Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-01 / 9. szám

1556. február 1. SZAKAD >Oí;HAB 5 ,.ilf<, nógrádi bányászok* eleget tessünk kötelességünknek** A MiPgyei bánrásztanácskozás hozzászólásaiból Nagyarányú tüzelőanyag megtakarítás egy új szerkezet segítségével Örömmel jelentem, hogy a Szécsényi Sütőüzemben elké­szült egy nagyjelentőségű tü­zelőanyag megtakarító készü­lék, amely lehetővé teszi, hogy fa és szén nélkül, rövidebb fűtési idő dlatí elég meleg ke­mencéket kapjunk. Annak el­lenére, hogy az egész megyé­ben és az egész országban dol­goznak ilyen készülékeken, a miénk az egyedüli, amely be­bizonyította azt, hogy életké­pes. Egy 19 négyzetméter terü­letű kemencét 1,5 órás fűtés után úgy kifűtött, hogy 20 má­zsa kenyeret megsütöttünk rajta. Gazdaságilag azt jelenti, hogy amit 10 mázsa szénnel és 3 mázsa fával értünk el, azt 70—80 liter gázolajjal helyette­síthetjük. Igen nagy eredmény ez, azonban van egy hibája. Hiába van meg a készülék, nincsen hozzá gázolaj, pedig minél hamarább bevezetjük a használatát, annál nagyobb megtakarítást érünk el vele országos viszonylatban is. Éppen ezért az illetékes szer- bek vegyék közvetlen elintéz­nivalóik közé a gázolaj kiuta­lását, hogy használhassuk is a pékeket annyi sok mellékmun­kától megkímélő s oly nagy tüzelőanyagmegtakarítást je­lentő készüléket. Domszkv György Leitar utáni kiárusítás az üzletekben Február 1-től február 25-ig leltárutáni kiárusítási árakon méteráruk. konfekciók és egyéb ruházati cikkek és ci­pők kerülnek forgalomba a megye egyes állami és földmű­vesszövetkezeti boltjaiban; i A megyei kereskedelmi szervek Salgótarjánban, Pász­tori, Balassagyarmaton, Szé- csényben jelöltek ki több üz­letet a kiárusításra. Ugyan­csak kijelölt üzletek vannak a következő községekben: Bér­céi, Diósjenő, Dorogháza, Ecseg, Érsekvadkert, Kisterenye, Lit- ke, Mátranovék, Mátraszele, Nagybátony, Romhány, Szirák. A kijelölt boltokat „Leltár utáni kiárusítás“ jelzéssel lát­ják el. A január 26-án megtartott bányász nagyaktíva-értekezlet tartalma és hangneme lénye­gesen különbözött az előző időkben megtartott nagyaktíva' értekezletektől. Bár ennek az értekezletnek olyan nagy fel­adatok útjára kellett elindí­tani az üzemegységek vezetőit, mérnökeit, műszaki dolgozóit és kiváló bányászait, mint a bányaművelés technikai és mű­szaki színvonalának emelése, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése és a szén minőségének megjaví­tása, de a jól megalapozott be­számoló bizakodó hangulatot teremtett a részvevők között és a hozászólások sem sirán­kozások voltak — mint a ré­gebbi bányaműszaki értekez­leteken —, hanem határozott, tettrekész hangúak. HARMOS MIHÁLY, a zagy­vái üzemegység főmérnöke fel­szólalásában elmondotta, hogy szakmai tervüket a műszaki fejlesztés feladatainak megfe­lelően állították össze. A fej­téseket koncentrálva tervezték meg. A múlt évben az összes termelésük 40 százalékát ter­melték fejtésből. Az új tervév­ben a fejtésből termelt szén aránya 70—75 százalékra emel­kedik. A terv szerint a VI. lej­tősaknát összekötik a Király- táróval és a szállítási útvona­lat ezzel jelentősen csökkentik. A karbantartási feladatok meg­javítása érdekében Margit- táró termelését ciklusban eltol­ják és egy szakban csak fenntar­tási munkákat végeznek. A jövőben csak olyan vágato­kat hajtanak ki, amelyekre valóban szükség van. A fejtése­ket úgy koncentrálják, hogy a rendelkezésükre álló gépi be­rendezéseket használhassák. Forgáchon két munkahelyen bevezetik a ciklusos munkát és előre meghatározott munka- folyamatok szerint termelnek. REVFALVI JANOS, a mát ranováki üzemegység főmér­nöke elmondotta, hogy a mát- ranováki bányászok nagyon megszerették a gépet. Meggyő­ződtek arról, hogy a Kóta- és Simoncsics-féle kis felrakógé­pek nagyon jó eszközei a ter­melés fokozásáért folyó harc­nak. Gáti II—III. aknákban csoportos kamrafejtéssel mű­velik a bányát és a munkahelyi szállítás gé­pesítésével 45—50 mázsára fokozódott a fejteljesít­mény. Az új altáróban is korszerű fejtésmódot alakítanak ki és 1956-ban ezt a bányát teljes gépesítéssel akarják üzemel­tetni. SZEBÉNYI FERENC, a ká­nyási üzem főmérnöke a víz­veszély elhárítására tett intéz­kedésekről beszélt. A munka­helyeken és feltárásoknál elő- fúrásokkal haladnak előre. Minden siklóban 50—60 köb­méter befogadóképességű zsom- pot létesítenek és nagyteljesít­ményű szivattyúkat állítanak be. 2000 méter hosszú vízelve­zető csövet építenék be az üzemben és olyan riasztó be­rendezést szerelnek fel, hogy egyetlen gombnyomással a bá­nya összes munkahelyei érte­süljenek az esetleges vízbetö­résről. Kényáson a TH-gyűrűs biztosítás felel meg a legjob­ban. 1956-ban közel 3000 méte­res szakaszon biztosítanak TH-gyűrűvel, Hányáson a csoportos pillérfej­tések nem adtak lehetőséget a jó szellőztetésre. Kísérletezések után megállapították, hogy üzemüknél a kétszárnyú front­fejtés a legjobb fejtési forma. Ez ugyanis 33 százalékkal ke­vesebb vágatkihajtást eredmé­nyez, biztosítja a gépkihaszná­lást, a koncentrált fejtést, a jó levegőellátást és a ciklusos ter­melést is be lehet tartani ezzel a formával. A jövőben nagy gondot fordítanak arra, hogy gépmeghibásodások ne fordul­janak elő, mert kétszárnyú frontfejtésre nagyon rossz ha­tással lenne a gépi üzemzavar. SÁNDOR JANOS elvtárs, a tröszt szakszervezeti bizottsága részéről a szakmai képzés fon­tosságáról beszélt. Mint ered­ményt említette meg, hogy a csapatvezetők részére előadás- sorozatot tartottak a millsze- kundumos robbantásról. Ezen­kívül felhívta a jelenlévők fi­gyelmét, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani, a jövő bá­nyászaira, a vájártanulók­ra. Már most lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok megismerked­jenek a korszerű bányaműve­léssel, a bányagépek kezelésé­vel, a millszekundumos rob­bantással, a. ciklusos fejtési móddal. Felhívta a műszaki ve. zetők figyelmét, az újítómoz­galom tömegméretű kibonta­koztatására és a benyújtott ja­vaslatok gyors elbírálására. MARTON MIHÄLY, a nagy- bátonyi üzemegység főmér­nöke arról beszélt, hogy január 10-től mór Katalin-bányában két fronton termeltek. Itt a kö­zeljövőben megvalósítják a cik­lus-grafikon termelést. A cik­lust a szállításra is kiterjesztik, ezenkívül a lőmestereket is tervszerűen osztják el, nehogy, mint régebben egy-egy munka, helyen 2—3 óráig kelljen várni a lőmesterre. SULYOK ANDRÁS szoros- pataki DISZ-brigádvezető: örülünk, hogy megépítik a nagybátonyi bunkert. Nagyon helytelen volt, amikor ott kel­lett hagyni a termelést és az üresellátás biztosítása érdeké­ben ki kellett jönni a bányából lapátolni. Helyes lenne, ha lég- sújtásos bányában is megvaló­sulhatna a korszerőbb robban­tási eljárás, az időzített gyuta­csokkal való robbantás; Mi már három-négy műszakon kí­sérleteztünk vele és nálunk na­gyon jól bevált. Mi, fizikai dol­gozók azon leszünk, hogy min­den tőlünk telhető támogatást megadjunk a szénmedence technikai fejlődésének előreha­ladásához. BAKOS PÉTER, a tiribesi üzemegység főmérnöke arról beszélt, hogy az 1956-ban terv­bevett szénmennyiség 80 szá­zalékát fejtésből és 20 százalé­kát elővájásból termelik ki. Az üzem frontfejtésének átlagos homlokhossza 80 méter lesz. Nagy gondot fordítanak a front kifutási hosszának növelésére. Gondoskodnak a tartalékmun­kahelyek és frontfejtések idő­ben való elkészítéséről is. Üzemükben két munkahe­lyet ciklusgrafikon szerint üzemeltetnek. Ezen kívül még sok értékes hozzászólás történt az aktíva­értekezleten, amelyek a tapasz­talatcsere kiterjesztésével, a meddőürítés problémáinak megoldásával, a faanyaggal va. ló takarékos gazdálkodással, a külszíni szállítás jobb megszer­vezésével a szén minőségének megjavításával foglalkoztak. Az aktívaértekezlet végül is azzal az elhatározással zárult be, hogy a magyar Ipar nem marad el a külföldi mellett és ezt a fizikai és műszaki dolgo­zók közös összefogásával tet­tekben is beigazolják. Az új pártvezetőségek első lépései ]yiegyénk területén befeje- zéshez közeledik a párt­vezetőségek újraválasztása. Alapszervezeteink többségé­ben már munkához fogtak a megválasztott vezetőségek. A párt vezetőségek munkáját fo­kozza az előttünk álló nagy, de szép feladatok, mind a má­sodik ötéves terv célkitűzései, a nehézipar tevábbi fejleszté­se, a technikai színvonal eme­lése, a dolgozó nép jólétének emelése, a mezőgazdaságban pedig a falu szocialista át­szervezése. Ezeknek a felada­toknak megvalósításához ha­talmas segítséget kaptak párt- szervezeteink a vezetőséget új­raválasztó taggyűlésektől. Eze­ken a taggyűléseken a tagság elmoiMta, hogy hol vannak még hiányosságok a munká­ban. Sok hasznos tapaszta­latot, javaslatot mondtak el, ami. ha pártszervezeteink tá­maszkodnak rájuk, nagy se­gítséget jelent munkájukhoz. Pártszervezeteink többsége a tagság által elfogadott, s ja- vas’ataival kiegészített határo­zati javaslat alapján a tagsá­gét bevonva megkezdték a fel­adatok végrehajtásét. Az Acél­árugyár GSZ B-üzemi párt- alapszervezete már megtartotta az első vezetőségi ülést, ahol a határozati javaslat alapján ki­dolgozták az első negyedévi munkatervet. Ennek alapján a pártvezetőség minden tagja elkészítette a saját tervét. Az alapszervezet vezetősége a ter­melékenység növelése érdeké­ben legfontosabbnak tartja a technika fejlesztését és az ok­tatás biztosítását, a jó felké­szülést, a lemorzsolódás meg­szüntetését. A munkatervben lefektetett feladatok végrehaj­tására komplexbrigádot szer­veztek, amelynek feladata a technikai színvonal emelése, az önköltség csökkentése, a se­lejt minimumra való leszorítá­sa. A brigádban műszakiak, mérnökök és jól dolgozó fizi­kai munkások vannak. Az agi- tációs és propagandamunka leién levő hiányosságok meg­szüntetésére faliújságszerkesz­tő bizottságot hoztak létre, amelynek feladatul tűzték ki az agitációs és propaganda- munka megjavítását. A dolgo­zók szakmai képzettségének biztosítása érdekében létrehoz­tak egy bizottságot, amelynek tagjai mérnökök, jó műsza­kiak. Hathetenként tartanak előadásokat a dolgozók részére. Tervbe vették, hogy kiszélesí­tik a termelés pártellenőrzését. TVT agy súlyt helyeznek a ■*: ’ munkaverseny fokozásá­ra. Ezt úgy kívánják elérni, hogy húsz szakszervezeti bi­zalmi mellé egy műszakit osz­tottak be. Ezé» keresztül el­érik azt, hogy a felmerülő prob’émák közvetlenül jut­nak a műszakiakhoz, s így azonnal kezd intézkedni, hogy elhárítsa a versenyt gátló problémákat. Az alapszerve­zet vezetősége elhatározta, hogy minden párttagnak ad­nak megbízatást. Így a DISZ- brigádok mellé beosztottak kommunistákat is, akiknek fel­adatuk a fiatalok segítése. Az igazolatlan hiányzások meg­szüntetését úgy akarják megol­dani, hogy a párttagok állan­dóan foglalkoznak azokkal, akik elmaradoztak a munká­ról. Ennek máris mutatkozik az eredménye: az utóbbi két hétben nem volt igazolatlan hiányzó, íyfivel az alapszervezet ve* zetősége a jó munka megalapozását az oktatásban látja, ezért nagy súlyt helyez­nek a tanulási színvonal eme­lésére. Ezt úgy akarják bizto­sítani, hogy állandóan segítik a hallgatókat a felkészülésben, s ezzel elérik azt is, hogy nem lesz lemorzsolódás. Az okta­tásért minden vezetőségi tag felelős a propagandistán kí­vül. Nagy súlyt helyeznek a műszakiakkal való foglalko­zásra. Rendszeresen beszámol­tatják őket s a hiányosságok­ra azonnal felhívják figyel­müket; Ezzel elérik azt, hogy a hibákat azonnal kijavíthat­ják. A pártszervezet munkáját igazolja az a tény, hogy a ve­zetőség újraválasztása óta ál­landóan nő a termelés, az üzem havi tervteljesítése je­lenleg 112 százalék. Bércéi községben is lendüle­tes munkához fogott az újra­választott vezetőség. Bár még munkatervük nincs, most fo­lyik a készítése, de már most sem tétlenkedik a vezetőség, Csongrádi elvtárs és az alap­szervezet titkárával folytatott beszélgetés során kiderül, hogy helyesen látják a legfontosabb feladatokat. Elmondják, hogy legfontosabb a falu szocialista átszervezése és ennek érdeké­ben meg is teszik a kellő in­tézkedéseket. Ezt bizonyítják azok a tények, hogy növekszik a tsz-be lépők száma. Emellett harcot indítottak a tagfölvétel és az oktatás megjavításáért, a fiatalok neveléséért; T J j pártvezetőségeink előtt nem kisebb feladat áll, mint azonnal hozzáfogni a taggyűlésen felmerülő hiá­nyosságok kijavításához, a ja­vaslatok megvalósításához* Pártszervezeteink feladata, hogy mozgósítsák a tagság szé­les rétegeit, biztosítsák a kommunista példamutatást, mozgósítsák a tömegeket, a párt és az állami határozatok maradéktalan végrehajtására. Hogyan teljesítették a kollektív szerződést a kisterenyei bányaüzemben Néhány nap múlva, feb­ruár 6-án az üzemekben újra sor kerül az 1956. évi kollektív szerződések megkötésének elő. készítő munkálataira. A mun­kások jól ismerik már a kollek­tív szerződéseket, s tudják, hogy az milyen nagy jelentősé­gű dolog. A kollektív szerződés, melyet egyrészről a dolgozók, másrészről a vállalat, üzem ve­zetősége, igazgatója köt, arra nyújt lehetőséget, hogy a mun­kások közvetlenül is részt ve­hessenek munkakörülményeik, munkafeltételeik megállapítá­sában. A szerződés biztosítja azt a jogot, hogy a dolgozó a szocialista üzem munkája mű­ködése felett társadalmi ellen­őrzést gyakorolhassanak. Mit tartalmaz a kollektív szerződés? Több dolgot. Általá­ban az egész üzem munkájára vonatkozó feladatokat és az ezekkel kapcsolatos minden egyéb teendőket. A szerződés­ben az üzem igazgatója kötelezi magát, (hogy — az üzem mű­száki és adminisztratív kollek­tívájának segítségével — meg­teremti a terv teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez szüksé­ges feltételeket, azaz: ellátja a dolgozókat jól felszerelt, tér. melőképes munkáhelyekkel, gé­pekkel, berendezésekkel, állan­dóan javítja munkakörülmé­nyeiket, teljesíti a jóléti és munkavédelmi feladatokat, gondoskodik a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának sza­kadatlan növeléséről stb. A munkások ugyanakkor vállalják, hogy a feltételek leg­jobb kihasználása mellett éssze. rűsítések és újítások segítségé­vel, a munkaidő jó kihasználá­sával állandóan fokozzák a ter­melékenységet, túlteljesítik a tervet, javítják a termékek mi­nőségét, takarékoskodnak az anyagokkal, ésszerűen (használ­ják azt fel, s így csökkentik az önköltséget. Vigyáznak a gé­pekre, berendezésekre, javítják a fegyelmet stb. Az egyes fel­adatok végrehajtásához pontos határidőket állapítanak meg, s ezekután negyedévenként elő­veszik a szerződést, s külön ér­tekezleten vitatják meg, hogy melyik fél hogyan teljesítette a szerződésben vállalt kötele­zettségeit, mi volt az oka, ha nem hajtották végre, s milyen tanulságokat vonhatnak le a történtekből. Hogyan teljesítették a kollek­tív szerződésben vállalt köte­lezettségeiket a kisterenyei bá­nyaüzem vezetői és dolgozói? — emiatt érdeklődtünk a mi­nap. Nemcsak azért, mert so­kan kíváncsiak rá az üzemben is, hanem azért is, hogy az új kollektív szerződés készítéséhez idejekorán levonjunk és fel­használhassunk néhány hasznos tanulságot. A kollektív szerző­dést még a régi igazgató kötöt­te. Azóta a bányaüzem tavaly, június 15-én új igazgatót, fő­mérnököt stb. kapott, akik —1 egyéb munkájuk mellett — nagy figyelmet fordítottak a kollektív szerződés betartására is. Ujj János igazgátó elvtárs maga mondja: szinte megré­mült, amikor az elődje által kö­tött szerződést elolvasta. (A ké­sőbbiekben kiderül, hogy jog­gal.) Július 27-én tartották az első értekezletet, ahol 193 dol­gozó vett részt, s értékelték, ho­gyan hajtották végre a szerző­désnek az első negyedévre vál­lalt feladatait. A legtöbb válla­lást, így például a tordasi transzformátor beszerelését, vagy a légiaknát összekötő vá­gat Moll-ívekkel való átácsolá- sát teljesítették. Végrehajtot­ták azt is, hogy minden dolgo­zó minden hónap 5-ig megkap­ja a normáját, ezenkívül még sok egyebet, a vállalások ez- időre eső részének mintegy 80 százalékát megvalósították. Egy-egy ilyen feladat telje­sítése az értékelésben csak rö­vid mondat. Mégis milyen sok minden van mögötte. „Az igaz­gató vállalja, hogy tíz dolgozót tapasztalatcserére küld, ebből kettő műszaki lesz“ — így szól a szerződés egyik pontja. Az értékelésben csak ennyi van ró­la: „Teljesítettük.“ Hogyan? A bánya egyes vágatai a nagy nyomás és a karbantartás el­hanyagolása miatt tönkremen­tek. A vezetők emiatt másfajta, korszerűbb ácsolási módot kí­vánták alkalmazni; Hallották, hogy Tiribes-aknán már jól ha­lad a Moll-íves és TH-gyűrűs ácsolás — ide akartak elmenni. Szerveztek is egy 12 tagú bri­gádot, amely egy vasárnap igazgatóstól, főmérnököstül át- rándult Tiribesre, s megnézte apróra az újfajta biztosítás egyes fogásait. Utána otthon is elkezdte. Egy hétig ugyan ne­hezen ment, de a brigád tagjai nem tágítottak, s ma már igen jól megy az újfajta biztosítás, csaknem nagyobb haladást ér­nek eh mint a tiribesiek. Azóta szilárdan állnak a vágatok, s a tröszt igazgatója — amikor leg­utóbb ott járt — alig ismert rá a bányára. így teljesítették a szerződésnek ezt a pontját. A második negyedévben ese­dékes feladatok teljesítéséről december 8-án tartottak beszá­molót. Ezek az értekezletek nem voltak haszontalanok, a hozzászólók sok hiányosságra felhívták a figyelmet. Például arra. hogy az üzem vezetői el­hanyagoltak egy sor munkavé­delmi kötelezettséget, vagy hogy a kiváló dolgozó oklevelet nem kapták meg időben stb. De volt néhány más tanulság is. Olyan például, hogy egy-egy vállalás — mint az ellenőrzés­nél kiderült — nem volt meg­alapozott, erőn felül vállalták, vagy helytelen dolgot ígértek. Az igazgató — többek között — kötelezte magát, hogy a Tordas III-as lejtősakna 3-as telepén a munkahelyeken bevezetik a millszekundumos robbantást, holott tudták, hogy az üzem sujtóléges. Elhamarkodott ígé­ret volt ez, nem is valósíthat­ták meg. Vagy az igazgató azt ígérte, hogy a kultúrcsoport jelmezeit, táncruháit rendben tartatja stb. Ez nem annyira őrá, mint inkább az üzemi bi­zottságra tartozik. Hasonló volt a kultúrotthon építkezésére vo­natkozó felajánlás. Ha az igaz­gató ezt teljesíti, akkor a tröszt „fekete beruházás“ miatt fe­gyelmi eljárást indít ellene és joggal. (Ez volt az az egyik vállalás, amitől Ujj elvtárs, igazgató megrémült.) A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb igazgató „mu­száj dolognak“, szükséges rossz­nak, tehernek érzi a kollektív szerződés megkötését és meg­valósítását. Ez nagyon káros szemlélet. Kisterenyén nemcsak hogy nem így gondolkodtak, hanem állandóan elő is vették, harcoltak a vállalt feladatok megvalósításáért. S ennek is köszönhető, hogy az üzem mun­kája igen sokat javult, keve­sebb a baj, s ma már rendsze­resen teljesíti a tervet. De vari még más tapasztalat is. Az, hogy az üzemi bizottság válla­lása sokszor formális, nem konkrét, nem megfogható. Ilyen volt például az a vállalás, hogy a dolgozók 80 százalékát be­szervezik a szocialista munka­versenybe. Ha csak a kimuta­tásokat nézzük, ezt az ígéretet „túl is teljesítették“, mert 100 százalékosan beszervezték a dolgozókat. Minden munkás tett felajánlást. Ezekről szép ki­mutatásokat is készítettek, de a vállalások teljesítését már nem ellenőrizték, nem kísérték fi­gyelemmel az eredményeket, s ennek következménye volt az, hogy az élenjáró munkások nem kapták meg idejében a sztahanovista okleveleket, a jel­vényeket — amit a szerződés értékelésekor szóvá is tettek; Mire intenek ezek a tanulsá­gok? Arra, hogy a mostani kol­lektív szerződések elkészítésé­nél sokkal körültekintőbben járjanak el, alaposabban vizs­gálják meg a felajánlásokat* hogy az előbb említettekhez hasonló hibákat elkerüljék, s a főbb feladatokra fordítsák a fi­gyelmet. Ilyenek többek között: a korszerű technika alkalma­zása és fejlesztése, az üzem műszaki vezetőinek szakmai to­vábbképzése, a szállítás jobb szervezése, a munkafegyelem megjavítása, a munkásvédelem fokozása, a legényszállók kö­rülményeinek további javítása stb. De nemcsak erre kell gon­dot fordítani, hanem arra is* hogy a szerződés megkötését is alapos felvilágosító munka előz­ze meg, a munkások jó előre tudjanak róla, hogy a kollektív szerződést vitató értekezletre ne menjenek üres tarsollyal* Így sokkal jobban magukénak érzik majd a szerződést, s meg­valósításában eredményesebben támogatják az üzem vezetésé-- gét. A kisterenyei bányaüzem vezetői maguk is jól látják a hibákat, s levonták ezeket a tanulságokat. Már készülnek az új kollektív szerződés megköté­sére, s minden remény megvan arra, hogy az új szerződés már jobb lesz, s eredményesebben is teljesítik. S. Nagy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom