Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)
1956-09-01 / 70. szám
Dudás w ssmsciKJr Most, a bányásznapkor, mást mit is tehetek? Derék bányászaink. Nektek énekelek! Hőstetteitekről zeng a duda nótát — legelsőnek mindjárt hadd köszöntsem Rónát, amely elvetve már adóssága terhét, elsőnek iejezte be a havi tervét. Hajszállal maradt el Mizserfa és Zagyva, ám a versenyszellem Novákon se lanyha, igyekszik Nagybátony, Kazár sem adós már. Szorospatak is a legjobbak között jár. egyszóval: bányáink büszkék lehetnek mind. túlteljesítették a tervüket megint. Bányász elvtársaink! Köszönjük a szenet, megtettetek mindent, tudjuk, amit lehet, s az ország, ha jön a tél. szén nélkül nem marad, mert becsületesen álltátok a sarat. Ha tovább is így megy, s a bányászcsapatok ilyen derekasan diktálnak iramot, és a műszakiak jól irányítanak, s a szén szállítása soha el nem marad s legyen bár iparos, vagy adminisztrátor, minden bányai a közös célért lángol — akkor, az év végén, nagy diadalt látunk: meglesz, amit kért a bányászoktól pártunk, a háromszázezer tonna terven felül — hej. milyen sok jó szén! — s ez összegen belül ötvenezer tonnát Nógrádban termelnek... Nagy dicsőség ám ez a bányász embernek! Kívánok is hozzá jó munkát, szerencsét s kérem, szegény dudást nehogy kinevessék, ha ezenkívül még néhány dolgot kíván egyik-másikuknak a nagy nap hajnalán, félig-meddig szívből félig csak tréfából, no de hisz" tudják jól. nem vaayok én fából! Kezdjük tehát.-.. A tröszt egyes tagjainak jó totózást. — de nem munkaidő alatt... Ha — nem úgy. mint eddig! — otthon tippelnek majd,I talán a szerencse inkább feléjük tart... Jó vájárainknak üres csillét, sokat adjon sorsuk... Hajnal Ottónak egy lovat, amit levihet a Pálhegyi aknába. Ügy tudom, szegénynek ez a kívánsága, mivel vitlát és egy vontatókötelet máig sem kapott még, csupán ígéretet,.. Vájártanulóknak jeles képesítést, bányászasszonyoknak — mosógépesítést” kívánok... Ez szívük legbecsesebb vágya, hiszem, hogy teljesül, nem várnak hiába! Stécé-játékosok ... Arra kérjük őket. tartsák rendben jól a góllá vő-cipőket! Legyen szerencséjük minden mérkőzésen, a lelkesedésük véget sose érjen, góllövő helyzetben ne rúgjanak lyukat, s a harmadik helyre küzdjék fel magukat, mire elérkezik a bajnokság vége — ezért szurkol egész szénmedencénk népe ... Lenne még kívánság, de már nem folytatom. Ünnepeljünk vígan, most a Bányásznapon s utána mindenki amit tud. megtegyen azért, hogy a zászló — mindig köztünk legyen! íáCSC*<3CS<3c3CSaf<2acSaK8<aií<*<3<EaK#C*CKSD«>^^ A bányásznap programjából Egy szép bányában, ahol gyors a vágathajtási sebesség Tervtúlteljesítéssel készüli az ünnepre a szénmedence Mint ismeretes, a nógrádi bányászok az idén is Kiste- renyén rendezik meg a VI; bányásznap központi ünnepségét. Hat óra ötven perckor hat díszlövés jelzi majd a nagy nap programjának kezdetét. Hét órakor zenés ébresztővel rukkol ki a kisterenyei fúvós- zenekar. Tíz órakor ismét díszlövések hangzanak el és kezdetét veszi a délelőtti ünnepi műsor. A Népkertben Sartóris Kálmán, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójának megnyitó szavai után Gajczár Lajos szavalja el Petőfi „Bányában“ című versét. Ünnepi beszédet központi előadó mond, ami után a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját veszik át a nógrádi bányászok, amelyet első félévi derekas munkájukért érdemeltek ki; Ezután kerülnek kiosztásra a hűség és jubileumi jutalmak; a legjobb bányászok pedig kormánykitüntetésben részesülnek. Déltől két óráig a vendéglátó vállalat és a földművesszövetkezetek lacikonyháit kereshetik fel az ünnepség résztvevői, ahol bőséges ebéd várja őket. A jó ebéd mellé a salgótarjáni és kisterenyei fúvószenekar szolgáltatja a zenét. Az ebéd után nagyszabású, sport- és kultúrműsor szórakoztatja az egybegyűlteket. Többek között színpadra lép a salgótarjáni és baglyasaljai énekkar, a mizserfai, kazári tánccsoport, a nagybátonyi honvédek színjátszó csoportja és a kisterenyei népizenekar. A salgótarjáni Forgách-telepi és kisterenyei együttesek esztrád műsora is nagy élményt jelent majd. Este kilenc órakor tűzijátékban gyö- nyörködihetnk a bányásznapi ünnepség résztvevői. Éjfélig pedig a kisterenyei népizenekar húzza a talpalávalót. A sportprogramban labda- rúgómérkőzésen és birkózó bemutatón kívül, röplabda- és ökölvívó-mérkőzés szerepel. Szép banya, s ráadásul még gyorsan is halad ... Ugye hogy kétkedve fogadja az olvasó ezt a rövid, címbe sűrített jellemzést a mátranováki Csurgó táróról, helyesebben annak most hajtott új fővágatáról? Mert arról lesz most szó. A riporter, aki meggyőződött, a „szép” és a „gyors“ jelző jogosságáról, párperces sétára hívja az olvasót, hogy meggyőzze: dicsérő jelzőit Csurgó táró kiérdemelte. Azt azonban már most meg kell mondani, hógy ez a dicséret elsősorban a Csurgó tárói bányászoknak és vezetőiknek szóL De kezdjük az elején, ott, ahol a riport megírásának gondolata megszületett. . Néhány héttel ezelőtt Mátra- novákon jártunk. Révfalvi János, a bányaüzem főmérnöke meghívott bennünket, hogy látogassuk meg a Csurgó tárót és nézzük meg munkaközben új szovjet lapátológépüket. A szíves meghívásnak olyankor tettünk eleget, amikor a főmérnök nem volt „otthon”. Kalauzolásunkra Szűcs István fiatal üzemmérnök vállalkozott. Egyenesen a lapátológép munkahelyére mentünk, ahol Tajti István, a vágathajtó brigád vezetője fogadott. Kérdezni sem kellett, tudta, hogy miért jöttünk. Nem voltak teljesen összefüggőek a mondatai. de ugyanúgy kívánkoztak ide, ahogy mondta őket: — Jól bevált ez a gép. Nagyon megkönnyíti a munkánkat. Nincs olyan ember a brigádban, aki ne szeretne vele dolgozni. Kitűnő, igen egyszerű szerkezet. Higgyék el. épp, elég volt lapátolni 25 esztendeig! Miközben Tajti elvtárssal körülnéztük ezt az ügyes kis gépet — úgy is nevezhetnénk, hogy „Kisügyes“ — a origád tagjai ácsoltak és a fúráshoz készülődtek. — Ha lerobbantottak — mondta büszkén Nádasdi Ferenc aknász, aki időközben vetődött oda — nézzék majd meg, hogy dolgozik ez a gép. Nem lehet ezt kérem, pénzzel megfizetni. A fúrás és robbantás idejére Szűcs elvtárssal egy kicsit szétnéztünk a bányában. Meglepetésül szolgáltak a szép tiszta fővágatok. Az egyik szinte ragyogott a sűrűn elhelyezett villanyégők fényében. Ez meglepetés! Mire visszatértünk a Tajti brigád munkahelyére, mór alig volt munkája a „Kis- iigyes”-nek. Már csak azt nézhettük végig, amint az utolsó néhány lapát kotorékot bedobta a mögé kapcsolt csillébe. Szűcs elvtárs szakszerű, szabatos magyarázattal kísérte a gép munkáját: — Most, amint látják, az alvázmotor mozgásba hozza a gé. pet, amely leeresztett lapáttal előreszalad. A lapát behatol a lerobbantott készletbe és megtelik. Most a kezelő újra megindítja az alvázmotort, amely hátrafelé mozgatja a gépet, közben a lapátoló berendezést meghajtó motor a gördülőkön ugyancsak hátrafelé viszi a lapátot, amelynek tartalma beomlik a csillébe. Miután befejeződött a lapátolás, mégegy- szer körülnéztük a gépet. Baloldalán egy kis táblácskát találtunk, és kibetűztük róla, hogv a gép egy harkovi, Lenin- renddel kitüntetett gépgyárban készült és PML5-nek keresztelték. Ezután elindultunk kifelé a bányából. Útközben Szűcs elv. társ elmesélte, hogy a Tajti- brigád munkahelyére most van kidolgozás alatt a ciklusgrafikon. — Kezdetben én magam is állandóan a gép mellett voltam és megfigyeltem, hogy működése mennyire befolyásolja a brigád teljesítményét. Most pár napra egy fiatal technikust küldtünk a gép mellé, hogy végezzen ott időelemzése, két. Ha ez a munka befejeződik. többoldalú megfigyeléseink alapján összeállítjuk a Tajti-brigád ciklusgrafikonját. Természetesen ebbe a munkába a brigád tagjait is bevonjuk, Mátranováki látogató, sunk másnapján a legilletéke- sebb helyen, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt Műszaki Osztályán, dr. Csillag József osztályvezető elvtársat kértük meg a Csurgó-tárói munkákról alkotott véleményünk megerősítésére. Csillag elvtárs rövid, magvas válasza a következő volt: — Igen nehéz helyzetet számolunk fel a Csurgó táróban a PML—5-ös lapátológép alkalmazásával. Ugyanis az év elején rajtunk kívülálló okokból. ennek a vágatnak az előrehaladása lemaradt. A PML— 5-ös lapátológép beállításával nemcsak ezt a lemaradást hozzuk be, hanem még jelentős előnyre is szert tehetünk, hiszen ez a kis gép jóval megkétszerezi a vágathajtás sebességét. Erre az előnyre igen nagy szükségünk van, mert a táró jobboldali mezejének rossz szene miatt igen sokat romlott a Csurgó-tárói szén fűtőértéke. Hogy a vágat még szebb és tartósabb legyen, most olyanirányú kísérleteket folytatunk, hogy. használt fúrócsőből vasbiztosítást szerkesztünk bele. A tröszt 11 üzemegységének dolgozói közül csupán a tiribe- si, kányási és kisterenyei bányászok nem mondhatják el holnap, a nagy napon, hogy eleget tettek kötelezettségüknek. A többi nyolc üzemegység derekasan megállta a helyét. Talán leginkább a rónaiak szolgáltak kellemes meglepetéssel, bár mennyiségileg a a mizserfaiak adták a legtöbbet. De nem szabad elfelejteni, hogy alig néhány hónappal ezelőtt Róna még sereghajtó volt! A jelentős ünnep tiszteletére azonban tervüket 2627 tonnával túlszárnyalták és Mizserfa, Mátranovák után a harmadik helyre jöttek fel. Élenjárók: Mizserfa: 5186 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Mátranovák: 2990 tonna többlet. Üzemvezető: Sárai Lajos. főmérnök: Révfalvi János. Róna: 2627 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök Laczkó István. Zagyva: 2252 tonna többleta üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Szorospatak: 1782 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Kazár: 841 tonna többlet; Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván» Nagybátony: 577 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Fe- rec, főmérnök: Marton Mihály. Ménkes: 486 tonna többlet, Üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjési Miklós. Adósok: Kisterenye: 683 tonna tartozás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Kányás: 1144 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Tiribes: 1198 tonna tartozás; Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. A tröszt esedékes augusztusi tervén felül 14 665 tonna szenet adott az országnak. (Irén bánya termelésével együtt.) Ezzel a Csurgó-táróról alkotott véleményünket megerősítettnek tartjuk és azt kívánjuk, hogy a jövőben még több ilyen szép bányát hajtsanak Nógrádban, de ne akárhogyan, hanem legalább ugyanilyen gyorsan. Kovács János Bányászok dicsérete A CSILLE FÖL-LE JÁR... A csille föl-le jár a drótkötélen. Szenet nyakai nagyszomjú gyártorok, Csille-kupákba néznek nappal-éjjel A tűzvedelő generátorok. A hegy szén-aszút miljom éve sajtol, hopója drótkötélén csillesor. Kazán-garat csitul titán-italtól. S acélt emészt a csillapult gyomor. S tovább szivárog a fekete hegyié A vezeték hajszál-lopóin át, S válik mozgássá, fénnyé és meleggé. És szüntelen hörpöli a világ. Parasztok testvérei lenn a mélyben, Hegy belsejének vincellérei, Világunk a parasztok nélkül étien, Nélkületek szomjan merülne ki! EGY BÁNYAMÉRNÖK-HALLGATÓHOZ Bányalovas, csákányos hőskor után ideértünk. Állunk a Teljes Cépkorszak küszöbén. Most gigászi a tét: szabadul-e az emberi munka, Ér-e a bányász-nép enyhületes napokat. Hogyha atyafiságodtól menekülni akarnál, S küldetésed majd percekig is elfeleded. Akkor a diplomád túl sokba kerül a világnak, S hogysem ilyen áron: inkább meg se szerezd! ETESI KARNYÓNÉ Vitéz Mihály ilyennek írta? Egy biztos: megdicsérte volna A bányász-kislányt Etesen, Amilyen szerelmetesen Játszotta Kamyóné mamát, S tizenhatéves önmagát. Vén özvegyasszony-maszk alatt A kisleányka ép maradt. A hatvanéves gerjedélmek Álcáztak első nagy szerelmet. Tán egyik „szeleburdira“ Fájt ifjú Kamyónénk foga. „Lipitlottyához“ közelebb Lendítette a csáb-szerep. Vén özvegyasszony, csókra-éhes Így nőhetett ifjú szívéhez. Megérezte s példázta szépén, Hogy minden földi nő szívében Egy ilyen Kamyóné lakik — Tizenhat évtől hatvanig. NAGY ISTVÁN VERSEI. Budavári Károly, Kossuth-dijas vájár a Mizserfai Bányaüzem orszáqoshirű brigádjának vezetője. A kiváló brigád 1500 tonnás bányásznapi vállalása helyett eddig 3550 tonnát küldött felszínre. Kaposvári Jenő, Szorospataki Bányaüzem Kossuth lejtösaknájában Zsldai János briqádjában dolgozik. A brigád átlagosan 115 százalékot teljesít. Sándor János, a Kányási Bányaüzem legjobb DISZ-briqádját vezeti. A brigád állandóan 120—130 százalékra teljesíti tervét. Pópity Pál, a Kazári Bányaüzem György aknaiban dolgozik brigádjával. A Pópity-brigád 116 tonnával tetézte meg bányásznap! vállalását. Berzák Imre, a Zagyva! Bányaüzem Forgách lejtősaknájában a híres Kovács- brigádban dolqozlk. A Kovács- brigád a hónap utolsó harmadában megközelítette a 200 százalékot. Fekete József Joachim, a Ménkesl Bányaüzemben dolgozik hattagú brigádjával. A brigád 96 tonnás bányásznapi vállalása helyett 268 tonna szenet küldött felszínre
