Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-21 / 58. szám

SZABAD XOGBÍD 1956. július 21. (Folytatás a 3. oldalról) nyát. Ugyancsak változatlanul érvényben marad az, amit pár­tunk III; kongresszusa, Köz­ponti Vezetőségünk ez év már­ciusi határozata az egyéni pa­rasztgazdaságokról, a szegény­éi; középparasztsághoz való 'iszonyunkról mondott, hogy mi az egyéni parasztgazdasá­gokat is támogatjuk, igyek­szünk elérni, hogy termelési tartalékainkat jobban kihasz- ná.jék, hogy mindenekelőtt a termelőszövetkezeti parasztság mellett a szegényparasztségra támaszkodunk, de igyekszünk szoros szövetséget teremteni a középparasztsággal, és jóvá­tenni azokat az igazságtalan­ságokat, melyeket számos he­lyen a középparasztokkal szem­ben őket kuláknak minősítve, elkövettek. Ez folyamatban van, és reméljük, hogy ez a jó­vá étel igen rövid időn belül, j—2 éven belül lezárul. Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jo­git meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság -pol­gárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a ku- láksággal szemben. Ellenkező­leg, az az érdekünk, hogy ez a harc lehetőleg ne éleződjék ki. De résen kell lennünk. Nem stahad megengedni, hogy tör­vényeinket megszegve, mező­gazdasági termelőszövetkeze­teink. állami intézményeink stb. el’en bárki aknamunkát toiyrasson. Legfontosabb a pártélet lenini normáinak következetes megvalósítása Ami magát pártunkat illeti, a párt belső életét és a párt mun­káját, itt a legfontosabb a kollektív vezetés további megszi­lárdítása, a személyi kul­tusz maradványainak tel­jes felszámolása, a párt­demokrácia kiszélesítése, a bírálat és önbírálat to­vábbi kifejlesztése, s egy­ben a pártban helyenként meglazult fegyelem meg­szilárdítása, a vasfegye­lem megteremtése esz­mei-politikai alapon. Röviden, a legfontosabb most a pártélet lenini normáinak, beleértve a demokratikus cent­ralizmust, következetes meg­valósítása. Pártunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobb­oldali opportunizmus gyöke­rei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezete­sebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt főirányvo­nalának és helyes politikájá­nak érvényesítéséért. Miben nyilvánult meg és nyilvánul meg részben még most is nálunk a szektarianiz­mus? Természetesen nincs szó arról, hogy mindent felsoroljak, csak a legfőbbeket. Megnyilvá­nult és megnyilvánul abban, hogy gyakran politikai felvilá­gosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak. Pl. még legutóbb is, néhány hónappal ezelőtt, ez év elején, részben múlt év vé­gén, Vas, Zala és Somogy me­gye egyes községeiben telje­sen tűrhetetlen és megenged­hetetlen módon, kijátszva és megszegve a Központi Vezető­ség utasításait — kimondom —, becsapva a Központi Veze­tőséget, olyan rendszabályokat alkalmaztak, amelyek a pa­rasztságot nem a termelőszö­vetkezetekbe hozzák, hanem eltaszítják a párttól és a népi demokráciától, kompromittál­ják a pártot és a népi demok­ráciát. Időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei-politikai felvilágosítást és harcot. Megnyilvánult a szektaria­nizmus egyes, megdönthetetlen­nek hitt tételek dogmatikus hangoztatásában, komoly, mélyreható viták hiányában a tudományos és politikai kérdé­sekben. Jelentkezett a sokszor egyoldalú és türelmetlen ká­derpolitikában. Kifejezésre ju­tott az osztályharc egyoldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelme­zésében. A termelőszövetkeze­tek fejlesztésénél. Megnyilvá­nult a bürokratikus vezetési módszerekben, államapparátu­sunk, s részben különböző egyéb szerveink, még pártszer­vezeteinknek bürokratikus vo­násaiban is. Jelentkezett, a Volt szociáldemokrata elvtár­sakhoz való, nem ritkán hely­telen viszonyunkban, ezen elv­társak mellőzésében. Kifeje­zésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésé­ben, abban, hogy nem számol­tunk eléggé velük. Kifejezésre jutott többek között ez abban is, hogy háttérbe szorult a Ha­zafias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fellépett a jobbol­dali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a népfrontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szorí­tani, elhalványítani a Hazafias Népfrontot. Pártunk most ezt a hibát kijavította, illetve ki­javítja. Mindez persze összefüggött és összefügg a kollektív veze­tés háttérbe szorításával pár­tunkban és a személyi kul­tusszal, főként 1953 júniusa előtt, de részben még ez után is. De természetesen nemcsak szektariánus hibák voltak és vannak pártunkban, hanem vannak igen komoly, vaskos jobboldali hibák, sőt volt jobb­oldali elhajlás is, amelyet első­sorban Nagy Imre képviselt, s Központi Vezetőségünk 1955 márciusi határozata leleplezett és határozatában megírt. A határozat maga helyes volt. E; a határozat nemcsak a jobboldali elhajlást leplezte le, hanem ugyanakkor meg­mondta azt is, hogy tovább kell folytatni a harcot a szektás hi­bák ellen. Munkánkban a hi­ba ott történt, hogy ezt a hatá­rozatot nem mindenben haj­tottuk helyesen végre. Egy­részt nem folytattunk követ­kezetes eszmei-politikai har­cot a jobboldali nézetek el­len, nem mutattuk meg, hogy hová vezetnének ezek a néze­tek, ha úrrá lennének a párt­ban, nem győztük meg erről teljes mértékben a pártaktívát, a párttagságot. Nem fegyve­reztük fel eléggé a pártaktívát és a párttagságot. Emiatt nem tudtuk meggyőzni a népi de­mokráciánkhoz hű embereket. Elmulasztottuk ennek a rend­kívül fontos feladatnak a vég­rehajtását az értelmiség kö­zölt, s különösen az úgyneve­zett „szabadfoglalkozású“ ér­telmiség között. Másrészről, bár a határozat egyenesen figyel­meztetett arra, hogy a jobbol­dali hibák erősödése, s az ezek ellen szükséges harc nem je­lentheti a szektás hibák elle- leni határozott fellépés be­szüntetését. A gyakorlatban erről egy időre megfeledkez­tünk. Ez komoly hiba volt azért is. mert a jobboldali el­hajlók malmára hajtotta a vizet, erősítette a jobboldali irányzatot. Mindez azt bizonyítja, hogy a jelenlegi helyzetben — egyéb­ként ez minden helyzetre vo­natkozik — különösen óvakod­ni kell, hogy üres formulák kö­zé szorítsuk a politikai munkát. Nem szabad betűrágók mód­jára azon vitázni, hogy a jobb­oldali vagy a baloldali ve­szély-e a nagyobb, hogy me­lyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen ko­moly veszélyt jelent számunk- j ra, s ezek sokszor annyira ősz- jj szefonódnak, hogy nem is köny- j nyű őket jobboldalinak vagy baloldalinak osztályozni. A mindenkori konkrét helyzet­nek megfelelően kell a jobbol­dali, a szektás és opportunista jelenségeket elemezni, s en­nek alapján kell küzdeni min­denfajta pártellenes, anti- marxista, antileninista né­zet, s természetesen pár­tunk és államunk ellen irá­nyuló minden támadás ellen! Nem azonosítva a kettőt, min­den Ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visszavernie! Meg kell változtatnunk a pártninnka. n pártvezetés stílusát Ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen megvaló­síthassuk, az említetteken kí­vül, lényegesen meg kell vál­toztatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát. Túl sokat ülésezünk, túl hosszú határoza­tokat írunk, túlságosan sok nálunk a papirosmunka, és ke­vés a közvetlen, szervező, irá­nyító munka, az emberekkel, a káderekkel való közvetlen fog­lalkozás, a szervezetek közvet­len segítése. Ezen kell változ­tatnunk. Ez nem könnyű do­log. Megszoktuk a régi módon való munkát. A pártmunkáso­kat, az instruktorokat nem aszerint kell megítélni, hogy milyen jelentéseket adnak — bár a jó jelentések igen fon­tosak —, hanem aszerint, hogy milyen eredményesen dolgoz­nak, s az eredmény mindenek­előtt a gazdasági sikereken mérhető le. Természetesen nem kevésbé fontos ma a pártélet elevensége, annak kollektív jellege, az eszmei-politikai kér­dések tisztázása, a propaganda- munka, s a párttagok és a pártonkívüli dolgozók helyes tájékoztatása. Mindez azonban azt a célt szolgálja, hogy biz­tonságosabban és gyorsabban haladhassunk előre azon az úton, amelyet pártunk fő irányvonala megjelöl számunk­ra, s megvalósíthassuk azt a politikát, melyet Központi Ve­zetőségünk meghatároz. A pártnak, a pártszervezetek­nek, a pártaktívának segíte­nünk kell abban, hogy közvet­lenebbül, alaposabban foglal­kozzanak gazdasági kérdések­kel; hogy megismerjék, megta­nulják az ipar, a mezőgazda­ság, általában a gazdaság kér­déseit, mert enélkül a gazda­sági munkát és általában az ál­lami munkát nem képesek irá­nyítani. E téren vannak ered­ményeink, helytelen lenne eze­ket lebecsülni, de teljes fordu­latot ezen a téren még nem ér­tünk el. Párttagjainkat arra kell ne­velni, hogy bátran, félelem nélkül mondják meg vélemé­nyüket, őszintén, úgy ahogy itt az elvtársak a Központi Veze­tőségben az első napirendi pont tárgyalásánál elmondot­ták, de ugyanakkor pártsze- rűen, mértékkel és figyelembe véve a párt mindenkori érde­keit. Párttagjainkat továbbá arra keil nevelni, hogy bátran és félelem nélkül, nyíltan szán­janak szembe minden antimar- xista, antikommunista, anti­leninista nézettel és szánjanak szembe határozottan minden ellenséges megnyilvánulással, amely pártunkat, pártunk ve; zetését, államunkat érinti, de tanulják meg megkülönböztet­ni a jó barátot az ellenségtől. Nevelnünk kell párttagjainkat, pártszervezeteinket arra, hogy legyenek éberek az ellenség újabb, bonyolultabb, váratlan támadásaival szemben, s ver­jenek vissza minden ellenséges támadást; Pártunk és a tömegek kap­csolatának kiszélesítése és megerősítése szempontjából rendkívül fontos a szakszerve­zetek munkája. Magyarorszá­gon a szakszervezetek jelentő­sége jóval nagyobb, mint egy sor más országban. Nagy hagyo­mányai vannak a szakszerveze­ti munkának. Jelenleg mintegy 2 millió szakszervezeti tag van hazánkban, egy nem egészen 10 millió lakosú országban. A szakszervezetek munkája az utóbbi időben javulást mutat, de még nagyon sok itt is a ten­nivaló. Hasonlóképpen megja­vult a DISZ munkája, de nem lehet elmenni szó nélkül amel­lett, hogy a DISZ-ben egyesek akarya-akaratlanul abban az irányban viszik, legalábbis vit­ték a munkát, hogy a DISZ harca eltávolodjon a párt har­cától, s egyes elvtársaknál pol­gári liberál-demokrata illú­ziók elemei jelentkeztek. A DISZ intéző bizottságának egy­ségesnek kell lennie és egysé­gesen, töretlenül kell állnia a párt és a párt vezetésének az oldalán. Említés történt már arról, hogy a Hazafias Népfront kér­désében a III. kongresszus után voltak bizonyos hibák, s hogy ezeket a hibákat részben már kijavítottuk, részben kijavít­juk. Politikai Bizottságunk vé­leménye az, hogy a Hazafias Népfrontnak igen jelentős he­lye és szerepe van s kell hogy legyen országunk, népünk éle­tében. A lépéseket, amelyek a Hazafias Népfront felélénkíté­sére, szerepének növelésére tör­téntek, az elvtársak ismerik. Elvileg ebben a tekintetben is rßn da p est—JHos zkaa 2 é ra 10 pere Csütörtökön délben Budapestre érkezett a világ­hírű TU—104-es szovjet lökhajtásos utasszállító óriásrepülőgép. Képünkön a gép a ferihegyi repülő­téren, valamint Maja, a kedves stevardesse. (A képet a Szabad Ifjúság pénteki számából vettük át) változatlan — véleményünk szerint — pártunk III. kong­resszusának iránymutatása, melynek szellemében tettünk és teszünk is lépéseket. Tisztelt Központi Vezetőség! Pártunk, mindenekelőtt a munkásosztály, ezen túlmenően azonban a dolgozó parasztság, az értelmiség, egész népünk pártja, a szó legigazibb értel­mében: nevének megfelelően a magyar dolgozók pártja! Munkásosztályunk a ter­melésben kifejtett nagysze­rű munkájával, Központi Vezetőségünk június 30-i határozatának szinte egy­öntetű támogatásával, ezer és ezer más módon bi­zonyítja, hogy szilárd tá­masza pártunknak. Hatá­rozottan támogatja pár­tunkat a szövetkezeti pa­rasztság is. Ami az egyénileg dolgozó pa­rasztságot illeti, ennek pár­tunkhoz és népi demokráciánk­hoz való ragaszkodását iga­zolja mindenekelőtt szorgos munkája a földeken, a be­adási fegyelem megszilárdu­lása, jó teljesítése, s a béké­ért folytatott harcban való cselekvő részvétele. Az értel­miség zöme is hive népi de­mokráciánknak és pártunknak. De hiba volna elhallgatni, hogy az értelmiség egyes rétegeivel vannak nézeteltéréseink. Kü­lönösen vonatkozik ez az írók jelentős részére. Mi azt gon­doljuk, hogy ezeket a kérdése­ket nem szabad forró fejjel intézni. Az íróktól pártunk és népünk mindenekelőtt azt ké­ri, hogy írjanak jó könyveket, novellákat, verseket. Nem akarunk mi nekik diktálni, de kifejtjük nézeteinket, s arra kérjük őket, hogy összefüggé­seiben, fejlődésében lássák és ábrázolják a magyar valósá­got. Mutassák meg a hatalmas fejlődést, amely országunkban a felszabadulás után bekövet­kezett, ábrázolják igaz módon, magas művészi színvonalon az egész életet, s ne csak jele­nünk árnyoldalait vegyék szemügyre, bár, persze ezt is meg kell mutatni. Ügy gondol­juk, hogy helyes politika mel­lett, s pártunk politikája két­ségtelenül helyes, a párt és a pártvezetés teljes egységével megtaláljuk a megoldást min­den kérdésre. Meg fogjuk ta­lálni a megegyezést az Írókkal is, és mindazokkal. akikkel most némi nézeteltérésünk van. Pártunknak fontos adóssá­got kellett és részben kell még letörlesztenie Jugoszlávia né­peivel, és a Jugoszláv Kommu. r.isták Szövetségével, a Jugo­szláv Népköztársaság kormá­nyának és pártjának vezetői­vel szemben. Az elvtársak tud­ják, miről van szó. Mi ennek az adósságnak a letörlesztésé­ért már sokat tettünk eddig is. Alapjában rendeztük a két or­szág közötti állami viszonyt, de úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendő. Mi, kommunisták, le­ninisták, proletár internacio­nalisták vagyunk, pártunk ve­zetésével országunkban a szo­cializmust. építjük. Meggyőződ­tünk arról, hogy ugyancsak a szocializmust építik Jugoszlá­viában is a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének veze­tésével. Ezért helyesnek, szük­ségesnek tartjuk, hogy vissza­vonjuk a rágalmakat, amelye­ket a feszült nemzetközi hely­zetben a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra, a jugoszláv népre és vezetőire szórtunk, s javasoljuk a tárgyalások meg­indítását annak érdekében, hogy baráti, elvtársi kapcsola­tok jöjjenek létre nemcsali a két állam, hanem most már a két párt között is. Ezt nemcsak azért tesszük, mert ez pártunk, országunk, népi demokráciánk érdeke, hanem azért is, ‘ mert proletár internacionalisták va­gyunk. Népi demokratikus álla­munk. s pártunk egész politi­kájának alapja a munkásosz­tály s a dolgozó parasztság szilárd szövetsége, s e szövet­ségen belül a munkásosztály vezetése. Pártunknak mindent el kell követnie, hogy ez a szövetség még szilárdabb, még szorosabb, megbonthatatlan le­gyen. dacoljon minden táma­dással és minden ellenséges aknamunkával szemben, s ak­kor népi államunk képes lesz leküzdeni mindenfajta nehéz­séget. Tisztelt Központi Vezetőség, elvtársak! A pillanatnyi nehézségek el­lenére is, a mi pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártja erős párt. Erős, hatalmas párt, azért, mert széles tömegeket, mindenekelőtt öntudatos mun­kástömegeket, egyénileg dol­gozó parasztokat, értelmiségie­ket egyesít magába. Erős párt, mert a nép milliós tömegeire támaszkodik; erős párt. mert közel negyven éve végzi önfel­áldozó, nehéz munkáját, vívja áldozatos harcát munkásosztá­lyunkért, népünkért, hazánk szabadságáért, függetlenségé­ért. a szocializmusért! Erős a mi pártunk, mert tör­hetetlen harcával hazánk fel- emelkedéséért. a szocialista demokrácia kiterebélyesedésé. ért, a tartós békéért, s a nem­zetközi feszültség csökkenté­séért folytatott harcban mil­liók és milliók legbensőbb vá­gyait fejezi ki, s egyesíti szé­lesen hömpölygő folyammá! Erős párt a mi pártunk, mert mélyen eltölti munkásosztá­lyunk, népünk szeretete, mert mélyen hazafias párt, s ugyan­akkor proletár internaciona­lista párt; mert velünk van a hatalmas szocialista világrend­szer minden országának min­den kommunista pártja, s a kapitalista és gyarmati orszá­gok kommunista és munkás­pártjai. Mert nem utolsósorban velünk van, oldalunkon áll, se­gít tanácsával a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja. Erős a mi pártunk, mert a nemzetközi szolidaritás, s a proletár internacionalizmus: élő valóság! Erős a mi pártunk, mert olyan legyőzhetetlen, halhatat­lan, tudományosan megalapo­zott, a történelem által igazolt tanítás vezérli, mint. amilyen Marx—Engels—Lenin tanítá­sa! Erős és még erősebb lesz pártunk és pártunk irányította népi államunk, mert vala­mennyien el vagyunk szánva arra, hogy mindenben és min­denütt, ahol bonyolult, nehéz feladatot kell megoldanunk, a Központi Vezetőséghez, a párt- bizottságokhoz. a pártaktívá­hoz, a párttagsághoz, a dolgo­zók széles tömegeihez fordu­lunk. Mert előttük nyíltan, őszintén feltárjuk és fel fog­juk tárni nemcsak az ered­ményeket — ezekről beszélni kell —, de a nehézségeket is. Megmondjuk, hogyan akarunk úrrá lenni rajtuk, tanácsko­zunk a dolgozókkal, bátran támaszkodunk, építünk rájuk. Elvtársak! Az a párt, amely­nek politikai irányvonala he­lyes, amely egységes, fegyel­mezett. s a széles tömegekre támaszkodik, hegyeket képes megmozgatni. Ilyen pártnak kell lennie, s nem kétséges, mindinkább ilyen párt lesz a mi sok dicső, nehéz harcban megedzett pártunk, az a párt, mely győzelemre vitte orszá­gunkban a magyar munkásosz­tály, a magyar dolgozók ügyét — a Magyar Dolgozók Pártja! «

Next

/
Oldalképek
Tartalom