Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-03 / 18. szám

* SZABAD AOC.BAD 1956. március I. Gépjárművezetők figyelmébe A csúszós utakra való tekin­tettel a niegye területén köz­lekedő gépjárművezetők fi­gyelmét felhívták az óvatos közlekedésre. A figyelmezteté­sek azonban süket fülre talál­tak és a gyakorlatban nem az óvatosság, hanem az ellenke­zője tapasztalható. Ezt ékesen bizonyítja a csúszós utakkal egyidejűleg megnövekedett közúti balesetek száma. A gépjárművezetők azt hi­szik, hogy a nappali enyhe idő hatására bekövetkezett olvadás biztonságosabbá teszi a közle­kedést. Ez téves felfogás, mert a valóság az, hogy az olvadás következtében az úttest felüle­tén ugyan a hó elolvad, mivel azonban nem tud az út a víz­től és sártól felszáradni, az éj­jeli fagyok következtében az úttesten jégkéreg képződik. Ez viszont nagymértékben növe­li a baleseti veszélyt és csök­ken a gépjárművek stabilitása, csökken a fékhatás. Ez a kö­rülmény tehát fokozottabb Néhány hónappal ezelőtt be­számoltam a Szabad Nógrád olvasóinak arról, hogy a szó­rakozni vágyó cserháthalápi if­júság milyen nehéz helyzetben van. A levél nyomán gondol­kodni kezdett a községi tanács is és belátta, hogy tényleg ten­ni kell valamit. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a fiataloknak megadták a lehető­séget arra, hogy az egyik isko­la melléképületébe beépíthet­tek egy színpadot. A fiatalok nagy kedvvel fogtak hozzá az építéshez. Egész napokat és fél éjszakákat töltöttek a helyiség rendbehozásán. így sikerült is a szilveszteri és újévi műsort már itt megrendezni. A szín­játszók nagy közönségsikert arattak Gárdonyt Gézának A bor című falusi színművével. Alig játszották le újévkor a színdarabot, már azon gondol­kodtak. mivel szerepeljenek a farsangi műsoros estén. Január 15-én megegyeztek, hogy elő­adják Kisfaludy Károlytól a Csalódásokat. Szinte lehetet­lennek látszott, hogy egy rö­vid hónap leforgása alatt si­kerüljön ezt a darabot beta­nulni. Ám a fiatalok megmu­tatták, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Február 12-én. vasárnap nagy sikert arattak. Mindegyik szereplő kitűnően mozgott a színpadon. Legsikerültebben játszott a Lombait alakító Kis Antal (ó óvatosságot követel a gépko­csivezetőktől, mert viszonylag kisebb szabálytalanság esetén is súlyos kimenetelű baleset származhatik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gépjárművezetők ezt a körülményt nem veszik figye­lembe és sok esetben olyan se­bességgel közlekednek, ami­lyen sebességgel rendes útvi­szonyok között lehetne csak közlekedni. Ezen magatartásoknak meg­van a következménye is, mint például Gőz Béla gk. vezető esetében, aki éles útkanyarban a gépkocsit 35—40 km ó sebes­séggel vezette és a következ­ménye az lett, hogy a gépko­csival felboruit, több személy megsérült és jelentős anyagi kár keletkezett. Az előfordult balesetek le­gyenek intő példák a gépko­csivezetők felé és sokkal óva­tosabban és körültekintőbben közlekedjenek a síkos útteste­ken. játszotta A bor főszerepét is), a Mokányt alakító Tálas Pál és a Luca vénkisasszonyt ala­kító Veszeika Mária, ök hár­man igen sokszor tapsra bír­ták a közönséget. A színdarab­bal aratott nagy siker utón azonban a farsangi műsoros est. sajnos, nem a legsikerül­tebben fejeződött be. Nem tud­ták megakadályozni, azt. hogy egyes részeges egyének bot­rányt ne keltsenek a jól mu­lató és szórakozó közönség kö­zött. Azt hiszem, ideje lenne már, hogy az ilyen botrány­keltőket egyszerűen kizárják a rendezvényekről, hiszen már nem először zavarták meg ,a szórakozó közönséget. A falu idősebb, tapasztaltabb embe­rei segítsenek a rendező fia­taloknak és támogassák őket. az ilyen egyének eltávolításá­ban. Összefogva az idősebbek­kel, teremtsenek a táncmulat­ságokon is olyan légkört, ahol nyugodtan lehet szórakozni és nem kell félni a botránykeltők­től. Ne kelljen majd a jövő­ben a botránykeltőket kitenni, hanem azt kell elérni, hogy az ilyen egyének már be se me­hessenek a tánchelyiségbe. Re­mélem a levelemnek is lesz olyan eredménye, mint a pár hónappal ezelőttinek. Baráti üdvözlettel: KAJZINGER JÁNOS üzemtechnikus. Erdőkémia, Tolmács. Marciu? 15-ig lehet jelentkezni a Salgótarjáni Gépipari Iechnikumba Szülők előtt, ha Iskolás gyer­mekük van, ott a naqy kérdőjel: milyon pályára adlak a gyerme­ket, mit neveljenek belőle? fííi most azt szeretnénk elmondani mire képesít például a Gépipari technikum. milyen lehetőségek vannak a tanulók előtt. A Gépipari Technikum négy­éves szakközépiskola. A végzet­tek technikusi oklevelet kapnak és elhelyezésüket (beosztásukat) az iskola igazgatósága intézi. A végzett technikusok első besoroláskor 850 forint fizetést kapnak. néhány hónap mi^jva azonban már valamennyien 1000- 1200 forint körül keresnek. De lehetőség van továbbtanulásra is a műszaki egyetemeken. Iparunk fejlődése azt a felada­tot állította élénk, hogy a kike­rülő technikusok gyakorlatilaq is jóképzettséqű műszakiak le­gyenek. Ezért már ebben az év­ben növeltük a műhelyórák szá­mát Tanulóink hetenként egy teljes napot töltenek a tanmű­helyben, ahol a lakatos munkától kezdve a kovácsolást, a forgá­csolást. s a gépek kezelését is elsajátítják. A jövőben — két év múlva —- már csak olvar» tanuló­kat veszünk fel. akik előzőleq eqyéves szakmai gyakorlaton vettek részt. A szeptemberben kezdődő első évfolyamra az általános iskolák­nál lehet jelentkezni. Szükséges, hogy minden gépipari techni­kumban tanulni váqyó fiatal elő­zőleg orvosi vizsgálaton is ve­gyen részt. (Ez díltalan.) Ez év szeptemberében még előzetes műszaki ayakorlat nél­kül kezdi meg tanulmányait a jelentkezők egy része. Már most qondoiunk azon-ban a jövő évre is é-s a jelentkezők másik részét egyéves üzemi gyakorlatra oszt­juk be. Ez idő alatt a tanulók fi­zetést, munkaruhát kapnak, az ipari tanulókhoz hasonlóan. A gyakorlat gépállomásokon vagy önálló iparosnál is lefolytatható. Aki tehát szereti a gépeket, a technikát, jelentkezzék a gép­ipari technikumba. Jövője, elhe­lyezése biztosítva van. Jelentkezni az általános isko­lákban március 15-ig lehat A jelentkezési lapok megérkezése után a tanulókat be fogjuk hívni és a további tennivalókról tájé­koztatjuk őket BORSOS GÁBOR igazgató Továbbképző tanfolyamot tartottak a tsz-ek brigádvezetöinek Kétnapos továbbképző tanfo­lyamon vettek részt, hétfőn és kedden megyénk termelőszö­vetkezeteinek brigádvezetői Balassagyarmaton. A növény- termesztési és állattenyésztési brigádok vezetőinek a megye legjobb szakemberei tartottak előadást a helyes munkaszer­vezet kialakításáról, a jó veze­tésről. TTTT TYTTTtttTTTT T TT TTT TTTTTT Y’TTTTTTTTTTTTTTT'TTY'fT TTTT TTTTTT TTTTTT TTTTTT1 Használt a bíráló levél: fellendült a kultúréiet Cserháthalápon Még CSak reggel volt, s az augusztusi nap már úgy ontotta aranysárga sugarait a fel­hőtlen, tiszta égről, hogy Zsidai Gyula — karancskeszi lakos — aki a bányapusztai termelőszövetkezet felé igyekezett — kénytelen volt kabatját levetni és a karjára akasztani. Amint megáUt. 'hátranézett: látta, hogy egy lovaskocsi jón utána. — Vajon ki lehet az?.. •. Talán Hollandi András? .;. Igen ő az — mormogta az orra alatt, s megállt, miután lovairól megismerte őt. Várta amig odaér, addig is körülnézett a láthatáron, s azon gondolkodott: milyen jó is lenne, ha az ö termelőszövetkezetük határa egész eddig érne. Aztán még a nadrágszíjpar- cellákban szorgalmasan dolgozó embereket nézte, s a fejét tekergette. Éppen ekkor ért hozzá a kocsi. Valóban Hollandi középparaszt ült rajta. — Hőő! — állj-t parancsolt a lovaknak. — Szervusz Gyula! Hová iparkodnál? — kérdezte tréfásan márcsak azért is, mert állva várta ót. — Majd Bányapusztára, a tsz-be, s ha már ilyen szerencse ért, bizony nem megyek gyalog. — Gyere ülj fel! — Remélem elbírnak a lovaid? — mondta tréfálkozva. — Hiszen ezek „ legjobbak közé tartoznak a faluban. — No, ne nagyon legénykedj azzal a 65 kilóddal — így tréfálkoztak s egy perc múlva már mind a ketten egymás mellett üve foly­tatták útjukat, egyenesen a Bányapusztáig. Az egyik a tsz-be, a másik saj- földjét mű­velni. — Hogy éltek tik ott kint a pusztán? — Jól... pajtás ..; ahogy dolgozunk olyan a hasznunk. — Hümm!... szóval neked ez a közös jó... akkor hát mi a rossz? Tudod, hogy szokták mondám; i — Ejnye Ákos — szólt a tsz-tag ( a falu­ban mindenki így ismeri) — csak nem gon­dolod, ha nem találnám meg a számításom, hogy ott lennék? Igaz egy kicsit még kezdők vagyunk, de lesz ez még jobban is. — Adja Isten, de én nem sok jót jósolok nektek. — Hát nézd, a mi szövetkezetünk kétségte­lenül gyenge. De ha hozzád hasonló tapasz­talt emberek kerülnek oda ..: — Csak nem. akarsz meggyőzni?... Ne!.;: Ne is folytasd. Zsidai elvtárs azonban nem hagyta el. — Nézz .csak körül menyi kis keskeny föld, alig lehet rajta lovase.,-vel is forogni. Az emberek távol egymástól dolgoznak, az ott már belegömyed az aratásba. De ha ez a sok kis föld egyesülne, mit gondolsz, kellene annyit görnyedezni, éjszakázni, fáradozni? .:; Nem kelene. A munka zömét a gépek végez­nék, s a kevesebb munka is több jövedelmet hozna. A „kocsis“ nem szólt, elgondolkodott. Üti­társa azonban látta rajta, hogy tekintete a távolba kutat, ott ahol a tsz határában egy aratókombájn vágta a sárga búzát. Amikor észrevette, hogy Zsidai elvtárs is kísérte tekin­tetével, lovai közé csapott, hogy a hátralévő időt is lerövidítse. Nem akarta már a szót szaporítani. Búcsúzóul csak ennyit mondott: — Nézd Gyula. Lehet, 'hogy jó az a terme­lőszövetkezet, de amedig lehet... bizony én nem lépek be. Nem nekem való az. A gazda ezek után már jobban figyelte a szövetkezetek munkáját. De sehogysem látta jónak... ha belépésre gondolt. Olyankor mindig legyintett egyet és mindjárt másról kezdett gondolkodni, vagy beszélgetni. Zsidai elvtárs, a párt népnevelője pedig egyre in­kább elhatározta, hogy nem tágít. Hiszen Hol­landi András közismert a faluban, mindenki szereti éo becsüli, s ha ö belépne meg lenne •ló in iá vezető — jjó kollektíva 1 Q3Q-ben került a Zagy- vapálíalvi Üveg­gyárba, tehát altkor, amikor a végzetesen meginduló hábo­rús gépezet a gyárakból kezd­te elhurcolni a java férfiakat és így kellett a munkahelyek­re a gyerek is. Azóta tizenhat év telt el, s ma művezető. Dió­héjban ennyi Pósfalvi Lajos munkáséletének története. Vasárnap délelőtt van, ilyen­kor rendszerint tovább pihen az ember. Pósfalvi elvtárs is a jöttömre kell fel. Pár perc múlva azonban már friss, nyo­ma sincs a szemében az álom­nak. Középmagas, vállas férfi. Kerek arc. hátralésült, dús haj, figyelő szemek. Ez a külső. Mozgékony ember. Nem ül le, hanem áll, vagy járkál és úgy beszél. — Térmunkásként kezdtem az üveggyárban — kezdi. — Nagyon örültem, hogy felvet­tek, állásba kerültem. Iparkod­tam is, azt akartam, hogy meg legyenek velem elégedve. Kicsit elgondolkodik és úgy folytatja: — Úgy látszik, hogy észre­vették az iparkodásomat, mert még abban az évben a húzó­üzembe kerültem. Először csak olyan küldöncféle, szaladgáló gyerek voltam,, azután csere­pes, liftes, letörő. Közben, persze, az idő is haladt. Már nem gyerek voltam, hanem szakmunkás. És most megakad. Látni, hogy szavakat keres. — Gyerekkoromban nagyon szerettem volna tanulni. Nem tudtam, nem lehetett. Nagyon fájt ez. sokáig fájt. A felszabadulás után egy­■í"*' szer csak azt vettem észre, hogy az ismerőseim kö­zül egyik is. másik is tanulni kezd. Én azonban nem tudtam, hogy kezdjem. A végén a gyár jött a segítségemre. Felderül az arca. szinte újra éli azokat az emlékezetes idő­ket. — 1949-ben üvegipari tanfo­lyamra küldtek. Boldog voltam nagyon. Hat hónapig tartott a tanfolyam. Mennyi mindent tanultam én ez alatt a hat hó­nap alatt! De 1953-ban újra is­kolába mehettem. Ekkor már müvezetöiskolába kerültem és sikeresen elvégeztem ezt is. — Ám itthon kellemetlen meglepetés fogadott. Az isko­lában azt mondták, hogy ha hazamegyünk az üzembe, ak­kor ki kell, hogy próbáljanak művezetői munkakörben. Er­re rendelet is volt. Én ennek ellenére visszakerültem gépke­TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT>TTTTTTT3 zelőnek, sőt ide-oda kezdtek rakosgatni. — 1953-ban azután végre Kiss Béla művezető mellé osz­tottak be. Idős. ősz bácsi volt. Tapasztalt üveges. Ö lett a ta­nítómesterem. Az iskola után is sokat tanultam tőle. Nem fu­karkodott a jó tanáccsal. Amit csak átadhatott nekem a tudá­sából, átadott. Fokozatosan ta­nított erre is. arra is. Egyszer aztán rámbízta a kemencét. Nagy dolog volt ez! Izgultam. Mindent látott, semmi se ke­rülte el a figyelmét. Nagyon megszerettem, ma is hálás va­gyok neki. TVÍ egered a szava, lelkesen iTA beszél: — Helyettes művezető let­tem. Eleinte bizony féltem. Most már magamnak kellett irányítanom egy egész kemen­cét. Vezetnem, irányítanom kellett a munkát, az embere­ket. Uj dolog volt ez, szokat­lan volt, hogy sok olyan idő­sebb került a „kezem alá“, akiktől még nem is olyan ré­gen én tanultam. Bizony, nem volt könnyű dolog. Pósfalvi elvtárs itt egy pilla­natra megtorpant, de aztán így folytatja: — 1954. december 1-ével az­tán átvettem az egyik kemen­cét, művezető lettem. Azzal kezdtem ebben a beosztásban, hogy összehívtam az embere­ket. Elmondtam nekik, hogy jó eredményt csak úgy tudunk elérni, ha együttesen, fegyel­mezetten dolgozunk, segítjük egymást. — A csoport elég gyenge volt. amikor átvettem. Rövid idő alatt az elsők közé kerül­tünk. Első vagy második he­lyen voltunk mindig. Ez aztán a kereseten is megmutatkozott. Mindenki jókedvűen dolgozott és most már azok is bíztak bennem, akik eleinte bizalmat­lanok voltak. Ma az a helyzet, hogy ha tőlünk el akarnak vin­ni valakit, akkor kézzel-lábbal tiltakozik ellene. A múlt év végén az évi százalékos terme­lésben elsők voltunk. Négyzet- méteres teljesítményben más csoport is ért el ugyanolyan eredményt, mint mi, de mi ki­sebb létszámmal, tehát keve­sebb költséggel. Decemberben például közel 140 százalékra teljesítettük a tervünket. Jogos büszkeség van a hang­jában. Szép eredmény ez, csak jó kollektíva képes ilyesmire. — Mit szóltak az eredmé­nyükhöz? — kérdezem. — Nagyon sok embert meg­lepett ez az eredmény. Még maga Katona elvtárs, az igaz­gatónk is azt mondta: „Nem is TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTY gondoltam, hogy ennyire be fogsz válni.” — Hogyan tudják tartani ezt az eredményt? — Mondtam már, hogy jó a kollektíva. Ez nagyon sokat ér; Ezenkívül ma is tanulok állan­dóan. Mast például művezetői tanfolyam van a gyárban. Bár már elvégeztem ezt az iskolát, mégis szívesen megyek az elő­adásokra, hiszen az üvegipar folyton fejlődik, így aztán min­dig tanulok valamit. Erre pe­dig szükség van. Ebben az év­ben ugyanis új gépeket kap majd a húzóüzem. Ez először nekünk, művezetőknek jelent majd problémát. Nekünk kell kihasználni. Tanulni kell állan­dóan, mert aki az üvegipar­ban megáll, az már le is ma­rad. J) p szép ez az igyekezet, eg a nagy lelkesedés, ami a derék művezető szavaiból árad, Fósfalvi elvtárs azonban még folytatja: — Aztán nem szegyenlek ta­nácsot kérni. Ha valamit nem tudok, akkor elmegyek Haán elvtárshoz, ő az üzemvezető fő­mérnök, vagy Ferjancsik elv- társhoz, ö a vegyész és meg­kérdezem tőlük. Mindig segí­tenek; Hallottam, hogy valami új munkamódszert vezetett be Pósfalvi elvtárs. Még ezután érdeklődöm. — Igen, állandó problémát jelentett számunkra a külön­böző anyaghiány. E miatt sok volt a fennakadás. Meg volt az anyag a gyárban, csak valahol elakadt a helybeszállítása. Eb­ből veszekedés lett: ki a hibás. Ezt meg kellett szüntetni. Erre dolgoztam ki részletes munká- tervet. Elfogadták. Pár hete igy dolgozunk és azóta nem fordult elő, hogy valamilyen anyagból hiány lenne. Pedig két emberrel kevesebb végzi, mint azelőtt. Mosolyog. Apróságnak tartja az egészet. Pedig tudja ő is, hogy ezeken az apróságokon múlik, hogy zökkenőmentes legyen a termelés. Mindene a munka. Ezt érzik a hozzá be­osztott emberek is. éppen ezért szeretik. Pedig nem törekszik olcsó népszerűségre, erős mun­kafegyelmet tart. H íznak benne és ez a biza­** lom biztosíték a jövőre nézve: a hátralevő feladatokat éppen olyan nagyszerűen oldja meg, mint az eddigieket és az 1956-os évben se maradnak majd el múlt évi teljesítmé­nyüktől. Molnár Jenő ▼ TTTTTTTTTTT TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT oldva az elsőség. Éppen ezért a legközelebbi alkalommal Gyanó elvtársnak, a párttitkár­nak és Klement elvtársnak a tanácselnöknek elmondotta a kocsin történt beszélgetés lénye­gét. Oh aztán nem is olyan sokára elmentek Hollandiákhoz. — András bátyám, mi lenne a véleménye, ha egy új tsz-t szerveznénk a faluban? ... Váratlanul érte őt a tanácselnök kérdése. S mint akinek melege lett, elővette zsebkendő­jét és megtörölte kopaszodó homlokát. — Hogy én mit gondolok? ... Magam sem tudom ... Honnan is tudnám, hisz fnég azt sem értem, hogy mi is az a szövetkezet — só­hajtott felszabadultan. U§y gondolta, hogy most kielégítő választ adott és talán nem is kérdezik tovább. Egy pillanatig csend lett, de a párttítkár hangja megtöri azt. — Ez nem bűn. de van rá lehetőség, hogy megismerje. — A tanácselnökhöz fordult. — Jóska adj egy minta alapszabályzatot. — A zsebébe nyúlt elővette s aztán átadta Hol­landi Andrásnak. — András bácsi ebből meg­ismerheti a tsz-ek felépítését, az igazi tsz-éle- te . Tanulmányozgassa át szépen. Elbúcsúztak. A következő népnevelő értekezleten Zsidai elvtárs azt a feladatot kapta, hogy Hollandi Andrást győzze meg a szövetkezeti-út helyes­ségéről és érje el, hogy ő is termelőszövetke­zeti tag legyen. lull. múlt a* idő, s egyszer a tanácsról ha­zafelé indulva Zsidai elvtárs meglátta Hollan­di András középparasztot a kapujában, mert közvetlen a tanácsháza mellett laknak. Oda is tartott egyenesen. — Hogy vagy András? Már rég nem látta­lak — szólt Zsidai elvtárs és azon töpren­gett, hogyan is kellene a tsz-re irányítani & szót. Nem kellett sokáig gondolkodnia, mert a gazda megelőzte. — Hallom, hogy roszul sikerült a tsz-nek. Pedig te másképp beszéltél róla. Emlék­szel? ... Zsidai elvtárs a sapka alatt meg- kapargatta fejetetejét. Ez nála mindig'a leg­nehezebb pillanatokban szokott megismét­lődni. Kissé szégyenkezett is a tsz gyenge eredménye miatt. Bizony nehéz helyzetbe került, mert a karancskeszi tsz-ek munkájá­ban még sok a javítani való. De túltett« magát a nehézségen. — Igaz, hogy a mi termelőszövetkezetünk nem a legjobbak között van, de akadnak itt a megyében is olyan tsz-ek, amelynek tagjai nem cserélnének egy egyénileg gazdálkodó paraszttal sem. Könnyebben és jobban is él­nek ... ez nagy szó! Ebből az a tanulság, hogy maga a szövetkezeti út elve jó. A töbi már a tagokon múlik. — Lehet, hogy igazad van, Gyula .:; De nagyon meg kell azt gondolni. Hidd el, nekem még jobb, mint egyeseknek, akik veletek ott dolgoznak. — Nézd, András, nem feltétlen szükséges neked a mi tsz-ünkbe lépni. Alakítsatok egy külön szövetkezetét — magyarázta a nép­nevelő és mielőtt elbúcsúzott volna, még megkérdezi: — No! Mi a véleményed? — Egy új termelőszövetkezet.;: — gond­terheltnek látszik az arca, s hogy véget vessen a beszélgetésnek, így folytatja. — Az még valahogy, de csak rendes, becsületes em­berekkel. — Szervezzétek meg! — Aztán, hogy az ő véleménye szerint biztosítsa magát a további zaklatástól, még így folytatta. — Én nem leszek az első. Nem akarom a falu haragját magamra vonni. (A faluban minden paraszt így vélekedet, mintha így biztosítva látták volna egyéni gazdaságukat.) — Vannak még én tőlem szegényebbek is. Ha a többi megy én sem maradhatok el — mondotta. S utána, amikor befordult a kapun, pontosan a felesé­gével találta magát szemben, aki kipirulva, erélyesen tiltakozott még az ellen is, hogy férje ezzel a tsz-taggal akár csak beszéljen is. E/ütán a beszélgetés után a gazda és a fia sokszor beszélgettek a termelőszövetkezeti mozgalomról, tanulmányozták a minta alap- szabályzatot és számításokat is végeztek. Ki­számították, hogy ők milyen áron tudták a terményeket megtermelni, ügy látták, hogy nem is olyan rossz lehet az a közös gazdál­kodás. de ha belépésre gondoltak — az ke­rült szóba, — még a hátuk is megborzadt.;; (folytatjuk) Kökényesi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom