Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-15 / 65. szám

1956. augusztus 13. SZABAD Nlfí.HAD 5 Gondok, amelyeken enyhíteni lehetne, ha... Építésügyi Minisztérium aránytalanul kevés összeget biztosított dolgozóinak, ezért az építőiparban az idén csak a jelentkezők egyharmadának adhatnak hitelt családi ház építésére. * Rosszul áll a vállalat mun­kásszállóinak ügye is. Jelen­leg szétszórtan, több helyen tudják csak elhelyezni a dol­gozókat, s ezek a szállások — a 100 • személyes kivételével —, alig-alig felelnek már meg napjaink szociális követelmé­nyeinek. A konyha is mind nehezebben tart lépést a meg­növekedőit létszámmal, s nincs a vállalatnak egy meg­felelő gyűlés- és szórakozóter­me sem. Ezért a vezetőség már régen kéri, hogy korsze­rű. 500 személyes munkás- szállót építhessen Salgótar­jánban, konyhával, nagyte­remmel. „Talán az idén el le­het majd kezdeni, próbálunk valami pénzt adni” — mondo­gatja mindmáig a miniszté­rium, de ezen az általános ígéreten túl még semmit sem tett, pedig az idő már na­gyon sürget. Tudjuk jól. a lakáskérdés itt, Salgótarjánban igen nagy gcnd, amelyet egyszerre nem lehet megoldani egyetlen üzemben sem. Másutt azon­ban a közös erőfeszítések eredményeivel párhuzamosan lépésről lépésre, egyenletesen halad a bajok orvoslása. De az építők —, akiknek pedig igen nagy szerepük van az égető lakásgondok enyhítésé­ben! — hosszú idő óta tapod­tat sem haladtak előre, arány­talanul elmaradtak, s ami a legkülönösebb: a jelek szerint éppen a saját minisztériumuk „jóvoltából”. Mert ők is érez­hetnek a lassú, de biztos fej­lődést, ők is bizakodóbban dolgoznának és türelmeseb­ben várnák a kérdés végleges megoldását, ha a miniszté­rium jobban kihasználná a már meglévő lehetőségeket: az Építőipari Vállalatnak is jut­atna a prémium-lakásokból; nagyobb, és főleg idejében biztosított összeggel támogat­ná a dolgozók otthonalapítási törekvéseit; jcbban szívén vi­selné a salgótarjáni központi munkásszállás létesítését. A jó szülőt nem kell óvni attól, hogy ne tegyen különb­séget saját, édes gyermekei között, hiszen annak, úgyis mindegyik egyformán kedves. Nos, az Építésügyi Miniszté­rium a tapasztalatokból ítél­ve, nem ilyen szülő... Ezért vagyunk kénytelenek figyel­meztetni; ugyanúgy viselje gondját a Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalatnak, mint töb­bi üzemének, vállalatának! Hiszen ki segíthet elsősorban az itteni építőkön, ha nem a saját minisztériumuk? Miklós Dezső A harpácsi Lunin hi bsbizonyílotls fölényt a kisparaszti termeléssel szemben Augusztus 10-én délelőtt be­fejeződött a gabona csépláse Horpács községben. A munka lezáródásával érdekes és igen tanulságos statisztikát állítha­tunk össze. A tartós szárazság kedvezőtlenül alakította a ter­méseredményeket (alacsony a holdankénti átlag), de így is számokkal igazolhatók, hogy mennyivel ésszerűbb, gazdasá­gosabb a nagyüzemi termelés. A helyi Lenin Tsz földjein pél­dául őszi és tavaszi árpából másfél mázsával, őszi búzából 2 és fél mázsával termett több egy holdon, mint az egyéniek­nek. Sőt volt egy 23 holdas táblájuk, amelyen 302 mázsa termett — ez több, mint 13 má­zsás átlagnak felel meg. Jól fizetett a bíborhere is a Lenin Tsz-ben. Öt holdjukon 27,5 mázsa termett — pré­miummal együtt 34 000 forin­tot kaptak érte.______ Gvűjisiik a mákgubót A mák gubájából igen fontos gyógyszerek (morphin. kodein sib.) készülnek. Ezért a mákgubó begyűjtése népgazdaságunk szempontjából igen fontos. Az idei jó máktermés biztosíték arra, hogy megyénk a máítgubó begyűjtésében az elroúlt év eredményeit jóval túlszárnyalja. Éppen ezért föidművesszövetke- zeteink gondoskodjanak arról, hogy területükön minden szem mákgubót fcegyűjtsenek. Fejtse­nek ki széleskörű propagandát, hangoshíradó, dobszó útján a begyűjtés érdekében. Tudatosít­sák, hogy nem érdemes fűteni a mákgubóval, hiszen egy mázsa áráért 4 mázsa szenet vásárol­hat a termelő. .... Kapcsolódjon be a_begyuj.es munkájába a tanuló ifjúság is. Az úttörők minden mázsa beszál­lított mákgubó után még 6 forint jutalékot kapnak a földműves- szövetkezettől. Helyes, ha mák gubóját összetörjük és úgy adjuk át, mert a földművesszövetkeze­tek még 3 forint felárat is fizet­nek. 66 mázsával több gabona a munkaegységekre Mintegy 66 mázsa gabonával osztanak többet a tervezettnél a munkaegységekre a felső­petényi Rákosi Termelőszövet­kezetben. Ugyanis a termelő- szövetkezet tagjai — az eddigi szokástól eltérően — saját ma­guk végezték el a cséplést, csa­ládtagjaik bevonásával. Ily módon a cséplőmunkásoknak kijáró gabona is jövedelmüket gyarapítja. Stiié'nc mázsa gabonára kötőit értékesítési szerződést... Pintér János Dorogházán 6 katasztiális holdon gazdálko­dik. Már eleget tett éves hús-, tojásbeadásának. A cséplőgép­től teljesítette terménybeadási kötelezettségét, sőt kinn a gép­nél megkötötte az értékesítési szerződést a szabad gabonára is. 900 kilogramm búzát adott át ily módon államunknak. Özv. Katona cs. Lászlóné 790, Kubinyi István 690, Bakos kv. József pedig 650 kilogramm búzára kötötte meg a szerző­dést. Még mindig lehet jelentkezni a fertödi IVIeiögazdasági Szakiskolára Azt tartja egy régi közmon­dásunk: „Aki közelebb ül a tűzhöz, hamarabb meleg­szik ...” Napjainkban egyre kevésbé érvényesül ez a haj­dan oly keserves igazság. Jó is, hegy így van, hiszen mi nem tűrünk kiváltságokat, ar­ra törekszünk, hogy ki-ki igazságosan, érdemeinek meg­felelően melegedjék a közös tűznél. És ezért tartjuk meg­engedhetetlennek a régi köz­mondás visszájárafordulását is; azt, hogy olyan eset for­dulhat elő napjainkban, ami­kor éppen azok nem meleged­hetnek, akik szorgalmasan rakják, táplálják a tüzet, akik tehát ugyancsak megérdemel­nék .:, ★ De elég is a képletes be­szédből! Mondjuk meg nyíl­tan; a Nógrád megyei Építő­ipari Vállalat jónéhány dol­gozójáról van szó. Azokról, akik fáradhatatlanul, szorgal­masan építik a köznek az új lakásokat, amelyekből azon­ban a vállalat hosszú idő óta egyet sem kap, noha sok dol­gozója ugyancsak rászorulna. Pákozdi Mihály művezető pél­dául 6 éve jár már be mun­kahelyére Kálkápolnáról, de ott is csak albérleti szobában húzhatja meg magát feleségé­vel és 3 gyermekével egy olyan házban, amelyet a' ta­nács rendelkezése szerint szeptember 1 után le kell bontani, mert már életveszé­lyes a bennlakás. Varga Fe­renc, a vállalat gépkocsiveze­tője, feleségével és ikergyer- mekeivel lakik egyetlen szo­bában, s ez nemcsak dohos és vizes, hanem annyira szűk is, hogy a négyhónapos ik­reknek az asztalon kell ágyaz­ni, mert még a babakocsi sem fér be a szobába. Hasonló körülményekről panaszkodik mind a 19 lakás­kérvény, amelyet Jancsó ICáz- mér, a vállalat igazgatója irattartójában őriz. — A valóságban nem csu­pán 19-en, hanem legalább öt- venen kérnek lakást, de csak a legsúlyosabb, a legelviselhe­tetlenebb körülmények között élők kérvényét vesszük át — mondja »Jancsó elvtárs. — Sajnos, ezeket a kéréseket sem teljesíthetjük, bármeny­nyire szeretnénk. — Miért? — A vállalat nem rendelke­zik szolgálati lakásokkal, bár rendelet van arra, hogy az általunk határidőre átadott lakások 10 százalékát az Épí­tésügyi Minisztérium kapja meg, „prémium lakásként”. Tavaly a mi munkánk követ­keztében 15 ilyen lakáshoz jutott a minisztérium, de va­lamennyit az ugyancsak eh­hez a tárcához tartozó Üveg­gyárnak adta át. Rosszul esett, azonban nem szóltunk, hiszen tudjuk, az üveggyári dolgozóknak is nagyon kelle­nek a lakások. Gondoltuk, majd az idén több szerencsénk lesz. Most azonban úgy tájé­koztattak bennünket, hogy az idén sem részesülünk a pré­mium-lakásokból. Pedig, ha időben befejezzük ez évi ter­vünk teljesítését, a 10 száza­lék alapján 19 lakás jut a minisztériumnak. Ha ezeket nekünk utalnák ki, orvosol­hatnánk a legfájóbb pana­szokat, És akkor legalább éreznék dolgozóink, hogy ha egyszerre nem is oldódhat meg minden lakásprobléma, de legalább a remény meg­van hozzá, hogy lassanként sor kerül mindegyikükre. így azonban reménytelennek lát­ják a helyzetet, s nagyon el­keseríti őket, hogy minden üzem részesül az új lakások­ból, csak mi, az építők nem. Nem akarunk több jogot, mint mások, de ugyanannyit igen! A vállalat igazgatóságához csupán a lakásigénylések egy része érkezik be. Sokan — tudva, hogy vállalatunk nem kap lakást —, kérésükkel a városi tanácshoz fordultak, ahol nyilvántartásba veszik ugyan a kérelmeket, de se­gíteni egyelőre nem tudnak. Gyarmati Dénes, a tanács lakásgazdálkodási előadója, tehetetlenül tárja szét a kar­ját: — Elvtárs, ha hiszi, ha nem, az idén még egyetlen lakás sem ürült ki Salgótar­jánban. Csak a most épülő új lakásokra számíthatunk az ősszel, ezek többségét azonban közvetlenül a vállalatok kap­ják meg szétosztásra, nekünk, az új, a tanácsok lakáselosz­tási jogkörét kibővítő rendel­kezések ellenére is, mindösz- sze 34-et bocsátanak rendel­kezésünkre, a 200-ból. Ezek­re pedig rengeteg a jelentke­ző. A magam részéről csodál­kozom, hogy az üzemek kö­zött éppen az Építőipari Vál­lalat marad ki az elosztás­ból .. í * Az állami érővel épített la­kások szétosztása azonban csak egyik módja a lakásgon­dok enyhítésének. A másik, nem kevésbé fontos út; az ál­lami hitelekkel támogatott családi ház-építkezés. Nem le­het mondani, hogy a rossz la­káskörülményekkel küzdő építőipari dolgozók húzódoz­nának ettől az akciótól. El­lenkezőleg! Szívesen részt- vennének benne —, csakhogy ezen a téren is hátrányos helyzetben vannak a többi üzem dolgozóihoz képest. Két-három évvel ezelőtt megszervezték a kőműves csa­ládi ház építkezési akciót. Ez abból állott, hogy a vállalat önköltségi áron, hosszú idő­tartamú részletfizetésre adott anyagot arra rászoruló dol­gozóinak, akik szabad idejük­ben saját maguk építették le­endő otthonukat. Ez a kezde­ményezés azóta megszűnt, ami részben indokolt is, mert eredeti formájában vissza­élésre adott lehetőséget. Va­lamilyen javított változatban azonban fel lehetne elevení­teni, hiszen jelentős segítsé­get adna az állandó munkás­gárda kialakításához, ami kü­lönösen fontos az építőipar­ban, ahol a munkaerővándor­lás talán az összes szakmák között a legnagyobb. Jelenleg az építőipari dol­gozók is az Országos Taka­rékpénztártól kaphatnak hosszúlejáratú kölcsönt csa­ládi ház építésére. Ugyanúgy, mint más üzemek dolgozói — legalább is elvben. A gyakor­latban nem egészen! Azt a hi­telkeretet. amelyet az egyes minisztériumokhoz tartozó üzemek dolgozói között egy- egy esztendőben kioszthat­nak, az illetékes minisztérium és az OTP központja állapítja meg és engedélyezi, természe­tesen az év elején, hegy az építkezők idejében hozzájus­sanak a kiutaláshoz és el­kezdhessék a munkát. Itt, Salgótarjánban, a Kohó- és Gépipari Minisztérium s a Bánya- és Energiaügyi Mi­nisztérium időben biztosította is a keretet. Az Építésügyi Minisztérium azonban külön­leges feltételekhez akarta köt­ni a kölcsönt; ahhoz, hogy a tárcához tartozó dolgozók, csakis a minisztérium által kijelölt területen, kolónálisan építkezhessenek. Hosszú vita után ettől a feltételtől végülis elállt, de közben eltelt több mint egy félév, s a keret csak most, az ősz küszöbén érke­zett meg. Emiatt bizony, sok kőműves és más építőipari dolgozó otthonalapítási terve ment füstbe az idén! Ráadá­sul, amíg a Kohó- és Gépipa­ri, meg a Bánya- és Energia­ügyi Minisztérium akkora keretet adtak, hogy az OTP csaknem 100 százalékig kielé­gíthette ebből a vasasok és bányászok igényeit, addig az A fertőd; Mezőgazdasági Szak­iskola 2 éves kertészeti tagozatá­ra még mindig lehet jelentkezni. A festői környezetben lói felsze­relt iskola és diákotthon várja a tanulókat. Az ellátás teljesen In­gyenes. Jelentkezhetnek azok a ter­melőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók. egyénileg dolgozó parasztok, ifiak és leá­nyok. akik az általános iskola 6, illetve 8 osztályát elvégezték és legalább két évet a mezőgazda­ságban töltöttek el. Felvételi kor­határ 17 — 28 év. A felvételi kér­vényt az Iskola igazgatóságának (Mezőgazdasági Szakiskola, Fer­tőd) kell beküldeni. A kérvényhez csatolni keli még: születési anya­könyvi kivonatot, iskolai bizonyít­ványt, a kétéves mezőgazdasági munkáról szóló igazolást (tsz, ál­lami gazdaság vagy tanács állítja ki) és a vagyoni bizonyítványt. Iskolai felszerelést, füzeteket már most megvásárolhatja a Kiskereskedelmi Vállalat papírszaküzletében Töltőtollak., iskolai táskák, minden árban kaphatók A salgótarjáni ÜNNEPI VÁSÁRON okvetlen keresse fel A BALASSAGYARMATI YÉPBOLT fehér-csíkos pavilonját o Fővárosi bő választék, udvarias ki­szolgálás ! Érik a ludányi káposzta Az Ipoly-völgyben levő Ludáily halásziban az idén is sok hold földen termelnek káposztát a dolgozó parasztok. A kedvezőt­len időjárás ellenére jó káposztavermésre számítanak. A ter­mésből bőven jut külföldre, de hazai fogyasztásra is. Meggyőző, jó szóval... Hét. majd tizen­hét asszony tagja volt kezdetben az érsekvadkerti Tar­tós Béke Termelő- szövetkezetnek, s most már 27-en vannak. Rendkívül ;ó módszerrel dol­goztak az elmúlt őszön a tsz tagjai. Uton-útfélen be­szélgettek, magya- rázgattak az asszo­nyoknak, míg es­ténként' szervezet­ten otthonukban keresték fel őket, hogy elmondják, ho­gyan is élnek, dol­goznak az asszo­nyok a termelőszö­vetkezetben. Az eredmény nem is maradt el. Akkor, az ősszel jöttek a Tartós Békébe ösziné, Csabákné, Dósa Sándorné meg Vitéz Jenőné. A ma­jori asszonyok be­lépését még min­dig emlegetik. A meggyőző, jó szó eredményeként egy­két asszony egész csapatot hozott ma­gával. S a termelő- szövetkezet asszo­nyai állják a sarat. Dolgoznak becsüle­tesen. nincs rájuk panasz. Igaz, a férfiaknál még kezdettől meg­van az a nézet, hogy bizony nem ér az asszony-munka fa­batkát sem. Van­nak aztán olyanok is. akik azt tartják, ők dolgoznak az asszonyok helyett. Annyi biztos, az asszonyok nem ka­szálnak férfi módra, de azt a 159 000 fo­rintot. amire a nö­vénytermelésnél számítanak — jó­részt az asszonyok keze munkája hoz­za a tsznek. Az asz- szonyok dolgozták meg a dohányt-, a cukor- és takar­mányrépát, meg a kukoricát is. Közel 2500 négyszögöl ju­tott egyre-egyre. És a dohányt három­szor, a cukorrépát négyszer kapálták. Makkai Józsefné 25, Brezneczki Jánosné 20 munkaegységet ért el, pedig a kapá­lással nagyon nehéz em-et is szerezni. Cukrot. kukoricát pedig a férfi tagok is kapnak, bár alig dolgoztak vele. Fo­gattal kapáltak egy keveset csupán. Vagy nézzük a ker­tészetet. Első ízben próbálkoznak vele, de a férfiak mel­lett Kordics János­né. meg Vidó Györgyné is azon dolgozik, hogy min­den sikerüljön. Az aratás alatt markot szedett, kévét kö­tött valamennyi asszony. A cséplést meg saját munka­csapatával fejezi be a tsz, melyben szép számmal vannak asszonyok, lányok is. Hol van hát az a férfi, amelyik csak egv asszonyra, vagy lányra is dolgozik? Most 92 000 forin­tos hitellel 50 férő­helyes szarvasmar­ha-istállót építenek. A tégla szállításá­nál szintén dolgoz­nak az asszonyok. A tavasszal meg­történt az, hogy éj­jel is mentek, csak a tégla ne marad­jon kinn az állomá­son. Jelenleg nincs be­lépő a termelőszö­vetkezetbe, de nem is igen hívnak sen­kit.. Pedig érdeklőd­nek szép számmal. A minap Molnár Dénesné az ebéd­del igyekezett, ami­kor ketten is útját állták a tanácsnál: mondana már vala­mit a Tartós Béké­ről. hogy vannak megelégedve a ta­gok? Molnárné el­sorolta ott a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeit, a nagy táb­lát, hogy azonköny- nyen szánt a trak­tor, bár 250 hold szántójuknak majd­nem a fele még szétszórtan, kis par­cellában van. ami bizony komolyan akadályozza a mun­kát; Gresina Istvánná, a Tartós Béke tsz elnöke mondotta. ho«v a tanácstagok feladatul kapták, ki-ki a saját körze­tében folytassa a tsz-agitációt. Meny­nyivel meggyőzőbb és célravezetőbb lenne, ha maguk a termelőszövetke­zet tagjai mondanák el az érdeklődők­nek, hogyan is él­nek valóiában. S ebből a munkából vegyék ki részüket az asszonyok is, mert nem igaz az, hogy már elegen vannak. Szükség van még itt sok-sok dolgos asszonykézre is. hogy rendjén menjenek a dolgok. S a Pékségben, meg az üzletekben folyó beszélgetések — az asszonyok mondták — mind azt mutat­ják, vannak érdek­lődők. Csak hát a termelőszövetke­zet asszonyai ne csak a nehézsége­ken keseregjenek — hiszen nem tagadja azt senki. Nem megy még minden úgy. ahogy kellene; De ezeken a beszél­getéseken mondják el azt is. hogy bú­zából és őszi árpá­ból még a legjobb gazdáknak sem lett olyan termésátla­guk, mint a terme­lőszövetkezetnek. Beszéljenek arról, hogy a jövő termése érdekében mész- iszappal javítják a talajt. Makkainé és Dósa Jánosné térje­nek ki arra is. hogy az elmúlt esztendő­ben több mint 9000 forint jövedelmük volt. Kovács Ká- rolyné részesedése meg 13 000 forintot tett ki pénzben, mi­vel alkalomadtán ccp'ád.agiait is be­vonta a munkába; Erről beszélgessenek el az asszonyok, hi­szen lassan szűnik a nagy munka, most van itt az ide­ié ennek. Az elmúlt ősz tapasztalatai bi­zonyítják, hogy a meggyőző, jó szó so­kat ér: sok kívülálló asszonyt nyerhet­nek meg ígv a ter­melőszövetkezet­nek; I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom