Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-11 / 64. szám

4

SZABAD NOGRAD

1956. augusztus 11.

A törökverő

(HUNYADI JÁNOS)

II;

Hunyadi János román eredetű családból származott — s mint annyi más rajta kívül — a török elől húzódott a magyar király védelme alá. Apja Vajk, 1409-ben már Zsigmond király környezetéhez tartozott, s mint udvari vitéz kapja tőle ajándékba Vajdahunyad várát, a hozzávaló nagy uradalommal együtt. Az eddig ismeretlen és idegen eredetű család egyezerre belépett a jómódú középnemesek sorába. A kis Hunyadi egyidejűleg öccsével, hol ennél, hol annál a nemes családnál szolgált lovagként. Ez volt akkoriban a hadiiskola, s a felemelkedés jól bevált útja. Az ilyen lovagi szolgálat nem csupán a hadi életben kötelezett, felölelt békés foglalkozásokat is: gazdasági ispánságot, vámadó kezelést, bírói, politikai szereplést, fütárságot, követjárást és sok más hasonlót. Egy délvidéki vitézkedő közép- birtokos lányát, Szilágyi Erzsébetet vette el feleségül. Ezzel erős rokoni és személyi szálakat font közte és a délvidéki Tiszamenti középnemesség közt, melyre aztán — a bárókkal vívott harcok idején — pártját építette. Ekkortájt a hadtudományban az olaszok és a husziták vezettek. Az olasz zsoldos hadvezetés legfőbb képviselője Zsigmond király idején a firenzei származású Filippo Scolárh ö látta el és szervezte újjá a délvidék védelmét. Ö volt az, aki megismertette az ifjú Jánossal az olasz hadviselés elemeit. Arany János „Szibinyáni Jank” című versében elmondja, hogy került Hunyadi Zsigmond király udvarába. 1430-ban Jank István Vajda parancsára elevenen elfogatott egy farkast. A királynak megtetszett az ügyes fiú;

„Tartom a just e fiúhoz! enyém a fa, az gyümölcse,

Visszakérem. Te keqye Imecl Ebben most már kedvem töltse Nem oly hanqoir volt ez mondva Hocjv sokáig, vagy hiába, íqy kerül Jank Szibinyáni Zsigmond király udvarába

Ott idővel karral, s fővel isten után vitte sokra, másszor is még, többször is még Járt vadászni farkasokra.

Mint védője a keresztnek megrontója büszke tarrnak, idegen nép hőse is lett derék hőse a magyarnak,

Most is vallják, egyre dalják szerb hon ifjai. leányi.

Guzlicájuk hangja mellett Ki volt Jankó Szibinyáni,

De a magyar ajakon is neve, híre általános, mert hisz él még, élt örökké a dicső Hunyadi János,

Híre járt, hogy a török a következő évben Magyarország megdöntésére hatalmas támadást fog indítani. 1455-ben a német birodalmi ülés csupán szép szónoklatokkal buzdította harcra, de tényleges segítséget nem nyújtott: A helyzet nagyon válságosnak látszott; II. Mohamed szultán 1456-ban 150 000 emberrel, 300 ágyúval, ostromgépekkel és 200 hajóval érkezett Nándorfehérvár alá. A várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora védte, mintegy hétezer emberrel. A nemesség mindenütt lapult: A bárók, főpapok bandériumai nem mozdultak. Ebben a helyzetben Hunyadi ismét általános népfelkelést hirdet. Az eredmény bámulatos. Legalább 30—40 ezer ember gyűlt össze. Kiképzetlen, hiányos fegyverzetű, de elszánt akaratú tömeg, amely élete árán is kész volt megvédelmezni otthonát, földjét. Hunyadi heteken át gyakorlatoztatta, képezte őket. Július első napjaiban a törökök megkezdték az ostromot. Éjjel-nappal lőtték a várfalakat, a falak és a bástyák egymás után leomlottak. A kéngőz és a lőporfüst elhomályosította az eget. A pestis előlopakodott és az éhség gyötrő volt. De Hunyadi nem hagyta őket. Július 14-én seregével hajókra szállt s hosszú vízicsatában megsemmisítve az oszmán hajóhadat, átvonult a várba. A nagy harcban a siker oroszlánrésze a vitézül harcoló szerb dereglyéseket illette. Az első magyar győzelem azonban nem szegte a szultán kedvét, sőt még hevesebben folytatta az ostromot. Július 21-én három rohamot kellett kiállni. Tízezrek zúdultak a várra, már elfoglalták a vár első udvarát is. Az egyik török a kaputoronyra ki akarta tűzni a lófarkas zászlót. Dugovics Titusz — mivel megakadályozni nem tudta — magával rántotta a mélységbe. Mire pirkadt a hajnal, a keresztesek újabb segítsége és a kénbe mártott rőzsék tüze meg- futamodásra bírta a törököket. Július 22-én a fellelkesült védők egyes csapatai Hunyadi tilalma ellenére megingatták váratlan rohamukkal a törökök balszárnyát. A szultán ennek láttán hátbatámadta a merész támadókat, és elvágta visszavonulásuk útját. Amint Hunyadi észrevette, hogy a szultán emiatt fedezetlenül hagyta ágyúit, kitört a várból, elfoglalta az állásokat és a szultán saját ágyúival kezdte hátbalőni. A roham késő estig tartott, s a török haderő összeroppanásával végződött.

Másnap, 1456. július 23-án hült helye volt a töröknek. Ilyen vereséget az oszmán-birodalom még nem szenvedett el. Vezérei, gyalogságának java, legjobb lovasai és ágyúi elpusztultak. S mindezt döntően népfelkelőkből, jobbágyakból álló hadseregtől;

SI6IV6Z0J6 már nem tudta végrehajtani új terveit, kiszorítani a törököt Európából. Megbetegedett a táborban kiütött pestistől és augusztus 11-én meghalt. S bárhogy védte is életében, halála után 1526-ban Mohácsnál hazája nagyrészt a török prédája lett. Érdeme mégis múlhatatlan. Megakadályozta, hogy a török mintegy 70 évig megszállhassa az országot, s erejét vesztve később sem volt képes, csak Magyarország egy részét elfoglalni. Európát pedig megmentette. Hunyadi nemzeti és nemzetközi összefogásra tett erőfeszítései ma is példa előttünk a békéért és a haladásért folyó harcunkban. Nem engedhetjük. hogy a disszidens hazaárulók Hunyadit saját reakciós, nemzetellenes céljaikra használják ki. Az angol, francia, s egyáltalán az európai népek és kormányok tanulhatnak Hunyadi erőfeszítéseiből, s ha nemcsak szavalnak, mint annakidején, ma is nyitva áll előttük az út egy európai kollektív biztonság megkötésére. Hunyadi elsősorban a magyar nép nagy fia, de nemcsak a magvar népé, hanem Kelet-Európáé és egész Európáé is,

Fegyveres Zsigmond

Visszaemlékezés Mohács szigetére

EGRI VASÁRNAP

a z újjáalakított állomás a

ÁT kora reggeli óráktól ontja magából a kiránduló utasokat. A közeli -falvak lakosai szinte rendszeresen berándulnak vasárnaponként a szép városba. Ezenkívül messzi városok, falvak, megyék vállalkozó szellemű, ismerkedni vágyó dolgozói is vonatra, buszra ülnek, hogy megismerkedjenek Bornemisz- sza Gergely, Dobó Katica. Gárdonyi Géza szépséges városával.

Az állomásról gondozott, tiszta út — a Sztálin út — vezet a város szívébe. Meglepő és csodálnivaló dolog, hogy az egriek milyen nagy gondot fordítanak városuk szépségének ápolására, az út- cák, terek, parkok, sétányok tisztántartására. Eger nemcsak a finom bikavérről híres, virágokkal díszített utcái, kertjei is messzi földön elismerési szereznek a szép városnak. Mert bármerre is tekintsen a szem, a virág ott pompázik az ablakokban, ott a házak kertjeiben, illatozik a tereken, virág nyílik a sétányokon, színesedik az utak mentén. Mondhatnánk, Eger virág-város.

Persze Egernek még sem ez a különlegessége. Történelmi nevezetességű hely ez. A Sztálin téren fekszik régi szépségében műértékeivel, régi kincseivel gazdagon a híres több százéves múltú Bazilika. Freskói világszerte híresek.

A Bazilikával szemben hatalmas épület vonja magára az idegen figyelmét. Az Egri

Pedagógiai Főiskola, ugyancsak többszázéves. A régi szépségében álló épületnek 360 ablaka van. 1778-ban alapították itt az azóta is híres, nevezetes könyvtárat. Akkor húszezer kötettel rendelkezett, ma már a hetvenezret is meghaladja a kötetek száma. Ebből hétszáz kötet kódex, nyolcvan pedig 1500 előtt megjelent nyomtatvány. Az utóbb említett kötetek páratlan értékkel bírnak. A kézzel írott kódexek szép kezdőbetűi, a rajzolt iniciálék igen szépek. A közel kétszázéves könyvtár egész mennyezetét uraló freskója csodálatba ejti a ma emberét. A szépen összeválogatott színek. méltóságteljes alakok, a csodálatos térbeli elhelyezés és egészében véve a nagyszerű remekmű művésziességével és felbecsülhetetlen értékével örök hírnevet szerzett alkotójának, Krakker János Lukácsnak, aki a magyar barokk festészet legjelentősebb mestere volt. Nem tud betelni a szem a freskó szépségével. Itt, a tudomány és művészetek világában — bár naponta több ezer látogató is megfordul — alig hangzik fel egy-egy hangosabban ejtett szó. Az emberek csak suttogva beszélnek, így fejezve ki csodálatukat a nagy mester, s az örökértékű művészet iránt.

Az egriek nagyon vigyáznak műemlékeikre, történelmi hagyományaikra. A könyvtár freskóját például 200 éve ellenére sem kellett restaurálni, régi szépségében maradt, még a háború sem tudta elpusztítani. Annál nagyobb az egriek szomorúsága, felháborodása az egri vár emlegetésekor. Ez a hatalmas vár öt emelet mélységben épült. Csak 1926-ban vállalkozott két merész szívű, kezdeményező tanár — Pálóczi és Pataki —, hogy megkezdjék a közel 500 éves vár feltárását. 1935-ig három emeletet sikerült is helyreállítani, de azóta áll a feltárás. Tizenegy év eltelt a felszabadulás óta, de az illetékes minisztérium meg sem próbálkozott „keretet” biztosítani a fontos, értékes munka befejezéséhez. Pedig mennyi érték lehet még két fel nem tárt emeletben, hiszen, ha bejárjuk a helyreállított folyosókat, hűvös kőtermeket. csak csodálkozunk és megint csak csodálkozni tudunk az évszázadok előtti ember maradandó kezemunkáján, művészetén, szép-szeretetén.

M

ennyi kis faragott török korabeli tárgy, mennyi csodálatos agyagkészítmény, mennyi kivert kard és egyéb értékes emlék. A ma embere számára szinte félelmetesek e hűvös kőfolyosók, a mai berendezéshez képest barátságtalan, hajdani lakószobák, hideg pihenőtermek. De meleg szeretettel tölt el bennünket a hősi egri asszonyoktól visszamaradt nehéz kőüstök látványa: ebben főtt a szurok és forrt a víz, hogy a bátor asszonyok a maguk női módján segítsenek pusztítani az ellenséget.

Kiérve a várból, kegyelettel hajtunk fejet a legnagyobb egri író kősírja előtt. Élete főművét az egri várról írta, örök nyughelyét is az egri

Az 1955—56. iskolai év vége felé iskolánkban, a balassagyarmati Balassa Bálint Gimnáziumban járt DlSZ-funk- cionárius arról tárgyalt velem, mint a DISZ munkáját segítő tanárral, hogy legyek segítségére az iskolai vezetőségnek, s önkéntes jelentkezés alapján szervezzünk 25 fiatalt a mohácsi árvízsújtotta területeken való építkezésekhez. Aggodalommal láttunk neki a munkának: vajon lesz-e elég jelentkező? Örömmel tapasztaltuk azonban, hogy aggodalmunk alaptalan volt, mert a felvilágosító munka nem várt gyümölcsöt hullajtott az ölünkbe: 54-en jelentkeztek. Ezek közül kérésünkre a DISZ megye bizottság 40 fiatalnak biztosította a munkábaállást. így módunkban volt érdem szerint válogatni és jutalomként átnyújtani a megbízóleveleket. Június 25-én hajnalban indultunk útnak s a nógrádi gyerekeknek nagy élményt jelentő félnapi dunai hajózás után a Mohács-sziget Homorúd községében kötöttünk ki. Itt várt már bennünket a Zalka Máté DISZ-tábor parancsnoksága, s bensőséges, meleghangú, baráti üdvözlésben részesítette a balassagyarmati gimnázium diszistáit. Ez a kedves fogadtatás jó hangulattal töltött el mindenkit, amely azután nem is hagyott el bennünket csak akkor, amikor rádöbbentünk, hogy elrepült a két hét, lejárt a munkaidőnk, ott kell hagyni a munkát és a bánatában és nagy veszteségben is kedves homorudi ismerősöket.

Az építő munkában eltöltött két hét bebizonyította, hogy tanulóink a munkára való jelentkezésben tanúsított lelkesedésüket elhozták magukkal Mohács-szigetére, hogy ott hajtsa, serkentse a munkában őket. A lelkes munka hamar megteremtette számukra a megbecsülést, amely - lyel a kőműves mesterek már az első napokban adóztak a tábor parancsnokságának. — A Csernyik-brigád — amelynek tagjai a Ill/a. osztályból verbuválódtak — a második héten elnyerte a legjobb brigádnak járó vándorzászlót, amelyet a DISZ Központi Vezetősége ajándékozott. Sok dicséretet kapott a táborpa- rancsnokságtól a Ill/c.-ből alakult Sátori-brigád is. A becsületes munka méltó jutalma volt az a jóleső érzés, amely eltöltött bennünket, amikor a napi munka utáni parancskihirdetéskor megtudtuk, hogy a mi brigádunk lett a vándor- zászló őrzője.

várban biztosítottak neki. Az „Egri csillagok” felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt olyan kedves, felejthetetlen olvasmánya. amilyet magyar embernek nem tudott más, csak a mi egyetlen Gárdonyink alkotni. Eletrekeltette a hős egrieket, cserébe a régi szép vár örök nyughelyei adott a mesélő tollú írónak.

Állandóan özönlik ki és be a nép. Tengernyi ember jön, hogy olvasmányai után saját szemével is ismerkedjen a régi hagyománnyal. Mire ke- resztül-kasul járja a mély, hosszú várat, alaposan elfárad. Elkoptatott pázsit fogadja aztán ölébe az elfáradt kirándulót egy kis pihenésre. Előkerülnek az elemózsiás kosarakból a frissítő italok, ételek. Megszólal a zene, s kezdődik a szórakozás. Szórakoznivaló- ban igen gazdag ez a történelmi város. Bezárta ugyan kapuit a nyári idényre a Gárdonyi Géza Színház (a társulat vidéken vendégszerepei), de váltják egymást a különböző szórakoztató kul- túrcsoportok, új filmeket pergetnek a gyönyörű filmszínházak, nem utolsó sorban a csábító borkóstolók, hűvös pincék mossák le édes nedűikkel a kirándulók útiporát.

Június 25-től július 8-ig 230, az ország különböző részeiben levő középiskolák fiataljai alkották a Zalka-tábor lakosságát. Dicséret illeti a DISZ Központi Vezetőségét, hogy ezúttal valóban minden lehetőt megtett annak érdekében, hogy a tábor lakói jól érezzék magukat. Munkaidő után sakk, asztalitenisz, labdarúgás, röplabda, fürdés és más egyéb szórakozási lehetőségek között válogathattak a fiatalok. Egyet itt külön ki kell emelni, mint nagyon örvendetes tényt: a tábor több száz kötetes könyvtárát, ahol a legkülönfélébb hajlamú érdeklődők találtak megfelelő irodalomra. A könyvtár élénk forgalma bizonyítja legjobban az elgondolás helyességét.

A munkában és a szórakozásban eltöltött napok után érkezett el július 7-e, amikor búcsút mondtunk a tábornak.

Az ejőző este rendezett tábortűz ♦'íűsorán vendégül látott homorudiak nagy számmal vettek részt. A búcsúztatásunkra rendezett kis ünnepségen többek között szólásra emelkedett az egyik kőműves mester is, aki Homorúdon dolgozó társai nevében mondott meleghangú köszönetét az ifjúságnak. Nem szóvirágokkal akart kápráztatni bennünket, hanem, ami nekünk mindennél nagyobb örömet és megelégedést jelentett, közölte velünk, hogy a tervidőnek egy- harmada alatt tudták teljesíteni feladatukat, s ebben oroszlánrésze van az ifjúság lelkes munkájának.

A búcsúztatás hangjából úgy éreztük, hogy nemcsak mi nem felejtjük el a homorudiakat, hanem ők is szívükbe zártak bennünket.

Balanyi Mihály

gimnáziumi tanár

Gondolatok — iskolásokról

A vár környékén különösen sok a műkedvelő szórakoztató s még több a magát zenésznek nevező kontár. Ezzel az enyhe szóval próbáljuk kifejezni ellenszenvünket irántuk, mert ezek a cincogásból élő „művészek“ szemtelenségükkel a legnyugodtabb kedélyű embert is felingerlik. Egy csapniÜj szellem, új gyakorlat ■ annyiszor mondogatjuk már, hogy valódi tartalmát sokszor szemelől tévesztjük miatta. Az élet különböző területein sok jel mutatja az új térhódításának valóságát. A megújuló élet mindenütt utat tör magá nak, olykor negatív kísérő momentumokkal együtt — de mégis feltartóztathatatlanul.

Az átgondoltabb, reálisabb politika segíti általános jelentőségű feladataink teljesítését is. A mezőgazdaság fejlesztő sének új programja érdekesen hat az iskolai helyzet alakulására.

Ismeretes valamennyiünk előtt, hogy az 1949 utáni és 1953. június előtti mezőgazdasági politikánk igen sokszor a realitásokat nem eléggé mérlegelve, olyan terheket rótt a dolgozó parasztságra, ami sokhelyütt azt eredményezte, hogy a falvak korábbi munkaerőfölöslege krónikus munkaerőhiánnyá változott át. A falvak fiatalsága, az iskolából kikerülő if jak szinte kivétel nélkül városba mentek, szakmát tanultak, kisebb részük folytatta iskolai tanulmányait. Ez a tény szinte elnéptelenítette a falvakat, különösen ott, ahol közeli ipari lehetőségek nem voltak — távolra mentek dolgozni és csak a hét végén tértek haza. Ez a tény rendkívül súlyosan érintette a mezőgazdaságot — szinte teljesen elvalóan előadott zeneszdm után megcsörgétik az aprópénzes tányért és megzavarnak elmélkedő családot, egymáshoz bújó szerelmespárt, falatozó öreget, szundító embereket. Alighanem a vendéglátóipar keretein kívül működnek ezek a ... műkedvelők. Jó lenne, ha intézkedne az egri tanács arról, hogy képességeiknek megfelelő munkából éljenek és nem a tőlük mielőbb szabadulni vágyó kirándulók bosszúsan odadobott forintjaiból.

Egri nevezetesség a karcsú, magas, érdekes építmény, a Minaret is. Csúcsáról belátni a csodálatos virágvárost.

Eger utcáin aránylag kicsi a járműforgalom. Ritkán húz el egy-egy autó, még ritkább vendég a lovasszekér. Ellenben kerékpározó embert tömegével látni és a jó út a motor- kerékpárosoknak is kedvenc terepe. A közlekedés szabályos, az emberek fegyelmezettek. Pedig egésznapos egri kirándulásunk alatt egyetlen rendőrt nem láttunk. Ismételten hangsúlyozzuk, szépek, tiszták, rendben tartottak a parkok, sétányok, utcák és terek, pedig egyetlen parkőrrel sem találkoztunk (hajaj, salgótarjáni járókelők, park- és sétánylátogatók!).

M

ire estébe hajlik az idő, megritkul az ősi város forgalma. A tengernyi ember az állomásokon csoportosul és a buszok, különbu- szok, különvonatok élményekkel, szépségekkel gazdagodott emberekkel távolodnak a gyönyörű városból.

Mester Mária

zárta a mezőgazdasági utánpótlás csatornáit. A földművelést a család öregjei végezték.

Ez volt a helyzet. Érsekvad- kertnek, ennek a jobbára földműveléssel foglalkozó parasztfalunak (majd ötezer lakosa van) elkétlakiasodását is meggyorsította ez a körülmény. Miután ezidőben nem volt biztató lehetőség a mező- gazdaság előtt, a fiatalok teljes számban kirajzottak a községből. Az 1951—52. tanévben végzett VIII. osztályos tanulók -közül egyetlen egy sem maradt meg falujában, kétharmad részük szakmát tanult, egyharmad részük továbbtanulásra jelentkezett.

Az utolsó iskolai év tapasztalata örvendetes javulást mutat ezen a téren is. A vadkerti általános iskola végzett tanulóinak 25 százaléka (a lányokat nem számítva — ők többségükben otthon maradnak) a mezőgazdaságban fog tovább dolgozni. A mezőgazdaság fejlesztésének ésszerű politikáját igazolja, támogatja ez a tény is. Érdemes lett a mező- gazdaságban dolgozni. Cél, perspektíva van az itt dolgozók előtt. Fontos dolog — jó ezt tudni és számítani erre!

Mint csepp a tengert, úgy tükrözi a vadkerti iskola a pozitív eredményeket, de jelzi a hiányokat, a problémákat is. Megcsappant a továbbtanulásra jelentkezők száma és a jelentkezők is egy irányban érdeklődnek — a technikumok felé. A gimnáziumi jelentkezőt lasszóval kell fogni — mondják az iskola vezetői.

Korábban nagyobb keletje volt a gimnáziumnak. Mi a magyarázata a gimnáziumokkal szembeni tartózkodásnak? Egyrészt: nem ad semilyen

szakmai képesítést; másrészt: tekintve, hogv az egyetemek igen korlátozott számban vesznek fel hallgatókat (különösen a humán tagozatok) a szülők nem vállalják a -kockázatot, azt, hogy hátha .:;

Hogy a technikumok iránt mennyire megnőtt az érdeklődés, igazolja a salgótarjáni közgazdasági technikum példája. Háromszoros a túljelent- kezők száma. A gimnáziumokban nem kell a jelentkezők ostromától tartani.

Helyes, ha ezzel a ténnyel: s idejekorán számolunk.

Hajdúszoboszlón üdülnek a szorospataki bányászgyerekek

A nagybátonyj szorospataki bányatelepülés Magyarország egyik legszebb vidéke. A sűrű erdővel borított Mátra oldalában húzódik meg. Az itteni bá- nyászgyerekek úgy megszokták már szűkebb hazájuk szépségeit, hogy a nyári szünetben messzi vidékre, alföldi tájra vágynak.

Második év© már, hogy a ha dúszoboszlói leányiskolával csereüdülést bonyolítanak le. Ebben az évben augusztus 5-én, vasárnap délelőtt indultak útnaik.

kAÁÁ