Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-18 / 57. szám
1936. július 18. SZABAD >6gRÍD 3 Nmts már adósságuk szénbányászainknak! Jó hírrel kezdhetjük beszámolónkat: a tröszt pótolta a hónap első felében mutatkozó elmaradását, sőt a legfrissebb jelentés szerint már tekintélyes előnyt is szerzett eddig, esedékes tervéhez viszonyítva. A legtuóbbi napok eseményei megváltoztatták a bányaüzemek sorrendjét is a versenyben. Míg legutóbbi számunkban még 6 üzemet tartottunk számon az adósok csoportjában, ez a szám most már négyre apadt, mivel Mén- kés és Mátranovák azóta az élenjárók közé került. Figyelemre méltó az is, hogy Tiri- bes kivételével a hosszabb ideje elmaradó üzemek dolgozói — bár nem sokkal — de csökkentették adósságukat. Az élenjárók között Róna több mint kétszeresére, Mizserfa pedig közel kétszeresére növelte többletét. Ha továbbra is ilyen élénk lesz a verseny, júliust is szép sikerrel zárhatják bányaüzemeink. ÉLENJÁRÓK: Mizserfa: 1174 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Róna: 559 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Zagyva: 354 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Szorospatak: 272 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Nasvbátony: 198 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Ménkes: 153 tonna többlet, üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjést Miklós. Mátranovák: 133 tonna többlet. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. ADÓSOK: Tiribcs: 187 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, fő. mérnök: Bakos Péter. Kányás: S89 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Kazár: 389 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. _ István, főmérnök: Krefíly Iván. j HÁROM MUNKAHELY - HÁROM KITŰNŐ DOLGOZÓ KOÓS ISTVÁN vájár nyolctagú csapatával a mizserfai Duclos-akna legkiválóbb bányászai közé tartozik. A brigádtagok július hónapban 436,5 tonna helyett már eddig 508 tonna szenet termeltek, ezáltal tervüket 116 százalékra teljesítették. KŐVÁRI JÓZSEF a Salgótarjáni Acélárugyár esztergályosa Horizont-esztergagépen dolgozik, mégpedig igen jó eredménnyel. Munka- módszerét, amellyel havonta 150—160 százalékos tervteljesítést ért el, már több munkatársának adta át. HORVÁTH JÖZSEF egy héttagú vagonkirakodóbrigád vezetője, a Salgótarjáni Üveggyár kiváló dolgozója. Ezt a megtisztelő címet mindannyian már csaknem egy éve nyerték el, azóta is becsülettel tarják a 150 százalékot. E hónapban Horváth elvtársék esedékes havi tervüket 158,5 százalékra teljesítették. Takarékossági intézkedések a kisterenyei üzemegységnél A kisterenyei bányászokra napjainkban több feladat vár. Az egyik legfontosabb a terv teljesítése a csökkent létszám ellenére is, a másik az anyagtakarékosság. Az első félévben 4,4 százalékos önköltségcsökkentéssel dolgozott az üzem annak ellenére, hogy terven felül 225 000 forint értékű anyagot használtak fel a korszerű biztosítás kiterjesztésére. S bár a kiste- renyeiek a második negyedévben is takarékoskodtak, nem minden anyagnál tudtak jó eredményt elérni. A bányafa-megtakarítás tonnánként 4.7 százalékos volt és 24 000 forintot eredményezett az üzemegységnek. E jelentős összegnek csaknem felét a Kisterenye: 878 tonna tartó- pócsegyházi-bányaüzem zás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. A törszt többlete összesen: 1569 tonna. egymaga takarította meg. Míg azonban a bányafával csaknem mindenütt takarékoskodtak, a fajlagos robbanóanyag-felhaszTöbb mint 21 mázsa árpa katasztráiis holdanként (Tudósitónktól.) Jól fizetett az őszi árpa a nagylóci Kossuth Termelőszövetkezetben. Július 7-én óélben végeztek a csépléssel. Az átlagtermés 21,7 mázsa volt kataszteri holdanként. Nagy híre van ennek a faluban, hiszen még a tsz árpatáblájához közel eső földeken sem közelíti meg a termésátlag a Kossuth Termelőszövetkezetét. A tsz elsőként teljesítette beadási kötelezettségét is. Az árpát mindjárt a géptől szállították a begyűjtőhelyre. Ádám Ernő nálás 5,8 százalékkal volt több a megengedettnél. A harmadik negyedévben a kisterenyeiek a bányafamegta- karításnál elért eredményüket fokozni kívánják és a robbanóanyag-felhasználásnál mutatkozó túllépést szigorú normákkal akadályozzák még. A takarékosságban élenjárókat megjutalmazzák, míg a felelőtlenül pocsékoló brigádok béréből levonják a többletfelhasználást. A bányafa- és robbanóanyag-megtakarításon túl előreláthatólag az áramfogyasztás is csökken ebben a negyedévben. Az újlaki-üzem pala- hányóját ugyanis rövid idő múlva három műszak helyett már csak nyolc órán át üzemeltetik, s napi két műszak alatt pedig a kisterenyei kötélpályán ürítik ki a meddővel telt csilléket. E módszerrel havonta körülbelül 4000 kilowatt áramot takarítanak meg és összesen harminc külszíni műszak embereit alkalmazhatják a szénfal mellett, ezzel a megcsappant bányászlétszámot növelik majd. Újlakon leszerelik a két nagyteljesítményű szivattyút, hogy ezzel is áramot takarítsanak meg. Ezen túl a jelentkező vízmennyiséget szivattyú nélkül, a lefejtett területekre vezetik, Byfejszcs előtt áll a siijtéSég- biztos diescl-banyarcczdony mirdapéldáRyáiiak snereiesg a f'alíalvi Báoyagépgyáriian Magyarországon hazai használatra a Pálvaiíi Bányagépgyártó és Javító Vállalat készít először sújtólégbiztos diesel bányamozdonyt a Nógrádi Szánbányászati Tröszt részére. A mozdony mintapéldányának szerelését Schmied László főkonstruktőr, Oláh Mihály és Ispán Bertalan szerkesztő technikusok tervei alapján, Uramecz József háromtagú lakatos csoportja végzi. A mozdonyba Ganz— Jendrassik-rendszerű diesel motort építenek be, melyet a Budapesti Kismotor és Gépgyár szállít a bánya- gépgyárnak. A mozdony kisméretű és nem termel olyan hőmérsékletet, amely robbantja a sújióiéget, tehát a sújíó- légbiztos bányamoztíony fő-g követelményeinek megfelel. A tervezőit a sújíólégrobba- más veszélyét úgy küszöbölték ki, hogy a veszélyes,' fémrészeknél hőrellét he-" lyeztek el, amely a hőmérséklet emelkedésekor önműködően kikapcsolja a motort. A mozdony szerelési munkáinak befejezése és próba- üzemeltetése e hó végére várható. ^OOCOOOOOOOOOOCX»<»(XX»>X®OŰOOOC)0000<XXXK)00<>X)C)<XXX»0 Mindennapi gondok Szorospatakon II. Séta a bányatelepen IV"em túlzás azt mondani, 1 ’ hogy Szorospatak festői környezetben fekszik a Mátra oldalán. A mintegy 600 lelket számláló bányatelep igen szép látvány lehetett egykor, de most igen szomorú képet mutat. A telepnek csak panasszal teli lakói vannak, de gazdája nincs. Úgyszólván csak egyetlen épület van rendben, a hároméves tervben épült óvoda, ahol naponta 30 —40 emberpalánta okoz szívmelegítő gondot az óvónéninek. Az óvoda szomszédságában van egy épület, amelyben egyebek mellett, a pártszervezet és a könyvtár kapott egy- egy szobát. A könyvtárban az új könyvtároslány lassan rendet teremt, pedig elődjétől, egy felelőtlen fiatalembertől. 90 könyv hiányával vette át a 615 kötetes könyvtárat amely a DISZ tulajdonát képező társasjátékokhoz hasonlóan eddig közpréda volt. de most már csinosodik és több látogatót vár. Az iskola is gondozatlan. Tavaly kapott ugyan 15 000 forintot tatarozásra, de mert munkaerőt nem kaptak, elvesztették a 15 000 forintra való jogukat. Talán jövőre kapják meg újra, pedig az iskolára már most igen ráférne egy kis tatarozás. Nemcsak azért, mert omlik róla a vakolat, hanem azért is, mert az egyik emeleti szobájának repedt fala életveszéllyel fenyeget. Ebben az egy szobában az iskola egyik fiatal tanítónője lakik férjével együtt, aki területi DISZ-titkár. A kedves kis családnak van egy 9 hónapos kicsije, de kénytelenek az egyik nagymamánál tartani, mert ebben az „egyszobás” lakásban nem lehet gyermeket nevelni. Az iskola kertjében egy nagy halom ócskavas van. — A tanulók — meséli az igazgató —. a vasgyűjtő hónap során szedték össze ezt az 50 —60 mázsa vasat. Május közepe óta foglalja itt a helyet. Az úttörőknek meg kellene a pénz mert kirándulásra készülnek, de felénk sem néznek. Szerte a telepen az u ak és a járdák elhanyagoltak. Mellettük a korhadó, sok helyen már teljesen hiányzó kerítések [Óvében lósóska, földibodza, útilapu és csalánligetek éktelenkednek. A hajdani vízátereszek mindenütt össze- roskadva és eltömődve vízfogókká váltak. Mivel a kerítések rosszak, nincsenek ápolt kertek sem. Pedig milyen üres egy ilyen lakótelep virágok és kertek nélkül! A házak udvarán sokfelé orrfacsaró bűz terjeng, mert az udvarokon valóságos szennyvíz áradás van és az illemhelyek javításának, tisztításának semmi jele. Pedig most, a meleg idő beálltával igen veszélyes játék a rossz illemhelyek megtörése, hiszen ez komoly járvány okozója is lehet. A telepkezelőség vezetője sürgős intézkedések helyett örökösen anyaghiányra hivatkozik. Anyaghiány kétségtelenül van, de ami kell, az kell! Persze, a telepen mindenfelé burjánzó gazdzsungeleket már nem lehet anyaghiánnyal magyarázni, s hasonlóképpen nem a gondozatlan vízárkokat és utakat, hiszen a telepkezelőség öt beosztottja elég gyakran munka nélkül lézeng, vagy époen magának dolgozik ... A telep legközismertebb, egyben leglátogatottabb helye az italbolt. Itt naphosszat nagy a forgalom. Főleg délelőttönként. elég sokan térnek be ide olyanok is, akik mu..'.-ából lógnak. Természetesen külszíniek, s többségükben iparosok. Ideje lenne ezeket a fegyelmezetlen embereket leszoktatni erről a káros naplopásról! A Szeptember g aknában, valamint a bányatelepen sok hibát látott meg az újságíró. Meglátásai azonban futólagosak és egyáltalán nem mélyre- tekintők. Az alaposabb és tüzetesebb szemlélő sokkal több megfigyelést tehetett volna és valószínű, hogy észrevett volna dícsérnivaló dolgokat is. Ezekről azonban egyszerű kijelentő mondatokban kell beszélnünk. Az elmondott hibákat tartalmazó mondatok végére kivétel nélkül odakívánkozik egy nagy felkiáltójel, ugyanúgy, mint az utolsóelőtti tanulságot tartalmazó mondat végére. Cenki ne értse félre az új- ságírót. nem altart váj- kálni a szorospataki hibákban, nem akart leleplezni sem, hanem egyszerűen segítőtársul akart szegődni azok mellé, akiknek ezeket a hibákat ki kell javítani! És vajon, ki nem tartozik ezek közé Szon.s- patakon? Kovács János Gondolatok az ifjú értelmiségiek életéről Az üzemeket járva és idősebb dolgozókkal beszélgetve gyakorta előkerül egy súlyos, olykor nemzedéki problémává váló kérdés: nehezen tanulnak már az idősebb vezetőhelyen lévő dolgozók, keservesen birkóznak meg a gyors technikai haladás okozta problémákkal, új feladatokkal, nagy a verseny a fiatal szakemberekkel, ifjú technikusokkal. Technikai haladás és maradiság, fiatalok és idősek állnak igen sokszor szembe egymással. Sok kisebb, nagyobb probléma kerül elibénk ezzel kapcsolatban. Az alábbiakban nem válaszolni kívánunk a kérdésekre: sokkal szerényebb elképzelésekkel, csak jelezni kívánjuk a problémákat. Nagyon lényeges kérdések ezek, érdemesek valamennyiünk figyelmére. A kérdéseknek azonban ne „nemzedéki” oldalával foglalkozzunk; vizsgáljuk meg kissé részletesebben a fiatal értelmiségiek helyzetét, a velük való foglalkozás kérdését és az ezzel kapcsolatos feladatainkat. Évről évre nő a különböző szakiskolákból kikerülő fiatal szakemberek száma. Csak két adatot a salgótarjáni szakiskolák világából. A közgazdasági technikumban az idén 34-én szereztek oklevelet. A Stromfeld Aurél Általános Gépipari Technikumban 60-an. De természetesen nemcsak az ipari üzemeket, vállalatokat, intézményeket ellátó technikai értelmiségről, gépész technikusokról, könyvelőkről, statisztikusokról, stb. van szó. Gyarapodik a falusi értelmiségiek száma is. Mind kevesebb lesz az egyeantermes iskola, több a pedagógus, de az egészségügy területén dolgozók száma is. Az értelmiségiek társadalmi szerepe, de egyre növekvő számuk is megköveteli a velük való alaposabb foglalkozást; A megyénkben végzett szakembereket a megyei üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek és különböző intézmények tudják foglalkoztatni. Csak csekély hányaduk kerül el a megyéből, közülük is, többen saját kérésükre. Általában fizetésükkel sincs különösebb hiba. Szakmai hozzáértés és szorgalom esetén gyorsan haladnak előre. Kazár Károly 1954-ben végzett a tarjáni gépipari technikumiban. Alig két éve végez önálló munkát (az Acélárugyárban), de szakértelmével és lelkiismeretességével kivívta dolgozótársai bizalmát, felettesei elismerését. Most, mint önálló gyártásvezető, 1240 forintot keres. Nem lényegtelen hangsúlyozni, hogy csak húsz éves. Nem egyedüli példa ez. A fiatal szakemberek között igen sok újító is akad. Elhelyezésük, fizetésük igen lényeges, de mégsem minden és nem is ilyen egyértelműek a dolgok. Sokuk nem halad a lehetőségeknek megfelelően előre. Sokáig vesztegelnek a kezdő-fizetésnél. Nem egyszer indokolatlanul fizikai munkára osztják be őket, — különösen az esti tagozatos technikusokra áll ez. Máshol az fordul elő, hogy bár azonos végzettségűek és képességük is körülbelül megegyező, de mégsem egyforma a fizetésük. A Zagyvapúlfalvi Üveggyárban is találkozhatunk hasonló jelenségekkel. Ha figyelemmel kísérjük munkájukat, nemcsak ilyen jellegű problémákkal találkozunk. Nem egyszer egészségtelen jelenségekkel hívják magukra a fiatal értelmiségiek az idősebbek figyelmét. Nem ritka a követelődző, az anyagias, a pávás- kodó közöttük. Az üzemek legtöbbjében szeretettel, gonddal foglalkoznak velük, hogy megismerjék az üzemi viszonyokat, de nem ritkán hangzik el az a panasz is, amit a tűzhelygyár! fiatalok úgy fogalmaznak meg, hogy nem bíznak eléggé bennük. Nem kapnak külön műszaki megbízatásokat. Nem vonják be a gyár egészét érintő, még rendezetlen problémák megoldásába; pedig nyilvánvaló, szakmai fejlődésük szempontjából is döntő jelentőségű lenne ez. Az Acélárugyárban ezen a területen is szép eredményeket értek el. Gondoskodtak szakmai továbbképzésükről, egy- egy fiatal szakembert egy idősebb, gazdag tapasztalatú technikus, vagy mérnök „patronál”, segít, adja át tapasztalatait,' Sőt, nemcsak azt az üzemrészt ismertetik meg velük, amelyben dolgoznak, hanem elvezetik a gyár valamennyi üzemébe — „tanulmányútra” viszik őket. A kérdésnek csak egyik oldala ez. A másik az, hogy ezek a fiatalok kikerülve az iskolából, nagyrészt elvesztik elméleti érdeklődésüket és csupán korábbi ismereteikre bízzák magukat. Nem baj, ha bíznak önmagukban, de az önteltség nem lehet egy művelt «ober jellemzője. Szinte általánosnak mondható az a tapasztalat is, hogy a politikai kérdések iránti érdeklődésük igen alacsony színvonalon van. Pedig van rá példa, hogy ahol ilyen szempontból is törődnek velük, (mint a tűzhelygyárban) ott szembetűnőek az eredmények is. Ki löil problémát jelent a nők helyzete. Általános tapasztalat, hogy sok évi tanulás után, 3—4 évig dolgoznak szakmájukban. Különösen a műszaki pályákon igen költséges kiképzésük, ezért sem törődhetünk bele a fennálló tényékbe. Az ugyanis a helyzet, hogy a nők házasságuk után — bármennyire is megszerették korábban szakmájukat — többnyire megválnak az üzemtől. Természetesen nem az a megoldás, hogy „megagitáljuk” őket.' Ha a családonkívüli gyermeknevelés olyan színvonalra emelkedik, hogy a szülők minden lelkiismeretfur- dalás nélkül odaadhatják gyermeküket, ekkor oldhatjuk meg a ma még igen súlyos problémát. Az értelmiség — egyre növekvőbb és egyre bonyolultabb feladataink teljesítésének aranyalapja. Műveltségükkel, szakértelmükkel, áldozatos építői szocializmusunknak. Jelentős részük már a népi demokrácia nevelése, de a régi gárda is őszinte meggyőződéssel vallja magáénak a mát. a kisebb nagyobb hibákkal együtt. Eszük és becsületük a miénk. Becsüljük meg mi is jobban munkájukat. Nem egyszer azt tapasztaljuk hogy pártszervezeteink akkor „foglalkoznak“ velük, ha fegyelmi vágj' más vétség merül fel valamelyikükkel. Változtatni kell ezen. Városban és ipari üzemekben még könnyebb a helyzeti A falusi értelmiségiek jóval nehezebb viszonyok között élneki Sokszor kerülnek szembe meg nem értéssel, máskor meg egészen elszigetelődnek; anyagi és lakásgondok nehezítik munkájukat. Különösen nagy ezen a téren a párt- és a tanácsszervek feladata. A fiatal értelmiségiek és az idősebbek közötti jó kapcsolat, egymást megbecsülő szívélyes viszony kialakítása nagyon lényeges kérdés. De nemcsak ezt, hanem szervezed tömörítésüket is szolgálná, ha sok város példája nyomán Salgótarjánban is megalakult értelmiségiek klubja, hatékonyabbá, színvonalasabbá tenné munkáját,
