Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-23 / 41. szám

9 SZABAD AÓf.nin 1956. május 23. A Magvar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaülés>s ROSSZUL KIHASZNÁLT LEHETŐSÉGEK — Gondolatok bányászszállóink kulturális helyzetéről ­Egy bányászszállóban kérdeztem meg: — Szabadidejében mit csinál? A kérdezett vállat vont: — Unatkozom. Meghökkentő válasz, főleg fiatalembertől. Hozzászoktunk valahogy a panaszokhoz: nincs időm, értekezlet értekezlet után, bele kell bo­londulni a munkába!... és eszünkbe sem jut­na, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Mert ilyenek is vannak. Mennyi kihasználatlan lehetőséig?! Pedig az anyagi fedezet is megvolna a szervezett gon­doskodásra. Nemrégiben több bányászszállót vizsgáltunk meg. A megvizsgált munkásszállók különböző képet mutattak. Volt köztük új, szépen fel­szerelt, volt barátságtalan, zsúfolt. Abban azonban valamennyi megegyezett, hogy a szó­rakozási lehetőség nem kielégítő. Persze, itt is nagyok az eltérések. Az új nagybátonyi szállók felszerelése magasabb igényeket is ki­elégít: világvevő rádió, magnetofon, minden szobában hangszóró, az ágyak fölött beépített lámpa. Amit a technika nyújthat, az itt van. Mégis kényelmetlen érzéssel járom a folyosót, a szobákat. A lépcsőfeljáró vörös és nemzeti­szín drapériákba burkolva. Szobrok, feliratok. Az egész felrészt elborítják. Benézek néhány szobába. Tiszták, világosak, jók az ágyak, a sarokban cserépkályha... A falon azonban vásári képek. A szoba lakóinak tetszik, vagy egyszerűen közömbös számukra. Elmondják, hogy a régi igazgató vásárolta, darabját 16 fo­rintért. A pénzt úgy szedte össze tőlük. — Rossz vásár volt — nevet egy öreg mun­kás. — Rászedték, mert olcsóbban is lehet venni. Sokan vannak itt, akiknek az igénye egye­lőre nem nő túl a vásári .képeken, a rikító dekoráción. Ddhát, hogy is nőhetne? Éppen azzal emelhetnénk őket magasabbra, ha íz­lésesen díszített szobákban laknának. És a pénzből jobbra is telt volna! Az új igazgató már rézkarcokat vásárol. Néhány szobában láttam is belőlük. Aznap játszik Nagybátony- ban a Faluszníház. A negyven jegyből már csak kettő van. Ez is szép eredmény. Szorospatakról persze aligha jönnek le a Faluszínház előadására. Körülményes a kis- vasúttal. Ide már előadást tartani se mennek ki olyan szívesen. A földszintes, régi szálló- épület zsúfolt. Egészségügyi szempontból sem felel meg teljesen. — Nem is szállónak épült ez — magyaráz­zák. — Szofoa-konyhás lakások voltak itt. Látszik is. Hely éppen van, de nem lehet jól kihasználni. Mit csinálnak itt az emberek munka után? A környék szép, de aki régen ismeri, elmegy mellette. Az utcán se töltheti el az időt. Nincs mit nézni. Hát bent ülnek a szobában. — Hol a könyvtár? Alacsony, üveges szekrényhez vezetnek. — Ennyi? Csodálkozva néznek. — Persze, ■■—I1 r—a—— Nézem a könyveket. Gyorsan végzek, hi­szen három-négy polc az egész. Többnyire po­litikai-társadalomtudományi művek, néhány szakkönyv, a többi szépirodalmi munka. Kányáson ugyanez a kép fogad. Kevés könyv, ennek is a fele brosúra. A sarokban Lukács György tanulmányai. A szépirodalmi művek válogatása is egyoldalú. Kevés a ma­gyar regény, alig van klasszikus mű. Mó­ricz, Mikszáth, Gogol, Balzac alig találkozik itt a munkásokkal. Járom a szádokat, nézem a könyveket és egyre jobban elkedvetlenedem. A szakszerve­zet sok pénzt költ el évente, de úgy látszik, hozzáértés nélkül. És még valami: még mindig tartja magát az a fura elképzelés, hogy a na­pi munka után legszórakoztatóbb, legpihen- tetőbb olvasmányok a társadalomtudományi, politikai művek. Mondjuk meg végre nyíltan: nem a politikai ismeretek lebecsülése az, ha valaki munkaidő után szépirodalmi műveket szeretne olvasni. így tesznek azok is, akik a szállók könyveit beszerzik. Dehát akkor, miért erőltetik az egyoldalúságot Miért nem lehet rászorítani őket arra, hogy szakemberek vé­leménye alapján végezzék a beszerzést? A bányászszállók egy része még nem tud kényelmes, kellemes otthont biztosítani. De ha ez egyelőre nem is lehetséges, legalább azt tegyük meg, hogy megfelelő szórakozási lehetőséget biztosítsunk. Ennek legolcsóbb és gyakran egyedül lehetséges formája a jó könyv. A rosszul felszerelt szálló, a kényel­metlen szobák is barátságosabbá válnak, ha ízléses a díszítés és a szekrény tele van jó könyvekkel. Könyvkiadásunk olcsó sorozatokat bocsát ki nagy példányszámban, de sehol se talál­koztam velük. Viszont láttam ponyvát, lát­tam Cronin könyveit. Ha nincs a könyvtár­ban jó, hasznos, szórakoztató mű, olyat sze­reznek, és olvasnak, amilyet tudnak. És még a meglévő könyvekkel se gazdál­kodnak jól az illetékesek. Kányáson mondták, hogy egy éve nem cserélték a könyvállo­mányt. Pedig milyen egyszerű lenne: kézikönyvtá­rakat állítani össze a legszükségesebb politi­kai és műszaki könyvekből, hogy a tovább­képzést biztosítsuk. A szekrényeket pedig megtölteni olcsó, változatosan összeállított szépirodalmi munkákkal. Hasznos lenne a ri­kító dekorációkat is egyszerűbbre, ízlésesebb­re cserélni, a falakat meg olcsó, színvonalas reprodukciókkal díszíteni. Mindez nem nagy munka, pénzbe is alig kerül, sőt talán még kevesebbe, mint amennyi ilyen célra rendel­kezésre áll. Ugyanakkor azonban szebbé, ba­rátságosabbá tehetjük Nagybátony, Szoros pa­tak, Kányás, Kistelek, János-akna bányász­szállóit. Es az sem mellékes, hogy így egy kicsit gondoskodnánk a bányászszállók lakói sza­badidejének hasznosabb eltöltéséről! Magyari István Gondosan végezzük el a szálastakarmányok betakarítását (Folytatás a harmadik oldal­ról.) változott időknek. Magyar- országon jelenleg a fővároson kívül 19 megye van. Lengyel- országban, melynek területe több, mint háromszorta na­gyobb hazánkénál, csak 17 me­gye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye, Vagy Bács megye, melynek területe 11—12 ezer négyzet­kilométer volt és bennük a közigazgatás nem működött rosszabbul, mint másutt. Ma, amikor hasonlíthatatlanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a központ és a vidék közt az érintkezés, napirendre lehet tűzni a me­gyék — és mindjárt hozzátehe- tem —i a járások számának csökkentését is. (Nagy taps.) A járások is lényegében abban az időben alakultak ki, ami­kor rossz utakon kocogó lovas­kocsi volt a fő közlekedési esz­köz. Minden megye, vagy já­rás megszűnésével csökkenne a rengeteg hivatal, amely nem egyszer felesleges, párhuzamos (munkát végez és a bürokratiz­mus táptalaját 'képezi. Ha­sonlóképpen érdemes megvizs­gálni, hogy nem lehetne-e összevonni Budapesten is egy gór kerületet. (Nagy taps.) ■ — Mindezeket a rendszabá­lyokat ki kell egészíteni azzal, hogy a csökkentett számú me­gyékre és tanácsokra maximá­lisan rábízzuk a helyi felada­tok elvégzését. (Lelkes, nagy taps.) Ez megköveteli azt, hogy a minisztériumok és az orszá­gos hivatalok mindazt átadják a megyéknek és járásoknak, ami helyi jellegű, ami nem feltétlenül követeli meg a köz­ponti irányítást. Ez növeli a tanácsok önállóságát és csök­kentené a bürokratizmust is. Az utolsó esztendőkben ez a tendencia kezd érvényesülni. De még mindig sok helyen szükségtelenül túlzott a cent­ralizáció, egyik-másik minisz­térium és országos szerv még mindig nehezen adja le a he­lyileg jobban megoldható helyi feladatokat. Az előtt nem egy­ezer tréfásan miniszteriális imperializmusnak neveztem azt a törekvést, amellyel egy- egy minisztérium a legtöbb helyi jellegű, nem országos feladatot is igyekezett magá­hoz kaparintani. Ilyen módon kerültek például a kompok, köztük a Szabad Nép által szóvátett mohácsi komp is a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium hatalmába, amely ezeket az egyszerű közlekedé­si eszközöket navigációs tisz­tek közbeiktatásával Buda­pestről irányítja. (Derültség.) — Bátorítani kell minden téren a megyei, járási, városi és falusi tanácsok és szervek munkáját. Arra kell serkente­ni őket, hogy ne mindent fe­lülről várjanak, hogy kutassák fel és hasznosítsák a helyi tar­talékokat. legyenek aktívak, hogy a lakosság minden tekin­tetben magáénak vallja őket, Kerüljenek közelebb az ele­ven élethez, legyenek figyel­mesek a dolgozó tömegekkel szemben, ők is őrködjenek a szocialista törvényesség fölött és ezzel erősítsék a népi de­mokrácia befolyását, dolgozó népünk erkölcsi-politikai egy­ségét. A szocializmusba való át­menet békés útjainak kilátása mindenütt megerősítette a bé­ke és a szocializmus táborá­nak híveit s nincs messze az idő. amikor a munkásosztály megosztottságát egy sor ország­ban a munkásegység váltja fel. (Nagy taps.) Ma már nyugod­tan elmondhatjuk, hogy a bé­ke hívei, az imperialisták há­borús terveinek határozott el­lenzői a több mint 900 millió lakost számláló szocialista vi­lágrendszer lakosaival, a gyar­mati sorsból felszabadult száz­milliókkal. a tőkés országok szocialista és kommunista dol­gozóival együtt a világ lakos­ságának túlnyomó többségét képezik. A fejekben a béke. a szocializmus, az emberi hala­dás ügye már győzött és sem­mi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is. (Lelkes nacru tavs.) A szó szoros értelmében a szemünk láttára omlanak ösz- sze azok a gyarmatbirodalmak, melyeket a gyarmattartók az évszázadok folyamán létrehoz­tak s amelyekből anyagi ere- iíifc jelentékeny része szárma­zott. Az utolsó tíz esztendőben több. mint 1200 millió lakosú gyarmat, az emberiség fele sza­badult fel az imperialista rab­ság alól. Ez év áprilisában nyerték el függetlenségüket olyan fontos afrikai országok, mint Tunisz, vasv Marokkó. Ezeket a tényeket ismerik a gyarmati sorsból felszabadult országok százmilliós tömegei s rokonszenvük a szocialista tá­bor iránt egyre növekszik. Ez az egyik összetevője annak a rendkívül lelkes, meleg fogad­tatásnak. melyben Bulganyin és Hruscsov elvtársakat ázsiai útjuk folyamán mindenütt fo­gadták Ezzel szemben az ame­rikai imperialisták olyan levi- tézlett bábokra támaszkodnak, mint Li-Szin-Man Koreában, Csang Kaj-sek Taivan szigetén, akiket saját népük gyűlöl, s akiket csak amerikai szuro­nyok és dollárok védenek meg. De szerte a világon erőtelje­sen terjed a békés együttélés gondolata, melyet a Szovjet­unió és a szocialista világrend országai minden módon támo­gatnak. Ebben a nemzetközi légkör­ben, a szocialista világrendszer erősödésének az imperialista tábor gyengülésének folyama­ta közben gyürkőzünk neki. hogy megvalósítsuk második ötéves tervünk hatalmas cél­kitűzéseit, tovább erősítsük szocialista építésünk alapjait, emeljük dolgozó népünk anya­gi és kulturális színvonalát. Minden eszközünk megvan ah­hoz, hogy a magunk elé tűzött hatalmas, lelkesítő feladatokat sikerrel megoldjuk. Guy Wollet hazaérkezett Párizsba Guy Móllet francia minisz­terelnök vasárnap, magyar idő szerint 16 órakor, moszkvai út­járól visszaérkezett Párizsba. Még előzőleg Moszkvában két beszédet mondott, szombaton este a rádióban és a televízió­ban, vasárnap pedig a vnuko- vói repülőtéren. Beszédeiben köszönetét mondott a szovjet kormánynak és a szovjet nép­nek a feledhetetlen fogadta­tásért és ismét pozitívan emlé­kezett meg a szovjet—francia tárgyalások eredményeiről. Hangsúlyozta- nem csalatkoz­tunk abban a reményben, hogy a tárgyalások nyíltak és bará­ti jellegűek lesznek. A repülőgépről Guy Mollet egyébként táviratot intézett N. A. Bulganyinhoz. amelyben többi között hangsúlyozta: „Teljesen meg vagyok eléged­ve tárgyalásainkkal, amelyek lehetővé tették számomra, hogy közelebbről megismerjem mind Önt, mind Hruscsov és Molotov urat, mind a Szovjet­unió más vezetőit és vala­mennyinkkel megerősítsem a szívélyes barátság kötelékeit. A francia—szovjet barátság megszilárdult és jövő terveink fejlődése előtt széles távlatok nyílnak meg". Párizsba való visszaérkezése után a francia miniszterelnök újabb ' rövid nyilatkozatot tett s ebben ki­jelentette: az ilyen fajta ta­nácskozásoknak meg kell is­métlődniük. Pineau Lcningrádban és Kijeiben Pineau külügyminiszter kí­séretével még néhány napot a Szovjetunióban tartózkodik. Vasárnap Leningrádot látogat­ta meg, majd hétfő reggel el­utazott Kijevbe. Leningrádban Szmirnovnak. a városi tanács végrehajtó bizottsága elnöké­nek üdvözlő szavaira rövid válaszbeszédet mondott. Sza­vait így kezdte: „Elnök úr, uraim, s ha megengedik, hoz­záteszem, kedves elvtársak". Grábner Emil: Szántóföld! növénytermesztés (IV. bó'vített és átdolgozott kiadás) A könyv összefoglalja mind­azokat a növénytermesztési ismereteket, amelyek a terme­lésben, igazgatásban és okta­tásban dolgozó szakemberek számára nélkülözhetetlenek. Az I. rész a növénytermesztés általános kérdéseivel foglalko­zik és különös részletességgel tárgyalja a talajművelés, trá­gyázás és vetőmagelőkészítés feladatait. A II. részben sorra veszi szántóföldi növányeinket, tárgyalja azok népgazdasági jelentőségét, biológiai sajátos­ságait, a termesztésben szóba- jövő fajtáit és mindazokat a módszereket, amelyekkel nagy termések érhetők el. Részlete­sen foglalkozik a növényi be­tegségek és kártevők felisme­résével, a kórokozók életmód­jával és a védekezési eljárá­sokkal. A szerző könyvének megírá­sakor elsősorban a sok évtize­des hazai gyakorlatra támasz­kodik, de figyelembe veszi a legújabb szovjet és ma­gyar tudományos kutatás ered­ményeit is. Sok, időnként fe­ledésbe menő, de minduntalan ismét időszerűvé váló kérdést is felölel. A könyv tanulmá­nyozásakor megelevenednek az olvasó előtt a múlt sikertelen próbálkozásai, az azokból le­vonható következtetések és ezen keresztül is utat mutat szocialista mezőgazdaságunk növénytermesztésének fejlesz­tése előtt álló feladatok sike­res megoldásához. Legfőbb ér­téke a könyvnek, hogy igen széleskörű növénytermesztési tapasztalatokat dolgoz fel. E tekintetben páratlan a magyar növénytermesztési szakiroda- lomban. A könyv egyszerű, könnyen érthető nyelven közli mondani­valóit. Ezért főiskolai szakkép­zettséggel nem rendelkező szakemberek is eredményesen használhatják. A szerző azon­ban elsősorban az alapképzett­séggel rendelkező szakembe­rekhez szól. A főiskolai hall­gatók számára is fontos segéd­könyv. (1014 oldal, 1 szines tábla, 244 ábra, ára kötve: 120 fo­rint.) z állattenyésztés fejlesz­tése, a talajerők foko­zottabb visszapótlása, elsősor­ban takarmánytermelési prob­léma. Ennek ellenére takar- mánytermelésünilc ma sem ki­elégítő s szinte évről évre visz- szatérő jelenség az állatte­nyésztésnél a taikarmányhiány. Állami gazdaságaink és ter­melőszövetkezeteink nagy ré­szénél nem annyira a takar­mány vetésterületének elégte­lenségéről van szó, hanem ar­ról, hogy nem gondoskodtak a megtermelt takarmány meny- v.yiségi és minőségi betakarítá­sáról. A takarmánytermelés problémáinak megoldását te­hát elsősorban a megtermelt takarmány veszteségmentes be­takarításával Ikell kezdenünk. A sikeres betakarítás első tényezője a. kellő időben való kaszálás. A pillangós takarmá­nyok közül a régi vetésű lu­cerna és somkoró első kaszá­lását virágzás előtt, a bíbor- híre kaszálását a virágzás kez­detén, az újvetésű lucerna, a vöröshere és baltacím kaszálá­sát teljes virágzásban végezzük. A további kaszálásokat szin­tén a teljes virágzásban kell elvégezni. Réteken a kaszálást akkor kell megkezdeni, amikor az uralkodó növény virágzás­ban van. A kaszálás megkezdé­sénél azonban mindig azt tart­juk szem előtt, hogy mikor kapjuk a legnagyobb takar- mányértéket, a legnagyobb ta­karmánytömege t. A szénabetakarítás jó minő­ségben való elvégzése szüksé­gessé teszi a gépek minél szé­lesebb körben való alkalmazá­sát. Gépállomásaink a rendel­kezésre álló fűkaszákkal, eb­ben az évben több mint 4000 hold pillangós és egyéb növény­féleség kaszálását tudják el­végezni. Azonban a kaszálás ideje egybeesik a kapálással, ezért szükséges, hogy gépállo­másaink bevezessék a Karancs- keszi Gépállomás újítását, ahol a zetoras fűkaszálógépet gu­mikerekes G—35-ös traktorra szerelték fel, így egy uníver- záltraktor felszabadult, amely- lyel más növényápolási mun­kát, mint például a kapálást tudtak végezni. Ezen újítás be­vezetésével gépállomásaink nemcsak a kaszálási, de a ka­pálást tervüket is teljesíteni tudják. A kaszálás után a legfonto­sabb teendő a lekaszált takar­mány gyors és veszteségmen­tes betakarítása. A szénaszárí- tás legrégibb és a legprimití­vebb eljárása a szőnyegrendben történő szárítás. E módszer Ikettős hátránnyal jár. Egyrészt egyenlőtlen a szár és a levél száradása, másrészt érzéke­nyebb az időjárásra, a csapa­dékra. A nagy veszteségek miatt a szénabetakarításnak ezt a módszerét nem szabad alkal­mazni. A veszteségek elkerülése ér­dekében alkalmazni kell a Kund-féle hengeres szárítási eljárást. E módszer nagy előnye az, hogy kézi és gépi úton egy­aránt megoldható. Kis üzemek­ben villával, nagy üzemekben rendsodrógéppel hengereket készítünk. A 1kaszálás után négy-öt órával elkészített ta­karmányhenger belsejében a levél teljes épségben marad, mert a napsugarak csak a szár­részékét érik, amelyek a széna minősége szempontjából kevés­bé jelentősek. A hengerek el­készítésére alkalmas SR—2 rendsodrógépekkel rendelkezi nek gépállomásaink, így lehető­vé válik, hogy termelőszövetke­zeteink többsége a szénaszárí­tást a Kund-módszer szerint végezze el. Esős időben a szénaszárítás­sal sokáig nem várhatunki Ilyenékor zölden, vagy megázott állapotban be kell silózni. Leg­értékesebb és legjobb silót most tavasszal és nyáron tudunk ké­szíteni. Az elmúlt évben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon be­mutatták és állami gazdasá­gainkban hamarosan elkészül- nek a hideglevegős sZénaszárítá berendezések, amelyeknek lé­nyege az, hogy a rendben fony- nyasztott szénát 15—17 száza­lék nedvességtartalom eléréséig egy nagy teljesítményű ventil­látor által szolgáltatott lég­árammal szellőztetik. A szárító berendezés fölé az esetleges beázás elkerülése érdekében« tetőt készítenek. A szénakészítés ideje elérw / * kezett. A termelőszövet­kezeteik, állami gazdaságok minden időt kihasználva, a leg­nagyobb gonddal végezzék ed a munkát. Termelőszövetkezem teink bátran igényeljék a gép­állomások fűkaszáló és rend­sodró gépeit. Ebben az évben már sokkal több vontató segíti majd a széna gyors betakarí­tását. A kazalozást pedig Mia- motorral hajtatott elevátorok végzik. A. L A.s ut nehezén már túl vagyunk és biztos ügyünk győzelme Ezek a feladatok röviden összefoglalva: az iparban a termelés fokozása mellett a ter­melékenység emelése, az ön­költség csökkentése, anyagta­karékosság, a minőség javítá­sa, az exportra szánt áruk ide­jében való legyártása, a mun­ka- és tervfegyelem tovább- Szilárdítása, a műszaki színvo­nal emelése. A mezőgazdaságban: a tava­szi munkák, a növényápolás jó elvégzése, az aratás, a begyűj­tés gondos előkészítése, a la­kosság hússal, zsírral való jobb ellátása céljából az állatte­nyésztés fokozása. A termelő- szövetkezetek továbbfejleszté­se, megszilárdítása. Az államigazgatásban: a tör­vényesség további megszilárdí­tása, harc a bürokratizmus el­len, a demokratikus, gyors, ope­ratív ügyintézésért. A pártban: a pártélet lenini normáinak, a kollektív vezetés­nek, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia kibontakozá­sának érvényre juttatása, a párttagok és pártszervezetek aktivitásának és felelősségének növelése, a párt egységének, összeforrottságának erősítése és harcos kiállás a párt célki­tűzései mellett. E feladatok megoldásában a párt bizton támaszkodik min­den tagjára és szervezetére, az egész dolgozó népre, köztük Budapest kommunistáira és dolgozóira, akik felszabadulá­sunk óta mindig elöljártak és ezután is az élen fognak halad­ni! (Nagy taps.) Velünk vannak és támogat­ják munkánkat a felszabadító Szovjetunió, a nagy Kínai Nép- köztársaság, az azonos célokért küzdő népi demokratikus or­szágok, velünk a tőkés, a gyar­mati sorsból felszabadult orszá­gok békéért, szabadságért küz­dő dolgozóinak százmilliói. Még rengeteg előttünk az akadály, de az út nehezén már túl va­gyunk és biztos nagy ügyünk győzelme! (Viharos, nagy taps.) Rákosi elvtárs beszéde után Kovács elvtárs határozati ja­vaslatot olvasott fel, amelyet az aktívaülés egyhangúlag el­fogadott;

Next

/
Oldalképek
Tartalom