Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-23 / 41. szám

W0

SZABAD AÖCRAD

1956. május 23.

A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktíraülése

(Folytatás az első oldalról) munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelése. A mi második ötéves tervünkben is ez az alapvető, nálunk is erre kell a fő figyelmet fordítani. Ez a terv megvalósításának egyik legfőbb biztosítéka s egyben mutatója annak, hogy a tervben is erőteljesen érvényesül a XX. kongresszus szelleme.

Jól tudom elvtársak, hogy valamennyien ismerik a második ötéves terv irányelveinek fő mutatóit; Ezért csak röviden szólok róluk. A szocialista ipar termelése öt év alatt 50 —52 százalékkal, a mezőgazdaságé —1950—54. évek összes mezőgazdasági termeléséhez képest az 1956—60. évek ösz- szes mezőgazdasági termelése

— mintegy 27 százalékkal nő. Ennek alapján a nemzeti jövedelem 1960-ban 43—44 százalékkal lesz nagyobb, mint 1955-ben. Öt év alatt mintegy 73 milliárd forintot kell beruházni, amihez még a termelő- szövetkezetek körülbelül 2 milliárd forint összegű beruházása járul. A lakosság fogyasztása 1960-ban 34—35 százalékkal lesz nagyobb, mint 1955-ben volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékkal kell emelkednie. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni elsősorban a nehéz, a földalatti és az egészségre ártalmas munkáknál a 7 órás munkanapra való áttérést. A második ötéves terv idején tehát a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala jelentékenyen emelkedik.

A termelés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb, mint az első ötéves terv folyamán. Ez egyrészt a terv gondosabb megalapozottságával, a helyesebb arányok kialakításával függ össze, másrészt azzal is, hogy a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem minden egy százalékos emelkedése közel 50 százalékkal nagyobb termék- mennyiséget ad, mint az első ötéves terv során.

— A második ötéves terv beruházásai legtöbbet az alapanyag-termelés elmaradottságának megszüntetésére fordítanak, hogy ezzel megjavuljon az anyagellátás,. melynek nehézségei komolyan zavarják a termelést s ami miatt sok a panasz a dolgozók között. Különösen erőteljesen nő a vegyipar, melynek fejlődési üteme valamennyi iparágét meghaladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik, ami ugyancsak jelentékenyen hozzájárul az alapanyag-termelés elmaradottságának felszámolásához. Az irányelvek nem annyira a nagyszámú új létesítményekre, hanem a meglévő üzemek modernizálására fordítják a hangsúlyt. Ez elsősorban Budapestre vonatkozik, ahol a megnövekedő termelést főleg a meglévő gyárak rekonstrukciójával, új gépek beállításával, az ipar műszaki színvonalának emelésével kívánja a terv biztosítani. Az ötéves terv célkitűzései között rendkívül fontos az ipar műszaki színvonalának emelése, az ipar és a közlekedés korszerűsítése, s ami ezzel jár, iparunk motorjának, a gépiparnak további gyorsütemű növelése.

— A második ötéves terv irányvonalait a párt ezúttal, nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést — melynek lényege, hogy az ötéves tervet a dolgozók véleményének kikérésével, aktív közreműködésükkel, kezdeményezésük szabadabb kibontakozásával akarjuk kidolgozni

— mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogadták. Ebben a tényben is annak bizonyítékát látják, hogy pártunk e téren is érvényre juttatja a XX. kongresszus szellemét.

„Ez a mi tervünk” — mondják most az üzemekben a dolgozók és ennek megfelelően fognak a terv megtárgyalásához és kiegészítéséhez. Mióta a terv irányvonalainak megvitatása elkezdődött, pártszervezeteink, pártfunkcionáriusaink és párttagjaink aktivitása fokozódott, munkájuk

konkrétabbá vált, tekintélyük emelkedett a dolgozók és a műszaki értelmiség előtt. Azt is tapasztaljuk, hogy a vállalati tervezés során a dolgozók cselekvőén vesznek részt a tervezés munkájában, s kiszélesedik látókörük, mikor üzemük fejlesztési terveit s ezzel kapcsolatban saját feladataikat évekre előre látják és felvetik. De látják és bírálják a hiányosságokat is. Mindenütt tapasztalható, hogy komolyan megnőtt a dolgozók aktivitása, vitakészsége, harcosabb lett magatartásuk és hangulatuk.

— Rengeteg javaslat érkezik az ötéves terv irányvonalaihoz. Ezek a javaslatok igen sokrétűek és gyakran helyesen mutatnak rá a tervezés egyes gyengéire vagy a meglevő, de ki nem használt lehetőségekre. A legtöbb üzemben a dolgozók nemcsak javaslatokat tesznek, de keményen kiállnak és harcolnak javaslataik elfogadásáért, azért, hogy előterjesztéseiket a vállalati tervbe beépítsék. A csepeli R. M. Művekben, a Lenin Kohászati Művekben, a tatai szénbányászati trösztnél és másutt, rengeteg olyan beruházást nem igénylő javaslatot tesznek a dolgozók, melyek alapján csökken az állásidő, növekszik a gépek kihasználása, szükségtelenné válik külföldi importanyag vagy gép

behozatala, gazdaságosabbá válik a termelés, csökken az anyagfelhasználás.

— Ugyanakkor helyenként az is tapasztalható az irányelvek megvitatásával kapcsolatban, hogy lazítani kívánják a terveket, vagy lehetőségeinket meghaladó beruházásokat követelnek, pedig a beruházások növelése legtöbbször csak az életszínvonal emelésének rovására történhetik.

— Hatalmas mozgósító ereje van annak, hogy a terv irányelveit az egész nép elé vittük és végleges kidolgozásába bevontuk az üzemek, a bányák, az építkezések, a Magyar Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek, az egyetemek, a hivatalok, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait és az egyénileg dolgozó parasztokat is. Legtöbbjük nagy örömmel és alkotó kedvvel vesz részt az országépítő vitában. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok és kiegészítések bele is kerüljenek a tervekbe, hogy mindazok, akik aktívan részt vettek a tervek megvitatásában, lássák, hogy nem dolgoztak hiába, hogy jogos kritikájukat és helyes javaslataikat megszívlelik és valóra váltják.

Tovább kell fokoznunk népünk egészséges teltvágyát

gozó parasztságra.

— Ami alapanyag-ellátásunkat illeti, az itt tapasztalható nehézségeknek részben objektív okai vannak: például a külföldi nyersanyag nem érkezik meg idejében. Ezen csak fokozatosan lehet segíteni az export, az import megnövelésével, készletek felhalmozásával, melyek a folyamatos termelést biztosítják. De egy sor üzemben előfordul, hogy a hónap első és második dekád- jában a munka lazán, lassú ütemben folyik, sok az állásidő. Az utolsó dekádban viszont kezdődik a túlórázás, a hóvégi hajrá, melynek eredményeképpen végül is legtöbbször teljesítik a havi tervet. Az egyszerű munkás azt látja, hogy az anyagot a hónap utolsó 10 napjában így vagy úgy előteremtik. Az anyag tehát megvan, de mert a szervezés, a termelés folyamatosságával való törődés rossz, szinte megszokottá válik a hóvégi rohammunka, a kapkodás, az anyagpazarlás és ami ennek velejárója: a növekvő selejt, a minőség romlása és nem egyszer a dolgozók keresetének csökkenése.

— Rá kell mutatni, elvtársak, hogy most, amikor minden téren támogatjuk és bátorítjuk az építő kritikát, ez a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. A dolgozók egyre türelmetlenebbül követelik a hibák kiküszöbölését. A minisztériumok, elsősorban a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, az Élelmiszeripari Minisztérium és az iparigazgatóságok, gyárigazgatók, az üzemek vezetői számoljanak ezzel az új jelenséggel. Most már nem lehet a dolgozók kritikáját, javaslatait, újításait, a hibák kiküszöbölésére irányuló erőfeszítéseit úgy kezelni, mint egy fél évvel vagy egy évvel ezelőtt. A pártdemokrácia és az állami demokrácia fejlődése ezen a téren is kezdi meghozni gyümölcseit.

— Nekünk tovább kell táplálni és fokozni azt az egészséges aktivitást, tettvágyat és segíteniakarást, ami második ötéves tervünk irányelveinek megvitatásával kapcsolatban szerte az országban megnyilvánul, s ezzel is hassunk oda, hogy a tervet minden nehézség ellenére teljesítsük.

— A második ötéves terv célkitűzései között ott szerepel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és ezzel együtt a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelkedésének nehéz feladata. Ennek minden előfeltétele megvan. A magyar termőföld egyharmadán szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik A termelőszövetkezetek jelentékeny része egyre erősödik s a termel ési eredmények, tagjaik növekedő anyagi ióléte egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol az egyénileg dolTürelmes, szívós, meggyőző munkával, különösen, ha az agitációban a már meglevő termelőszövetkezetek tagjai és főleg a volt középparasztok járnak élen, bizton meg tudjuk oldani ezt a feladatot is.

— A termelőszövetkezetek egészséges és gyors fejlődésének előfeltétele, hogy az új tagok önként, saját meggyőződésükből lépjenek be. Rendkívül fontos a szövetkezeti demokrácia és a Szövetkezeti fegyelem erősítése.-- A termelőszövetkezetek fejlesztése a párt és kormány- szervek állandó feladata, melyen szakadatlanul dolgozni kell. Ugyanakkor élesen kell küzdeni az önkéntesség elvének megőrzéséért, nem szabad tűrni a tsz-szervezés folyamán semmi erőszakoskodást, mégis előfordul,

s ahol ilyen

gyorsan és erélyesen meg kell torolni és nyilvánosan meg kell bélyegezni.

*— A mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelése a termelőszövetkezetek fejlesztése közben nem könnyű feladat. Végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mellett megfelelő támogatásban részesüljenek az egyénileg dolgozó parasztok is, akik mindjobban eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Minden módon lehetővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tartalékok mozgósítását, termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelését.

— Végül, de nem utolsósorban, már az idén is tervszerűen fokozni kell a mezőgazdaság termelését és gondosan elő kell készíteni az aratást, a begyűjtést.

— A XX. pártkongresszus szakadatlanul a legnagyobb figyelmet fordította a népjólét emelésének kérdésére, a szociális kérdésekre, a munka- védelemre, a dolgozók helyzetének megjavítására s arra, hogy a párt-, állami és tanácsszervek törődjenek jobban a dolgozókkal, használják ki jobban, ésszerűbben a helyi lehetőségeket és a rendelkezésükre álló eszközöket.

— Az egész második ötéves terv irányelveit is áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Ezért a terv az eddiginél sokkal részletesebben szabja meg a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedésének, a tudomány, a kultúra fejlesztésének feladatait és módjait. Meg vagyunk győződve róla, hogy e terv hatalmas célkitűzéseit, hazánk további felvirágoztatásának e programját egyforma lelkesedéssel fogia támogatni az ipari munkásság, a dolgozó parasztság. a haladó értelmiség és mindenekelőtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók százezrei. (Nagy taps.) Ez a második ötéves terv Valóraváltásának legbiztosabb záloga!

— Második ötéves tervünk megkezdésére a szokatlanul hideg tél zavarólag hatott, de a minisztériumi ipar az ez évi első nésv hónap célkitűzéseit egészében 101,5 százalékra teljesítette. Még jobb a teljesítés

a budapesti üzemekben, amelyek május elsejére 102 százalékra teljesítették tervüket. Most minden lehetőség megvan arra, hogy pótolják a kiesést azokban az iparágakban, amelyek a rossz időjárás miatt az első negyedévi tervüket nem teljesítették. A mező- gazdaságban a bő májusi eső hatására megjavultak a termés kilátásai. Minden oldalról azt látjuk, hogy a munkás- osztály, az egész dolgozó nép optimista, lelkes, hogy a munkafegyelem javul. Már pedig ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy az 1956-ós tervet minden mutatójában teljesítsük, sőt túlteljesítsük.

— A második ötéves terv irányelveinek célkitűzései reálisak, de ez nem jelenti azt, hogy teljesítésük könnyű, hogy nem követeli meg az összes erők megfeszítését. Az első ötéves tervhez képest a második minőségi változást jelent. Elég rámutatni arra, hogy a termelés emelkedését ezúttal kétharmad részben a munka termelékenysége biztosítja, míg az első ötéves tervben ez a forrás csak az emelkedés egyharmadát adta. A második ötéves terv irányelvei igen jelentős fajlagos anyagmegtakarítást, komoly műszaki fejlesztést, a termelés korszerűsítését követelik meg. Azt se felejtsük el, hogy az új ötéves terv irányelveiben minden százalék — mint mondottam — 50 százalékkal több termelvényt jelent, mint az első ötéves tervé.

— Nagy megelégedéssel fogadták a dolgozók az árleszállítást, mely évi kihatásában 900 millió forinttal növeli reáljövedelmüket. Az a körülmény, hogy az árleszállítás utáni napon például a Corvin Áruháznál négyezren vártak a nyitásra és százezren vásároltak, mutatja, hogy a dolgozók helyeslik az árleszállítást és élnek a vele kapcsolatos előnyökkel. Sokan szerették volna, hogyha a hús és a zsír ára is jelentékenyen csökkene, de erre még nem voltak meg az előfeltételek. Arról gondoskodunk, hogy a leszállított árucikkekben ne álljon be hiány. Őrködni fogunk azon is, hogy a leszállított árucikkekben ne forduljon elő burkolt áremelés.

Jobban meg kell szilárdítanunk a pártvezetés lenini elveit

— Elvtársak!

— A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusénak legfontosabb tette, hogy minden területen érvényre juttatta a pártvezetés lenini normáit: a kollektív vezetést, a kritikát, az önkritikát, a párt- és állami demokráciát, a demokratikus centralizmust és kérlelhetetlenül hadat üzent a személyi kultusz minden megnyilvánulásának. Ez utóbbival kapcsolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését.

— A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Vezetősége nem felejti el Sztálin nagy érdemeit, melyeket a pártban, a Szovjetunió létrehozásában és az egész nemzetközi munkásmozgalomban szerzett. Közismert az a pozitív szerep, melyet Sztálin a szocialista forradalom előkészítésében és megvalósításában, a polgárháborúban, a párt és a Központi Bizottság harcában a leninizmus eltorzí- tói és ellenségei, a trockisták, a jobboldali opportunisták, polgári nacionalisták ellen vívott harcban, a szocializmus építéséért folyó küzdelemben játszott. Sztálin kiemelkedő marxista volt, akinek műveiből tovább is fel lehet használni azt, ami értékes és maradandó és kritikusan el kell választani tőlük a helytelen tételeket.

— A Szovjetunió Kommunista Pártja, miKözben józanul értékelte és elismerte Sztálin érdemeit, élesen rámutatott azokra a súlyos hibákra, melyek a vele kapcsolatos személyi kultuszból eredtek s azokra a nagy károkra is. melyeket Sztálin különösen élete utolsó két évtizedében okozott azzal, hogy gyakran megsértett^ a pórtélét lenini normáit és a kollektív vezetés elvét,

hogy fontos párt és állami kérT désekben gyakran egyedül döntött, amiből komoly hibák, a párt és államvezetés lenini elveinek elferdítése, a szocialista törvényesség súlyos megsértése származott.

— A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban és sajnos nálunk is. Káros hatásai a párt- és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi helyes határozatai óta felvetette, igazi jelentősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának nyomán kezd kibontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek megszilárdításával s ezzel kapcsolatban a személyi kultusszal is.

— Hasonló a helyzet a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy abban, hogy nálunk ilyen súlyos törvénytelenségek előfordulhattak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam, de hibás bizonyos fokig az akkori vezetés is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — es különösen én sajnálom és fájlalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő.

— Elvtárssk!

— Meg kell vallani, hogy a rehabilitáció, mely kezdetben nem folyt elég gyorsan es konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a legközelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igazságérzetét és erejét bizonyítja.

1953 júniusa óta a Központi Vezetőség és a kormány jól átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganatosított arra, hogy biztosítsa a szocialista törvényességet, E rendszabályokhoz tartozott az internálótáborok megszüntetése, széleskörű amnesztia, a rendőrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizsgálása, melynek elítéltjeit, amennyiben ártatlanok voltak, rehabilitálták, mások pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesültek. Létrejött az ügyészség, mely állami vonalon rendszeresen ellenőrzi a szocialista törvényesség betartását. A Belügyminisztériumot, az ügyészséget, az Igazságügyminisztériumot több száz becsületes, párthű elvtárssal erősítették meg. Azóta egyre fokozódott ezeknek a szerveknek állandó párt- és állami ellenőrzése; Ezen a téren az utolsó három esztendőben kétségkívül komoly eredmények mutatkoztak.

De ezzel nem lehetünk megelégedve és szakadatlanul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állandó fokozásával a kritika és önkritika, különösen pedig a pártdemokrácia felhasználásával biztosítsuk* hogy ezeket a szerveket át- meg áthassa a szocialista demokrácia szelleme és a törvényesség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza becsületes, hű szolgálata. Ugyanakkor szükség van szilárd, jó államvédelemre. A Központi Vezetőség mindent megtesz* hogy az állambiztonság, az államvédelem szervei érezzék* hogy nehéz munkájukat teljes bizalommal kíséri és támogatja a párt, a kormány, az egész dolgozó nép és segíti kialakítani azt az egészséges* harcos szellemet, mely legjobb biztosítéka annak, hogy feladatukat odaadóan és sikerrel tudják elvégezni. (Nagy taps.)

Az összes volt szociálde- mokraták is szabadlábra kerültek. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert Hruscsov és Bulganyin elvtárs múlt havi angliai tartózkodása alkalmával az Angol Labour-party egyes vezetői ezt a kérdést felvetették és az angol sajtóban vagy három hete meg is jelent egy lista, rajta a nálunk állítólag még börtönben ülő szociáldemokraták neveivel. E névsoron szereplő szociáldemokraták valamennyien szabadlábon voltak, s az Angol Labour-Party egyes vezetői, akik mint Hruscsov elvtárs mondotta, nemegyszer reak- ciósabbak a konzervatívoknál, ezt nagyon jól tudták. Azt is tudták, hogy ezzel a lépésükkel csak a reakciónak, a békés együttélés ellenségeinek malmára hajtják a vizet.

Elvtársak! A pártélet lenini normái érvényrejuttatásának kérdését, mint említettem, a maga teljességében és mélységében csak a XX. kongresz- szus határozatai után vetettük fel. A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biztosítani, ha bátran rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek kibontakozását nálunk gátolják. A mi pártunkban a felszabadulás első napjától kezdve erős volt a szekta szellem, a 25 éves illegalitás velejárója. Az elvtársak emlékeznek rá, hogy 1945-ben, és 1946-ban milyen szívósan kellett harcolnunk a szektaszellem különböző megnyilvánulásai, bizonyos elvtársak baloldali túlzásaival szemben. Ez a kérdés később is gyakran felmerült, különösen a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban és másutt is, de mélyreható, komoly eredményeket nem hozhatott, mert közben a személyi kultusz elterjedése is erősítette a szektaszellemet, gyengítette a pártdemokráciát.

Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat

Amikor a dolgozó nép hatalomra jutott, sok elvtársunknál az a nézet kerekedett felül, hogy most már nincs szükség érvelésre, hogy most már nem is olyan fontos a tömegek meggyőzése, a gondos, aprólékos agitáció és propaganda, helyette megfelelnek az adminisztratív rendszabályok, az utasitgatás, a parancsolgatás. Ilyen körülmények között nem fejlődhetett megfelelően a bátor kritika és önkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés. Ugyanakkor erősödött minden téren a centralizáció.

s a helyi egyéni kezdeményezés helyét egyre inkább a felülről jövő utasítás hódított teret.

Már az 1953 júniusi határozat követelte, hogy harcot kell indítani az ellen az érdes, rideg bánásmód ellen, amellyel az állami, de nem egyszer a pártiunkcionáriusok is helyenként kezelték a dolgozókat. Most, hogy a XX. kongresszus munkájának fényében ezt a kérdést közelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy a munka dandára még előttünk van. Ezért nekünk most fel kell

venni a szektaszellem minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert enélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a tömegekkel. Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát, amely építő, segítő szándékú s amelyet a szocializmus erősítésének szelleme hat át. Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyel- (Folytatás a harmadik oldalon)