Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)
1956-05-30 / 43. szám
3 SZABAD AOGRAD 1956. május 3#. Teremtsenek rendetm tisztaságot a szúr do ki bangánál Leveleink nyomán Emberségesebb magatartást... Köztudomású, hogy a szocialista üzem alapvető követelménye, a rendre és tisztaságra, az igényességre való törekvés. Különösen ilyenek azok az üzemek, amelyek a felszabadulás óta az emberi és nép- gazdasági érdekek figyelembevételével kezdték meg működésüket. Ami a nép tulajdona, azt a nép magáénak érzi, külső és belső környezete egyaránt állandóan rendezett, gondosan ápolt és karbantartott. így is van ez rendjén. Mi másfajta, szocialista üzemet nem is tudunk és nem is akarunk elképzelni. De, ha mégis van olyan hely, alhol ez nem így lenne, ahol a nép tulajdonában levő üzem nem viseli magán a szocialista típusú üzem jellemző vonásait, ott a hibák okai: mulasztás, súlyos mulasztás, vagy nagyon súlyos mulasztás. Hogy az utóbbi három tételnek melyike húzható a kazári bányaüzem Szurdok üzemére, azt állapítsák meg az illetékesek. Mi elmondjuk nyíltan, hogy rendkívül nagy hiányérzet fogott el bennünket, amikor a Rákóczi-bányatelep mellett levő Szurdok üzem környezetét tanulmány óztuk. Az akna külső területét országút metszi ketté. A szabad, és illetéktelenek részére is hozzáférhető belső téren, a legnagyobb összevisszaságba dobálva, rendezetlenül találtuk a külföldről, drága valutáért behozott bányafakészletet. Itt bizony nehéz lenne felmérni, pontosan megállapítani a napi fogyasztást és a készlet egyenlegét. De nemcsak a fatelep, hanem az egész külső környezet gondozatlan ennél az üzemnél. Az országút mentén va- donat új gépi felszerelések: egy nagyobb kapacitású vitla, csuszdateknők, kaparószerkezetek, vastagméretű dobkábelek hevernek. A bánya bejáratához vezető domboldal tele van használt vontatókötelekkel. Megtalálhatók ott teljesen új és összéhorpadt csillék, van ott félrelökött pályakocsitól és vasváztóL rozsdás ékekig és csavarokig minden. Ez a kép tükörképe az ottani vezetők felelőtlenségének, gondatlanságának és jó példája annak, ahogyan nem szabad lennie egy szocialista kezelésben levő üzem környezetének. Itt bizony hiába keresi az ember a dicsémivalót. Nem különb a helyzet az akna bejárata előtti térségen sem. Gondatlanság, lélektelenség légköre uralkodik mindenütt. Felületes szemlélődésre az a legszembetűnőbb, hogy nagy ösz- szevisszaságban nagy meny- nyiségű, kirabolt bányafa van halomra dobálva. A farakás alatt azonban — amennyire meg lehetett számolni — húsz darab rozsdásodás- nak indult görgőscsapágy- gyal ellátott csillekerék, kapcsoló, vasalkatrészek, és ki tudja mi minden van még eltakarva. Szemétdombszerű az egész, melyben nagybecsű értékek hevernek. A farakás környezetében megtalálható üzemképes kapcsoló, egy nagyképességű motor, fogaskerék, tengely, futóorsó, egyszóval: értékes gépi fölszerelések. Olyan ez az egész kép. mint a megtestesült gondatlanság birodalma. Erre aztán igazán nem lehet azt mondani, hogy ez a környezet a társadalmi tulajdonba vett üzemek sajátos vonásait öltötte magára. Ez a nagy rendetlenség nem válik dicséretére Szurdok üzem egyetlen vezetőjének sem: sem Tóth Tibor bányamesternek, sem Viszovszki művezetőnek, de az üzemegység egyetlen vezetőjének sem. Ki kell mondanunk határozott keménységgel: az ilyenfajta bánásmód a nép vagyonával, senki részére meg nem engedhető! De nézzük tovább: A bányabejárat előtt ott áll, egy fából összetákolt, dülledező építmény, amelyben bokáig ér a por, s bent minden lépés nyomán porfelhő kerekedik. A kályha előtt egy fél kocsira való kiégett salaik és szemétdomb felhalmozva, a benne levő lócák keresztül-kasul ösz- szevisszaságban. Ezt az építményt Szurdokon úgy hívják, hogy „felolvasó-terem”. Itt szokták tartani a taggyűléseket. a különböző értekezleteket, rendezvényeket. Ezt a „felolvasó-termet” a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk még csak teremnek sem. Ez a roskadás előtt álló építmény a szurdoki bányászok emberi értékelésének durva megcsúfolását igazolja. Nincs azon még csak egy ablak sem, amelyen a világosság beszűrődhetne. Az egész olyan, mint a baktériumok intézményes nevelőhelye. Nem tudjuk, milyen terveik vannak a tröszt vezetőinek ezzel a felolvasó-teremmel. Azt sem tudjuk, hogy látták-e már a minisztérium illetékes vezetői a bányász felolvasó-termeknek ezt a „díszpéldányát". Ha nem látták, javasoljuk: Nézzék meg, s mi biztosaik vagyunk abban, hogy a rendnek és tisztaságnak, az emberi megbecsülésnek nem a maximális méreteit, de a minimálisát is csak minimális méretekben találják meg. Nem kétséges, hogy ennél az üzemnél súlyos mulasztások tapasztalhatók. Sürgős intézkedésre van szükség, hogy ezek a hibák megszűnjenek és Szurdok üzem környezete is megfeleljen a szocialista üzem követelményeinek. Orosz Béla Az elmúlt hét utolsó napjaiban a Nógrádi Szénbányászati Tröszt jelentősen megnövelte többletét. A trösztök versenyében Várpalota. Mátravidék, és Közén-D”nántúl után a negyedik helyen áll 104 százalékos esedékes havi tcrvteljesítésael. A trösztön belül a bányaüzemek versenyében változatlanul Mizserfa. Szorospatak és Nagybátony dicsekedhet a legnagyobb havi tervelőnnyel. A verseny jelentős eseménye, hogy Mátranovák kikerült az adósok csoportjából, a négy adós bányaüzem, Kazár, Ká- nyás, Tiribes és Róna azonban növelték tartozásukat. ÉLENJÁRÓK: Mizserfa: 3590 tonna többlet. Üzemvezető Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Szorospataik: 2524 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Nagybátony: 1803 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Sokszorosító gépet kapott a Szénbányászati Tröszt versenycsoportja A Nógrádi Szénbányászati Tröszt versenycsoportjának évek óta nagy nehézséget okoz az üzemi „Villám” elkészítése, mivel a sokszorosítást eddig csak a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél tudták elvégezni. Most a tatabányai bányászok egy Rotaprint sokszorosítógépet küldtek Salgótarjánba. A nógrádiak pénteken helyezték üzembe a gépet és ezen a napon már megjelent az első helyileg készített üzemi „Villám”. Az új gép lehetővé teszi, hogy a nógrádi szénmedencében hat rendszeres kiadványt jelentessenek meg, amelyekkel az eddiginél sokkal szélesebb területre, nemcsaik a bányaüzemekre, hanem a lakótelepekre is kiterjesztik a verseny-nyilvánosságot. Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Zagyva: 896 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Karmos Mihály. Kisterenye; 732 torma többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Ménkes: 528 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjési Miklós. Mátranovák: 455 tonna többlet. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. ADÓSOK: Róna: 376 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Tiribes: 385 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Kányás: 806 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Szebelyi Ferenc. Kazár: 1758 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván. „Kedves Elvtársak! Elkeseredésemben írom ezt a levelet. Kérem segítsenek, nincs senkim, aki tanácsot adhatna, mitévő legyek két gyermekemmel. Magános özvegy asszony vagyok. A nagyobbik gyerme. k?m V. osztályos és az iskolai napközibe jár. A kisebb kétéves és már alig vártam, hogy megnyíljon községünkben a bölcsőde es dolgozni mehessek. Kérelmemet beadtam a tanács végrehajtó bizottságához, de sajnos a kisfiámat nem vették fel. Olyan gyermekeket bevettek, akiknek édesapjuk Is van és az keres. Az én gyermekeimnek pedig ra|tam kívül senkijük nincs. Az erdőgazdaságnál dolgozhatnék, de mondják meg az elvtársak, hová tegyem ezt a gyereket, egész napra nem hagyhatom egyedül, senkim sincs, aki vigyázna rá. Nagyon szeretném, ha segítségemre lennének az elvtársak.” Eddig szól Sándor Lajosné nagyoroszi olvasónk levele. A személyes beszélgetés során azután kiderült még: hogy sírva kérdezte másnap Dr. Pethő Tibor körzeti orvost — ó olvasta fel a végrehajtó bizottság ülésén a kérelmeket és küldte röntgenre azokat a gyermekeket, akiket felvettek a bölcsődébe — hogy az ő kisfiát miért nem vették fel. ..Nem is volt a kérelme a többi között” — védekezett az orvos. A tanácselnök pedig ezzel érvelt: „otthon jutott eszembe, hogy ugyan Sándomét miért hagyta ki az orvos, hiszen neki igazán nagyon fontos, hogy a gyerek a bölcsődébe kerüljön. Reggel mindjárt elmentem az orvoshoz és kiderült, hogy valahogy elkeveredett a többi között.” E két vélemény nyilvánvalóan ellentmond egymásnak és azt bizonyítja, hogy akad még tennivaló Nagyorosziban is, míg elmondhatják, hogy lelkiismeretesen, szívvel foglalkoznak a dolgozók ügyeivel, jogos és teljesíthető kéréseivel. Többen elmondták a községben, hogy nem szeretnek a tanácsházára menni, mert alig akarják meghallgatni őket, sokszor figyelembe se veszik, ha bemennek, az elnök szóba sem akar állni velük, mindig türelmetlen. Az ilyen vádakban rendszerint van némi túl« zás. Erre gondoltam, amikor a tanácsháza felé mentem. Az az elnök nyakig ül a munkában, az emberek meg érzékenyek és ebből adódhat az egész — gondoltam. Saját tapasztalatom azután arról győzött meg, hogy talán mégsem ilyen egyszerű a helyzet, mégis csak változtatni kellene az emberekkel való bánásmódon. Az történt ugyanis, hogy engem se vett figyelembe az elnök elvtárs, velem is alig akart szóba állni. El tudom képzelni, hogy ha egy elkeseredett asszonyt így fogadnak, az sírva megy el a tanácsházáról. Pedig nem ezt kellene tenniök. A dolgozó nép választotta a? elnököt a tanács élére! Feladata nemcsak a szorosan vett hivatali ügyek pontos elintézése, nemcsak a tanácsi szervek, bizottságok irányítása, gyűlések megtartása, az államhatalmi és állam- igazgatási teendők helyi irányítása, hanem ennél sokkal több! Az, hogy minden dolgozó sorsát szívén viseli, annak a gondja az ő gondja is, hogy bármily sok a dolga, mindig figyelmes és segítségre kész és ha ma segíthet — mint azt Sándorné esetében megtehette voln- — nem halasztja holnapra. „Megmondtam Sándornénak, hogy legyen türelemmel, amint megürül egy hely, felvesszük a gyerekét, kár volt neki írni", — így érvelt az a tanácselnök, aki két nappal előbb e*v megürült helyre olyan gyermeket vett fel, akinek az édesanyja nincs annyira ráutalva, hogy állandó munkát vállaljon, hisz dolgozik a férj. Űgv hisszük, mégsem volt kár írni, hiszen két- három hét nagy idő egy olyan embernek, akinek már minden nap számít. Sándorné ügye végülis elintéződött, boldogan ünnepelhették a gyermeknapot, de azt az igazságtalanságot nehéz lesz elfelejtetni vele, hogy csak akkor került a kicsi a bölcsődébe, amikor az a szülő, akinek nem is volt annyira fontos a bölcsőde, két hét után kivette a gyermekét onnan. Takács Lajosné A végzett munka eredménye A MÁSODIK ÖTEVES TERV IRA ÍVVEL VEIHEZ A dolgozók milliói Hasonló a helyzet népi demokráciánkban is. A felszabadult tömegek nagyszerű lendületét, óriási erejét láthatjuk nálunk is. A lerombolt ország helyreállítását, újjáépítését, a párt útmutatásai nyomán a nép végezte el. Gazdasági eredményeink a hároméves terv határidő előtti teljesítése, az ötéves terv teljesítésében elért sikerek, népünk áldozatos, jó munkáját dicsérik. A néptümegek támogatása biztosította a felszabadulás után a párt sorozatos győzelmeit. Népi demokráciánk fejlődésében mindig akkor lassult le a fejlődés, akkor torpantunk meg. amikor a tömegek nem álltak elég szilárdan mögöttünk. így volt ez 1953. júniusa előtt, amikor a párt által elkövetett hibák a dolgozók egy részét eltávolította a párttól. Fejlődésünk ekkor mind a gazdasági életben, mind a politikai téren meglassult és akadozott. A tervek végrehajtásában, a párt által kitűzött feladatok végrehajtásában, különböző zökkenők mutatkoztak. Ugyanakkor a dolgozók elég jelentős részét az ellenség könnyebben tudta befolyása alá vonni. Mindez jelentősen gátolta előrehaladásunkat. És minden esetben akkor gyorsult meg előrehaladásunk, amikor a tömegek megértették a párt jelszavait és felzárkóztak a párt mögé. Rákosi elvtárs a „Népi demokráciánk útja” előadásában megállapítja: a proletárdiktatúrát azért nem lehetett megvalósítani 1945-ben, mert akkor hiányzott a tömegek támogatása. Csak amikor megnyertük a dolgozókat, akkor biztosította áldozatos harcuk a proletárdiktatúra kivívását. Minden eddigi eredményünket népünknek, hős munkásosztályunknak, szorgalmas dolgozó parasztságunknak, értelmiségünknek köszönhetjük. Ezek támogatása eljövendő sikereink záloga. Nem kétséges, hogy ha helyes politikával ezt elérjük, úgy ez fejlődésünket még nagyobb mértékben fogja előrevinni. Tehát második ötéves tervünk sikere attól függ. hogy dolgozó népünk hogyan teszi magáévá és harcol megvalósításáért. Pártszervezeteink előtt az a feladat áll. hogy megismertessék nagyszerű célkitűzéseinket a dolgozók széles rétegével és mozgósítsanak végrehajtására. Állandóan erősítsék a párt- és a tömeg kapcsolatát, mert ez további sikereink záloga. Tehát pártszervezeteinknek állandó harcot kell folytatniuk a tömegek megnyeréséért. 5e kell leplezni minden olyan ellenséges tevé— jövőnk alkotói kenységet, amely a párt és a tömegek kapcsolatának meggyengítésére irányulnak, bármilyen formában jelenjenek meg azok. Napjaink közjxinti kérdése a békeharc. Ebben fontos helyet foglal el a néptömegek harca. A béke megőrzése a népek ügye. De csak akkor maradhat fenn a béke. csak akkor lehet tartós, ha a tömegek harcolnak érte. ha nem kímélnek erőt, áldozatot a békéért folytatott harcban. A békeharcos tömegek határozott fellépése meghiúsítja a háborús uszítok, a háborús gyújtogatok terveit. A tömegek ellenállása hiúsította meg az atombomba használatát Koreában, a tömegek ellenállása megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi az .„európai védelmi egyezmény“ címét viselő háborús tervek végrehajtását Franciaországban. Olaszországban és másutt. A tömegmozgalom sikere a fegyverszüneti tárgyalások újrafelvétele, és a fegyverszünet megkötése Koreában és Vietnámban. A tömegek békeharcának eredményeképp egyre több kapitalista vezető, köztük az angol munkáspárt vezetői — akiket semmiképp sem lehetne békeszeretettel vádolni — kénytelenek a nemzetközi tárgyalások mellett állást foglalni. Nem az imperialistákon és más társaikon múlt tehát, hogy eddig nem sikerült a harmadik világháborút kirobbantani. A tömegek áldozatkész küzdelme biztosította eddig s ezután is a háború elkerülését és a háború tűzfészkeinek kioltását. A tömegek harca az ami a háború és a béke kérdésében ezután is kimondja a végső szót. A tömegek békeharcának kiterjedése, izmosodása, növekedése nyújt lehetőséget a háború elkerülésére. Ez is mutatja, milyen óriási szerepet töltenek be a tömegek a történelemben. \ történelmi materializmus miköZben elismeri és döntőnek tartja a tömegek történelemben játszott szerepét, nem tagadja, hanem fontosnak tartja a történelemben a vezetők tevékenységét is. Az embereket a társadalomban olyan objektív viszonyok veszik körül, melyek korlátozzák és meghatározzák cselekményüket. Minden ember, még a vezetők is, beleszületnek valamilyen termelési módba, az osztálytársadalomba valamely meghatározott osztályba. Azt. hoev a vezető hol és hova születik, nem ő szabja meg. De az sem az ő akaratától függ. hogy milyenek ezek a viszonyok. E viszonyokat a társadalom őt megelőző fejlődése. a megelőző nemzedékek munkája hozta létre. Az emberek, köztük a vezetők nem függetleníthetik magukat a viszonyoktól, ellenkezőleg e körülményeknek megfelelően kénytelenek élni. Ezek a körülmények, tehát a társadalom állapota és az osztálytársadalom, az osztályhelyzet határozza meg gondolkodásukat cselekedeteiket. Hunyadi János nem harcolhatott a polgári társadalomért, Kos- suth-ot helytelen lenne kárhoztatni azért, hogy nem a szocialista átalakulásért küzdött. í\ társadalom ítljlíídiiSC során megérett feladatok végrehajtása olyan emberek kiemelkedését teszik szükségessé, akik képességeiknél fogva leginkább képesek ezek megoldására. Ezért van az. hogy amint fellép valamilyen társadalmi szükséglet, szükségképpen létrejön az. aki ezt felismeri, aki a tömegeket mozgósítani tudia a szükséglet kielégítésére. A szubjektivisták egy személytől teszik függővé a történelem fejlődését, valamely esemény bekövetkezését. Azt hirdetik, hogy egy személy nélkül nem úgy ment volna végbe a történelem, mint ahogy végbement. De vajon, ha Kolumbus nem fedezte volna fel Amerikát, ma is ismeretlen volna előttünk? Nem. Felfedezte volna más. Helytelen az a szubjektivista állítás, hogy voltak idők, amikor valamilyen társadalmi átalakulásnak a lehetősége megvolt, de mivel nem volt hős. kiemelkedő egyéniség, a lehetőség nem válhatott valósággá. Amint a történelem megköveteli. létrejön az. aki a társadalom szükségleteit kielégíti. A történelmi materializmus ezeket a tényeket általánosítva jut el ahhoz a fontos következtetéshez. hogy nem a hősök csinálják a történelmet, hanem a történelem hozza létre a hősöket. Az osztály rányomja bélyegét a vezetőkre: amilyen az osztály, olyan a vezetője is. A hanyatló, reakciós osztályok vezetői, vagy nem ismerik fel a történelmi fejlődést, vagy pedig gátlás nélküli aljas emberek, akik minden eszközzel osztályuk vesztét igyekeznek elhárítani. Egészen más emberek a haladás képviselői. Ezek az emberi gondolkodás, a sokoldalúság, a tudás óriásai. Ilyenek voltak a felszabadulásukért küzdő, haladó osztályok képviselőt. De az 5 nasv«4guk is e1 tömül a munkásosztály vezérei mellett. A történelemben ismert nasv személyiségek közül ki- magaslanak a munkásosztály vezetői. Marx, Engels. Lenin, a történelem ezelőtt nem ismert hozzájuk hasonló óriásokat. Mert ök a munkásosztály ügyét képviselték, tanításaik a munkásosztályt vezetik, azt az osztályt, amelynek a világtörténelem leghatalmasabb feladata: minden kizsákmányolás megszüntetése, a szocializmus, a kommunizmus felépítése jutott osztályrészül. A történelmi személyiség, miután meghatározott körülmények között kiemelkedik, visz- szahat a történelemre, a társadalom életére. Ezt a cselekvését az osztály érdekei szabják meg. A reakciós osztályok képviselői minden tevékenységükben reakciós osztályuk akaratát teljesítik. A haladó osztályok képviselői ezzel szemben a haladó osztályok törekvéseit juttatják kifejezésre és segítik elő. Ezzel meggyorsítják a társadalom fejlődését. Egy adott társadalomra, történelmi átalakulásra tehát mindig befolyással van a vezetők egyéni tevékenysége is. Tehát a történelmi személyiség tevékenysége attól függően, hogy reakciós, vagy haladó osztály képviselőiről van szó, meglassíthatja, vagy gyorsíthatja a társadalmi fejlődés ütemét, azonban a történelem objektív menetét semmiféle egyén nem változtathatja meg. A történelmi nagyságot nem az dönti el, hogy valaki vezetőszerepet játszik, hogy uralkodó, hadvezér stb ___A történelmi nagysá got kizárólag a haladás ügyéhez való viszony dönti el. Nagy ember az. aki a feltörekvő osztályok, a haladás ügyében lép fel., aki tevékenységével akár egy lépésre is előbbre vitte, vagy viszi az emberiség fejlődését. Ezért tartjuk nagy embereknek a haladás képviselőit. Különösen a munkásosztály képviselőinek volt és van nagy szerepe a társadalom fejlődésében. Átérzik a tömegek szükségleteit, leghőbb vágyait és törekvéseit, felvértezik őket az elmélet fegyverével a tudományos előrelátással. Az objektív helyzet elemzése alapján kidolgozzák a munkásosztály elméletét. azt a szilárd irányvonalat, amelyet a munkásosztálynak a győzelem kivívása érdekében követnie kell. Bármily világosan ismerje is fel, valamely történelmi személyiség az objektív törvény- szerűséget, a legszebb elgondolásai is álmodozásokká válnak és nem valósulhatnak meg, ha tevékenységét nem köti össze a tömegek cselekvésével, ha elszakad tőlük. Ezért a történelmi nagyság egv másik ismérve a tömegekhez való viszony. A történelem nagy embereit mindenkor a tömegekkel, a néppel való szórós kapcsolat jellemezte. (Vége.)
