óriási munkát végez. Ez azért is nehéz, mert a vasút technikailag bizony eléggé el­maradt. Nagyon sok helyről hiányzik még a duplavágány, kevés a korszerű mozdony is. — Az őszi csúcsforgalom si­kerének titkát a „zöld utak” biztosításában, a tehervonatok utazási sebességének növelésé­ben, az ünnepnapi rakodások egyenletesebbé tételében, az állás- és kocsifordulók idejé­nek csökkentésében kereshet­jük. Ha például a kocsifordu­lók idejét országos viszonylat­ban csak 0,1 nappal csökkent­jük, akkor körülbelül 7000— 7500 tonnával többet tudunk szállítani naponta. Sterbinszki elvtárs a továb­biakban beszélt a takarékos­ságról is. Különösen a szénnel való takarékosságra hívta fel a figyelmet. „Mi ugyan nem bányá­szunk, de rengeteg szenet takaríthatunk meg” — mondotta. — Az őszi csúcsforgalom si­kere azonban nemcsak a tech­nikai feltételek biztosításán, hanem elsősorban a vasutaso­kon, az embereken múlik. Ne feledkezzünk hát meg róluk egy pillanatra sem — mondot­ta az előadó. Majd így foly­tatta: — Sok helyen még nem tudnak mindenkinek munka­ruhát biztosítani. Még nem elég jó az ellátás. Ezek azon­ban idővel leküzdhető akadá­lyok. Vannak viszont olyan hi­bák is, melyeknek nem lenne szabad előfordulniok. Egyes szolgálatvezetők lé- lektelensége, embertelen­sége megnehezíti a vasúti munkások életét. Az ilyen száraz, bürokratikus viselkedés nagyon rossz hatás­sal van a munkásra, kihat nemcsak a munkájára, hanem a munkahelyén kívüli életére is. Minden alkalmazott először ember, csak azután munkás! Ezt szem előtt kell tartani minden vezetőnek és le kell szokni a régi, megcsontosodott, bürokratikus viselkedésről is. Meg kell barátkozni végre az­zal a gondolattal, ha még oly nehezen megy is, hogy mind­egyikünk munkájára egyfor­mán szükség van. — Az is gyakran előfordul, hogy a dolgozók javaslataikra nem kapnak választ. Ez pedig nagyon súlyos hiba. Hogy le­gyen így valakinek kedve újí­táson, javaslaton törni a fejét? Pedig ha a munkások megún- ják az újítási akták vándorlá­sát — esetleg pihenését —, ab­ból nagy baj lesz. Nem lehet egyszerűen elmenni e kérdés mellett, mert ez a munka le­becsülését jelenti. — Súlyos, sajnos még ma is gyakran előforduló hiba. hogy a régi SZDP-tagokat mostohán kezelik. Pedig ezek az elvtár­sak ugyanolyan keményen dol­goznak, mint a többiek. A felszólaló vasutasok bát­ran, kertelés nélkül beszéltek problémáikról. Szűcs elvtárs a meddő idők csökkentéséről, nagyobb ön­állóságról szólt, majd így fe­jezte be hozzászólását: „Számíthat ránk kormá­nyunk. Eleget fogunk tenni kötelességeinknek.” Gulyás elvtárs, salgótarjáni vonatvezető bátran hangot adott annak a vasutasok között lábra kapott véleménynek; hogy nem becsülik meg őket érdemeik szerint. Ez kifejezés­re jut legfelsőbb fokon abban; hogy igen kevés a vasutasok közül az országgyűlési képvi­selő. A hozzászólások után, ame­lyekre Sterbinszki elvtárs vála­szolt, felolvasták a Központi Vezetőségnek küldött távirat szövegét, melyben kifejezésre juttatták, hogy Nógrád megye vasutasai teljes mértékben egyetértenek pártunk júliusi határozatával és mindent meg­tesznek annak sikeres meg­valósításáért. Átadták rendeltetésének az új osztályozót Cyulatárón A Kazárról Kisterenyére vezető be­kötőút mellett, az egykori Gyula rakodó helyén a múlt év tavasza óta lázas mun­ka folyik; új, korszerű, törőművel egy­beépített osztályozó épül a mizserfai és kazári szén ipari felhasználásra való előkészítésére. Először, amikor még ki sem ment a föld fagya, megjelentek a kitűzők és földmunkások. Hamarosan jöttek az épí­tők, a lakatosok és a villanyszerelők is. Az idő viszontagságaival és a hiányos műszaki feltételekkel dacoló munkások szorgalma és szaktudása tavaly augusz­tus elsején érlelte meg első gyümölcsét, amikor elkészült és munkába állt a tö­rőmű. Ettől kezdve kettős munka folyt befogadóképességű ürítő és egy 60 va- megoldásával. Igen sok gondot jelentett gon űrtartalmú széntároló megépítését az építőknek egy korszerű műhely hiá- is. Ha ezék az osztályozái létesítményeik nya, de ha már ez nem volt, legalább mind elkészülnek, akár háromszorosát egy-egy rögzített fúró- és köszörűgép is termelhetik a bányaüzemek mostani nagyon kellett volna. Mivel az építke- tervüknek, akkor nem lesz zavar a zés tovább tart, ezeknek az aprónak lát- szénosztályozásban. szó, de mégis jelentős hiányosságoknak Jövőre kezdik meg az osztályozó köré a pótlása sürgető feladat! egy lakótelep építését 120 munkáscsalád A gyors építkezés lendületesebb mun- részére. kát követelt a tervezőktől is. így for­Az osztályozó építői különösen a táv- dúlhatott elő, hogy néhány kisebb hiba vezérlésre berendezett kapcsolóházra becsúszott a tervezésbe. Ilyen volt pél- büszkék. amelyet nevezhetnénk az ősz- dául az, hogy egy vízlevezető aknát, tályozó „agyközpontjának” is. Dicse- mivel a hídmérlegház tervei később ér­kedve mutatták azt a szerkezetet is, keztek meg, le kellett bontani. Jogos amelynek beépítésével teljesen autó- tehát a szerelőknek az a kívánsága, matizálják a minőségi ellenőrzést, amely hogy a jövőben jobban hangolják össze Gyulán. A szerelők tovább építették az jelenleg még nehéz fizikai munkát igé- az építő és vasas munkák terveit. Eddig méltattuk az egész munkát, amely hibáival együtt is nagyszerű és minden elismerést megérdemel. Fejez­zük be azok dicséretével, akiknek a ne­véhez ez a munka fűződik: köszöntjük az építőket, akik Tóth Sándor vezeté­osztályozót, az új törőmű munkásai pe- nyel. A minőségi ellenőrzés automati­dig sorra küldték a szénnel telt vonato- zálása azt jelenti, hogy öt ember he­kat a Mátravidéki Erőműnek. lyett csak ketten végzik majd ezt a Idén, a Bányásznap előestéjén, új ál- munkát, lomáshoz érkezett a gyorsütemű építke- Szakemberek véleménye szerint a fő­zés,• elkészült az osztályozó is, amely je- rőmű és az osztályozó felépítése kényel­lentősen megrövidíti a mizserfai és ka- mes munkatempóval három és fél évet sével sokszor esőben, sárban is lelkesen, zári szén útját és nagy terhet vesz le a is igénybe vett volna. Azonban az épí- kitartóan dolgoztak! Köszöntjük Arany kisterenyei osztályozó munkásainak vál- tők és műszaki vezetőik erőfeszítései Pál főszerelő villanyszerelőit, a Gondos nyomán ez az idő másfél évre csökkent. János vezette lakatosokat és rajtuk ki- Ám ilyen körülmények között sem volt vül minden munkást! Végül, de nem helyénvaló dolog, hogy késlekedtek a utolsósorban köszöntjük Simon Gyula szociális jellegű létesítmények, a női és főmérnököt, aki időt és fáradságot nem férfi öltöző és mosdó, valamint illem- kímélve irányította az építkezés munká- helyek felépítésével és az ivóvízellátás ját! Iáról. Az építkezés azonban ezzel még ko­rántsem fejeződött be! Most folyik egy iker mérlegház építése és amint a ter­vek elkészülnek, megkezdik egy 300 va­gon teljesítményű törőmű, 100 vagon : : * a «* í S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom