Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-07 / 54. szám

2

1956. július T

SZAKAI» AOI.IIAD

A hagyományos versenyben Diósjenó egy „mellhosszal" megelőzte Nógrádot

Nemcsak a rossz hír jár futva, amint azt egy régi közmondás tartja — hanem a jó is! így tudtuk meg mi is, hogy vasárnap Diósjenőn a nógrádi és diósjenői dolgozó parasztok. tsz-tagok az aratás megindulását együtt ünnepelték; Nemcsak mint szaktársak, szomszéd községiek, ismerősök, barátok találkoztak, hanem mint ellenfelek is. Igen. ellenfelek ők — a legszorosabb szövetségben. Ugyanis a két község között már hagyományossá vált a munkaverseny és ezen a vasárnapon

újra versenyre szólították egymást

négy pont alapján, amelyben a betakarításig mondhatnánk minden munka benne foglaltatott. Szövetségesek pedig azért, mert harcukban egy cél fűti őket, a nép életének megjavítása.

Már közel egy hét telt el, hogy a versenyfelhívás napvilágot látott. Most látogassunk el a két községbe és nézzük meg, hogy az eddig eltelt napokban hogyan szervezték meg a munkát és milyen eredmények vannak már. Első utunk Diósjenőbe vezet.

Amint a Rétság—Váci útról jobbra letérünk, gépkocsink egyenesen szembefutott a nyugatról jövő sűrű sötét felhőkkel. Néhány perc múlva már a diósjenői határban jártunk. Az út mindkét oldalán szép haragoszöld színűek a kapásnövények. Néhány száz méterrel odébb pedig mintegy 30—35 holdnyi árpatarló. Távolabb egy traktor a táblát hántja;:: Szorgos emberek hordanak, s csakhamar feltűnik a falu elején a cséplőgép is. Dolgozik a falu népe. Leginkább a méz- gyűjtő méhekhez lehetne őket hasonlítani, amint a megérett gabonát sietnek kazlakba hordani. nehogy megázzon.

Útban a tanácsház felé, találkozunk a tanácselnökkel — Hovanyec Bélával, aki éppen határszemlére indult — izgatottan. S bizony csak egy pár szóra volt hajlandó megállni, hogy röviden elmondja, a község hogyan áll a mezei munkákkal.

— A kapásnövények művelését már mindenhol befejeztük és minden erőnket az aratásra összpontosítjuk. Szeretnénk minél előbb befejezni a betakarítást egyrészt gazdaságos- sági okokból, no meg aztán minket is izgat az a verseny, amit vasárnap kötöttünk a nógrádiakkal.

Közben a felhők elhúzódtak Vác felé, és ahogy derült, a tanácselnök arca is úgy virult.

S arra a kérdésre. hogyan

szervezték meg az aratást,

már megkönnyebbülten felelt.

— Az aratást? ..; Hát azt már hétfőn megkezdtük. A hét végére még a cséplést is befejezzük, persze csak az árpáét. A búzát csak másfél hét múlva vágjuk. Megy majd az is gyorsan. Van két aratókévekötő gépünk és egy kombájnunk. Ezek sokat segítenek, mert a mi földjeink jó része tagosított. gabonáink állnak, a gépek nyugodtan dolgozhatnak. Hogy az aratás ne késsen, minden darab földet idejében learassanak. dűlőfelelősöket neveztünk ki. Ezeken kívül a tanács dolgozói is nap, mint nap járják a határt és a hiányosságokat — de az eredményeket is — a hangoshíradón tudatosítjuk.

Kijelöltük már a közös szérűket is.

Az egyénieknek a falu mindkét végén lesz egy-egy. a termelőszövetkezetek pedig külön

,,Egymillió forintos I

telefonbeszélgetés** {

— Szabad Nógrád szeikesz- X

tősége? X

— Igen. ♦

— Itt Hontról a MEZŐÉRT-1

telep pénztárosa beszél. Aztt szeretném Iközölni, hogy már f 40 vagon epret vásároltunk, fel. f Ebből 20 vagonnal exportra t •ment. Jó az idei termés, még i mindig tart a szüret. X

— A gazdáknak hány forin-%

tot fizettek ki eddig az epe- X r ért? *

—; Kereken egymilliót. t

hordanak ki-ki magának. Az egyénieknél megalakultak a hordó-brigádok is.

Beszéltünk a pártvezetőség tagjaival is, akik hasonló jókat mondottak el. Többek között, hogy a verseny megindulását követő napon egy 34 tagú bizottsággal (aktívákkal) beszélték meg a tennivalókat. Ugyanezen a napon még népnevelő-értekezleten is foglalkoztak a feladatokkal. Az ara- tó-csépiő. hordóbrigádokat úgy szervezték meg, hogy ott valamennyien legyenek kommunisták. akik állandóan lelkesítik a brigád tagjait,

A pártvezetőség a harc kezdetén felismerte a helyzetet és ereje nagy részét a verseny népszerűsítésére, a felvilágosító munkára fordította. Ennek eredményeként már a párton- kívüliek is különös jelentőséggel beszélnek a versenyről.

Hovanyec József például — aki három évvel ezelőtt 4,5 hold földdel lépett be a Kossuth Tsz-be — így vélekedik:

— A versenyben mi fogunk győzni. A jenőiek ügyesebbek, mint a nógrádiak... Szeretnék most fiatalabb lenni vagy tíz évvel, én is kiállnék. No de azért így sem hagyom el magam bár a jövő hónapban már 75 éves leszek. Az én jó munkám is hozzájárul a verseny sikeréhez.

Diósjenőn tehát él a verseny.

Most látogassunk el Kógrádra is.

Utunkban jobbra-balra eléggé dőlt gabonák, kis parcellákban. Nadrágszíj tarlók, helyenként

még az árpa is lábon van. Bővebb tájékoztatást itt is a tanácselnöktől. Klucsik Vince elvtárstól kaptunk:

— A kapások ápolását már befejeztük. A héten az árpa aratással talán végzünk is és a jövő héten megkezdjük a cséplést. A búza aratását csak a hónap harmadik hetén kezdhetjük el. De már most készülünk. Főképpen a behordáso- kat szervezzük meg jól. Erre a célra brigádokat alakítottunk mondta.

A későbbiek folyamán még megtudtuk, hogy a lelkesedés — akárcsak Diósjenőn — itt is nagy és hallani sem akarnak arról, hogy ne ők kerüljenek ki győztesen e nagy vetélkedésből. Bár a hangulat jó, az alapszervezet azonban még nem foglalkozott eléggé behatóan a verseny népszerűsítésével. Ennek egyik oka. hogy Emmer Ferenc elvtárs, az alapszervezet párttitkára Berkenyén és Szendehelyen dolgozik, mint agronómus. Emiatt idejének csak kis töredékét tudja a falu problémáinak, életének tanulmányozására fordítani. Népnevelő-értekezlet még nem volt, így a népnevelők sem tudnak elég hatékonyan beleavatkozni a felvilágosító munkába.

Meg tudtuk azt is, hogy a falu népe

nein akar gépi munkát igénybe tenni

az aratásnál. Egyrészt mert gabonáik dőltek, másrészt mert saját magukban bíznak csak. Ez így kicsit veszélyes a versenyre nézve is. Hogy miért? ... Nézzük csak! Diósjenp- nek 1125 katasztrális hold kalászos vetése van és ennek a munkáját 360 dolgozó végzi el. Ugyanakkor Nógrádnak az 1000 hold kalászosvetését mintegy 340—350 fő takarítja be. Itt figyelembe kell venni, hogy Diósjenőn gépekkel dolgoznak, mondhatnánk egy darabba vannak a vetések és gyorsabb az aratás, a hordás és a tarlóhántás is így.

A verseny első hete tehát elég mozgalmas. A két község dolgozóit és vezetőit egy cél fűti: a győzniakarás. S hogy az első „futamban” melyik község szerzett némi előnyt? Erre azt mondhatjuk, hogy Diósjenő egy „mellhosszaT’ ve. zet. Ez azonban még nem jelent semmi különösebbet a verseny végleges eldöntésében. A győzelmet majd a szorgalom, az ésszerűség és a munka helyes megszervezése dönti el.

Kökényesi Béla

„illrt/f/ 4*íVikiik a valla dúsnál**

Nem új keletű az a nemes vetélkedés, ami Teres'ke és Szá.

tok községek között folyik. Régen, évek óta tart, s nem kötik az emberek időszakaikhoz. Megszokták már, hogy március elején, amikor engedi a föld, megkezdik a murikát mindkét községben, s aztán év végén, amikor már több idejük van, megnézik, hogyan is dolgoztak. Mert a versenyben mind a ketten nyernek. Természetesen azért meg-megnézegetik időszakonként is, mi a helyzet, s ha a szátdkiaknál, tegyük fel lemaradás mutatkozna, saját magukat serkentik az emberek: „Na, a teretfkeiek meg előbb vannak, menjünk csak...“ De mondhatnánk ezt éppen fordítva is.

Most, hogy már mindkét községben levágták az árpát, a

tereskeiek

legfőbb gondja a cséplés és az, hogy a gabonabeadási kötelezettséget azonnal a cséplés után, még a géptől teljesítsék. De lényegesen könnyebb úgy a dolog, ha az embernek csak arra van gondja, hogy a gabona menjen, mert a többivel már rendben van. Ezért is igyekeztek most, hogy itt a fél év vége, egyenesbe hozni hús-, tojás. és tejbeadásukat. Nincs is hiba a községben e téren, 13 darab sertést már a harmadik negyedévre adtak be. A fél évi vágómarha, tojás és baromfi is teljesítve van. S a gazdák szorgalmasan hordják a tejet a Petőfi úti tejgyűjtőbe.

Vincze Lajos majdnem nyolc holdon gazdálkodik. Rendes, dolgos embernék ismerik. Az a hír járja róla. hogy „nem volt még azzal semmi baj ..Most is már teljesítette háromnegyed évi sertés- és vágómarhabeadását. A tojásból meg majd ötven darabbal toldotta meg évi kötelezettségét. Baromfiból még az 5 Ikiló hízott van hátra, de hát azt így is ütemeztette be annak idején, mert most a tojásnak kellett menni. Majd ezután következik a kövér baromfi. S Vincze Lajossal itt sem lesz semmi baj.

A tereskei Zalka Máté Tsz meg nemcsak az évi húsbeadási kötelezettségét teljesítette, már 1957-re is beadta 57 kg baromfit. Sertésből ugyancsak, 87 kilogrammal többet adtak be, mint amennyi jár.

Most tehát legfontosabb az aratás és cséplés. Az árpát már levágták, de már elrendezték a helyét a begyűjtött gabonának is. A kétemeletes magtárat kitakarították, fertőtlenítették. Az már rendben van. Mintegy 25 vagonra való gabona fér el benne. A földszintet még újra is betonozták az idén. Biztosítottak egy kis irodát a terményforgalmi vállalat dolgozóinak is, hogy legyen, ahol elvégzik munkájukat. Foglalkoztak tanácsülésen is az aratás- sal-csépléssel, annál is inkább, mert mindenképpen mea akarják előzni a versenytársat. És ha a géppel nem lesz baj, rendbe is lesznek egykettőre. Itt a géptől viszik a gabonát a magtárba, ha mindjárt látástól va- kulásig is talpon vannalk az emberek, mert nagy ám a virtus a tereskei gazdáikban. Még Csabai István, a legcsökönyösebb gazda is rendezte tartozását, mert hát a verseny az kötelez.

Nem rosszabb a helyzet

| Szátokon

sem. Félévi sertésbeadásukat majdnem 40, vágómarha-beadásukat pedig 3 százalékkal teljesítették túl. Az évi tojással már 102 százaléknál tartanak (Tereikén még egy-két százalék hiányzik az éviből). De a baromfival és tejjel is rendben vannak.

Redvánszki János hat holdon gazdálkodik. Már teljesítette sertés- és szarvasmarha-beadását. Beadta már a tojást is, baromfiból még 4 kilogramm van hátra a következő félévre. A beütemezés szerint viszi a tejet is. Balcsik János 9 holdas gazda mea már rendezte hús- beadását. A hízott baromfit későbbre ütemezte a tojás miatt, amit már szintén beadott. Egy. szóval: szorgalmasak a szátoki gazdák, nincs is olyan, aki tartozna közöttük.

Nincs már lábon őszi árpa sem. Levágták mind. Ügy tervezik, el is gépelik addigra, mikor a búzát aratni kezdik. Pedig az most már — azt tartják — Péter-Pál naptól érik éjjel-nappal. Rendbe tették a 14 vagonnyi gabonát befogadó raktárai is. Most már csak a cséplés jöjjön, meg a géptől a gabona. De hát tavaly sem kellett elszámoltatni senkit. Mindenki tudta a kötelességét. Nagy Mihály begyűjtési megbízott most is azon igyekszik, hogy rendben menjen minden. Tanácsüléseken meg gazda, gyűléseken rendszeresen tájékoztatta a szátokiakat a begyűjtésről, meg aztán most, hogy itt ez az új rendelet, még az esti beszélgetéseken is erről folyik a szó, mert Nagy Mihály fölkeresi otthonukban is a gazdákat. Pedig most. hogy a tereskei begyűjtési megbízott szabadságon volt, ő járt át Tereskére is.

Az elmúlt esztendőben az aratást Tereske végezte el előbb, a gabonát viszont Szátokon gyűjtötték be hamarább. Jól emlékeznek erre mindkét 'községben. Hogy az idén hogyan alakult a helyzet? Majd elválik a vallatásnál..»

A motorkerékpárok szabadforgalmáról

Az ipari termelés tehetővé tette a motor keréíkpár zárol ás mca- szüntetését. Ezentúl a lakosság miniden* megkötöttség nélkül szabadon vásárolhat motorkerékpárokat a szak üzletek ben és a na- qyobb állami, valamint szövetkezeti vegyesboltokban. Ezentúl nem kell a kiutalásért terményt eladni, vagy különböző igazolásokat, kérvényeket készíteni a motorkerékpár kiutalás beszerzéséhez. Azokat a termelőket, akik a teirményforgalmi vállalattól motorkerékpárra szóló kiutalást kaptak, az árusítással foglalkozó boltok kötelesek kiszolgálni. A bérből és fizetésből élő dolgozók, akik kérvényt adtak be, külön értesítést már nem kapnak, hiszen ezentúl anélkül lehet motor- kerékpárt vásárolni.

Eredményes tsz-Iátogatásokat

\ szocializmus építése falun, a szövetkezetek számszerű fejlesztése legnagyobb történelmi feladatunk, amelyet lankadatlan erővel kell folytatnunk mindaddig, amíg le nem rakjuk a szocializmus alapjait hazánkban. A dolgozó parasztok meggyőzése, a számszerű továbbfejlesztés csak úgy lehetséges, ha a már meglévő termelőszövetkezetek tagjai elmondják, bemutatják életüket, munkájukat. Bebizonyosodott tény, hogy a legjobb agitátor maga a termelőszövetkezeti tag. Nagyon helyesen mondta az egyik rétsági dolgozó paraszt, amikor a termelőszövetkezetről beszélgettek „nagyon jó az, ha én valakitől megkérdezem, merre kell menni Vácra, és az illető megmutatja az utat. De sokkal jobb és eredményesebb ha megfogja a kezemet és azt mondja; gyere, komám, erre van az út”. Ha maga a termelőszövetkezeti tag mondja, gyertek közénk, itt jobb, dolgozó parasztjaink szívesebben választják a szövetkezeti gazdálkodást.

Ezért helyes és mondhatjuk eredményes a termelőszövetkezeti látogatás. A tavasz folyamán, de most is vasárnaponként húsz-huszonöt főből álló csoportok keresik fel megyénk legjobban működő termelőszövetkezeteit. A csoportos látogatásokon az egyénileg dolgozó parasztok, az előkészítő bizottságok tagjai és a gyengén működő termelő- szövetkezetek tagjai vesznek részt. E látogatások alkalmával fejlődik, erősödik a dolgozó parasztok és a szövetkezeti tagok barátsága, hiszen a dolgozó parasztok százai kerülnek így a tsz kapuján belülre és számvetést készíthetnek, latolgathatják a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, megismerkedhetnek a korszerű termelési és tenyésztési eljárásokkal. S nemcsak a barátság erősödik ezáltal, hanem sok ember nézete, véleménye is változik a látogatások hatására. Sok új hívet, új tagot szereznek a szövetkezeti mozgalomnak ezek a vasárnapi látogatások.

Bátran állíthatjuk, hogy ezek a látogatások szép eredményeket hoztak. Csak néhány példa: a tavasz folyamán Hugyagról 10 dolgozó paraszt látogatott el a nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezetbe. Sok mindent láttak, hallottak, megismerték a termelőszövetkezetet. Hazatérve mind a tízen aláírták a belépési nyilatkozatot és megalakították az előkészítő bizottságot. Ezenkívül elbeszélgettek a község többi dolgozójával is és elmondták nekik a látottakat. Ezek a beszélgetések nem voltak hiábavalók, mert ma már 14 tagjia' van a hugyagi előkészítő bizottságnak,

Még eredményesebb volt a tsz látogatás Rétságon. Az Űj

ÍUet Tsz tagjai a megalakulás előtt a pásztói Szabadság Termelőszövetkezetbe látogattak el, az asszonyok pedig a szomszédos tolmácsi termelőszövetkezetben néztek körül. A látogatás és a látottak győzték meg az egyénileg dolgozó parasztokat a szövetkezeti gazdálkodás előnyéről és ennek hatására választották a szövetkezeti utat.

Az eredmények mellett ma még számos hibával is találkozunk, amely rontja az ilyen látogatások jelentőségét és akadályozza a termelőszövetkezetek számszerű továbbfejlesztését A legnagyobb hiba a szervezésnél a résztvevőik kiválasztásánál adódik. Sok községben a község vezetői nem ismerik azokat a dolgozó parasztokat, akik mái- érdeklődnek a termelőszövetkezetek iránt. A látogatók között kevés a középparaszt. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen csoportos látogatások résztvevőinek csak egyrésze kis. és középparaszt, vagy meglevő termelőszövetkezeti tag. A többség tanácsi és pártszervezeti vezetőkből, földművesszövetkezeti ügyvezetőkből és egyéb szervek vezetőiből tevődik ki. Ezek az emberek már nem egyszer részt vettek ilyen látogatásokon, de egyikük sem tud tagja lenni a termelőszövetkezetnek hivatásánál fogva.

Cseh elvtárs, a Szécsényi Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője szerint sok olyan ember megy a látogatókkal, akik csak egy jó vasárnapi szórakozásnak, vikendnek tartják azt. Nem azért mennek, hogy a szövetkezet munkája iránt érdeklődjenek, hanem azért, hogy egy vasárnapot jól eltöltsenek. S ez sajnos nemcsak a szécsényi járásban, de a megye több területén így van. Járási tanácsainknak és pártszervezeteinknek sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten, hogy az eddigi vikend kirándulások helyett eredményes szövetkezeti látogatások legyenek, amely látogatásokon a résztvevők zömét a termelőszövetkezet iránt érdeklődő kis- és középparasztok teszik ki.

^ szervezésen kívül hiba még az, hogy az ilyen látogatásokat formális, unalmas beszámolókkal népünnepélyszerűvé akarják tenni. A kimerítő beszédek, a szövetkezeti élet felszínes bemutatása helyett arra kell törekedni, hogy minden látogató választ kapjon kérdéseire. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha változtatunk a már említett módszeren, amely különösen korábban, de még ma is megtalálható. Az ilyen sablonos, ünnepélyszerű látogatások valósággal elzárják a termelőszövetkezet tagjait az egyéniektől, lehetetlenné teszik, hogy összebarátkozzanak és kedvük szerint elbeszélgessenek. Dolgozó parasztjainkat ma már nemcsak a nagy épületek, a jól gondozott szép állatok érdeklik, hanem arra is kíváncsiak, hogyan élnek, hogyan dolgoznak a tsz tagjai és hogy valóban tag-e vagy csak alkalmazott saját földjén.

Ezért helyes lenne, ha az egyénileg dolgozók eljutnának a termelőszövetkezeti tagok portájára, ott elbeszélgetnének azokkal életükről, munkájukról. Az ilyen látogatások eredményesek és elősegítik a szövetkezeti mozgalom fejlesztését.

Gondolatok Nagylóc áruellátásáról

Egy éve kerültem Nagy- lócra. Egyik Szolnok megyei községben születtem és ott laktam két évtizedig. Ott mindig azt hallottam, hogy Nógrád megye szegény vidék búzatermő Alföldiünkhöz képest. Lehet, hogy ez a fenti állítás helytálló volt a Korthy-rend- szerben. Azóta azonban megváltozott körülöttünk a világ. S a megváltozott körülményekkel együtt fokozódott az igények növekedése is.

Az igények növekedéséről szeretnék beszámolni a helyi földművesszövetkezét áruellátásával kapcsolatban. Nézzük csak meg, mennyivel szolgálja jobban a dolgozók életét a földművesszövetkezet a „Hangyánál“ vagy a maszek üzleteknél. Most nem arról akarok beszélni, hogy a szocialista kereskedelemben mutatkozó haszon közvetve vagy közvetlenül a dolgozóké. Inkább arról például, hogy mennyivel jobb

az üzlethálózat területi elosztása községünkben. Az üzletek szakosítva vannak, így tehát a község hét üzletéből három vegyesbolt, egy kisáruház, egy hússzék és két italbolt jut a nagylóciaknak.

Érdemes lenne azt is megnézni, hogyan változott az egyes legfontosabb fogyasztási cikkek vásárlása az elmúlt években. A felszabadulás előtti időkben cukorból például a havi forgalom alig érte el a 3 mázsát. Ma 40 mázsa is elfogy egy hónapban. Ma keve- seljük a rizst, a múltban meg hónapszám ott állt az üzletekben, kevés embernek jutott a fényűzési cikknek számított eledelre pénze. Elsőrendű közszükségleti cikk a szappan is. A múltban főként hamulúgot használtak az asszonyok falun, mert azért nem kellett pénzt kiadni. Ma a szappanfogyasztás ötszöröse a 45 előttinek.

Ami a ruházati cikkek forgalmát illeti, csak a községünk lakosságát kell megnézni, hogy aztán könnyen összehasonlítsuk egyszerű visszaemlékezéssel a 11—12 évvel ezelőttit. A hús- és zsírellátás eddig nem volt kielégítő. A múltban húst mészárszékből alig vettek. Ma szükségessé vált heti 3—4 alkalommal húst mérni az üzletekben. A község zsírellátása azonban még most sem kielégítő. Ugyanakkor azt is meg lehet állapítani, ha mindenki becsületesen eleget tenne az állam iránti kötelezettségének, nem lenne probléma a zsírvásárlással sem.

Vagy nézzük csak, ki vett könyvet Nagylócon a múltban? Ma amellett, hogy az iskolai és a községi könyvtár a dolgozók rendelkezésére áll, a földművesszövetkezeti boltban is rendelkezésére áll egész változatos kis könyvtárra való olvasni való. Igen népszerű falunkban is az Olcsó Könyvtár sorozat.

Megint csak probléma van « kenyérszükséglettel. Falunkba Szécsényből érkezik a pékáru. A legnagyobb baj az, hogy sosem tudni, mikorra kapunk kenyeret. Érkezett már reggel üzletnyitás előtt, érkezett éjjel, s a nap bármelyik órájában. Ez igen nagy probléma, mert a nyári munkák idején nincs ideje a falusi embernek kenyérre várni. Nagyon szeret, nénk. ha sikerülne megoldani kenyérellátásunk számunkra igen fontos problémáját.

Még egy dologgal szeretnék foglalkozni. Földművesszövetkezetünk nemcsak elad, hanem felvásárlásaival is szolgálja a dolgozók érdekét. Tejet, tojást, baromfit, zöldséget, mézei stb. maga a községi földmüvesszövetkezdt vesz át a dolgozó parasztoktól. Szeretnénk, ha minél több fogyasztási cikk felvásárlása tartozna a földművesszövetkezet hatáskörébe. ÁDÁM ERNŐ