Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-08 / 72. szám

2 SZABAD MH.IIAD 1956. szeptember Találkoztak megyénk országgyűlési képviselői Kedden délután jöttek össze első alkalommal megyénk or­szággyűlési képviselői, a Ha­zafias Népfront megyei irodá­jában megbeszélni: hogyan ke­rülhetnének közelebb válasz­tóikhoz, hogyan tarthatnának velük rendszeresebb kapcsola­tot Elhatározták, hogy a jö­vőben valamennyien havon­ként képviselői beszámolót és fogadónapot tartanak a megye egy-egy községében. Hajdú Jó­zsef például Dejtárra, Bőd! Jánosi! é Egyházasgergére, Sán. dór Pál pedig Káliéra látogat el legközelebb. A fogadónapok sikeréért a Hazafias Népfront az eddigi­nél sokkal nagyobb segítséget nyújt a képviselőknek. Az összejövetelen úgy hatá­roztak, hogy rövidesen újabb — ezúttal tanácsi vezetőkkel folytatandó — megbeszélést tartanak a tömegkapcsolatok további javításáért. Az akcióprogram megvalósul Az egyesítő gyűléseik már m+g yeszerte befejeződtek és számos !községben látták hozzá a népfrontbizottságok az ak- ciójrrogram végrehajtásához. Különösen a Karancs völ­gyében fe\kvő községekben fo­lyik serényen a munka. Ka- mncsberényben például az utakat és a víziátkdkat hoz­zák rendbe. Kesziben a íkultúr- ház környékének csinosítását tűzte ki feladatául a népfront. Karancslapujtőn táncmulatsá­got rendeztek, amelynek bevé­telét — 1500 forintot — a kul- túrház építésére fordítottak. Egyébként Lapujtő Hazafias Képfront bizottságának nőta­nácsa sem tétlenkedik. Meg­hallgatva a falu asszonyainak véleményét, tűzhelyet vásárol­ták és rövidesen főzőtanfolya­mot indítanák be. Gyermek-délután a megyei tanácson Kedves összejövetelre került sor ~az elmúlt vasárnap a me­gyei tanácson. A vendégek — sok apró kisfiú és kislány — délután négy óra előtt érkeztek a nőtanács által rendezett gyermekdélutánra. A hangulat nagyszerű volt és a kakaós­uzsonnával kezdődött összejö­vetel a báb-előadáson keresz­tül egészen a táncmulatságig tartott. Néhány sorban Megjutalmazták a VI. bá­nyásznapon Macsó Annát, üze­münk legrégibb nődolgozóját — írja Gyürki Ferencné a Kisterenyei Szolgáltató Válla­lat nőbizottságának titkára. Már 25 esztendeje dolgozik az osztályozón és a bányászok napján hűségéért egyhavi fi­zetését kapta jutalmul. * Ajándékokkal kedveskedtek az általános iskola első osztá­lyába lépő kicsiknek a salgó­tarjáni nőtanácsok. A Bartók Béla úti iskolában például minden elsős egy-egy doboz szinesceruzát és virágcsokrot kapott. * „Népfront tudósító” címmel az elmúlt hónapban folyóira­tot indított a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa. Az új kiadvány nagy segítséget nyújt a népfrontbizottságok, a béke- bizottságok és a nőtanácsok munkájához. * 40 nőtanáccsal számlálunk most többet megyénkben, mini két hónappal ezelőtt. A Haza­fias Népfront bizottság és a békebizottság egyesítő ülésein azokban a községekben is meg­alakultak a nőtanácsok, ahol korábban nem működtek. Helyreigazítás Lapunk szeptember 15-i Márná­nak harmadik oldalán fényképet közöltünk a burqonya betakarí­tásiről. A kép szöveq-ben nyom­dai elírás folytán 900 néqyszöqöl helyett 90 néqyszöqöl burqonya- iiltetvényről adott hírt a lap. Keresse fel a Palócvásáron a földművesszövetkezet pavilonjait és üzleteit Textil, konfekció, vasáru é6 bútor Jól szórakozhat a földművesszövetkezet vendéglő-éttermében. Kóstolja meg kiváló, jő borainkat a vásári bor­kóstoló pavilonban. UJ IDŐ Hh«* KI VJ leörí mm PART ES PARTÉPITÉS * Több felvilágosító szót, nagyobb öntevékenységet a DISZ-oktatás előkészítésében Még június első felében je­lent meg a DISZ Központi Ve­zetőségének határozata az 1956—57-es pártoktatási évvel kapcsolatban. Ez a határozat megadta az irányelveket az oktatási formákra, s hogy a DISZ-bizottságok, alapszerve­zetek hogyan készítsék elő és szervezzék a tagságot. Azóta már három hónap telt el. Las­san megkezdődnek (október 15-én) a konferenciák is. Vizs­gáljuk meg tehát, »«ennyire jutottunk már e határozat végrehajtásában. Egy-egy határozat végrehaj­tása elsősorban annak ismer­tetésén, népszerűsítésén és a megjelölt feladatok végrehaj­tására való mozgósításon mú­lik. Ezeknek a követelmények­nek a salgótarjáni és a pász­tói járásban a kisebb hibáktól eltekintve, eleget tettek. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy ezekben a járásokban jó irány­ban halad az előkészítő mun­ka, amelyet az eddigi eredmé­nyek is igazolnak. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezeket a Ezécsényi, főleg a rétsági járás­ban végzett DISZ-munkáról. A rétsági járásban csak augusztus végén kezdték meg az első lépéseket az oktatás előkészítése érdekében. Addig jóformán szó sem esett erről a fontos DISZ-munkáról. A ha­tározat ismertetése, magyará­zása, mondhatnánk teljesen el­maradt (a tények szeptember 5-ig legalább is ezt igazolták). Csupán levélben juttatták el a határozatból kimásolt irányel­veket az alapszervezetekhez és a járási bizottság munkatársai nyugodtan várták az öntevé­keny alapszervezeti intézkedé­seket. S hogy mi az eredménye?... Diósjenő legye.) a példa, hiszen itt kezdték „először" az elő­készítő munkát. Itt a DISZ- szervezetnek mintegy 95 tagja van s hogy hajlandók a DISZ- szervezet életében tevékeny­kedni, igazolja, hogy a tagsági díjat rendszeresen megfizetik és a DISZ taggyűlésre is el­járnak. Az oktatásra való fel­készülés azonban mégsem megy. Eddig ügyetlen névről sem tudnak a DISZ-tagok közül, aki vala­mely oktatási formán tanulni fog. Babiják Mihály pedagó­gussal is csak a napokban be­széltek, hogy vállalja el a Pe­tőfi iskola vezetését. A járási DISZ bizottság gyenge irányitó munkája kö­vetkeztében az alapszerveze* vezetőségének munkája sem kielégítő. A vezetőség tagjai közül mindössze hárman tevé­kenykednek. (Azok sem hibát­lanul.) A kollektív vezetés el­vét nagyon sokszor nem tart­ják be, sőt Bőgér András, a Di—.-szervezet titkára any- nyira nem bízik a vezetőség tagjaiban, hogy egyik vezető­ségi ülésen teljesen magára vállalta a DISZ-tagok megláto­gatását az oktatással kapcso­latban. Ez a módszer — amel­lett, hogy a munkatársak le­becsülését is jelenti — rossz, mert nemcsak meg kell kérdez­ni egy-egy DISZ-tagot, hogy akar, vagy nem akar tanulni, hanem nevelni, meggyőzni kell az oktatás előnyéről. Ez a fel- világosító munka pedig nem öt, vagy tíz percet, hanem heteket, sokszor hónapokat is igényel. Az alapszervezet vezetősége már jelentette, hogy ők egy Petőfi iskolát indítanak, de az igazság az, hogy szeptember 6-ig még nem volt jelentkező. A határozat kimondja azt is, hogy a hallgatókat az önkén­tesség elvének betartásával kell a konferenciákra beoszta­ni. Vajon a diósjenői DISZ alapszervezet vezetősége minek az alapján határozta el — mi­vel az alapszervezet tagjaival még nem beszéltek — hogy egy Petőfi iskolát in­dítanak. Bizonyára könnyebb­ségüket keresték, arra gondol­ván, hogy 95 DISZ-tag közül 15—20 fő talán akad, aki el­jár majd ezekre a foglal­kozásokra. Ha helyesen mérle­geljük a diósjenői DlSZ-szer- vezet tagjainak képességeit és figyelem.be vesszük a szervezet létszámát, nyugodtan elmond­hatjuk, hogy ez az egy beter­vezett Petőfi iskola kevés. Az alapszervezet vezetőségében — talán még a tagok között is — vannak olyan elvtársak, tagjelöltek, akik ebben az év­ben már minden megerőltetés nélkül tanulhatnák a marxiz­mus—leninizmus alapjait. Ugyanakkor a Petőfi iskolán kívül a fiatalabbaknak, a po­litikában járatlanabbaknak be­vezethetnék az amúgy is kö­tetlen „Kérdezz — felelek” es­teket. A még hátralevő egy hónap­ban ezek szem előtt tartásával dolgozzon Diósjenő község DISZ-vezetősége, mert nem mindegy az, hogyan szervezzük meg ezt az oktatási évet. Az eddigieknél több segítséget kell nyújtani ehhez a munká­hoz magának a községi párt- és tömegszervezeteknek is. A tanács vezetői pedig gondos­kodjanak a DISZ-oktatás leve­zetéséhez megfelelő helyiség­ről. Nagyobb felelősséggel, ön­érzettel kell gondoskodni DISZ-tagjaink fejlődéséről. Nekünk- olyan felvilágosult, áldozatkész fiatalokra van szükségünk, akik kellő kultu­ráltsággal segítik az ország szocialista fejlődését és ha kell, az élet bármely területén nyu­godtan a kormányrúd mellé is állhatnak. Hiszen ők a jövő nemzedékei, örököseink. Azért úgy neveljük, tanítsuk őket, hogy a mi hibánkból okulya, eredményeinken lelkesülve pártunknak bátor harcosaivá, ügyünk rohambrigádjaivá váljanak. Ez az ő érdekük is ... Holnap nyűik a Palócvásár Balassagyarmaton Nagy a készülődés Ersekvadkerten Ne haragudjon meg az a termetes, barna asszony, (vagy lány?), aki a Népbüfé­ben hármunknak mért egy­szerre málnaszörpöt kedden délután, 2 és 3 között, ha ez- útort figyelmeztetjük: így mégsem szabad... Mert igaz ugyan, hogy mi, szomjas ve­vők, örülünk, ha gyorsan ki­szolgálnak bennünket, de nem mindegy, milyen áron! A Nép­büfében ez alkalommal túlsá­gosan drágán mérték a gyor­saságot: gusztustalan látvány kényszerű végignézésével fi­zettünk érte. Sőt, harmadik „málnástársunk” valami egyébbel is. Szódatöltés köz­ben ugyanis az üveg szájá­ról piszok hullott az egyik pohárba, s az a bizonyos ter­metes, barna kiszolgálónö a szemétdarab eltávolítására a leggyorsabb — óm korántsem a legjobb! ■— megoldást vá­lasztotta: kétszer-háromszor belefújt az italba. Közelről, jó kiadósán... S mivel a kísér­let sikerült, később, amikor a pohárba megint piszok ke­rült, még kétszer megismétel­te a bevált módszert, arnely- lyel, ha senki sem tenné szó­vá, ezentúl talán már nap­ról napra élne. Hát többek között ezért figyelmeztetjük így, még ha megharagszik is érte. A telefújt szörpöt végül is egy öreg bácsi kapta, aki un­dorodó arccal ugyan, de meg­itta. Rosszul tette; mások szó nélkül újat kértek volna. És jogosan, hiszen az emberek közül egyedül a csecsemők ké­pesek békésen elviselni, hogy más fújja helyettük az ételt, vagy italt, ök is csak azért, mert nem tudják még. mi fán terem az egészségvédelem, S mi a higiénia. De engedel- met kérünk; a Népbüfé ita­los pultja mögött nem cse­csemők töltögetik a pohara­kat! És főleg: nem csecsemők­nek ... —ós KÉRDÉSRE - KÉRDÉSSEL.. A falragaszok százai hirde­tik megyeszerte, hogy három­napos palóc vásár kezdődik holnap Balassagyarmaton. Még soha nem rendeztek ilyen vá­sárt megyénkben, érthető te­hát a nagy érdeklődés és a lá­zas készülődés. A vonatok 50 százalékos utazási kedvezménnyel szállítják az érdeklődőket Balassagyarmatra. Nemcsak a vásári sátrakban lehet elkölteni a pénzt, nyit­va tartanak az üzletek is a vá­sár idején. így több mint 30 millió forint értékű áruból le­het válogatni. A Nyugat-Nógrád megyei Népbolt mellett a földműves- szövetkezetek is készül­nek a vásári seregszemlére. Lapzárta napján az érsekvad­kerti földművesszövetkezetből kaptunk hírt. A vadkertiek már a salgótarjáni alkotmány ünnepi vásárban is tetszést arattak. Most Balassagyarma­ton sem akarnak szégyent vallani. És bizonyára nem is vallanak, hisz’ nyolc olyan dol­gozójuk van, akiket jó mun­kájukért már kitüntetésben részesítettek, mint pl. Horváth Lajosné, Kürtössy Lász’ó Za­har László és a többiek. A földművesszövetkezet irodájá­ban vándorzászlók és okleve­lek díszlenek. Híres textil boltjukkal lá­togatnak el Balassagyar­matra és valószínű áruik nagy nép­szerűségnek örvendenek ott is. T iszteltem, becsültem mindeddig a Belkeres­kedelmi Minisztérium piackutatóit, s bizalmam ta­lán sohasem rendült volna meg bennük, ha a napokban nem rohannak meg egy kérdőívvel, s rajta egyszerre 10 kérdéssel is. Ráadásul milyen kérdé­sekkel! Itt van például mind­járt másodiknak, hogy „ha va­laki ezidáig nem vásárolt" még az új Állami Áruházban, úgy „mi az oka ennek“. Nos, az ilyen kérdésre, amely vol­taképpen goromba és illeték­telen beavatkozás az ember magánügyeibe, egyetlen értel­mes válasz lehetséges: „sem­mi közük hozzá!“. Mivel azon­ban nem akartam udvariat­lan lenni a csinos kis diák­lányhoz, akit sok társnőjével együtt arra kényszerített rossz csillaga, hogy bárgyú kérdé­sekre hasonló színvonalú fe­leleteket gyűjtsön, kivétele­sen mégis megmondtam az igazságot: azért nem vásá­roltam eddig, mert nem volt szükségem semmire, sőt — pirulva bár, de ezt Is meg­vallottam — elvásárolni való pénzem sem igen akadt az áruház megnyitása óta... Ám a becsületes önvallo­más sem mentett fel a további válaszadás kínos kötelezett­sége alól. Mert jöttek, zuhog­tak sorban az ilyen és ha­sonló bölcs kérdések: „Mi­lyen iparcikkek azok, ame­lyeket az áruház megnyitása előtti évben nem tudott Salgótarjánban beszerezni?”, „Hol vásárolta meg ezeket az áruház megnyitása előtt?“ Saj­nos, a kérdések még furfangos alkérdéseket is rejtegettek a begyükben. Például arra, hogy Salgótarjánon kívül ho­gyan vásárolt az ember, négy kis alkérdés még külön rá­kérdez, hogy aszongya: „e cél­ból külön elutazott?“, vagy „amúgy is dolga volt más vá­rosban?”, esetleg „ismerősöket kért fel a beszerzésre?”, netán „egyéb módon, még pedig...?“. Sok kérdőív kitöltését rót­ta már rám a végzet. Mindig becsülettel helytálltam, de most már az ötödik kérdésnél tanácstalan lettem, s meg- adóan sóhajtottam a kis tech­nikumi hallgatónak: „elvtárs- nó, gondoljon rólam, amit akar, s gondoljon, mondjon, jegyezzen fel helyettem, az én kontómra bármit, ami jól­esik.” Egyszóval: kidőltem. A teljes igazság kedvéért meg kell mondanom; a 10 kér« dés között akad három elfo­gadható is. Ezek az iránt ér­deklődnek, hogy jó-e a kiszol­gálás, megfelel-e az áru /: nyitvartartási ideje, s milyen kívánságaik várinak a vevők­nek? Minderre azonban meg­felelő választ kaphatnak a piackutatók akkor is, ha fi­gyelemmel kisérik az áruhá* panaszkönyvét, kívánságlistá­ját; vagy — és ez lenne a he­lyes! — ha minden külön ad­minisztráció nélkül, közvet­lenül, hétköznapi hangon el­beszélgetnek a látogatókkal. Ehhez nem szükséges külön kérdőíveket nyomtatni, 30x21 centiméteres papírlapokon sok­szorosítani, ki tudja, hány példányban. Mert a felháborító tulaj­donképpen az, hogy a diák­lányoknak — akik csupán azért válalkoztak erre a hálátlan feladatra, hogy az áruház ve­zetőségétől kapott pénzen ki­rándulást szervezhessen as osztály — külön erre a célra készített kérdőívekre kell rá* vezetniök a válaszokat. Nem, ez már sehogyan sincs rendjén. S ezért, éppen ezért, no meg viszonzásul a felesleges és boszantó kérdé­sekért, hadd kérdezzünk mi is. Nem tizet, csak hármat.., íme: 1. Tudják-e a Belkereske­delmi Minisztériumban, hogy nálunk a papírhiány miatt je­lennek meg évek óta korlá­tozott terjedelemben és pél­dányszámban a legkapósabb újságok, folyóiratok is? 2. Ismerik-e a legújabb ha­tározatot, amely szerint az üzemeknek, vállalatoknak az adminisztráció számára ki­utalt papírkeret egyharmadát a sajtófejlesztés céljára kelj adniok? 3. Vajon a Belkereskedelmi Minisztérium miből fogja meg­takarítani a reá eső mennyi­séget, ha még most is hiába­való kérdőívek kiagyalásával és szaporításával foglalkozik? Lehet, hogy kérdéseink egyesek számára kissé kényel­metlenek. Felvetésük azon­ban — közügyről lévén sző — százszor indokoltabbnak látszik, mint annak feszege- tése, hogy ki miért nem vá­sárolt még az új Állami Áru­házban! M. D. Mi a fontosabb? SZEPTEMBER 17-én lesz az első tanítási nap a Salgó- • tarjáni Állami Zeneiskolában. • A Népbüféről már fentebb gáló leröppenti a parízert a szó esett és úgy érez- mérlegről. A vevő szerényen zük, igazságtalanok len- odaszól: nénk, ha a tőszomszédságában — Én innen úgy láttam ked- lévő Csemegét mellőznénk. Ott vés, hogy nem volt meg is szem- és fültanúi voltunk _ innen viszont megvolt ­megé“-nek>S Ä ák csak“" h?^ik .he*kén « P«« me­in i, i-XfSsaK csak._ gul es mar csörren a papír, Áll a Pult előtt, sorára var- hogy betakarja a hi?n£os’ va egy középkorú asszony. árut amit a vásárló hiá„y. Most o következik es 15 deka talanul kifizetett. panzert kér. A kiszolgáló ... , mérlegel, a mérleg nyelve ide- f'llncs tovább apelláta! gesen lengedezik és már-már Onnan me8v°lt. megállna valahol a 13—14 És ez a fontos. dekát jelző szám között, ami- Tényleg ez a fontos? kor az előbb említett kiszol- (kiss)

Next

/
Oldalképek
Tartalom