Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-07 / 54. szám

1956. július 7.

szabad >oc;nXn

3

ntímm

lágy vápái falvi bányamozdonyok — Koreában

Jó eredményeket ígér az Acélárugyár egyes üzemeiben bevezetett minőségi bérezés

Hírül adtuk a múltkor, hogy négy kis bányamozdony indult útnak az elmúlt héten a Koreai Népköztársaságba a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyárból. A négy egészen új típusú, ízléses karosszériájú, nagy teherbíróképességű mozdony rövid időn belül, a Szovjetunión keresztül meg is érkezik rendeltetési helyére. Szeretnénk most megismertetni az olvasót megyénk újabb exporttermékének történetével.

Februárban a Zaovvapálfal- vi Bányagépgyár néhány technikusa Schmied László mérnök vezetésével nagy vállalkozásba kezdett. A Salgótarjáni Üveggyár és az Acélárugyár példájára — amelyek árui évek óta világszerte ismertek *— megkezdték ők is a gyár első exportképes gyártmányának tervezési munkálatait. A tervezés nem sok nehézséggel Járt, hiszen a bányagépgyáriak már régóta törték a fejüket az eddiginél korszerűbb, ▼önzőbb külsejű, tökéletesebb

motormozdonyon. Az exportigény kapóra jött, hogy az elképzelésekből valóság legyen;

Néhány hét múlva már a lakatosok öntötték formába a terveket, s készítették a minta, példányt. A Fogaskerékáru- gyártól és a Vörös Csillag Traktorgyártól is hamarosan megjött a megrendelt hajtó- és hűtőmű. Aztán nemsokára megérkeztek a megrendelők, koreai barátaink, s az exportsorozat első négy darabját azonnal átvették. Igen elégedettek voltak a Bányagépgyárral, hiszen a motormozdonyok tetszetős karosszériájuk, belső szerkezetük, nagy teljesítmé. nyük, valamint — a világpiaci árakhoz viszonyítva — olcsó áruk révén felvehetik a versenyt a legfejlettebb kapitalista országok bányamozdonyaival is. Az első darabok kiállták a próbát, sem tervezőik, sem elkészítőik nem vallottak velük szégyent.

De mi az az új. az a különleges, ami megkülönbözteti ezeket a formás, ügyes gépeket az eddig gyártott motormozdonyoktól?

Egyik tervezőjével, Schmied Lászlóval beszélgettünk a Bányagépgyár új termékéről. Schmied elvtárs főként a mozdony teljesítőképességét dicsérte:

— A régi motormozdonyok alig vontattak 8S0 kilogramm- nyi terhet, holott a motorikus oldalról 1700 kilogrammot is meggyőztek volna. A beépített motort tehát nem használtuk ki részben a kisméretű sebességváltó, de főleg a kis önsúly miatt. Az újfajta mozdonyokat már módosítottuk, önsúlyukat megnöveltük, s ezzel teherbíróképességük 10 százalékkal nagyobbodott.

A motort azonban még így sem tudják teljes egészében kihasználni, s mint a mérnök elvtárs szavaiból kiderült, erre egyelőre nem is kerülhet sor.

— Ehhez nagyobb sebesség- váltóra lenne szükség, amely megnövelné a teherbírást.

Néha azonban a Fogaskerékgyártól még ilyen kisebb méretű váltót sem kapunk elegendő mennyiségben.

A motorikus részeken történt változtatásokon kívül különösen szembetűnők azok a módosítások, amelyeket az egyszerű szemlélő is észrevesz, s amelyektől a mozdony ízlésesebb, tetszetősebb külső formáját nyerte. A zöld alapszínű, nikkelezett szegélyű, elődjüknél zártabb és kisebb vezetőfülkéjű mozdonyok az első pillantásra megnyerik a legkényesebb ízlésű megrendelő tetszését is. Ám belül, a vezetőfülke belseje is meglepetéseket tartogat. Két irányban elfordítható ülés és újrendszerű homokoló várja a vezetőt, aki koreai létére az átlagosnál apróbb ember lesz. Ezért, a megrendelő kérésére tervezték a bányagépgyáriak kisebb méretűre ezekben a mozdonyokban a vezetőfülkét.

— Mi azonban nemcsak a külföldi igényeket szeretnénk

kielégíteni az új típusú motor- mozdonyokkal, hanem a hazai bányákat is. Célunk, hogy rövid időn belül a mi bányavidékeinken is minél többen ismerjék meg gyárunk új termékét, hiszen nekünk sem lenne gazdxiságos kétféle típusban gyártani a bányamozdonyokat — fűzte tovább gondolatait Schmied elvtárs, s ezzel eloszlatta azt a visszás érzést, amelyet az új. ragyogó exportáru és a hazai, kissé bizony ósdi, viharvert „kávédaráló“ egymás mellett való gyártása válthat ki a látogatóból.

— Ezenkívül még két újfajta, egy sújtólégbiztos és egy FM-típusú mezőgazdasági motormozdony gyártását kezdtük meg az elmúlt hónapban, szintén a hazai motormozdony, szükséglet kielégítésére. Nemsokára elkészülnek az első darabok, s átadjuk megrendelőinek, a Nógrádi Szénbányászati Trösztnek, és a Földművelés- ügyi Minisztériumnak — tette még hozzá.

Valószínűnek tartjuk azonban,

hogy a koreai motormozdonyok után a két utóbb tervezett kismozdony is felkelti a külföld érdeklődését, főleg, ha az ugyancsak Korától rendelt újabb négy darabot az első példányokhoz hasonló kivitelben és minőségben készítik el.

— Hosszú évek óta most készítünk először új gyártmányokat, s ez a tény a mi munkánkhoz új lendületet ad. A Külkereskedelmi Vállalat egyre inkább érdeklődik termékeink iránt. Ez is jobb munkára serkent bennünket — mondta búcsúzóul Schmied elvtárs.

A bányagépgyáriak örülnek a külföldi megrendelésnek, s azt szeretnénk, ha Zagyvapál- falva, ez az alig 7000 lakosú Nógrád megyei község méltóan képviselné hazánkat ezután már nemcsak táblaüvegével, hanem motormozdonyaival is a világpiacon.

WIMMER VALÉRIA

Második ötéves tervünk nemcsak azt követeli meg az üzemek, gyárak dolgozóitól, hogy az egy-egy időszakra előírt árumennyiséget elkészítsék, hanem azt is, hogy munkájukat a takarékosságnak, a minőség állandó javításának szellemében végezzék. A selejt rendszeres csökkentése, az önköltség következetes leszorítása elsőrendű népgazdasági érdek. Ennék ellenére nálunk, az Acélárugyárban — és nyilván más üzemekben is — egészen a legutóbbi időkig nem javult még kielégítően a gyártmányok minősége. Sok hibát tapasztalhatunk ezen a téren, közöttük talán az volt a legsúlyosabb, hegy

% legtöbb munkahelyen nem ragaszkodnak a dolgozók a minőség javítását biztosító helyes, jól kidol- gozott technológiai előírá- sok pontos betartásához.

Sokáig kutattuk, mi lehet ennek az oka? Nagyrészt kétségtelenül az, hogy a régebbi bérezési módszer szinte kizárólag csak a mennyiségi terv teljesítésére ösztönözte a dolgozókat, akiknek így nem fűződött komoly anyagi érdekük ahhoz, (hogy kiváló minőségű munkát végezzenek. Űj ötéves tervünk célkitűzései megkövetelik, hogy megszüntessük bérrendszerünknek ezt a hiányosságát. Ez már csak azért is fontos, mert a jó minőség nemcsak az áru keresettségét, világpiaci hírnevének kialakulását segíti elő, hanem a se- lejtveszeteségek kiküszöbölése, a minőség javulása kedvezően befolyásolja az áruk önköltségének alakulását is. A minőség megjavítására ösztönző bérezés kibontakoztatja a dolgozók alkotó kedvét, kezdeményező készségét is, hiszen ha a munkás látja, hogy a jobb minőségű termékekért több bért kap, akkor betartja a technológiai előírásokat, sőt ő maga biztatja és javaslataival segíti a műszakiakat abban, hogy még tökéletesebb technológiai eljárásokat dolgozzanak ki, amelyekkel még inkább biztosítható a jó minőség.

Ilyen meggondolások alapján az Acélárugyár vezetősége az elmúlt hónapokban több üzemrész munkafolyamataira minőségi bérezési rendszert dolgozott ki és vezetett be. Korábban azt tapasztaltuk, hogy a kérdéses üzemrészekben teljesítették ugyan a terv mennyiségi előírásait, de nem csökkent megfelelően a selejt és az anyagfelhasználás sem megfelelően alakult.

A minőségi bérezés bevezetése óta eltelt idő eredményei azt bizonyítják, hogy az új intézkedések kedvező Itatása máris mutatkozik.

A minőségi bérezés kidolgozásánál figyelembe vették a kokillagyártásnál korábban bevezetett új bérrendszer tapasztalatait. A kokillagyártásnál azelőtt igen sok, bár túlnyomórészben javítható selejt volt. Ezért másfél éve a munkaügyi osztály dolgozói minőségi szempontból három kategóriát állapítottak meg, s ezekhez igazították a bérfizetéseket is. Az I. osztályba sorolható kokillákért — amelyeken természetesen semmiféle javítani való sem lehet, ezeknek teljesen kifogástalanoknak kell lenniök — a rendesnél 40 százalékkal több bért kapnák a dolgozók. A II. osztályba sorolt, kisebb javítások végrehajtásával használható munkadarabokért a darabbér 90 százalékát fizetik ki. A III. osztályú, egyáltalában nem használható, selejtes kökil- lákért a megfelelő rendelkezés értelmében egyáltalában nem fizetnek bért. A kokilla- gyártás minőségi bérezésének eredménye az lett, hogy azóta

harmadik osztályú (selejtes) munkadarab szinte egyáltalán nem készül az üzemben, az I. és II. osz- tályú kokillák aránya pe- dig körülbelül egyforma.

A minőség igen jelentős javulásával párhuzamosan mintegy 30 százalékkal növekedett ebben az üzemrészben a dolgozók átlagkeresete is.

Felhasználva a kokilla-gyár- tás bérezésének tapasztalatait, június 1-től kezdve az Acélöntöde fontosabb gyártmányaival foglalkozó formázok és öntvényformaösszerakók ugyancsak minőségi bérezést kapnak. Itt már bővítettük a kategóriákat, s a minőség szerint négy osztályba soroltuk az öntvényeket. Az I. osztályú gyártmányokra a darabbérnél 40 százalékkal többet fizet az üzem, a II. osztályú öntvények készítői a teljes darabbért, a III. osztályba sorolható munkadarabok készítői pedig a darabbér 90 százalékát kapják. IV. osztályú, teljesen selejtes öntvények után egyáltalában nem jár bér. Ez a bérezés arra serkenti a dolgozókat, hogy valamivel több időt és gondot fordítsanak az öntvények kidolgozására, de az ehhez szükséges többletidő ellenértéke bőségesen megtérül nekik a jó minőségű gyártmányért járó bértöbbletből.

Felelet a javából

Amikor bekopogtattunk Jó- zsa Pál mizserfai főmérnök szobájába, már vége felé járt a műszaki értekezlet. Az elmúlt havi hiányosságok és a júliusi tennivalók nagyjának megvitatása után a jelenlévő tizenkilenc műszaki vezető — teljesen közvetlenül — apróságokról beszélgetett.

Ekkor Józsa főmérnök a következő kérdést tette fel.

— Nos, körletvezető elvtársak, hogy gondolják ebben a hónapban?

A külső szemlélőnek a kérdés kissé furcsa volt, de nem igen ért rá gondolkozni, hanem gyorsan leírta a válaszként elhangzott négy számot.

— 106, 100, 102, 110.

Csak utólag derűit ki, hogy a négy szám a négy mizserfai körlet júliusi tervezett termelését jelenti százalékban. Az elsőt, a 106-ot, Kovács János bányamester, a Duclos-körlet, a másodikat, a 100-at Hajnal Ottó bányamester, a Pálhegy II. és Pálhegy III. körlet, a harmadikat, a 102-öt, Szabó Imre főaknász, a Pálhegy I. körlet, a negyediket, a 110-et, Szikói József főaknász, a Gusztáv körlet Vezetője adta válaszként a főmérnök kérdésére.

Ezután már teljesen világos volt, hogy Mizserfa ebben a hónapban együttesen 104,5 százalékos tervteljesítést tervez, de ebből biztosan komoly túlteljesítés lesz, hiszen a mizserfai bányászok júniusban is 108,9 százalékra teljesítették tervüket.

A kis(erenjei iizemvezfíőség gondjai

A kisterenyel üzemvezetőséghez betoppanva, mind a főmérnököt, Sándor Gáspárt, mind az igazgatót, Ujj Jánost nagy gondok között találtuk.

— 82 bányász-dionvédet vittek el üzemünkből, alig néhány nap leforgása alatt, de tervünket nem csökkentették

— mondja Ujj elvtárs.

— Ebben az első félévben 10 ezer tonna szenet adtunk népgazdaságunknak terven felül, de úgy látjuk, hogy ilyen körülmények között hamarosan kimerül a többletünk, s elmaradunk tervünk teljesítésével

— panaszolja Sándor elvtárs.

— Hogy kívánnák segíteni azon, hogy ez a jóslat ne váljék be?

— Elsősorban a meglévő munkaerők átcsoportosításával. A Tordas III. aknában lévő meddő vágat hajtását leállítjuk és az ott dolgozó tíz emAz anyaggal való takarékosságra is megkíséreljük anyagilag ösztönözni dolgozóinkat. Ezért a GSz üzem daraboló és mérlegelő dolgozói részére minőségi prémiumot dolgoztunk ki. Minél jobban megközelítik ezeknél a munkáknál az anyagnormát, annál több prémiumot kapnak. A kísérlet bevált, s az említett munkahelyeken az elmúlt hónapban fizetésük 18 százalékának megfelelő prémiumot kaptak a dolgozók, akik jó eredményt értek el az anyagtakarékosságban.

Mindezek az intézkedések azonban még csak a kezdetet jelentik, hiszen az Acélárugyár üzemeinek többségében egyelőre még nem vezethettük be a minőségi bérezést. De méláz eddigi eredmények alapján is látható, hogy helyes úton járunk. Éppen ezért

arra törekszünk, hogy minél előbb kiterjesszük ezt a bérfizetési rendszert minden munkafolyamatra,

amelyre csak lehetséges,

hiszen ezzel a második ötéves terv megvalósítását segítjük elő, s hozzájárulunk ahhoz, hogy fokozatosan javuló minőségű áruink mind belföldön, mind a világpiacon kapósak legyenek, s megbecsülést szerezzenek a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak.

Kovács Tibor

bért átvisszük a Tordas 11-be, a szénfalhoz, ahonnan 29 főt vittek el. A Teke lejtősaknában dolgozó hét csapat közül egyet szintén a Tordas II-be helyezünk, mert itt nagyobb teljesítményt érhetnek el. Másrészt a külszíni munkások közül küldünk le f6—18 főt. a bányába — mondja el Ujj elvtárs, az előző napi közös megbeszélés határozatát.

Természetesen az üzemvezetőség intézkedései csak ideiglenesen oldhatják meg a létszámhiányt. A trösztnek feltétlenül meg kell tartani ígéretét, s két hónap alatt 30—30 jó bányászt kell küldeni Kis- terenyére, nehogy annyi terv- előny után adóssággal zárják az 1956-os évet.

.▼IÚ trillióvá kon

belrjezték az alfáról

vasút villamosítását

A mátranováki üzemegység új létesítményekkel gyarapodott a napokban. Altárón, amely a bányaüzem egyik legjobb bányájának ígérkezik, irodahelyiségeket építettek és villamosították a szállítást.

A körülbelül 25—30 évre szóló, napi 80 vagon termelésű bányarészt a múlt év közepén tárták fel, s ezzel egyidőben kezdték meg a vasút lerakását, amelyen eddig csak a dieselmozdony közlekedett. A dieselmozdony azonban nem vált be, sok baj volt vele, részben azért, mert tartályában megsűrűsödött az olaj, részben pedig kis teherbírása miatt. Most a külszínen 100, a föld alatt pedig 450 méteres pályán szállítja villanymozdony a szenet, amelyet azonban a mátranová- kiak még szerteágazóbban kívánnak megépíteni Fényes Gyula mérnök tervei alapján.

Hazánk egyetlen vasötvözet- gyára hosszú idők múltán ismét három kemencével dolgozik. A téli energia, — majd az elektródahiány miatt a gyár a hét közepéig csak két kemencével működött, most azonban részben az üzem régebbi, részben a tatabányai tapasztalatok nyomán hazai elektródával pótolva az importot, megindították a IV-es kemencét is.

A gyár vezetősége igen kiváncsi- a legújabb kísérleti eredményekre, mert 1950-ben e módszerrel nem sok sikert értek el. Most azonban több újítással tökéletesítették mind

Kilenc bányaüzem adóssággal kezdte júliust

Hiába, hónap eleje van — mondogatják tröszti körökben — ezért nem tudjuk a tervet teljesíteni. Különben a múlt hónapban minden üzemünk adósággal kezdett, most leg-* alább kettőnek van előnye.

Ám az ilyenfajta érvelés még vigasznak is sovány, mert a legnagyobb adósok közül kettő. Szorospatak és Nagy- bátony a múlt hónap legjobbjai közül került ki. A két élenjáró üzem közül Tiribes azt példázza hóelejei munkájával. hogy miképp kerülhet egy bánya az utolsók közül az élre.

ÉLENJÁRÓK

Róna: 31 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István.

Tiribes: 9 tonna többlet» Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter.

ADÓSOK:

Zagyva: 20 tonna tartozás» Üzemvezető^, Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály.

Kányás: 87 tonna tartozás* Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos.

Mizserfa: 110 tonna tartozás. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál.

Ménkes: 170 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjési Miklós.

Nagybátony: 247 tonna tartozás. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály.

Mátranovák: 279 tonna tartozás. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János.

Szorospatak: 340 tonna tartozás. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc.

Kazár: 457 tonna tartozás* Üzemvezető: Szomszéd Gy, István, főmérnök: Krefíly Iván.

Kisterenye: 474 tonna tartozás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár.

A tröszt adóssága: 2060 tonna. Igazgató: Sartóris Kálmán, főmérnök: Lassan József, termelési osztályvezető: Vörös Lajos, műszaki osztályvezetői Csillag József.

\ katari üzenntyystty ruíyóö-aknája nyerte a tisztasági versenyt

Szénmedencénkben néhány hónappal ezelőtt tisztasági verseny indult az aknák között. A szakszervezet és a szénbányászati tröszt most értékelte a versenyt, amelyben a feltételek teljesítése alapján a kazá- ri bánya Pólyos-lejtősaknája szerezte meg az első helyet.

Kazáron különösen a szállítási és külszíni dolgozók tettek sokat a tisztaságért: a bányából az összes hulladékfát, használhatatlan sínt és egyéb anyagokat összegyűjtötték és kiszállították a felszínre. Külön dicséretet érdemelnek azért, hogy a fatelepen kiválogatták és azonos méret szerint rendezték el a bányafát. s ezzel jelentősen megkönnyítették a bányászok faellátását: Második helyre a zagyva! üzemegység Ferenc II. aknájának dolgozói kerültek, akiknek a tisztasági versenyben elért szép eredményük is elősegítette, hogy a verseny ideje alatt több mint kétszeresére teljesítették széntermelési tervüket: Eredményes munkát végeztek még a salgótarjáni és a nagy- bátonyi szolgáltató üzemek dolgozói is.

A Nógrádi Szénbányászati Tröszt a verseny első négy helyezettjének összesen 4000 forint pénzjutalommal fejezi ki elismerését.

az elektróda felfüggesztését, mind alapanyagát és a Schő- derberg-massza összetételét is. Horinka igazgató elvtárs szerint, ha ezek a hazai anyagból készült elektróda kísérletek beválnak, rövidesen megkezdik a termelést az I. számú kemencében is. Ez annál sürgősebb lenne, mivel a hazai szükségleteken túl egy 24 tonnás szilícium megrendelést kell e hó 20-ig leszállíta- niok a vasötvözetgyáriaknak Nyugat-Németországba, pedig a hazai szükséglet is megkívánná a gyár teljes üzemeltetését.

A képen a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozói által tervezett és készített négy darab bányamozdony, amelyeket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba szállítottak.

Ml ÚJSÁG BÁNYÁINKBAN?

Ismét három kemencével dolgozik a Vasötvözetgyár