Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-16 / 48. szám

at SZABAD NOCÍRAD 1956. Június 16. Egy hűvös szeptemberi szombat délutánon Csitári Vendel — aki ak­kor Budafokon dolgozott — hazatért falujába, Honira. Táskájában 36 szál ananászeper-palántát hozott. A pa­lántáikat Budafokról, az akkori igaz­gatójának a kertjéből hozta, ahova az igazgató szerint Belgiumból került. Hazatérve a nemrég épített ház kert­jében elültette a palántákat. A pa­lánták szépen fejlődtek, s már az első évben is megcsodálták termését. Különösen Gaál Józsefnek, az egyik szomszédnak tetszett és mivel a kertjeik határosak vol­tak, egyikét szál palántát ő is elültetett, A következő években, különösen ősszel és tavasszal —, mert ekkor lehet palántázni az epret — mind többször jöttek a szomszédok, a falubeliek: „Vendel bácsi, adjon már abból az ananászból. Csak néhány szálat.“ Vendel. bácsi meg mit csináljon, adta rokonnak, jóba­rátnak, így terjedt kertről kertre a hanti eper. 1936-ban már kevésnek bizonyultak a kertek és Szabó Sán­dor kezdeményezésére kint a szántóföldön is elkezdték az epret termelni. Aklcor még csak 100—200 négyszögölön. Hamarosan eljutott a hire a környező falvakba is. Ipoly- vece, Drégelypalánk, csak néhány kilométerre van Honitól, erős a rokonság is. így néhány év alatt mindkét községben elterjedt az eper termesztése. A szántóföldön termelt eper már nemcsak a család szükségletét elégítette ki, hanem bőven jutott a hazai és a külföldi piacra is. Elindult a honti eper külföldi útjára. Az első gazdák, aíkik a szántóföldön termelték az epret, a termés egy részét kocsira pakolták és irány Balassagyarmat, Vác, Budapest. Mindenütt nagy volt a kereslet. Jó pénzt kaptak érte. A belföldi piac meghódítása után hamarosan megismerték külföldön is. Nagykereskedők, kupecek egész sora látogatott el ilyenkor, június elején Hantra és vásárolták a hires ananász termését. A felszabadulás után még nagyobb méreteket öltött az eper termesztése Honton. Ugyanakkor mind nagyobb területen kezd­ték termelni Ipolyvecén, Drégelypalánkon és eljutott a 100 kilo­méterre levő Ludányhalásziba is Vendel bácsi 36 szál palán­tája. Ma már több mint ISO holdon terem. Az első évben ter­mett néhány kilóval szemben az elmúlt évben a három község­ből több mint 15 vagon epret szállítottak el. Nem egy dolgozó parasztnak egy-kétlioldas eperültetvénye van. A honti Győze­lem■ Termelőszövetkezet pedig 6 holdon termeli az ananászt. Az eltelt két évtized alatt ismertté vált a honti eper Prá­gában, Bécsben, Berlinben és Párizsban. Mindenütt keresik és várják. Keresettségére jellemző, hogy az elmúlt évben a termés egyharmadát, ebben az évben pedig több mint a felét exportra: Németországba, Franciaországba és a szomszédos Csehszlová­kiába szállítják. Néhány napja, hogy megkezdődött az eperszüret. A hantiak és a környező falvak dolgozói minden erőt az eper betakarítá­sára fordítanak. „Jó termés lesz — mondja Paál László, a honti Győzelem Tsz elnöke. — Holdanként a 20—25 mázsát is meg­adja. Igaz, a régebbi telepítések az elmúlt héten a nagy meleg­ben kissé lesültek, de az új telepítések jól fizetnék." Nem akarunk ünneprontók lenni, de az elmúlt évi és az idei termések alapján meg kell jegyezni: a hantiaknak vigyáz- niok kell, mert különben elvesztik régi jó hírnevüket. Sokan kérdezhetik, miért ez a figyelmeztetés? Hiszen jó a termés, ■nagy mennyiségben szállítunk külföldre? Ez mind igaz. De a hantiak mellett egyre nagyobb területen és jobb agrotechniká­val termelik az epret, a szomszédos Ipolyvecén. S ha ez így megy tovább, különösen külföldön, de a belföldi piacon is az ipolyveciek lesznek a győztesek. Miért? Azért, mert Honton a régi, megszokott módszerrel — a palánták csak első évben egyszeri kapálásával — termelik az epret. Ipolyvecén pedig nagyobb gonddal, új módszerrel, min­den évben kétszeri kapálással és a bokrok csokrositásával na­gyobb és exportképesebb termést takarítanak be. Különösen nagy az eltérés a harmad- és negyedéves epernél. Míg Honton egy dolgozó paraszt harmadéves epertablájáról 18—20 mázsát, addig Ipolyvecén ugyancsak a harmadéves eperről 25—30 má­zsát takarítanak be holdanként. A hontiak ezt elismerik. De azt mondják: „A sok kapálás, a többszöri munka elviszi a többletjövedelmet." Ezt viszont az ipolyveceiek cáfolják meg: „A hontiak egy hold termésért kö­zel 20 ezer forintot, mi pedig több mint 30 ezer forintot kapunk. 10 ezer forintba nem kerül a kapálás." Nemzetgazdasági, de mint látjulk a termelő szempontjából is sokkal előnyösebb az ipolyvecei módszer. A csokrosítással, a terület többszöri kapálásával erőteljesebb, jól fejlett, export­képesebb termést takaríthatunk be. Amit külföldön, de a bel­földi piacon is jobban értékesíthetünk, Nem árt tehát elfogadni a figyelmeztetést a hantiaknak. A végzett munka eredménye A Nógrádi Szénbányászati Tröszt legutóbbi híradásunk óta törlesztett ugyan adósságá­ból, de az elmúlt két-három nap alatt csaknem a régebbi helyére esett vissza. Az üzem­egységek között csak Szoros- patak és Mizserfa emelkedik ki tervteljesítésével. Tiribes, Kazár és Mátranovák azonban nem tud megszabadulni az utolsó három helytől és tete­mes adósságától. Pedig a tröszt ilyen nagyarányú elmaradása főként rajtuk, az ő munkáju­kon múlik. Élenjárók Mizserfa: 688 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 653 tonna több­let. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Róna: 24 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi Já­nos, főmérnök: Laczkó István. Nagybátony: 10 tonna több­lett. Üzemvezető: Tanyai Fe­renc, főmérnök: Marton Mi­hály. ADÓSOK Zagyva: 41 tonna tartozás. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Harmos Mihály. Ménkes: 45 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó János, fő­mérnök: Cserjési Miklós. Kányás: 418 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Kisterenye: 845 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Tiribes: 1436 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Kazár: 1478 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffiy Iván. Mátranovák: 1589 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Sárai La­jos, főmérnök: Révfal vy Já­nos. A tröszt tartozása összesen 3610 tonna. HELYREIGAZÍTÁS Legutóbb; számunk 2. és 3. oldalán „A litkel Krétakút titka” című riportunk első mondatában szereplő Taudy János név helye­sen Tandy János. Várjuk whdéqmtet A. szarvas ma rha ten yésztés fejlesztéséért (A szécsénri járás tapasztalataiból) Még egy esztendővel ezelőtt is az jellemezte a szécsényi járás termelőszövetkezeteit, hogy amikor terveiket készítették, nemigen gondoltak a szarvas­marha-állomány növelésére, minőségi fejlesztésére. Ebből adódott, hogy nem irányozták elő a takarmány vetésterületé­nek növelését sem. Minden más feladat előtérbe került, de nem termesztettek silókukori­cát, vagy borsós-csalamádét, noha lehetőség csaknem min­den termelőszövetkezetnél ad­va volt erre. Nem fordítottak nagyobb gondot szarvasmarha- állományuk fejlesztésére az egyéniek sem. Különösen a szaporulatok felnevelésétől idegenkedtek. A Központi Vezetőség 1955 júniusi határozatának megje­lenése változtatott ezen a hely­zeten. A szövetkezetek nagy része belátta, hogy helytelenül tervezett. Módosítottak a ter­ven. A varsányi Dózsa tagjai például 20-ról 32-re növelték szarvasmarháik számát. Ezen belül a tehenek számát a gaz­dasági év végére 8-ról 16-ra szaporították. Jelenleg Var- sányban 100 hold szántóra 25,6 darab szarvasmarha jut. A lu­dányhalászi Alkotmány tagjai is olyannyira fejlesztették állo­mányukat, hogy 100 holdra 20 szarvasmarha jut. Az 1955—56-os gazdasági év terveit aztán már a határozat figyelembevételével készítették el a járás termelőszövetkezetei. A szarvasmarhaállomány 17, a tehénállomány 22 százalékos növelését irányozták elő. Az ilyen arányú növelés azt ered­ményezi majd, hogy az eszten­dő végére a sza rvasm arfaa-állo- mány felét tehenek alkotják. A karancssági Alkotmány tagjai egy 60 férőhelyes tehén- istálló helyreállításán dolgoz­nak. Ezt a munkát még e hó­nap végére befejezik. Szükség is van erre, hiszen 22-ről 44-re növelik szarvasmarháik szá­mát. Eddig nyolc tehenük volt. Tervük azt írja elő, hogy az esztendő végére 16 legyen. A legeltetés megkezdésével azon­ban — még a tavasszal — a tagság összeült, felmérte a le­hetőségeket és úgy döntött, hogy a tervezett 16 helyett ké­pes lesz 25-re szaporítani a tehenek számát. Ehhez ter­mészetesen a takarmány vetés- terület növelése is szükséges, nélkülözhetetlen. 100 hold rét­jük van és 38 holdon termelnek vörösherét, 11 holdra borsós- csalamádét és szudánifüvet ve­tettek. Húsz holdon termeszte­nek másodr.övényt. A szántó- terület közel 14 százalékán — 54 holdon — termelnek kuko­ricát. Ezzel lényegesen meg­javítják majd az abraktakar­mány minőségét. Máris meg­látszik. hogy a karancsságiak sokkal nagyobb gondot fordíta­nak tehénállományuk meny- nyiségi és minőségi fejleszté­sére. A novemberi 2,4 literről 5,2 literre nőtt az istállóátlag, amiben a tehenészeknek, Csu­haj Kálmánnak és Zsíros Jó­zsefnek is nagy része van. A pilinyi Dózsa a tehenek számát 13-ről 28-ra kívánja szaporítani. Nagy gondot for­dítanak a tejhozam növelésére is. Tíz holdon szójababos csa- lamádét termesztenek, amelyet bes Hoznak. Úgy döntöttek, hogy vásárolnak egy fölöző és egy tejhűtő gépet. Saját ma­guk dolgozzák fel a tejet, be­vezetik az itatásos borjúneve­lést, amihez nagyszerűen hasz­nálják majd a fölözött tejet. Ez borjanként 15-—20 kiló vaj megtakarítását eredményezi. A nógrádmegyeri Petőfi új, 50 férőhelyes tehénistállót épít. Eddig Megyeren az gátolta a szarvasmarha-állomány fej­lesztését, hogy szétszórtan, 3—4 szűk istállóban kellett tar­tani az állatokat. Az új istálló felépítésével ez megszűnik. örvendetes jelenség, (hogy járásunk termelőszövetkezetei a számszerű fejlesztés mellett nagy gondot fordítanak a fej­lett termelési módszerek beve­zetésére is. A hollókői Dózsa, a magyargéci Marx Károly, a karancssági Alkotmány és a varsányi Dózsa Tsz tagjai már megvalósították a szarvasmar­hák karámszerű tartását. A szécsényi II. Rákóczi Tsz-ben, valamint a varsányi Dózsában bevezették az egyedi etetést és az itatásos borjúnevelést. Több szövetkezetben csoporto­san etetik már az állatokat és érdem szerint takarmányozzók azokat. Mindennek jó hatása máris mutatkozott. Ez évben 40 olyan tehénnel gyarapodnak a szövetkezetek, amelyeket sa­ját maguk neveltek fel. Egyre több tsz látja be a te­nyésztési és hizlalási szerződés előnyeit. Míg az elmúlt évben az állomány 9 százalékára kö­töttek szerződést, jelenleg már az állomány 22 százaléka szer­ződött. Az egyénileg dolgozó parasz­tok is hónapról hónapra na­gyobb gondot fordítanak a szarvasmarha-tenyésztésre. Ezt bizonyítja az is hogy a járás szarvasmarha-állománya az el­múlt évhez viszonyítva 2 szá­zalékkal — ezen belül a tehén- állomány 5.7 százalékkal — nö­vekedett. Egyre több dolgozó paraszt köt hizlalási szerződést; Mindent egybevetve:aszarvas_ marha-tenyésztés fellendítésé­ben a szécsényi járás termelő- szövetkezetei és egyéni gazdái jó úton haladnak. Igaz, sok még a tennivaló, de ha a párt határozatait figyelembevéve, az ötéves terv célkitűzéseit szem előtt tartva haladnak to­vább, az eredmény nem marad el, esztendőről esztendőre szebb lesz. Juhász Ferenc, a szécsényi járás főállattenyésztője AGROTECHNIKAI TANÁCSADÓ Védekezzünk a peronoszpóra ellen A szőlő legveszedelmesebb gombakártevője a peronosz­póra, amely egyaránt megtá­madja a leveleket, fürtöket, a hajtásokat, azok belsejében élősködik, és képes az egész termést elpusztítani. A pero­noszpóra első fertőzését a téli spórákból fejlődő rajzóspórák hozzák létre. A rajzóspórák a zöldrészek — főleg a levelek — lélegzőnyílásaira telepedve, in­dítják meg pusztító munkáju­kat. Az első fertőzést tehát úgy akadályozzuk meg. hogy a sző­lőt gondosan bepermetezzük fél-, vagy háromnegyed száza­lékos bordóilével. A további permetezések szá­mát és időpontját az időjárás szabja meg. Kiadós esők, erős harmatok és ködök után köny- nyen történhet fertőzés, ha a hőmérséklet 10 Celsius fok fe­lett van. Szeles, hűvös időben viszont lényegesen kisebb a fertőzés veszélye. A permete­zések az állandó növekedés­ben levő hajtások fejlődését úgy kövessék, hogy nagyobb penmetezetlen lombfelület soha ne legyen, mert az védtelenül áll a peronoszpóra támadásá­val szemben. A bordódé helyes elkészítésé­hez jó minőségű, szalonnás ol­tott meszet használjunk és a rézgálic oldatot öntsük vékony sugárban, állandó keverés mel­lett a mésztejhez. Így sokkal finomabb lesz a rériudroxid­csapadék, amely nem ülepedik olyan gyorsan és a szőlő lomb­jára kipermetezve finomabb szemcséinél fogva nagyobb fe­lületet véd és nehezebben mossa le az eső. A fertő­zést tehát a legeredménye­sebben akkor tudjuk megaka­dályozni, ha a levél fonákját is finom elosztású cseppekkel sű­rűn borítja a permetezőanyag; Erős, meleg időjáráskor — főleg a virágzás alatt és után — a fürtök védelme érdeké­ben a permetezések közé iktas­sunk rézmészporral végrehaj­tott porozásokat. A por jobban rátapad a fürtökre és a sima, gömbölyű bogyókon is jobban megmarad, mint a permedé. Porozásra a szélcsendes haj­nali órák a legalkalmasabbak, amikor a szőlő zöldrészein lévő harmat elősegíti a porozószer tapadását. Sokan azt a téves nézetet vallják, hogy a peronoszpóra elleni sikeres védekezéshez 1 százaléknál nagyobb tömény­ségű bordódé szükséges. Nagy peronszpóra fertőzési veszély­ben valóban indokolt az 1,5 százalékos permedé használata. Két százalékosnál erősebb bor­dóilével azonban sohase véde­kezzünk, mert ez már anyag­pazarlás. A jó eredményt nem a lé erőssége dönti el, hanem az^ idejében alkalmazott meg­előző védekezés és a permete­zési munka jó minősége. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártcsoportbizalmiak újjáválasztásáról A megyei, járási, valamint a közbeeső pártbizottságok a Központi Vezetőség segítségé­vel és határozatának megfele­lően az utóbbi időben több gyakorlati intézkedést tettek az alapszervezetek megerősí­tése érdekében. Ilyen szerve­zeti és politikai intézkedés volt a községi pártbizottságok és MDP-vezetőségek létrehozá­sa. a vezetőségek újjáválasz- tása. Ahhoz, hogy továbbjavítsuk az aiapszervezetek tevékeny­ségét, meg kell javítani a párt­csoportok munkáját. A párt­csoportok munkájának megja­vítását szükségessé teszik a pártszervezetek előtt álló meg­növekedett és egyre bonyolul­tabbá váló feladatok is. Más­részt az, hogy a pártalapszer- vezeteinkben a pártcsoport­vezetőket a Politikai Bizottság 1951. szeptember 1-i határozata alapján legutóbb 1952-ben vá­lasztották meg. Bár a válasz­tást követő időkben volt javu­lás a pártcsoportok munkájá­ban, a koüektív vezetés meg­sértése azonban akadályozta a pártcsoportok öntevékeny­ségének, aktivizálásának ki­bontakozását. Pártszerveze­teink vezetőségének egy része nem érzett elég felelősséget a pártcsoportok munkájának megjavításáért. Ennek hiányá­ban különösen az elmúlt két évben sok pártszervezetben a pártcsoportok munkája csupán a párttagsági díj beszedésének adminisztrációs feladataira korlátozódott. Valójában a pártcsoportok és pártcsoport bizalmiak tevékenységének sokoldalúságát azok a felada­tok határozzák meg, amelye­ket a pártalaps tervezeteknek politikai, gazdasági és kultu­rális területen végre kell haj- taniok. A pártszervezetek előtt álló feladatok eredményes végre­hajtása érdekében határozza meg a párt Szervezed Szabály­zata: „A párt által kitűzött fel­adatok végrehajtásának előse­gítésére, a politikai felvilágo­sító munka megjavítására, a párttagok megismerése, és ne­velése. továbbá a pártmunká­ba való fokozottabb bevonása érdekében az alapezervezetök­ben pártcsoportok létesülnek. A pártcsoportok munkáját a megválasztott pártbizalmiak irányítják.*’ Az alapszervezetek vezetősé­gében a helyes munkamódszer kialakításának egyik fő felté­tele, hogy megvalósítsák a pártcsoportokról a Szervezeti Szabályzatban meghatározott elveket. E feladat mgvalósftá- sához ismernünk kell. hogy a pártcsoport az alapszervezet része, nem rendelkezik az alap­szervezet jogaival. Ennek ellenére a jól működő pártcsoport igen nagy jelentő­séggel bír az alapszervezet éle­tében. Fontosságát elsősorban az adja, hogy a pártcsoport közvetlenül ott él és ott dolgo­zik. ahol a termelés, a begyűj­tés, s az emberek nevelésének sorsa eldől. Ezért jól ismeri egy-egy csoport, munkabrigád, műhelyrész, vagy utca sajátos problémáit, olyanokat is, ame­lyek nem hatnak ki az egész üzemre, községre, vagy az egész alapszervezetre. A pártcsoportok sajátos helyzetükből következően he­lyet kell, hogy kapjanak a pártszervezetek által hozott határozatok kidolgozásában és azok végrehajtásában. Az alap­szervezet vezetőségei a párt­csoportokban a munka elősegí- tőit lássák. Nem nevelheti a pártvezetőség eredményesen a párttagságot a pártcsoport-bi- zalmiak, a pártcsoport kollektí­va segítsége nélkül. A párt- csoportok és pártcsoport-bizal- miak nélküli munka ered­ménytelenségét különösen az olyan alapszervezetek érzik, mint a balassagyarmati járás­ban Bércéi község, vagy a sal­gótarjáni járásban Mátranovák és Nemti községek, ahol a pártvezetőség egyedül nem tudja átfogni az egész párttag­ságot. Már sok pártvezetőség felis­merte, vagy kezdik felismerni, hogy erős és jól irányított párt­csoportok nélkül nem végez­hetnek eredményes munkát. E felismerés eredményeképpen különösen a pártvezetőség új- jáválasztása óta különböző gyakorlati intézkedéseket tet­tek a pártcsoportok munkájá­nak megjavítása érdekében. Több alapszervezetnél szervez­ték újjá a pártcsoportokat és új pártcsoportokat is hoztak létre. Ehhez segítséget adott az. hogy a salgótarjáni járási párt- bizottság a titkárok továbbkép­zésén ismertette a pártcsopor­tok szerepét, a pásztói járás­ban pedig titkári értekezleten beszélték meg a párt csoportok újjászervezésének feladatát. Ezen intézkedések azonban igen lassú ütemben haladtak és nem váltak a pártmunka általános rendszerévé, nem elégségesek ahhoz, hogy válto­zást, illetve javulást érjünk el a pártcsoportok munkamódsze­rében és munkájában. A Köz­ponti Vezetőség 1956. március 16-i határozata ezért kimond­ja. hogy a cárt csoportok é’eté- nek megélénkülése, a párt­csoportbizalmiak munkája színvonalának emelése érdeké­ben szükségessé vált a párt­csoportbizalmiak újjáválasztá- sa, ahol pedig szükséges, a pártcsoportok újjászervezése, vagy új pártcsoportok létre­hozása. Ezt a feladatot 1956. június 15-től augusztus elejéig kell végrehajtani. A pártcso- portbizalmi választással egv- időben el kell érni. hogy a pártcsoportok élére bizalminak a csoportba tartozó párttagok olyan elvtársat válasszanak, akik példamutató munkájuk­kal és magatartásukkal már eddig is bebizonyították, hogy hajlandók önzetlenül társadal­mi munkát végezni és követni fogják nemcsak a párttagok, hanem a pártcnkívüüek is. Természetesen nem arról van szó, hogy most már min­den kisebb hibától mentes pártcsoportvezetőket kell vá­lasztani. mert ilyen emberek nincsenek, de a lehetőséghez képest mindenütt a legjobba­kat kell bizalminak megválasz­tani. A továbbiakban pedig az a feladat, hogy a pártcsoport­tal való alaposabb foglalkozás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom