Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-28 / 25. szám

SZABAD A'OGRAD 1956. március 28. (Folytatás az 1. oldalról) ték termelékenységi tervüket. Az önköltségnél mutatkozó el­maradást mutatia néldául, hogy 1955-ben 24 forinttal drá­gábban termeltünk 1 tonna szenet, mint 1953-ban. Az importanyaggal való ta­karékosságnál és azók hazai anyagokkal való pótlásánál is vannak kezdeményezések, amit mutat az, hogy a Szénbányásza­ti. Tröszt a múlt évben 1 mil­lió forint értékű fenyőfát taka­rított meg, vagy a Zagyvapál- talvi Üveggyár jelentős megta­karítást ért el a ládadeszka fel- használásánál. Az eredmények azonban nem mondhatók kielé­gítőnek. Az egyik fiiba ezen a területen abban van, hogy még nem sikerült eléggé megértetni az importanyagok csökkentésé­nek ielentőségét. Ebből követ­kezik, hogy a legtöbb helyen együtt kezelik az importanya­got a hazai anyagokkal, a drá­ga és nasvon fontos anyagot kevésbé drága és kevésbé fon­tos anyagokkal. A tervek teljesítésében mu­tatkozó lemaradáshoz ielentős mértékben hozzájárult az egyenletes termelés. Például a múlt évben 13 fontos megyei vállalat közül májusban 5. jú­liusban 10. augusztusban 8 vál­lalat nem teljesítette esedékes havi tervét. E területen nálunk még bő­ven van tennivaló. Maguk a dolgozók nemegyszer kifogá­solják az üzemi szervezettség, az előrelátó vezetés hiányát. Még mindig nem kielégítő üzemeinkben a munkaidő ki­használása, magas az igazolat­lan mulasztók és az önkényes kilépők száma. A Salgótarjáni Üveggyár ban 2021, a Salgótarjáni Épí tőipari Vállalatnál 882 igazo­latlan műszak esett ki a múlt évben. Ha csak a Salgótarjá ni Építőipari Vállalatnál levő igazolatlan műszakot számít­juk, ezzel is 4 családiházzal le­hetett volna többet felépíteni. A kányási bányaüzemnél 537 önkényes kilépés volt az el­múlt évben. Pártszervezeteinknek, szak szervezeteinknek, DlSZ-szer- vezeteinknek az üzemvezetés­sel együtt, sokkal többet kell tenni a murikafegyelem meg­szilárdításáért. A* Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa rendkívül élességgel vetette fel a technika fejlesztését, a jó módszerek elterjesztését, a dolgozók, különösen az élenjá­ró munkások tapasztalatainak felhasználását. Pártunk múlt évi novemberi határozata ipa­runk fejlesztésének legfonto­sabb feltételeként határozta meg a műszaki színvonal eme­lését. Gazdasági és műszaki veze­tőink több fontos intézkedést dolgoztak már ki, dolgozóink pedig számtalan javaslattal és újítással járultak hozzá a mű­szaki színvonal emeléséhez. A Szénbányászati Tröszt például helyes intézkedéseket dolgo­zott ki a tömegtermelő mun­kahelyek kiszélesítése érdeké­ben, a vágathajtás meggyor­sítására, a korszerű biztosítás és a millszekundumos robban­tás elterjesztésére. Szélesítsük tovább « munkuvorsonyt — biztosítsuk a verseny nyilvánosságút A Salgótarjáni Üveggyár­ban kidolgozták és megvalósí­tották a kemence rövidebb idejű felfűtését, amely csak a Salgótarjáni Üveggyárban évi 700 000 forintos megtakarítást jelent. Egyre szélesebb területen bontakozott ki hazánk felsza­badulásának 11. évfordulójára indított szocialista munkaver­seny is, amelyben mind kivá­lóbb eredmények születnek. Különösen szép eredményt értek el bányászaink, akik ez évben eddig mintegy 40 000 tonna szenet adtak terven fe­lül népgazdaságunknak. Kü­lön örömmel tölt el bennün­ket, hogy Budavári elvtárs után, a napokban Kossuth-dí- jat. kapott kiváló munkájáért Kazinczi elvtárs is. Az építő­ipari vállalat dolgozói az ápri­lis 4-re indított versenyben határidő előtt, március 22-én teljesítették negyedéves tervü­ket, a tűzhelygyári Kossuth- DlSZ-brigád pedig selejtmen- tes munkával átlag 212 száza­lékos eredménnyel dolgozik. Az eredmények mellett azon­ban nem szabad eltakarni a munkaverseny területén meg­mutatkozó fogyatékosságokat sem. Hiba, hogy pártszerveze­teink, szakszervezeteink, DISZ-szervezeteink még min­dig nem fordítanak kellő gon­dot arra, hogy valamennyi dolgozó részt vegyen a mun­kaversenyben. Nem egy he­lyen a verseny szervezésénél, értékelésénél és nyilvánossá­gánál a kimagasló eredményt elérők mellett nem fordítanak kellő figyelmet azokra a be­csületes dolgozókra, akik ter­vüket hónapról hónapra 105— 110 százalékra teljesítik. Ugyancsak hiba, hogy nem fordítanak megfelelő gondot a 100 százalékon alul teljesítők segítésére, felhozására. A verseny fellendülését elő­segítené, ha rendszeresen érté­kelnék és nyilvánosságra hoz­nák nemcsak azt, hogy az egyes üzemek, csapatok, vagy dolgozók hány százalékra tel­jesítették napi, dekád, illetve havi tervüket, hanem azt is megmutatnák, hogy terven fe­lül mennyi az üzem, a brigád, a dolgozó vállalása és az első dekádban, vagy a versenysza­kasz bizonyos időszakában mennyit teljesítettek terven felül vállalásukból. A verseny ilyen értékelése eddig eléggé háttérbe szorult. Azt rendsze­resen nyilvánosságra hozzák, hogy ki mit vállalt, de azt már kevésbé, hogy hol tart válla­lása teljesítésében. fejlessaiik tovább a szövetkezeti mozyalmut Szorosan összefügg az élet- színvonal emelésével a mező- gazdaság fejlesztése, termés­hozamának emelése is. A me­zőgazdaság terén előttünk ál­ló feladatokat világosan meg­határozta a Központi Vezető­ség múlt év júniusi határoza­ta, amely szerint a mezőgazda­ság szocialista átszervezését úgy kell megvalósítani, hogy azzal együtt emelkedjék a me­zőgazdaság terméshozama. El­sősorban a Szovjetunió kolho­zainak példáján, de a meglé­vő termelőszövetkezeteink többségének példáján keresz­tül is látható, hogy a mező- gazdaság terméshozama eme­lésének, a dolgozó parasztok jóléte növelésének legjobb út­ja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. A múlt évben a tsz-ek búzá­ból egy mázsával, őszi árpából is majdnem egy mázsával, cu­korrépából 30 mázsával ter­meltek többet holdanként, mint az egyénileg dolgozó parasz­tok. A magasabb terméshozam és az állatállomány fejlesztése következtében 1954-hez viszo­nyítva 5,40 forinttal nőtt az egy munkaegységre eső része­sedés 1955-ben. A szövetkezeti gazdálkodás mindjobban megmutatkozó előnyét mutatja, hogy a múlt évben 12 új termelőszövetke­zet alakult és több mint 1100 taggal, mintegy 4000 kh föld­del gyarapodott megyénk szö­vetkezeteinek tagsága és föld­területe. Ez évben március ele­jéig 551 család 2680 kh föld­del lépett a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára. Ez évben már jelentősen megnöveke­dett a belépő középparasztok száma is. A szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a dolgozó parasz­tok felvilágosítása terén a legeredményesebb munkát vé­geztek a múlt évben a rétsági és pásztói, ez évben pedig a salgótarjáni járás párt- és tö­megszervezetei. A termelőszö­vetkezeti mozgalom fejleszté­se területén levő eredmények nagyobbak lehetnének, ha konkrétabb, meggyőzőbb len­ne politikai munkánk, helyi pártszervezetek, tanácsok és tömegszervezetek rendszere­sen több segítséget nyújtaná­nak a felvilágosító munkához. A mezőgazdaság szocialista át­szervezését nem kampány-, ha­nem állandó feladatnak kell tekinteni. Ezt a feladatot nem egyszer szem elől tévesztik. Egyes helyeken hetekig, hó­napokig nem folytatnak meg­felelő felvilágosító munkát. Még a Salgótarjáni Járási Bi­zottságnál is — ahol egyéb­ként szép eredményeket értek el az év első két hónapjában —, úgy vélekednek egyes elv­társak, hogy most már eleget foglalkoztak a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztésé­vel, más munkát is kell vé­gezni. A dolgozó parasztság áttéré­sét legjobban a meglevő ter­melőszövetkezeti tagok felvilá­gosító munkája, a helyi kom­munisták, tömegszervezeti ve­zetők, népnevelők személyes példamutatása és felvilágosító munkája tudja elősegíteni. A termelőszövetkezetek szám­szerű fejlesztése mellett egy pillanatig sem szabad megfe­ledkezni a meglevő termelő- szövetkezetek, különösen a múlt évben és ez évben ala­kult szövetkezetek gazdasági, szervezeti és politikai megszi­lárdításáról. Járási bizottsá­gaink nemegyszer hetekig nem segítik elő az újonnan alakult termelőszövetkezetek­ben a pártszervezet megala­kulását, holott ennek feltételei a legtöbb esetben adva van­nak. Megfeledkeznek arról, hogy mint ahogy az üzemben, vagy a községben, a termelő- szövetkezetben is a pártszer­vezet az előrehaladás motorja. Tanácsaink nem elemezik elég alaposan, hogy milyen segít­ségre van szüksége az újonnan alakult termelőszövetkezetnek a gazdálkodás kialakításához, a problémák megoldásához. Esetenként előfordul, hogy a termelőszövetkezetek megala­kulásakor megvalósítható ígé­retet tesznek, de utána megfe­ledkeznek annak valóraváltá- sáról. Most mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a mezőgaz­daság szocialista szektorai, a gépállomások, állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek pél­damutatóan végezzék a tava­szi munkát. Ez a terméshozam emelésének, a számszerű fej­lesztésnek egyik legfontosabb feltétele. Etnolgük a mosöyuztlusáy iovmóshosumát A mezőgazdaság területén előttünk álló másik nagy fel­adat, hogy az átszervezéssel együtt emeljük a mezőgazda­ság terméshozamát. Pártunk és kormányunk ez évre 3 szá­zalékos terméshozam-növelést irányzott elő a múlt évivel szemben. Ez az előirányzat re­ális és gondos, odaadó mun­kával teljesíthető. De egy percre sem felejtsük el, hogy a 3 százalékos terméshozam emelése nagyon komoly mun­kát kjjvetel pártszervezeteink­től, állami és tömegszerveze­teinktől, az állami gazdaságok, gépállomások dolgozóitól, a termelőszövetkezetek tagjaitól, az egyénileg dolgozó paraszt­ságunktól. Ismeretes előttünk, hogy megyénk őszi búza vetéster­vét, mélyszántási tervét nem teljesítette. Ezenkívül az őszi vetés nagyrésze későn került a földbe, aminek következtében nem tudott kellően megerősöd­ni és a hosszú hideg tél, vala­mint a mostani felfagyások, vetésünk jelentős százalékát veszélyeztethetik, ha nem vé­gezzük el időben a kora tava­szi munkát, a belvizek leeresz­tését, a hengerezést, fejtrágyá­zást, felűltrágyázást. A tél ki­tolódása miatt sokkal rövidebb idő alatt sokkal több tavaszi munkát kell elvégezni, mint rhás, úgynevezett „normális“ években. Szinte egyidőben kell végezni a fejtrágyázást, a hen­gerezést, a szántást, tavaszi búza vetést. Arra van tehát szükség, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorai a lehető legjobban szervezzék meg a munkát, a rendelkezésre álló erők elosztását. Arra van szükség, hogy a gépeket gép­állomásaink, állami gazdasá­gaink a lehető legjobban, át­gondolt szervezéssel használ­ják ki. A gépállomások gépka­pacitásának 60 százaléka nincs leszerződve. Csak üdvözölni lehet például az olyan kezde­ményezést, amellyel egyes álla­mi gazdaságokban, gépállomá­sokon találkoztunk, hogy va­sárnapi szántóműszakot aján­lanak fel az árvízsújtotta la­kosság megsegítésére. Arra van szükség, hogy egyénileg dolgozó parasztságunk a gépek mellett a lehető legjobban használja fel fogaterejét, hogy a családtagok fáradságot nem ismerve végezzék a tavaszi munkát. Most mindenekelőtt az a .leg­fontosabb, hogy a megszikkadt talajokon azonnal hozzáfog­junk a munkához és még már­cius vége előtt elvessük a ta­vaszi búzát. És itt rögtön hoz­zá kell tenni, hogy a‘ szeles, napos idő következtében gyor­san szikkad a talaj és a leg­több helyen máris végezni le­het a szántás-vetést. H'niinzattabb yontlot ua állniálloBntíny fojlosstósóve Feladataink közé tartozik az állatállomány, mindenekelőtt a szarvasmarhaánomány, ezen: belül a tehénállomány növelé­se. Őszintén meg kell monda­nunk, hogy e téren komo’yan elmaradtunk a Központi Veze­tőség határozatainak végrehaj­tásában, amely elmaradás ká­rosan hat ki az ország hús- és tejellátására, a szántóföld ta­lajerő utánpótlására. Az elma­radást mutatja például, hogy termelőszövetkezeteinknél 100 kh földre 13.4 darab szarvas- marha és mindössze 6 darab tehén jut. Az állatállomány fejlesztésé­hez elengedhetetlenül szüksé­ges, a takarmánybázis megte­remtése, mindenek előtt a ku­korica vetésterületének és ter­méshozamának emelése, a szá­lastakarmányok gondos beta­karítása, a legelők karbantar­tásán keresztül. Sajnos több helyen még mindig nem értet­ték meg a kukorica vetéste­rület bővítésének jelentőségét. Ezt mutatja, hogy termelőszö­vetkezeteink és egyénileg dol­gozó parasztságunk jelentős része alacsonyra tervezi a ku­korica vetésterületét, több he­lyen a szántóterületnek csak 12—13 százalékát, s emellett úgy vélekednek, hogy talán még ezt sem fogják elvetni. Meg kell mondani, hogy ha nem növeljük megfelelően a takarmánybázist, nem helyez­zük szilárd alapra az állatál­lomány fejlesztését. Most arra van szükség, hogy a mezőgazdaság terméshozamá­nak emelésével, az állatállo­mány fejlesztésével is pótol­juk az árvíz által okozott kárt, s ezt tegyük versenyszerűen. Ha a helyzet úgy kívánja, te­gyék a vasárnapokat és magát április 4-ét is a munka ünnep­napjává. A párttagok, a DISZ- fiatalok, a tanácstagok, a ter­melési bizottságok, a népfront bizottságok, az MNDSZ tag­jai most is, mint eddig már számtalanszor, álljanak a me­zőgazdasági munkák élére és saját példájukkal serkentsék mezőgazdaságunk dolgozóit a tavaszi munkák gyors elvég­zésére. Sürgősön ssúmníjuh föl tt vosoiósbon utó tg olófortlulá hibúhat Az előttünk álló nagy fel­adatok végrehajtását csak úgy tudjuk sikeresen megvalósíta­ni, ha megjavítjuk vezetési módszerünket, ha megjavítjuk a dolgozók között végzett po­litikai felvilágosító munkát. A XX. kongresszus igen élesen bírálta a párt- és állami szer­vek, a tömegszervezetek mun­kamódszerét és munkastílusát. Elítélte az általános direktí­vákkal való vezetést, az olyan irányú munkát, ahol a helyzet ismerete nélkül és konkrét ta­nácsok helyett általános szóla­mokkal, utasításokkal akar­ják elintézni teendőiket. Meg kell mondani, hogy a mi veze­tési módszerünk egyáltalán nem kielégítő. Túl sok a feles­leges ülésezés, értekezés, le­velezés, telefonálás és kevés a területen végzett tényleges gyakorlati munka. Nem egy szervnél előfordulnak olyan kirívó esetek is, mint a megyei tanácsnál, ahol expressz levé­len keresztül, vagy más eset­ben táviraton keresztül hívják meg értekezletre a velük egy épületben dolgozókat. Sőt az is előfordult, hogy a levél meg­érkezése idején jelen van a le­vél feladója is. Feltétlenül szakítani kell a vezetésnek ezzel a helytelen módszerével. Nem felesleges értekezletekre és aktatárgya­lásra van szükség, hanem arra, hogy a területen, az üzemek­ben, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben ta­nulmányozzuk a helyzetet, s konkrét segítséget adjunk a feladatok végrehajtására. A párt-, állami- és tömegszerve­zeti munka eredményeit a Szovjetunióban a termelési eredményekkel, a tervek tel­jesítésében elért eredmények­kel mérik. Ismeretes előttünk, hogy a XX. kongresszus a pártszervezetek, a tömegszer­vezetek figyelmének közép­pontjába a termelési feladatok megoldását állította. Ezt kell szolgálni az agitációnak, a pro­pagandának, a művészetnek, a filmnek, az irodalomnak, mert a termelési feladatok végre­hajtása képezi az alapját a nép jólét emelésének, az ország ereje növekedésének. A terme­lés szakadatlan növelése a leg“ fontosabb kapitalista országok­kal folyó békés gazdasági ver­senyben. A marxizmus—leninizmus tanításaiból ismeretes előttünk, a tömegek történelmet formá­ló szerepe, a szocializmus ügye iránti odaadása, hősiessége. Nekünk párt-, állami, gazda­sági és tömegszervezeti funk­cionáriusoknak, a kommunis­táknak nap, mint nap ott kell lennünk, ahol a tömegek él­nek és dolgoznak. Ismertetni kell előttük pártunk helyes politikáját, lelkesíteni annak megvalósítására és segítséget adni a felmerült problémák megoldásához. Ssólcsíisük a ptÍB'tdoenokvtseiát, fojlessaük a bírulniot, a pávttuyok óh a tömegok öntevékenységét A XX. kongresszus teljes egészében jóváhagyta a Köz­ponti Bizottság tevékenységét, amely arra irányult, hogy visz- szaállítsa a pártépítés lenini normáit, megvalósítsa a veze­tés legfőbb elvét, a kollektív vezetést, melyet régebben számtalanszor megszegtek és melynek megszegése nem egy esetben komoly hibák elköve­téséhez vezetett. A kongresszus nagy jelen­tősége abban van, hogy hatá­rozottan felvette a harcot a marxizmus—leninizmus szel­lemétől idegen személyi kul­tusz ellen, amely csodatevő hőssé varázsol egyes funkcio­náriusokat és ugyanakkor le­becsüli a párt és a néptömegek szerepét. A kollektív vezetés óriási jelentősége abban van, hogy kiszélesíti a pártdemok­ráciát, fejleszti a bírálatot, a párttagok és tömegek aktivi­tását, öntevékenységét. Mind­ezeken keresztül szilárdítja a pártegységet és a párt kap­csolatát a dolgozók széles tö­megeivel. A XX. kongresszus nagy ér­deme, hogy újra előtérbe állí­totta történelmi szerepének megfelelően Lenin elévülhetet­len érdemeit, amelyet hosszú időn keresztül háttérbe szorí­tott a kollektív vezetés meg­sértése következtében Sztálin elvtárssal kapcsolatban kiala­kult személyi kultusz. Lenin tevékenységének és munkájának óriási jelentősége van az egész nemzetközi kom­munista- és munkásmozgal­mak számára. Lenin volt az. aki Marx és Engels halála után megtisztította a marxiz­must. a proletariátus legéle­sebb fegyverét az opportuniz­mus. a reformizmus szeny- njfetől. Ö volt az. aki Mara éí, Engels tanításait al­kotó módon továbbfejlesztette és kidolgozta- a szocialista for­radalom elméletét. Az ő általa _ alkotott bolsevik párt vezeté- j sével győzött 1917 októberében I először a világon a szocialista forradalom. Lenin volt az, aki kidolgozta a szocialista építés a'apvető kérdéseit, a tervgaz­dálkodás, a villamosítás, a szocialista iparosítás, a kollek­tivizálás lényegét. Az a feladat áll előttünk, hogy az. eddigieknél még mé­lyebben tanulmányozzuk Lenin elvtárs műveit, állandóan erőt és útmutatást merítsünk belőle munkánkhoz, a szocializmus építéséhez. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának példáján 1953. júniusi határozatában pártunk is fellépett a személyi kultusz, a kollektív vezetés megsértése ellen. 1953. előtt a megye területén is gyakran lehetett találkozni a kollektív vezetés megsérté­sének példáival a megyebizott­ságtól kezdve az alapszerveze­tekig, amikor a kollektív dön­tések helyett egyéni döntések születtek. A kollektív vezetés megsértése, a személyi kultusz kialakulása következtében elég gyakori volt az egyes vezetők dicsőítése, a hízelgés kialaku­lása, az egyes vezetők iránt. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatának végre­hajtása során megyénk terü­letén is értünk el jelentős eredményt, a kollektív vezetés megvalósítása, a személyi kul­tusz elleni harc terén. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy e téren minden rendben van. Esetenként a vezető párt­szervek, a pártvezetőségek ülései eléggé formálisak. Elő­fordul, hogy nem a legfonto­sabb kérdéseket terjesztik elő döntés végett és az is, hogy a vezetők, általában a titkárok, nem veszik eléggé figyelembe a terület tagjainak észrevéte­leit, véleményét. A kollektív vezetés megvalósítása terén még mindig nem domborodott jelentőségének megfelelően a megyei pártbizottság, a járási, városi pártbizottságok és üze­mi pártbizottságok szerepe. Nem egy esetben úgy látszik, mintha a végrehajtó bizottság­nak nagyobb szerepük lenne, mint a pártbizottságoknak. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a kollektív vezetés megsértése a pártde­mokrácia és a bírálat gyengü­léséhez, a párttagok aktivitá­sának csökkenéséhez vezet. Meg kell mondani, hogy nincs minden rendben nálunk a bí­rálat és az önbírálat terén sem. A vezetők nem hallgatják meg türelmesen a dolgozók véle­ményét és nagyobb hiba, hogy több esetben nem tesznek in­tézkedést a felvetett hibák ki­javítására. Emlékszünk rá, hogy a vezetőségválasztás ide­jén egyes helyeken a pártve­zetőség tagjai, a titkárok, igye­keztek kimagyarázkodni a jo­gosan felvetett bírálatnál. Nem mondható általánosnak; de még mindig nem egy eset­ben találkozunk a bírálat nyílt, vagy burkolt elfojtásával. Meg kell mondani elvtársak, hogy pártunk nem tűri a bírálat el­fojtását és a leghatározottab­ban fel fogunk lépni a bírálat elfőj tóival szemben, legyen az bármilyen beosztásban, vagy funkcióban. Nem fogjuk meg­engedni, hogy elfojtsák a dol­gozók alulról jövő ellenőrzését, hogy megtorolják azokat, akik éppen a fejlődés meggyorsítá­sa érdekében bátran felvetik a hibákat. Kötelességünknek tartjuk, hogy a felvetett prob­lémákat megvizsgáljuk, a fel­vetett hibákat és jogos pana­szokat orvosoljuk. Legfontosabb feladataink közé tartozik továbbra is párt­élet lenini szabályainak betar­tása és betartatása, a kollek­tív vezetés, a pártdemokrácia, a bírálat fejlesztése. Az a feladat áll előttünk, hogy biztosítsuk terveink min­den részletében való teljesíté­sét, hogy ezen keresztül meg­teremtsük dolgozó népünk anyagi jóléte emelésének reá­lis alapjait. A nagy távlati feladatok mellett azonban egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk az előttünk levő soronlevő fel­adatok megvalósításáról, a ter­vek teljesítésében mutatkozó lemaradás behozásáról, a tava­szi munkák minél előbb és jó minőségben való elvégzéséről. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közvetlen előttünk álló feladatok megvalósítása képe­zi második ötéves tervünk si­keres megvalósításának kiin­duló pontját. Feladataink végrehajtásához egyre szükségesebb, hogy ta­nulmányozzuk mélyen a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határo­zatait, a kongresszus egész anyagát és merítsünk belőle útmutatást feladataink végre­hajtásához. Majd a hozzászólások követ­keztek. Mintegy tizenketten szólaltak fel. Többek (között Mekis József elvtárs, a Politi­kai Bizottság tagja. (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom