Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-18 / 57. szám
4 SZABAD XOGRAD Lengyelország életéből Nyolc évvel ezelőtt, 1948. július 18-án írták, alá a lengyel magyar kölcsönös barátsági, együttműködési és segélynyújtási szerződést. Fontos államközi dokumentum pecsételte meg és rögzítette írásba a magyar és lengyel nép barátságát, a scfc- évszázados barátságot, szép, nagy tettekben bővellcedő, őszinte, a nép lelke legmélyéből fakadó barátságot. A Szovjetunió győzelmes Vörös Hadserege által felszabadított nép életében új, szocialista tartalommal, sok konkrét cselekedettel telítődött meg ez a régi, hagyományos barátság. Sokrétű, a két ország közötti gazdasági együttműködés, a műszaki-tudományos tapasztalatcsere, s nem utolsó sorban a kulturális kapcsolatok állandó elmélyítése. Még közelebb került a két ország a tavaly megkötött varsói szerződés révén. S a távlatok egyre derűsebbek. A Ikét ország közötti legújabb megállapodások szellemében immár útlevél nélkül utazhatnak lengyelek Magyarországra, magyarok Lengyelországba. Nem kétséges, hogy az egyre sűrűbb látogatások még jobban megismertetik egymással a két ország népét, még tartalmasabbá válik a két nép példamutató barátsága. ÁTADTÁK RENDELTETÉSÉNEK A VARSÓI TELEVÍZIÓS ÁLLOMÁST A berendezéseket a Szovjetunió szállította Lengyelországnak, szovjet szakemberek segítségével szerelték fel a Televíziós állomást a Kultúra és Tudomány Palotájában. Ennek az állomásnak az erőssége jóval nagyobb, mint az eddig üzemben levő kísérleti állomásé. Mintegy 60—80 kilométer körzetben lehet látni és hallani a varsói televízió műsorát. A LENGYEL KOHÓIPAR FEJLŐDÉSÉNEK TÁVLATAI AZ ÜJ ÖTÉVES TERVBEN Lengyelországban úgy tervezik, hogy 1960-ig, az új ötéves terv végéig, az évi acéltermelés eléri a 7 millió—7,5 miihó tonnás színvonalat Lengyelországnak minden lehetősége megvan arra, hogy Európa egyik legfejlettebb kohászattal rendelkező országa legyen. Az új ötéves tervben megkétszereződik az alumínium és réz termelése, legalább 35 százalékkal növelik a cink és az ólom termelését, ÜJABB ADATOK A LENGYEL TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM FEJLŐDÉSÉRŐL Ez év első négy hónapjában lengyelországszerte 653 új termelőszövetkezet létesült. Az új termelőszövetkezetek száma május 1-ig 10 616-ra szökött fel. Több mint 211 000 paraszt- gazdaságot tömörítenék magukba a termelőszövetkezetek, körülbelül két millió hektár földterületen gazdálkodnak. Számos faluban bizottságok alakultak az új termelőszövetkezetek előkészítése céljából. Oirszágszerte több mint 2700 ilyen előkészítő bizottság működik, A LEGFONTOSABB VASÚTI VONALAK VILLAMOSÍTÁSA LENGYELORSZÁGBAN átlagosan 20 kilométer vasútvonalat villamosítottak, a hatéves terv időszakában az évente villamosított vonalszakaszok átlagos hossza 50 kilométer Tovább emelkednek az árak Az ADN bonni híradása szerint, az utóbbi napokban Nyugat-Németország minden részéről a közszükségleti cikkek további drágulását jelentik. Az őszi és téli ruhanemű ára átlag 5 százalékkal szökött fel. A wuppen-siegi forgalmi társaság július 1-i hatállyal 16 százalékkal emelte a menetdíjakat; Mint hamburgi üzleti körökben közölték, júliusban Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben 60 pfennig- i gél emelkedik a pörköltkávé ára. Az áremelést azzal indokolják, hogy a világpiacon drágább lett a nyerskávé. A nyugat-berlini „Commerzbank“’ június végén megjelent gazdasági tájékoztatója megállapítja, hogy Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben a következő hetekben és hónapokban feltétlenül további áremelkedésekkel kell számolni, A ,,Süddeutsche Zeitung“ nyugatnémet lap, az inflációs fejlődéssel kapcsolatban megállapítja, hogy a bonni kormány „olyan pénzügyi és adópolitikát folytat, amely az árakat csak felfelé hajthatja. A gazdasági minisztérium helyzetjelentéséből világosan Nagyarányú villamosítási munkák folytak a Varsó környéki gócpontban, valamint a tengerpart menti három nagy város, Gdansk, Gdynia és Sopot vidékén. A legnagyobb munka azonban a Varsó ég Stalinogród közötti főútvonalon folyik. Villamosítják ezt a legfontosabb útvonalat, amely összeköti a fővárost a sziléziai ipari központtal. A Lodz felé haladó kiágazó vonalat már villamosították, s így meggyorsult a közlekedés Varsó és a nagy textilipari központ között. A Varsó és Stalinogród közti útvonal villamosítása még az idén befejeződik. Az új ötéves terv időszakában nagyarányú villamosítási munkálatokat hajtanak végre a dél-lengyelországi fő vasútvonalakon. Sing-Sing fegyeneek, mint „megszállók“ A „Frankfurter Allgemeine Zeitung“ című nyugatnémet lap a megszálló csapatok ugrásszerűen megszaporodott erőszakoskodásaira utalva nemrégiben felvetette, vajon nem állcmásoztatnak-e Nyugat-Németországban amerikai bünte tőszázadokat ? Most a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai megszálló csapatok heidelber- gi főhadiszállásán bevallották — mint azt a „Frankfurter Allgemeine Zeitung“ hírül adja —, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az Egyesült Államok hadseregének több ,tpróbaidős alakulata“ állomásozik. A katonák amerikai fegyházakból és egyéb büntetőintézményekböl a kirótt büntetés lerovása előtt elbocsátott foglyok, akiknek a hadsereg keretében kell ■. próbaidejüket“ eltölteni. Ezek az alakulatok huzamosabb ideig maradnak a Német Szövetségi Köztársaságban. Adenauert és Brenntano külügyminisztert az utóbbi időben valósággal elárasztják levelekkel, amelyekben a nyugatnémet hatóságok és polgárok elkeseredve panaszkodnak volt, Két hír Nyugat-Németországból —- ■ oA gazdasági élet nagyarányú fejlesztése szükségessé tette Lengyelországban a legfontosabb vasúti vonalak gyorsütemű villamosítását. A háború előtti időkben évente kitűnik, hogy a szövetségi gyűlés megnyugtatásul szánt szóvirágjai ellenére huzamosabb áremelkedési irányzattal kell számolni“j • a megszállók erőszalcoskodá- sai miatt. A bonni kormány szóvivője erre kijelentette: a bonni hatóságók nem illetékesek ebben a kérdésben m ;pooooooooooc»oooocx30oooooocoooocoocöccj TÖBB ÓRÁS „ÚTONÁLLÁS" Július 8-án Rónabányára kellett volna utaznom, mivel a Hajnács- kői szlovák labdarúgó csapat játszott barátságos mérkőzést a hazaiakkal. 2 óra 10 perckor kellett volna indulni az autóbusznak Salgótarjánból az acéi gyári kaputól. Én már jó néhány társammal 2 óra előtt ott vártam az indulásra. Rajtam kívül két Debrecenből reggel érkezett család 5 apró gyermekkel türelmetlenkedett a buszra várva. 2 óra után a délelőtti műszakból 5 acélgyári dolgozó is ezen a járaton ment volna haza családjához Za- barba; Sajnos azonban még 3 órakor sem jött az autóbusz. Negyed négy után végre feltűnt, melynek megörültünk valamennyien. De az öröm úgy látszik korai volt, mert mikor mellénk ért a 684. számú kocsi, Varga Béla kalauz kiszólt belőle, hogy nem vesz fel senkit erre a kocsira, mert ő az erőműtől és a Vasötvözeígyártól visz dolgozókat. De 5 perc múlva jön egy másik kocsi és az elviszi a várakozókat. Várakozásunk azonban hiábavalónak bizonyult mert 4 óra után sem érkezett meg az 5 perccel későbbre beígért kocsi. S amikor az acélgyári dolgozók telefonon érdeklődtek az autóbuszkirendeltségnél, azt a választ kapták, hogy nincs kocsijuk, nem tudnak küldeni. Persze ezt kellett csak a kocsira váróknak meghallani, szidták is a kirendeltséget, s azt a kalauzt, akinek nem volt szíve legalább azt a két családot Zabarba elvinni, amelyik 5 apró (2—3 éves) gyerekkel reggel óta várt erre a buszra, pedig mint később megtudtam mindössze 20 dolgozót vittek Vízválasztóról és a Vasötvö- zetgy árból; Több emberiességet várunk az autóbusz kalauzoktól, kiknek jóindulatán sok minden múlik. Bures Károly az MTSB szem. előad. Épül a drégelypaláhki művelődési otthon. A régóta óhajtott épület építéséhez a régi romos malom anyagát is felhasználják. kkkkákkkkákkkákkkkAkkkkkkkkkkkkk.kkkkkkkkkkkkkkkkklkkkkLkUJíkkkkkkkkkkAlkt,kkkkkáAkUktykkkkkkÁlkkkkkkkÁÁÁkkkkkkkkkkkklkk. Két nap a Magas Iáira hegyóriásai között Napos, szélcsendes időben ébredtünk másnap reggel félhatkor. Tíz perc múlva már fényképezőgéppel és távcsővel rohantunk. a tópartra, hogy a csodás reggelt megörökítsük. Ekkor készültek a csúcsról valamelyest sikerült felvételek. A függővasúton az út 11 percig tartott. Odafenn olyan fenséges látványban volt részünk, amelyet hűen visszaadni meghaladná képességeimet. Mint megannyi tűhegy, meredeztek a hosszú hegyhát csúcsai a felkelő nap sugaraitól bearanyozva. sok-sok tengerszem, hegyipatak és nagyobb tó csillogó vizében verődött vissza a fény. A hegyek lábait még felhők takarták. A szél fékezhetetlenüi tombolt a csúcson, mi hangosan, szinte egymást túlkiabálva mutogattunk, álmélkod- twnk. A hajnali szél azután végre eloszlatta a felhőket, s megnézhettük, mi van körülöttünk: északra Lengyelország, nyugatra a Gerlachfalvi-csúcs 2663 méter magas csúcsa, dél felé az Alacsony Tátra vonulatával bezárt gyönyörű poprádi völgy, amely mint egy hatalmas zöld szőnyeg, terül el, rajta hímzésként az aprónak tűnő városkák, községek, falvak és kisebb települések, keletről pedig az éltető, a párás levegőtől szinte bíborban fürdő, megtört sugarait nyalábokba szóró nap! Nehéz volt betelni a képpel. Mire felocsúdtunk az ámulatból, a géphez kaptam, hogy megörökítsem ezt a rengeteg szépséget, de már hiába: közben beborult. Fájó szívvel kísérleteztem, ám hasztalan, mert mint utólag kiderült, csak filmpazarlás lett az eredmény . , Fél kilenckor indultunk le a szállótól, hogy gyalogsétát tegyünk Ótátrafüredig, s onnan, ha időnk megengedi, villamossal ellátogassunk a Csorba-tóig. Lefelé ereszkedve a törpefenyők világából, sudár, óriási lucfenyők rengetegébe értünk. A Tarpataki-vízesésnél ámulva figyeltük a 40—50 méter magasból alázuhanó viz habzó áradatát. Fölötte a hídon átkelve, kiadós zuhanyt kaptunk a sziklákon szétporló és szerte fröccsenő vízből. Utunk alatt megkerültük a Lomniczi-csú- csot, s mégegyszer visszapillantva rá. mint kedves, régi ismerőstől búcsúztunk tőle. Közel jártunk a délhez, mikor visz- szaérkeztünk Ótátrafüredre. Sajnos, a Csorba-tóhoz tervezett 'kirándulásunkról le kellett mondanunk, mivel délután már elérkezett a hazaindulás ideje. Két napig jártuk csak a Magas Tátra fellegekie törő csúcsait, bájos völgyeit. Ám ez alatt a rövid idő alatt is annyira megszerettük ezt a vidéket, hogy szomorúan. fájó szívvel váltunk meg tőle. Útközben azután lassan megvigasztalódtunk, mert arra gondoltunk, hogy — hála a két nép mind szorosabb, testvéribb barátságának, erősödő kapcsolatainknak, az utazásokat megkönnyítő új rendeletnek — máskor is meglátogathatjuk a felejthetetlen Magas Tátrát. És nemcsak mi, hanem mások is. Nézzék is meg minél többen, akiknek módjuk van rá! Csodálatos élmény egu tátrai kirándulás. Amit ott lát az ember, annak leírásához gyenge a toll, legfeljebb valami ízelítőt adhat belőle a szemtanú Csupán ezt próbáltam men én is. Vágó Attila Képünkön a 2634 méter magas Lcmni- czi-csűcs látható. A tetején fekvő épület a hegyi függővasút végállomása. 1956. július 18. ntaEa&ttnsoBBaHi Költöztetés — másfél évig (De még mindig nincs vége) \i ügy talán kissé bonyolult lesz, de nem csoda, hiszen már közel másfél éve kezdődött egy napfényes, kora tavaszi napon. A Balassagyarmati Fémtömegcikkipari és Bútorgyártó Vállalatnál nem ez volt az első tűzrendészeti ellenőrzés, de ezen a napon mégis úgy döntött a Belügyminisztérium Tűzrendészeti Parancsnoksága, hogy az üzem tűzveszélyes a jelenlegi helyen és 1955. június 30-ig a város szélére kell telepíteni. E néhánysoros utasítással kezdődött meg yalójában az >,ügy“. Üj üzem építésének beruházási költségeit a Könnyűipari Minisztérium egyszerűen megtagadta, s a megyei és városi illetékes szervek útilapút kötve a talpukra, egy olyan épületet kezdtek keresni, amely megfelel a követelményeknek. Néhány nap múlva rábukkantak egy hatalmas teleppel határolt épületcsoportra, amely minden szempontból megfelelt volna a kilakolta- tottaknak. A telep és a ház azonban a Földművelésügyi Minisztérium tulajdonát képezte, amit se szépszóval, se fenyegetéssel nem adott át a rászorult vállalatnak. Indokot sem mondott, igaz, nem is tudott, mert ő a mezőgazdasági gépalkatrész lerakatot — ami különben alig egy részét foglalta el a hatalmas területnek — minden veszély nélkül átköltöztethette volna a város szívébe, a fatömegcikkipari vállalat helyére. Mivel a Köny- nyűipari Minisztérium nem volt elég erős ahhoz, hogy megbirkózzék vetélytársával, a keresgélés tovább folytatódott. Az idő már nyárba hajolt és a Belügyminisztérium Tűzrendészeti Parancsnoksága újabb határidőt szabott: „1956. június 30-ig hozzájárulok az üzemeltetéshez a jelenlegi helyen;;; Az újabb határidő meghosszabbítását a Belügyminisztérium a jövőben nem engedélyezi, így a kitelepítéshez szükséges előkészületeket már most meg kell kezdeni“ — írta Fodor József őrnagy a megyei tanács ipari osztályának, ahol ez az értesítés újabb tanácskozásokat eredményezett; — Telepítsük át a Fémtömegcikket a Vegyesipari Vállalat jelenlegi helyére, s mivel ott szép nagy telep van az épületekhez, építsünk még hozzá — javasolta egy borongós őszi délutánon Balázs Károly elvtárs, az ipari osztály műszaki vezetője; — Úgysem boldogulunk a szerteágazó, 16 szakmát egyesítő vállalattal. A létszám felét osszuk fel a tatarozó- és a fatömegcikk vállalatok között, a maradék pedig elfér a Rákóczi út 60—64. és 66-os számú házaiban, ahol a vegyesipari vállalat kisebb részlegei voltak eddig is — mondta Tóth György főkönyvelő elvtárs. — Igen ám, csakhogy a 64-es számú épület magánház — vetett ellent a revizor, Végh Bertalan elvtárs. — Sajátítsuk ki! — zúgta rá a kórus. Ez a délután így eredményes volt, de a megyei VKG osztály, csakhogy megrontsa az örömet, gáncsoskodni kezdett, hogy úgy, meg úgy, hátha valamikor a teleksoron át utcát nyitnak. Oda nem lehet építeni. A megyei tűzoltók a tűzbiztonságot kifogásolták és a közegészségügyi felügyelővel közösen megállapították, hogy erre a helyre csak úgy települhet a vállalat, ha 8 méter magas fallal veszi körül magát. Ez újabb levelezést eredményezett a Belügyminisztérium Tűzrendészeti Parancsnokságival. Fodor őrnagy áthúzva a megyeiek aggályoskodását, három napon belül engedélyezte az új helyet. Ekkorra azonban már nemcsak a tavalyi, de az idei hó is olvadozni kezdeti. Február 13-át mutatott a naptár. A megyei tanács ipari osztálya, mitsem adva a gáncsos- kodásokra, szerencsére még a tél folyamán elkészítette a telekre építendő épületek terveit, s még februárban kiadta a munkát, ami — talán említeni sem kell — anyaghiány és hasonlók miatt jó ideig szünetelt. A legnagyobb baj azonban csak ekkor kezdődött, a balassagyarmati városi tanács igazgatási osztálya megkezdte a Rákóczi út 64. számú ház kisajátítását, de másfél hónap múlva rájött, hogy kisajátítási határozatot csak a megyei tanács igazgatási osztálya hozhat. Ezt tudatta is a városi tanács a megyei tanáccsal egy 1956. március 14-én kelt levélben, amely három nap híján egy hónapig volt úton, illetve csak április 11-én érkezett meg rendeltetési helyére. Az ipar: osztály későbbi értesülései szerint a balassagyarmatiak megírták ugyan a levelet a jelölt időben, csak éppen elfelejtették postára tenni.:; E hosszadalmas út után a megyei tanács igazgatási osztálya, hogy még jobban bonyolítsa az ügyet, április 14-re egy értekezletet hívott ös6zs. A végleges határozatot azonban az értekezletek sorozata sem hozta meg, ugyanis az igazgatási osztály gépíx-ó hi;'- nyában nem tudta értesíteni az illetékeseket. Végül május utolsó napján a megyei tanács ipari osztálya elkérte a határozat kéziratát és az egyik munkatársával gépeltette le. A postázás azonban újabb 12 napot igényelt. \l idő röpült, s az a nap is eljött, amelyet a Belügyminisztérium Tűzrendészeti Parancsnoksága, mint legutolsó határidőt jelölt meg a fatömegcikkipari vállalatnak. Most meg Csábi Alajos, a Rákóczi út 64. sz. ház lakója és Kamarás József, a csereingatlan lakója gördített akadályt az ügy lezárása elé. Egyik sem akarta a fatömegcikkipari vállalat által rendbehozott lakást elfogadni. A városi tanács pedig nem élt a Könnyűipari Minisztérium által kiadott 2 252/1953/IX. 23. számú rendelet 148. pontjának jogával, amely előírja, hogyan járhat el ilyen esetekben. Az ügy tehát jelenleg áll. A fatömegcikkipari vállalat legnagyobb részben még a régi helyén dolgozik, csak két részleg, meg az irodák költöztek át az új helyre. Az épület többi részében ugyanis összezsú- foltan a vegyesipari vállalat várja sorsát. Napjában többször is lehet látni a Rákóczi úton, hogy 2—3 ember kézikocsival húzza ide-oda a bútorokat, hogy miután az egyjk részleg elvégezte a maga munkafolyamatát, a másik részleghez vigye a bútort, további megmunkálás véget. Bár előreláthatólag már ez sem tart sokáig, mert a Belügyminisztérium Tűzrendészeti Parancsnokságának legutóbbi utasítása alapján az is meglehet, hogy a Fatömegcikkipari és Bútorgyártó Vállalat bezárja kapuit. (Hála tanácsaink bürokratikus ügyintézésének!) De vajon mi lesz akkor az ott dolgozó 50 munkás családjával? Igaz, ez érdekli a legkevesebbet a bürokratákat. Wimmer Valéria 16 ország 400 rádióamatőrlével tart kapcsolatot a Zagyvapálfalvi Üveggyár rádióklubja A múlt év derékén a Magyar Önlzéntes Honvédelmi Szövetség keretében rádiamatőr klub alakult a Zagyvapálfalvi Üveggyárban. A nyolc alapító taggal létesült klubban jelenleg tizenöt rádióamatőr dolgozik. Most építik 50 wattos adójúkat, a 10 wattosat pedig úgy építették át, hogy teleppel is használható legyen. A klub több mint egyéves működése alatt 16 ország 400 rádióamatőrével teremtett kapcsolatot. A szomszédos Csehszlovákia fiataljaival annyira összebarátkoztak a zagyvapálfalvi amatőrök a rádió hullámain keresztül, hogy aztík kéthetes ki- rádióamatőrével teremtett kapcsolatot. A szomszédos Csehszlo- vapálfalvi fiatalok meghívással válaszolták és most, amikor az augusztus elején sorrakerülő kéthetes csehszlovákiai kirándulás előtt állnak, egyúttal már készülnek vendégeik fogadására is.
