Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-08 / 63. szám

cé JCözfLOtiti (Vezető-suíg. határozat a tue (jvaié sál ás útján

Visszakapta becsületét

A t embernek adták vissza a becsületét Egyházas- dengelegen. öt ember, akit évekkel ezelőtt kuláknak bélyegeztek, újra tisztán áll a falu népe előtt. A falu döntése, hogy a faluban lévő hat kulák közül öt jogtalanul viselte ezt a címet. Ök nem ku- lákok, közéjük való, szorgos, dolgozó parasztok.

Nikodém Gyula egy az öt Közül. Már 12 éves korában mint cseléd dolgozott a kesze- gi uraságnál. Az apja, aki szintén cseléd volt, szerette a gépeket, különösen a cséplőgépet. Nyáron aratás idején min. dig azzál dolgozott az úrnál.

1915-ben kerültek Egyházas- dengelegre.

— Megtakarított pénzünkből egy kis vityilót építettünk lent a falu végén. Még ma is megvan — emlékszik vissza Nikodém Gyula. — Innen indultunk útnak minden nyáron, jártuk az országot, az Alföldet. Én eleinte mint fűtő dolgoztam apám mellett. Hej, de keserves idők voltak azok. Az Alföldön nem volt fa, nem volt szán, így a tüzes gépeket szalmával fűtöttük. Leégett az ember arcáról a bőr, hiszen állandóan rakni kellett, hajnali 2- től este 10-ig nem volt megállás. Mégis alig kerestünk valamit. Egy hónapra 80 koronát adtak.

Így ment ez éveken keresztül. Szerették a gépet, hiszen minden évben azzal dolgoztak. Így született meg aztán az az elhatározás, hogy saját maguk vásárolnak egy cséplőgépet. Minden pénzüket belefektették, még kölcsönt is vettek fel. De már volt cséplőjük és egy ócska motorjuk, amivel meghajtották a cséplőgépet. S a többi már magától jött. Dolgoztak, kerestek, kifizették a kölcsönt, kicserélték a gépeket és később még egy garnitúrát vásároltak.

Cokat dolgoztak, fáradoztak

^ azért, mert élni akartak, boldogulni az életben. Emberek akartak lenni, akik megállnak a saját lábukon, hogy sem nekik, sem gyermekeiknek ne kelljen más cselédeként dolgozni. És emberek lettek.

Nikodém Gyula szakember lévén,/jómódú családba nősült. Anyósának 22 hold földje volt, de hárman voltak rá testvérek. A két kisebbik lány elkerült hazulról, így a Niko- dém-család vette kezébe a gazdaságot. Jól dolgoztak. A föld mellett a cséplőgép is keresett. Gyermekeiket iskoláztatták, azt tartották, tanuljanak, ne szenvedjenek annyit, mint apjuk. És amikor már azt hitték, vége a szenvedésnek, a gyötrődésnek, jött a legsúlyosabb csapás, kulák lett Nikodém Gyula. Kulák lett az az ember, aki 25 évig cselédeske- dett, gyötrődött, hogy a saját lábára tudjon állni.

Ma is szomorúan mondja:

— Csak azt sajnáltam, hogy annyit szenvedtem gyermekkorom óta és hogy fiaim, akik

a felszabadulás után kirepültek a házból — Viktor először Pestre került és a gyárban dolgozott, majd elvégezte az egyetemet és most Inotán tervező elektromérnök. Pali fiam pedig négy éven keresztül állami gazdaságokban dolgozott. Most pedig az egyik dunántúli 1800 holdas juhtenyésztő vállalat főagronómusa — megsínylik, hogy apjukat kuláknak bélyegezték.

Az eltelt nyolc év alatt sok minden történt. A Rákosi Tsz megalakulásakor belépett a szövetkezetbe. A tagság felvette őt, de a járási szervek nem engedélyezték a belépését. Így továbbra is egyedül dolgozott. Állandóan teljesítette beadását, éveken keresztül nem öltek disznót, nem fejtek tehenet, újra csak szenvedett.

Ennek az időszaknak azonban már vége. Nikodém Gyula visszakapta becsületét.

— Újra embernek érzem magam, mert bizony a kulák elnevezés nemcsak anyagilag sújtott. A becsületét is elvesztette az ember és olyan jó érzés most újra dolgozni, úgy mint régen, bátran szembenézni embertársaimmal.

A Helybeli Rákosi Termelő- szövetkezet a község első szövetkezete volt. Régi cselédekből, kevés földdel rendelkező kisparasztokból alakult tsz- tagjai kezet nyújtottak Nikodém Gyulának. „Jöjj közénk, neked köztünk a helyed“ — mondták.

— Szeretettel fogadtak a Rákosi Tsz tagjai. Régen sokat dolgoztam velük és most is megbíznak bennem. A belépésem után néhány napra kérték a gépállomást, tegye lehetővé, hogy a termelőszövetkezetben én csépeljek. Az engedélyt megadták és sok évi szünet után újra csépelhetek. A cséplés befejezésével a termelőszövetkezetben dolgozom. Van sok javítanivaló. Az ócskavasak között értékes gépeket, gazdasági felszereléseket találtam. Így például az 1949- ben leadott régi Fordzon traktorom is a termelőszövetkezetben van. Néhány alkatrészt kicserélek, a hibákat kijavítom és már megbeszéltük az elnök, kel, hogy a darálást, szecskavágást és a gazdaságban lévő egyéb munkát ezzel a géppel végezzük el.

A felszabadult ember min- ■ den tudásával dolgozni akarásával él .és dolgozik Nikodém Gyula. Ö már megtalálta a helyes utat a szövetkezetben.

Angyal István

Egy postás és egy vasutas a bérrendezésről

A kormány ebben az évben már több bérügyi intézkedést tett. Ezek közül legjelentősebbek: a 650 forinton aluli keresetek felemelése, valamint az építőipari dolgozók bérének rendezése. Legutóbb, augusztus 1-én, amint ezt az ország- gyűlésben Hegedűs elvtárs bejelentette, a postások és a vasutasok bérét rendezték. A bérrendezés hírére a bejelentést követő napon ellátogattunk néhány postahivatalba és vasútállomásra, hogy megtudjuk, mi a postások és a vasutasok véleménye a kormány intézkedéséről.

Találomra kiválasztottunk kettőt a vélemények közül.

BOGNÄR SÁNDOR, a zagyvapálfalvi postahivatal vezetője:

Mit mondjak, nagyon örülök a bérrendezésnek. ' Abban is biztos vagyok, ez már nem olyan lesz, mint az eddigiek, amelyekről tudtunk, de forintot nem láttunk belőlük.

Az alapbérrendezés és jutalmazási keret felemelésének részleteit még nem ismerjük, azt viszont már tudjuk, hogy a pénzzel dolgozó postásoknak megadják a havi 42 forintos mankópénzt.

A harmadik bérügyi intézkedés, amely a vasárnapi szolgálat évi 960 forinttal történő díjazását, vagy annak 12 napi

pótszabadsággal való kiegyenlítését jelenti, különösen a kis postahivatalok dolgozóinak elő. nyös.

A bérrendezés mindannyiunk megelégedésére szolgál, azonban a rendezéssel egy időben helyes lett volna bevezetni nálunk is egy egyszerűbb bérszá- mitási rendszert.

TURCSIK IMRÉNÉ, a salgótarjáni Külső-pályaudvar személypénztárosa:

Helyes dolog ez a bérrendezés, mert hogyha még azt is hozzászámolom, hogy nem lesz békekölcsön, akkor az eddigi 850 forint helyett még 1000 forintra is kijöhetek egy hónapban. ,A bérrendezés idős kolléganőmnek még jobban jön, mint nekem.

A mankópénz bevezetése azért is jó, mert pontosabb rpunkára ösztönöz bennünket, hiszen ha nem lesz különbözetünk, miénk a 42 forint. Viszont, ha tévednénk, rendes fizetésünket nem terhelheti levonás.

Az állomásfőnök elvtárstól értesültem, hogy a postásokhoz hasonlóan nálunk is felemelik a jutalmazási keretet és azok az alacsonyfizetésű vasutasok, akiknek megemelik a fizetését, 50 forintnál alacsonyabb béremelést nem kaphatnak.

Beszélgetés Rózsahegyiéknél

Rózsahegyi Ferenc többszörös sztahanovista bányász, a Zagyvái Szénbányáknál Margittá- rón dolgozik. Az ő családjának minden árleszállítás sokat jelent, mert náluk mindenből sok ikell Nagy a család. Nyolc gyerek és most még az unoka is itt van.

..Bizony elvtúrsnő, fél kiló zsír mindennap elfogy, egy hónapban 14—15 kiló, szalonna is legkevesebb 5 kiló. Nekünk az olcsóbb ár azt jelenti, hogy, vagy 2 kiló zsírral többet tudok venni, vagy az ára megmarad másra. A múltkori árleszállítással együtt megmarad több, mint 200 forint csak a havi bevásárlás után".

Elbeszélgetünk ezután a háziasszonyi gondokról, hiszen akármennyit javult is a htíy- zet a felszabadulás után, még mindig akad gond elég egy tíztagú bányászcsaládnál. A felszabadulás előtt a magyar bányász olyan nyomorúságosán élt, ami csak a gyarmatii; országok elnyomott, keserves életű munkásaihoz volt hasonlítható. Ebből a kis családok ■már semmit sem éreznek, de ahol sok a gyerek, ott bizony van még javítanivaló az élet- színvonalon. Enni, öltözködni, bútor is, ez is* az is kéne még. „Hiába, a 12 év az csak 12 év". — így ad hangot Rózsahegyiné a megértésének. — Mégis csak jobb most, men évről évre javul a helyzet és ez a fő. Aztán meg a gyerekek is nőnek, maid megkeresik a magukénak valót, nem kell félni, hoay itt maradnak munka nélkül. Két gyerek dolgozik

már. A legnagyobb fiam még csak egy éve dolgozik az üveggyárban — azelőtt ipari tanuló volt — és már kitüntetése van. Boldogan mutatja a Kiváló dolgozó-jelvényt és oklevelet.

— Ez milyen kitüntetés? — veszek a kezembe egy másik tokot.

— Ez meg az emberemé — hangzik a büszke válasz. — sztahanovista jelvény. Előkerül vagy 6—7 különböző oklevél is, végül az ösz- szes kitüntetések egyik legszebbike, az Anyasági érdemérem.

Később, hosszas beszélgetés után megtudom, hogy olyan sérelem érte már ezt a családot, aminek népi demokratikus államunkban semmi szín alatt sem szabadna megtörténni és ekkor visszagondolva a látott oklevelekre, jelvényekre jóleső érzéssel állapítom meg, lám milyen egy becsületes, dolgos kommunista. Nem gubódzik be ha sérelem éri, nem mondja, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten és főleg nem azonosít. Nem azonosítja a saját esetét, a helyileg elkövetett hibákat a párttal, annak célkitűzéseivel, hanem továbbra is dolgozik becsülettel megvalósításukért. Az eset már régebben törént, mégis érdemesnek tartjuk a megírásra, okulásul másoknak és figyelmeztetésül azért, hogy mégis csak jobb lenne kerülni. hogy becsületes, rendes emberek ilyen próbára legyenek téve.

H jó munka után újabb széncsatára indulnak a zagyvái bányászok

Amikor február első napjaiban látogattunk ki Zagyvára, még zimankós. havas idők jártak. Nehéz napok voltak ezek a bányászokra. A csillékbe fagyott szén és a szállításnál előforduló sok-sok akadály

gátolta a termelést. Harmos Mihály, a zagyvái üzemegy ség főmérnöke akkor nyilatkozatában azt mondotta, hogy a zagyvái bányászok mégiscsak úrrá lesznek a nehézségeken, s nem maradnak adósai az országnak ...

A napokban ismét a zagyvái üzemegység margittárói bányájához vezetett az utunk. Délután volt, műszak kezdés előtt. Az árnyékban bányászok hűsöltek, kezükben sörösüveggel és szalámis zsemlyével várva a beszállás idejét.

— Ez még csak előhangja a holnaputáni mulatságnak — mondta kérdő tekintetünkre egy fiatal bányász, jóízűt kortyolgatva közben a • hideg sörből.

— No meg a pénz jutalmazásoknak — toldotta meg a mellette ülő bőrsapkás. — Mert mégis éiüzem lettünk ..

Igen, élüzem lett a zagyvái üzemegység A zagyvái bányászok és főmérnökük, Harmos eivtárs. beváltották tehát ígéléket mind a termelési munkát végző ereszkébe irányítjuk- ilyenkor.

— De nem volt helytelen az az intézkedésünk sem. hogy a meddőhányóra fiatal, jó munkaerőket telepítettünk a rég vajúdó üreshiány csökkentése céljából. A gyors kezek alatt ugyanis gyorsabban forog a csille is. Sajnos azonban az üres csille hiány e két intézkedéssel sem oldódott meg véglegesen és szinte minden hiányosságnak ez az egyedüli oka. Mert hiba akad még nálunk is. különösen a palatartalom csökkentése és a fatakarékosság körül.

A csapatvezetők élénken figyeltek a főmérnök szavaira, hiszen ezekből megtudták azt is. milyen nagyszerű feladatok várnak rájuk a második félévben:

— Több szenet kér tőlünk az ország, de nem túlfeszített munka árán. hanem jobb munkaszervezéssel és a csapatvezetők. idősebb bányászok tapasztalatainak felhasználásával —*• hangzottak a szavak és a hallgatóságon látszott, hogy átérzik e néhány szó fontosságát.

— Ebben a félévben üzemegységünktől közel 2,5 ezer tonna többletet kér az ország — fejezte be Harmos elvtárs.

A beszámolót a szokásos pár perces csend követte, de aztán feltört a szó az egyébként hallgatag, kevés beszédű bányászokból. Purger elvtár® megtette csapata nevében felajánlását is: 75 csille terven felüli szénnel járul hozzá a 300 ezer tonnás mozgalomhoz és az öt hónap alatt 1 százalékkal csökkenti a szén palatartalmát. A többi részvevő még nem beszélte meg a bányásztársaival a második félévi felajánlását, de már itt az értekezleten is számos ötlettel, javaslattal segítette az üzemegységet, hogy továbbra is méltó maradjon az élüzem címhez, s éddigi Szép eredményeit újabb sikerekkel tetézi meg. W. V.-------------A jövő évi jó termésért dolgoznak a nógrádi dolgozó parasztok

retüket!

Míg odakint., a tűző napon, meg az árnyékban így folyt a beszélgetés, odabenn az irodában műszaki értekezletre gyűltek össze a csapatvezetők, itt hányták-vetették meg a félévi munka tanulságait és az év hátralévő részének feladatait.

Harmos Mihály főmérnök sokoldalúan, szinte minden műszaki intézkedésről külön- külön beszélt, felfedve annak jó, vagy rossz oldalát. S talán nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, hogy a jó műszaki tervekről, a helyes intézkedésekről főleg jót lehetett mondani.

Első helyen kell megemlítenem azt — kezdte beszámolóját Harares elvtárs —, hogy nálunk mindig egyenletesen folyik a termelés. Mindig van munkahely. Nem várjuk meg, míg kimerül egy területünk, hanem idejében megindítjuk másutt az előváj ási munkát, így a felszabadult csapatnak idejében tudunk másik, megfelelő munkahelyet biztosítani. A változtatásról és az új munkahelyről már előre értesítjük a csapatot, hogy ideje legyen megismerkedni vele. Ez a módsaer igen jól bevált, az új munkahelyre, került csapat nem esett vissza a tervteljesítéssel. A folyamatos termelés biztosításának naev része van abban, hogy elnyertük az élüzem címet.

— A fenntartás mindig szervezetten folyik, mert például amíg most az egyes ereszkében fenntartás van. addig a négyes ereszkét erősen telepítettük és innen raboltuk ki azt a szenet is, amit a fenntartás alatt lévő munkahelynek kellett volna adnia. Az üres csilMÉG ‘JAVÁBAN folyik a cséplés Nógrád községben, de a dolgozó parasztok már a jövőre, a jövő évi termésre gondolnak. A Központi Vezetőség július 18—20-i ülésén Hegedűs András elvtárs beszámolójában elmondta: „A mezőgazdaság szocialista szektora mellett nem szabad elhanyagolni az egyéni termelők gazdálkodását sem ... Növekszik az egyéni gazdálkodók termelésének fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök, gépek, műtrágyák, növényvédőszerek mennyisége.”

A községben terv szerint 1659 holdon kell a jövő évben búzát termelni. A tervet Rezs- nvák János mezőgazdasági előadó már felbontotta a gazdákra, és az ő jó munkájának mondható, hogy a gazdák már 100 százalékban el is fogadták és aláírásukkal megerősítették a vetéstervet. Hogy Nógrádon jó az egyéni parasztok termelési kedve, és hogy tudatában vannak a rájuk háruló feladatokkal, mutatja az, hogy több dolgozó paraszt a betervezett és kötelező búzavetésen kívül többet akar vetni. így Piroska István 9 holdas gazda, akinek a kötelező vetésterülete 3 hold 900 négyszögöl, a vetésterv felbontásakor vállalta, hogy ő 5 holdon, tehát egy hold és 700 négyszögöllel több búzát vet. „A vetésforgó most úgy jött ki, hogy több búzát vethetek, mivel az idén sok volt a pillangós növényem” — mondta, amikor aláírta a vetéstervet. Rajta kívül még sokan vannak, akik fél, vagy egy holddal többet vetnek, mint a kötelező vetésterület.

Az egyik szérűn a 17 holdas Molnár Márton nem rég fejezte be a cséplést. Ő a falu ieg- jobb gazdája. Most is négy holdról 43 mázsa tiszta búzát

csépelt el. „Még nagyobb terméseredményt is értem volna el, ha műtrágyát kaptam volna— mondta Molnár gazda. — Nehezen terjedt el a műtrágya, egy-két évvel ezelőtt még nem mertük a földre szórni. De most, hogy tudjuk, és ismerjük a jelentőségét, termést fokozó hatását, nagyon jó volna, ha kapnánk elegendőt. Ne csak ígérgessenek, hanem valóban legyen is műtrágya. A vetőmagot már félretettem, de már nem a legjobb minőségű. Több fajtából van összekeverve. Nagyon szeretném kicserélni Bánkúti fajtára. Régen is az volt. Ezen a vidéken ez a búzafajta a legjobb.”

Molnár Márton, a legjobb gazda, szeret sokat termelni. Szerinte ahány aranykoronás a főid, annyi mázsa búzát kell azon termelni. De ő még többet is termel, ha a termeléshez szükséges anyagi feltételek biztosítva vannak.

A TERVFELBONTÄSON, a vetőmagbiztosításon kívül megkezdték a tarlóhántást is a nógrádi parasztok. A búza előve- teménye közel 40 százalékban pillangós, amelyet a második kaszálás után sekélyen, ősszel pedig középmélyen megszántanak. — Mi mindig két szántásba vetjük a búzát — mondta Rezsnyák elvtárs. — Sajnos a jelenlegi időjárás nem engedi meg, hogy a pillangósokat felszántsuk. De ha eső lesz, azonnal elvégezzük ezt a munkát. Jelenleg a trágyahordás folyik. Azok a gazdák, akik már elcsépeltek, kihasználják az alkalmas időt, és még a jó úton kihordják az összegyűlt trágyát. Dolgozó parasztjaink mindent megtesznek, hogy jövőre még többet termeljenek, hogy még nagyobb terméseredményeket érjenek el.

A dolog vagy három évvel ezelőtt kezdődött. Arra az épületre, amelyben ők laktak, szüksége volt az ÁVESZ-nek. ök szó nélkül átadták, csak adjanak nekik helyette másikat. Akkor kiutaltak egy vizes, egészségtelen lakást. Amikor szóltak, hogy nyolc gyermekkel mégiscsak megérdemelnének egy emberibb hajlékot, ígéretet kaptak, — mondván, ez csak ideiglenes megoldás. És az ígéretből mikor lett tett? Két év múlva, de akjkor is csak úgy, hogy a megyei pártbizottságtól a tüdőgondozón és a trösztön keresztül mináen- kit megmozgattak, mert akkor már öt gyerek tüdőjén volt folt. De még akkor sem úgy intézték el, ahogy kellett volna és ezért aktuális még ma is ez a cikk. Mert ami ez alatt a két év alatt történt az megmutatja egyrészt egyes szervek tehetetlenségét, erély- telenségét a saját határozataik végrehajtásánál, másrészt azt is, miért él még mindig sok dolgozóban az a nézet, hogy „ha nincs az embernek jó összeköttetése, akkor megette a fene”.

Rózsahegyiné kétségbeesve gyermekei rossz egészségi állapotán, írt mindenhová, ahol segítséget remélt, így végül is kénytelen volt a tröszt komolyan foglalkozni problémájukkal, de nehogy azt higgye valaki, hogy kiutaltak nekik egy lakást, amibe be lehetett volna költözni. Dehogy, azt mindig odaadták másnak. Inkább egy kettes cserét határoztak el és nekik kiutalták özv. Varga Gyuláné kétszobás, különálló kertes lakását, annak pedig egy harmadmagának nagyon megfelelő másik lakást. De miért van az embernek ősz..............................................................

sz

eköttetése? Vargáné kilincselt jobbra-balra, aztán ült nyugodtan akkor is, mikor a negyedik kiutalás után a trösztből, a tanácstól, és a rendőrségtől is kimentek egyszerre. Rózsahegyiéknek a bútorjuk a vizes lakásban teljesen tönkrement. A gyerekek egészsége veszélyben volt. A leletek birtökában a megyei pártbizottságtól az MNDSZ-központig mindenki sürgette a megoldást, hát adtak nekik egy háromszobás lakást Salgótarján egyik bérházában.

A lakás, amibe ez a nagy család költözött, tágas, egészséges, de mindent egybevetve mégsem a legmegfelelőbb ez a megoldás. A házbér 151 forint. Az olcsó bányai lakásokban pedig sokszor gyermektelenek laknak. Nem beszélve arról, hogy egy kertes, különálló ház mit jelent egy ilyen nagy család számára, baromfi, nyúl, sertés, ez mind könnyítene a család éle*én. Nem beszélve arról, hogy szemben az egész világon kialakult gyalcorlattal nem a földszinten, hanem a második emeleten kaptak lakást, a földszinten és az első emeleten pedig gyermektelen és egy gyermekes család lakik, nekik pedig a legkisebb akkor volt egyéves.

A gyermekek azóta egészségesek, Rózsahegyiek sorsa is egyre könnyebb lesz „még egy-két árleszállítás és kutya bajunk” — mondja nevetve. De úgy hisszük ennek ellenére sem kell külön kommentár ahhoz, hogy ilyesminek nem szabad többé előfordulnia, hogy sokkal jobban kell törődeni a több gyermekes családokkal,