Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-17 / 22. szám

SZABAD NOCiRA»

(Folytatás az első oldalról)

1956. március 17.

határozta meg. Ö rakta le jnind e kérdésekben az alapot.

Mindaz, amit véghez vitt, megfelelt a történelem objektív fejlődésének és ez juttatta őt ilyen kimagasló szerephez. Lenin alkotta meg a forradalmi proletárpárt normáit. Ö dolgozta ki a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat, a demokEzzel kapcsolatban az eddiginél élesebben és világosan kell aláhúznunk a tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. „A párt által vezetett és a marxista elmélettel felfegyverzett nép — mondotta a kongresszusi beszámoló — nagy és leküzdhetetlen erő: az új élet, a történelem alkotója.“ Ez magyarázza meg, hogy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban a fasizmus erőit. Egyben válasz is azoknak, akik túlbecsülik az egyes

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdését is tisztázta, olyan kérdéseket, mint a két rendszer békés egymás mellett élése, a háború elhárításának lehetősége korunkban és a különböző országok szocializmusba való átmenetének formái s amelyek a magyar dolgozók életérdekeit is közvetlenül érintik.

A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése régi lenini elv, nem pedig taktikai, konjunkturális elgondolás.

A szovjethatalom első évei Óta szakadatlanul küzd a békés egymás mellett élésért. Ez volt kezdettől fogva a szovjet külpolitika alapja. Ha arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. A marxizmus—leni- nizmus eszméi éppen ezért hatoltak be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, amint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban millió és millió ember tudatába behatoltak. „Hisszük — mondotta a beszámoló —, hogy a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőződött a kommunizmus előnyeiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért vívott harc útjára lép."

A békés egymás mellett élés elve mind általánosabb nemzetközi elismeréssel találkozik, mert valójában csak két út van, vagy a békés egymás mellett élés, vagy, a történelem legpusztítóbb háborúja; harmadik út nincsen. Világos, hogy a népek érdekeinek és követeléseinek a békés együttélés felel meg.

Ez felel meg a magyar dolgozó nép, a Magyar Népköz- társaság érdekeinek is. Ez a lenini elv vezette pártunk munkáját a felszabadulás óta és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz, ahol az államok békés egymás mellett élésének ügyét kell elősegíteni és védeni. Ez a magatartásunk persze nem jelentheti azt, hogy gyengítjük a harcot a burzsoá ideológia ellen, vagy elhanyagoljuk honvédelmünket.

Világszerte gyötri az emberek millióit az a kérdés, hogy az emberiségnek, mely két véres világháborút átélt, át kell-e élnie még egy harmadikat?

Lenin tétele szerint, amíg Imperializmus Van, háborúk is Vannak. Ezt a tételt akkor dolgozta ki, amikor az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt és a háborúkban nem érdekelt társadalmi és politikai erők eyengék, szervezetlenek

ratikus centralizmus elvét. Ezeket az elveket maga is példamutatóan betartotta és másokkal is betartatta.

Mint mondottam, az utolsó két évtized folyamán elhomályosult, háttérbe szorult, elmosódott Leninnek a szerepe. Bizonyos fokig feledésbe mentek elévülhetetlen érdemei, a lenini elvekkel ellentétes egyéni vezetés és személyi kultusz köszemélyek szerepét a történelemben.

A kongresszus menete megmutatta, hogy a pártélet lenini elveinek újjáélesztése a párt- szervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödését, valamint a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte.

Azok a hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió — kommunista pártjának vezetése alatt — kül- és belpolitikában. a gazdasági és kulturális építés terén az elmúlt három év folyamán el- .ért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz fűvoltak és ezért nem kénysze- ríthették rá az imperialistákat a háborúkról való lemondásra. Ezekre az időkre a fenti tétel teljesen helyes volt. Ma azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű tábora, s a békeszerető erőknek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik is megvannak az agresszió elhárítására. Van egy sok százmilliót számláló államcsoport, amely ugyancsak aktívan ellenzi q háborút. Óriási erő a kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egész világot átfogó békemozgalom.

Ilyen körülmények között továbbra is érvényes az a lenini tétel, hogy mivel van imperia- lizmus. megvan a háború keletkezésének gazdasági alapja. De a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ma már létrejöttek azok a hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a háborúk kirobbantásában,

A nemzetközi küzdőtéren bekövetkezett változások folytán új távlatok nyílnak meg az országoknak és nemzeteknek a szocializmusba való átmenete tekintetében is. Ennek az átmenetnek most már nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. Már Lenin rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem teljesen egyformán fognak a szocializmushoz elérni.

Ezt a megállapítást Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt tette, s a történelmi tapasztalatok teljesen igazolták e. tételét. Ma a társadalom szocialista alapon való átalakításának a szovjet formán kívül van a népi demokratikus békés formája is, amelyet Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más országok a konkrét történelmi, társadalmi és gazdasági törvényeiknek és sajátosságaiknak megfelelően teremtettek meg és alkalmaztak. Sok sajátos vonással gazdagítja a szocialista építést a Kínai Népköz- társaság, amely a forradalom győzelme után békésen, fokozatosan alakítja át a magánipart és kereskedelmet a szocialista gazdaság részévé. A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság, amely a szocializmust építi, ezt ugyancsak a maga sajátszerű formái közt teszi meg.

Nagyon valószínű, hogy a szocializmusba yaló átmenet formái egyre változatosabbá válnak, s a mai történelmi helyzetben, amikor a szocializmus és a demokrácia tábora világszerte mérhetetlenül megnövekedett és napról napra bebizo.

vetkeztében. Ez nemcsak a Szovjetunióban történt így, hanem a népi demokratikus országokban, köztük nálunk is. Most gondoskodni kell róla, hogy Lenin szerepét minden téren, érdemeinek megfelelően kihangsúlyozzuk és Marx, Engels mellett elfoglalhassa azt a helyet, amelyet zseniális műveivel, forradalmi alkotásaival méltán megérdemel;

ződő egészséges viszony elmélyülése mérhetetlenül megnövelte a párt harckészségét.

Az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban is azt követelte a beszámoló, hogy Lenin tanításainak megfelelően az elmélet vezérfonal legyen a szocializmust építő gyakorlati tevékenységhez. Lenin azt tanította, hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe.

Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági kérdések megoldása kerül előtérbe: erre kell most a fő hangsúlyt tenni.

vagy megsemmisítőén visszaverhetik az agresszorokat, meghiúsíthatják kalandor terveiket.

„Ehhez arra van szükség — mondotta a beszámoló —, hogy mindenki, aki ellenzi a háborút, legyen éber és álljon készen, egységfrontban lépjen fel..: Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét. annál nagyobb a biztosíték arra, hogy nem lesz új háború.“

Azt hiszem, tisztelt Központi Vezetőség, hogy a magyar dolgozó nép, a magyar kommunisták, mint a múltban. úgy a jövőben sem kímélik erőiket, hogv megvédjék a béke nagy ügyét. Éberen fogunk őrködni, s szoros egységben a világ minden békeszerető erőivel harcolunk, hogy meghiúsuljanak az imperialisták háborús tervei. Minél szorosabbak pártunk kapcsolatai a dolgozó néppel, minél egységesebben követi pártunkat az egész ország, annál nagyobb hozzájárulásunk ahhoz, hogy megvédjük a békét.

nyitja hatalmas belső erejét, döntő fölényét a kapitalizmussal szemben, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lett, nem okvetlenül kell a szocializmus építésének polgárháborúval járnia.

— A mai körülmények között több kapitalista országban megvan a reális lehetősége annak, hogy a munkásosztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, s így biztosítsa a legfontosabb termelési eszközök népi tulajdonba kerülését.

— Annák a munkásosztálynak, mely a kommunista párt vezetésével maga mögé tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, az ösz- szes hazafias erőket, megvan a lehetősége arra is, hogy a parlamentben szilárd többséget szerezzen, a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből a népakarat eszközévé tegye és ezzel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres szociális átalakulás megvalósítását.

— Természetesen azokban az országokban, amelyekben a kapitalizmus még erős, amelyekben hatalmas katonai és rendőri apparátussal rendelkezik, s a reakció még erős ellenállást fejt ki, ott a szocializmusba való átmenet, a kemény osztályharc, forradalmi harc éles formái közepette történik.

— A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája volt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte is. Tudvalevőleg a magyar dolgozók, a Magyarországi Kommunista Párt vezetésévei minden fegyveres harc, egyetlen lövés nélkül vették kezükbe 191a. március 21-én a hatalmat. A

polgárháború csak akkor kezdődött, amikor az imperialisták megtámadták a Magyar Tanácsköztársaságot.

— A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája a Magyar Népköztársaság létrejötte is. Nálunk a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeképpen előállott helyzetben lehetővé vált, hogy a magyar kommunisták fokozatosan megnyerték célkitűzéseik számára a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget hoztak létre a dolgozó parasztsággal, a

— A XX. kongresszus rámutatott arra, hogy sok bajnak az a gyökere, hogy a munkásosztály számos országban hosszú évek óta megoszlott és különböző csapatai nem egységfrontban küzdenek, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet.

— Most kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, amelyek nemcsak meg? követelik valamennyi munkáspárt közeledését és együttműködését, hanem reális lehetőségeket is teremtenek az együttműködéshez. A legfontosabb ilyen kérdés a béke megvédése, az újabb háború megelőzése.

— Ha a munkásosztály egy-' séges, szervezett erőként lép fel. ha szilárd akaratot tanúsít, nem lesz háború.

— Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a milita- rizmus ellen, a szocializmushoz Való közeledésért, a munkásmozgalom egységéért. „Őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat — mondotta a kongresszusi beszámoló — és készek vagyunk mindent megtenni erőfeszítéseink egyesítésére e nagy ügyért, a békének és a dolgozók érdekeinek megvédéséért vívott harcban.

— Ez az álláspont csakúgy, mint a Központi Bizottság által felvetett többi új elvi kérdés a marxizmus—leninizmus alkalmazását, a marxizmus— leninizmus továbbfejlesztését és a mai viszonyokra való alkotó alkalmazását jelenti. A szociáldemokratákkal való egységfront kérdését annak idején Lenin vetette fel és 1921-ben a Kommunista Internacionálé komoly erőfeszítéseket tett megvalósítására, de az akkori viszonyok között nem valósult meg. A mi viszonyaink közt a kérdés újra való felvetésének és gyakorlati megvalósításának óriási a jelentősége, és lehetősége. Ennek megfelelően máris nagy visszhangja támadt. A munkásegység kérdésének napirendre tűzése azonnal megnövelte a tőkés országokban működő kommunista pártok vonzóerejét, s komoly visszhangra talált a szociáldemokrata pártok tömegei között Olaszországban, Franciaországban, de szerte a világon. A norvég, a dán, a francia szociáldemokraták vezetői egymás után látogatnak el a Szovjetunióba, s utazásuk kétségkívül előmozdítja azoknak a kolosz- szális lehetőségeknek a megvalósítását, amelyek a munkásegység létrejöttében rejlenek.

— Amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusa a szociáldemokratákkal való egységfront kérdésében tett, kihatásaiban rendkívül jelentős lépés előre. A kongresszus megállapításai nemcsak a munkásegységfrent, hanem a népfront kérdéseit is újra felvetik, ezúttal vilá*gmé- retekben. Világos, hogy ez nemcsak szovjet kérdés, hanem a legtöbb országot érintő nemzetközi kérdés is. Az öt kontinens legtöbb országában megvannak a népfront reális lehetőségei, elsősorban a béke megvédése érdekében, a demokrácia és szabadságjogok megvédésének kérdésében. A tőkés országok kommunista és munkáspártjai, amelyek maguk mögött tudják a több mint kilencszáz milliós szocialista tábor vonzóerejét és tekintélyét, most hasonlíthatatlanul nagyobb nyomatékkai s a siker jobb kilátásaival vethetik fel a munkásegységfront és a népfront kérdéseit szerte a világon. Bizonyos, hogy egy sor országban

maguk oldalára vonták a haladó értelmiséget és ezekre az erőkre támaszkodva, fokozatosan tértek át a szocializmus építésére. Ez az átmenet olyan simán történt, hogy a „fordulat éve” után úgy kellett megmagyaráznunk a dolgozóknak, hogy már „átléptük a Rubi- cont”. átléptük a határt, s a szocializmus építéséhez fogtunk. Természetes, hogy ez az átmenet békés formája ellenére is, tartalmában forradalom volt, s hogy az így létrejött állam a proletárdiktatúra állama.

a kommunisták szívós, a helyi

viszonyokra jól alkalmazott marxista—leninista munkájának eredményeképpen előbb vagy utóbb, de létre fog jönni a munkásegység vagy a népfront.

—,Az a tény, hogy a XX. kongresszuson felmerült a szocializmusba való átmenetnek polgárháború nélkül, parlamenti úton történő megvalósulása, egyesekben azt a benyomást keltheti, hogy talán mégis igazuk volt azoknak a szociáldemokratáknak, akik azt hirdették, hogy a szocializmusba forradalom nélkül, apró reformok együttes eredményeképpen is el lehet jutni. Erről szó sincs!

— A XX. kongresszus határozatai egyáltalán nem jelentik azt, bogy elmosódnak a különbségek a szociáldemokratiz- mus, a reformizmus, a szociáldemokraták egész tevékenysége és a kommunista párt forradalmi politikája között. Amit mi hirdetünk, a szocializmus békés, polgárháború nélküli útja a jelen viszonyok

— A szocialista tábor gazdasági együttműködése lehetővé teszi, hogy ma már nem szükséges, hogy minden ország ’okvetlenül a nehézipar valameny- nyi ágát fejlessze, mint ahogy a Szovjetunió kénytelen volt ezt tenni akikor, amikor a kapitalista környezetben hosszú ideig az egyetlen szocialista ország volt. Ezt nálunk egyesek úgy értelmezik, hogy nincs szükség többé a nehézipar fejlesztésére. s nem volt helyes pártunk Központi Vezetőségének tavaly márciusi határozata, mely a jobboldali elhajlókkal szemben követelte a szocialista ipar, benne külön a nehézipar fejlesztését.

— Ez az álláspont téves. A szocialista tábor államai közti együttműködés eredményeképpen megindult a termelés komoly kooperációja. Ez annyit jelent, hogy ha például Lengyelországban lényegesen jobbak, gazdaságosabbak a szén- termelés feltételei, mint nálunk. akkor mi szívesen hozzájárulunk az ottani szén- lelőhelyek feltárásához, és onnan fedezzük szénszükségletünk egy részét. De ugyanakkor a márciusi határozatoknak megfelelően továbbfejlesztjük

saját nehéziparunkat is, főA XX. kongresszus munkáját órási figyelemmel kísérte nemcsak a szovjet nép, de szerte a világon a dolgozók százmilliói is. Ez vonatkozik hazánkra is. Az elvtársak saját tapasztalatukból állapíthatják meg, milyen érdeklődéssel kisérték a magyar dolgozók a kongresszus beszámolóit, a hatodik ötéves tervet, a kongresszus egész munkáját, meny. nyíre helyeselték és egyetértettek vele, mennyi erőt, önbizalmat. lelkesedést merítettek belőle. El lehet mondani, hogy hosszú esztendők óta nem volt olyan kérdés, amely any- nyira az egész magyar dolgozó nép érdeklődésének központjában állott volna, mint ez a kongresszus. A mi feladatunk most. hogv a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatait minden részletében tanulmányozzuk, ismertessük és tanulságait minél gyorsabban és minél alaposabban alkalmazzuk a saját viszonyainkra.

Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a XX. kongresszus

között nem szociáldemokrata békés belenövés, hanem forradalmi út és a kapitalizmusból a szocializmusba való ilyen átmenet formája proletárdiktatúra. Azt az alapvető marxi tételt, hogy a szocializmusba való átmenet forradalmi út, s ennek az átmenetneu államformája a proletárdiktatúra, senki közülünk nem próbálja kétségbevonni vagy éppen revideálni. A különbség a reformista szocialisták és a kommunisták között abban áll, hogy a reformisták kisebb-na- gyobb reformokkal megkísérlik lenyesegetni azt, amit ők „a kapitalizmus kinövéseinek” neveznek, de magát a kapitalizmust nem akarják likvidálni. Ezt mutatja, hogy egy sor államban, köztük olyan fontos kapitalista országban, mint Anglia, a szociáldemokraták ismételten többségre jutottak a parlamentben, ennek ellenére a kapitalizmus nyugodtan megmaradt.

— Most, hogy a szociáldemokratákkal való egységfront újra napirendre kerül, erősen ki kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar kommunistáknak a szociáldemokratákkal szemben a döntő kérdésekben, a politikai és taktikai kérdésekben, kisebb hibáktól eltekintve, minden vonalon igazuk volt.'

— A kommunisták politikája helyes volt attól a naptól kezdve, amikor 1918. novemberében. mint politikai párt megjelentek a porondon.

— Helyes volt a kommunista párt politikája a felszabadulás után is és a szociáldemokrata revizionizmussal szemben ez a helyes politika vitte győzelemre a munkás- osztály. a dolgozó nép, a szocializmus ügyét. Ismétlem, ezt erőteljesen alá kell húzni, nehogy sorainkban a legkisebb zavar is keletkezhessen;

leg azokat az ágakat, amelyek növelésére hazánkban jók az előfeltételek, például az alumíniumte-^elést, a kőolaj- termelést. miközben tovább emeljük a hazai szén és vasérc termelését is.

— Itt tehát arról van szó, hogy a szocialista kooperáció segítségével a nehézipar általános növelése mellett legerőteljesebben azokat az ágakat fejlesszük, amelyekre országunkban legmegfelelőbbek az adottságok.

Ilyenek a gépgyártás azon ásai. ^'melyeknek hazánkban régi tradíciói vannak és megfelelő szakkáderek állnak rendelkezésre, a kevésbé anyag- igényes géptermelés és a többi. A magyar népgazdaság ilyen adottságainak fokozottabb kihasználását most következetesebben vesszük figyelembe. A szocialista inar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény. hoav a Kölcsönös Gazdasági Segítség ^Tanácsa, melvnek a Magyar Népköztársaság is taeia. a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus államokkal együtt, hasonló irányban dolgozik és most meggyorsítja a szocialista országok közötti munkamegosztás fontos ügyét;

határozatainak alig van olyar tétele, amelyet megfelelő vál tozásokkal nem lehet a mi viszonyainkra alkalmazni.

A XX. kongresszus munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozókról való gon doskodás és az életszínvonal állandó emelésének kérdése Ez az a kérdés, amely a dolgo zók legszélesebb rétegeit foglalkoztatja. Ha a Szovjetunió és a népi demokratikus országok évről évre emelik az élet- színvonalat, akkor még azok £ dolgozók is, akik egyébként nem értenek egyet velünk előbb-utóbb elismerik a szocializmus fölényét a kapitaliz mussal szemben. A szocializ must építő nép azt várja, hogy ne csak a következő nemzedék élete legyen szebb és jobb, ha nem már a mai nemzedék is minél inkább részesüljön a szó1 eializmus gyümölcseiből.

Az életszínvonal állandó éá jelentős emelése a Szovjet* unióban és a népi demokra-* tikus államokban egyben a legnagyobb segítség a kapitalista

(Folytatás a harmadik oldalon)

Á partéiét lenini elveinek újjáélesztése a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte

Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz, ahol az államok békés egymás mellett élésének ügyét kell elősegíteni és védeni

A szocializmusba való átmenet formái egyre változatosabbá válnak

Ha a munkásosztály egységes, szervezett erőként lép fel, nem lesz háború

A szocialista tábor gazdasági együttműködése

Tanulmányozzuk, ismertessük és alkalmazzuk saját viszonyainkra a kongresszus határozatait