Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-07 / 54. szám

/ILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! OGDAD A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. JÜLITJS 7. A nógrádi szénbányák első félévi nagy sikerének forrásai A Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozói már évek óta nem értek el olyan szép ered­ményt, mint ez év első felében. Rendszeresen túlteljesítették a havi tervet és az első negyed­évben, illetve az egész első félévben az ország valamennyi szénmedencéjét megelőzték. Bányászaink az elmúlt hat hónap alatt annyi szenet ter­meltek előirányzatukon felül, amennyi a salgótarjáni lakosok egész évi tüzelőszükségletét fe­dezné. A sikerek kivívásához né­pünk állama is segítő jobbját adta. A szénbányászati tröszt az elmúlt hat hónapban sok százezer forintot fordíthatott új gépek, berendezések beszer­zésére. Az idén újabb öt Kóta- féle és három Simoncsics-féle kisrakodó gépet állíthattak munkába. A gépgyárak segít­sége nyomán az év végéig ese­dékes 1500 új csilléből 950 már az első félévben részt vett a termelésben. A szállítás és a csilleforduló meggyorsítására június hónap elején munká­hoz kezdett az 1600 méteres kisterenyei új meddőszállító kötélpálya. Jól jött az üzemek­nek az első félévben kapott 38 dobosvitla, a 4 légvitla és a 8 végtelen, köteles csillevontató. A bányászok különösen nagy örömmel fogadták a munka­helyi folyamatos szállítógépe­ket. Ezekből 5 gumiszalagot, 9 MT—5-ös rázócsuszdát és 20 kaparószalagot kaptak, ame­lyeknek együttes hossza 2685 méter. Ezenkívül több mint száz különböző villanymotor, 15 csőventillátor és rengeteg egyéb gép, berendezés és mű­szer gyarapította a szénme- dence felszerelését az első fél­évben. Az új gépek adta lehetősé­gek nem maradtak kiaknázat­lanul. A műszaki vezetők a legjobb csapatoknak adták a gépeket és sok helyen a ciklus­grafikonok megszerkesztésével is lehetővé tették üzemelteté­sük jó beosztását. A munka­helyi szállítógépekkel így 4,4 százalékkal több szenet továb­bítottak a tervezettnél, a ra­kodógépek kihasználását pedig 15 százalékkal növelték az elő­irányzathoz képest. A haladó munkamódszerek alkalmazásá­ról is szép eredmények tanús­kodnak. A millszekundumos robbantással már az év első öt hónapjában 25 százalékkal több szenet jövesztettek, mint amennyit a minisztérium elő­írt. A nógrádi szénmedence dolgozói büszkék lehetnek arra is, hogy az új technológiai el­járások alkalmazásában szer­zett hagyományaikhoz híven ez év első felében az országban elsőként kikísérletezték és már 18 munkahelyen alkalmazzák az újfajta, időzített, gyutacsos robbantási módszert. A kor­szerű és ésszerű bányaműve­léshez jelentősen hozzájárul­tak még a kiváló bányász újí­tók, akik az idén már mintegy másfélszer annyi újítást dol­goztak ki, mint tavaly egész évben. Az új gépek, az új mun­kamódszerek, az újítások al­kalmazásának eredménye a legfontosabb termelési muta­tók, a termelékenység kedvező alakulásában jut kifejezésre. A statisztikusok így örömmel számolhatták ki. hogy a szén­fal mellett dolgozó bányászok műszakonkénti teljesítménye jelenleg csaknem másfél mázsa szénnel nagyobb, mint az el­múlt év második felében. A szénbányászati tröszt dol­gozói a fatakarékosságban és az önköltség csökkentésében s dicséretre méltó munkát vé­geztek, de szép eredményük súlyos szépséghibája, hogy el­hanyagolták a szén minőségé­nek javítását, és nem teljesí­tették a szén fűtőértékére elő­írt tervet. Most, a harmadik negyedév kezdetén okuljanak ebből a műszaki vezetők, a vá­járok, a palaválogatók, a párt- és a szakszervezeti funkcioná­riusok egyaránt. A minőségi bérezés jelentős segítséget je­lent, de ne csak ettől várják a javulást. Meggyőző, felvilágo­sító munkával és gyakori el­lenőrzéssel már a munkahelye­ken el kell érni, hogy darabos és előválogatott szén kerüljön a felszínre. Ennek fontos fel­tétele a munkahelyek gondos előkészítése, a csapatok fa-, ürescsille- és szerszámszükség­letének messzemenő kielégíté­se, s a robbanóanyag norma pontos betartása. Ideje lenne már, hogy a csapatok verse­nyében is, egyik legfontosabb pontként szerepeljen a minő­ség javítása és ez ne sikkadjon el sem az értékelésnél, sem a jutalmazásnál. A Gyulai-osz- tályozó és törőmű hónapok óta húzódó üzembe helyezését ne halogassák már tovább, mert tudott dolog, hogy erre többek között a szén minőségi javítá­sában is komoly feladat hárul. A sokszor emlegetett szénne­mesítő szérelőberendezés is sokat segítene és előrehaladot­tabb állapotban lenne, ha ko­molyabban foglalkoztak volna a minőség javításával. Hosszú évek tapasztalata az, hogy szénmedencénkben a har­madik negyedévi terv teljesí­tése a legnagyobb feladat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennek mindig így kell lennie! Helytelen tehát, hogy a mű­szaki vezetők közül többen túl­zott borúlátással tekintenek a harmadik negyedév elé, és szinte előre lemondanak a terv teljesítéséről. Szakítani kell azzal a liberalizmussal, amely szerint elnézik az igazolatlan mulasztásokat, s ezeket sokszor utólag, kellő igazolás nélkül, a szabadság terhére számolják el. A jól dolgozó, becsületes bá­nyászok maguk is elítélik ezt a módszert, és azok a műszaki vezetők, akik szemet hunynak az ilyen és ehhez hasonló mun­kafegyelemsértés felett, maguk alatt vágják a fát és megvetik a lemaradás alapját. Állítsák társadalmi bíróság elé azokat a fegyelemsértőket is, akik — mint már előfordult — aludtak a bányában. Harc kérdése a munkafegye­lem megszilárdítása, mint aho­gyan harci feladat az is, hogy a harmadik negyedévben már el­érjék a fejtés és elővájás terv­ben előírt arányát. Még a lai­kusok is tudják, hogy a fejtés­ben termelékenyebb a munka, mint az elővájásban. Időszerű lenne, ha a szakemberek is job­ban figyelembe vennék ezt! A következő időszak mennyi­ségi tervteljesítését a fejtések növelésén kívül jelentősen megkönnyítené az is, ha az el­múlt félévi tapasztalatokon okulva nagyobb gondot fordí­tanának a nagy termelékeny­ségű frontfejtések kialakításá­ra, s most már betartanák az előirányzott homlokhosszúsá­got is. Mindezek mellett nem feled­kezhetnek meg a bányák veze­tői arról sem, hogy az első fél­évben megnövekedett a halálos balesetek száma a múlt év ha­sonló időszakához képest. Intő jel ez arra, hogy egyrészt kö­rültekintőbben kell biztosítani a megfelelő munkafeltételeket, másrészt — és pillanatnyilag ezen van inkább a hangsúly — alaposabban ki kell oktatni a dolgozókat, az eddiginél szigo­rúbban megkövetelve a bal­esetvédelmi előírások betartá­sát, mert a tapasztalatok azt matatják, hogy a legtöbb ha­lálos baleset a szerencsétlenül járt dolgozók figyelmetlensége, gondatlansága miatt követke­zett be. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozói az első félévi munka alapján komoly esélye­sei a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának, de ez a jó hírnév egyben arra is kö­telez, hogy bányászaink a har­madik negyedévben is becsüle­tet szerezzenek jó hírnevük­nek! Sas Béla Lapzártakor érkezett-: Megkezdték a búza aratását Szérsénjben Pénteken reggel megkezdték a búza aratását a szé­csényi tangazdaságban. Rajezer József zetoros eddig 10 holdon vágta le arató-kévekötő gépével a gabonát, amelyet ősszel majd vetőmagnak használnak fel. Szombaton reggel a magyarnándori ÁG-ban is megkezdődött 180 hold búza levágása. Bányászaink hősies küzdelme a viharral Kedden délben, majd délután és éjszaka is vad zivatar és felhőszakadás dühöngött szénmedencénk déli részén. A gyakori villámlások okozta kár megelőzésére a villanyt kikapcsolták és így összesen négy órás kényszerű áramszünet akadályozta a bányászok munkáját. A legnagyobb közvetlen veszedelem a nagybátonyi üzem Katalin-bányájánál volt, ahol a közeli Mát-, ra hegyoldalairól rohanó esővízfolyamok zúdultak a mélybe, kö­vet hengergetve, homokot ragadva magukkal. A vízáradat azzal fenyegetett, hogy a fabehordó bejáraton keresztül elönti a bányát. Kis Pál Péter aknász vezetésével a fenntartó vájárok és a közelben levő csapatok bányászai azon. ban a szakadó esőben másfél órai hősi munkával mély vízle­vezető árkot ástak az akna szája előtt és így még idejében sU került védekezniük a veszedelem ellen. A völgyben felgyülemlő víz közben már a fatelepen lerakott anyagot emelte hátára. A külszíni dolgozók, Mász Antal külszíni felvigyázó és a műszaki dolgozók vezetésével combig érő árban rohantak menteni a bá­nyafát. Áldozatos munkájuk nyomán a fa legnagyobb részét sikerült megmenteni. Szerda reggelre a víz már elhúzódott, de a bánya külszíni körletét sok helyen még ekkor is nyolcvan centiméter magas homok és kőhordalék borította. A vágányok­ról azonban még előzőleg eltakarították az akadályokat, így a bányában zavartalanul folyt tovább a munka. A természeti erőkkel megvívott hősies harc miatt, a Kata. lin-bányai dolgozók ezen a napon nem tudták tervüket teljesí­teni, de megfogadták, hogy a hónap közepéig pótolják a kény­szerű elmaradást, sőt túlteljesítik tervüket. ^jOOOOOOOCCOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOCXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOO Gabonabefakarítás idején {alvóinkban A héten már a rozs aratását kezdte meg az érsekvadkerti gépállomás Megyénkben befejezéshez közeledik az őszi árpa aratása. Gépállomásaink mintegy 900 holdat vágtak le eddig. Az Ér­sekvadkerti Gépállomás már szerdán este befejezte az ara­tást. Tíz termelőszövetkezet tartozik körzetükhöz, s 261 hol­don vágták le az árpát. Igaz, Csesztvén még van 7 hold, de éretlen. A héten levágják azt is. Kissimon Sándor kombájn­nal dolgozott. 41 kát. hold ár­pát vágott le. Lázár József pe­dig arató-kévekötő gépével 38 holdon végezte el az aratást. De érik már a rozs is. A hé­ten megkezdték Balassagyar­maton és Dejtáron a rozs ara­tását. Befejezték az ősziárpa és a bíborhere cséplését a varsányi Dózsa Tsz-ben Jól halad a munka a var­sányi Dózsa Termelőszövetke­zetben. A napokban fejezték be az őszi árpa kombájn-aratá­sát és a bíborhere cséplését. Mindkét növényféleségből ki­váló terméseredményeket ér­tek el. A kombájnnal aratott 20 hold őszi árpa 17,20 mázsát, a 11 hold bíborheréjük pedig 3,2 mázsát adott holdanként. A közel 40 mázsa bíborhere I. osztályú, és a Magtermeltető Vállalat javaslatára ezt ter­jesztik el a környéken. Ebből a bíborheréből alakítják ki a Szécsény környéki tájfajtát. Rekord-eredmények biborherébői öt holdon termelt bíborherét ebben az évben a horpácsi Le­nin Termelőszövetkezet. Min­den munkát időben és jó mi­nőségben végeztek el. A bíbor­here szépen fejlődött. A gondos munka meghozta az ered­ményt. öt holdon 27 mázsa 50 kiló, azaz holdanként 5 mázsa 50 kiló terméseredményt ér­tek el. Ilyen rekordtermésre még nem volt példa a megyé­ben. Csodálkoztak is a község egyénileg dolgozó parasztjai, amikor meghallották az ered­ményt. „Ez nen\ lehet igaz“, „Biztos nagyobb a terület“, mondták egyesek. És addig beszélgettek, vitatkoztak róla, míg el nem határozták, hogy saját maguk felmérik a terü­letet. Fel is mérték és nagyon csodálkoztak, hogy csak öt hold. Néhány négyszögöllel még talán kisebb is. Öt mázsán felüli átlagter­mést ért el a szécsényi II. Rá­kóczi Termelőszövetkezet is. öt hold bíborhere területükről 25 mázsa 38 kiló bíborherét csépeltek el. A termelőszövet­kezet bíborheréjének legna­gyobb része exportra megy. A termés az előírt minőségi kö­vetelményeknek megfelel. Jó eredmények születnek az egyénileg termelőknél is. Unghi Pál, erdőtarcsai termelő 2 holdról 10 mázsa 8 kilo­gramm, Balázs József varsányi termelő pedig 1 holdról 5 má­zsa 19 kilogramm bíborherét csépelt el. Versenyben arat a két kombájnvezető a Hényelpusztai Állami Gazdaságban A Hényelpusztai Állami Gaz­daságban 101 katasztrális hol­don érett be az őszi árpa. Az érpatáblában két kombájn dolgozik. Csütörtökig a vetés- terület felét, 50 holdat aratták le, de a héten végeznek mind a 101 holddal, A két kombájn­vezető, Bódi László és Németh János versenyeznek egymással. Mindketten vállalták, hogy a nyáron 280 holdról vágják le a gabonát, Németh János csü­törtökig 36 kh. őszi árpát vá­gott le, s a termés 412 mázsa volt. Volt olyan napja is — bár az eső akadályozta a mun­kát — hogy 16 holdat aratott. Bódi László addig 16 hold ár­pával végzett, melynek termése 160 mázsa volt. Mi lesz Hugyagon az ősziárpa cséplésével ? Hugyagon is beérett már ré­gen az őszi árpa. Az ügyesebb gazdák, mint Antal István pap is, még a múlt hónap végén elkezdte az aratását, de a köz­ség valamennyi gazdája vég­zett az árpával még kedden, 20 holdat vágtak le összesen. Most azonban nagy probléma előtt állnak. Ugyanis az Érsek­vadkerti Gépállomás csak vil­lanyszérű esetén küld ki gé­pet Hugyagra, nékik viszont a gabona elcsépléséhez egy trak­tor felelne meg. A gazdák vi­szont, még nem látják kinn a gépet, nem hordják össze a ga­bonát a szérűre. Mert meg­járták már tavaly is ezzel. Későn jött a gép, a sok gabo­na meg mind beázott. Aztán van egy másik baj is. Eddig mindig helyben teljesí­tették beadási kötelezettségü­ket, még a géptől a gazdák, hi­szen itt vannak a magtárak. Most azonban a tőlük 6 kilo­méterre lévő Mária-majorba kell elszállítaniok a gabonát. Méltán háborodtak jel ezen a községbeliek: hogyan teljesít­sék már most gabonabeadásu­kat mindjárt a géptől? Megkezdték a sampiongombák szedését a tereskei Zalka Máté Tsz-ben Még a télen történt, hogy a tereskei Zalka Máté Termelő- szövetkezet a kastély egyik pincéiében gombatenyészetet létesített. A tagság egy része zúgolódott. „Minek az, nem lesz abból semmi“ — mondták egyesek. A vezetőség, de külö­nösen Cslkány Mihály, aki Bu­dafokon volt két hétig a gom­batenyésztést tanulmányozni, nem engedett. Az ő szorgal­mas, jó munkája eredménye­képpen már „pénzt keres a pince“. A sampiongombák szé­pen fejlődnek. Van olyan cso­kor, amelynek súlya eléri az 1,30 kilogrammot. A hét elején megkezdték a gombák szedé­sét. Eddig már közel ötven ki­logrammot adtak el. A nyolc­van négyzetméter területről több mint tíz mázsa termést várnak.----------­Tíz éves a Gépipari Technikum esti tagozata A napo i ártották nv><; a Stromfeld <rél Gjpíjiüri Technikum esti tagozatának tanévzáró ünnepségét, amelyen megemlékeztek a tagozat fenn­állásának tíz éves évforduló­járól. Borsos Gábor, a technikum munkaérdemrendes igazgatója ünnepi beszédében visszatekin­tett az iskola egyévtizedes tör­ténetére. Elmondotta, hogy ez az esti tagozat képezte alapját a később meginduló nappali tagozatnak. A tagozaton a tíz tanév folyamán 125 dolgozó szerzett középiskolai képesítést, s közülük többen vezető mi­nisztériumi és vállalati beosz­tásban végeznek jó munkát. A tízéves jubileum alkalmá­ból a tagozat két legrégibb ta­nára, Vadászy Bertalan és Eg­ri Endre elvtárs miniszteri di­cséretben és pénzj utalómban részesülte Meggondolatlan cselekedet — Elnök elvtárs, érik-e már az őszi árpa? — Erik bizony. Holnap, vagy holnap után lehet vágni. — No, akkor kedden reggel itt lesz a kombájn. — Nagyon jó! Géppel gyorsabban megy az aratás. — Készüljetek fel, zsákokról, ponyvá­ról gondoskodjatok. — Jó, minden meglesz. Ez a beszélgetés vasárnap délután hangzott el a ludányhalászi Alkotmány Termelőszövetkezetben Kajzinger Pál, a szécsényi gépállomás főagronómusa és Tóth Ferenc, az Alkotmány Tsz elnöke között. A termelőszövetkezet még a ta­vasz folyamán szerződést kötött 15 hold őszi árpa kombájn aratására. Most el­érkezett az aratás ideje. A gépállomás főagronómusa az előre elkészített ütem­terv szerint értesítette és személyesen is megbeszélte, hogy kedden (július 30-án) megkezdik az aratást. Mi történt ezután? A gépállomás főagronómusa hétfőn a terület megvizsgálására újra Ludányha- lásziba ment. A termelőszövetkezet iro­dája zárva. Sehol senki Hosszas után­járással tudta meg, hogy mindenki kint van az őszi árpa táblán. Ugyan mit csi­nálnak? Aratnak? — gondolkozott és gyorsan a földekre ment. Igen, arattak. Tóth Ferenc vezetésével a tagság nagyrésze kint volt a földön és kézzel vágták az őszi árpát. Az ígéret el­hangzott, de a teljesítés elmaradt. Tóth megígérte az őszi árpa kombájn aratá­sát, mégis minden ok nélkül kézzel vé­geztette el az aratást. Sokan kérdezhetnék — mi ebben a hi­ba. Miért baj az, hogy ha egy termelő- szövetkezet kombájn fyelyett kézzel vág­ja le a gabonát? Még azokban a termelőszövetkezetek­ben is előnyösebb a kombájn aratás, ahol van elég munkaerő, ahol minden mun­kát időre, saját erejűikből elvégeznek, mert a gép gyorsabban és kevesebb szemveszteséggel végzi el az aratást, a csépléstm A gép megmenti a termelöszö- vetkezet tagságát a mezőgazdasági mun­ka legnehezebbjétől, az aratástól. Érde­mes tehát géppel aratni, különösen, az olyan termelőszövetkezetekben, mint a ludányhalászi Alkotmány, ahol kevés a munkaerő, ahol még nem végezték el a kukorica, cukorrépa második kapálását, és ahol kaszálatlan a 20 hold fehérhere, amit nem is saját maguk, hanem az egyéniekkel akarnak lekaszáltatni 4 ezer forintért. Elnök elvtárs, hogy lehet az, hogy a kaszáláshoz, amelyet gép nem tud elvé­gezni, niTics munkaerő, az aratáshoz vi­szont, amelyet géppel lehet végezni — van munkaereje a termelőszövetkezet­nek? Talán az utóbbi könnyebb? Vagy itt több munkaegységet lehet szerezni? Akárhogyan is van, mindenképpen helytelen. Gépállomásaink ma már meg­felelő gépekkel és elegendő tapasztalat­tal rendelkeznék az egyes munkák el­végzésénél. Mostani munkájukat nem le* hét összehasonlítani a két-három évvel ezelőttivel, amikor kevés és nem megfe­lelők voltak a gépek. Milyen kár származott abból, hogy a kombájnra betervezett területet kézzel aratták le? A legnagyobb kár a termelőszövetke* zetet érte, mert a kézzel levágott őszt árpát még külön kell elcsépelni, ami többlet munkával, s nagyobb szemvesz- tességgel jár. A termelőszövetkezet min­den erőt az aratásra mozgósított. Így más muvikát, mint például a fehérhere kaszálását, a kukorica kapálását nem tudták elvégezni, ami egyrészt a kisebb terméseredményekben, másrészt a ka­szálásért kiadott 4 ezer forintban mutat* kozik meg. A termelőszövetkezeten kívül kár érte a gépállomást is, mert nem tudja telje­síteni tervét Két napon keresztül tétle­nül állt a kombájn, mert Ludányhalá- sziban már nem (az elmondottak miatt), Endrefalván pedig még nem tudtak dol­gozni, mivel az endrefalvaiak őszi árpá­ja még nem volt kombájn alá érett. Tóth Ferenc tsz-elnök meggondolatlan cselekedete kárt akozott a termelőszö­vetkezetnék, a gépállomásnak. Mennyi­vel jobb lett volna, ha jó munkaszerve­zéssel az aratást kombájnnal, ugyanezen idő alatt pedig a kapálást, és a kaszálást saját erejükből végezték volna el. Így nagyobb termés, több jövedelem jutna az Alkotmány Tsz tagjainak. Angyal István

Next

/
Oldalképek
Tartalom