Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)
1956-02-01 / 9. szám
4 SZABAD \0«.BAD 1956. február 1. „EGYTERV, AMEL FOGHATÓ MÉG NEM VOLTA TÖRTÉNELEMBEN" Két rendszer, kétféle politika A Szovjetunió 1956—60. évi, hatodik ötéves tervének irányelvei a világközvélemény figyelmének középpontjában állanak. Mindenütt elismerik óriási nemzetközi jelentőségüket. Értékelésük azonban változó. A Szovjetunó barátai, a. szocialista rendszer fölényének, békés, teremtő irányzatának meggyőző bizonyítékát látják a hatodik ötéves terv irányelveiben. A Szovjetunió ellenségei kapkodva, nyíltan pánikot keltenek, vagy éppen ellenkezőleg, leplezni próbálják rémületüket. ..A hatodik ötéves terv olyan építőmunka terve, amelyhez fogható még nem volt a történelemben” — írja a Trybuna Ludu című lengyel lap. Egy másik lengyel fővárosi lap rámutatott, hogy a Szovjetunió ipara Európában már most az első és a világon a második helyet foglalja el. Kijelenti, hogy a szovjet gazdaság fejlesztésének eredményeit és távlatait „nem lehet csupán belpolitikai eseménynek tekinteni. Jelentőségük messze túlterjed a Szovjetunió határain ... Ezek a sikerek és távlatok erősítik a népeknek abba vetett hitét, hogy a béketábor véglegesen legyőzi azokat az erőket, amelyek a világot új háború örvényébe akarják taszítani. A bur- zsoá lapok címei — „Titánok versenye”, „Kihívás a kapitalista renddel szemben", „Moszkvának az a célja, hogy a világ legerősebb ipari hatalma legyen” — bizonyos körök aggodalmát tükrözik. Ezek a körök valaha abban az illúzióban éltek, hogy a Szovjetunió nem tudja majd végrehajtani terveit. Ezek az illúziók ma már semmivé lettek. „Az oroszok kétségkívül nagy sikereket fognak elérni a legközelebbi öt évben, és gazdasági tekintetben kezdenek utolérni bennünket” — ismeri el kényszeredetten a New York Times című amerikai lap. A békés egymás mellett élésnek, s a két rendszer gazdasági versengésének (és sokan beismerik, hogy az új szovjet ötéves terv az utóbbira hív fel) ellenzőit elkeserítette, hogy Moszkvában éppen akkor tették közzé a hatodik ötéves terv irányelveit, amikor az egész világ közvéleménye felháborodását fejezte ki Dullesnek a Life hasábjain az amerikai politikai célkitűzésekről tett nyilatkozata miatt. Háborús és atomfenye- getődzés, a világkonfliktus határát súroló katonai provokáció — ez az amerikai külügyminisztérium vezetőjének „eszménye”, mint nyilatkozatából kitűnik. Most, néhány napja, nemcsak az amerikai sajtó, de az angol sajtó egyrésze is „takaró- dót fúj". Azzal vigasztalja olvasóit, hogy Dulles ... nem hivatalos minőségében fejtegette az amerikai külpolitika feladatait. Csakhogy Eisenhower elnök kongresszusii üzenetében addigra megtörtént ennek a politikának tökéletes, hivatalos magyarázata. Az 1956—57. évi költségvetés tervezetéről szóló üzenet szerint a 65,9 milliárdos költségvetési összegből 42.4 milliárdot katonai célokra költenek. „Amerikában az ágyúk mindenekfelett valók”— írja az angol Daily Worker, a költségvetési tervezethez fűzött kommentárjában. Még a londoni Times szerint is „az amerikai adófizetők körébon kiábránduló ,-t keltett” az Egyesült Államok katonai kiadásainak növelése. A Szovjetunióban a termelés célja — az ember és szükségletei A Drapeau Rouge című belga haladó lap szerint a szocialista gazdasági rend fölénye a kapitalista rendszerrel szemben „nemcsak abban van, hogy a szocialista gazdaság állandón viharosan fejlődik, hanem abban is, hogy a Szovjetunióban a termelés célja — az ember és szükségletei” Sok polgári szemleíró most már világosan látja, hogy a két rendszer békés versenyében az a lényeg, hogy ki tudja megjavítani az egyszerű dolgozók millióinak életét, növelni jólétét és emelni kulturális színvonalát. Az a kilátás, hogy ebben a versenyben a kommunizmus,« fog győzni, aggodalomba ejti őket. A hatodik ötéves terv irányelveinek közzététele után. azért indított a reakciós sajtó haladéktalanul holmi propaganda „ellentámadást”. Ennek a hadjáratnak az a célja, hogy hamis színben állítsák be az új szovjet ötéves tervet, s elferdítsék a népjólét emelésének a Szovjetunió Kommunista Pártja által bejelentett — egyedül helyes és biztos — lenini útját, amelynek lényege a nehéziparnak, a termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztése. Hogyan jár el a reakciós sajtó, és mi a „fő érve”? Hallgassuk a párizsi rádiót: „Elsődleges marad a nehézipar fejlesztése. 70 százalékkal kell növelni termelését, míg a könnyűipar termelését csak (?) 60 százalékkal”. A lelkiismeretlen hírmagyarázó nem vette a fáradságot, hogy megmagyarázza hallgatóinak: roppantarányú fejlődést jelent az. hogy a tömeg- fogyasztási cikkek termelését öt év alatt 60 százalékkal növelik — hogy ekkora növekedés elképzelhetetlen a leggazdagabb kapitalista országban is. S a hírmagyarázó természetesen azt is igyekszik elhallgatni, hogy a fogyasztási cikkek termelését öt év alatt csak úgy lehet 60 százalékkal növelni, ha még nagyobb arányban bővítik a termelési eszközök termelését. Ezzel a „fogással" él a londoni Times is. Azt akarja elhitetni olvasóival, hogy a Szovjetunióban „félretették” a lakosság életszínvonalának emelését. Schwartz, a New York Times hírhedt orosz „szakértője” is ezt akarja elhitetni, amikor a nehézipar további növelésének kilátásaival kapcsolatban a Szovjetunió „katonai erejéről” folytat eszmecserét. De még a burzsoá lapok is kénytelenek kényszeredetten beismerni, mint például az angol Daily Maü, hogy a szovjet nép nagy erőfeszítései „egy szép napon... bő osztalékokat fognak hozni a fogyasztási cikkek korlátlan termelésének formájában". Az igazsággal nem lehet szembeszállni. Keresztülhatol a reakciós sajtó állította akadályokon, s nyugaton és keleten egyaránt minden ember tudatába beférkőzik. És az igazság az, hogy a Szovjetunió valóban „kihívja” a kapitalista országokat, de ez nemes kihívás — kihívás versenyre az emberek életének megjavításáért. Bizonyos, hogy ebben a versenyben a kommunizmus rendszere fog győzni. „Nyugatnak el kell majd ismernie az orosz konkurrencia reális voltát. Ez a konkurrencia jólétet biztosító erő” — írja egy angol vidéki lap, a Birmingham Post. Mennél előbb ismerik el a kapitalista Nyugat vezetői, hogy nem a fegyvergyártásban kell versengeni, hanem a lakosság életszínvonalának emelésében, annál jobb lesz az emberiségnek. NÉ VNA P Mintha egy hatalmas ecset pásztázott volna végig a békésen elnyúló csibaji hegyoldalon, mert a január végi esti szürkületben rövid idő alatt fehér lett minden. A hegyoldal, a bokrok, az útszéli fák és kicsit távolabb az útról benyúló házak teteje is új, friss színt kapott. Így ismétlődik ez a kép évről évre emberemlékezet óta. Legtöbször érintetlen marad a fehéren csillogó hólepel, de volt egy emlékezetes idő, amikor a német fasiszták bakancsai, tankjai és az emberi élet kiontására kilőtt aknák robbanásai túrták össze, bolygatták meg és szennyezték be Csibaj és környékének tiszta és ártatlan fehérségét. S ez a vén domborulat némán tűrte mindezt, mint egykori szolga ferde szájú urának verését. Régen volt. amikor a nap sugarai felolvasztották és a hegy rögei magukbaszívták a felbolygatott fehér lepel nedvét. Azóta most, éppen most lepte el tizenegyedszer ez a szemet gyönyörködtető fehérség a környéket. Tizenegy év óta idegennek nem volt módjában, helybelinek meg nem volt szándékában megbolygatni a jánosaknai bányatelep lakóinak oly kedves táj békéjét, nyugalmát. Itt, a Mátra-hegy- ség dombokká törpült lábánál a kora esti órákban most utcai lámpák gyér fénye világítja be a bányatelep keskeny utcáit, A házak tetején itt is, ott is gomolyogva tartanak a magasba a kémények sejtelmes, szürkéskék füstjei. Békés csönd uralja az egész telepet, s csak egy olykor-olykor fel- bei'renő motorkerékpár ütemes hangja jelzi, hogy az utca sincs egyedül. 1956. január 27-én este felszínesen csak ennyit lehetett megállapítani a környékről. Béke és nyugalom mindenütt. S milyen jó ezt így leírni. De nem!... A nyugalommal, talán valami még sincs rendben. A főútvonaltól nem messze az egyik házból egy nyugtalanarcú fiatalasszony sietett ki. A vállára vetett kabátot maga előtt összevonva szaporázta lépteit. Bent. ebben a takaros kis konyhában különben vidám zene szól, a terített asztal is valamilyenféle ünnepi hangulatról tanúskodik, de a háziasszony komolynak, gondterheltnek látszik. Néhány perc múlva a fiatalabbik asszony visszatért és pihegve mondta a hírt. — Megkérdeztem ... Csak annyit mondott a telefonközpontos, hogy valami szakszervezeti gyűlés volt. De már annak is vége. — Hol lehet hát az az ember? A két asszony szeme vé- gig-végig siklik az ízlésesen megterített asztalon. Az ízletes étel mellé oda készítettek egy üveg fehérpálinkát, meg egy nagy korsó sört. Várnak... De nemcsak a családi körben, hanem ugyanebben az időben a mizserfai kultúrott- honban is elhangzik egy-két aggodalmas szó. Soproni Elemér elvtárs, a mizserfai báI nyaüzem párttit-kára csóválja a fejét. — Ejnye, no, de sajnálom, . hogy elment már az az autó... I Pedig úgy szerettem volna kezet szorítani ezzel a derék emberrel. — Hát, ha valaki megérdemli a tiszteletet, akkor Karcsi bácsi igazán megérdemli — egészíti ki Pádár elvtárs a párttitkár szavait. A családban azonban nem kellett soká várni. Jánosakná- ra megérkezett a munkásszállító autó és Budavári Károly Kossuth-díjas vájár keze alatt lenyomódott az ajtcküincs. Elcsattantak az igaz szeretet csókjai, s mellé a jókívánság: sok boldog névnapot éljen még a hűséges férj. gondos apa, a Budavári-család alapítója. Kint békésen kergették egymást a fehér hópelyhek, s bent Budaváriéknál egy pöttömnyi széken hátát nekivetve a meleg családi tűzhely karzatának szívből jövő kacaj tört ki a névnapját ünneplő Kossuth-díjas vájárból. Felesége, és Katóka lánya kérdéseket intézet): hozzá, de az csak nevetett, nevetett önfeledten, amíg szeme könnyel nem lett tele a jóízű nevetéstől. — Hát kugya „egy“ gyerekek ... Elmondom, el — simogatta félrefésült haját — de előbl töltsél már egy kis sört anyukám. Olj-an jól esne a snapsz után. — Csuda egy napunk volt máma — kezdi, miközben ingujjra felgyűrt két izmos karját térdeire illeszti... — A csapatban ketten vagyunk Ká- rolyok, Nádasdi Károly, meg én. Hét úgy dél tájban, amikor megbeszéltük a fejtési irányt és lerobbantottunk, azt veszem észre, hogy csak ketten maradtunk a fejtésen. Nádasdi Károly és én. Éppen a biztosítással foglalkoztunk. Egyszer csak balra a kettes osztótól Csikós Kálmán elkiáltja magát, hogy: „Jöjjenek már le Károly bácsi, de gyorsan, mert leesett a csille.” Akkor még nem gondoltunk semmire. Mondom oszt mindjárt Nádas- dinak, hogy gyerünk akkor ügyesen, nehogy kiesés legyen a termelésből a csille miatt. Szaladtunk lefelé, hogy majd nem a nyakunkat törtük. Hát amikor odaérünk, a csapat többi tagjai már mind ott gyülekeztek. Hárman közülük, az a betyár Csikós Kálmán. Fekete Zoltán, meg Tóth János félmeztelenre vetkezve, csurog róluk a víz, de mind a hármójuknak ilyen ünnepi nyakkendő van a nyakán. Aztán se szó, se beszéd, csak felkapnak mind a kettőnket, oszt mint a madarat úgy dobáltak a levegőbe. Csak eddig jutott, mert ismét kitört belőle a nevetés. De akkor már vele együtt nevetett jóízűen az anya is meg a lánya is. — Alig akartak leengedni, ígérgettem nekik, hogy jó lesz, minden jó lesz, csak engedjenek már le. Hát ilyenek ezek a gyerekek. Levették oszt a nyakkendőt, de már akkor ví- gabban ment a munka, mert megegyeztünk, hogy sikta után beveszünk valamit. Meg is volt a norma bőségesen. — No, de töltsél már anyukám, ha már egyszer nevem napja van. És így folytatódott munka után a családi körben is a Ká- roly-nap megünneplése. Munkatársai mint megbecsült és elismert vezetőmet ünnepelték, a család mint igazi férjet és apát részesítették meleg szerető tben. Budavári Károly Kossuth- dijac vájár a felszabadulástól már legalább 100 dolgozót nevelt, közülük több mint ötve- nen nyerteit el a kiváló dolgozó címet. Huszonketten már kétszeres szakma kiváló dolgozók és most a napokban újabb négy toborzott dolgozó, Valkó István, Kop- lányi Pál, Kavos György és Kovács Ferenc szintén megkapta a Szakma Kiváló Dolgozója címet. Nem is csoda, hogy ilyen szeretettel veszik körül, hegy mindenki olyan nagy megbecsüléssel tekint rá. A felszabadulástól, amióta egyszerű váj álból Kossuth-dí- jas vájár lett, hosszú és fáradságos utat kellett megtennie. Most névnapja alkalmával előkerültek a kitüntetések sorozatai. Előkerült az az ajándékplakett is, amit a Német Demokratikus Köztársaság bányász szakszervezetétől kapott, amikor mint kiváló dolgozó Németországban járt. Sok kedves emléket szerzett Németországban és azt mondja, valahogy úgy érzi, hogy azok az emberek, akik ott olyan meleg szeretettél vették őt körül, gyökeresen különbé'.nek azoktól, akik fasiszta vezéreik parancsára a millió és millió ember békéje között feldúlták a jánosaknai bányászok család: békéjét is. A szaporán hulldogáló hó ma érintetlen. A csibaji hegyoldalon, a jánosaknai bányászok és közte Budavári Károly Kossuth-díjas vájár lakásának szerény udvarán is. S ezt mi mindannyian így akarjuk, jövőre, tíz év múlva, száz év múlva is: örökké! Orosz Béla Budavári Károly Kossuth-díjas vájár, Kovács György toborzott dolgozónak, aki ma már a Szakma Kiváló Dolgozója címet viseli — magyarázza a fejtési irányt a szénrétegben Budavári Károly névnapja alkalmából elővette régi emlékeit. A Német Demokratikus Köztársaság bányászszakszervezetétől kapott ajándékplakettet mutatja feleségének Megjelent a Partéiét első száma Megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége új folyóirata, a Pártépítés és a Propagandista egyesüléséből született Pártélet első, januári száma. A folyóirat szerkesztőségi cikket közöl „A politikai szervező és nevelőmunka egységéért" és „Az 1956. évi terv és a pártszervezetek feladatai” címmel. Nemes Dezső az internacionalizmusról, Kovács Sándor a munkásosztály szakmai képzettségének növeléséről írt cikket. „A pártélet napi kérdései“ rovatban közli a folyóirat Szűcs Lajos: „A vezetőségválasztás a pártdemokrácia fejlesztésének fontos állomása”, Vértes Imre—Garai Vera: „Használjuk fel a téli hónapokat a falusi pártoktatás megjavítására" és Fekete János: „A gépállomások gép javítási terveinek teljesítéséért” című írását. A népnevelők és propagandisták munkájához Görög László: „Az ipar területi elhelyezkedésének megváltozása hazánkban", Szatmári István: „A szocializmus építésének dicsőséges útján”, „A Román Munkáspárt II. kongresszusa" és Kenyeres Júlia: „A jobboldali szociáldemokraták ideológiája és politikája” című cikke nyújt segítséget. „A pártmunka tapasztalataiból" című rovatban többi között megjelent Simó Géza: „A Klement Gottwald-gyár pártszervezete a Központi Vezetőség novemberi határozatának végrehajtásáért”, Kovács Sándor: „Színvonalas tájékoztatás a népnevelőknek — eredményes agitáció", Virágos Mihály: „A termelőszövetkezeti mozgalom néhány kérdése a békési járásban”, Horváth Jánosné: „Vándormadarak" és Radnay György: pÁ Magyar Dolgozók Pártja története budapesti tanfolyamainak tapasztalataiból” című írása. A pártoktatás hírei Közöljük, hogy a politikai iskolák propagandistáinak bentlakásos előkészítő tanfolyamai — „A tanácsok a dolgozó nép hatalmának helyi szervei” című témából — február 3-és 4-én lesznek a járási, városi pártbizottságok által meghatározott helyeken. * Február 3-án, délután 5 órakor, Salgótarjánban, a városi kultúrházban, központi előadóval előadás lesz. „Az ateista propaganda szerepe az ideológiai nevelésben” címmel, a párt, tömegszervezetek és gazdasági funkcionáriusok, valamint propagandisták és aktívák részére. Újabb kölcsönös segítő takarékpénztárak akkuinak Itiógrád megyében Nógrád megyében az elmúlt év során 9 kölcsönös segítő takarékpénztár működött. Éhből hatnak december első felére esett a zárszámadó közgyűlés ideje, amelynek alkalmából több mint száztízezer forintot osztottak ki tagjaik között. Az eredményeket látva a kölcsönös segítő takarék- pénztárak egy esztendőre ismét meghosszabbították tevékenységüket. Üj tagokkal . is gyarapodtak, mint a Salgótarjáni Acélárugyárban, vagy a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyárban, ahol megkétszereződött a takarékosság e módszeréből részt kérő dolgozók száma. Január folyamán Salgótarjánban már újabb két üzemi KST alakult és a megyében most még négy helyen határozták el a dolgozók a KST megszervezését. Az Acélárugyár dolgozói máris élvezik a KST által nyújtott előnyöket. mivel az idén is 18 KST tag már több mint 10 000 forint kölcsönt kapott a váratlanul „ tt kiadásainak fedezésére.
