Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-21 / 58. szám
SZABAD AOGKAD 1956. július 21. (Folytatás az 1. oldalról) még jelen ülésén véglegesen dönthessen róla. Mint bevezetőül említettem, nem lehet szó most arról, de erre nincs is szükség, hogy a nemzetközi és a belső helyzetről mindenre kiterjedő, részletes elemzést adjunk. Ezért itt csak a leglényegesebbekkel lehet foglalkozni, ami valóban döntő a nemzetközi helyzetre és a mi belső helyzetünkre vonatkozóan. Megszilárdult a szocialista világrendszer A nemzetközi helyzet szempontjából a legjellemzőbb, a legfontosabb az, hogy a legutóbbi három év folyamán, amely Sztálin halála óta telt el, lényegesen, alapvetően megerősödtek a szocialista tábor állásai és sok tekintetben új nemzetközi helyzet alakult ki. Megszilárdult a szocialista világrendszer. Hála a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, hála e vezetés merész, átgondolt, lenini politikájának, az imperialisták tervei a háború közvetlen ki- robbantására felborultak, és sikerült lényegesen meggyengíteni az imperialisták hatalmi állásait. A nagy ázsiai, nem szocialista országok egész sora, mint India, Indonézia, Burma éS" egész sereg más ország, valamint az arab országok nagy része az amerikai és angol imperialistáknak felmondta az engedelmességet, közeledett és közeledik a szocializmus táborához, csatlakozott a béke megvédel- mezésének ügyéhez és a hatalmas szocialista táborral együtt óriási békeövezetet alkot. Csökkent a háborús feszültség, kitolódott a háború kirobbantásának közvetlen veszélye. Megerősödött a szocialista világrend gazdaságilag és politikailag. Mindez hatalmas sikere a kommunizmust építő Szovjetuniónak, a Kínai Nép- köztársaságnak, az egész szocialista tábornak, a haladó emberiségnek. A háborús feszültség csökkenése, s a háború közvetlen veszélyének eltolódása nem jelenti azonban, hogy a harc a két tábor között megszűnik vagy ellanyhul. Erről sokan megfeledkeznek. A közvetlen háborús, katonai összeütközés veszélye eltolódott, bár nem szűnt meg. Ugyanekkor azonban ideológiailag és politikailag a harc éleződik. Az imperialista táboron beiül repedések mutatkoznak. Franciaország már távolról sem olyan biztos oszlopa az Atlanti Szövetségnek, mint volt néhány évvel ezelőtt. Anglia és Amerika között élesednek az ellentétek. A nemzetközi helyzet megváltozása az amerikai imperializmust, s a többi imperialista köröket is arra kényszeríti, hogy taktikát változtassanak, de a harcot nem adják fel, hanem más helyzetben más formák között folytatják ezt. Igyekszenek megbontani a szocialista tábor ,egységét. Igyekeznek kihasználni azt, hogy a Sztálin személye körül kialakult személyi kultusz felszámolásával, s a szocialista, pro- letárdemoknácia fejlődésével a népi demokratikus országokban aktivizálódnak azok az elemek is, akik a régi népellenes rendszer haszonélvezői voltak. Ezeket az elemeket a demokrácia nyújtotta lehetőségek kiaknázásával igyekeznek mozgósítani reakciós, imperialista céljaik érdekében. Az imperialisták mindent elkövetnek. hogy ezekre a belső reakciós erőkre támaszkodva zavart keltsenek a népi demokratikus országokban, megkíséreljék meglazítani a kapcsolatokat ezek között az országok és a Szovjetunió között, s megpróbálják gyengíteni a szocialista tábort. És ha arról beszélünk, hogy a közvetlen háborús veszély eltávolodásával élesedik az eszmei- politikai harc, akikor ehhez hozzá ‘kell tenni a harcnak olyan, távolról sem eszmei formáit is, mint kémek, diverzán- sok, provokátorok bedobása a népi demokratikus országokba és a Szovjetunióba, mint hadi- repülőgépek rendszeres, provokációs berepülése, mint polgári repülőgépünk bélkés utasai ellen a minap végrehajtott banditatámadás stb. Továbbá figyelembe kell venni olyan formákat is, mint amilyen a póz- nani véres provokáció volt. Súlyos hiba lenne le nem vonni a tanulságokat a poznani provokációból a mj helyzetünkre és a mi feladatainkra vonatkozóan is. Egyébként az ellenség nyíltan felveti, erről nem egy ellenséges lapban és nem egy imperialista rádióadásban volt szó, hogy az ellenség „magyar Poznanokra” törekszik. Az éhes disznó makkal álmodik! Röviden tehát, a jelenlegi nemzetközi helyzet lényege az, hogy a szocialista tábor megerősödött, az imperialisták pozíciói pedig meggyengültek. Mi haladunk előre a magunk helyes útján. Egyes imperialista körök azonban ebbe belenyugodni nem akarnak, s mindent elkövetnek, hogy megzavarják előrehaladásunkat a béke megszilárdítása, a szocializmus építése, népünk életszínvonalának emelése útján. Széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban Ami országunk és pártunk belső helyzetét illeti: a legfontosabb e tekintetben az, hogy 1953 júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen, s nem időleges visszaesések nélkül, különösen azonban a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban. Mégnőtt a - párttagok s a pártonkívüli dolgozók aktiv Hasa. közvetlen részvétele az állami, a gazdasági, a társadalmi, a pártmunkában. Ezzel együtt nagymértékben megnőtt a párttagok, a pártaktivisták,' s pártonkívü- liek jogos bírálata hibáinkkal szemben és alkotó kezdeményezése annak érdekében, hogy a hibákat és hiányosságokat minél előbb leküzdj ük, s hogy minél eredményesebben építsük országunkban a szocializmust, minél biztonságosabban emelhessük népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb célja, Ez a hatalmas aktivitás, cselekvőkészség, alkotó, segítő bírálat, amely a tömegekből kibontakozik, mérhetetlen, lebírhatat- lan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt az erőt sikeresen használja fel az előttünk álló feladatok eredményes megoldására. Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely a második ötéves terv irányelv-javaslata körül kibontakozott és valósággal népi mozgalom jellegét öltötte. Ismeretes, hogy csupán írásban több mint 35 ezer javaslatot tettek a fizikai dolgozók, értelmiségiek, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, különféle kisemberek, szervezetek, tudományos és egyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a mi rendszerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ha bírálják is egyes hibáinkat és kinövéseinket, ha fellépnek a bürokratizmus ellen, magukénak vallják népi demokratikus rendszerünket.; Nem [eléilkéi’.liciiink mrg az osztályéIJenségrűI Ugyanakkor azonban, amikor kibontakozott és továbbbontakozik a pártban és a párton kívül a tömegeknek ez az aktivitása, amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, s a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számára kihasználni a helyzetet. Természetesen, súlyos hiba volna mindenkit, aki egy vagy más kérdésben nem ért egyet a párttal vagy annak vezetésével, ellenségnek tekinteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és párton- kívülinél van értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok között, s hogy egyeseket az ellenség is megzavar anélkül, hogy ezt ők maguk is észrevennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömöszöljünk, hogy az egy vagy más kérdésben nem kellő megértést vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsuk az ellenséges elemekkel, mert az ellenség számára szükséges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre, ha az ellenséges elemekkel azonosítanánk azokat, akik nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdésben értetlenséget tanúsítanak, ezzel nem a pártnak, nem a munkásosztálynak, nem a népi demokráciának használnánk, hanem az ellenségnek. Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellenség az utóbbi időben aktivizálódik — s hogy különösen a külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni. abból kiindulni, hogy most már teljes az osztálybéke bent az országban és nemzetközileg, hogy már mindenki „jóember" — végzetes hiba volna. x Nem kommunisták, hanem burzsoá liberálisok volnánk, ha mi ilyen módon ítélnénk meg a helyzetet. Az osztályellenség igenis működik. És részben sikerült befolyása alá kerítenie jóhiszemű, becsületes, megtévedt embereket is. Jó órában mondjam, nálunk Poznan nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi Körben történt, dicsekedve „kis-Poznannak“ nevezi. A Petőfi Körben voltak helyes dolgok is, elhangzottak megszívlelendő javaslatok is, amint azt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi Körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köztük nem kevésszámú kommunista, aki félti a pártot, feltétlen híve a szocializmusnak, jó magyar hazafi és egyben proletár internacionalista is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a Petőfi Körben és körülötte kezdett egy második politikai centrum kialakulni, amely szemben állott az ország igazi politikai központjával, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével. Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege volt. , Pártunk fű irányvonal« megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre ilyen helyzet? Vajon nem volt. helyes pártunk politikája partunk fő irányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kongresszus után? Pártunk politikája lényegében helyes volt, partunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek' A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, a márciusban tartott központi vezetőségi ülésen nem volt lehetőség arra, hogy ma ga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat a tennivalókat és intézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus szellemében a magyar viszonyok figyelembevételével meg keli valósítanunk. Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőség ülését és mindiär* a Központi Vezetőség ülésén a konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot elfogadni. így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arra vonatkozóan, hogy milyen módon dolgozza ki a tennivalókat. A Pclitikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott. Mi úgy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus után a Politikai Bizottság irányvonala helyes volt. De a helyes politikai elgondolások, helyes politikai állásfoglalás végrehajtásában és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rákosi eivtárs — bár igyekezett — nem tudta, teljes mértékben az új követelményeknek - megfelelően átállítani saját munkáját és a Politikai Bizottság, valamint a Központi Vezetőség titkárságának munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság határozatai végrehajtásának biztosítása. Belejátszottak ebbe a tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben. főként 1953 júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámolása még 1953-ban elkezdődött, de közben egy időre némileg megtorpant, hogy azután újabb lendülettel folytatódjék, s végül most elérkezzék a befejezéshez. Végül hozzájárult a bizonytalansághoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte maga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egységes támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőségben, részint a Politikai Bizottsághoz vagy annak egyes tagjaihoz való viszony tekintetében nincsen meg a teljes egyöntetűség, s másrészt nincsen teljes egysége a párt által követendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között. Persze, hogy a helyzet így alakult, ebben mindenekelőtt a Politikai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor a gátló tényezők megszüntetésében; mert nem vezette következetesen az eszmei- politikai harcot a múltbeli hibák felszámolásáért és a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a magyar viszonyok között, valamint állami, társadalmi, gazdasági és párt- éietünk következetes demokratizálódásáért. Bár a pártszervezetekben vitatlcoztak, a párttagság aktivizálódott, a pártmunka felélénkült, a legfontosabb, az ország egész sorsát érintő kérdésekről mégsem elsősorban a párton belül folytak a viták, s nem a Központi Vezetőség. a Politikai Bizottság, a vezető pártszervek irányításával. Meg kell jegyezni, jóllehet, ez nem a döntő, hogy ezenkívül a DISZ Központi Vezetősége, illetve ennek intéző bizottsága is hibát követett el, amikor a Petőfi Kör vezetését kiengedte a kezéből. Súlyos hiba volt továbbá részünkről, hogy kiengedtük a kezünkből a Szabad Nép és általában a sajtó irányítását, s nem megfelelően irányítottuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart okozott pártkádereink, aktivistáink, párttagságunk és a becsületes, pártunkhoz ragaszkodó, népi demokráciánkat támogató dolgozók között. A pari a vita híve, «le nem engedhet teret az ellensége** nézetek hirdetésének A Politikai Bizottság, s ez utóobinak kezdeményezésére a Minisztertanács is számos intézkedést tett és további intézkedések meghozatalát készítette s készíti elő a túlzott ctntralizmus megszüntetésére az államigazgatásban és a népgazdaságban. Elindította az államigazgatás és az egész államgépezet egyszerűsítésének fontos munkáját. Lépéseket tett a ríemc kratizmus kiszélesítésére. Ugyanakkor azonban, minthogy nem maga irányította az eszmei-politikai harcot, ez he.ytelen irányba csúszott. Igenis vitázni kell. Részleteiben és alaposan meg kell vitatni a párt politikáját, s az ország előtt álló fontos feladatokat. Mint említettem, nem volt helyes, hogy az alapvető kérdéseket nem a pártszervezetekben vitattuk meg. Ezen ‘Változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetekben lehet és kell vitatkozni. Vitatkozzanak egymás között a biológusok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok, írók stb. stb. Nem feltétlenül szükséges, hogy a párt és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az ilyen vitákba. Vitázni kell a pártban, de a marxi—lenini párt — mint ahogyan ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta — nem vitaklub, hanem harci szervezet. Ezért vitázni lehet, sőt kell a határozat meghozatala előtt, a határozatot pedig a párt minden tagjának, minden szervezetének és minden szervének végre kell hajtania. S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy a párt a vita híve, a szabad véleménynyilvánítás híve, de nem engedhet teret ellenséges nézetek hirdetésének, olyan nézetek hirdetésének, amelyek ellentétesek népi demokráciánk lényegével, annak alkotmányával. A pártnak szüksége van szövetségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival, minden jószándékú és jóhiszemű emberrel, mégha ezek nem marxisták—leninisták is! De a párt — ezt félreérthetetlenül megmondjuk — nem tehet és nem tesz engedményeket a marxizmus —leninizmus kérdéseiben, nem alkudhat meg és soha nem fog megalkudni ideológiai kérdésekben! Gazdasági feladataink Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, ez 1954 óta — bár viszonylag lassan —, de állandóan javul. Az ipari termelés 1956. első félévi tervét nemcsak teljesítettük, de több mint 2 százalékkal túl is teljesítettük. Emelkedik a termelékenység és csökken az önköltség is. Van valamelyes javulás a műszaki színvonal fejlődése terén, jóllehet ezt a javulást kielégítőnek egyáltalán nem lehet elismerni. Külkereskedelmünk 1955-höz képest javulást mutat. De helyzetünk még mindig feszült. A tőkésországok felé való eladósodásunkat, a múlt év vége óta sikerült megállítanunk, s ha jól dolgozunk, úgy ez év végéig tőkés adósságunk bizonyos csökkentését is elérjük. Úgy látszik azonban, hogy a viszonylagos eredmény mellett a kitűzött feladatot e téren előreláthatóan nem fogjuk teljes mértékben elérni. Igen nehéz, s ez jelenleg népgazdaságunk legnagyobb problémája, országunkban a tüzelő- és fűtőanyagellátás, s ezenkívül az ipar ellátása néhány nyersanyaggal, főként fémekkel. Ami a tüzelő- és fűtőanyag-ellátás nehézségeit illeti, ezek túlnyomórészt onnan származnak, Hogy legjelentősebb nyersolajvidékünk, a nagylengyeli mező erősen elvizesedik, s annak érdekében, hogy a föld mélyében levő olajat, ha hosszabb idő múlva Is. de megkapjuk, kénytelenek voltunk a nyersolajtermelés tervet ez évben az eredeti előirányzathoz képest menetközben mintegy 320 ezer tonnával csökkenteni. Ez a mi viszonyaink között igen nagy mennyiség, összesen körülbelül 1 millió tonna szénnek felel meg. És bár nagyszerű bányászaink a széntermelés tervét túlteljesítik, s azt kérjük tőlük, hogy 1956 második félévében legalább 300 ezer tonnával adjanak több szenet az országnak, mint amit a terv előir. látni kell, hogy a tüzelőanyag- és fűtőanyag-kérdést ez egymagában nem oldja meg. Ezért, a kormány mindent elkövet e nehéz kérdés megoldására. A másik igen nehéz kérdés az anyagellátásban a réz, az ón és néhány más fém és vegyianyag problémája. Itt is azon leszünk, hogy a kér- dáii ha nem is tudjuk teljes mértékben azonnal megoldani, de elérjük, hogy az ellátást el- vbeihetővé tegyük, s hogy 1957-ben az anyagkérdésben a jelenlegi feszültséget alapjában megszüntessük. Ami a me- zőgfzdaságot illeti, bár végleges véleményt mondani nem lehet, úgy látszik, hogy jó, közepes termésre számíthatunk, s ez elősegíti népgazdasági terveink zavartalan megvalósítását. A párt figyelmét most a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó, szocializmust építő munkáira kell összpontosítani Ügy gondolom, hogy a jelen, légi helyzetben a műit és a je. len mindenekelőtt annyiban foglalkoztatja a Központi Ve. zetőséget. hogy helyesen tudjuk meghatározni az előttünk álló feladatokat, hogy helyesen állapítsuk meg a tennivalókat. A párt figyelmét nem a múltra kell fordítani. A hibákat látni kell, ismerni kell azok okait, a körülményeket, amelyek a hibákhoz vezettek, s ennek segítségével ki kell javítani a hibákat. De az önbírálat nem önmarcangolás. A párt figyelmét most nem azokra a hibákra kell összpontosítani, amelyeket mi magunk fedtünk fel, minden külső kényszer vagy nyomás nélkül, hanem a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó, szocializmust építő munkára. A múlt kérdéseit, hibáit megvitattuk. s ezen az ülésen megvitatjuk. A Központi Vezetőség. a Politikai Bizottság már tett számos hathatós intézkedést a múlt súlyos hibáinak felszámolására, s a Központi Vezetőség jelen teljes ülésén további intézkedések születtek és születnek ennek érdeké- ben. s azért, hogy ilyen hibák soha többé meg ne ismétlődhessenek. Pártunk. munkásosztályunk érdeke azt követeli, hogy ezzel ezeket a kérdéseket lezárjuk és új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében. Nem a párt. a munkásosztály, a nép érdeke az, hogy mi most a hibákon rágódjunk, a múlt hibáiban vájkáljunk. Szilárd elvi egységgel előre a szocializmus építésének útján A párt, a munkásosztály, népünk érdeke, hogy előremen- jünk a szocialista demokrácia, a szocializmus építésének, népgazdaságunk fejlesztésének, az életszínvonal emelésének széles országútján! Ehhez szilárd elvi egység kell. mindenekelőtt a Központi Vezetőségben, ezen túlmenően a Központi Vezetőség, s annak politikai szerve a Politikai Bizottság között, továbbá a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság ég a széles pártaktíva kö_ zött. s végül az egész pártban. Ehhez az kell. hogy pártunk valóban az azonos nézeteket valló egv és ugyanazon politikát megvalósító emberek önkéntes harci szövetsége legyen. Ez a feltétele annak is. hogy pártunk még inkább összeforr., jón a milliós pártonkívüli tömegekkel! A Központi Vezetőség egysége, a párt egysége, világosan meghatározott elvi alapon, s ily módon a cselekvés teljes egysége a záloga annak, hogy úrrá legyünk minden nehézségen, s a lehető legnagyobb mérték, ben hasznosítsuk azt az igen kedvező helyzetet, amelvet a népi demokratikus országok, az egész szocialista tábor számára. főként a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának helyes bátor. kö. (Folytatás a 3, oldalon.)
