Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-28 / 25. szám

1956. március 28. SZABAD IVOGBÍCd 3 Mekis József elvtárs felszólalása Tudományos és technikai újdonságok a népi demokratikus országokban (Folytatás a 2. oldalról) — Engedjék meg, hogy né­hány szóval én is méltassam a XX. kongresszus jelentősé­gét és a beszámolóban elhang­zottalkon túl, néhány kérdéssel részletesebben foglalkozzam. Méltán, mondhatjuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa igen nagy horderejű, világtörté­nelmi jelentőségű esemény. A kongresszus részletesen ele­mezte a Szovjetunió belső helyzetét, az elért eredménye­ket, bátran, őszinte kritikával feltárta a gazdasági, politikai és kulturális élet hibáit, meg­mutatta a hibák kiküszöbölé­sének útját. A kongresszus világtörténel­mi jelentőségű volt azért is, mert új szempontból világí­totta meg a jelenlegi nemzet­közi helyzet legfontosabb kér­déseit, a szocialista és kapita­lista rendszer békés egymás mellett élését, a háború elhá­rításának lehetőségeit, a szo­cializmusba való átmenet pol­gárháború nélküli perspektí­váit. Óriási jelentőségű nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocia­lizmus. egész tábora számára Bulganyin elvtárs előadói be­széde a hatodik ötéves terv irányelveiről és az ezzel kap­csolatos elfogadott határoza­tok. ' A kongresszus kifejezésre juttatta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjában újra a pártélet lenini szabályai jutot­tak érvényre, helyreállt a kol­lektív vezetés, megerősödött a pártdemokrácia. A kongresz- 6zus egyhangú helyesléssel fo­gadta a marxizmus—leniniz- mus szellemével és tanításai­val ellentétes személyi kultusz elítélését és kifejezésre juttat­ta azt a lenini megállapítást, hogy az új élet igazi alkotói a kommunista párt által veze­tett néptömegek. A kongresszus nagy jelentő­sége világraszóló tény, melyet barátnak és ellenségnek egy­aránt fel kell ismernie. A XX. kongresszus mindenki előtt nagyszerű képet nyújtott egy társadalomról, egy fel-emelke­dőben levő új világról, egy fej­lődő népgazdaságról, képet •nyújtott a technika a tudo­mány és a kultúra fejlődésé­nek nagyszerű üteméről. En­nek a társadalomnak vala­mennyi alapvető problémáját nyíltan és új szellemben vetet­ték fel. Megmutatták az utat, e társadalom további felemel­kedésének útját. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol elképzelhe­tő lenne, hogy az egész embe­riség számára döntő jelentő­ségű kérdéseket ilyen körül­mények között vitassák meg és hozzanak határozatot. A XX. kongresszus jelentősége abban a tényben is rejlik, hogy felsorakoztatta és érté­kelte azokat az új elemeket, amelyek napjainkban világ­szerte foglalkoztatják az em­beriséget és ezeknek az új ele­meknek a következtetéseit is levonta. Mire gondolok itt elsősor­ban? A XX. kongresszus a mai nemzetközi fejlődés néhány olyan elvi kérdését tisztázta, mint a két rendszer békés egy­más mellett élése, a háború elhárításának lehetősége ko­runkban és a különböző orszá­gok szocializmusba való átme­netének fogalmait. Természetesen nem szabad ezt hinni és azt a következte­tést levonni, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése va­lamilyen új taktikai elgondo­lás. A szovjethatalom szü’e- tése pillanatától fogva küzd ennek az elvnek a megvalósí­tásáért. Ma azonban a törté­nelmi helyzet más. mint 40, 30, vagy akár 15 évvel ezelőtt. Lenin azt tanította: amíg imperializmus van, háborúk is lesznek. Ezt a tételt azonban akkor dolgozta ki, amikor az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt és a hábo­rúkban nem érdekelt társa­dalmi és politikai erők gyen­gék, szervezetlenek voltak és nem volt erejük ahhoz, hogy az imperialistákat kényszerít­sék a háborúról való lemon­dásra. Ma a helyzet gyökere­sen megváltozott, a szocializ­mus világméretű tábora kiala­kult. hatalmas erővé vált s a békeszerető erőknek űemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik is megvannak az ag­resszió elhárítására. A hábo­rúk keletkezésének gazdasági alapja tehát, maga az imperia­lizmus megvan, azonban az új társadalmi erők létrejöttének következtében a háború többé nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen. A nemzetközi erőviszonyok­ban bekövetkezett változások új távlatokat nyitnak meg az országokban a szocializmusba való átmenet tekintetében is. Hogy ez így van és ennek le­hetősége fennáll, ez ma már történelmi tény. Ezt mutatják a magunk és a többi népi de mokratikus országok tapaszta­latai, a Kínai Népköztársa­ság. és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság tapasztalatai is. A mai körülmények között ezért több kapitalista ország­ban megvan a reális lehetősé­ge annak is, hogy a munkás­osztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét és így biz­tosítsa a legfontosabb terme­lési eszközök néptulajdonba kerülését. Megvan a lehetőség arra is, hogy a munkásosztály maga köré tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot, az értel­miséget. a parlamentben szi­lárd többséget szerezzen, a parlamentet a burzsoá demok­rácia szervéből a népakarat eszközévé tegye és ezzel meg­teremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres társadalmi átalakulás meg­valósítását; Röviden szeretnék beszélni a párt belső életét érintő egy­két kérdésről, olyan kérdések­ről, amelyek a mi párttagjain­kat is foglalkoztatják a XX. kongresszus megállapításai alapján. A párt belső életét érintő kérdések között talán a leg­fontosabbak a párt kollektív vezetésére vonatkozó tételek. A kongresszus hangsúlyozta azt a lenini elvet, hogy a pár­tot kollektív szerveknek kell vezetniük, s ezeknek rendsze­resen és kollektív szellemben kell kifejteniük tevékenységü­ket. Nem engedhető meg. hogy egy ember vagy emberek egy csoportja túltegye magát a párt vezető szerveinek kollek­tív működésén, ez korlátozza, akadályozza a néptömegek al­kotó, kezdeményező készségét. A kongresszus kommunistá­hoz méltó módon, nyíltan és bátran vetette fel ezeket a kérdéseket és kifejezésre jut­tatta azt, hogy a párt életében hosszú időn keresztül nem érvényesült a kollektív veze­tés elve. Hogy kellőképpen értékelni tudjuk ennek a kérdésnek a jelentőségét és elejét vegyük minden ferdítésnek, néhány évre vissza kell tekintenünk. Emlékezetes, hogy Sztálin halála után az ellenség milyen reményeket táplált abban az irányban, hogy a párt belső életében viszálykodás fogja felütni a fejét, a Szovjetunió vezetői között harc fog meg­indulni, ki legyen Sztálin utó­da; Ettől a harctól remélték a szovjet állam meggyengülését és ennek alapján messzemenő következtetéseket vontak le. Mit tanúsított a kongresz- szus? Azt bizonyította, hogy a vi­szálykodás helyett helyreállí­tották a kollektív vezetés le­nini normáit s ilyen módon a párt gyengülése helyett, a párt erősödése következett be. Megvalósult a kollektív ve­zetés, melyen belül helye van a vitának, melyen belül a kü­lönböző álláspontokat átszű­rik a bírálat és önbírálat és a kollektív vita rostáján és mely­ből olyan döntések születhet­nek meg, melyek a Központi Bizottság körül tömörült párt akaratát fejezik ki. Ez a kong­resszus is tanújelét adta mind­ezeknek, hiszen láthattuk, ho­gyan bírálták a marxista—le­ninista elvekkel ellentétben álló és az építő munkára any- nyira káros személyi kultuszt, amely kialakult a Szovjetunió Kommunista Pártjában és amely hosszú ideig a párton belül és a párton kívül tartot­ta magát. Ezzel függ össze Sztálin civ- tar's tevékenységének megíté­lése is. Súlyos és nehéz prob­lémáról van szó és a legmé­lyebb felelősségérzettel kell ez­zel foglalkoznunk, mert ez nemcsak azzal a szereppel függ össze, amit Sztálin a nem­zetközi munkásmozgalomban képviselt, hanem arról is van szó, hogy a párt őszinte bírá­latából ne az ellenség profitál­jon. Sztálin szerepét nem lehet elhallgatnunk az orosz forra­dalom megvalósításában, a nemzetközi mozgalomban, a szovjet állam életében és sor­sának alakulásában. Sztálinnak nagy szerepe volt abban a harcban, amely rög­tön Lenin halála után folyt le a lenini hagyaték védelmében a trockisták, a jobboldaliak, a burzsoá nacionalisták ellen. E harc folyamán Sztálin te­kintélyre és hatalomra tett szert. E harc különösképpen kidomborította Sztálin alakját és tömörítette körülötte Lenin hű tanítványait. Ezt követően azonban elkövette azt a súlyos hibát, hogy apránként a párt vezető szervei fölé emelte ma­gát, s a kollektív vezetést egy­személyi vezetéssel váltotta fel. Ilyen módon alakult ki az a személyi kultusz, amely ellen­tétben állt a párt szellemével, amely csak káros lehet és amelynek súlyos következmé­nyei be is következtek. A párt vezetőszerveit nem hívták rendszeresen össze és érvény­re jutott az az irányzat, amely a párt problémáinak és dön­téseinek tanulmányozását és kollektív kidolgozását egyéni döntésekkel váltotta fel. Ez természetesen magával hozta az egyoldalúság veszélyét és számos egyéb hibát. Lenin éle­tében, még a legnehezebb idő- szakbsn is rendszeresen össze­hívták a pártkongresszusokat, hogy megvitassák az adott helyzet súlyos kérdéseit. Az elmúlt 20 esztendőben viszont nem hívták össze rend­szeresen a pártkongresszust, sem a Központi Bizottságot. A személyi kultusznak voltak egyaránt következményei az ideológiai fejlődés, a történet- írás, a művelődés szempontjai­ból is. A helyzetet még súlyos­bította, hogy a személyi kul­tusz és ebből adódóan a talp­nyalás és a törtetés nyilvánva­lóan együltjárt a bizalmatlan­ság elterjedésével. a törvényes­ség megsértésének számos for­májával, melyet az ellenség ki­használt ártatlan elvtársak meghurcolására és fizikai megsemmisítésére. Valóban, egyesek részéről feltehető az a kérdés, ilyen körülmények között a szovjet társadalom elért sikerei ho­gyan egyeztethetők össze mindezekkel? A párt irányvonala helyes volt a háború előtt, a háború alatt és a háború után és ma is. A szovjet társadalom — mint ismeretes előttünk — újabb és újabb győzelmeket aratott. Ezek a győzelmek ékesen bizonyítják, hogy a történelem alkotói maguk a néptömegek, melyek a Szov­jetunióban a bolsevik párt ve­zetésével az előbb említett kö­rülmények között is sikeresen valóraváltották történelmi hi­vatásukat. Felvetődhet a kérdés, hogy mi a magunk részéről hogyan értékeljük a Sztálin személyét illető bírálatokat és abból mi­lyen következtetéseket von­junk le? Mindenek előtt meg kell értenünk azt, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártját ve­zető elvtársakat mélységes fe­lelősségtudat hatotta át, ami­kor bátran hozzáláttak a múltbeli hibák kijavításához, s visszaállították a kollektív vezetést a párt élén és döntő lépéseket tettek a párt légkö­rének egészségesebbé tételé­ben. A személyi kultusz káros megnyilvánulásai nálunk is éreztették hatásukat, s ez a mi népi demokráciánk életé­ben is sok hiba forrósává vált. Rajtunk a sor, hogy a XX. kongresszus elemzése alapján mi is levonjuk a magunk szá­mára annyira mélységes ta­nulságokat és igyekezzünk az elkövetett hibák maradvá­nyait felszámolni. Ellenségeink, mint máskor, most is igyekeznek kihasznál­ni a kommunisták bátor kri­tikáját és önkritikáját. Ez azonban egyetlen kommunis­tát sem szabad, hogy megren­dítsen az igaz ügybe vetett hi­tében. Mi tudjuk jól, mit je­lentett Sztálin neve a Szov­jetunió és a mi dolgozóink számára is. Meg kell azonban látnunk és meg kell értetnünk, hogy ez a név elsősorban és mindenek felett az ügyünkbe vetett hitet, azt a bizonyossá­got jelentette, hogy ügyünk igaz, s ez az ügy győzedel­meskedni fog. Ennek a hitnek és a mi ügyünk győzelmébe vetett rendíthetetlen bizalom­nak meg kell maradnia és meg is fog maradni világosabb for­mákban, mint a múltban volt. Hogy ez mennyire lesz így, ez természetesen rajtunk, kom­munista funkcionáriusokon múlik elsősorban. Ahhoz, hogy a személyi kul­tusz maradványait felszámol­juk, hogy nálunk is érvénye­süljenek minden fokon a kol­lektív vezetés lenini normái, alapvető javulást kell elér­nünk az ideológiai munkában. A nép történelmi szerepét, történelmet formáló és alkotó tevékenységét megmagyaráz­ni és pártunk valamennyi tag­jába meggyökereztetni csak az ideológiai munkánk megjaví­tásával lehet. Ehhez termé­szetesen változtatnunk kell ed­digi módszereinken, melyet az ideológiai munkában követ­tünk. A XX. kongresszus, Hruscsov elvtárs, de a hozzá­szólók közül is számosán éle­sen felvetették az ideológiai munka egyes problémáit, bí­rálták a pártpropaganda mun­kát. Ebből nekünk is le kell vonnunk a megfelelő tanulsá­gokat. Nem mondhatjuk mi sem magunkról például azt, hogy a mi pártoktatásunk túl­ságosan életszagú lenne. Párt­oktatásunk távol áll a szocia­lista építés, a mindennapi gyakorlat problémáitól és így nem ösztönöz eléggé az építő­munkára, nem mutatja meg eléggé a szocializmus világos perspektíváját. Pártunk már­cius 12-i határozata erről azt mondja: „A propaganda és agitációs munkát úgy kell át­állítani, hogy az a párt poli­tikájának népszerűsítése mel­lett a helyes munkamódsze­rek. haladó tapasztalatok, új ismeretek terjesztésében köz­vetlenül segítse elő a párt és az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldását“. Ha ezt megvalósítjuk, je­lentős segítséget kapunk épí­tőmunkánkhoz. Ezután beszélt még a Szov­jetunió VI. ötéves tervének irányelveiről, valamint az öt­éves terv végrehajtásának elő­feltételeiről és végül a krasz- nojarszki vízieröműről, ame­lyet 300 000 kilowatt kapaci­tással rendelkező gépekkel sze­relnek fel; '* Az értekezleten hozzászólt a többi között Marczinek István elvtárs, a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár pártbizottságá­nak titkára is. Beszédének el­ső felében méltatta a kong­resszus jelentőségét, útmuta­tásait, majd így folytatta. — Ebben az évben a mi üzemünkben is irányt veszünk a nehéz fizikai munka foko­zottabb gépesítésére. Ezen kí­vül sor kerül az öntöde fel- műszerezésére is. Egyes üze­meinkben a különböző műve­letek összevonásával a szer­számok korszerűsítésével, a kézimunka gépesítésével sike­rült a munka termelékenysé­gét növelni. Éppen ezek a té­nyek segítették elő, hogy már­ciusi tervünket előreláthatólag 102—103 százalékra tudjuk teljesíteni. A munkánkban elő­forduló selejtmennyiséget pe­dig 6 százalékról 5,5-re csök­kenteni. Horváth Pál elvtárs Diósjenő község függetlenített párttitkára elmondotta, hogy a XX. kongresszus anvagának tanulmányozása előtt ők sem látták teljes jelentőségében a kollektív vezetés, a bírálat- és az önbírálat, valamint a párt­demokrácia jelentőségét, nem értették ezek módszereit. Mint mondja: —- Ügy gondoltuk, Keményebb az acélnál A román fafeldolgozási kuta­tóintézet több új anyagot készí­tett fából. Ezek az anyagok igen szilárdak. Az egyiket az alábbi módon készítik: vesznek nagy mennyiségű vékony pré­selt furnírlemezt, átitatják azo­kat különleges, szintéíikus ke­verékekkel, majd hatalmas prés alá helyezik és ott tartják hosszabb időn át magas hőmér­sékleten. Az ilyen módon ka­pott anyagból fogaskerekeket, csapágyperselyeket és sok más alkatrészt készítenek a gépek­hez. Ezek a géprészek szilár­dabbak és hosszabb ideig tar­tanak az acélnál. Hangszóró a föld alatt Prágában egy 250 000 ember befogadására alkalmas stadi­ont építenek. Ebben a stadion­ban nemrégiben közvetlenül a talajba nagyerejű „Tesla" gyártmányú hangszórókat he­lyeztek el. A hangszórókat tel­jesen besüllyesztették a földbe, úgy, hogy nem zavarják a spor­tolókat. A zeneszó és az utasí­tások, amelyeket ezeken a hangszórókon át közvetítenek, hozzásegítik a sok ezer tor­nászt, hogy egybeihangoltan vé­gezze el a mozdulatokat. A hangszórók szerkezete olyan, hogy minden részüket szigetelték a víz ellen. A felső rács 40 000 kilogramm' terhelést elbír. A „gumr'-lencse így nevezik ezt az NDK-ban készült új, különleges fényké­pező objektível, amelynek gyújtótávolsága állítható. Mint ismeretes, vannak egyes fény­képezőgépek, amelyekhez több különböző gyújtótávolságú len­csét használnak. Amikor áttér­nek mondjuk a sportfelvételek­ről a portré, vagy tájképfelvé­telekre, akkor cserélik a len­csét. Ez persze megnehezíti a fotoriporter, vagy az operatőr munkáját. A „Pentowar“ már­kájú lencse megszünteti ezt a kényelmetlenséget, gyújtótá­volsága állítható. A precíziós technikának ezt a mestermű­vét a drezdai gyárban készítet, ték. Az új objektivnek négy kü­lönböző gyújtótávolsága van, vagyis négy típusú lencsét he­lyettesít, a nagy látószögű ob­jektívtól a teledbjektívig. A gyújtótávolságot a 30—120 mm sávban folyamatosan lehet vál­toztatni. Ez módot nyújt az operatőröknek arra, hogy telje­A bányaüzemek felszaba­dulási versenyében napról napra nagyszerű eredmé­nyek születnek. Legfris­sebb jelentésünk szerint Nagybátony és Kisterenye után legutóbb Szorospatak is teljesítette első negyedévi tervét. A tröszt az utóbbi napok­ban közel háromezer tonná­val növelte esedékes havi tervén felüli többletét. Kányás kikerült az adó­sok közül. Az adós név most egyedül csak Rónát illeti. Az élenjárók csoportjá­ban minden bányaüzem nö­velte többletét, kivéve Ka­zárt, amelynek közel 500 tonnával csökkent havi tervelőnye. Élenjárók : Szorospatak: 3014 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Mizserfa: 2761 tonna többlet. Üzemvezető: Sán­dor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Nagybátony: 2407 tonna többlet. Üzemvezető: Ta­hogy a kollektív vezetés csak a beszámoló kollektív elkészí­tésére korlátozódik. Ma már világosabban látjuk a tennivalókat, ez bizonyára megjavítja a vezetési módsze­reinket is és növeli annak le­hetőségét, hogy szövetkezeti községünk a jövőben még na­gyobb. még szebb eredménye­ket érhessen el. sen új, eddig nem ismert, kom­binált felvételeket készítsenek. A „Pentowar" fényképező len­cse szerkezete merőben új, op­tikai rendszere az üveg- cs fémrészek hihetetlenül pontos készítésén alapszik, A cséplés gépesítése A bulgáriai Nova-Zagora vá­ros egyik gyárában elkészült az ország első gépesített szérűje. A cséplőgéphez hosszú szállító- szalagot szereltek és ez eteti a dobot. A szalmát különleges szerkezet hosszú, széles csövön át távolítja el. A kicsépelt szem a tisztítógép tartályába kerül. A magtisztítóból a gabona egy bunkerba jut, ahonnan tisztán és tárolásra készen vályúkon át hullik a teherautókba» A gyár megkezdte a gépesített szérűk berendezésének sorozatgyártá­sát. A ruház üvegből A lengyel tervezőépítészek azon a véleményen vannak, hogy az áruházak épületeinek különleges kiképzésűnek kell lennie. A cél az, hogy az áru­házi helyiségek rendkívül vilá­gosak és tágasak legyenek. Ezért a legfőbb építőanyag a beton és az üveg. Az új, nyolcemeletes poznani központi áruház könnyű beton­vázból készült, fala kizárólag üveg. Az épület hengeralakú. Az eladóasztalok belül körben vannak elhelyezve, közepén vannak a raktárak, műhelyek, büfék. A felső emeletre felvo­nók szállítják a vásárlókat. Hegyi autóbusz A csehszlovák autógyári doiL gőzök elkészítették az új típusú ..Karosa“ autóbuszt, a nehéz hegyi utakon való közlekedés­re. Az autóbusznak ^-5 lóerős, hatalmas Diesel-motorja van, Ezáltal óránként 80 kilométe­res sebességgel közlekedhet és 32 fokos emelkedőre felikapasz­kodhat. Az új autóbusz meg­bízható hidraulikus és mecha­nikus fékjei egyszerre hatnak az elülső és a két hátulsó ten­gelyre. Ilyen módon a közle­kedés a meredek emelkedőkön is biztonságos. Az autóbusz bel­sejében villamos fűtőberende­zés és 'kényszerszellőztetés van, Hegyi utakon nagy sebesség esetén igen veszedelmes a de­fekt. Az üzemzavarok elkerü­lése céljából az új autóbusz minden kerekén eredeti szerke­zet van, amely rögtön jelzi a gépkocsivezetőnek, hogy a töm­lőből kiáramlik a levegő. nyai Ferenc, főmérnök! Marton Mihály. Kisterenye: 2007 fonna többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Zagyva: 1674 tonna több­let. Üzemvezető: S:mon Er­nő, főmérnök: Harmos Mi­hály. Ménkes: 1117 tonna több­let. Üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjés! Miklós. Mátranovák: 1075 tonna többlet. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Tiribes: 308 tonna többlef. Üzemvezető: Pintér András* főmérnök: Bakos Péter. Kazár: 70 tonna többlet. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván. Kányás: 57 tonna több­let. Üzemvezető: Kovács D. László, főmérnök: Szebényi Ferenc. ' Adósok: Róna: 646 tonna tartozás. Üzemvezető: Biikkhegyi Já­nos, főmérnök: Laczkó Ist­ván. A hozzászólók mondhatnánk mindegyike méltatta a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusának nagy törté­nelmi jelentőségét. Levonták a megfelelő következtetéseket s valamennyien elhatározták, hogy munkájukat mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban ennek a szellemében fogják végezni. A végzett munka eredménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom