Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-20 / 49. szám

9 SZABAD AOr.R:ÍD 1956. június 20. A leszerelés kérdésének új felvetése TV' A. Bulganyin, a Szovjet- ^ * unió Minisztertanácsá­nak elnöke a leszerelés kérdé­sében üzenettel fordult az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olasz­ország, Kanada és Törökország kormányához,; Világszerte százmilliók vall­ják, hogy a leszerelés ma rend­kívül fontos és halaszthatatlan probléma. Az országok, elsősor­ban a nagyhatalmak, valamint a nagy államok kormányai nem mellőzíhetik a népek e követe­lését; A népeknek létérdeke, hogy megvalósuljon a fegyve­res erők és fegyverzetek csök­kentései A leszerelés problémájának megoldása haladéktalanul szűk. ségessé vált az utóbbi években, amikor megjelentek a tömeg- pusztító fegyverek, az atom- és Ihidrogénbomba: Ugyanakkor most vannak a legkedvezőbb feltételek e probléma megoldá­sához, annak eredményeként, hogy jelentősen enyhült a nem. zetközi feszültség. Ebben a helyzetben a fegyverkezési haj­sza fenntartását és folytatását semmivel sem lehet indokolni. Haladék nélkül intézkedéseket kell tenni a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére. Gyakorlati lépésekre van szük­ség, halogatás nélkül, még ma, nem várva, amíg az ENSZ-ben létrejön a nemzetközi megegye, eés a leszerelésről; A szovjet kormány, mint ez N. A; Bulganyin üzeneteiből kitűnik, a leszerelés kérdésének új felvetését javasolja, a kér­dés olyan felvetését, amely vég­tére kivezethet a zsákutcából. A világközvélemény kellően értékelte azt a tényt, hogy a Szovjetunió valóban történelmi jelentőségű új kezdeményezést tett az utóbbi időben a leszere­lés kérdésében. A szovjet kor­mány példát mutatott vala­mennyi állammnak a leszerelés problémájának új felvetésére. A népek közti béke megszilár­dításának fennkölt céljai által vezéreltetve, május 14-i nyi­latkozatában közölte, hogy nem várva be, míg létrejön a meg­egyezés a leszerelésről, 1957. május 1-ig újabb 1 200 000 fő­vel csökkenti fegyveres erői létszámát, az 1955. évi 640 000 fős leszerelésen túlmenően. En­nek megfelelően csökkenti a szovjet fegyveres erők fegyver­zetét és felszerelését, valamint az állami költségvetés katonai kiadásait is. A szovjet kormány termé­szetszerűleg elvárja, hogy más államok kövessék békés kezde­ményezését s tegyenek gyakor­lati intézkedéseket fegyveres erőik és fegyverzetük csökken­tésére. Minden békeszerető nép osztja a szovjet népnek N. A. Bulganyin üzeneteiben kifeje­zésre juttatott ebbeli reményét. Ha mindegyik állam csökken­tené fegyverzeteit még. a nem­zetközi megegyezés létrejötte előtt, ez kétségkívül még egész­ségesebbé tenné a nemzetközi helyzetet és létrehozná a felté­teleket átfogó leszerelési prog­ram végrehajtásához. Termé­szetesnek tűnne, hogy valóban megtegye a megfelelő intézke­déseket egész sor olyan állam, amelynek képviselői már he- lyeslőleg nyilatkoztak a szovjet kormány fegyveres erői létszá­mának csökkentésére hozott határozatáról. Az, hogy egyes államok részt vesznek bizonyos egyezmények­ben és ebből kifolyólag meg­határozott, köztük katonai jel­legű kötelezettségeket vállal­tak, nem lehet akadálya annak, hogy az ilyen egyezményekben részvevő legnagyobb államok most gyakorlati lépéseket te­gyenek fegyveres erőik és fegy­verzetük csökkentésére. A világ valamennyi orszá­r%~ gának közvéleménye üd­vözli a Szovjetunió új, békés kezdeményezését. Kínában, az európai népi demokratikus or­szágokban és Jugoszláviában a sajtó az ázsiai országok széles társadalmi köreivel együtt alá­húzza a kezdeményezés jelentő­ségét. A nyugati országokban, mint a Times című angol lap beismeri. a szovjet kormány javaslatai „már mély gyökeret vert eszméket erősítenek meg .;.“ Ennek fényében igen gyengének tűnik egyes ameri­kai, nyugatnémet és más körök elutasító álláspontjai. Ezek a körök kézlegyintéssel szeretnék túltenni magukat a szovjet kéz. deményezésen s azt „propagan­dának“ (!) állítják be. Ezzel el­árulják magukról, hogy a fegy­verkezési hajsza folytatása az érdekük és félnek a békétől. A leszerelési probléma megoldása elől azonban senki sem térhet ki. A népek követelik a lesze­relési probléma megoldását. Ezt a kérdést meg kell oldani! Népeink javára, a béke és a szocializmus érdekében LÁTTUK... HALLOTTUK Levél egy főmérnöknek A jugoszláv sajtó a moszkvai tárgyalások menetét mérlegel­ve aláhúzza, hogy e tárgyalá­sok jelentősége messze túllépi a két ország egymás közti kap­csolatainak kereteit. A moszk­vai tárgyalások nagy kihatással lesznek a nemzetközi kapcsola­tok általános fejlődésére, első­sorban a szocialista oi-szágok közti kapcsolatok erősödésére a béke megszilárdítására. „Jugoszlávia és a Szovjetunió közeledése és együttműködése — írja a Radnik című lap — vitathatatlanul erősíteni fogja Jugoszlávia és a kelet-európai országok együttműködését Márpedig ez igen fontos az egyetemes béke és a szocializ­mus haladása szempontjából/ A jugoszláv lapok amerikai angliai, franciaországi stb. tu­dósítói nap mint nap közlik hogyan reagál a burzsoá sajtó a moszkvai tárgyalásokra Megállapítják, hogy egyes bur­zsoá szemleírók ezúttal sem foglalkoznak tárgyilagosan a szovjet—jugoszláv együttmű­ködéssel. A Borba élesen bí­rálja az amerikai sajtó egy ré­szét, amely abbeli állítólagos „aggodalmát" fejezi ki, hogy Jugoszlávia nem tudja majd megőrizni függetlenségét, ha fejleszti gazdasági és politikai együttműködését a Szovjet­unióval. Az efféle „aggodalom“ — jegyzi meg a Borba — el­árulja, hogy Washington kon­zervatív politikai körei nem képesek ennek a helyzetnek megfelelő pozitív programot kialakítani. A moszkvai tárgyalásokhoz nagy reményeket fűz minden­ki, aki a béke híve. Nagy Ferenc főmérnök Nógrád megyei Építőipari V. Salgótarján. Tisztelt Nagy Elvtárs! látja, én „tisztelt elvtárs”- nak szólítom, pedig vasárnapi cselekedete után sem a tisz­telt jelzőt, sem az „elvtárs" megszólítást nem érdemli meg. ön, hogy az olvasók is meg­tudják. vasárnap Bükkszéken, " a fürdőben megtagadta válla­lata FF 406-os rendszámú autójának átadását egy lábtö- _ réssel sérült bányász mentő­állomásra való szállítására. Még szerencse, hogy volt a helyszínen rendőr, az ő eré­lyes beavatkozása segített és ön — kénytelenségből — vé- gülis átadta a kocsit. Meg­jegyzem, hogy N. rendőrőrmes- tert ilyen beavatkozásra még soha nem kérték meg. De azt hiszem, hogy még más rendőr sem járt közben ilyen ügyben, amiből tulajdonképp nem lett volna szabad ügyet csinálni, hisz a jóérzésű emberek szó nélkül, emberbaráti kötelesség­ből szoktak segíteni bajbaju­tott társukon. De ön nem segí­tett, Ön embertelenül viselke­dett, és ha ügyet csinált, lás­sa a következményeit! Tudja-e, hogy a Budavári­brigád tagjai között, akik kö­zül való volt a szerencsétlenül járt bányász, nagy volt a fel­háborodás ön iránt, s ez gyor­san átragadt a többi fürdőven­dégre is? És ez a megvető fel­háborodás jogos volt, mert az az ember, akit Ön nem akart egy állami kocsiba beengedni, hogy Pétervásárára szállítsák (Pétervására Bükkszéktől 8 kilométer), az hasonló helyzet­ben szó nélkül, ha más mód nem lett volna, még a hátán KÜLPOLITIKAI HÍREK A jugoszláv közvélemény óriási érdeklődéssel kíséri Tito elvtárs és más jugoszláv veze­tők útját a Szovjetunióban. Or­szágszerte szétkapkodják a la­pokat ezekben a napokban. Az újságárusok körül, a kávé há­zakban, az utcákon az emberek egyre a moszkvai találkozásról beszélnek. Egyöntetű az a vé­lemény, hogy Tito elvtárs láto­gatása a Szovjetunióban még közelebb hozza egymáshoz a két testvérnépet, tovább erősíti majd barátságukat. A jugoszláv lapok kiemelik a moszkvai megbeszélések őszinte hangnemét, a kölcsönös megértés légkörét. Mint a Poli­tika írja, ez egyáltalán nem „szenzáció”, hanem annak az útnak a követése, melynek mérföldköveit a belgrádi nyi­latkozat tűzte ki. A teljes egyenjogúság elvein, a függetlenség és szuverenitás tiszteletbentartásán és a be nem avatkozáson alapuló szov­jet—jugoszláv együttműködés gazdasági és kulturális téren egyaránt sikeresen fejlődik; Fejlődőben van a két állam külpolitikai együttműködése, ami természetes, mert Jugo­szlávia, ugyanúgy, mint a Szov­jetunió, a béke fenntartására, a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére, a különböző társadalmi és politikai rend­szerű államok békés egymás mellett élésére törekszik. Ezért azonosak Jugoszlávia és a Szovjetunió nézetei az alapvető nemzetközi kérdésekben. „A Szovjetunió — írja a Po­litika —■, mint az egyik kiemel­kedő nemzetközi erő, sokszor beigazolta, hogy hajlandó olyan alapvető kérdések megoldásá­ra, amilyen a leszerelés, a né­met kérdés és sok más, az ENSZ-tagsággal járó kötele­zettségek adta probléma, így a gazdaságilag elmaradt orszá­gok segítése, az együttműködés az atomerő békés felhasználá­sában, a nemzetközi feszültség és a bizalmatlanság megszün­tetése, a széleskörű kereskedel­mi és kulturális kapcsolatok kifejlesztése stb.” Tények sora tanúsítja — állapítja meg a Privredni Preg- lad című lap —, hogy a szovjet —jugoszláv kapcsolatok helyes úton fejlődnek, s szilárd alapon nyugszanak. Németországban állomáso­zó szovjet csapataik vezérkari főnöke, Szigyelnyikov altá­bornagy, levelet intézett az Egyesült Államók, Anglia és Franciaország Nyugat-Nímet- országban állomásozó vezér­kari főnökeihez és kérte őket, vegyenek részt a Németor­szágban leszerelésre került egységek első részlege búcsúz­tatásán. Ugyancsalk meghív­ták a búcsúztatásra az angol szakszervezetek, a Munkás­párt, a Francia Szocialista Párt vezetőségét, az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország társadalmának más képviselőét. * URÁNIUM ÉRC-TOLVAJT tartóz­tattak le Csehszlovákiában. Josef Hruby, a Jachymovi bányák 36 éves alkalmazottja hónapokon át mintegy 60 kilogramm kiváló minőségű urániumércet lopott el munkahelyéről. Arra készült, hogy elszökik Csehszlovákiából, s az ellopott ércet eladja az ame­rikaiaknak. is a segélyhelyre szállította volna önt. S mit tett Ön? Ezt ugyan már tudjuk, de még va­lamit hozzá kell tennünk, mert ez ténybelileg fontos. Azt tette, hogy pontosan háromne­gyed órán át visszatartott egy súlyosan sérült, zokszó nélkül szenvedő embert attól, hogy a kórházba kerüljön. Az illető helyében Ön talán ordított és követelőzött volna. És látja, iít van a legnagyobb különb­ség az egyszerű munkások és az Önhöz hasonszőrű — sze­rencsére egyre kevesebb — ve­zetők között: ők csendesen és szerényen dolgoznak, s ha baj szakad rájuk, azt is szó nélkül tűrik. Ön pedig, aki napról napra beszél a dolgozókról való gondoskodásról, megta­gadja azt a legkisebb gondos­kodást is, amelyben részesít­hetné őket. Az Önhöz hasonló vezetők saját maguknak per­sze nyugodtan biztosítják a kellemes bükkszéki autókiraji- dulást. amely ezúttal az Önök hibájából rosszul végződött. Azt én most nem kutatom, hogy Ön és családja, szemte­len gépkocsivezetőjükkel a kormánykerék mellett milyen úton voltak Bükkszéken? Ha esetleg „fekete" úton lettek volna, ezért a rendőrségtől kapják meg a magukét. A se­gítség megtagadásáért méltán érdemelték ki nemcsak a je­lenlevők, hanem most már az olvasók megvetését is, akik so­káig emlegetni fogják, hogy Bükkszéken egyszer rendőrsé­gi beavatkozással tudtak csak kórházba szállítani egy súlyo­san sérült bányászt egy em­bertelen főmérnök miatt. Sok-sok felháborodott bükk­széki fürdővendég nevében: Kovács János Közleményt hoztak nyilvá­nosságra a Koreai NDK kor­mányküldöttségének romá­niai látogatásáról. A tár gr lá­sok során a két kormány kép­viselői állást foglaltak az or­szágaik közötti politikai, gaz­dasági és kulturális együtt- műlcödés továbbfejlesztése mellett és ezért elhatározták, hogy hosszúlejáratú kereske­delmi egyezményt, valamint tudományos és technikai együttműködési egyezményt kötnek. Dr. Gajzagú Aladárt Élményeim a Szovjetunióban v. A PRILIS 30-ÄN délelőtt egyenesen a Téli Palotához mentünk. A hatalmas Palota tár közepén már messziről felismertük a Sán- dor-emiékoszlopot. Vele szemben foglal helyet a Téli Palota és az Ermitage árkádos épülete; Az emlékoszlop mögötti félköralakú épület­ben székelt a vezérkar — most rendőrfőkapi­tányság — ahonnan 1917-ben rohamra indul­tak a forradalmárok; Ütünk az Ermitagébe vezetett, ahol közel négy órát időztünk. Bent a hatalmas tömeg fegyelmezetten várta a be­bocsátást. Színes volt a kép. Katonák —1 tábornoktól a matrózig — vasmunkások, épí­tők, bányászok egyenruhában, messziről érke­zett kolhozparasztok, hivatalnokok, iskolások és külföldiek kevert társasága. A legtöbb látogató kezében ott láttuk a több mint 100 oldalas múzeumi kalauzt, jegyzetpapírt, mert aki ebbe a múzeumba megy, annak mindenre szüksége van; Friss léptekkel mentünk fel a süppedő sző- nyegű lépcsőkön, de a sok látványtól, pompá­tól megrészegülve, elcsigázva jöttünk ki; Pedig nem is láttunk mindent; Több napra, hétre, talán hónapra lett volna szükség, amíg a kétmilliós gyűjtemény minden tárgyát 24 kilométeres gyaloglással megtekinthettük volna. Az Ermitage ugyanis a világ egyik leghatalmasabb és Szovjetunió legnagyobb és leggazdagabb kultúr- és művészettörténeti múzeuma. Az itt szerzett rendkívül sok be­nyomást, a látottakat és szépséget sem leírni, sem elmondani nem lehet, mert a felbecsül­hetetlen értéket, a világhírű művészek alko­tásait, a szemkápráztató pompát látni kell!.... A kiállított munkák sok ország és nép év­ezredes kulturális fejlődését mutatják be. Az Ermitage gyűjteményeit és kiállításait négy épületben helyezték el. Legrégibb közü­lük a barokstilben készült Téli Palota, amit 1754—1762 között Restrelli orosz építész készL tett. Az 1837-es tűzvész után a palotát Stassew és Brülow építészmesterek állították helyre, illetve építették újjá. Az Ermitage második épületét (Kis Ermi­tage) a Téli Palota elkészülése után rövid idő múlva emelték és a XIX. század közepén újjáépítették, miközben a Pavilontermet Stakenschneider műépítész korának stílusára formálta. Ez a terem fehér márványból ké­szült gazdag aranyozással, padlózata római mitológiai alakokat ábrázoló mozaik. Meg­kapok a firenzei mesterek gyöngyházból és 2—3 mm hosszú kövekből készített mozaik asztalai. A legnagyobb látványosság, a „Páva. óra”, ami a Patyomkin-palotából került a múzeumba. Egy aranyból készített páva forog, a mellette lévő aranykakas óránként kukoré­kol és az aranyozott bagoly minden órában lábával dobog. Maga az óra egy arany gom­bában van elrejtve, mely mellett több apró gomba és virág, időnként meg-megmozdul. Ennél a körülbelül embernagyságú óránál hosszú perceket töltöttünk; Minthogy a múzeum gyűjteménye rohamo­san növekedett, ezért a XVIII. század végén újabb épületet készítettek, ez a harmadik épület, amit később „öreg Ermitagé”-nak neveztek. Ebben az Ermitage részben az olasz festőművészet remekeit láttuk a XIII. század­ból a XVIII. századig. Harminc termet tölt ki az olasz festőművészet. Mit is említsek? Mindegyik kép megragadott, de felsorolni őket nem lehet, mert ehhez külön katalógus kellene. Hosszú ideig csodáltuk Leonardo da Vinci (1452—1519) két eredeti művét „Ma­donna a kisdeddel” és „Madonna és Littá”-t, hiszen a világon összesen csak tíz eredeti kép van a nagy olasz mestertől, s ebből kettő az Ermitagében látható. Hasonlóképpen csodá­latba ejtett Sebastiano del Piombi (1485— 1547) munkásságából „Krisztus levétele a keresztről“ című eredeti festménye. Az olasz majolika-teremben láttunk két eredeti Raffael (1483—1520) képet: „Madonná”-t, amelyet még tanuló korában készített a mes­ter a képkerettel együtt és a „Szent csia- lád”-ot, ahol József szakái nélkül ábrázolta- tott. Mély hatást váltott ki belőlünk a fehér márványból készült Lorenze Lorenzett/ (1509—1541) szobor „Holt gyermek a delfin­nel"; TV AGY ÉRDEKLŐDÉSSEL NÉZTÜK ' Michelangelo Buonarroti (1475—1564) egyetlen eredeti szoborművét és hallgattuk annak történetét, A fehér márványból meg­kezdett „Guggoló fiú”-t a nagy mester nem fejezte be, mert ezt ugyan a Medici-család szarkofágjára készítette, de arra más került. Közel fél órát időztünk Tiziano Vecellio hét eredeti képe: Danaje, a Fiatal női arckép, Mária Magdolna stb. előtt. Ütünk a két Tin­toretto (1518—94) képhez vezetett a „Szent György a sárkánnyal” és „Keresztelő János születése” című művekhez. Sok-sok kép kö­vetkezett még, amelyek közül Caravaggio (1573—1610) realista képe a „Gitáros nő” osz­tatlan tetszést aratott. (Caravaggiónak egyet­len képe van a Szovjetunióban.) Utolsóként a „Szabin nők elrablása” Giovanni Tiepolo (1696—1770) kép ragadta meg figyelmünket; Bájos volt Canova (1757—1822) fehér márvány szobra: Ámor és Psyché, valamint a Három Grácia. A múzeum negyedik épülete az „Üj Ermi­tage", 1850-ben készült el. Termei éppen olyan díszesek, mint a Téli Palotáé. Malahit, jaspin, porfir, achát és más kőfélék díszítik, nem említve a gazdag aranyozást. Ebben a múzeumépületben a XV—XVII. század nyu­gati fegyvereit láttuk, a lovagok ruháit, fegy­vereit, a lovak páncélzatát stb. Ugyancsak ebben a múzeumban találhatók a spanyol mesterek munkái a XVI—XVIII. századig; Megragadó volt Velasquez (1599—1660) kettő és Murillo (161R—1682) öt eredeti képe: „Út­ban Egyiptom felé”. „Fiú a kutyával” stb; Megtekintettük az Üj Ermitagé-ben a fland- riai termeket, ahol sok eredeti Rubens és Dyck képet láttunk. Legjobban tetszett Rubens (1577—1640) „A bor istene“ című fest­ménye. 25 eredeti Rembrandt (1606—1669) festményt vallhat magának az Ermitage, mely. bői a „Tékozló fiú”, „A tudós arcképe” és „Izsák feláldozása" tetszett a legjobban. TTTUNK EZUTÁN a Téli Palotához veze­^ tett a Kis trónteremhez, amit 1833-ban díszítettek fel. Itt áll Péter arany trónja, amely angol mesterek munkája. A trón felett hatalmas olajfestményen Minerva és I. Péter szimbolizálva Péter bölcsességét. A gyönyörű teremből az 1812-es Honvédő Háború tiszteletére készült történelmi csar­nokba lépünk. (Hősök terme.) A falakon 332 tábornok festett arcképe látható, akik az emlí­tett háborúban és Párizs bevételénél 1814-ben az orosz csapatokat vezették. Több tábornok­nak csak a neve szerepel az üresen hagyott képhely alatt, ezeknek fénykép hiányában nem tudták arcképét megfesteni, Lenyűgöző volt belépni a történelmi leve­gőjű Malahit-terembe is, amely tanúja volt az Októberi Forradalomnak. Itt tartotta az Ideiglenes-kormány üléseit és ide szorultak vissza 1917. október 25-én a hadapródiskolá- sok védelme alatt a kormány miniszterei; Itt is tartóztatták le őket. A termet uráli malahittal díszítették. 1839-ben készült el a terem, melynek nyolc oszlopához több mint kéttonna malahitot használtak fel. Meg­kapó volt egy másik teremben Alexander Nyevszki herceg jelképes síremléke, amely 1,5 tonna ezüstből készült, rajta páncélja és pajzsa. * A György-teremben, amely 800 négyzetméte­rével a Téli Palota legnagyobb termei közé tar­tozik. láttuk a Szovjetunió 27 négyzetméter nagyságú 45 ezer rubinból, topázból, ahátból stb. készült szétszedhető térképét, amit az 1937-es párizsi kiállításra készítettek. Azóta a térképen határkiigazítás történt és így 450 nagyváros látható, Szépen kivehetők a fel­színi formák is. Végezetül megemlítem azt a termet, ahol Nagy Péter cár ülő alakját láttuk fából és viaszból saját ruhájában, fején eredeti hajjal; Itt láttuk hatalmas íróasztalát, ami a két- méter és négy centiméteres férfihez volt mé­retezve, hajógépeit, esztergapadjait stb. Nagyon kevésről számolhattam be, olyan jelentős művekre, mint például a francia művészek 56 teremben elhelyezett festmé­nyeire, szobraira, az orosz, indiai, kínai, a belga, a német, osztrák, svéd, dán, angol stb. művészet képviselőire már ki sem térhettem. A sok-sok kincset a széles tömegek a múlt­ban nem láthatták, mert az Ermitage palota- múzeum volt, a közönség elől el volt zárva. 1852-ben nyíltak meg kapui, de sokáig mégis korlátozó rendelkezésekkel tartották vissza a tömegeket. Először a XIX. század végén és a XX. század elején enyhítették a demok­ratikus és haladó körök nyomására a korláto­zást és csak az 1917-es forradalom után lett ennek az intézménynek is tulajdonosa a dol­gozó nép. AZ ERMITAGE IRÁNT különösen a IL világháború utáni években mutatkozik nagy érdeklődés. Például 1954-ben 1 250 000 látogatója volt Manapság is ünnepnaponként 10, hétköznaponként 6 ezer ember keresi fel a forradalom utáni években háromszorosára növekedett műemlékeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom