Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-21 / 58. szám

ff >f.ABAD KŐGRAD 1956. július 21. Romhányi őrjárat Romhányba látogattunk el a hét ele­jén. Kíváncsiak voltunk, hogyan készült fel <a falu népe a gabona-betakarításra és kik segítettek ebben a munkában. Jártunk a földeken, bepillantottunk a ga­bonaraktárakba, voltunk a közös szérű­kön, és beszélgettünk az emberekkel. Most örömmel írjuk le: sokkal több jót találtunk, mint rosszat. Számos, hasznos tapasztalattal lettünk gazdagabbak, eze­ket a tapasztalatokat most tovább adjuk. Sokat lehet tanulni a romhányi gazdák­tól. , Náluk nem lesz hiba az aratással, csépléssel, begyűjtéssel, mert felkészültek rá. És ebből a felikészülésből az egész fa­lu kivette részét. J ó idő járt már a gabo- nára, amikor július ele­jén egyik este gazda­gyűlésre jöttek össze a romhányiak, hogy megbeszél­jék, mi is hát a legfonto­sabb tennivaló, mert nemso­kára vághatják a gabonát. Beszéltek arról, hogy a csép- lésnél meg kell szervezni a cséplőcsapatokat, azonnal a géptől teljesítik beadási kö­telezettségüket, de még sok másról is szó esett. Kovács Ezékiás, a héttagú mező- gazdasági állandó bizottság elnöke még arról szólt, hogy az érési figyelőszolgálat ma­radjon meg továbbra is, mint az árpánál volt. Ugyanis Ko­vács Ezékiás meg két társa annakidején vállalták, — te­kintettel arra, hogy maguk is gazdálkodók, valamennyien kint járnak a földeken — fel­osztják egymás között a ha­tárt dűlők szerint, s figyelik, mikor érik az árpa kasza alá. így is történt. Nap nap után járták a mezőt. Hol az egyik, hol meg a másik ár­patáblánál lehetett őket lát­ni. Míg egyszer csak, a múlt hónap vége felé, beállított a tanácsra maga Kovács Ezé- kiás és azt mondta; Kovács István meg a Kiss István árpáját már le­het aratni, —■ majd még hoz­zátette —; De jó lenne, a han­goshíradón is bemondani, hogy nézegesse csak most már gyakrabban mindenki a saját tábláját, mert érik ott már több is. így történt aztán, hogy jú­nius 30-án, az ébredő hajnal Zagyvái Ferencet egész háza népével kint találta az árpá­ban; Arattak, Elsőnek a köz­ségben; Nos, hát mint ahogyan azon a gazdagyűlésen meg­beszélték, így vigyázták a mezőgazdasági állandó bizott­ság tagjai, meg Jeszenszki Ferenc, a mezőgazdasági elő­adó a romhányi határt. Már * jól bent jártunk e hónapban, amikor Bandúr János látoga­tott el a tanácsra és jelen­tette: ■— Erik már a búza is, a termelőszövetkezet már vág­hatjaMeg Ecseti Béla is ott a homokdombon: De jó ifj. Termán Jánosé is. Július 13-án már egyre- másra vágták a rendet a ke­nyérgabonában is. Lassan vé­gére járnak az aratásnak. A szöszös rozsnak kell még egy A z árpát már csapat 20—22 em- és trafikkal a gép- elcsépelték. bérből áll. Főleg munkásokat. Egymásnak egy-két holdasok, a. vízzel sem segítve dolgoztak meg £ztán üzemi volna különösebb a romhányi gaz- munkások jelent­dák. A cséplőcsa- keztek, akik sza- broblema’, f aho^ patok? Fölösleges badságukat töltik 1 erman elvtars> a lett volna kiáll- otthon, s jól jön a községi tanács el- niok. Nem volt na- családnak a ke- nöke tartja, hi- gyobb mennyiségű nyérre való. Ko- szén minden gaz- árpája egy gazdá- rán reggel, négykor da biztosítja azt a nak sem. Két-há- kezdenek, este 9, 4—5 hektó vizet, rom kocsi egynek- fél 10-ig megy a amire szükség van. egynek. Folyama- gép. Megkeresnek igen ám, de a kö- tosan csépelni leg- egy nap 40, sőt 45 zös szérűn a csép- feljebb egy-két kg szemet is. Sie- lőgéphez a gépál- nap lehetett volna, zák József, a múlt lomásnak kellene így csak alig-alig évben is csapatve- biztosítania megíe- kerestek volna va- zető volt. Fiával és ielő mennyiségű lamit. Most a ke- lányával dolgozott vizet az emberek nyérgabonánál — a gépnél, mint tisztálkodásához, a nagycséplésnél most. A munka vé- mint ahogy a fel- már más a hely- geztével 15—17 má- szerelt mentőlá­zet. Igaz, nem vil- Zsa gabonájuk dákról is a gépál­lannyal csépelnek, gyűlt össze. Mi tagadás, Rom- hányban nem is igen ismerik ezt. Mindössze annyit helybeli tudnak a villany­lomásnak kell A cséplőmunká- gondoskodni. Mert sok ellátásáról a hűdig bizony sajnos földmű­vesszövetkezet cséplésről, az em- gondoskodott. berek, hogy tűzveszélyes, aztán éjjel is dol­gozik a gép. Az idén úgy látszik, hogy több napig álló víz­ben fogja lemosni magáról nagyjából nem héten például egy az izzadtságot, meg mázsa szalonna ér- a port a 20—22 em- kezett Romhányba. bér. Pedig Rom- De bő a választék hányban más lehe­VÄ különféle húsáruk tőség is van amire vele először. Csak hát nincs transz­eddig nem is gon­doltak. Itt van a MEGYEI PEDAGÓGUSOK SZLOVÁKIÁBAN között is. Külöh­formátor, oszlo- böző áru felvágot- gyar — fürdővel, pok, meg vezeték tak kaphatók, bár Most Termán elv­sem. a 20—22 forintos- társ, a gépállomás De azért mégis dói, amit legjob- igazgatójával közö­elcsépelnek Rom- ban keresnek, vi- sen megy el a gyár­szonylag kevés ér- ba, hogy megbeszél- kezett. Ebédszüne- jék, legalább he­tente kétszer-há- romszor íürödhes-! hányban is. Há­rom cséplőcsapatot tekben meg a föld alakítottak, mivel művesszövetkezet három gép lesz a dolgozói keresik senek a cséplő- f faluban; Egyes fel hűsítőitalokkal munkások. A jövő évi termés bizto- volt. Tisztítani kell majd. De | sításához nem elég csak a vetőmagot minden gazda a gondosan elmunkált biztosítja. Cséplés előtt a ke- föld. Sokat számít a vető- resztek tetejére teszik a ve- mag is. Az idén meg külö- tűmagnak valót, hogy ne ke­nős gonddal kellett a váloga- veredjen a többivel. Árpá- tást végezni, hiszen a sok eső nál ezt csépelték el elsőnek, sok gyomot is nevelt. Az ár- de így lesz ez a kenyérgabo- pa a szokottnál is füvesebb nánál is. M integy 500 beszolgáltatásra kötelezett gazda van Romhány- ban. Most, amikor néhány nap múiva megindulnak a csép­lőgépek és megkezdődik a gabonabeadás, nem lesz könnyű munka ettől a félezer embertől gyorsan, minden fennakadás nélkül átvenni a terményt. Bepillantottunk a terményforgalmi vál­lalat telepére is. Hajdúk Pál telepvezetővel és Imre István raktá­rossal beszélgettünk a felkészülésről. — Négy raktára van a községnek — mondotta Hajdúk elv­társ —, amelyekbe 70 vagon gabonát gyűjthetünk. Valamennyi rak­tárt kimeszeltük, feríőtteníieítük, kitakarítottuk. Raktárosaink társadalmi munkával végezték el. Állíthatom, hogy ilyen alaposan és körültekintően még egy évben sem készültünk fel a begyűj­tésre, mint most. A raktárak reggel 7-től, este 8-ig lesznek majd nyitva. A gaz­dáknak nem kell órák hosszat várni az átvételre, az gyorsan tör­ténik majd. Gondoskodtak arról is, hogy ha esetleg a raktárban „melegedni” kezd a szem, akkor gyorsan szellőztetni, forgatni le­hessen. 1956 májusában levél érkezett a szlovákiai Fülek városából Salgótarjánba. A pedagógus szakszervezethez címzett meghívás őszinte örö­met váltott ki. Lelkes izgalommal készültünk az útra, amely lehetővé tette, hogy személye­sen találkozzunk Szlovákiában élő szlovák és magyar testvéreinkkel, a tanulókkal és neve­lőikkel; Az első pillanattól úgy éreztük, hogy test­véreink közé érkeztünk. Pár percen belül köz­vetlen beszélgetés alakult ki köztünk és a közbeeső állomásokon felszálló utasok között, akik hamarosan nagy tetszéssel lapozgatták színes alsótagozati kísérleti tankönyveinket, amelyeket ajándékba vittünk vendégül lá­tóinknak. Füleken nagyon kedves kép fogadott ben­nünket. Sok-sok pirosnyakkendős úttörő és kékblúzos, egyenruhás középiskolás virágcsok­rokkal köszöntött. Kinn voltak az állomáson új barátaink, kedves meghívóink is. A meglepően épségben maradt, nagykiterje­désű, szép füleki vár felé vitt utunk. A vár történetét csak nagyjából ismerik a tanulók. Egy kicsit meglep, hogy bár maguk is törődnek a ritkaszép várnak és környékének rendbehozásával (legutóbb is fásították a kör­nyékét), jobban ismerik a drégelyi és egri vár történetét. Igaz, hogy azok híresebbek is. A várakkal egyébként egész Csehszlovákiában komolyan törődnek. Feltáró munkálatok foly­nak, restaurálják a még ép bástyákat, feldol­gozzák a várak történetét. Nem vették rossz néven csehszlovák barátaink, mikor elmond­tuk, hogy bántja a szemet az a néhány, han­goshíradó célját szolgáló hatalmas hangszóró, melyet a füleki várra szereltek. Az is bántott egy kicsit, hogy Várgedén bontják azt a he­gyet, amelyen valaha Gedővár híres szépasz- szonyának, a salgói rablólovag gyönyörű ked­vesének vára állott. (Kőbányát nyitottak ott.) Egyébként a történelmi emlékek megbecsülé­sét illetően sokat tanulhatunk csehszlovák ba­rátainktól. Ezt bizonyítja az egykori füleki kolostorban berendezett kis múzeum is, amelyben az ősi és jelenkori növény-, állat- és ásványvilág emlékei mellett gazdag leletek tanúskodnak a legősibb időktől e tájon élő emberről, akinek történetét a munkásmozga­lom harcos hagyományait is feltárva, napjain­kig elkísérik. Javasoltuk, hogy a II. világhá­ború emlékeinek összegyűjtésére is gondolja­nak. A múzeum történeti anyaga között igen sok a magyar vonatkozású emléktárgy. Ezek közül csupán a Madách Imrét ábrázoló élet­nagyságú festményt, Madách Imre kéziratát és tintatartóját említem meg. Jó lenne, ha a balassagyarmati Palóc Múzeum kapcsolatot építene ki a füleki, hasonló jellegű múzeum­mal. Felkerestük a füleki magyar középiskola tanulóotthonát. A fiúk meglepően fegyelmezet­tek, figyelmesek voltak. Rohangálásnak, kia­bálásnak nyomát sem láttuk. A vidámságot és fegyelmezettséget nagyon helyesen összeegyez- téíthetőnek tartják. Komoly szorgalommal készültek az évvégi vizsgákra. Különösen a tizenegyedik osztály tanulói készültek nagy buzgalommal az érett­ségire. (Május 20-a felé már érettségiztek; Náluk szénszünet nem volt.) Megkönnyíti a dolgukat az, hogy kevesebb az „érettségi tárgy”, mint nálunk, illetve az, hogy lehető­ségük van bizonyos tárgyak közül választani; Azt azonban panaszolták, hogy nincs megfe­lelő tankönyvük a felkészüléshez, éppen azért többféle tankönyvet is használnak. Ez bizony külön nehézség. De megbirkóznak vele, mert megvan bennük a tanulniakarás. A délutánt, az estét szorgalmasan felhasználják a tanulás­ra. Pedig ők is nagyon szeretik a labdarúgást. Mikor beléptem a tanulónak is használt há­lószobába, fegyelmezett felállással és „Szabad­ság” köszöntéssel üdvözöltek; Azonnal további terveikről kezdtek beszél­ni, Csaknem mind tovább szeretnének tanulni az érettségi bizonyítvány megszerzése utón is; Sokan szeretnének Budapestre kerülni egye­temre. Kicsit elkedvetlenedtek, mikor elmond­tam, hogy erre ma még nem igen van lehető­ség. Természetesen a magyar anyanyelvűek számára is nyitva van Csehszlovákiában min­den egyetem, de az oktatási nyelv a felső ok­tatásban csupán a magyar tanítási nyelvű is­kolákra előkészítő — tanárképző főskolókon magyar. A nem anyanyelven való felsőfokú ok­tatás külön nehézségek elé állítja őket, de ezek a szorgalmas fiúk és lányok legyőzik ezt a ne* hézséget. A szlovák nyelvet a magyar iskolákban min­denütt tanulják a harmadik elemitől kezdve. Erre szükség is van, és a többség megfelelő eredményeket is ér el. Ezenkívül a felsőbb oszr- tályokban az orosz nyelvet is tanulják. A te­hetséges tanulók orosz nyelvből is jó ered­ményt érnek el, de bizony a gyöngébbeknek ez mór sok. Az anyanyelvi oktatás problémája állítja legnehezebb feladat elé ma a szlovákiai ma­gyar iskolákat. A lakosság vegyes. Nagyrésze egyformán beszéli a szlovák és a magyar nyelvet. A ma­gyar beszédbe is egész sor szlovák szó vegyül; De a szlovákos szerkezet is nyomot hagy még a magyar nyelvet oktató nevelők beszédjén is, Helyesírásunk hármas alapelve (kiejtés, szó­elemzés, hagyomány) itt érthetően több zavart okoz a megszokottnál. Ilyen körülmények kö­zött mindenféle változás — még a nagyon idő­szerű, indokolt és helyes változás is — fokozza a nehézségeket. A magyar rádiót is rendszeresen hallgatják odaát. A nevelők a Köznevelést lapozgatják legszívesebben. Ahhoz azonban, hogy ez a lap többet nyújtson nekik, sajátos problémáikkal is foglalkoznia kell. Jó lenne a kölcsönösség útján helyi lapunkat, a Szabad Nógrádot is el­juttatni határon túli barátainkhoz, a szomszé­dos csehszlovákiai járásokba. Javasoljuk, hogy az Oktatásügyi Miniszté­rium keresse meg a szomszédos népi demokrá­ciák megfelelő szerveit és szervezzen meghatá­rozott céllal megfelelő összetételű pedagógus küldöttségeket, a magyar nemzetiségi iskolák problémáinak'megismerésére és segítésére. Természetesen, ugyanezt kölcsönösen is biz­tosítani kell, hiszen a mi hazánkban levő nem­zetiségi iskoláknál is minden bizonnyal szükség van ilyen irányú segítségre, De téi'jünk vissza Fülekre. A városban szlo­vák és magyar elemi (I—V.) osztály) és két- tagozatos középiskola (VI—VIII. osztály = IL fok, IX—XI. osztály = III. fok) van. Ma még sem az iskolák, sem a tanulóotthonok elhe­lyezése nem kifogástalan. Kevés és szétszórt épületük, tantermük van. A kis városka új ne­gyedében azonban már épül az új, emeletes, modern iskola. Már tető alatt is van. Felépí­tésében jelentős társadalmi munkával közre­működött a város lakossága. A magyar és szlovák iskola családos nevelőinek zöme jó lakásokat kapott. Sokan az új városnegyedben. Ugyanúgy az új. szép iskolában -is jól meg­férnek majd egymás mellett a szlovák és ma­gyar gyermekek, valamint a szlovák és magyar anyanyelvű nevelők. A köztük levő megértés, a testvéri együttműkö­dés különösen 1950 óta nagyon szépen fejlődik; Vendéglátóink és saját véleményünk is az volt, hogy látogatásunk az ott élő szlovák és magyar nevelők közledését még jobban elősegítette; Ez teljesen érthető is, hiszen éz a barátság, ez az együttműködés a közös célból, a közös esz­mei-politikai világszemléletből, a közös érde­kekből, a közös hivatásból táplálkozik; Tóth Imre kicsit érnie, amely több mint 750 hold; E lső gondjaik közé tar­tozott, hogy a közös szérűt kialakítsák. Nincs Romhányban egy szó panasz sem a közös szérű ellen, nem úgy mint néhány eszten­dővel ezelőtt, Tudja minden­ki, hogy ez lényegesen meg­rövidíti a cséplési időt, meg­könnyíti és gyorsítja a cséplő­csapatok munkáját. A hiba csak az, hogy nagyon kevés az olyan hely a faluban, amelyik alkalmas lenne a közös szérű létesítésére, Ezért szinte elkerülhetetlen, hogy néhány gazda a közöstől kü­lönválva csépeljen. De, ahol a hely megengedi ezt, ott a Vízrendészeti bizottság közös­szérű létesítését rendelte el; A tűzrendészeti bizottság tag­jai — a párttitkár, a VB-el- nök, a tűzoltóparancsnok, a termelési bizottság elnöke és a mezőgazdasági előadó — már hetekkel ezelőtt elvégez­ték a falu hat közös-szérű­jének a felmérését. Pontosan kijelölték a cséplőgépek út­ját; A szérűk rendben, tisz­tán várják a gabonát, amely­nek hordását már meg is kezdték; Mégegyszer a szécsényi fürdő építkezéséről N em lesz baj a gabona be­adásával, ha úgy megy; mint eddig. Mintegy 73 mázsányi árpa van már bent. Gáspár János, Opádszki Mi­hály, Termán Béla elsőként tettek eleget hazafias köteles­ségüknek. De így lesz ez a ke­nyérgabonánál is. Ha elcsépel­nek, viszik azt is. Szó volt már a gabona értékesítési szerző­déséről is. Tetszik a gazdák­nak, hogy államunk megadja a gabona árát, meg aztán jól jön a korpa, a műtrágya, meg a mélyszántás is. De szerző dést még nem kötöttek. Ez majd csak most következik. Holman Ferencnek, az új be­gyűjtési megbízottnak ugyan­csak megszaporodott a munká­ja, mert nemcsak a gabona begyűjtésre kell fordítani a fi­gyelmét, nincs rendben a fél­éves begyűjtési terv sem. Több mint 400 termelő közül 200-an kisebb-nagyobb hátralékban vannak. Elődje, Sült Jenő nem csinált különösebb problémát a lemaradók dolgából. Sagyibó János több mint 4 mázsa vá­gómarhával tartozik, régen el kellett volna számoltatnia. De vannak még ilyenek jó páran. Süli Jenő azonban azt tartot­ta, majd csak lesz valahogy. Hát lett is. — Tagadhatatlan, jóval több a munka és nehezebb is, mint Kétbodonyban volt — magya­igy menjen a munkák idején, az ben se legyen fennakadás. rázta Holman Ferenc — de bí­zom abban, hogy itt is menni fog, hiszen szeretem a munkát. Rendkívül jó, ha egy-két héttel előbb figyelmeztetikatermelöt, hogy esedékessé vált beadása. Számtalanszor előfordult, hogy előtte való nap fordultak 02 illetőhöz aki azzal állt elő, hogy „Jaj miért nem szóltak előbb, mert akkor úgy gazdál­kodtam volna a pénzzel..; Most már mit csináljak?’’ A következő eset meg azt bizo­nyítja, hogy rendkívül jó szol­gálatot tesz a gondosan veze­tett versenytábla is. Imre Ist­ván is a hátralékosok között volt. Kiss elvtársnő, a begyűj­tési adminisztrátor, mivel he­tente kétszer cseréli a neve­ket a versenytáblán, egy al­kalommal kiírta őt is, mint le­maradót, aki miatt nem bírja a község teljesíteni féléves be­gyűjtési tervét. Szégyelte ma­gát Imre István nagyon, hi­szen az esetnek hamar híre futott a faluban. Nem is gon­dolkodott tovább. Egy-kettőre teljesítette beadását, s másnap aztán így nyitott be a tanács­ra. — Vegyenek már le arról a tábláról, hiszen nem tartozom én már... — Ezekkel próbál­kozik hát először Holman Fe­renc. Ha ez nem megy, akkor jön a törvény szigora, az el­számoltatás. A Szabad Nógrád július “ 1-i számában „Gyorsít­suk meg a dolgozók panaszos ügyeinek intézését” cím alatt Donszky György elvtárs szót emelt a szécsényi fürdő épít­kezése miatt. Ehhez szeretnék én is hozzászólni. A fürdő -helyét először való­ban az úgynevezett várkert­ben jelölték ki és meg is kezd­ték a felvonulást az építkezés­hez. Ezt követőleg előttem is­meretlenek másképpen hatá­roztak és a fürdő helyét az úgynevezett Csernetky-féle telken jelölték ki. Akár ki tette, nagyon helytelenül tette. A várkert évtizedeken ke­resztül Szécsény legszebb he­lye volt. Az igaz, hogy nem állt közhasználatban, csak a földesúr engedélyével lehetett ott-tartózkodni, de mindenki­nek öröme telt benne, ha ott lehetett. Szépen rendezett sé­tányai, ősfái, halastava — melyben régebben hattyúk is voltak —, szemet gyönyörköd­tető látványt nyújtottak. Ezt a gyönyörű parkot a háború és a rossz emberek tönkretették. Igazán közérdek , lenne, hogy felújítsuk, rendbehozzuk és a szécsényi gyerekeknek és fel­nőtteknek kellemes pihenőjévé varázsoljuk. Nagyon helyesen intézkedtek, akik ezt a helyet választották az építendő fürdő helyéül, hiszen egy fürdőnél a környezet is nagyon sokat szá­mít. Ez a hely több oldalról megközelíthető, emellett a für­dőt tápláló kutakhoz is köze­lebb lenne, tehát kisebb távol­ságra kellene a csővezetéket lefektetni. Igaz, hogy a park rossz ál­lapotban van, de vissza lehet­ne állítani régi szépségébe, sőt még szebbé tudnánk tenni, mint amilyen volt, mert ma­gunknak dolgoznánk benne, ezért Szécsény lakosai bizo­nyára szívesen eljönnének tár­sadalmi munkában is segíteni. Ezzel szemben a Csernetky- féle telep az országút közvet­len közelében fekszik. Mellette van a Vegyesipari Vállalat te­lepe, ahol állandóan nagy ko­csiforgalom van. Arra vonul el naponta a marha- és sertés­csorda is és az általuk felvert por bizony cseppet sem teszi kellemessé a környezetet. Ez a hely a községből is igen ki­esik és magas fekvése miatt a vízzel való ellátása is költsé­gesebb. Mi, régi szécsényiek nagyon szeretnénk, ha fürdőnk, amire évtizedek óta várunk olyan lenne, hogy minden szécsényi- nek öröme teljen benne. György Béla a Nógrád megyei Kéményseprő Vállalat dolgozója így készültek föl a romhányiak, hogy minden jól legnagyobb, legszorgosabb mezőgazdasági aratáskor, csépléskor, s a begyűjtés­'▼▼▼▼T?TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT»'i *• ► ► »• A takarékossági verseny eredménye A tanítás befejeztével végéhez ért az általános és középiskolás diákok or- szagos takarékossági ver­senye is. Jól szerepeltek a Nógrád megyei fiatalok, mert tíz hónap alatt több mint 700 000 forint értékű takarék bélyeget vásárol­tak. Nézzük meg közelebb­ről, hogy az elért ered­ményben kiknek van leg­nagyobb részük. A kislétszámú iskolák sorában változatlanul Nóg- rádkövesd az első, ahol a pajtások év végéig fejen­ként 200 forintot tettek félre a nyárj nagy kirán­dulásra. A mizserfai bá­nyászgyerekek eredménye is kimagasló, itt az átlag­betét eléri a 149.30 forin­tot. Pusztabodonyban, 118.75, Garábon pedig 91.05 forint az eqy főre eső megtakarítás. A köz ép létszámú isko­lák között a szorospataki bányásztelepülés iskolája vezet. Itt egy-egy növen­dékre 100.30 forint a meg­takarított pénzösszeg. De j- táron 51,72, Taron 45.90, Rétságon 43,79 forint meg­takarítása van- egy-egy pajtásnak. Általában kevés nagy­létszámú iskolája v-*n a megyének, ezek közül egyetlen, a zagy vápái falvi érdemel dicséretet egy fő­re eső 48,54 forintos át­lagáért. Balogh Jolán 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom