Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-18 / 57. szám

1956. július 18. SZABAD KOBRÁD Eíúfjftóteit kaptak Az elmúlt tavaszi hónapok­ban, s most, az aratás idején, nemcsak a várható termésről, R gabonabetakarításról, a be­adásról esik szó falvainkban, hanem olyan valamiről is, amely egy új, nagy korsza­kot nyitott meg: ez pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa alapján általában a pa­rasztpolitikánkban, különösen pedig a középparasztok irá­nyában elkövetett hibák kija­vítása. Azoknak visszafogadása a dolgozó emberek nagy tábo­rába, akik az elkövetett túlka­pások, erőszakosságok követ­keztében abban az időben jog­talanul rákerültek a „kulák- listára“, vagy a kulákkal azo­nos elbánásban részesültek. A hiba, amelyet elkövettünk, nem csekély. Hogy kijavítsuk, bátran szembenézünk saját munkánk fogyatékosságaival, ez pedig erőnket, komolyságunkat mutatja, *— melynek biztosítéka az, hogy az ügy jó kezekben, a kommunisták kezében van. ★ A napokhan a pataki községi tanácsházán beszélgetünk az ígazságtevésnek erről az igen nehéz, bonyolult, és végső so­ron minden becsületes ember egyetértésével, támogatásával találkozó munkájáról. A kom­munisták kezdeményezése, ala­pos meggondolás, a falu véle­ményére való támaszkodás, bá. tor kiállás, s hosszú nem egy­szer éjszakákba nyúló felelős­ségteljes viták — így lehetne jellemezni a mostani közéletet a községben. S még úgy, hogy a megoldatlan, nyitott kérdé­sek sora foglalkoztatja a veze­tőket, meg a falu lakosait, amelyek egy részét okos. közös elgondolásuk alapján megolda-,' mák, de amelyek egy másik ré­szének megoldásához a felsőbb szervek messzemenő támogatá­sa is szükséges. Érdemes a me­gye közvéleménye elé tárni okulásképpen, hogyan dolgoz­tak eddig a pataki elvtársak, s amennyire lehetséges, választ adni kérdéseikre, amelyekben a megye sok másik községéből elhangzott kérdés is összesűrű­södött. Talán mindenekelőtt arról a dicséretes bátorságról, kezde­ményezőkészségről kell beszél­ni, amellyel hozzányúltak az ügyhöz. Már a május végén tartott tanácsülésen — köz- megelégedésre — öt közép­parasztnak a „kuláklistáról” való lekerülését jelentették be. Az eddig elvezető út nem volt könnyű. Nem, már pedig azért, mert nem az egyes emberek elbírálása a legnehezebb fel­adat, hanem mindenekelőtt a falu vezetőinek, kommunistái­nak — hogy úgy mondjuk — saját eddigi munkájuk, maga­tartásuk önkritikus felülvizs­gálása, a meggyőződés és meg­győzés arról, hogy így kell el­járnunk. illetve csak így jár­hatunk el helyesen, az élet kö­vetelményeinek, a lenini taní­tások szellemének megfele­lően; Csak amikor mindez megtörtént — kerülhetett sor arra, hogy öt pataki közép­paraszt: Mák László, Holla Sándor, Busái Imre, Kovács József. Berta Kálmán ügyét megvitassák és érdemlegesen döntsenek. Talán nem is a he­lyi adatok mondanak többet, hanem inkább azok az elvek, amelyeket figyelembe vettek minden egyes ember esetében. Személy szerint, egyenként tették mérlegre a társadalomhoz való maga­tartásukat, családi életkörül­ményeiket, a felszabadulás előtti magatartásukat, azt, hogy és mennyit örököltek, tartottak-e cselédet, kizsákmá­nyolok voltak-e. mi a falu pa­rasztjainak véleménye most róluk. A XX. kongresszus úgy ha­tott az emberek öntudatára, a közösség ügye iránti felelős­ségérzetére, mint termékeny májusi eső a vetésre. Viták, tnegigondolt felszólalások, de lúlzó vélemények kibonta­kozásának is időszaka ez. S hogyan nőtt nagyobbá, fel­nőttebbé a falvak népe az a középparasztok ügyének el­döntésénél is napról napra iga­zolódik — s bizonyítást nyer, hogy ennek az igazságtevő el­járásnak is milyen hatása van a demokratikus közélet kiala­kításában. S éppen mert így van. nagy a jelentősége, hogy minél több dolgozót bevonjunk e kérdés eldöntésébe. Abban, hogy ki kerül ki a kulákok közül, s ki marad — a község kommunistáinak, dolgozóinak véleménye legyen az alapvető! De mi legyen akkor, ha a já­rási szervek és a falu vélemé­nye nem azonos? — hangzik el a jogos kérdés. Nyiltan meg kell mondani, ha a járási elv­társak véleményüknek —meg­győzés útján — nem tudnak érvényt szerezni, akkor azt az esetek nagy többségében a faluban látják helyesen. De ha még sem látják helyesen? —• vetik ellene a járásiak. Vé­leményünk szerint a meggyő­zésen túl, akkor sincs helye másfajta eljárásnak, s teljesen bizonyos, hogy abban a kevés­számú helytelen döntésben is előbb vagy utóbb megtalálják a faluban a helyes utat. Hadd álljon itt példának, hogy Pa­takon Mák József urbánról, maguk a 10—15 holdas közép­parasztok mondták el: két, ál­landó cselédet is tartott, az egyiket meg is pofozta, mások munkájából élt mindig, kizsák­mányoló, tehát az ilyen em­bernek továbbra is a kulákok között a helye. Igaz viszont, hogy helytelen hangok és el­járások is lábrakapnak. Elő­fordult másutt, hogy valakit azért akartak továbbra is a kulákok közé számítani, mert a korábbi és részünkről elkö­vetett túlkapások miatt — úgy mond — népi demokráciael­lenes kijelentéseket tett. Nyil­vánvaló, hogy az ilyen helye­ken a falusi vezetők nem mér­legelik sokoldalúan a helyze­tet és önkritika helyett az ak­kori viszonyokból adódó ténye­ket egyoldalúan állítják be. Más esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a rokoni-sógo- ri kapcsolatok alapján egye­sek olyanok mellett is kiáll­nak, akiről nyilvánvaló, hogy kulák. Meg kell mondanunk, hogy ennek veszélye eléggé elharapódzott, s ennek alapján falvainkban most a jobboldali elhajlás a főveszély. Az ilyen jobboldali jelenségek nemhogy elősegítenék az ügy megoldá­sát, hanem komoly károkat okoznak. A falu kommunistái­nak látniok kell, hogy a ku- lálcság nem szűnik meg, hogy az osztályharcban továbbra is a legnagyobb éberséggel hatá­rozottsággal kell helytállnunk. Lenin elvtárs „Az agrárkér­désre vonatkozó tézisek első vázlata" című munkájában vi­lágosan és közérthetően leszö­gezi: „Nagy parasztságnak (.Grossbauem') tekintendők a kapitalista vállakozók a föld­művelésben, akik rendszerint több bérmunkással gazdálkod­nak és akiket a parasztsággal csak az alacsony kultúrszínvo- nal, az életmód és saját gazda- ságukban végzett személyes fi­zikai munka köt össze... amely egyenes és elszánt ellen­sége a forradalmi proletariá­tusnak. A kommunista pártok egész falusi munkájában a leg­nagyobb figyelmet az e réteg elleni harcra, a falusi lakosság dolgozó és kizsákmányolt több­ségének a kizsákmányolok esz­mei és politikai befolyása alól való felszabadításra stb. kell fordítani.” Nyilvánvaló, hogy a középparasztság egy részé­vel szemben elkövetett hibák kijavítása érzékenyen érinti a falu kizsákmányoló elemeit, mert ez az eljárás tovább szé­lesíti államunk tömegbázisát a falun, a pártba és az államba vetett bizalmat erősíti. Vilá­gosan le kell szögeznünk: a kulákok közé sorolt középpa­rasztok becsületének helyreál­lítása a mi ügyünk! Nem en­gedhetjük meg, hogy a kulák vagy bárki más, akár rémhí­rek terjesztésével, akár a ro­konsága útján szerzett befo­lyásával zavarja ezt a munkát. Türelmes szóval, a tények alapján kell rávezetnünk a doL gozókat, hogy a hibák kijavítá­sa éppen a kulákság politikai befolyásának csökkentésével kell, hogy járjon, s nem jelenthet semmiféle jobboldali engedményt a falusi kizsákmányolok ré­szére. Sok kárt okozhat és csak a kulákság malmára hajthatja a vizet azonban az is, ha egyes elvtársak nem elég következe­tesek a hibák felszámolásában és csak immel-ámmal, mint ahogy mondják „tekintélyük megóvása” érdekében formáli­san végzik ezt a munkát. Két­ségtelen, nem könnyű bevalla­ni, ha valaki hibázik. A tények azonban mégis azt mutatják, ha falusi elvtársaink közös erő­vel, bátran állanak e kérdés­hez, éppen akkor nő meg te­kintélyük, befolyásuk. Ezzel függ össze, hogy nem elég csak a gyűléseken ünnepélye­sen kijelenteni: ennyi és env- nyi középparaszt visszakerült a falu becsületes dolgozói kö­zé. Ettől tovább kell menni! Ezek az emberek nem felejtik el egyik napról a másikra azt a számukra nehéz időszakot, amikor a kuiákbélveget sütöt­tük rájuk, az ezzel járó vala­mennyi politikai és gazdasági megkülönböztetéssel együtt. Különösen pedig nem azok, akik abban az időszakban, minden nehézség ellenére igye­keztek becsületességüket bizo­nyítani. Segíteni, támogatni kell őket, hogy minél előbb megtalálják helyüket köztünk. Nem lehet eléggé elítélni, hogy egyes járási elvtársak valóság­gal hátborzongással gondol­nak az ilyen középparasztok­kal való találkozásra. Nem szé­gyenük megmondani, hogy mi, megyei szervek is részesek va­gyunk a marxi-lenini falusi politika eltorzításában. De jog­gal elvárjuk, hogy járási elvtársaink is az első sorban legyenek, amikor önkritikusan a falu né­pe elé kell állnunk, ne pedig a feladatot albérletbe kiadva há­tulról szemléljük az eseménye­ket. Patakon is például jobban haladna a munka, ha a balas­sagyarmati járási pártbizottság és elsősorban Veszelka elv­társ, ott lennének a helyszí­nen, amikor egy-egy kényes kérdésben dönteni kell. Kor­mányunk intézkedett a begyűj­tési hátralékok ügyében, s bi­zonyos, hogy a többi, még nyi­tott kérdésben is születnek megfelelő határozatok. Ugyan­akkor egy sor probléma meg­oldása a helyi, községi vezetők­re vár. Ezek magyarázásában és megoldásában a járási elv­társak személyes jelenléte nél­külözhetetlen! A lenini parasztpolitika he­lyes alkalmazása a falusi la­kosság túlnyomó többségének egyetértésével találkozik. Meg­növelte a középparasztok biz­tonságérzetét, a termelőszövet­kezetek számára olyan lehető­ségeket tárt fel, hogy a gaz­dálkodáshoz jól értő középpa­rasztokkal erősödhetnek. Ez­zel párhuzamosan azonban itt- ott felvetődnek olyan aggodal­mak, hogy nem jelenti-e ez a szegényparasztság háttérbe szorítását. Ha helyesen hajtják végre, semmi esetre sem. A kulákok közé sorolt középpa­rasztok ügyének rendezése a szegényparasztság szövetsége­seinek táborát erősíti, ha pedig belépnek a szövetkezetbe — s erről egyre többet és többen beszélnek — akkor ez csak magasabb színvonalú gazdál­kodást, több jövedelmet ered­ményezhet. Ez pedig minden tsz-tag legszemélyesebb érde­ke! A középparasztok ügyének rendezése a járási és községi vezetők nagy vizsgája. Politi­kai képzettségüket. emberi magatartásukat, hibáik beis­merésével komolyságukat mu­tatja meg. Minden remény megvan ahhoz, hogy sok más nehéz feladathoz hasonlóan ezt is eredményesen megoldják. A határozott, alapos, körültekin­tő döntésnek nagy jelentősége van itt. az elhamarkodott íté­let pedig annál többet árthat. Ennek tudatában végezzék munkájukat falusi elvtársaink, a falu dolgozó népének és sa­ját lelkiismeretüknek megelé­gedésére, Egyszerűsítsük a gépállomás! ügyvitelt A Minisztertanács a közel­múltban határozatot hozott az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről, az ügyviteli munka megjavításáról és ész- szerűsítéséről. Ez a határozat gazdasági életünket közelről érinti, ezen belül pedig köz­vetlenül a számviteli munkák területét. A számviteli és adatszol­gáltatási munka igen szer­teágazó, sokrétű, nagy te­rületet ölel fel, de a gyűj­tött és szolgáltatott adatok mennyisége jóval nagyobb, mint amennyire szükség lenne, annak ellenére, hogy e téren már lényeges csökkentések és módosítások történtek. Az egyszerűsítés, az ügyvi­teli munka csökkentésére irá­nyuló megmozdulás nagy ará­nyokat öltött az egész ország­ban, amint ezt nap nap után az újságcikkek is bizonyítják. Nem egészen érthető, horv eb­ben a nagy akcióban miért nem kapcsolódtak bele a meg­kívánt aktivitással gépállomá­saink, s tovább megyek, gép­állomási főkönyvelőink, akik közvetlenül érzik a munkák sokszor érthetetlenül szétapró­zottságát, a kívánalmak túl­zottságát, s éppen ők telhettek volna és tehetnének javaslato­kat ezek egyszerűsítésére. Ma még a gépállomásokon igen sok az adatgyűjtés. A statisztikában túlzottan elap­rózva gyűjtjük az adatokat, igaz, hogy a tervek bontásának megfelelően, de ez megkívánja a termelési tervek egyszerűsí­tését is. A munkaelszámolási lapok egyszerűsítése is jó len­ne. Az anyagkönyvelés rend­kívüli nagy forgalma mel­lett alig tudnak eleget ten­ni a tételek könyvelésé­nek. de sehonnan nem jött javaslat arra, hogy a könyvelési csak mennyi­ségben, havonkénti egysze­ri forintosítással végez­zük. A bérezési utasítás rendkívül bonyolult úgy, hogy még a tisztán értelmezhető pontjai­nak végrehajtása is nehézkes, nem beszélve azon részeiről, amelyek többféleképpen értel­mezhetők. Az erdőkürti gép­állomás dolgozóinak a nö­vénytermelési tervteljesíté­sért járó prémiumát a gépállo­más bérszámfejtője (íőmező- gazdásza és üzemgazdásza), több mint egy hét alatt szám­fejtette. A megyei igazgatósá­gon ennek felülvizsgálata to­vábbi egy napot vett igénybe. A pénzgazdálkodás, a bér­alap-elszámolás, hozzáte­hetjük, a könyvelés me­revsége és nehézsége a gépállomás! főkönyvelők idejét annyira leköti hogy tényleges főkönyvelői te­endőiknek elvégzésére, elemzésre, belső vizsgála­tokra, érdemi intézke­désekre és alapos, ered­ményes tájékoztatásra nem futja idejükből. Kétségtelen, hogy a Föld­művelésügyi Minisztérium a közelmúltban több intézke­dést is tett a munkák egysze­rűsítése érdekében. Ez azon­ban nem elegendő. A végre­hajtás területén lehet azt leg­jobban felmérni, hogy milyen mértékben kell ezt a munkát tovább folytatni. Ehhez pedig a végrehajtó szervek dolgo­zóinak legaktívabb közremű­ködése, javaslat tétele szüksé­ges, egyrészt saját, másrészt az egész népgazdaság érdekében. El kell végre érnünk azt, hogy maga a gépállomási számvitel a gépállomási adatszolgáltatás' is olyan legyen, hogy abból a magasabb számviteli képzett­séggel nem rendelkező veze­tők igazgatók ós műszaki ve­zetők is, tisztán, lássák a gép­állomás tevékenységét, hely­zetét és éppen ezért megfelelő eszköz lehessen a vezetésben. Nem szabad azonban a má­sik végletbe sem esni. Súlyos hibát követne el, aki mindebből arra a kö­vetkeztetésre jutna, hogy a számvitel elvesztette je­lentőségét, súlyát, szerepét. Erről szó sincs. Nem túlzók, ha azt mondom és állítom, hogy éppen a józan ésszerűsí­tés, a szükséges módosítások, egyszerűsítések végrehajtása révén jut el oda a számvitel, hogy betöltse igazi szerepét és feladatát, hogy a gazdasági ve­zetés, a szocialista tulajdon vé­delme és a többtermelés, a szocialista gazdálkodás eszköze legyen. Antalfy István, gépáll, igazg. főkönyv, A nógrádi gazdákon a sor... sok eső után most hir­telen nagy meleg kö­szöntött ránk. Oly forrók ezek a júliusi delek, hogy valóság­gal remeg a levegő, zizeg az aranysárga kalász. Mozgal­mas, szép most a nógrádi ha­tár. Csupa szín és tele van emberékkel. Aratnak. Az őszi múlt hét elején aztán Mohács Aladár büszkén számolt be a végrehajtó bi­zottság tagjainak, hagy min­denféle cikkféleségből túltel­jesítették féléves tervüket a nógrádi gazdáik. Nem csak az első negyedévben, de most is prémium lesz Mohács Aladár Járási mezőgazdasági | kiállítást rendeznek | Szécsényben | Augusztus 4-én és 5-én rendezik meg Szécsényben a járási mezőgazdasági kiállítást, ahol ismertetik a mezőgazdaság legújabb vívmányait, a legjobb agro- és zoeiechnikai módszere­ket. A kiállításon részt vesznek a járás termelő- szövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai, a Szé- M csényl Tangazdaság, a gépállomás, és az erdő- gazdaság, valamint a Mc- horai Növényvédő Állo­más. A mezőgazdasági ki­állítást a kereskedelem árubőséggel egészíti ki. A helybeli földmű vessző vet­kezet gépszak üzlete a me­zőgazdasági kisgépeket és a háztartási gépeket mu­tatja be és ismertetik azok előnyeit. A kiállításon bemutat iák a Járás termelőszövetkeze­teinek a növénytermelés, ben elért kiváló termés­eredményeit, az egyes tsz- tagok jövedelmét. Az egyé­nileg dolgozó parasztok közül azok vesznek részt, akik mind a növényterme­lésben, mind az állatte­nyésztésben kiváló ered­ményeket értek el. A Szé- csényi Tangazdaság a szarvarmarhatenyésztés- ben elért eredményeit, va­lamint a dán vörös tenyész­tésből származó utódokat mutatja be a kiállításon. A tangazdaság állatainak többsége nagv termelésű, amelyek az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon Is résztvesznek. A gépállo­más az új géptípusokat fő­képpen a több munkafo­lyamatot végző univerzál traktorokat mutatja be. Az erdőgazdaság pádig az er­dőgazdálkodás helyzetéről, a gépesítésről, fásításról mutat be részleteket. A járási kiállításon szemléltető grafikonokon és fényképeken mutatják 7? be a járás állattenyészté- X seben, növénytermelésében 4* elért eredményeit. A kép- fi kiállítást a Balassagyarma- Q ti Palóc Múzeum segítségé- ?> ve| a II. Rákóczi Ferenc Járási Művelődési Ott­honban rendezik meg. A kiállítás időtartama alatt bemutatókat rendez­nek, így oéldául állategész­ségügyből, növényvéde­lemből, a tangazdaságban és. a gépállomáson lévő univerzális gépek munka- folyamatairól rendeznek bemutatót. Mindkét napon mezőgazda sági témájú 5 sz?kfilmet vetítenek. Ezen­kívül a napi programot kultur és sportrendezvé­nyek egészítik ki. árpával végeztek. A rozsot és a búzát vágják. Távolabb cséplőgép zúg. A Béke Tsz már 10-én befejezte a csép- lést. Most már az egyéni gaz­dákon a sor. Molnár József, aki a 332. szám alatt lakik, ahogy elcsépelt, azonnal be is adta a gabonát. Ö volt az első a községben. De ez csak a kez­det. A munlták zöme még hát­ra van, A hús- és tojásbeadással már rendben lennének, hi­szen ezen igyékezett, az egész féléven át, Mohács Aladár, a begyűjtési megbízott. Zsebé­ből most is összehajtogatott papírlap kerül elő, rajta a be­adásra kötelezett gazdák név­sora. Ezzel vette reggelem ként nyakába a falut, s ahol netalán lemaradás mutatko­zott, azonnal szólt: — János bácsi — vagy ahogy éppen hívták a gazdát —, nem jó lesz ez így. — De a legtöbbel nem is volt különösebb baj. Rezsnáík János, Molnár János, Molnár András, és rajtuk kí­vül még igen sok gazda, az elsők között teljesítették be­adási kötelezettségüket. Per­sze, nem ment minden ilyen egyszerűen. Mohács .Hadár­nak volt egy pár nehezebb esete is. Molnár Márton pél­dául 126 kg sertéssel és i ágó- marhával tartozott. Legalább háromszor kereste fel őt, míg végre sikerült megértetnie vele, hogy mal<acsságából sa­ját magának okozza a legna­gyobb kárt: — Nézze, magánaik lesz rosszabb, ha halogatja, mert legalább 15 kg-rnal többet kell beadni, ha elszámoltatjuk... — De ez már a végső eset­ben történt, mert ami jár az államnak, az jár. Nem is na­gyon ellenkezett ezúttal már Molnár sem. Az elmúlt hónap­ban beadta a sertést és a marhát is. fáradozásának jutalma. Tudja ő azt is, hogy a tiszta lap még nem minden. Ez, a nagy be­gyűjtés teszi csak igazán pró­bára az ember munkabírását, no, meg a türelmét. Erről be­széltek az éjszakába nyúló VB ülésen is. Annyit leszögeztek, hogy az idén szintén ,o cséplő­géptől teljesítik gabonabeadá­si kötelezettségüket a nógrádi termelők, mint az elmúlt esz­tendőben. De hányszor kell még addig végigszaladnia a fa­lut Mohács Aladárnak, amíg a gabona a cséplőgéptől eljut a begyűjtőhelyre. Mert adódik már munka most is elég. Itt van például a kenyérgabona értékesítési szerződésének a megkötése, melyeknek még a csépiéi megkezdése előtt meg kell történnie. Beszélt ő már arról a gazdáknak, hány a bú­záért 210, a rozsért pedig 220 forintot fizet az állam, azonkí­vül azt is ismertette, hogy a kenyérgabona minden mázsá­ja után 20 kg korpajuttatás jár 50 forintos mázsánkénti áron. Ezen felül pedig az át­adott kenyérgabona után ár­engedménnyel műtrágyajutta­tást, vagy mélyszántást igé­nyelhetnek. De hát a gazdák előtt ott a nagy kérdés: ho­gyan kössünk mi szerződést gabonánkra, ha még egyelőre azt sem tudjuk, mennyi te­rem? Mohács Aladár már kész is válaszolni az aggályokra: a szerződésben a kenyérgabona mennyiségét nem mázsával, hanem százalékban kell meg­jelölni, s így nem lesz aztán semmi probléma. ^^ire e cikkünk megjele­nik, a nógrádi gazdák már gazdagyűlésen vitatták meg mindezeket a kérdése­ket, világos, értelmes választ kaptak kétkedéseikre, aggá­lyaikra. Most aztán már raj­tuk a sor. Mert ne feledjék el, vizsga lesz ez a begyűjtés; a becsület és az államhoz való hűség vizsgája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom