Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-17 / 22. szám

1956. március 17.

SZABAD AOGRAD

3

(Folytatás a második oldalról)

országokban harcoló testvérpártok számára.

Ha a kapitalista országok dolgozói azt látják, hogy a szocialista tábor országaiban állandóan nő az életszínvonal, sokkal hamarabb válnak a kommunizmus híveivé.

Láttuk, hogy milyen lelkesítő és mozgósító hatást váltott ki a népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves terve nemcsak magában a Szovjetunióban, de szerte a világon a dolgozók között, s különösen a tervnek a szovjet nép életszínvonalát emelő részei keltettek mély hatást. Ezt nekünk is

szem előtt kel] tartanunk második ötéves tervünk kidolgozásánál.

Remélhető, hogy a szocializmus többi országával való konzultáció és összeegyeztetés után ez év májusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség és a dolgozó nép elé tudjuk terjeszteni.

A második ötéves terv folyamán emelkedik a dolgozók jövedelme, folytatjuk az árleszállítást, megkezdjük a rövidebb munkaidőre való áttérést

A mi második ötéves tervünknek legfontosabb feladata lesz a szocializmus alapjainak lerakása országunkban, a termelőerők továbbfejlesztése, az ipar műszaki színvonalának emelése és mindezek segítségével a nép életszínvonalának emelése. Mint mondottam, a Szovjetunió hatodik ötéves tervéből nálunk is az ipari munkásság és a műszaki értelmiség figyelmét elsősorban a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére foganatosított olyan rendszabályok ragadtak meg, mint a hétórás munkanapra való áttérés és hasonlók. Ez érthető is. Hangsúlyoznunk kell, hogy az, amit a Szovjetunió e téren tervez, a mi politikánk is. Nekünk is feltétlenül biztosítani kell lehetőségeinkhez mérten az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van, mert az első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tudtuk teljesíteni.

Mi nem vagyunk megelé- fédve a dolgozók jelenlegi

anyagi és kulturális életszínvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni.

Ennek megfele'ően a második ötéves terv irányelveibe bele kell munkálnunk mindazokat a rendszabályokat, melyeket a dolgozó nép életszínvonalának emelésére meg akarunk valósítani.

A megfelelő határozatok értelmében már ebben az esztendőben megvalósítjuk a bérek olyan korrekcióját, amely egész esztendőre kivetítve 800 millió forinttal emeli a dolgozók jövedelmét. A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és a szociális juttatások növelésének politikáját. Ugyancsak megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövidebb munkaidőre való áttérést úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszi. Lehetséges, hogy ezen a téren egyet-mást. csak a következő ötéves tervben fogunk megvalósítani. Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük, illetve hogyan teljesítjük túl. Figyelembe kell venni, hogy

a Szovjetunió fejlődésében messze előttünk jár. 39-i'k éve van ott proletárdiktatúra s ezért különösen a nehézipar termelésének fő mutatóiban messze megelőz bennünket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyes rendszabályokat, amelyeket a Szovjetunió most foganatosít, nálunk már részben megvalósítottak. Az alkalmazottak nagyrészének

munkaideje nálunk már régen 45 óra. a munkásoknak megfizetik az ebédidőt, s a nemrég életbe lépett nyugdijtörvény is komoly lépés előre. Az ilyen tények azt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ér. Azt is látnunk kell, hogy a második ötéves terv első esztendeiben a népiólét emelését bizonyos fokig fékezni fogják annak a felelőtlen és demagóg gazdaságpolitikának súlyos következményei, melynek pártunk Központi Vezetősége tavaly márciusi határozatával vetett véget.

Az elvíársak ínilyen élességgel vetették fel á XX, kongresszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjetunióban összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet. mint nálunk. Meg kell nyíltan mondani: hogy mikor és hogyan'tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az igen nagymértékben függ a műszaki haladástól, az új. korszerű technika bevezetésétől, de főleg attól, hogy a munkaidőt ténylegesen fegyelmezetten használják ki.

Ha szervezettebb volna a termelés, ha nem volna anyaghiány és jobb lenne a munka- fegyelem, akkor ezen a téren sokkal gyorsabban haladhatnánk előre. Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv és minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszál:; színvonala, és ha mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem elveit. Végül,

Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésével.

Ami a mezőgazdaságot illeti, a feladatpk, amiket magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hogy az előttünk álló esztendőkben a termelés növekedését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyelmet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szakadatlanul minden téren segítjük őket és

de nem utolsósorban meg kell találnunk a módját annak, hogy — amint azt Lenin követelte —, minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott munka minél jobb elvégzésében.

A XX. kongresszus e célokra mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy példájukat a magyar dolgozók is követik.

Fel kell Ihivn; a Központi Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és exporteredményeink nem kielégítőek. Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai is. Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal, elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítése. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradását. Ehhez az is kell, hogy pártszervezeteink és állami szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvonalának emelésével, mert bár e téren van valamelyes javulás, de a haladás ütemével távolról sem elégedhetünk meg.

nem engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a meglévő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül terveinket megvalósítani nem tudjuk. A termelőszövetkezetek megerősödése és állandó növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyesek voltak Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozatai.

A XX. kongresszus anyagából láttuk, hogy a Szovjetunióban az elmúlt két esztendő alatt I 750 ezer fővel csökkentették az 1

adminisztratív apparátust. Nálunk is átgondoltan, szervezetten, de tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát. Meg kell javítani a termelésben dolgozók javára a termelésben és a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampány- feladat. Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csökkenteni, hogy ez sehol zavart ne okozzon.

— Nálunk még nagy lehetőségek vannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjunk. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek az életszínvonal emelésével, s minél komolyabb eredményeket érünk el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalát emelni.

— Meg kell tanulnunk kereskedni. Lenin egy időben azt a feladatot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg kereskedni. Nálunk, a belkereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De azoknak az elvtársaknak, akiket a párt a külkereskedelem frontjára állított — köztük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulni végre a külfölddel kereskedni, mert különben nem tudják megoldani az előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó fél esztendőben pártós állami szerveink figyelmének központjába állítottuk a külkereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus országok felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, február havában.

Á népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha minden részletében teljesítjük a tervet

látták, hogy

Az életszínvonal emelése szorosan összefügg mezőgazdaságunk fejlesztésével

Javítsuk a párt- és állami szervek munkamódszerét — szilárdítsuk meg a kollektív vezetést

— Napirendre kell tűznünk a párt és állami szervek, valamint a funkcionáriusok munkamódszerét és munkastílusát. A XX. kongresszus élesen bírálta az általános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő funkcionáriusokat, akik nem ismerik alaposan a rájuk bízott kérdéseket, akik rém tudnak konkrét tanácsokat adni munkaterületükön.

— Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen való tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni

a párt- és az állami funkcionáriusoktól.

A kongresszuson több fel- szólaló rámutatott arra. hogy a Központi Bizottság munkája és munkamódszere e tekintetben is példamutató, és hogy az elnökség tagjai is gyakran járnak üzemekbe, kolhozokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gyakorlati tanácsokat tudnak adni. Azt hiszem, hogy e munkamódszert mi is sürgősen átvehetjük.

A jó pártmunka eredményét

a Szovjetunióban a gazdasági eredményekkel mérik.

A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét, s rámutatott arra, hogy munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvonalának emelése a kongresszuson gyakran felmerült. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás mellett jó, közepes és gyenge kolhoz vagy ipari üzem. Elsősorban azért, mert a vezetés egyik helyen jó. a másik helyen közepes, a harmadik helyen gyenge.

A XX. pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyelmet a kollektív vezetés és a személyi kultusz kérdésére. A kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, c's távolról sem lehetünk ezekkel az eredményekkel megelégedve. A Politikai Bizottság kollektív munkájában kétségtelenül van javulás. Azt azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy a Központi Vezetőség pártunk valóban kollektív vezetője legyen, hogy a Központi Vezetőség tárgyalja meg és döntse el az összes fontos kérdéseket és irányítsa a párt politikáját. Ezt látnunk keli és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy ez a helyzet javuljon.

— A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kollektív vezetés rendkívül elmélyíti a párt befolyását a tömegek között, létrehívja, serkenti a dolgozók aktivitását, kezdeményezését, megerősíti a párt és a dolgozó nép öSszeforrottságát és megfordítva: a személyi kultusz fékezi a tömegek alkotó tevékenységét.

— Teljes erővel tovább kell szilárdítanunk mindenütt, nemcsak a Központi Vezetőségben, hanem a megyei, járási és helyi pártbizottságokban és szervekben a kollektív vezetést.

— Tovább kell fejlesztenünk a pártdemokráciát, bátorítanunk kell a kritikát és önkritikát, különösen az alulról jövő kritikát, az egyszerű dolgozók bírálatának kibontakozását. Ezzel párhuzamosan változatlan erővel harcolni kell a személyi kultusz minden megnyilvánulásával szemben. Erre annál inkább is szükség van, mert nem egy jel azt mutatja, hogy újra kezdi felütni a fejét ez a veszedelem, különösen az alsóbb párt- és állami szervekben.

— Látnunk kell. hogy a személyi kultusz elleni küzdelem nem egyszeri kampányfeladat, hogy a személyi kultusz feltámadása állandó veszély, amelyet táplálnak a talpnya- lók, a karrieristák, nemegyszer tudatosai, az osztályellenség is, s melynek minden megjelenési formáját csírájában el kell fojtani.

— Azt is látnunk kell, hogy a személyi kultusznak életünk minden területén van táptalaja. Az .irodalomban, a művészetben, a filozófia, a tudomány. a gazdasági élet és az államigazgatás nem egy helyén találhatók helyi diktátorok és vezérek, akik csalhatatlanok, akár a pápa. ellentmondást vagy ellenvetést nem tűrnek, gyakran nem a meggyőzéssel, hanem a ledoron- golással, az adminisztratív eszközök használatával érvelnek. Körülöttük kialakul a íejbó- longatók. hízelgők tábora, klikkje, akik helyi „vezérük“ minden szavát kritika nélkül elfogadják, szentírásnak veszik. Világos, hogy az ilyen elterjedt jelenségek ellen is szakadatlanul harcolni kell.

Az ideológiai munka segítse elő a gazdasági feladatok megoldását

— Azok a hibák, amelyeket a pártmunkával, az ideológiai munkával kapcsolatban a XX. kongresszuson felvetettek és kijavításukra határozatokat hoztak, szinte kivétel .nélkül a mi munkánkban is fellelhetők. A kongresszuson rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok életét tanulmányozó közgazdászok gyakran felszínen mozognak, nem hatolnak a mélyre, nem bocsátkoznak komoly elemzésbe és általánosításba, az ideológiai front munkásai elmaradnak az élettől, holott a közgazdászoknak, történészeknek, filozófusoknak, jogászoknak lépést kell tartamok a párttal, az élettel. Nem szabad elmaradniok és gon- doskodniok kell a marxizmus —leninizmus alkotó gazdagításáról. A kongresszusi beszámoló kifogásolta, hogy az irodalom és a művészet elmarad az élettől, a szovjet valóságtól. mert egyes írók és művészek kapcsolata meglazult az élettel. Harcolni kell a valóság hamis, megszépítő ábrázolása ellen, de azok ellen is. akik fitymálják, lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott.

— A beszámoló azt követeli, hogy az irodalmi és művészeti alkotó munkát hassa ác a kommunizmusért vívott harc szelleme és öntsön bátorságot, szilárd meggyőződést a szívekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi fegyelmet.

— Azt hiszem tisztelt Köz- nonti Vezetőség, hoev ezeknek

a megállapításoknak — melyekhez hasonlót mi nem egyszer hangoztattunk — minden szavát és minden betűjét a magyar tudomány, irodalom és művészet dolgozói is megszívlelhetik.

— Nagyon fontosak számunkra azok a tanulságok, melyeket a XX. kongresszus határozataiból az agitáció és propaganda, valamint a tudományos és kulturális munka megjavítására levonhatunk. Egy sor felszólaló élesen bírálta az élettől távol álló, a szocializmus építése gyakorlati kérdéseitől elszakadt ideológiai munkát.

— Olyan tudományos munkát követelt a kongresszus, melynek a lehető legjobb közvetlen gyakorlati jelentőségű eredményei legyenek.

— Az agitációnak és propagandának elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gazdasági feladatok megoldását segítse elő, megmutassa, hogyan kell az új életet építeni. Ennek megfelelően a propagandamunka központjába a politikai gazdaságtant és a gyakorlati gazdaságtan tanítását kell helyezni.

— Nekünk is látnunk kell, hogy a mi pártoktatásunk is elvont, távol áll az élettől és a gyakorlati gazdaság kérdéseivel foglalkozik aránylag legkevésbé. Ezen változtatnunk kell. Át kell vizsgálnunk és újra meg kell írnunk a pártunk történetéről szóló könyveinket, amelyek nem emelik ki eléggé a tömegek történelemalkotó jelentőségét, s ame

1 nrP'lr Vwr>m pminft*

ferdítések, a történelmi igazságnak meg nem felelő tények és a személyi kultusz maradványai is fellelhetők. Ezen túlmenően át kell vizsgálni a tankönyveket és az iskolai oktatást, mert azok a hibák, melyek a pártoktatásban előfordulnak, ugyanúgy fellelhetők az iskolákon és az egyetemeken is. Mindez gondos tanulmányozást és fáradságos munkát igényel, de végre kell hajtani. A XX. pártkongresszus egyik legbiztatóbb jelensége volt — mint említettem —, hogy a párt jó munkája folyamán szorosabbá vált és elmélyült a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. Ebben mutatkozik meg a kollektív vezetés, a pártdemokrácia kibontakozása, a szabad bírálat és a szocialista törvényesség megerősödése, a párt-, valamint a kormányszervek munkája megjavításának együttes eredménye.

— Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy hasonló módon növeljük pártunk vezető szerepét, erősítsük, elmélyítsük kapcsolatait a dolgozó néppel.

— A pártmunka megjavítása a tömegszervezetekkel, a szakszervezetekkel. a DISZ- szel, az MNDSZ-szel, a tanácsokkal való állandó törődés, a vezetés és az irányítás megjavítása ennek egyik eszköze; Jelentékeny módon hozzájárulhat pártunk tömegkapcsola; tainak megerősítéséhez a Hazafias Népfront aktivitásának fokozása.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a népfront egyre kevésbé tevékeny. A népfront aktivitását úgy lehetne megnövelni, ha új, népszerű feladatokat bíznánk rá, melyek elvégzése meggyorsítja vérkeringését. Bulgáriában a Bolgár—Szovjet Baráti Társaságot beolvaszt tották a népfrontba. Lehet, hogv ez nálunk is célszerű. A békemozgalom feladatainak je- lentékeny részét is a Hazafias Népfront végezhetné, ami kétségkívül növelné tevékenységét és népszerűségét. A mostani nemzetközi helyzetben* amikor a Szovjetunió és a szocialista tábor sikerei nyomán minden eresztékében recseg* ropog az imperialisták gyarmati rendszere s éveken át nagy gonddal felépített háborús szövetségek kezdenek szétesni, amikor a tőkés országokban napirendre kerül a népfront kérdése, megnőtt a jelentősége az olyan mozgalomnak, mint a Hazafias Népfront, mely pártunk vezetése alatt a legszélesebb tömegeket foghatja át.

Fel kell vetnünk újra á szocialista törvényesség kérdését; A Központi Vezetőség 1853 júniusi határozatai, melyek e téren gyökeres változást követeltek, lényegében megvalósultak és elmondhatjuk, hogy a szocialista törvényesség alapjában véve helyreállt. Határozott intézkedések történtek a megfelelő állami szervek hatásos ellenőrzésére és a Politikai Bizottság az elmúlt három esztendő tapasztalatai alapján most dolgozza) ki azokat a rendszabályokat, melyek az ellenőrzést még hatásosabbá teszik és a szocialista törvényességet még szilárdabb alapokra helyezik

Pártunk erős és egységes

Befejezésül meg kell említeni, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusával kapcsolatban nálunk a jobboldali elemek azon az alapon, hogy „éhes disznó makkal álmodik”, azt várták, hogy a kongresszus vonala őket fogja igazolni. Most mindenki számára világos, hogy e várakozások nem váltak be, hamisnak bizonyultak.

A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat és helyesen szabja meg e feladatok megoldására a rendszabályokat. Pártunk politikai vonala, melyet az MDP III. kongresszusa dolgozott ki. helyes volt.

Minden részében helyesnek és iránymutatónak bizonyultak a Központi Vezetőség múlt év márciusi határozatai, melyek elutasították a szocialista iparosítással, a nehézipar fejlesztésével, a mezőgazdaság szocialista átépítésével kapcsolatos helytelen jobboldali nézeteket, az ideológia és az irodalom frontján megmutatkozó helytelen, nem kommunista jelenségeket. E határozatok nyomán politikai és gazdasági életünk legtöbb területén komoly javulás, fejlődés állott be. A XX. kongresszus munkája folyamán megállapíthattuk, hogy pártunk fő irányvonala minden téren helyes, és azt a politikát, amelyet Központi Vezetőségünk a múlt év márciusi határozataiban lefektetett, erőteljesen tovább kell vinni. Ezt azért kell ilyen élesen kihangsúlyozni, mert egyes elvtársaknál az átmeneti nehézségek hatása miatt bizonyos perspektívátlanság, pasz- szivitás mutatkozik. Az ilyen elvtársak behúzzák a nyakukat és nem tudnak a megfelelő lendülettel dolgozni. Az ilyen hangulatot, mely gátolja munkánk lendületét, sürgősen fel kell számolni. Pártunk erős és egységes. Egészséges alapon áll népgazdaságunk, mely 1955- ben újra komoly fejlődésnek indult, s ezt a fejlődést az idén is folytat jaki

Nagy elégtételünkre szolgál, hogy valahányszor a XX. kongresszus a szocialista tábor óriási eredményeiről számolt be, az eredmények között mindig ott szerepeltek a Magyar Népköztársaság gazdasági, politikai és kulturális eredményei is, melyekre joggal büszke minden magyar kommunista, minden öntudatos dolgozó.

És büszke azokra a hatalmas eredményekre, melyeket a Szovjetunió a leninizmus zászlaja alatt elért, azokra a folyton növekedő sikerekre, melyeket a népi demokratikus államok, az egész szocialista táb. a leninizmus jegyében kivívott. Haladjunk bátran azon az úton, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hatalmas fényszóróként megvilágított. s akkor, mi is — Hruscsov elvtárs szavaival élve —1 nemsokára elérjük azt a magaslatot, ahonnan már láthatók a boldog, békés jövő, a kommunizmus körvonalai!