Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-28 / 25. szám

4

SZARAD ISOGRAD

1936. március 28.

Új gyártmányok, új eljárási mód, új formák és díszítések a Salgótarjáni Üveggyárban

A Salgótarjáni Üveggyár- H ról mindenki tudja már, hogy áruit nemcsak szívesen fogadják, hanem keresik is mindenütt az öt világrészen. Emellett a hazai igények teljesítése se jelent lebecsülendő feladatot. Éppen ezért kíváncsi voltam rá, hogy milyen feladatok megvalósítása előtt áll, milyen tervei vannak az Üveggyárnak.

Jermendi elvtárs, a gyár főmérnöke készséggel tájékoztat:

— Mik a problémáink? — adja vissza a kérdést. — Itt van a televíziós képcsőbúra. A televízió ma már hazánkban is több mint terv, a megvalósítás útján van. Mi kaptunk megbízást a képcsőbúra előállítására. Az üveganyag kikísérletezése már a múlt évben megtörtént. Akkor azt gondoltuk, hogy ezzel vége is a mi feladatunknak. Nemsokára kezdeni kell a gyártást és ez nem olyan egyszerű! Most folyik a kikísérletezése. A kísérletek nem nyúlhatnak sokáig, mert az idő sürget. Miattunk nem késhet a készülék gyártása, éppen ezért most ennek a kérdésnek a megoldását tekintjük egyik legfontosabb feladatunknak.

A hazai televíziós vevőkészülékekben tehát ott lesz a tarjáni üveggyár munkásainak, mérnökeinek munkája, energiája is.

A z új gyártmányok kísér- ^ lete mellett folyik a

régiek gyártása. „Az idő azonban itt is sürget“, s ezért új eljárások után kutatnak, olyanok után, amelyek meggyorsítják és tökéletesítik a gyártási folyamatokat. Most ezután érdeklődöm:

— Hogyan állanak a savas iényezéssel?

— Már nem jelent problémát. Szabó Lajos mérnök 68 kelyhet fényesített egyszerre savval.

— Hogyan jutottak idáig?

— Ezzel a kérdéssel legalább 15—18 év óta foglalkozott a gyárunk, sokáig eredménytelenül. El is aludt ez a probléma. Wenczel Rudolf művezető azonban felelevenítette és sikerült is két savval fényesített kelyhet az aszta' lomra tennie. Ezzel nagy az érdeme. Elakadt azonban a nagybani előállításnál. Ez rendkívül bonyolult kérdés. A legtöbb ilyen kísérletnél a csiszolatlan üvegfelület „térképes’1 lett és nem fényes. Az eredmény függ a sav összetételétől. a sav hőmérsékletétől, az üvegnek a savba való mártási számától és a mártások módjától. Ezeket a problémákat oldotta meg Szabó Lajos. Ma már annyira a megvalósítás útján vagyunk, hogy augusztus 20-ra vállaltuk a sa- vazó helyiség felépítését, felszerelését és üzembe helyezését.

Azt már másoktól tudom meg, hogy a probléma megoldásában Jermendi elvtársnak is érdeme van. A savval való munka veszélyes. A savgőzök levegőbe jutása állandó betegség és baleset forrása lenne. A savgőzök eltávolítását, a baleseti lehetőségek kiküszöbölését Jermendi elvtárs oldotta meg. egy német folyóiratban talált útmutatás alapján.

Wenczel elvtárs, a savas fé- nyesítés gondolatának felidézője nagyon boldog. Ö fényesített először savval poharat úgy, hogy az kifogástalan volt.

I — Felkészülünk a nagybaI ni gyártásra — mondja. —

Egy dicsérő levél,

mely nemcsak a Verebélyi brigádnak szól...

A napokban Verebélyi István (kőműves brigádja a zagy vápái falvi üveggyári lakásépítkezésen a Nógrád megyei Építőipari Vállalat igazgatójának és üzemi bizottsági elnökhelyettesének aláírásával dicsérő levelet kapott. A levél a (következőiképpen hangzik.

„Kedves Elvtársaik! Figyelemmel kísértük a brigád április 4 tiszteletére tett vállalásának teljesítését és örömmel állapítottuk meg, hogy a brigád március 23-án, öt nappal a határidő előtt teljesítette vállalását, mivel elérte az 1. épület második emeleti falegyenét.

Ezért a brigád valamennyi tagját, valamint az ács és segédmunkás elvtársákat a vállalat vezetősége és üzemi bizottsága dicséretben részesíti.

Kérjük az elvtársaikat, hogy munkájukat továbbra is végezzék szorgalmasan, lakásépítési tervük mielőbbi teljesítése érdekében.”

Ez csak egy dicsérőlevél a sok közül. A kőművesbrigádok rászolgálnak a dicséretre, mert egymás után jelentik, hogy teljesítették jelszabadulásunk 11. évfordulója tiszteletére tett felajánlásukat. Ilyen például a Csákvári vasbetonszerelőbrigád, amely a vízválasztói kötélpálya építésénél dolgozik. Nagy igyekezettel szorgoskodnak vállalásaik teljesítésén a nagybátonyi bányaváros építkezésén dolgozó brigádok is.

A vállalat mind a négy főépítésvezetőségénél egyre több brigád tűnik ki a félszabadulási versenyben, s lelkes munkájáért mindegyik megérdemelne egy dicsérőlevelet.

Boldog vagyok, hogy nem halt meg a gondolat, megvalósult a tervem.

A savas fényesítés jelentő“ ségét talán Holczer elvtársnak. az ÜB. tagjának sza vai fejezik ki a legjobban:

— Az idén jelentősen felemelték fényes áruban az export tervünket. Savval vaió fényesítés nélkül aligha tudnánk teljesíteni ezt a tervet.

Az exportnál azonban más is fontos: az áruk formája, díszítése. Mostanában mindenki a kanadai látogatókról beszél az Üveggyárban, akik a napokban voltak itt és a rajzok, minták tanulmányozása alapján eszközöltek nagyobb megrendelést. A külföldiek nagyon igényesek a formára.

Mánczos József tervező elvtárssal beszélgetünk erről a kérdésről.

— Állandóan változik az ízlés, magyarázza. — Ami jó volt 1954-ben, nem biztos, hogy 1956-ban is megfelel. Ezenfelül ismerni kell külön-külön minden ország ízlését. Ezek szabják meg a formákat és a díszítéseket. Minél több a választék, annál jobb. Kanadai vendégünknek is mutattunk Takács kollégámmal több tervet. Volt miből választani. És választott is belőle.

De megtudom azt is, hogy a belkereskedelemben is egyre nagobb jelentőséget tulajdonítanak a formának és a díszítésnek. A múlt év októberében az Iparművészeti Tanács pályázatot hirdetett belföld használatú üvegedényekre. Forma és díszítés volt a feladat. A 316 pályázatból az első három helyen Mánczos elvtárs terve végzett.

Szerénykedik, amikor ezt említem, de a tényen azonban még a szerénysége se változtat . ; .

r

Állandó, odaadó munka,

M újabb és újabb ötletek, tervek jellemzik az üveggyárat. Ez hozza a gyár számára a sikert, ez eredményezi azt, hogy nem egy külföldi cég kifejezetten a tarjáni üveggyár készítményeihez ragaszkodik. Nagy dolog ez, ami nemcsak jogos büszkeséggel tölt el. hanem lelkesít is bennünket.

Molnár Jenő

n acélgyári dolgozók az új üzemi kollektív szerződéssel

A napokban hagyták jóvá kollektív szerződésüket a Salgótarjáni Acélgyár dolgozói. Megelégedéssel vették tudomásul, hogy az előző megbeszéléseken elhangzott fontos javaslataikat a vállalat vezetősége és a szakszervezet beépítette a szerződésbe. Krátki József formázó indítványára például a vasöntödéi tisztítótéren 20 méterrel meghosszabbítják a darupályát és egy új futódarut helyeznek üzembe. Jászberényi Géza vízvezetékszerelő kérésére a lakótelep karbantartási költségeit háromszázezer forintra növelték. A huzalműben szintén a dolgozók kívánsága teljesül a szegverő, a tisztító, a kartondoboz és a szeacsomagoló üzemek ka lorifer-f ütésének megvalósításával.

A gyár igazgatójának vállalásai között szerepel hogy a karbantartó műhely részére mintegy kétszáz dolgozót befogadó ú: fürdőt és öltözőt építenek. A munkaruha és a védőétel beszerzésére kétmillió forintot fordítanak és a dolgozók lakásviszonyainak megjavítására négymillió forintos költséggel negyven új lakás építését kezeik meg. Az igazgatói alap terhére ebben az évben kétszáz acélgyári ayer- meket és hatvan kiváló dolgozót küldenek ingyenes üdülésre. Igv a dolgozók munkavédelmi, szociális és kulturális ellátásának megiavítására az idén több mint hét és félmillió forintot irányzottelő a vállalat új kollektív szerződése.

A kötelezettségteljesítés jóleső érzésével

Szavukat adták a magyargé- ci. bencurfalvai és a szécsényi gazdák, hogy március 20-ig teljesítik első negyedévi beszol- gáltatási kötelezettségüket. Ok adósság nélkül akarnak ünnepelni április 4-én. Most arról számolhatunk be, hogy betartották ígéretüket. Március 20-ig mindhárom falu gazdái valamennyi cikkféleségből beadták azt, amit az ország vár tőlük. A kötelezettségteljesítés jóleső érzésével köszönthetik szabadságunk születésének évfordulóját.

Pótolta elmaradását a Salgótarjáni Tűzhelygyár

A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban most vasárnap tartották meg árvízvédelmi műszakjukat azok a dolgozók, akik a múlt heti különműszak előtt éjszakás beosztásban voltak. Az öntödében Egyed János és Zsélyi János formázok ezen a napon másfélszeres normát teljesítettek. A többi öntő is kitett magáért és a műszak végén örömmel jelentették, hogy mintegy 500 formaszekrénnyel szárnyalták túl tervüket. Az alkatrészgyártó üzemek

jó munkája nyomán szép eredmény született a tűzhelyszerelőknél is, akik arról számolhattak be, hogy a most készített 220 tűzhellyel behozták a rendkívüli hideg által okozott lemaradást, sőt több mint 100 darabbal már megelőzték esedékes negyedévi tervüket. A vasárnapi különszakon részt vett mintegy 500 dolgozó keresete eléri a 20 ezer forintot, amit haladéktalanul továbbítanak az árvíz sújtotta lakosságnak.

A szorospataki bányaüzem.három,

aránylag egymáshoz közel eső, fekete gyémántot rejtegető labirintusa hívja, mint éhes, tá- tottszájú szörny a környék bányászait: a Szeptember 7-akna, a Kossutli-lejtős akna és az Északi táró. Az itt dolgozó bányászok közül többen érnek el olyan kiváló eredményeket, mint Zsidai János és csapattársai. a KossutJh-lejtős akna dolgozói, akik kamrafejtésen 138 százalékot értek el az elmúlt hónapban. De a dicsőség nemcsak őket illeti meg, hanem azokat a brigádokat is, amelyek jó átlagos, vagy annál jobb eredménnyel zárják a hónapokat egymás után, s nem kellene sok ahhoz, hogy elsőkké küzd- jék magukat. Ezek közé tartozik az Északi-táró hármas csapata is.

A gumicsizmák cuppogása, a vontatókötél, majd a csillék nyikorgása vegyül össze a há. rom csengőjelzés után — a személyszállítás befejeződött, indul a teli és üres csillék körforgása. A munka éppen úgy megy, mint máskor, csak az üres körül van egy kis baj. A hármas csapat még a huszonA legjobbak közé akar kerülni az Északi-táró hármas csapata is.

kettedik csillét rakja, pedig még két óra hiányzik a nyolcból — ma biztos nem lesz meg az ötven csille. Pedig a csapat versenyben van!

— Az Orvai-brigáddal állunk versenyben. Az aknászunk volt itt és vele beszéltük meg a versenykihívást. így van ez rendjén — áll meg a munkában Bállá József elvtárs. harmadvezető. — Igyekszünk is, amikor van megfelelő számú üres.

A brigád tehát igyekszik szép és minél szebb teljesítményt elérni, azonban kiderül, a csapattagoknak fogalmuk sincs arról, hogy versenytársuk hogy áll. így nincs semmi, ami ösztönözze őket.

— A versenytábla fenn van az irodahelyiség előtt, de nem mindegyikünk útja vezet arra, így bizony előfordul, hogy nem tudunk egymás teljesítményéről — vallja be Kovács Kazári József.

Ai

Csillogó szénfal szaporán esik szét a csákányütések nyomán, s csillébe kerül a szén. Lassan meg lesz a 22. csille is. A brigád úgy látszik, jól összeforrott

együttes, rég dolgozhatnak már együtt, hogy így összeszoktak. S ez munkájukon is látszik. Január hónapban 118 százalékot értek el. Februárban pedig 121,5 százalékkal zárták. Talán már a Szakma kiváló dolgozója címet is megkapták? Meglepetésünkre a brigádtagok azonban még arról sem tudnak, kik részesülhetnek ebben.

— Négy hónapja dolgozunk együtt és mindig elég magas százalékot értünk el. de erről nem hallottunk. Pedig mindannyiunkat érdekelné, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy ilyen kitüntetést és jutalmat kapjunk — ragadja meg a szót érdeklődéssel Szádvári Béla vájár. — Alig egy éve, hogy idekerültem Lő- rincziből s bizony a még hiányosan berendezett lakásomat jó lenne ezzel-azzal kiegészíteni.

Bállá elvtársat is érdeklik a feltételek, mert tudja, hogy brigádja a munkafegyelemmel és a takarékossággal is jól áll.

— Ha meggondolom, nem is lenne olyan nehéz teljesíteni a feltételeket és egy félévi becsületes munka után a kitüntetésen kívül a pénz is elkelne. Mindjárt jobban telne, serre, borra, pálinkára, no meg másra. Igaz, most se panaszkodhatunk — mondja, s egy bőrtokban levő órára mutat, mely a szerszámos ládánál áll. . — Nemrég vettem, pontos kis jószág, meg szép is. Rossz itt anélkül, hogy az ember ne tájékozódjék az időről.

Es valahogy itt lenn a bányá.

ban az izzadt múnkaruha. sáros gumicsizma, szénpor között, mintha ez a finom óra jelképezné bányászaink jómódját, kiegyensúlyozott, nyugodt életét. Milyen lehet az otthon, ahonnan ilyen értékes kis darabok kerülnek ide le a mélyre is? Itt az imbolygó karbidlámpa fényében csak izzadt arcukat lehet látni, de vajon ráis- mernénk-e ünnepnapokon a moziban, a sportpályán, vagy a Faluszínház előadásán, valamelyikükre is közülük? És még milyen lehetne akkor életük — amint erre Bállá elvtársék brigádja is gondol —• ha elérnék azt az egyáltalán nem boszorkányos szakma kiváló szintet! Próbálják meg, elvtársak!

MODESZT MUSZORGSZKIJ

(1839—1881)

A tehetség önmagában kevés, a lángésznek is szüksége van szorgalomra, tanulásra — mondja Goethe. De az általános érvényű igazságok alól is van kivétel. Erre mutat egy érdekes, kivételes példát a zenetörténet Modeszt Muszorgszkij személyében.

Szülei katonai pályára szántók: 10 éves. amikor beiratkozik a pétervári gárdista iskolába. Zongorázni csak mellékesen tanul; igaz, bogy mint előadó, már fiatal korában jelentős sikereket ér el nyilvánosság előtt is.

Felmerül a kérdés: mi indította el Muszorgszkijt, hogy életcéljául a katonaság helyett a zenét válassza? A feleletet az 1800-as évek Oroszországának kulturális helyzete adja meg. A XVIII. századig Oroszországban lényegében nincs nemzeti műzene. sőt még nemzeti előadóművészet sem. A cári udvarban olasz operákat, olasz művészek előadásában játszanak. A francia forradalom hatására azonban a kelet-európai elmaradott és elnyomott országokban is megindul egy öntudatra ébredési folyamat.

Muszorgszkij első alkotásai dalok voltak. Már ezekben megmutatkozik, hogy élményei mennyire a falu életében gyökereznek. A „Dajkámmal“ című dal például közvetlen gyermekkori emlékekhez kapcsolódik. A dal-forma módot ad sokszínű egyéniségének kibontakoztatására. Az emberi érzelmek majd minden árnyalatának hangot ad; felhasználja a drámai hatásokat, él a humor, sőt a szatíra eszközeivel is. Az utóbbira kiváló példa később írt, közismert ,.Bolha-dal”-a, melyben kigúnyolja az uralkodóosztály szolga lelkűségét.

Ábrázoló művészete megmu. tátkozik zongorára írt programszvitjében: az „Egy kiállítás képei“-ben is. Egységes keretben — egy séta témája köti össze a különböző képeket — ellentétes hangulatokat és színeket fest. A humoros, az ábrándos, a meseszerű és ünnepélyes kis zenedarabok valóban érzékeltetik a festmények hangulatét.

1 dőközben már nagyobb aráJ nyú tervek is foglalkoztatják, az. opera műfajával ismerkedik. Témáit az orosz történelemből meríti. Puskin drámája nyomán maga írja a „Borisz Godunov“ szövegkönyvét is. Muszorgszkij folyamatokat

is meg tud jeleníteni zenéjében. Nagyszerűen ábrázolja a lelkiismeretével küszködő Boriszt, aki kormányzóból lett uralkodó olyan áron, hogy megölte a cárt. A tépelődő ember jellemét végigvezeti egész a tragikus bukásig. És mégsem Borisz a főhőse az operának, hanem az uralma alatt élő nép. Muszorgszkij drámájában nem statiszta a nép — mint a nyugati operákban —, hanem élő főszereplője az eseményeknek.

Másik hatalmas népdrámája is politikai kérdéseket vet fel. A Nagy Péter korában játszódó Hovanscsinában is felfokozott drámaisággal jeleníti meg, a haladó harcát a régi rendért küzdőkkel. A kórusnak itt is fontos szerepe van: a két pártot különböző módon ábrázolja.

Mindkét opera bemutatója nagy feltűnést keltett, de általános meg nem értésre talált. A meg nem értés igazi oka az volt, hogy az uralkodó osztály megérezte az újszerű kifejezés- mód mögött a forradalmi mondanivalót; ezért igyekeztek elhallgattatni a túlságosan új ■muzsikát.

Az amúgy is gyenge idegzetű Muszorgszkijt teljesen letöri a sikertelenség: borús hangulata végül egész betegessé válik. vidéki magányba vonul. Ebben a korszakban már vívódik a halállal az életet csak sötét oldalairól látja. Ekkor írja legmegrázóbb dalciklusát, a „Halál dalai és táncai“ címen.

Az „Egy éj a kopár hegyen“ című szimfonikus költeménye is sötét hangulatokkal küzd, de a zeneköltő itt niár talál kiutat.

M uszorgszkij egész mun. kásságót csak halála után tudták megérteni. Igazi jelentőségét mi is csak most, halálának 75. évfordulóján tudjuk felmérni. Egyik legnagyobb érdeme az orosz nyelv természetes hangzásét követő énekbeszéd kialakítása. Muszorgszkij volt az, aki az „ötök“ közül legmélyebben átélte kora problémáit és ha a végső kifejezési formák utósimításra szorultak is nála, az már csak lecsiszolá- sa volt annak á robusztikus szobornak, amely Muszorgszkij művészetével ránkmaradt. Társaival együtt a kitűzött célt megvalósította: megteremtette a sajátos nemzeti zenei stílust, és így országa határain túlnőve. nemzedékek egész sorának irányt mutat.

Kőrösy Mária

Egv levél nv«»Hiúban

Hogyan akart Wágnet Gusztáv főművezető tekintélyt szerezni?

Wagner Gusztáv, a zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyár főművezetője hosszú idő óta gondterhelt arccal járt-kelt a gyár dolgozói között. Ilyenféle gondolatok gyötörték: nincs nagy tekintélyem, az való, de szereznem keli... Nem vagyok keménykezű, az bizonyos és ezen is változtatni kell, hiszen elég laza a gyárban a munkafegyelem, sok az ácsorgás, a csoportosulás, a beszélgetés és a reggeliidő meghosszabbítás, s ez sem maradhat sokáig így.

Egy március eleji reggelen aztán a sok töprengésből megszületett az elhatározás: mától kezdve minden lazaságra szigorúan lecsapok.

Alig várta a reggeliidőt, hogy először „lecsaphasson“. Elhatározta, hogy különösen a kőműves csoportra figyel majd. A reggeliidő el is jött, s ez a gyárakban rendszerint 8 órától 8 óra 20 percig tart. A Vasötvö- zetgyárban aznap a kőművescsoport tagjainak, vagy inkább Wágner Gusztávnak szerencsétlenségére nem fújtak sem a reggeliidő elején, sem a végén. De a reggeliidő az fújás nélkül is reggeliidő és a kőműves-csoport 8 óra tájban leült, ki-ki ott, ahol éppen dolgozott és jó étvággyal elfogyasztotta reggelijét. Miközben a kőművesek és segédmunkásaik gyanútlanul reggeliztek, Wágner Gusztáv számolta a perceket és amikor elérkezett a várva várt „8 óra 20 perc“ már írta is az utasítást: „a kőműves csoport tagjaitól 1 órát levonni“. A TMK — mert a kőművesek a TMK-hoz tartoznak — minden további nélkül helyt adott a főművezető javaslatának.

Persze, ahogy mondani szokták, a kőműves csoport károsult tagjai sem voltak „szívbajosak“ és azon melegében megírták az esetet szerkesztőségünknek. „Ha Wágner látta, hogy az étkezési idő lejárt, mert neki van órája, miért nem figyelmeztetett bennünket, hogy lássunk munkáhc!«“ — írják a dolgozók és még megtoldják azzal, éspedig jogosan, hogy Wágner Gusztáv módszere egyáltalán nem nevezhető emberséges nevelési módszernek.

Igen, igen, Wágner Gusztáv, igazuk van a dolgozóknak. Nem így kell tekintélyre szert tenni és keménykezűnek mutatkozni, mert a siker helyett kudarc vár és ahelyett, hogy szilárdulna a munkafegyelem, még inkább meglazul. Hogyan?

Erre a kérdésre már félig- meddig utaltak a dolgozók leveliikben, de azért, hogy mindenki jól megértse, még egyszer elmondjuk.

Tekintélyt — és még meg- toldjuk — megbecsülést, amelyek pedig a vezetők részéről a munkafegyelem megszilárdításának legfőbb feltételei, csak céltudatos és kitartó nevelőmunkával lehet szerezni, s az emberséges nevelőmunka soha nem késő.

Nem késett el még Wágner Gusztáv sem. Fogjon hát hozzá minél előbb a tekintély és a dolgozók megbecsülésének megszerzéséhez, de ne úgy, ahogy azon a rosszemlékű március eleji napon tette, hanem úgy. hogy menjen minél gyakrabban a dolgozók közé, beszélgessen el velük bizalommal.

r- KOVÁCS —