Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-23 / 41. szám

1936. május 23. szabad xfitn'ín 3 i A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktÍTaülése (Folytatás a inásodik oldalról) mesek velük szemben. Ugyan­akkor informáljuk őket a lehe­tő legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kérdé­seket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást fog­lalni. A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat (nagy taps), akik az illegalitás nehéz évei­ben, a spanyol szabadságharc füzében, a II. világháború ide­jén a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kom­munizmus nagy ügyéért s gon­doskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.) Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja fojtani a sza­bad kritikát. Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen. Nálunk rengeteg a felesleges ülés, a papirosmunka, a felü­letes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimuta­tás, a bürokratizmust tenyész­tő rendeletek. A bürokratizmus elleni ha­tározott, rendszeres és eredmé­nyes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártélet lenini normáinak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindig találó, vagy csak részben helyes. Mi magunk vagyunk a hibásak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk. Az egyszerű em­berek alulról . jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha an­nak csak egy része is meg­felelő. Ismétlem, ne féljünk a legszélesebb kritikától sem, ha az valóban építő szándékú, valóban népi demokratikus rendünk és szocialista építé­sünk szeretete sugallja. A pórtszerű bírálat és önbí­rálat mellett, elkerülhetetlenül előfordul nálunk is. más or­szágokban is. hogy kispolgári, vagy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat lát­nak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísér­lik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége el­len felhasználni. Az ilyen kis­polgári, vagy ingatag elemek a XX. kongresszus határoza­tait is — nem egyszer a szo­cialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szel­lemben próbálják kommen­tálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekez­nek a tömegek figyelmét olyan kérdésekre összponto­sítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényes­ség megsértése és ezzel meg­kísérlik gyengíteni pártunk befolyását, vezetőszerepét, két­ségbevonni politikai vonalá­nak helyességét és elterelni a dolgozók figyelmét a szocia­lista építés soron lévő legfon­tosabb feladatairól. Mi erőtel­jesen felvesszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenséggel szemben, mely megkísérli a párt sorai­nak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Ezt is Lenin szellemében tesszük, aki nem egyszer élesen alá­húzta, hogy nem szabad meg­engedni olyan bírálatot, mely árt a pártnak, vagy megnehe­zíti a párt által meghatározott akciók egységét. Világosan látnunk kell a jobboldali elhajlás és a bal­oldali szektás hibák kérdésé­ben. A pártnak két fronton kell vívni a harcot, s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni. A jobbol­dali elhajlás és a szektaszel­lem ellen egyszerre, akkor és ott kell a jobboldali, illetve a szektaszellem ellen fokozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadályozza a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatla­nul őrködni kell azon, hogy e harcok közepette a párt he­lyes irányvonala jusson ér­vényre, Az ellenséges bírálat eluta­sítása mellett azonban válto­zatlanul teljes erővel támo­gatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden meg­nyilvánulását. Küzdeni kell a bírálat elfojtása, az utasítga- tás, a parancsolgatás, a dog- matizmus, a bürokratikus maradiság ellen. Nem szabad megengedni, hogy néhány de­magóg pártellenes kritika miatt csökkenjen az egész­séges kritika, a pártdemokrá­cia szabadabb levegőjének áramlása. Minden kommunista szent kötelessége, hogy miköz­ben az elkövetett hibákat és bajokat bírálja, mindig azt tartsa szem előtt, hogy ez a kritika erősítse és ne gyengítse a pártot, azt mutassa, hogy hogyan tudunk jobban dolgoz­ni, hogyan tudjuk a hiányos­ságokat kiküszöbölni. így minden téren gyorsabban és eredményesebben haladunk előre. A kritika mellett nem sza­bad megfeledkeznünk az ön­kritikáról sem. A kritika és önkritika egymást gyakran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hama­rosan mindenütt kiegészítse a helyes önbírálat. Erre an­nál inkább is szükség van. mert az önbírálatról mosta­nában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a pártélet lenini elvei­hez tavtozik a demokratizmus mellett a centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszervek határozatainak kötelező vég­rehajtása. Nekünk nem arra kell a kri­tika és önkritika, hogy lazít­sunk soraink egységén, hogy lazítsunk a párt vasfegyelmén, hanem arra, hogy nagy, dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntudatosabbá, még egy­ségesebbé. még cselekvőképe­sebbé. a tömegekkel még ö--z- szeforrottabbá tegyük, hogy pártunk egész tagsága meg­értse, magáévá tegye, segítse kidolgozni Központi Vezetősé­günk helyes politikáját és eól/-akarattal és ros-fegyelem- mel biztosítsa a politika sike­res megvalósítását. (Nagy taps.) A XX. kongresszus tanulsá­gai alapján meg kell javíta­nunk a párt munkastílusát is. Most. hogy nálunk is a mar­xizmus—lenin'ymus gazdasági oldalai és a tömegek po’itikaí nevelése kerültek előtérbe, szükséges, hogy pártfunkcio­náriusaink és párttagjaink konkréten és ne általánosság­ban dolgozzanak és vezesse­nek. Ismerniük kell saját te­rületük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az éves terv sa­ját területükre vonatkozó cél­kitűzéseit. a termelőszövetke­zetek helyzetét, és fejlesztési terveit, az ott do1 gozó vezető kádereket, a nehézségeket és lehetőségeket. Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak, úgy, hogy munkájuk, gyakorlati se­gítséget jelentsen és megköny- nyítse a dolgozóknak felada­taik megoldását. Sajátítsák el legalább a minimális szakis­mereteket, melyek lehetővé te­szik számukra, hogy a felme­rülő kérdésekhez biztosan tudjanak hozzányúlni. Az öt­éves terv perspektívái felkel­tették a dolgozók érdeklődését, s ezt fel kell használni arra, hogy erősítsük köztük pár­tunk befolyását, népszerűsít­sük a szocialista építés célki­tűzéseit, erősítsük bennük a szocialista hazaszeretetét. A munkájuk folyamán ne csak gondosan, figyelmesen hall­gassanak meg minden panaszt, bírálatot, vagy javaslatot, de tudjanak a dolgozóknak olyan tanácsokat adni, olyan segítsé­get nyújtani, melyek gyakor­latilag használhatók, s ame­lyek a dolgozókat közelebb hozzák pártunkhoz. Most, hogy a széles tömegek közti munka újra előtérbe kerül, azt halljuk, hogy a pártfunkcionáriusok helyen­ként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz, úgy az ilyen funkcionáriusok elszakadtak a tömegektől és bürokratákká váltak. Mi a felszabadulás utáni nehéz esz­tendőktől kezdve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött, állan­dóan, örömmel és szivesen dolgoztunk a tömegek sűrűjé­ben. A tömeg a mi elemünk. Ügy érezzük magunkat ben­ne, mint a hal a vízben. Mindannyian tudjuk, hogy a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dol­gozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti eredményei. Most tel­jes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rájuk bízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért* a bü­rokratizmus elleni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megele- venedésével egvideiűleg he­lyenként tapasztalható, hoav a kommunista felelősség- vállalás kezd elsikkadni, s a felelősséget nem­egyszer igyekeznek a fel­ső szervek munkájára hárí­tani. A pártdemokrácia kiszé­lesítése, a szabad bírálat és önbírálat szorosan összefügge­nek a pártfegyeiemmei, a párt egységének és a kommu­nisták felelősségének kérdésé­vel. Ezek a kérdések össze­tartoznak: a pártfegyelem nö­vekedése megerősíti a kom­munisták felelősségét, bátor kiállásukat a párt mellett, s azt az áldozatos példamuta­tást, mely a dolgozó tömege­ket a párt köré tömöríti. A felelősségvállalás kérdését ná­lunk minden alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert pártkádereink zöme helytáll, jól dolgozik a maga helyén. egy részük az ellenkező véglet­be csapott át, csak a hibákat látta, s fitymálta a szocialista építés eredményeit. Azoknak az író elvtársaknak, akik munkánkban elsősorban a hibákat és a negatívumokat látják, javasoljuk, hogy szívlel­jék meg T cninnek azt a büszke megállapítását, hogy minden száz hibánkra, amiről szerte a világon a burzsoázia és lakájai annyit kiabálnak, a nagy és hősi cselekedetek tízezrei jut­nak, melyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egysze­rűek, nem láthatók és a gyári negyedek, vagy a falvak min­dennapi életében vannak el­rejtve. (Hosszantartó, nagy taps.) A XX. kongresszus munkája után az eddiginél hasonlítha­tatlanul nagyobb figyelmet kel]1 szentelni az ideológiai frontra is. Amit az íróknál tapaszta­lunk, az ideológiai munkánk gyengeségének egyik mutatója. A párt Központi Vezetőségé­nek határozata alapján, ez év végére felül kell vizsgálni a párt történetéről szóló előadá­sokat, a népi demokratikus ál­lam felszabadulás utáni törté­netét tárgyaló tankönyveket. Át kell vizsgálni őket abból a szempontból, hogy jobban ki­fejezésre jusson bennük a tő megek történelemformáló sze­repe és az, hogy a tör­ténelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja (Nagy taps.) s ki kell hagyni mindazt, ami bennük a személyi kultusz maradványa és ezzel kapcso latban nem egyszer a tények elferdítése is. As osztályharc kérdéséről Szólni kívánok az osztály­harc egyes kérdéseiről is. A XX. kongresszus megállapítot­ta, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely sze­rint a szocialista építés sikeré­vel párhuzamosan az osztály­harc egyre erősödik, hibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött és szilárdabb lett a népi hata­lom, gyengültek a kizsákmá­nyoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása fi­gyelmen kívül hagyta ezt a tényt, valamint azt is. hogy a kizsákmányoló osztályok fel­számolásával a Szovjetunió számára az éles osztály­harc nemzetközi porondra tere­lődött át, ami egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy a német fasiszták lázasan ké­szülődtek a Szovjetunió meg­támadására. Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk, a falun még előttünk á’l a szo­cialista mezőgazdasági nagy­Egyre többen értik meg az idők szavát Hogyan állunk a XX. kong­resszus után az osztálvharc- cal? Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fo­gadta a kongresszus határoza­tait. lelkesen veszi ki részét a termelésből, a második öt­éves terv irányelveinek meg­vitatásából és mint mindig, most is egységesen felzárkóz­va követi pártunkat. A mi hősi munkásosztályunk, pár­tunk vezetésével változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. A május elsejei fel­vonulás újra megmutatta, hogv szelleme bátor, harcos, optimista, s hogy pártunk mindenkor bizton számíthat hősi munkásosztályunkra, el­sősorban a harcokban edzett, példamutató budapesti mun­kásságra! (Hosszantartó nagy taps.) Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egyik mu­tatója annak, hogv a falu dol­gozó népe is egvre fokozottabb mértékben érti meg az idők szavát és követi pártunk ve­zetését. A tavaszi munkák ló elvégzése, a begyűjtés, az adó­fizetés menete mutatja, hogy úgy az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti paraszt­ság állampolgári fegyelme erő­södik. Az olvan rendkívüli esemény, mint az idei árvíz, ahol a falu és város dolgozói­nak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, azt bizonyította, hogy a munkás-paraszt szövetség ele ven és aktív. Ugyanezt mutat­ta az az áldozatkészség, mely- lyel országszerte a dolgozó nép az árvízkárosultak segít­ségére sietett. A munkás-pa­raszt szövetség erős és a má­sodik ötéves terv. melv annyit tesz a falu fejlesztéséért, azt még csak szilárdabbá teszi. Az értelmiség zöme, a régi csakúgy, mint az új, döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia oldalán, s ha­zafias lelkesedéssel végzi mun­káját, melyhez új lendületet adnak a második ötéves terv irányelveinek hatalmas távla­tai. Ugyanakkor nem hányha­tunk szemet a fölött, hogy az értelmiségen belül vannak egyes csoportok, ahol olyan kedvezőtlen jelenségekkel ta lálkozunk, melyeken még nem tudtunk úrrá lenni. Az iroda lom egyes területein kétségki' vül vannak eredmények. De a párt az íróknál nem végezte el a feltétlenül szükséges ideoló giai és politikai nevelőmunkát. Az íróknak jó része a felszaba­dulás után rendszerint rózsa­színűén „lakkozva” ábrázolta a fiata] népi demokrácia életét, 1953 júniusa után, amikor ön , kritikusan feltártuk hibáinkat, zőgazdasági termelés megvaló­sítására, részben maguk szá­molták fel gazdaságukat és el­helyezkedtek az ipar, az állami gazdaság stb. területein, rész­ben a kulákot korlátozó rend szabályok hatása alatt elvesz­tették régi gazdasági és politi­kai befolyásukat. Jelenleg kö­rülbelül egy tizede van meg azoknak a külgazdaságok­nak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek olyan földterü­lettel, amely kizsákmányolásra lehetőséget nyújt Ezek a gaz­daságok is aránylag kicsik, ritkán haladják meg a 25—30 kát. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban szocialista nagyüzemi gazdái kodásra való áttérést gátolják de olyan károkat, mint 1930— 1931-ben a Szovjetunióban, ná­lunk aligha tudnak okozni. Felmerült nálunk a kérdés, hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe is be üzemi termelés teljes megváló- | vegyék a kulákot. E kérdés egy sítása. Azt azonban mór előre j sor termelőszövetkezetben fel meg lehet mondani, hogy a tér melőszövetkezeti gazdálkodás ra való teljes áttérés nálunk nem jár olvan megrázkódtatá­sokkal mint 1930—3I-ben a Szovjetunióban a kulákok el­lenállása miatt történt. Ennek az az oka, hogy nálunk a ku- lákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabá­lyok és sok kulákgazdaság felszámolása következtében je­lentékenyen meggyengült. Ná­lunk a kulákok, éppen, mert ismerték azt, ami e téren a Szovjetunióban végbement, va­lamint látták, hogy hazánk­ban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt és a kormány el van szán­va a szocialista nagyüzemi me­merült. A kulákok felvételével szemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felmerült a termelő- szövetkezetek szegényparaszt tagjai azt mondották, hogy in kább otthagyják a szövetkeze tét, semmint együtt legyenek a kuíákokkal. Ott is, ahol egy- egy volt kulák bekerült a ter­melőszövetkezetekbe, legtöbb­ször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos változtatni. A mi véleményünk szerint kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dol­gozó parasztokat is. akiknek esztendőkkel ezelőtt cséplő- gépjük. vaáv műhelyük volt. s ezen a címen kerültek a kulá­kok közé. Véaül aiánlatos fel­venni a termelőszövetkezet .agiai közé azokat a dolgozó parasztokat, akiket eddig a ku- lák-rokonság miatt utasítottak el. A felvétel kérdésében ter­mészetesen döntő a termelő­szövetkezeti tagság többségé­nek véleménye. Bárki legyen is. csak azt lehet felvenni a termelőszövetkezetbe, akit a termelőszövetkezeti demokrá­cia betartásával, azaz a több­ség határozata alapián befo­gadnak. Az osztályharc viszonyaira nálunk erősen rányomja bé­lyegét a szocialista világrend- szer létrejötte. Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor a dolgozó nép hazánkban uralomra jutott, ez a szocialista világrendszer még csak kialakulóban volt. Elég rámutatni arra, hogy a Kínai Népköztársaság akkor még nem létezett. A szocialista világrendszer, melynek mi is tagja vagyunk, olyan tényező az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőtelje­sen a mi javunkra billenti. Emellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a régi uralkodó osztályokat még nemrég vertük le és még elég elevenen él bennük a restau­ráció, a nyeregbe visszakerü­lés reménye. Azt is látnunk kell, hogy ezek a rétegek aránylag szélesek nálunk és a Nyugat közelsége, az ellen­séges sajtó- és rádiópropagan­da, sőt gyakran közvetlen anyagi támogatás is tartja bennük a lelket. Ilyen viszo­nyok között az osztályharc ná­lunk kevésbé látható, bonyo­lultabb, jobban fedett formá­ban, de természetesen tovább folyik. A párt és a kormány nem kívánja az osztályharc élező­dését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra. hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, akik belátták eddigi hibáikat s bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, iól dolgoznak, se­gítik a népi demokráciát, min­denben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaenge­dése és hazahívása s egv sor egyéb rendszabály is. A népi demokratikus állam egyházpolitikája is azt céloz­za. hogv lehetőleg jó viszony alakuljon IrT az állam és az egyház között. Ennek a helyes politikának megvalósítása­képpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallá­sos katolikus tömegek, s benne nem államunk gyengeségét, hanem ereiét és ióindulatának! isiét látták. Hatékonyabbá kell tennünk a Hazafias Népfront és az országgyűlés munkáját Beszélni kívánok a Haza­fias Népfrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került Az a körülmény, hegy 1954-ben volt olyan tendencia, melv a Hazafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párt­tal. oda vezetett, hogv elv­társaink egy része bizalmatla­nul nézte e mozgalmat és nem segítette eléggé a népfront- bizottságok munkálat. sőt gyakran részt sem vett benne. Ezen a helyzeten most határo­zottan változtatni kell s oda kell hatni, hosv a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták ió munkáiénak eredményeképpen teliesen ma­gáévá tegve a párt helyes po­litikáját s a munkás-paraszt szövetségre épülve egész né pünk legszélesebb, az összes tömegszervezeteket, a nemzet összes hazafias, demokratiku erőit magába foglaló eleven, alkotó mozgalma tegyen. Hogy a Népfront az eddigi­nél nagyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek kö­zötti békét, a nyugodt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Köz­ponti Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgalom és az eddiginél sokkal szorosab­ban kapcsolódjék hozzá a Ma­gyar—Szovjet Társaság műkö­dése. E szervezeteknek a Nép­front-mozgalommal való egye sülése és szorosabb együttmű­ködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A Hazafias Népfront azonban csak akkor tudja feladatát jól megoldani, csak akkor tudja jól támogatni a szocializmus építését, a magyar nép haladó, demokratikus, forradalmi és szocialista hagyományainak éberen tartását és erősítését, ha pártunk szervezetei és tag­jai teljes erővel támogatják és szakadatlanul részt vesznek munkájában. Biztosítanunk kell, hogy a megerősödött Hazafias Nép­front követelje meg és szer­vezze meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok beszámolóit, azt, hogy a beszá­molókon elhangzott helyes kri­tika, javaslat, jogos panasz meghallgatásra és orvoslásra találjon Pártunk Központi Vezetősé­ge szükségesnek tartja az or­szággyűlés munkájának meg­javítását is és rajta lesz, hogj az országgyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott, s eleven, sokoldalú viták közepette tár­gyalja meg és emelje törvény­erőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslato­kat. (Taps.) A felszabadulás utáni esztendőkben a magyar kommunisták az országgyűlé sen állandóan ebben a szellem­ben dolgoztak, s értették a módját annak, hogy az ország- gyűlésen keresztül célkitűzé­seink megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, a hogy olyan törvények jöjjenek létre, melyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jó és he­lyes tradíciót veszendőbe en­gedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a ha­za javára minden téren aktí­van, jól végezze funkciójátj (Taps.) Ugyanez vonatkozik az or­szággyűlés bizottságainak a munkájára. Ezeket a bizottsá­gokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdé­seknek az előkészítésébe is, amelyek a Népköztársaság El­nöki Tanácsa elé kerülnek a akkor is igénybe kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülésezik. Az országgyűlésnek és bizottságainak ez a fokozott munkája egyben az állami de­mokrácia kiterjesztését, erősí­tését is jelenti. Mi nem féltünk a parlamenti vitáktól akkor, amikor kisebb­ségben voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításához, Most, amikor a népi demok­rácia gyökerei mélyek, épülete erős és szilárd, bátran támasz­kodjunk a parlament munká­jára. Fel kell vetni azt a kérdést is. hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, (Folytatás a negyedik oldalonJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom