Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-25 / 16. szám

4 1956. február 25. SZABAD KOGRAD (Folytatás a harmadik oldalról) gítjük ki teljesen. Különösen nagymértékben kell kifejleszte­ni a műrost- és a szintetikus rost gyártását. N. A. Bulganyin rámutatott arra, milyen fontos az automa­tizálás széleskörű bevezetése a termelésben, mert az automati­zálás lehetőségeket nyújt a munka termelékenységének soha nem látott növekedésére és a szocializmus feltételei kö­zött elősegíti a dolgozók mű- szaki-4zulturális emelkedését. Ezenkívül az automatizálás biz­tosítja a termékek minőségé­nek megjavítását, a termékek önköltségének csökkentését, ugyanakkor fokozza a termelő­folyamatok megbízhatóságát és folytonosságát. A beszámoló megszabta a feladatot: emelni kell az új gé­pek, felszerelések, anyagok és más készítmények minőségét, törekedni kell arra. hogy e ké­szítmények megfeleljenek a tu­domány és a technika legújabb vívmányainak, az elavult gépe­ket. felszereléseket és anyago­kat pedig idejében ki kell kü­szöbölni a termelésből és újakkal kell helyettesíteni. A tudománynak a technikai haladásban betöltött nagy sze­repéről szólva Bulganyin hang­súlyozta, hogy javítani kell a tudományos Ikáderek képzését, újabb erőket kell bevonni a tudományos munkába, bővíteni kell a tudományos kutatóinté­zetek kapcsolatait egymás kö­zött, továbbá a külföldi tudo­mányos kutatóintézetekkel és a haladó külföldi tudósdkkal, he­lyesebben kell területileg el­helyezni a tudományos kutató- intézeteket és a főiskolákat, szem előtt tartva azt a követel­ményt, hogy közelebb kerülje­nek a termelési bázisokhoz. „A technikai haladás nem­csak a tudomány dolgozóinak, a mérnökeinek és technikusok­nak, a tudományos kutatóinté­zetek és a géptervező irodák dolgozóinak ügye. Nem, ez a feladat mindenkire egyaránt tartozik: a pártszervezetekre, a szovjet- és a gazdasági szer­vekre, a tudósokra, a mérnö­kökre, a technikai dolgozókra, a munkásújítókra, az ésszerű- sítőkre és a feltalálókra. Min­denkinek kötelessége előbbre vinni a technikai haladás ügyét.” A mezőgazdaság össztermelésének 70 százalékkal kell növekednie A mezőgazdasággal kapcso­latos intézkedésekről szólva Bulganyin kijelentette, hogy a mezőgazdaság össztermelé­sének a hatodik ötéves terv­ben körülbelül 70 százalékkal kell növekednie, vagyis a me­zőgazdasági termelés jelentő­sen gyorsabb ütemben emel­kedik majd, mint az ötödik öt­éves tervben. A szemestermé­nyek össztermelését 11 mil­liárd púdra kell emelni. Fon­tos feladat az, hogy 1960-ban a kukorica vetésterülete leg­alább 28 millió hektárra nö­vekedjék. 11 milliárd púd szemester- mény termelése lehetővé teszi majd a lakosság növekvő ga­bonaszükségletének kielégíté­sét, az állami tartalékok növe­lését, kellő tartalékok létesí­tését a kolhozokban, a baráti országokba irányuló kivitel bő­vítését és elegendő mennyi­ségű szemestermény biztosítá­sát a jószágok takarmányozá­sára. Az állattenyésztés terén a terv előírja az állati termé­kek nagymérvű növelését a lakosság hús-, tej- és egyéb szükségletének kielégítésére állati termékekből. A húster­melés Kétszeresére, a tejter­melés majdnem kétszeresére nő. „A hatodik ötéves terv ide­jén — mondotta az előadó — a mezőgazdaságot növekvő mértékben látjuk majd el kü­lönböző és korszerűbb gépek­kel. A terv szerint a mezőgaz­daság körülbelül 1 650 000 trak­tort kap majd (15 lóerős trak­torokra átszámítva), továbbá 560 000 gabonakombájnt és sok más gépet." Az irányelvek tervezete ér­telmében az ötéves tervidő­szak alatt kétszeresére kell emelni a villamosított kolho­zok számát, be kell fejezni a szovhozok, a gép- és traktor­állomások villamosítását. A párt Központi Bizottsága és a kormány számos intézke­dést tett a gépállomások mun­kájának megjavítására, vala­mint a kolhoztermelés fejlesz­tésében játszott szerepük foko­zására. Nagy jelentőségű lesz a gépállomások fokozatos átállí­tása az önálló gazdasági elszá­molásra, ami fokozottabban felelőssé teszi a gépállomások dolgozóit a kolhozokban vég­zett munkáért. N. A. Bulganyin ezután a közlekedés és a távközlés előtt álló feladatokat ismertette. A tervék szerint 8100 kilométer hosszúságú villamosított vasút­vonalat fognak üzembe állítani, vagyis három és félszer annyit, mint az ötödik ötéves tervben. Tervbe vették közel 6500 kilo­méter hosszúságú új vasút­vonal megépítését és átadását a forgalomnak. Ez hozzávető­leg kétszerese az előző ötéves tervben épített vasútvonalak hosszúságának. A tengeri te­herszállítás mennyisége több mint kétszeresére, a folyami flottáé 80 százalékkal, a gép­kocsi-szállítás kétszeresére, a légi szállítás ugyancsak kétsze­resére emelkedik. Az előadó ezután adatokat sorolt fel a hatalmas arányú beruházásokról. A hatodik öt­éves terv beruházási előirány­zata 990 milliárd rubel. N. A. Bulganyin részletesen foglalkozott a munka termelé­kenységének további emelésé­vel és a termelés gazdaságo­sabbá tételével. A Szovjetunió dolgozói közvetlenül érdekeltek munkájuk termelékenységének emelésében, mivel ez a szilárd alapja a munkások és alkalma­zottak reálbére, a kolhoz­parasztok jövedelme növelésé­nek, az egész nép anyagi jóléte fokozásának. A munka terme­lékenységének emelkedését a hatodik ötéves tervben főkép­pen azok az átfogó intézkedé­sek biztosítják, amelyek révén az iparban, a mezőgazdaság­ban, a közlekedésben, az épít­kezéseknél és a népgazdaság más ágaiban meghonosítják a korszerű, új technikát és ennek alapján emelkedik a munka technikai ellátottsága. A mun­ka termelékenységének emelé­sében komoly szerepet kell be­töltenie a normamegállapítá­sok és a munkabérek rendezé­sének. A szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának növeléséért A szocializmusban az egész nemzeti jövedelem valóban a nép jövedelme. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a hatodik ötéves tervben hozzávetőleg 60 százalékkal növekszik. A nem­zeti jövedelem növekedése alapján emelkedik a lakosság egyéni jövedelme is. A mun­kások és alkalmazottak reál­bére a hatodik ötéves tervben mintegy 30 százalékkal emel­kedik. A kolhozparasztok pénz­beli és természetbeni jövedel­me legalább 40 százalékkal lesz magasabb. N. A. Bulganyin emlékezte­tett azokra, a dolgozók élet- színvonalának további emelé­sét és a munkakörülmények ja­vítását szolgáló rendkívül fon­tos intézkedésekre, amelyeket a párt Központi Bizottsága jó­váhagyás végett a kongresszus elé terjesztett, az alacsony­fizetésű kategóriák munkabéré­nek emelésére, a hétórás mun­kanapra való áttérésre, a nyug­díjellátás gyökeres javítására, stb. N. A. Bulganyin rámutatott arra, hogy a munkások, a kol­hozparasztok és az értelmiség jövedelmének növekedését a kereskedelem kiszélesedésé­nek, az árumennyiség növe­kedésének kell kísérnie. Nagy feladatok állnak a lakásépí­tés előtt is. Tervbe vették a népoktatás további fejlesztését. A hato­dik ötéves terv során városok­ban és falvakban egyaránt alapjában megvalósítják az ál­talános középfokú oktatást. „A középiskolák X. osztályát öt év leforgása alatt 6 200 000 ember -égzi el, vagyis az ötö­dik ötéves terv időszakához viszonyítva több mint kétszer annyi.“ „Országunk — mondotta N. A. Bulganyin — öt és félmil­liót meghaladó létszámú szak­ember-hadsereggel rendelke­zik. A szakemberek jelentük a mi aranyalapunkat. Büszkék vagyunk rájuk és megbecsül­jük őket. A kapitalista álla­mokban egyes közéleti szemé­lyek — nem ok nélkül jegy­zik meg aggodalommal, hogy a szakemberképzésben orszá­guk elmaradt mögöttünk. A főiskolák és a középfdkú szak­iskolák a hatodik ötéves terv­ben még jóval több szakem­bert bocsátanak a népgazda­ság rendelkezésére. N. A. Bulganyin ezután a tervezetnek a műveltség eme­lésére vonatkozólag előírt in­tézkedéseiről és a közegészség- ügyi feladatokról beszélt, majd foglalkozott a termelőerők te­rületi elosztásának kérdésével. „Éppen úgy mint az elő­ző ötéves tervekben — mon­dotta — most is a keleti te­rületek gazdaságát kell a leggyorsabb ütemben fejlesz­teni. Itt óriási szén-, bauxit-, vízienergia-, fa-, vasérc-, szí­nes- és ritkafémkészletek, ve­gyi nyersanyagkészletek össz­pontosulnak. A hatodik ötéves tervben a keleti vidékek be­ruházása több, mint kétszere­sére növekszik és az egész Szovjetunió beruházásainak körülbelül felét teszi ki." Az ország keleti részén biztosíta­ni kell a szemestermény-ter- melés továbbfejlesztését. Kü­lönösen nagyjelentőségű Szi­béria gazdasági fejlesztése. Az ország termelőerőinek területi elosztása terén a párt politiká­jának lényege a szövetséges köztársaságok gazdasági éle­tének és kultúrájának sok ol­dalú, általános fejlesztése és megerősítése. Beszámolója befejező részé­ben N. A. Bulganyin rámuta­tott arra, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottsága az irányelvek tervezetének kidolgozásakor fi­gyelembe vette sok ezer ipari vállalat és kolhoz dolgozóinak javaslatait, a városi és falusi dolgozók sokoldalú termelő­tapasztalatait. Országunk dolgozói az irány­elvek tervezetének megvitatása során feltárták a népgazdasá­gunk mélyén rejlő újabb nagy tartalékokat, feltárták és igaz­ságos bírálattal illették a hiá­nyosságokat és megmutatták az utat egész munkánk továb­bi megjavításához. N. A. Bulganyin hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió ha­todik népgazdaságfejlesztési ötéves terve nemcsak belpoli- tikailag, hanem nemzetközi szempontból is óriási jelentő­séggel bír. Kijelentette: „Meg­valósult az, amit V. I. Lenin, pártunk és a szovjetállam nagy alapítója előre látott: a szovjet­állam mind nagyobb befolyást gyakorol a világtörténelem me­netéré, az emberiség történel­mi sorsára, mindenekelőtt gaz­daságpolitikájával". A Szovjetunió gazdasági épí­tésének grandiózus tervei — mondotta N. A, Bulganyin — gazdasági és társadalmi ren­dünk természetéből, ideoló­giánkból fakadnak, minden or­szág, minden nép közötti tar­tós béke és barátság ideológiá­jából. „A szocialista táborhoz tartozó országok következetes, békeszerető külpolitikájának eredményeként az évek során fennállott nemzetközi feszült­ségben bizonyos enyhülés kö­vetkezett be, reális távlatok nyíltak az egyetemes béke megszilárdulására.“ N. A. Bulganyin rámutatott arra, hogy a Szovjetunió to­vábbra is „következetesen és liajthalatlanul folytatja a békés egymás mellett élés lenini po­litikáját”. N. A. Bulganyin rámutatott arra, hogy a szovjet nép a ki­tűzött feladatok becsületes el­végzéséhez minden feltétellel és lehetőséggel rendelkezik; Beszámolója végén kijelen­tette: „Hős munkásosztályunkat és dicsőséges kolhozparasztságun* kát, kiváló értelmiségünket az akarat és a: célok megingatha- tatlan egysége forrasztja össze, alkotóenergiája és az erőibe vetett szilárd hit hatja át. A szovjet népnek olyan kipróbált és bölcs vezetője van, mint a marxizmus—leninizmus nagy és halhatatlan tanításával fel­fegyverzett dicső kommunista párt. Ez a tanítás lelkesít ben­nünket és világítja meg útun* kát a fényes jövő: a kommu* nizmus felé.” K. J. Vorosilov elvtárs felszólalása politikai jelentősége van, mint­hogy ezekkel a kérdésekkel a földkerekség valamennyi népé­nek sorsa összekapcsolódik, az említett kérdésekre adott he­lyes válasz felfegyverez a bé­kéért és a népek barátságáért, a nemzeti függetlenségért, a ragyogó jövőért küzdő minden harcost. Vorosilov ezután a szovjet állam 1955-ben tett külpolitikai lépéseit ismertette, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió következetesen és rendületlenül folytatja a népek közti béke és barátság politiká­ját. A következőkben a parla­menti küldöttségek kölcsönös cseréjének eddigi eredményei­ről beszélt. Hangsúlyozta: A Szovjetunió aktív békepo­litikájának eredményeként ja­vul a nemzetközi légkör, a né­pek fellélegzettek, a Szovjet­uniónak, valamint a szocializ­mus és a demokrácia egész tá­borának külpolitikai pozíciói, a békéért világszerte küzdő minden harcos hadállásai pem dig megszilárdultak. Nem azért harcolunk a bé­kéért, mintha országunk gyenge lénne. A Szovjetunió hatalmas állam, amely minden szüksé­gessel rendelkezik, hogy meg* semmisítően visszaverjen bár* milyen agresszort. Azért vé­delmezzük a békét, mert tud- juk, milyen hatalmas áldozató- kát követel és milyen hatal­mas pusztítást okoz a korszerű háború. Tudják ezt azok a katonai vezetők is, akik a második vi­lágháborúban szövetségeseink voltak. Jó lenne, ha e felisme­résből megfelelő következteté­seket vonnának le politikájuk­ban. (Taps.) Országunk hatalmas felada­tai— folytatta Vorosilov — a szovjetállam további megszi­lárdítását és a szocialista tör­vényesség fokozását követelik meg az államapparátus vala­mennyi láncszemének tevé­kenységében. Nagyobb mértékben vonjuk be a dolgozókat az államigazgatásba Hruscsov elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában mély­rehatóan elemezte a Szovjet­unió nemzetközi és belső hely­zetét, megvilágította a kom­munista építés fontosabb el­méleti és gyakorlati kérdéseit, kijelölte a gazdaságunk to­vábbi fellendítésének, népünk életszínvonala és kulturális színvonala emelésének útjait. A beszámolóban közölt ada­tok visszatükrözik azokat a si­kereket, amelyeket pártunk a kommunista építés időszerű feladatainak megoldásában, a béke, a biztonság, a népek közti barátság megszilárdítá­sáért vívott harcában elért. Vorosilov ezután rámutatott azokra az intézkedésekre, amelyeket a párt tett a be­számolási időszakban a gazda­ság fellendítésére, majd így folytatta: Világos képet alkothatunk arról, hogy a szovjet hatalom éveiben sokkal többet tehet­tünk volna hazánk gazdaságá­nak és kultúrájának fejleszté­séért, már most élvezhetnők szocialista rendszerünk minden gyümölcsét, ha az imperialista hatalmak nem okoztak volna óriási károkat nekünk. Az imperialista hatalmak mindent elkövettek, hogy megsemmi­sítsék a győztes szocializmus első országát. Mindez megnehezítette és akadályozta fejlődésünket. Csak a szovjet nép hősies harca, önfeláldozó munkája, szervezettsége és kitartása hiú­sította meg az imperialisták számításait és emelte szocia­lista hatalmunkat a világ egyik leghatalmasabb államának szintjére. Ma, amikor a szocialista rendszer sikeresen működik és tényekkel bizonyította be Olyan korszakban élünk — hangoztatta a továbbiakban Vorosilov elvtárs —, amikor a világon a történelemben ed­dig még soha nem látott új, élenjáró társadalmi-politikai rendet teremtő folyamatok mennek végbe. Ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunióval együtt sok nép, együttvéve az embe­riség egyiiarmada, máris szi­lárdan a szocializmus építésé­nek útjára lépett és évről év­re új sikereket ér el ezen az úton. Szólott az á^iai és afri­kai országok százmillióinak ébredéséről, méltatta a nagy Kínai Népköztársaság, az In­diai Köztársaság jelentőségét, majd ezeket mondotta: Elérkezett az elnyomott né­pek nemzeti újjászületésének és annak ideje, hogy e népek teljesen lerázzák magukról a gyarmatosítók jármát. Bulganyin és Hruscsov elv­társ indiai, burmai és afga­nisztáni utazásának óriási si­kere azzal magyarázható, hogy ezen országok dolgozó töme­gei előtt mondott beszédeik­ben a keleti országok népei­nek gondolatait, érzelmeit és felfogását fejezték ki. Ázsia népei a Szovjetunió képvise­fölényét a tőkésrenddel szem­ben, kormányzópártunknak olyan intézkedéseket kell ki­dolgoznia, amelyek minden téren tökéletesítik rendszerün­ket, megszüntetik az egyes láncszemek hiányosságait és hibáit, fellendítik az elmara­dott munkaterületeket, s ez­zel megkönnyítik a kommu­nizmus felépítését. Azt hiszem, hogy ezzel a mércével kell felmérni pár­tunknak a XIX. kongresszus óta eltelt időszakban végzett munkáját is. Meg kell monda­nunk, hogy a Központi Bizott­ság nagy munkát végzet gaz­daságunk további javításáért azzal, hogy feltárta a rendel­kezésünkre álló lehetőségeket, helyesen határozta meg a fel­adatokat a lehetőségek ki­használására és teljes erejé­vel küzdött a kitűzött felada­tok valóraváltásáért. A pártvezetésben, az állami és a gazdasági vezetésben — mint a Központi Bizottság kö­veteli — határozottan szakíta­nunk kell a formális, hivata­los bürokratikus vezetési módszerekkel, szélesebben kell támaszkodnunk az élenjáró munkások, kolhozparasztok és szakemberek tapasztalataira, minden téren erősítenünk kell az eleven tömegszervező mun­kát. Vorosilov ezután a követke­zőket mondotta: A Központi Bizottság a be­számolóban felölelt időszakban szilárdan és következetesen megvalósította a kollektív ve­zetés lenini elvét. Ezután is szilárdítanunk kell a kollektív munkának ezt a lenini elvét, mert csak így óv­hatjuk meg magunkat az eset­leges hibáktól és tömöríthet- jük még szorosabban a párt körül a dolgozók széles töme­geit. lőiben a békéért és a nemzeti szabadságért, valamennyi nép ragyogó jövőjéért küzdő kö­vetkezetes harcosokat ismer­tek meg. Látták, hogy a Szov­jetunió kész minden módon szélesíteni velük a gazdasági és kulturális kapcsolatokat az egyenjogúság alapján, anél­kül. hogy katonai tömböket, vagy bármiféle egyéb feltételt erőszakolna rájuk, látták, hogy a Szovjetunió nem akar beavatkozni belügyeikbe. (Taps.) Vorosilov ezután kijelen­tette: Hruscsov elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában marxista elemzés alapján fon­tos elméleti következtetéseket vont le a jelen nemzetközi fejlődés három döntő fontos­ságú kérdésében: a két rend­szer békés egymás mellett éléséről, a háborúik elhárításá­nak lehetőségéről a jelen kor­szakban és a különböző or­szágok szocializmusba való át­térésének formáiról. E prob­lémák elméleti kidolgozása a marxizmus-leninizmus al­kalmazásának nagyszerű pél­dája. E kérdések helyes marxista —leninista megoldásának óriási Hruscsov elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában vá­zolta a kommunista építés programját. E program meg­valósítása szorosan összekap­csolódik azzal, hogy a dolgozók alkotó kezdeményezése minden módon kibontakozzék, még na­gyobb mértékben bevonjuk a dolgozókat az államigazgatás­ba és tovább fejlődjék a szov­jet szocialista demokratizmus. A tanácsok a szovjet állam fennállásának 38 esztendejében az igazi néphatalom szervei­ként kifejlődtek, megedződtek és megszilárdultak, s a szovjet államrend megingathatatlan politikai alapját alkotják — hangsúlyozta Vorosilov, majd így folytatta: Ilyen körülmények között még kevésbé tűrhetjük a taná­csok munkájának fogyatékos­ságait. Pedig fogyatékosság — amint arra a beszámoló rámu­tatott — sajnos, bőven van. A szövetséges és autonom köztár­saságok legfelső tanácsainak ülésszakait az alkotmányban megszabott időpontoktól el­térően hívják össze, sőt tavaly egyes szövetséges köztársaságokban a legfelső tanácsok az alkotmányban előírt két ülésszak helyett, csak egyet tartottak. Ez az alkotmánynak nem­csak alaki megsértése. Szem előtt kell tartani, elvtársak, hogy ahol a tanácsok üléssza­kait nem hívják össze a meg­szabott időpontban, ott a ta­nácsok a nekik beszámolással tartozó és a végrehajtó szex- vek előtt elkerülhetetlenül el­vesztik vezető szerepüket. A tanácsok ereje a töme­gekhez fűződő elszakíthatat­lan kapcsolatukban van. A tanácsok — tanítja Vlagyimir Iljics Lenin — „olyan hata­lom, amely nyitva áll min­denki előtt, amely mindent a tömegek szeme láttára végez, a tömeg számára hozzáférhe­tő, közvetlenül a tömegtől in­dul ki, a néptömegeknek és akaratának egyenes és közvet­len szerve“. A tanácsoknak a lakosság­hoz fűződő kapcsolatának meg­szilárdítása szempontjából nagy jelentőségű, hogy a kül* döftek kötelesek beszámolni választóiknak. A párt olyan helyzet meg* teremtésére kötelez bennün­ket, hogy a tanácsok tagjai állandó kapcsolatot tartsanak fenn a választókkal, rendsze­resen beszámoljanak nekik, megmagyarázzák a lakosság­nak a tanács határozatait és tevékenyen részt vegyenek e határozatok végrehajtásában. Nálunk nem mindig tesznek eleget annak az alkotmányos követelménynek, amely sze­rint vissza kell hívni azokat a küldötteket, akik nem igazol­ják a választók bizalmát. Ez bizonyos mértékig azzal ma­gyarázható, hogy a küldöttek visszahívásának rendje nincs kidolgozva. Ami a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagjai visz- szahívásának rendjét illeti, a megfelelő törvénytervezet el­készült és a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elé terjesztik; hogy minden küldött jól az eszébe vésse. (Derült taps.) Intézkedéseket kell tenni an* najc érdekében is, hogy a szö­vetséges és autonóm köztársar ságok legfelső államhatalmi szervei fokozzák tevékenysé­güket. Vorosilov ezután méltatta azt a javaslatot, hogy a Szov* jetunió Legfelső Tanácsa Nem­zetiségi Tanácsában gazdasági bizottságot kell létrehozni. A szónok a továbbiak során a törvényhozás és a szocialista törvényesség néhány kérdésé­vel foglalkozott. A szovjet törvényhozás —1 mondotta — mindig fontos té­nyezője volt annak, hogy a szovjet népet mozgósítsuk a kommunista párt hazánk elé tűzött feladatainak teljesítésé­re. És ilyen értelemben beszél­hetünk a szovjet törvényhozás alkotó és mozgósító erejéről. A Szovjetunió Legfelső Ta- nácsának több fontos törvény­hozási intézkedést kell tennie (Folytatás az ötödik oldalon) A Szovjetunió következetesen folytatja a népek közötti béke politikáját

Next

/
Oldalképek
Tartalom