Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-25 / 16. szám

6 SZABAD NOGRAD 1956. február 25. A beadási tervek felbontásáról \ lurlányhalászi mezőgazdasági állandó bizottság jól szervezi a dolgozó parasztok tavaszi munkára való felkészülését A bányász-népnevelők tanácskozása Kistoronyén... Január második felében kez­dődött meg az idei állami be­gyűjtési tervek felbontása. Ezt a munkát február végére be kell fejezni. A munka üteme lassú. Nézzük, miért? A tervfelbontás során a be­gyűjtési apparátusnak nagy és felelősségteljes munkát kell végeznie. A tervfelbontás során több mint 35 000 termelővel kell beszélniök, megállapod- niok a terv mikénti teljesítésé­ről. figyelembe véve a legfon­tosabb állami érdekeket. Többek között beadási köte­lezettséggel kell terhelni a köz­ségi tartalékföldeket. Számos községben nem tudnak számot adni a tartalékföldek egy ré­széről, mivel a járási, községi tanácsok nem vezetnek e föl­dekről megfelelő nyilvántar­tást. így fennáll annak a veszé­lye, hogy egyesek kibújnak a beadási kötelezettség teljesí­tése alól. A tervfelbontás alkalmával szorgalmazni kell. hogy a ter­melők tojás- és baromfibeadási kötelezettségük döntő részét már az első fél évben teljesít­sék. Elő kell írni a termelők­nek a múlt évi hátralékok tel­jesítését is. E téren is súlyos fogyatékosságok vannak. Nem megfelelő a tojásbegyűjtés üte­mezése. Ennek oka a begyűjté­si megbízottak elnéző, megal­kuvó munkája. A húsbeadási kötelezettség teljesítésénél, a szabad válasz­tású húsbeadás megállapításá­nál védeni kell szarvasmarha- állományunkat.- Ezért nagyobb mérvű sertésbeadásra kell tö­rekedni. Ez a termelők számára előnyt jelent. A kormány min­den termelő számára lehetővé teszi, hogy a szabadválasztású húsbeadást kedvezőbb átszámí­tási kulcs szerint hízott sertés­sel teljesíthesse. Például egy húskilogramm szabadválasztá­sú húsbeadást — amelyet ed­A Minisztertanács rendelete értelmében az az egyénileg gazdálkodó mentesül az 1956. évi jövedelemadó kivetése alól. aki 1956. április 30-ig termelő- szövetkezetbe lép és — az alap­szabálynak megfelelően — a háztáji gazdaságban meghagy- hatókon kívüli földjét és ter­melőeszközét beviszi a szövet­kezetbe. dig vágómarhából 1,5 súlykilo­grammal teljesíthettek — most fél súlykilogrammal letudhat­nak. Tehát egy kilogramm ser­tés a szabadválasztású húsbe­adásnál 3 kilogramm Vágó­marha-beadásnak felel meg. Sajnos, nem minden termelő ismeri ezt a lehetőséget, mert a tervfelbcntást végző dolgo­zók elmulasztják a kedvezmé­nyek ismertetését, habár ez lenne az egyik legfontosabb feladatuk. Az ilyen és ehhez hasonló hibák, problémák is lassítják a tervfelbontási munkát. Ez azt jelenti, hogy még többezer termelőnek nincs megállapítva a beadási kötelezettsége. Még néhány nap. s letelik a terv­felbontás határideje. Legfontosabb teendő a helyi tanácsok végrehajtó bizottsá­gainak segítségnyújtása. Ed­dig ugyanis a helyi tanácsok sok helyen semmi, másutt pe­dig igen kevés segítséget nyúj­tottak a tervfelbontáshoz. Egyes községekben még meg­felelő helyiséget sem biztosí­tottak a munka zavartalan folytatásához. A begyűjtési ál­landó bizottságok sem nyújta­nak kellő segítséget. Nem moz­gósítják a termelőket a terv- tárgyaláson történő megjele­nésre. Helyes lenne, ha a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága ellenőrizné a helyi taná­csok ilyen irányú munkáját, s megtenné a szükséges intézke­déseket. Meggyőző politikai felvilágo­sító munkával elő kell segí­teni a termelők hiánytalan megjelenését a tervtárgyaláso­kon. Ez érdeke az államnak, s érdeke a termelőknek is. He­lyes. tea a járási begyűjtési hivatalok a tervfelbontási munkák időben való befejezé­sét az egyes községekben már felszabadult munkaerő átcso­portosításával is elősegítik Amennyiben termésüket nem egyénileg, hanem közösen takarítják be. részesülnek a kedvezményben azok is. akik április 30. után lépnek a ter­melőszövetkezetbe. Ilyen eset­ben a már kivetett jövedelem­adót törlik. A rendelkezés a háztáji gazdaságok adójára természe­tesen nem vonatkozik. Hó fedi még a ludányhalászi földeket, de a község dolgozói már a tavaszra készülnek. Az állandó bizottság tagjai a köz­ség agronómusa nap mint nap azon fáradoznak, hogy a dol­gozó parasztok már most kezd­jék el a tavaszra való felké­szülést. A legfontosabb feladat bizto­sítani a tavaszi búza vetését, mert bizony az őszön elmarad­tak a gabonavetés teljesítésé­vel. A 86 százalékos tervtelje­sítést most kell pótolni. A köz­ségnek 117 holdon kell tavaszi búzát vetni. Ahhoz, hogy ézen a területen el is végezzék a búzavetést, szükséges, hogy már most beszéljenek a gaz­dákkal, tudassák velük, hogy mennyit kell vetniök. Nagy Jó­zsef agronómus az elmúlt hé­ten készítette el a vetésterv felbontását. A gazdák többségé már el is fogadta a reájuk eső részt. Vannak azonban olyan gazdák is, akik az ősz folya­mán már teljesítették gabona­vetésüket és most önként vál­lalták, hogy még tavaszi bú­zát is vetnek. így például Mes­ter József, aki terven felül 1,5 holdon vet búzát. A terv túl­teljesítésében élenjárnak az ál­landó bizottság tagjai. Mester János B. fia például a kötelező egy hold és 100 négyszögöl ve­tése helyett vállalta, hogy két holdon végzi el a tavaszi búza vetést. — Dolgozó parasztjaink tud­ják, hogy érdemes tavaszi bú­zát vetni — mondja Nagy Jó­zsef agronómus. — Az elmúlt évben jól fizetett a tavaszi bú­za. Márton Pálnak például egy hold tavaszi búza vetésén nyolc mázsa 77 kg termett, ami je­lentős, mert a községi átlag őszi búzából is nyolc mázsa alatt volt. Ahhoz, hogy a kötelező ta­vaszi búza vetéstervét teljesít­sék, szükséges, hogy a központi készletből kapott vetőmagon kívül nagyobb mennyiséget maguk a gazdák biztosítsanak. A vetőmag biztosítása érdeké­ben az állandó bizottság tag­jai megbeszélték és összeírták, hogy ki rendelkezik vetőmag­gal, ki nem. A cserébe kapott tavaszi búzát elsősorban azok a gazdák kapják meg, akik nem rendelkeznek vetőmaggal. Az olyanok, mint Nagy József mosó, akinek van tavaszi bú­zája, az a sajátjából vet. Lesz olyan gazda is, akinek nincs tavaszi búzája, de a készlet­ből sem jut. Az ilyenekre is gondoltak, mert Nagy István az állandó bizottság elnöke már nem egy gazdával meg­beszélte — akik tavaszi búzá­val rendelkeznek —, hogy cse­rébe őszi búzáért adjanak ve­tőmagot dolgozótársaiknak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a tavaszi búza, megfelelő viszonyok között jó termést ad. A jó termés érdekében a lu- dányhalásziak már a vetésterü­let 50 százalékát az ősz folya­mán mélyen megszántották. Sok gazda még januárban is szántott. Tavasszal, amint a hó elolvad, megkezdik a terü­letek simítózását, majd a ve­tést. A vetésnél is segítsenek egymásnak, mert a faluban csak 17 gazdának van vető­gépe és bizony a többi gazdák sem akarnak már kézzel vet­ni. így aztán azt csinálják, hogy a vetőgépekkel rendelke­ző gazdák segítenek társaik­nak, kölcsön adják a vetőgé­peket. A jó termés nagymértékben függ a vetőmagvak minőségé­től és tisztaságától. Mivel a gazdák nagy része a saját ma­ga, vagy' a gazdatársa által termelt vetőmaggal rendelke­zik, szükséges a vetőmagvak tisztítása, csíráztatása és csá- vázása, S bizony ezzel a mun­kával még elmaradtak a lu- dányhalásziak. Vannak ugyan olyan gazdák, mint Serfőző Pál, Nagy István, akik már hozzákezdtek a vetőmagvak tisztításához. De a gazdák több­sége még nem. Pedig már nem sok idő van hátra a vetés meg­kezdéséig és ha most nem tisztítják meg a tavasszal ve­tésre kerülő magvakat, később már nem lesz rá idő. Az állandó bizottság tagjai Nagy István vezetésével úgy tervezik, hogy még a tél fo­lyamán dűlők szerint kisgyű- léselcet tartanak, ahol megbe­szélik a legfontosabb tavaszi teendőket. A tavaszi hóolvádás megindulásával egy időben pe­dig megkezdik a határszemlé­ket. Megnézik, hol áll meg a víz. hol kell nagyobb beavat­kozás a vadvizek levezetésére. Mert a víz a legveszedelme­sebb ellensége a búzának. Nem kell neki egy-két hét és a víz­zel borított területen a búza kipálik, elpusztul. Nagy István, az állandó bi­zottság elnöke nap mint nap elbeszélget gazdatársaival. Elmondja véleményét. mit hogyan kell csinálni. De nem­csak beszél, hanem maga is cselekszik. Nagy bácsi csatla­kozott a tiszta udvar mozga­lomhoz. Meg is lehet nézni az udvarát. Mindennek megvan a maga helye. A gazdasági szer­számok szép sorjában kijavít­va várják a tavaszt. Az istálló mellett pedig a megfelelően kezelt trágyakazal egy része helyezkedik el, mert a nagy részét még a tél folyamán a fagyon kihordta. — Erre tessék elvtárs!... — így válaszolt és gondosan útba igazított egy kékruhás, fehér- kötényes fiatal, pirosarcú, bar­na nő, kinek mosolya a hideg télben is a tavaszra emlékezte­tett. — Most már oda talál?... — Ennyit mondott még, mielőtt beléptem a Kisterenye bánya­telepi kaszinó kultúra helyisé­géibe. A bányatelepiek már évek óta itt tartják kulturális rendezvényeiket és a mozielő­adásaikat. Most azonban más történik itt. Pártunk „tiszt- helyettesei” vannak itt, azok, akik pártunk politikájának megvalósításáért az első vonal­ban harcolnak és irányítják a párt katonáinak, a párttagok­nak a szocializmus felépítéséért folytatott tevékenységeit. Az értekezlet célját László István elvtárs, a salgótarjáni járási párt-végrehajtóbizott­ságának titkára beszámolójá­ban részletesen ismertette. — A termelékenység szaka­datlan növekedését csakis a technika állandó fejlesztésével érhetjük el. Ebből következik — mondotta László elvtárs —, hogy pártszervezeteinknek, pártaktíváinknak, népnevelő­inknek a jövőben soklcal többet kell foglalkozniok a novemberi párthatározat megvalósításá­nak ügyével. A beszámoló alaposan ele­mezte a második ötéves terv feladatait és az egyéb legfonto­sabb tennivalókat, melynek so­rán a vezérfonál, a termelés műszaki fejlesztése újra meg újra szóba került. Nem is cso­da, mert ahhoz, hogy minden előttünk álló feladatot eredmé­nyesen megtudjuk oldani, elő- szöris fejlesztenünk kell dolgo­zóink politikai és szakmai fej­lődését. Ennek hiánya már eddig :s érződött. Nem vettük eléggé fi­gyelembe azt a társadalmi tör­vényt. hogy a szocializmus épí­tői fejlődésének jóval meg keli előznie a szocializmus építésé­nek ütemét. Csak úgy tudják a dolgozók saját jövőjüket meg­felelően, kedvezően alakítani, hiszen ők a fejlődés húzó erői. László elvtárs beszélt még a nógrádi szénmedence gépesíté­sének jelenlegi helyzetéről. Majd négyórás hozzászólás kö­vetkezett. Elsőnek Kakuk Já­nos elvtárs, a nagybátonyi kö­télpálya egyik dolgozója szó­lalt fel. — Nálunk hibák vannak a tervteljesítéssel, ennek egyik oka a dolgozók szákmai kép­zésének hiánya, a másik meg a meglazult munkafegyelem. Üzemünk felelős vezetői, az igazolatlanul mulasztóknak sokszor nem írják be a hiány­zót. Szóval vannak hibák, de a népnevelők sem tudnak kellő segítséget adni azok felszámo­lásához, mert még a legfonto­sabb kérdésekben is igen tájé­kozatlanok. Aztán elmondotta még, hogy nem kellene megengedni a vasárnapi műszakot, mert sok helyen a vasárnapi műszakok rendszeresítésével akarják tel­jesíteni tervüket. Pintér elvtárs a tiribesi üzem vezetője, hozzászólásában vála­szolt Kakuk elvtársnak. — Abban ugyan igaza van, hogy nem helyes a vasárnapi műszakokon szeneltetni — hi­szen erre határozat is van, de a rendkívül hideg időjárás most szükségessé teszi. A jelenlévők véleménye meg­egyezett Pintér elvtárs hozzá­szólásával, s valamennyien ar­ról beszéltek, hogy a hideg idő még inkább növeli a bányá­szok, főleg a bányász népneve­lők feladatát. Cene József (nováki) elvtárs a beszámolót bírálta. — László elvtárs igen keve­set beszélt a népnevelőmunka eredményeiről, de elhallgatta a hibákat is. Pedig még jócskán vannak lemaradó üzemeink. S az itteni kommunisták fele­lősségéről egy szó sem esett. Király János elvtárs a hozzá­szólásában javaslatot tett arra, hogy a jövőben a műszaki színvonal fejlesztése és a jobb népnevelőmunka érdekében több tapasztalatcserét tartsa­nak. — Elsőnek az újítók tapasz­talatainak kicserélésével kel­lene kezdeni. Egyrészt, mert így újabb ötletek is születhet­nek, másrészt meg sok újítás van még egy-egy üzemnél, amelyet máshol is kiválóan le­hetne alkalmazni. Összesen 22-en szólaltak fel, de senki sem volt, aki saját módszeréről, vagy a népnevelő­munkában szervezett tapaszta­latairól beszélt volna. Mindezek a körülmények hűen igazolják, hogy a KV no­vemberi határozatának végre­hajtásáért még jobban kell harcolnunk. Nap mint nap ta­nulmányoznunk és állandóan magyaráznunk kell, hogy az úgy éljen az emberek tudatá­ban, olyan jelentőségteljesen, mint amilyen jelentősége van annak hazánk szocialista épí­Hendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe lépők 1956. évi általános jövedelemadó-mentességéről tésében. K—B. VÁLASZÚTON (Híradás Bércéiről) III. folytatás Két uj ház néz egymásra tágas ablakaival Bércéi főut­cáján, ott a malom közelében. Az egyiket Dobrocsi István 15 holdas középparaszt lakja, a másiknak meg Nándori Ferenc, a Vörös Csillag tsz tagja a gazdája. Két ház — 'kétféle em­ber. Dobrocsi gazdát éppen az is­tállóban leljük. — Sok a gond ezekkel az ál­latokkal, így télvíz idején — magyarázza —. meg szűk már ez az istálló ennek a nyolc jó­szágnak. de nagyobbra most nem telik az erőmből... Aztán mi járatban? — Érdekelne a véleménye a szövetkezetről. Hallottuk, sokat, beszélgetnek róla. Talán nincs is olyan nap, hogy ne kap­nák szóra... — Hát az igaz. meghányjuk- vetiük gyakran. No-, de kerül­jünk csak beljebb. Nyugodal- masabban esik ott a beszéd. Bemegyünk a jó meleg konyhába és Dobrocsi István 15 holdas középparaszt lassan, megfontoltan elkezd beszélni a szövetkezetről. Arról, hogyan látja ő a közös gazdálkodást. Érződik a beszédjén, nem elő­ször mondja ki ezeket a sza­vakat. Nem most kérdezik tőle először: hát Pista, hogy’ is állsz te azzal a szövetkezettel, mit tartasz felőle? — Én meghajlok a téesz gazdálkodása előtt. Hazudnék, ha azit mondanám, hogy töb­bet tudok elérni, mint ők. Pe­dig dolgozunk az asszonnyal látástól vakulásig. A nagy do­logidőben már négykor talpon vagyunk és csak az este 10 óra vet haza bennünket. Tíz da­rabban van a 15 hold. Sokat kell sétálgatni, amíg kapát, vagy kaszát vághat bele az ember. Szóval azt merem állí­tani. hogy többet dolgozom, mint bármelyik téesz-tag. — Na és a látszatja meg­van-e? A jövedelem nagyobb-e. mint a Vörös Csillag-belieké? — Szó se, hogy nagyobb. Ne menjünk messzire a példáért, csak ide átellenbe. Nándoriék- hoz. A Feri 49-től tag. Igazán jól megy a sora. A nyáron fel­húzott egy új házat. A régit azt eltűntette. Nem tagadom azt sem. hogy ő segít ki gyakran pénzzel. Neki van mindig — pedig mi 15 holdasok va­gyunk ... Nándoriné nyit ajtót. Átjött egy kis szóváltásra a szomszá- dékhoz. Mindjárt megkérdez­zük tőle: — Hallottuk, hogy maguk elégedettek a szövetkezetbsn. Uj házat építettek a nyáron, meg a jövedelemre sem volt egv szó panasz se’. — Hát ami igaz. az igaz. Nem cserélnénk mi senkivel. — De itt vannak Dobro- csiék. A gazda azt mondja, hogy eléggé me" kell szenved­niük, amíg a 15 holdat meg­művelik. Miért nem hívják őket a közösbe? — Hívjuk mi őket minden este — mondja Nándoriné mo­solyogva —, de csak nem akar­ják felcserélni az enyémet a miénkkel. Igazsága van Nándorinénak. Valójában ez tartja vissza Dobrocsiékat. A ragaszkodás az ősi jusshoz, az apa hagya­tékához. De az is bizonyos, nem könnyű a döntés. Felkerekedünk a házigazdá­val, hogy átmenjünk Nándori szomszédhoz. Közös erővel könnyebben szembe állíthat­juk a két ház jövedelmét, a két gazdaság eredményeit. Az ilyen szembeállítás minden­képpen hasznos, elgondolkoz­tató az olyan embernek, aki válaszúton áll. Elgondolkoztató és néhány lépéssel előbbre vi­szi az embert. Korululjuk a konyhaasztalt Nándoriéknál. Ceruza, papír kerül elő. Nándori szoroz, ösz- szead — Dobrocsi csak fejben számol. Vagy tán nem is szá­mol — csak erősen gondolko­dik. Mire gondolhat? Arra. amire a magafajta, válaszúton álló gazdák gondolnak ilyenko’’ Nándori már mondja is. — Havi jövedelmem 1600 fo rint volt az elmúlt esztend" • ben. Pedig a házépítés két hó­napig elvont a munkától. No. de most már erre sem lesz gond. Ér vagy 45 000 forintot így mindenestől... — Nektek a termés is jó volt, lehetett miből részesedni — veti közbe Dobrocsi —, ti jól bírtátok műtrágyával. Nem mondom, szórtam én is. de pénzszűke miatt megint csak nem nyújtózkodhattam addig, ameddig szerettem volna. — Mi megadtuk a földnek, ami jár, az bizonyos — veszi át a szót Nándori. — Megad­tuk, mert megtehettük. És ez meglátszott az eredményen is. Neked mennyit adott a búza holdja? — A búza 8, az árpa meg 10 mázsát — válaszol Dobrocsi. — Mi meg búzából 13,6, ár­pából 13 mázsát takarítottunk be. Nagy a különbség, de ez év­ben még nagyobb lesz. Évről évrg többet tudunk felmutatni, hisz* láthatjátok ti is. Emlék­szel rá, három évvel ezelőtt még csak mosolyogtatok raj­tunk. Az első években bizony sehogy sem ment a munka a közösben. Aztán ahogyan telt­múlt az idő, kezdett a mi ered­ményünk is felnőni, a tiétek mellé. Utolértünk benneteket, meg már le is pipáltunk. Egy­re nő a különbség a mi javunk­ra. a szövetkezet javára... és ezt az összefogásnak köszön­hetjük. Ha iné" többen fogunk össze, még többre leszünk ké­rvo V Csend, mélységes, elgon­dolkoztató csend követi ezeket - nagyon okosan, nagyon meg­győzően hangzó szavakat. ..Ha ■még többen fogunk össze, még többre leszünk képesek”. így mondta Nándori. És termelő­szövetkezeti mozgalmunk eddi­gi eredményei mindennél vilá­gosabban bizonyítják ennek igazét. Éles fordulatot vesz a beszél­getés. Kinek mi van most. a tavasz küszöbén a kamrájá­ban? Ez a kérdés, erre ad most feleletet Nándori Ferenc tsz- tag és Dobrocsi István közép­paraszt. Nándori kezdi. — A búzám, nem mértem, nem tudom kilóra, de még megüti a 7—8 mázsát. — Az igen! Az enyém csak 3 mázsányj lehfet — mondja Dobrocsi. — Az árpával nem nagyon büszkélkedhetem. De az újig az is kitart. Két és fél mázsa körül van. — Akkor ne szólj semmit. Az én kamrámban már csak a vetőmagnak valót találni — így Dobrocsi. — Hát a kukoricával hogy állsz? Nekem még kerül vagy 5—6 mázsa. — Hogy őszinte legyek, ami van. az olyan kevés, hogy má­zsában már nem is tudom ki­fejezni. legfeljebb kilóban. égére értünk a beszél­lek. az összevetésnek. Nándori nem áll­— Hallhattad. Pista, hogv minden szó. ami itt elhangzott, minket igazol. Minket, terme­lőszövetkezeti tagokat. Én, a Vörös Csillag tagja könnyeb­ben élek már. mint te. 15 hol­das középparaszt. Miért nem jössz hát közénk? Nekünk nagy szükségünk van magadfajta. gazdálkodáshoz jól értő. szor­galmas emberekre. Egész biz­tos. megtalálnád a helyed a közösben. — Értelek én. Feri. Hogyne értenélek. De megint cs ak azt kell mondanom, amit ml r any- nyiszor elmondtam. Nem tudok elszakadni a földemtől. Nem tudok még úgy határozni, hogv bevigyem a közösbe azt. amit most a magaménak tudok. Ezért nehéz a döntés. — Én is megértelek — mondja Nándori, — Tudom, nehéz döntened. De hogy előbb tudj határozni, úgy érzem, el­sősorban rajtunk múlik. Raj­tunk. termelőszövetkeze :i ta­gokon. Nekünk arra kel] töre­kednünk. hogy még jobban, sokkal jobban dolgozzunk. Azt kell elérnünk, hogy a közös gazdálkodás mellett egye ja­vuló eredményeink agitálja­nak. És gyakrabban kor ogtas- sunk be hozzátok beszélgetni a mi munkánkról, a szövetke­zet munkájáról. Az kell. hogy gyakrabban vessük ossz : éle­tünket a ti életetekkel. Meg­mutatni nektek a két élt t kö­zötti különbséget. Erre van most nagy szükség. És ha ezt így csináljuk, akkor könnyebb lesz a döntés! Kiss Gy. János (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom