Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)
1956-02-15 / 13. szám
2 SZABAD KOGRAD 1956. február 15. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * Beszélgetés egy újraválasztott párttitkárral Már egy néhány nap telt el azóta, amióta a Tűzhelygyár öntödéiben a pártalapszerve- zet vezetőségét ünnepélyesen újjáválasztották. A taggyűlés a régi vezetőség tagjainak túlnyomó részét ismét megválasztotta, mert kiérdemelték a tagság bizalmát, azonban négy új vezetőségi taggal frissült a Vezetőség. Spagin Béla elvtársat 1951 ,óta harmadszor választották meg vezetőségi tagnak, azóta mint párttitkár irányítja az öntödei alapszervezet munkáját és ez nem kis dolog. Most ismét ő lett a titkár. Spagin Béla elvtárs már nem fiatal ember, de munkájában fiatalos és fáradhatatlan. Küzd és harcol a párt- és kormány- határozatok végrehajtásáért, ezen a téren nem ismer megalkuvást és lerögzíthetjük, hogy nem kis része volt az alapszervezetnek abban, hogy az öntöde és a hozzátartozó üzemrészek 1955. évi tervét már november 21-re befejezte. Spagin Béla elvtárs beszélgetésünk során kérdéseimre a következőket válaszolta: — Már harminc éve dolgozom a gyárban. Még 1926-ban ide kerültem és volt módom megismerni a gyár minden területét a kapitalizmus minden átkával és nyomorúságával együtt. 1945 óta vagyok párttag és azóta aktív pártmunkás. A munkásmozgalomban már felszabadulás előtt is részt vettem. Persze úgy ahogy lehetett az akkori körülményekhez képest. — No és most Spagin elvtárs, a vezetőségválasztó taggyűlés után, hogy ismét titkár lett, hogyan látja a pártszervezet feladatát? Bizonyára tanulságos volt a taggyűlés s a taggyűlésen elhangzott bírálatok? — A sikerek nagy részben attól függnek, hogy már most kezdetben hogyan szervezzük meg a munkát, hogyan terem u ük meg az előfeltételeit, tehát a pártszervezetnek még fokozottabb mértékben érvényesíteni kell a vezető, felvilágosító, segítő, szervező és ellenőrző szerepét. Azonban ez csak úgy fog menni, ha az alapszervezet vezetősége munkájában következetes lesz. A munkánkba bevonjuk a tagságot és a dolgozók széles tömegeit. Főleg nagy gondot fordítunk az ifjúság nevelésére és a termelésben való aktivizálására. A taggyűlés igen tanulságos volt, s hasznosak azok a bírálatok, melyek elhangzottak a vezetőség felé, de főleg a felém elhangzott bírálatok mutatják meg, hogy milyen hibákat követtünk el az elmúlt két esztendő ala,tt. A legtöbb bírálatot azért kaptam, hogy a vezetőséget, illetve minden egyes tagját nem vontam be kellőképpen az alapszervezet munkájába — noha ezt a saját bőrömön is tapasztaltam — minden munkát egyedül igyekeztem elvégezni úgy, hogy a kollektív vezetésnek nem szereztünk kellő érvényt. A tapasztalatokat összegezve, mint párttitkár hogyan fogja a vezetőség munkáját megszervezni s irányítani? — Ezután az eddigi tapasztalatokat felhasználva és a bírálatokat magamévá téve a vezetőségi tagokat minden munkába bevonjuk. Ez különben már az új munkatér- 1 vünkben egyik fő szempont. A pártszervezet munkatervét személyekre bontottuk fel, úgy, hogy minden egyes vezetőségi tag előre meghatározott terv szerint végezheti reszortját. Ami az irányítást illeti, a vezetőségi tagokat vezetőségi üléseken bízzuk meg különböző feladatokkal és ugyancsak vezetőségi üléseken kell a végzett munkájukról beszámolni, hogy a meghatározott feladatokat hogyan hajtották végre. Persze a vezetőségi tagok időnként a végzett munkáróL taggyűlésen is be fognak számolni a tagságnak. — Az előbb arról beszélt titkár elvtárs, hogy a pártszervezet munkájába bevonja az egész tagságot és a dolgozók széles tömegeit is. Hát ezt hogyan kívánja megvalósítani? — Ezt úgy, hogy a népnevelőhálózatot még tovább fogjuk szélesíteni, ebbe bevonjuk a pártonkívüli legjobb dolgozókat is. Ezenkívül pedig a termelés állandó emelése és a tervek teljesítése érdekében az agitációs és propaganda-, a tudatosító munka tovább fokozása s a dolgozók nevelése a cél érdekében. A műszaki vezetőket meghívjuk vezetőségi ülésekre, ahol részletesen átbeszéljük a soronlévő feladatok megoldásának részleteit és módját. A pártszervezet a műszakiaknak a legmesszebbmenőkig segítséget kíván nyújtani. — Melyek a legközelebbi feladatok a termelés terén, melyben a pártszervezetnek döntően segítséget kell nyújtani? — A legfontosabb és a legközelebbi feladatok közé tartozik a selejt csökkentése, mert sajnos ezen a téren még vannatc hibák. Továbbá az önköltségcsökkentés, hogy olcsóbban, többet és jobbat tudjunk termelni, valamint a KV szeptemberi határozatának a gyakorlatban való megvalósítása. így beszélgettünk Spagin elvtárssal a vezetőség újjá- választása után, amint őt munkahelyén felkerestem. Bizonyos, hogy az öntödei pártszervezet csak úgy fog eredményes munkát vegezm, ha Spagin elvtárs nemcsak egyedül igyekszik minden munkát elvégezni, s nem ő lót-fut egyik üzemből a másikba, hanem a vezetőség valamennyi tagját bevonja a feladatok végrehajtására. Fekete János A végzett munka eredménye A tröszt bányaüzemei aránylag jól állnak a február havi terveik teljesítésével. Ezt azonban csak úgy sikerült elérniük hogy vasárnapi műszakot tartottak. Ám még így is maradt három bányaüzem, Kányás, Ménkes és Róna, amelynek együttesen 1407 tonna tartozá sa van. A tartozásból legtöbb Rónát terheli. Az élenjárók közül is a legelső Szorospatak 1415 tonnás többletével, csaknem a felét adja a tröszt 2899 tonnás többletének. Kazár nincs már az adósok között, igaz, hogy egyelőre még .többlettermelése sincs, csak éppen eddig esedékes havi előirányzatát teljesítette. ÉLENJÁRÓK: Szorospatak: 1415 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő főmérnök: Demeter Ferenc. Nagybátony: 821 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Zagyva: 469 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Kistoronyé: 454 tonna többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Mizserfa: 158 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Tiribes: 122 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Mátranovák: 113 tonna többlet. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. Kazár: Teljesítette eddig esedékes februári tervét. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kre.íli Iván. ADÓSOK: Kányás: 361 tonna tartozás Üzemvezető: Kovács D. László, főmérnök: Szebényi Ferenc. Ménkes: 422 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjési Miklós. Róna: 624 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. A tröszt február havi több- lete 2899 tonna. AMENNYIT AZ OWENS-GÉP AZELŐTT SOHASEM CSINÁLT ... Negyvenhárom eszendeje, 1913 óta önti már formákba az olvasztott üveget a Salgótarjáni Üveggyár hatkarú Owens- automatagépe. Nagy időt, tisztes kort ért meg az öreg masina, de most, több mint négy évtizedes szolgálat után, egészen megifjodott. Megfiatalította az a friss, erőteljes kezdeményező szellem, amely a Központi Vezetőség novemberi határozata után szerteáradt a gyárakba, üzemekbe, s amelynek egyik eredménye az is, hogy az Owens-gép „életében“ — és tegyük hozzá: az egész országban! — először gyárt teljesen automatizált módszerrel pézsgőspalac kokat. Dél felé kezdődött az új sorozatgyártás. A hatalmas géptest lomhán megfordult, csápjai belenyúltak a forró üvegmasszába, felhörpintettek belőle egy-egy 7 decis palackra való adagot, kialakították azt először a szívó, majd a készformában, s a fordulat végén sorra belepotyogtatták a megformált üveget a tárcába. Azóta szünet nélkül tart ez a körforgás, szünet nélkül dobálja ki a gép az üvegeket, percenként kilencet. Most késő este van. Jermen- di elvtárssal, a gyár főmérnökével, gyönyörködve nézzük, hogyan kerülnek a még vörösen izzó palaékok a gépből a hűtőkemencébe, ahol lassan v is SZÍ őket a futószalag a kezdeti 300 fokos hőmérsékletű kemencetérből egyre hidegebb részre. Öt óra hosszáig tart a kezdetben vörösen izzó üveg vándorútja a hosszú kemence- alagútban. Ezalatt teljesen kihűl, s az út végén szorgalmas női kezek már rakják is a ládákba. Ilyenkor vizsgázik is az üveg: vizsgázik arról, szabályos-e a formája, belsejében nincs-e hólyagosodás, vagy egyéb hiba, bírja-e az előírt nyomást? Nézzük hát meg, hogyan mutatkoznak be azok az üvegek, amelyéket 5 órával ezelőtt markoltak formákba az Owens karjai, s most már a futószalag végén szedik le őket! Jermendi elvtárs szemmel- láthatóan „szurkol“ egy kicsit. De nyugtalanságra nincs ok, mert jön is már Angyal Kálmán bácsi, a gyár egyik legrégibb dolgozója, a meós és lelkendezve újságolja: — Jól bírják a palackok az előírt 25 légkörös nyomást. Hibátlan a szájrészük is, olyan finom, sima a nyak belső oldala, mint a selyem ... Megtapogatjuk az egyik üveget. Valóban olyan! Jermendi elvtárs ennek örül a legjobban, hiszen a legtöbb baj éppen a szájrésznél szokott lenni. Ha ugyanis a pezsgőspalack nyalka belül egyenetlen, kinyitáskor nem tudják „egyből“ kirántani a dugót, már pedig a pezsgőbontásnak ez az elengedhetetlen módja. De a hab is megakadhat a redőkön, s így elronthatja a felséges ital zamatét. No, ezeknél az üvegeknél ilyen hiba biztosan nem lesz! De hallgassuk csak tovább Angyal bácsi szakvéleményét: — Nincs baj a hólyagoso- dással sem — mondja. — Hej, annakidején pedig de sok pezsgősüveget visszadobtak ezért! — Az akkor volt, amikor még kézzel csinálták, fújták a pezsgősüvegeket — vág közbe Takó néni, aki jól emlékszik még a régi időkre. — A kézi munka nem volt ilyen jó. Előfordult, hogy egy-egy fúvó egész műszak alatt egyetlen kifogástalan üveget sem tudott készíteni ebből a fajtából. Meg aztán lassú munka is volt nagyon.. Valaki beleszól a sarokból: — A Kikó-féle félautomatával azért már gyorsabban csináltuk, mint kézzel! Igaz. Amíg kézifúvással a gyárban mindössze néhány száz pezsgőspalackot tudtak készíteni naponta, félautomatával már napi 4000-et is elértek. Csakhogy az Owens a terv szerint 10 000-et gyárt naponként, s ezt a tervet még túl is akarják teljesíteni! Ezenkívül a félautomatás gyártáshoz 3 szakmunkás kellett minden műszakban, az Owenshez elég egy is. Mindennél jobban bizonyítják ezek a számok, hogy az automatizált gyártás gyorsabb is, olcsóbb is, jobb is minden eddigi módszernél. De lám, az új üvegeknek van még egy kis szépséghibájuk. Nem is egy, hanem kettő. Az egyik az, hogy a talpuk fölött vékony kis gyűrődés húzódik körbe, a másik pedig, hogy fenekük — ahogyan Ta- 'kó néni mondja — „puklis“, azaz túlságosan kidomborodik. Ezt pedig nem lehet annyiban hagyni, hiszen másfélmillió pezsgőspalackot kell gyártani, s ezek csaknem mind külföldre, exportra mennek, tehát kí- vül-belül tökéleteseknek, mutatósaknak kell lenniök, — Lehet-e a hibákon segíteni? — nézek kérdőn Jermendi elvtársra. Válasz helyett szó nélkül a szomszédos helyiségbe, a műhelybe tessékel. Itt Ikét esztergapadon dolgoznak. — Maga sosem alszik, Rosenkranz elvtárs? — szól rá a főmérnök az Owens főgépészére, aki Kárásznál János esztergályosnak magyaráz éppen valamit. Nem, Rosenkranz elvtárs nem alszik. Hogyan is aludna, amikor most végzi az utolsó simításokat, most teszi az utolsó erőfeszítéseket az új módszer tökéletesítéséhez. A pezsgőspalackgyártás automatizálásához ugyanis új formák kellettek, ez volt az egész „nyitja“. Három hónapig tartott, amíg az Üveggyár és a Tűzhelygyár dolgozói elkészítették a szükséges formakészleteket. Ám úgy látszik, ezek nem tökéletesek, hiszen az üvegen a gyűrődés és a „pukli“ formahibából ered. Nos, Rosenkranz Vilmos főgépész, Krasznai János és Kára Ferenc esztergályosok most, későn éjjel azon dolgoznak, hogy végre tökéletes legyen a forma: szűkítik a szívóformát, rövidítik a tárcarészt. Néhány óra múlva behelyezik a gépbe a módosított formákat, s ak- kor már öröm lesz nézni a karcsú, zöld pezsgőspalackokat. — Látja, máris kisebb a ki- domborodás, mint 5 órával ezelőtt — mutatja Jermendi elvtárs kifelé menet az Owens- gépből frissiben kipottyanő palackokat. — Mire a maga cikke megjelenik, már ontjuk a hibátlan, exportképes palackokat. Percenként kilencet... Budafoki borpincénk dolgozói, pezsgőgyártók! Lehet kezdeni a finom, gyöngyöző ital készítését. Lesz mibe fejteni! Miklós Dezső TAKARÉKOSKODJUNK A SZÉNNEL! Jelentős szénmegta kari tás az Acélárugyárban (Tudósítónktól) Az Acélárugyár dolgozóinak egész évre vonatkozó munka- felajánlásai között jelentős helyet foglalnak el a különféle megtakarításokra tett fogadalmak. Ezek mind az önköltség csökkentését szolgálják, s kiterjednek a legkülönfélébb anyagokra, mindenekelőtt a szénre. Energia gyárrészlegünk — a kazánház és a generátor — dolgozói vállalták, hogy 1956- ban összesen 830 tonna szenet takarítanak meg, több mint 50 000 forint értékben. Ebből a mennyiségből az első negyedévre 220, a másodikra 200, a harmadikra 170. a negyedikre 240 tonna esik. Ezt a vállalást a gáz- és gőztermelés technológiai előírásainak fokozott megtartásával, a tápvízelőkészítés javításával, valamint a karbantartás átszervezésével kívánjuk megvalósítani. Fűtőink és többi energetikai dolgozóink az év elejétől kezdve keményen harcoltak adott szavuk valóraváltásáért. Ennek tulajdonítható, hogy — a legújabb értékelés szerint — januárban az Acélárugyár több mint 66 tonna szenet takarított meg, mintegy 40 000 forint értékben. Különösen a generátorkezelők jártak élen a vállalás teljesítésében. Bár a gyár eredménye nem rossz, erőfeszítéseinkkel mégsem lehetünk elégedettek. Ahhoz, hogy a vállalt 220 tonna megtakarítást a negyedév végéig teljesítsük, sőt túlteljesítsük, még jobban, még körültekintőbben kell gazdálkodnunk szénkészleteinkkel, s minél előbb, maradéktalanul végre kell hajtanunk azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a széntakarékosságot, Vasutasaink eredményes harca a széntakarékosságért A salgótarjáni Külső pályaudvar dolgozó’, újabban szép eredményeket érnek el a széntakarékosságban. Sók- irányú az a munka, amelyet vasutasaink a zavartalan szénelfátás érdekében végeznek. Azelőtt sok szén használódott el feleslegesen azáltal, hogy a mozdonyok sokáig ücsörögtök indulásra várva, s ezalatt is fűtötték őket. Forgalmi dolgozóink mostanában úgy akadályozzák meg ezt a felesleges szénfelhasználást. , rygy az állo- másra* étkező szerelvények gépeit asíonnal a fűtőházba viszik, az induló vonatok gépeit vadig az indulás előtt pontosan csak anynyi idővel hozzák ki. amennyi a vonat levegővel való feltöltéséhez és a fékpróbához szükséges. Vontatási dolgozóink a gépek jó karbantartásával, szakszerű javítással, i mosástól mosásig • ’ítélt idő növelésé- i el küzdenek a széntakar ékossá- girt. Gyakran tisztogatják a kazán- csöveket, a lefúva- tás helyes alkalmazásával csökkentik a l.iilönböző 1kazán- lero <odásokat, ezzel mt iteremtik a gazda ígosabb tüzelés elő, eltételeit. Ilyen módon, lelkiismeretes munkával egy- egy mozdony 15— 20 tonna szenet takaríthat meg. Az eredményék máris mutatkoznak. Mozdonyvezetőink és fűtőink január* ban 270 tonna szenet takarítottak meg. Azok közül, dkik ezt elősegítették, többen kaptak 6—700 forint jutalmat. Most, februárban sem alkarunk elmaradni a takarékossági versenyben. Ügy látjuk, hogy e hónapban túlszárnyaljuk majd a januárban megtakarított szénmeny- nyíséget is. Elsősorban Zalánfi Árvád mozdonyvezető és Sándor Lajos fűtő elvtársdk mutatnak példát a széntaka- rékosságban, az ő példájukat íkell követniük valamennyi dolgozónknak. HídPSVÚi I^ivn— vasúti tiszt Salgótarján. Külső pályaudvar Tüzelőanyag-megtakarítással segítjük bányászaink munkáját Konyhánk, a Felsőmagyar- országl Uzemélelmezési Vállalat 2-es számú, salgótarjáni üzeme naponta 5—600 dolgozót lát el ebéddel. Ennyi étel elkészítéséhez bizony jó tűz, ehhez pedig sok szén szükséges. Átlagosan 350 kg szenet használunk fel naponta. Nekünk igen fontos az, hogy időben, jó minőségű tüzelőanyagot kapjunk. Bányászaink eddig kielégítően gondoskodtak rólunk, pedig az ő munkájuk sem könnyű, különösen most, a szokatlanul hideg időjárás rrtiatt. Ahhoz azonban, hogy mi és valamennyi más üzem, intézmény, iskola és kórház zavartalanul megkapja a szükségleteihez elegendő szénmennyiséget, a mi segítségünk is szükséges. Mi a tüzelőanyaggal való takarékossággal is akarjuk segíteni a népgazdaságot. Dolgozóink megfogadták, hogy az első negyedévben 30 százalékos szénmegtakarítást érnek el. Erre meg is van minden lehetőség, ha tűzhelyeinket — figyelembe véve azt, hogy az ebéd mindennap fél 12-re, illetve 12-re elkészüljön — a legnagyobb körültekintéssel fűtjük, ha egy pillanatra sem tüzelünk feleslegesen. Üzemünkben több üstöt használunk állandóan. Olyankor, amikor az egyikben már elkészült az étel, de az alatta levő tűz még használható, átvisz- szük ezt azokhoz az üstökhöz, amelyekben még tüzelni keik Ezzel a módszerrel naponta 50 —60 kg szenet takarítunk meg. Reméljük, erőfeszítéseink eredményesek lesznek, s mi is hozzájárulhatunk a széncsata sikeréhez. Mészáros József telepvezető Ahol már hagyományai vannak a széniakar ékosságnak (Tudósítónktól) Kevés olyan hivatalunk van, amelynék annyi tüzelőre lenne szüksége, mint a Megyei Tanácsnak, Érthető is ez, hiszen a hatalmas épület sok- sak szobájának központi fűtése nem könnyű feladat. Fűtőink minden tudásukkal arra törekszenek, hogy csökkentsék a felhasználandó szén mennyiségét. Nálunk már valóságos hagyományai vannak a széntakarékosságnak. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy december 31-ig abból a szénből látták el a fűtést, amelyet még tavaly télen takarítottak meg. Ezenkívül fából is 150 mázsával kevesebbet használtak fel a tervezettnél az elmúlt idényben. Eredményeinket az idén még fókozní kívánjuk. Fűtőink most a fát úgy takarítják meg. hogy tartalékkazánban tüzelnek. így soha nem kell begyújtani, hanem a tartalékkazán tüzével fűtik be a többi kazánokat is. Ennek a módszernek még az az előnye, hogy a kazán segítségével meg lehet akadályozni a vízvezetékek befagyását. Igen hasznosnak mutatkozik a szén kezelése is. A fűtők iparkodnak minél kevesebb jóminőségű szenet eltüzelni. A jobb szénfajtákból csók a rostély tisztítása után tesznek a tűzre, akkor, amikor a gőznyomást fokozni kell, egyébként a rosszabb, gyengébb szenet használják fel. Egyelőre még nincsenek pontos adatók arról, mennyi szenet takarították meg az idei télen fűtőink, de bizonyosra vehető, hogy a szolkatlanul hideg időjárás ellenére is számottevő eredményeket érünk el.
