Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)

1956-06-02 / 44. szám

világ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! y g Szabad nogdad A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XFI. ÉVFOLYAM, 44. SZÄM. ARA: 50 FILLÉR 1956. JtNIUS 2. KÖSZÖNTJÜK PEDAGÓGUSAINKAT Vasárnap ünnepeljük a pe- szusa szellemében, magabizto- dagógus napot. Az ötödik ma- sabban mint eddig, tőrekedje­gyár pedagógus napon dolgozó népünk a legszebb, legneme­sebb érzésekkel fordul az isko­lák s az óvodák nevelői felé. Tanítványok és volt tanítvá­nyok. fiatalok és idős emberek egyaránt hálásan gondolnak az iskolára, ahol írni, olvasni, gondolkozni tanítják és tanítot­ták őket. öt év óta június első vasár­napja, a pedagógus nap meg­hitt, kedves ünnepe lett az or­szágnak, akár az anyák vagy a gyermekek napja. Ezen a na­pon Salgótarjánban és Balassa­gyarmaton csakúgy, mint me­gyénk községeiben, pusztákon és telepeken egyaránt köszön­tésre indulnak öregek és fiata­lok, szülők és gyermekek. Pe­dagógusaink köszöntésére, akikre nem kevesebbet bízott dolgozó népünk, mint legféltet­tebb, legdrágább kincsünket, ifjúságunk nevelését. Az ötödik pedagógus nap is bizonysága nevelőink megválto­zott helyzetének, szerepének, nagy társadalmi megbecsülé­sének, kifejezője egész népünk hálájának, szeretetének, elis­merő értékelése annak az alko­tó munkának, amelyet taní­tóink, tanáraink az iskolában és az iskolán kívül végeznek. Mi az alapja ennek a nagy­arányú megbecsülésnek? Elsősorban természetesen az iskolában végzett egyre ered­ményesebb oktató-nevelő mun­ka. De az iskolai munka mel­lett pedagógusaink többségét ott látjuk az országépítés, a szocializmus építésének más te­rületein is. Jelentős szerepük van a falu szocialista átalakí­tásában. sokan közülük szorgo­san tevékenykednek azon, hogy falujuk dolgozó parasztjait a fejlettebb és gazdaságosabb, a termelőszövetkezeti közös gaz. dálkodás útjára vezessék. Pe­dagógusaink tehát nemcsak 6zóban, hanem gyakorlatilag is előmozdítják falvaink biztos jövőjének kialakítását. Többnyire pedagógusaink állnak kultúrotthonaink, könyvtáraink élén, vagy ve­zetik a jobbnál jobban műkö- . dő kultúrcsoportokat. Az ifjú­sági seregszemle sok pedagó­gus lelkes és jó munkájáról tett tanúságot. Tevékenyked­nek ifjúságunk szocialista ne­velésére, képezzék fiataljain­kat sokoldalúan gyakorlatias­sá, műveltté, neveljék őket jó honpolgárokká, s hozzák kö­zelebb dicső múltunkat nagy­szerű jelenünkhöz. Neveljék fiataljainkat a munka szere- tetére, formálják őket öntu­datos, fegyelmezett, kulturált emberekké. Ebben az évben sok kezde­ményezés született pedagógu­saink részéről, hogyan vezes­sék be általános iskoláink és gimnáziumaink a politechni­kai oktatás egyes elemeit, s hogy neveljék fiataljainkat a termelőmunka szeretetére, megbecsülésére. Pedagógusainknak köszön­hető jórészt, hogy sok isko­lánk külseje szebbé, barátsá­gosabbá vált, felszerelése gya­rapodott. Joggal állapíthatjuk meg, hogy tanítóink, tanára­ink, óvónőink többsége elé­gedetten, a jól végzett mun­ka örömével tekinthet vissza az eltelt 10 hónapra, büszke lehet eredményeire. Elmond­hatja: a most záruló tanévben eredményesen munkálkodott a jövő nemzedék nevelésén, ok­tatásunk fellendítésén. Nevelőink túlnyomó része si­keres munkát végzett az álta­lános iskolák tanulóinak kö­zépiskolákba való irányítása terén, a tanulók, s közülük is elsősorban a munkás-paraszt származású tanulók tanulmá­nyi eredményeinek fokozásá­ban, a mulasztások csökkenté­sében. Az eredmények mellett még meglevő hibák arra serkent­sék a már eddig is jó munkát végzett igazgatókat, nevelőket, hogy a hátul kullogó, kényel­mesebb kartársakat is lelkes munkára indítsák. Az utób­biak pedig a vonzó jó példák­ból merítsenek erőt. Pedagógusaink neveljenek pártunk szeretetére úgy, hogy a reájuk bízott ifjúság benne lássa boldog jelenünk és szép jövőnk biztosítékát. Nevelőink egyéni életükkel is mutassa­nak példát abban a harcban, amit ideológiai síkon is meg kell vívnunk a maradiság el nek kezdeménvéznek tömeg- len' az elIensé- ellen- Mé* ha‘ nek. kezdeményeznek tömeg tór0z0ttabban mint eddig fór­szervezeteinkben. Közülük 6’ nem e»v, mint öntudata? párt­tag segíti környezetének szel­lemi fejlődését. A dolgozók esti tanfolyamai, népművelési tan­folyamok, ismeretterjesztő elő­adássorozatok szervezése rész­vételük nélkül szinte elképzel­hetetlen. Számottevő tevékenységet fejtenek ki tudományos inté­zeteinkben is. Ma nálunk va­lóban igazi nevelő lehet a pe­dagógus az igazi ismeretek, a marxista-leninista világnéze­ten alapuló ismeretek, a szép­ség, az emberiesség hirdetője, a testvéri népek baráti közös­ségének, a békének a harcosa, a legszebb emberi tulajdonsá­gok kifejlesztője. n legmaaa- sabbrendű erkölcsiség for­málója. A XX. kongresszus nagysze­dítsanak hátat az elavult ósdi- ságoknak, mindannak, ami ha­ladást gátló. Tanításaikban, megnyilvánulásaikban foglal­kozzanak a 11 év alatt elért kimagasló eredményeinkkel, melyeket pártunk irányításá­val és munkásosztályunk veze­tésével, szövetségben a dolgozó parasztsággal, az iparban és a mezőgazdaságban, valamint kulturális területen elértünk. A 11 esztendő nagy eredmé­nyei szilárd alapját jelentik a továbbfejlődésnek. Ezekért az eredményekért bizalommal és elismeréssel fordul pedagógu­saink felé pártunk és népünk, s bízik benne, hogy továbbra is fáradhatatlanul, szívvel- lélekker munkálkodnak mű­velt, hazánkat, népünket for­rón szerető, a nemzetközi bé- kekavcsolatokat tevékenyen rü távlatai alapján pártunk ápoló, ifjúságunk nevelésén. és kormányzatunk különös fi­gyelemmel kíséri nevelőink munkáját, s megbecsülésének adott kifejezést akkor, amikor megyénk nevelői közül ebben az évben 23-an kapták meg, vasy a punokban kaoják a kü­lönböző kormánv- és minisz­teri kitüntetéseket. Ma, amikor az réz ország közvéleménye a pedagógusok felé fordul, arra kérjük ne­velőinket és azt várjuk tőlük, hogy az SZKP XX. kongresz­Minden egyes pedagógus le­gyen környezete világító lám- Dása, melynek éltető tüzéből a tudás- és alkotásakarat árad­jon szét nagyszerű fényesség­gel. Az ötödik pedagógus nan al­kalmából megyénk dolgozói­nak nevében köszöntünk min­den nevelőt, óvónőt, tanítót és tanárt, az óvodák és iskolák minden dolgozóját és sok si­kert kívánunk mindannyiuk- nak a jövő szép feladataihoz. MAI SZAMUNKBÓL Hegedűi András elvtárs beszéde a csepeli munkásgyűlésen. (3—4. ol­dal.) — Feladataink a kukoricatermelés 30 százalékos emeléséért. (2. oldal.) — Tervek, viták nagy nemzeti ügyünkről. (5. oldal.) — A tari kő felfedezése és diadalútja. (6. oldal) —. Moziműsor. (6. oldal.) — Élményeim a Szovjetunióban. (7 oldal) — Vasárnapi fejtörő; a megyei labdarúgóbajnokságok állása, rádióműsor (8. oldal.) i ' _____ < r *x 18 0 centi magas már a Szügyi Tangazdaság rozsvetése. Még kinyújtott kézzel is alig éri el Borsai Dezső főagronó- mus és Bankó János agronómus. 190 holdon termelnek ro­zsot a szügyiek, ami a tavalyi 12,3 mázsás átlaggal szem­ben, most 14 mázsát ígér .OOOOOCJOOOOOOOOOOCDOOOOOOOCOOOOOOOOOOClOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOe A szurdokpüspökiek versenyfelhívása alkotmányunk ünnepének tiszteletére Szurdokpüspöki dolgozó pa­rasztsága és a helybeli Béke Termelőszövetkezet alkotmá­nyunk ünnepének tiszteletére versenyre Ihívta ki — a szécsé- nyiek korábbi vállalásának alapján — megyénk vala­mennyi községét és termelő­szövetkezetét. A szurdokpüspöki Béke tag­jai vállalták: Minden mezőgazdasági mun­kát idejében és jó minőségben végzünk el. A 90 mázsás burgonyater­més eléréséért kétszer ka­pálunk és kétszer töltöge­tünk. Állandóan figyeljük a burgo­nyabogarat és időben védeke­zünk ellene. Csatlakoztunk a 30 mázsás kukorica és a 200 mázsás cu­korrépa termelési mozgalom­hoz. Ezért kukorica és cukorrépa táb­láinkat négyszer kapáljuk, a kukoricánál elvégezzük a pót'beporzást, a cukorrépánál az aratás utáni gazoló kapá­lást. A takarmánykészlet növelé­se érdekében 150 köbméter zöldsilót készítünk, a meglevő pillangósainkat pedig idejében lekaszáljuk és betakarítjuk. Az aratást kombájnnal vé­gezzük. Az esetleges megdőlés esetén gondoskodunk kézi munkaerőről, ezenkívül nagy gondot fordítunk a kombájn­nal csépelt gabona szárítására és a területen maradó szalma letakarítására. A begyűjtésben vállaljuk, hogy egész évi sertésbeadási tervünket — a takarmány és vágómarha helyett beadott , szabad választású sertéssel együtt — 67 százalékra telje­sítjük. Baromfi 70, tojás 105. tejbeadásunkat pedig 10fl szá­zalékra teljesítjük. Gabonabeadási kötelezett­ségünknek a cséplőgéptől azonnal eleget teszünk. Adófizetési kötelezettségün­ket 100 százalékban teljesítjük. Buda István Nagy Sándor párttitkár brigádvezető Juhász József tsz-elnök A szurdokpüspöki dolgozó parasztok versenyfelhívása: A 25 mázsás kukorica- és a 200 mázsás cukorrépatermés elérése érdekében négyszer kapálunk és elvégezzük az aratás utáni gazoló kapálást. A kenyérgabona szemvesztesé­gének csökkentéséért figyelő- szolgálatot létesítünk. így le­hetővé válik, hogy az aratást viaszérésben végezzük el. A behordás ideje alatt minden fogatost erre a munkára állí­tunk és ezt nyolc nap alatt el­végezzük. A cséplést közös szérűkön végezzük. A négy cséplőgép csapatait versenybe állítjuk és a csép­lést augusztus 25-re befejez­zük. Egész évi kenyér- és ta­karmánybeadási tervünket a cséplőgéptől teljesítjük. Évi sertésbeadási tervünket 67, vá­gómarha 109, baromfi 55, to­jás 100, tej beadásunkat 76 szá­zalékra teljesítjük augusztus 20-ig. Háromnegyedévi adófi­zetési kötelezettségünket 120 százalékra teljesítjük. Bakos János Kispál István párttitkár VB-elnök Il­ii v “ '»A' ' ; -i- ' Serény munka folyik mostanában a dejtárl József Attila Tsz. ben is. A szövetkezet elnöke, Tóth elvtárs küldte be a fenti képet, amelyen az egyik növénytermelési munkacsapat dolgo­zik. Eddig 11 hold cukorrépa, 4 hold mák, 5 hold borsó ka­pálásával végeztek. A napokban kezdtek hozzá a kukorica kapálásához és csíráztatott burgonya töltögetéséhez. Ifjúsági műszakot tartanak júniusban szénmedencéink DISZ-brigádjai A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeinek fiatal mű­szaki vezetői és az ifjúsági csa­patok küldöttei szerdán dél­előtt tanácskozást tartottak Salgótarjánban a DISZ-bri- gád-mozgalom továbbfejlpz- téséről. Ondrék László, a tröszt személyzeti osztályvezetőjének beszámolója után Budavári Károly Kossuth-díjas csapat- vezető szólalt fel elsőnek. Rész­letesen beszámolt az újfajta, időzített gyutacsos robbantá­si módszer előnyeiről. Javasla­tára a tanácskozás részvevői elhatározták, hogy bányáink­ban a fiatalok válnak a kitűnő új eljárás bevezetésének él­harcosaivá. Cserjési Miklós, ménkesi fő­mérnök a szállítási dolgozók részére olyan ösztönzőbb és reálisabb bérrendszer kidolgo­zását javasolta, amely a szállí­tási DISZ-brigádok között egyenlő versenyfeltételeket te­remt meg. A tanácskozáson még sok hasznos javaslat szü­letett. Ezek alapján a részve­vők határozatot hoztak a többi között arról, hogy az eddig el­maradó DISZ-brigádokat szákképzettebb és tapasztal­tabb csapatvezetőkkel erősítik meg, a fiatal mérnökök, tech­nikusok pedig valamennyi if­júsági brigádra kiterjesztik a yédnökségi mozgalmat. A tröszti tanácskozás rész­vevői végül elhatározták, hogy a Nógrád megyei fiatalok első béketalálkozójának tiszteletére június első tíz napjában ifjú­sági műszakot tartanak, s ezen a szénmedence DISZ- brigádjaiban dolgozó fiatalok kimagasló teljesítményekkel, tervelőirányzatuk túlszárnya­lásával üdvözlik a béketalál­kozót. A „MI TANÍTÓNK“ Az ötödik pedagógus napra készül­ve, Önkéntelenül elém tárul életem fe­lejthetetlen képsorozata. Az egyik leg­kedvesebb képről szeretnék emlékezni a mai pedagógus napon. Húsz évvel ez­előtt Kisterenyén jártam az elemi iskola VI. osztályába. S most arról szeretnék írni, aki miniket akkor tanított... így mondtuk falun... Milyen szeretettel tudtuk mondani: „tanító úr”. S mennyi bizalom, megbecsülés csengett ebben a megszólításban: tanító úr! Sokszor a fé­lelem és szeretet hangján szökött ki aj­kunkon a szó. Talán még olykor is mondtuk, amikor nem 'kellett volna, de csak neki, csaíkhogy hatalmas termeté­ről, óriási emberségéről valami verőd­jön vissza ránk. S nagy fekete szeme vessen ránk egy biztató pillantást. Olyan jól esett, ha ez a szempár nem szikrázott haragosan. Ritkán is haragu­dott, talán éppen azért szerettük. Még ma is érzem (mintha most volna), ami­kor bozontos, vagy kopasz fejünkre tette párnás, széles és meleg tenyerét, de az is biztos, hogy lelkünk borzát is lesimította vele. Az is igaz, hogy nem válogatta ki, kinek milyen a ruhája, ki milyen lábbeliben jár, kinek és melyik „kedves gyermekem”-nek simítja meg fejét, arcát. Nem volt soha kiválasztott­ja. Nagyon, de nagyon szigorú volt, mint a nagy természet és olyan jóságos, mint a hófehér búzakenyér. S most már le is írtam portréját, s nevét sem szé­gyenlem. Bpze Albert tanító volt, az a felejthetetlen ember életemben. Ó, be sok emberi értelmet tanultam tőle nem­csak úgy, mint iskolás gyermek, hanem mint ember. Többet adott ő, mint a fog­lalkozása kívánta. Sokkal, de sokkal többet. Ahogy egész valója — hiva- tásszeretete diktálta. Tanító volt a szó legigazibb értelmében, s édesapánk is egyben, aki felelős volt a gyermekekért, minden lépésünkért. Bőze Alberten kí­vül volt még több jó tanító is, de ö mégis más volt. Más, egészen más ... Többet adott nekünk, többet tanított meg velünk, mint amit a szigorú tan- tervezet előírt. Ha történelem óra volt, nemcsak a leckét kérdezte (minden feleletet osztályzott a kis noteszében), hanem a széles iskolában, zengő hang­ján zúgta a nemzet történetét — saját felfogásában — és ez más volt, több volt, mint a tankönyvben írott. Dózsa György által vezetett parasztháborút nem úgy magyarázta, hogy „Dózsa-lá- zadás”, hanem egyértelműen véste gyenge lelkivilágunkba: Dózsa-forrada- lom!... A természetrajzot sem csak a könyvből tanította csupán. Kisterenyén a csentén létesített „faiskolában” gyűj­tött maga köré és tanított bennünket ol­tásra, ültetésre, a fa ápolására. Nagyon szerette a természetet. Legkedvesebb szórakozása a vadászat és az énekkórus­sal való foglalkozása volt. Nem untuk őt soha, de azért, mert ő sem únt, ha­nem nagyon szeretett minket. Mentünk vele a bányához, az aranyhegybe, a Zagyva folyóhoz. A természet törvé­nyeit, áldásait és kegyetlenségeit is­mertette velünk. En, mint gyermek na­gyon szerettem az énekkart. Volt egy jól működő kórus a falunkban. Amikor előadást tartották, ha csak szerit tehet­tem, „beszöktem” meghallgatni a kó­rust. Érthető, hogy amikor az iskolá­ban Bőze tanító szervezte a kórust, el­sők közt jelentkeztem. Nem sekáig él­veztem a kóristaságot, mert az egyik próba közben Bőze tanító megérezte, hogy honnan ered a „fals” hang és így szólt: „Tibi fiam, hagyd abba, te most ne énekelj” és én nem énekeltem. A próba sikerült. Nagyon rosszul esett, hogy többet nem mehettem az énekkar­ba. Igaza volt!.. Még ma is csodálom, hogy tudott ez a nagy, hatalmas em­bera gyermeki lélek hárfahúrjain ját­szani Értette a ki nem mondott szót, látta a meg nem történt cselékedetet, belátott a gyermeki lélek teljes vilá­gába. Ha közülünk valamelyikünknek rosszul volt kidolgozva a házi feladata, vagy gyenge volt a felelete, mily nagy- győzően véste a gyermeki agyunkba: „Fiaim, higgyétek el, nem nekem ta­nultok. Magatok veszitek hasznát an­nak, ha műveltebbek lesztek, ha többet tudtok az élet igazságairól”. Es most húsz év után őszinte szeretettel gondo­lok vissza eligazító szavaira, tanításai­ra. Köszönjük Bőze Albert tanító úr azt a sok-sok emberséget, amit tanításaiból kaptunk. Köszönjük az eligazítást, amit az élet nagy útjára adott. Személyesen szerettem volna köszönetét mondani és kezét megszorítani _ az ötödik pedagógus nap alkalmával. Gondolom ezüst hajszálai megsoka­sodtak, amióta nem találkoztunk. Talán a katedrát is átadta az ifjabb nevelők számára, de nekünk továbbra is a „mi tanítónk” marad. Egy volt tanítványa: Majkut Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom