Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)

1956-04-28 / 34. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK SZOBÁD NÓGRÖD AZ MDP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Éljen a vilác, dolgozóinak szolidaritása a béke megőrzéséért, az elnyomott népek szabadságáért, a haladásért folyó nagy küzdelemben! ✓ XII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1956. ÁPRILIS 28. SMÁ NYELVEK a magyar népgazdaság fejlesztésének második átérés tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános megvitatás céljából az ország dol­gozói elé bocsátja. Felhívja a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a DISZ-szervezeteket, s más társadalmi szervezeteket és tagjaikat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a műszaki, mezőgazdasági, s egyéb tudományos - és szakegyesületeket, a különféle állami szerveket, a helyi tanácsokat, az üzemek, hivatalok és intézmények dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, a dolgozó parasztságot, hogy javaslataikkal, észrevé­teleikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számol. Járuljanak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság, a célszerűség követel­ményei a második ötéves tervben; hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátosságokban és a szocialista tábor országai közötti együttműkö­désben rejlő lehetőségek; hogy második ötéves tervünk még nagyobb mér­tékben megfeleljen a reális lehetőségeknek, s népünk szükségleteinek; jobban elősegítse a bővített újratermelést, a munka termelékenységének emelkedését, népünk életszínvonalának állandó, szilárdan megalapozott növekedését, szocialista kultúránk felvirágzását, népi demokráciánk meg­szilárdítását: a szocializmus építését országunkban! A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvi­tatás után — figyelembe véve a vitában elhangzott bírálatot és javaslato­kat — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése tárgyalja meg. ★ ★ ★ Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fej­lődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmá­nyolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind te­vékenyebben vette ki részét a nép­gazdaság előtt álló feladatok meg­oldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelentéke­nyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint há­romszor annyit termelt, mint 1938- ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem küszöböltük ki még azonban a. népgazdaság néhány olyan hiá­nyosságát, amely az Utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több ter­melési ágban a technika' yűnvonala elmarad a követelményekh&ské' pest; főként emiatt a munka terme­lékenysége nem fejlődik kielégítően s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növe­kedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lénye gesen a háború előttit, és ennek kö­vetkeztében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelke­dése ennek ellenére nem volt kielé­gítő. A népgazdaság szocialista szek­torában a munkások és az alkalma­zottak száma öt év alatt köze] egy­millió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészségügyi ellá­tása, nagymértékben emelkedett kul­turális színvonala. A társadalombiz­tosításban résztvevők száma 1954- ben több mint másfélszeresen halad­ta meg az 1949. évit, és a társadalom- biztosításra fordított kiadások össze­ge megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért szín­vonala és a dolgozó nép alkotó ere­jének növekvő kibontakozása lehe­tővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalan­ságok megszüntetését, illetve csök­kentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyar- ország ’-észese a hatalmas, szüntele­nül erősödő szocialista világrendszer­nek. A második ötéves terv időszaká­ban, 1956—60-ban. a technika jelen tös fejlesztése alaDián folytatni kel! a szocialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralkodó­vá kell tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rend­szeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszaká­ban a következő fő feladatokat kell megvalósítani: 1. Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz kére"* 50—52 százalékkal növekedjék, ipari fejlődés fő arányának megu, tározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyersanya­got külföldről kell beszerezni, első­sorban nehézipari termékek, túlnyo­mórészt gépek ellenében, valamint, hogy a könnyűipar termékeiből a ki­vitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelő- eszközök („A” csoport) termelését mintegy 60 százalékkal, a fogyasztá­si cikkekét („B” csoport) mintegy 40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatai viszonylagos csökkentés« és az anyagellátás biz­tonságinak fokozása végett nagy­mértékben ki kel1 szélesíteni a gaz­daságosan e;őállk'ható hazai nyers­anyagok és a lapanyagok termeleset. A 'második ötkves terv időszakában a feldolgozó ipa.rae.ak , termelésének 47-48 százalékos ,:oVek®de,Se me,l,eí a nyers- és alapanyag tételeset 57-58 százalékkal keli emelm- 2. A mezőgazdasáv .szocialista további a mező- ■llendü­„ 'daság mezogaz , „7 1956—60-ban összesen mintegj százalékkal termeljen többet, r, az első ötéves terv időszakában. B tosítani kell, hogy a mezőgazdasá, termelőszövetkezetek előnyei a tag ság gazdasági és kulturális felemel­kedése révén oly meggyőző erővel bontakozzanak ki. hogy ennek ered­ményeként a parasztság többsége / szocialista nagyüzemi gazdálkodó útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek száz kataszt- rális holdra számítva, rendszeresen növekvő termékmennyiséget termel­jenek, és csökkentsék a termékegy­ségre fordított munkát. A szocialis­ta nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó paraszt­ság anyagilag érdekelt legyen gazda­sága meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése fokozásában. mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének. , elő.ehaladásával egyidejűleg gazdasági termelés jelentős fe lését kell elérni. A nint iz­§i 3. A termelés növelését a népgaz­daság minden ágában a műszaki színvonal gyorsütemű emelésével, a tudomány és technika eredményei­nek széleskörű alkalmazásával kell összekapcsolni. Ezzel meg kell te­remteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állan­dó növelésére és az önköltség rend­szeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesz­tésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Je­lentősen javítani kell mind a bel­földi fogyasztás, mind a kivitel cél­jaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi szám­bavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955- től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a ter­melékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy főre eső termelést az állami iparban összesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a köny- nyűiparban 20 százalékkal, az élelmi­szeriparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell nö­velni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35—36 szá­zalékkal kell emelni. 5. A gazdasági és állami élet min­den területén szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. Különösen taka­rékoskodni kell az anyagokkal, min­denekelőtt a külföldről származó anyagokkal. Az ipar minden «ágában csökkenteni kell a fajlagos anyag­felhasználást. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető szí­nes fémeket minél nagyobb mérték­ben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pó­tolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fémet, műanya­gokat, és ki kell terjeszteni a fa­anyagot gazdaságosan hasznosító fa­rost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. 6. Minden termelési ágban rend­szeresen csökkenteni kell a termelé­si költséget. A minisztériumok köz­vetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alatt az összehasonlítható ter­melés önköltségének mintegy 16 szá­zalékos csökkentését kell elérni, eb­ből 9 százalékot az anyagfelhaszná­lásnál, 5 százalékot a munkaráfordí­tásnál, 2 százalékot az igazgatási és egyéb költségeknél kell megtakaríta­ni. Az építőiparban a költségvetések­hez képest mintegy 10 százalékos csökkentést kell elérni, és ezen túl­menően gazdaságosabb tervezéssel további megtakarítást kell biztosí­tani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költ­ségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget közel 17 százalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgaz­daság rendelkezésére bocsátani ki­válóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik ké­f ópesek céltudatosan felhasználni a ő^corszerű technikát és magasabb okra emelni a munka szervezettsé- t. Lényegesen ki kell szélesíteni és dményesebbé kell tenni a szakmai ást és továbbképzést a népgaz- • minden területén. Meg kel] te- ni a feltételeket ahhoz, hogy a >k széles tömegei elsajátítsák P f. gé ere. oktai daság remte. dolgozó vetg műszaki és mezőgazda- az^alap ereteket. sági ism >rmelőerőket. a nemzetközi 8. A te ködösre támaszkodva, az együttmú 'ottságaival és szükségletei- ország ad ngban olymódon kell fej­agy megjavuljon a nép- yersanyagellátása. bizto- < az ország gazdasági erő­termelőberendezéseinek b felhasználása, meg­termelés ésszerű szako- íd több termelési ágban negtermelésre lehessen < megfelelően a nehéz­vei összha leszteni, hí gazdaság n sítva legyen forrásainak, legelőnvöseb valósuljon a sítása és mii korszerű tör í rátérni. Enne! ipar minden ágának nagyarányú fej­lesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfel- dolgozást, a kohászaton belül a fino­mabb hengereltacél-fajták termelé­sét, a gépiparon belül a munkaigé­nyes, valamint olyan egyéb ágazato­kat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelke­zik, így a híradástechnikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel-mozdonyok gyártását, a kombájn- és traktor- gyártást és másokat. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élel­miszeripari termékeink, gyógyszer- készítményeink gyártásának fejlesz­tésére. 9. A külkereskedelemnek a máso­dik ötéves terv időszakában biztosí­tania kell az állandóan fejlődő nép­gazdaság növekvő külföldi nyers­anyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal ellenté­telét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalom­nak 1960-ban 1955-höz képest mint­egy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mel­lett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyen­jogúság és a kölcsönös előnyök alap­ján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, il­letve gazdasági fejlődésükben elma­radt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növeke­dése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltség csökkenté­se révén a második ötéves terv idő­szakában a nemzeti jövedelem 42— 43 százalékos emelkedését kell el­érni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. — Állami eszközökből öt év alatt mintegy 78 milliárd forintot kell beruházni, 12 milliárd forint­tal többet az első ötéves terv folya­mán megvalósított beruházások ősz-» szegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek, esetén is zavar­talan legyen, a felhalmozás megfele­lő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresem növekedjék. A munkások és az al­kalmazottak egy keresőre jutó reál­bérét a második ötéves terv idősza­kában átlagosan legalább 25 száza­lékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és ter­mészetbeni jövedelmének is mintegy; 25 százalékkal kell növekednie. Biz­tosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 száza­lékkal emelkedjék. A második öt­éves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javí­tani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kis­gyermekekről való gondoskodást,' fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közleke­dést. Emelni kell a kulturális szín­vonalat, elsősorban az oktatás, vala­mint a színházak, mozik, rádió, te­levízió, a könyvtárhálózat és könyv­kiadás fejlesztése révén. Legyen a második ötéves terv je4 lentős lépés előre a népgazdaság to­vábbi fellendülésének, népünk fokot zódó anyagi és kulturális felemelke­désének, a szocializmus megvalósí­tásának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő irányelvek szerint kell megállapítani: /. ipar. úpítöipur A szocialista ipar termelésének 50—52 százalékos növelése a máso­dik ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a népgazda­ság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket. Az ipari termelés növelése érdeké­ben — a technika fejlesztésére és a szocialista országokkal váló szoros együttműködésre támaszkodva —, biztosítani kell a meglevő ipari be­rendezések eddiginél lényegesen jobb kihasználását, az elavult gépek­nek új gépekkel való fokozatos fel­cserélését, az anyagellátás folyama­tosságát, a termelés ütemességét, és mindennek eredményeként a munka termelékenységének állandó emelé­sét. Az iparba öt év alatt összesen 33—34 milliárd forintot kell beru­házni. 1. Egyes fontosabb ipari termékek termelése a második ötéves terv utolsó évében hozzávetőlegesen a kö­vetkező legyen; 1960. évi Az 1960. évi termelés az 1955. évi termelés termelés Villamosenergia 8 350 millió kwó százaléka. ban. 154 Szén 29,4 9* to 132 Kőolaj 2,0 »i 99 125 Acélnyersvas 1,41 99 99 165 Acél 2,24 99 9, 138 Hengereltacél 1,40 >* 99 159 Timföld 224 ezer to 145 Kénsav 200 99 99 161 Marónátron 40,5 99 99 346 Műtrágyák* 150 * 99 372 Műanyagok 11,6 99 99 430 Tégla 1950 millió db 156 Cement 1,86 millió to 158 Gőzturbina 370 ezer kw 154 Erőmű és ipari kazán 194 millió Ft 330 Diesel-motor 567 ezer Le 680 Autóbusz és pótkocsi 3 400 db 245 Vasúti személykocsi 805 99 272 Tehergépkocsi 6 800 Mi 179 Fémforgácsoló szerszámgépek 11 100 99 183 Arató-cséplőgép (gabonakombájn) 2 500 99 163 Kerékpár 410 ezer db 189 Motorkerékpár 54 9* 99 326 Háztartási varrógép 68,5 99 99 149 Rádióműsorvevő 455 147 Cellulóz 46,5 „ to 281 » (hatóanyagban számítva) (Folytatás a második oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom