Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-15 / 13. szám

1936. február 15, SZABAD AOCiRAD 3 A szécsényi dolgozó parasztok versenyfelhívása Megindult a közös munka Szúpatak szövetkezeti községben (Folytatás az 1. oldalról) Aíövénytermessrtés területén: Községünk dolgozó paraszt­sága szakismereteink fokozá­sára már megtettük a kezdeti lépéseket. El akartuk érni, hogy a dolgozó parasztjaink eo százaléka részt vegyen az ezüstkalászos oktatáson. Fo­kozni kívánjuk tömegpropa­gandamunkánkat. A község dolgozó parasztjait minden kampányfeladat előtt gazda­gyűlésre hívjuk egybe, ahol megtárgyaljuk a sorohkövet- kező feladatokat, hogy azok a legalkalmasabb időben és a legjobb minőségben legyenek elvégezve. Április 4-ig kihordjuk az is­tállótrágyát, amelyet részben alászántunk, részben pedig szarvasba rakjuk. E munkával biztosítjuk a tiszta udvar moz­galom sikerét. Nagy gondot fordítunk az őszi gabonanövé­nyek ápolására. Mihelyt a ta­laj állapota megengedi, henge- rezzük, nitrogén- vagy szer­vestrágyával fejtrágyázzuk, majd fogasoljuk. Biztosítjuk községünkben az országos ga­bonatermelési versenyben való részvételt. Az ősszel elmaradt kenyérgabona vetésének pót­lására március 15-ig 93 kh ta­vaszi búzát vetünk. A tavaszi árpa vetéstervét április 4-ig teljesítjük. Gondo­san ügyelünk arra, hogy csak kitisztított, csávázott vetőmag jusson a földbe. Ezt a munkát állandóan ellenőrizzük. A gyü­mölcsösökben és a kertekben elvégezzük a tisztogatási, met­szési. valamint a trágyázási munkát. A kapásnövények nagy terméseredményeit az időbeni s jő minőségben vég­zett vetésekkel alapozzuk meg. A kukorica ültetését május 15-ig. a burgonya ültetését áp­rilis 30-ig. a napraforgó veté­sét április 20-ig, a cukorrépa vetését április 15-re befejez­zük. Csak jó minőségű, csíraké­pes. fajtatiszta vetőburgonyát használunk. A kukoricater­mesztésnél arra törekszünk, hogy minél nagyobb mennyi­BiÓgCí Iiii-71'ÍU vet Üli let gut hctSÄ­náljunk. Már a talajelőkészítési mun­kálatokat úgy végezzük, hogy községünk dolgozó parasztsá­gának 40 százaléka az országos kukoricatermesztési verseny­ben résztvesz. Községünk dol­gozó parasztjainak 60 száza­léké résztvesz a 200 mázsás cukorrépatermelési mozgalom­ban. A növényápolási munká­kat, a kapásnövényeknél az aratási munkák megkezdése előtt, június 30-ig háromszor végezzük el. Nagy súlyt helyezünk az aratási munkák jó elvégzésé­re. A munka megkezdése előtt figyelőszolgálatot szervezünk. Az aratási munkálatokat az egyes gabonafélék érési álla­potának legmegfelelőbb idő­ben kezdjük meg és azt a kez­déstől számított 8 napon belül befejezzük. A szemvesztesé­get 1,5 százalékra csökkentjük. A hordási munkálatokat már az aratással egyidőben meg­kezdjük és az aratás befejezé­sétől számított három napon belül a kijelölt közösszérűre hordjuk. A tarlóhántási mun­kálatokat. az aratás után azon­nal megkezdjük és augusztus 15-re befejezzük. Az őszi vetésű növények ta­lajelőkészítését mór augusztus hónapban megkezdjük. A ke­nyérgabonavetések elővetemé- nyeit gondosan választjuk meg és az elvetendő kenyérga­bonaterületnek 30 százalékát pillangós után vetjük. A ve­tést 98 százalékban vetőgép­pel hajtjuk végre. Az őszi bú­za vetését október 25. az őszi árpa vetését szeptember 30-ra befejezzük. Tisztítatlan, csává­zatlan gabonát nem vetünk. Az őszi betakarítási mun­kákat a növények beérésének megfelelően kezdjük <el s el­sősorban azon növénjeket ta­karítjuk be, amelyek után őszi vetések következnek. A kuko­ricatörés nyomon követi a szár- letakarítást. Az őszi vetések alá nem került területeken — az évelő területek kivételével — az őszi mélyszántást novem­ber 15-ig elvégezzük. r + Állattenyésztés terén: Április 4 tiszteletére a je­lenlegi 245 darab tehénállo­mányt 250 darabra, augüsztus 20-ra 255, november 7-re pedig 259 darabra növeljük s így az éves tervünket 100 százalékra teljesítjük. A tehene'vkénti tejhozamot április 4-ig '),5 ki­logrammal. augusztus 20 -ig 2 kilogrammal, míg november 7-ig 2,5 kilogrammal eijneljük. Tekintve, hogy községünk ba­romfitenyésztési mintaközség, így ez évben 15 százalékkal több vérvizsgált típus tenyész- xo.iast adunk le a balassagyar­mati keltetőállomásnak, mint a múlt évben. Az állatállo­mány takarmánnyal való ellá­tása érdekében tovább folytat­juk a réteinken lévő vadvi­zek lecsapolását. Ezt társadal­mi munkával valósítjuk meg. E munka pénzben! értéke 38 000 forint. A legelő megjaví­tása érdekében 10 mázsa péti- sót szórunk ki és így elérjük, hogy az összes legelő terület 10 százalékán lényegesen emel­kedjen a fűhozam. Egész nyá­ron alkalmazzuk a fektetéses trágyázást és a szakaszos le­geltetést. Rétjeink kaszálását, a vezérfüvek virágzása alkal­mával kezdjük meg és a szé­nát a kaszálást követő hat na­pon belül behordjuk. A ta­karmányt ésszerűen használ­juk fel és silótakarmányt is készítünk. Ax állami begyűjtés terén: Az első negyedévi begyűj­tési tervünket sertésből, vágó­marhából, tejből, tojásból, ba­romfiból. Előteljesítés és hát­ralék nélkül 105 százalékra tel­jesítjük április 4 tiszteletére. Augusztus 20-ra teljesítjük a kenyér- és takarmánygabona beadási tervét, ugyanakkor az állat- és állati termékek har­madik negyedévi tervét 100 százalékra teljesítjük. Novem­ber 7 tiszteletére maradéktala­nul teljesítjük a burgonya-, napraforgó-, kukoricabeadást, október 31-ig. Községünk az éves begyűjtési tervet minden féleségből november 30-ra tel­jesíti. Pénzügyi iéren: Az első negyedévi adóbevé­teli tervünket a tanácstagok február 28-ig. míg az egyéb adózóknál március 26-ig 100 százalékra teljesítjük. Augusz­tus 20-ig 8 hónapra esedékes adónkat befizetjük, míg no­vember 7 tiszteletére az éves tervünk 11 hónapjára eső ré­szét rendezzük. Hasonló a vál­lalásunk a kötelező biztosítás terén is. Az 1956. évi adóter­vünket december 20-ig teljesít­jük. A községfejlesztési hoz­zájárulásokat, a kivetéstől szá­mított 15 napon belül teljesít­jük. Mindezen vállalásaink vég­rehajtására mozgósítjuk a párt- és a tanács tagjainkon keresztül községünk népneve­lőit, aktíváit. A munkák vég­zésében élenjáró dolgozó pa­rasztokat népszerűsítjük. A versenymozgalomban kitűnt dolgozók részére kultúrhá- zunkban és mozinkban tiszte­lethelyet biztosítunk. Felkér­jük megyénk dolgozó paraszt­jait, csatlakozzanak verseny-" felhívásunkhoz és erről Szé- csény Község Tanácsa VB-t értesítsék. Tóth Sándor Vb. elnök Szigeti Béla MDP-titkár Velencei János mez. áll. biz. elnök. Varga Pál pénz. áll. biz. el. Juhász János begyűjt, áll. biz. elnök Sümegi János termelési bizottság elnöke hogy törekedjünk arra, hogy minél előbb, silóanyagunk bá­zisa az év folyamán megter­melt jó minőségű zöldanyag­ból készült siló legyen. És a kukoricaszárból ehhez csak a szükséges mennyiség kerüljön. Ezzel az elgondolással telje­sen egyetértek. Természe­tesen mivel még nem jutottunk el odáig —. ahogy az a leghe­lyesebb lenne — éppen ezért arra kényszerülünk, hogy a kukoricaszárból készült silóra is úgy tekintsünk, mint a kincsre, amelyet feltétlenül a silógödörben kell megmente­nünk. Általában az a nézet terjedt el, hogy a silógödreinket majd ősszel töltjük meg, s főleg ku­koricaszárral. Ez ellen kell ne­künk most harcolni, hogy ezt a felfogást megváltoztassuk. A kukoricaszár csak akkor egyenlő értékű a közepes réti szénával, ha ezt még zöld ko­rában besilózzuk. De, amikor már a földön az esők által el- szintelenedve, a szelek által kirongyolódva kerül felhaszná­lásra, akkor bizony már szal­maértéket sem ér. Az ilyen ku­koricaszár már nem jelentős takarmány. Távol áll tőlem, hogy dr. Márkus József elvtársat véde­lembe vegyem. Mégis vélemé­nyem szerint az ő szavait ilyen értelemben . kell mérlegelni. Milos László a Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság állattepyésztési osztá­lyának vezetője Szúpatak január 29-én ter­melőszövetkezeti község lett. Mi történt azóta a Béke Tsz- ben? Vajon megindult-e a kö­zös munka, az új közös élet, vegy pedig csak várnáik, egy­helyben topognak, tanácsta­lankodnak? Kérdéseimre hamar biztató választ kapok. Jókor reggel érkeztem. Az idő bizony nem nagyon ked­vez, 20 fok körüli hideg van, hozzá még a szél is kavarja a havat. Ilyenkor legszíveseb­ben a tűzhelyek közelében vannak az emberek, itt azon­ban más kép fogad. Trágyá­val megrakott szekerek men­nek ki a faluból a határba, sőt olyan szekér is van már, amelyik fordult és üresen jön visszafelé. Sokszor hallottam már, hogy szorgalmas nép la­kik itt s a vér nem válik víz­zé még az ilyen szeles, csi­korgó hideg időben sem. Több udvarban most rakják a trágyát a szekerekre. Gyor­san rnegy, mert ketten is rak­ják. Mégis van úgy, hogy egy- egy szekérnek várni kellett. A nagyobb trágyadombokról ugyanis nemcsak egy szekér hordja a trágyát. A várakozó ilyenkor először pokrócot terít a lovakra, aztán maga is vil­lát fog. Megy a munka szapo­rán. Szlivka Pál, a tsz fiatal el­nöke hol itt, hol ott tűnik fel. Vékony ember. Kucsmában van, a báránybőr mellényre csak kis kabátot vett fel. így se fázik, mert folyton mozog. Mindenütt érdeklődik és min­denütt tudja, hogy hány sze­kérrel vittek már. Ha valahol még nem álltak munkába, sürgeti. — Most cukorrépa alá hord­juk a trágyát. Ez hét hold — ad felvilágosítást. — De nem­csak ezt tudjuk megtrágyázni, hanem tízszer ennyit is. Kicsit gondolkodik, aztán megerősíti: — Legalább hetven holdat tudunk jól megtrágyázni. — Most mennyinél tarta­nak? — érdeklődöm. — Ha azt is hozzávesszük, 2. A termelőszövetkezetbe lé­pő tagok a művelésük alatt álló összes földet — a háztáji gazdálkodás céljára vissza­tartható terület kivételével — a termelőszövetkezet közös használatába adják. A terme­lőszövetkezet közös gazdálko­dási területéhez tartozik: a) a tagok tulajdonában, ha­szonélvezetében, haszonbérle­tében vagy bármilyen címen tényleges használatában levő összes föld — a háztáji gazdál­kodás céljára megtartható te­rület kivételével; b) az állam által tartós és ingyenes használatra a terme­lőszövetkezetnek átadott föld, továbbá bármilyen címen a termelőszövetkezet kezelésébe, használatába adott föld. A termelőszövetkezet a kö­zős használatába adott föl­dekről földkönyvet vezet, amelyben nyilvántartja a föl­dek tulajdonosait, területét, határait, művelési ágát, és ér­tékük, gazdasági rendeltetésük adatait. A termelőszövetkezet közös gazdálkodási területe sem el­idegenítés, sem bérbeadás ál­tal nem csökkenthető. 3. A termelőszövetkezet kö­zös területén vetésforgó sze­rint gazdálkodik és azt az al­kalmazott vetésforgónak meg­felelő táblákra osztja. 4. A termelőszövetkezetbe lé­pő minden család, amelynek önálló háztartása van, jogosult fél-egy kát. hold földet ház­amit egyéni gazdálkodó ko­runkban trágyáztunk meg, ak­kor körülbelül 10 hold van megtrágyázva. A közös hordást tegnap kezdtük meg és eddig elég szépen haladunk. Déltájban ifi- Viczián Már­tonnal beszélgetek. Apjával együtt hordják a trágyát. Ő maga már hat fordulót tett meg. Tudom róla, hogy nem tartozik azok közé, akik életre hívták Szúpatakon a szövetke­zetét. Ragaszkodott a saját, örökölt kis gazdaságához, az érvek azután meggyőzték, be­lépett a tsz-be. Alaposan meg­győzhették, mert az egyik leg­szorgalmasabb tsz-tag a most meginduló munkákban. — Addig kell iparkodnunk, amíg így tart a fagy, kemény a föld — magyarázza nagy igyekezetét. — Nagyon sok trágya van a községben és ezt a legsürgősebben ki kell hor­danunk a földekre. Ha enged az idő, akkor vége, ennék a munkának, mert elulcadunk a sárban, nem tudjuk hordani. Ahogy most iparkodunk, ősszel úgy látjuk hasznát. Nemcsak beszél, hanem sza­va egy a tettével, iparkodik és eredményt, hasznot akar látni a munká jából... Tetszik ne­ki, hogy a brigádvezetők jegy­zik, hogn ki hány szekérrel visz, mert így biztosítva látja, hogy aki jobban iparkodik, an­nak több lesz a munkaegysé­ge, nagyobb lesz a jövedelme. Lassan szürkül. Kifogják a lovakat, ökröket; csutakolnak, etetnek, itatnak. A munka után aztán többen a kocsmába térnek egy pohár borra, fél deci rumra. Közben beszélget­nek. Itt is a gazdaságról, gaz­dálkodásról vitatkoznak. Itt is­merkedem meg nem egy prob­lémájukkal. őszintén, keményen kimond­ják az igazságot. A bírálattól sem riadnak vissza. De halljuk őket; — Amíg meg nem alakult a tsz — kezdi egy zömök, bőr­sapkás férfi — mindennap vol­tak itt a községben a járási bi­zottságtól, a járási tanácstól, a kisterenyei pártbizottságtól. A FÖLD táji gazdálkodás céljára meg­tartani. Akinek a belépéskor földje nincs, annak a közös területből kell a háztáji föl­det kijelölni. A háztáji gazda­ság területébe kell számítani a ház körül levő veteményesker­tet. szőlőt, gyümölcsöst, vala­mint a be nem épített házhe­lyet is, ezek együttes területe azonban egy kát. holdnál több nem lehet. A háztáji földeket lehetőleg a termelőszövetkezeti tagok lakóhelyének közelségében kell kijelölni és azt a termelőszö­vetkezet közös gazdálkodási te­rületétől teljesen el kell kü­löníteni. A háztáji föld hasz­nálata állandó és annak ter­helt használója viseli.“ •k A szövetkezetbe belépni szándékozó dolgozó paraszto- 'kat igen érdekli a háztáji föld nagysága. Közülük sokan ke­veslik az alapszabályban meg­szabott földmennyiséget. Va­jon helyes-e, jogos-e a háztáji földterület fölemelésének gon­dolata? Nem helyes és nem is jogos. A dolgozó parasztok azért lépnek a termelőszövetkezetek­be, hogy Iközösen, szocialista nagyüzemi termelést folytassa­nak, nempedig egyéni gazdál­kodást. Ha felemelnék a ház­táji földterületet: szövetkeze­ten belüli egyéni gazdálkodás jönne létre. Ez az állapot el­lentétben állna a szocialista Okos szóval, példákkal ma­gyarázták meg, hogy milyen előnyt jelent a közös gazdál­kodás. Azóta, hogy megalakult a tsz, megfeledkeztek rólunk. — Bizony, most már nem jönnek hozzánk — veszi át a szót a másik, aki pár perccel ezelőtt még azon vitatkozott, hogy melyik az értékesebb ta­karmány, a lucerna, vagy a baltacim. — A tanácstól jár­tak ugyan itt, hogy megállapít­sák a közösbe vitt állatok ér­tékét, de még ezt se fejezték be. Pedig mindenki szeretné tudni, hony mennyit is ér az az állat, amelyet közösbe vitt. Aztán itt van a takarmány is. Azt mondták, hogy ma jönnek ki, hogy felmérjék, hogy ki mennyi takarmányt vitt be a közösbe. Nem jöttek. Kettejük szavai zsilipet nyitnak. Most már többen be-* lekapcsolódnak a beszélgetés­be, hol az egyik, hol a másik kapja el a szót: — Pedig nagyon jó lenne, ha pontosan tudnánk, hogy meny­nyi takarmányunk van, mert nem hiszem, hogy kitartunk vele tavaszig. — Nincs semmi tapasztala­tunk a közös gazdálkodás te­rén. Jó lenne, ha eljönnének hozzánk most is. Nem kérünk más segítséget, csak jó taná­csot. Mi aztán majd dolgozunk. — Ne hagyjanak magunkra, hiszen most a legnehezebb, mert most indulunk. Ezeket és ilyeneket monda­nak az emberek. Terveik is szóba jönnek. Nem kalandoz­nak ezek a tervek a lehetet­lenbe, igen mértéktartók. Tud­ják, hogy az első év lesz a leg­nehezebb. Nemcsak a legnehe­zebb, hanem a legfontosabb is, mert most vetik meg a kö­zös, boldog életük alapjait. Vannak távolabbi terveik is. Hisznek a közös gazdálkodás­ban, a termelőszövetkezetben. Megérdemlik ezek az emberek, hogy életük fordulóján ne fe­ledkezzenek meg róluk a ta­pasztaltabbak. hanem mellé­jük álljanak, figyeljék első té­tova lépéseiket és segítsék, irányítsák őket. Molnár Jenő nagyüzemi termeléssel, a szö­vetkezeti tagok tízezreinek ta­pasztalata, javaslata alapján létrehozott törvénnyel: az alapszabállyal. A nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás megad minden le­hetőséget a közös vagyon meg­szilárdítására, állandó, biztos növelésére, s ennek alapján a tagok jólétének fokozására. Az a szövetkezeti tag, a!ki pil­lanatnyi haszon reményében túlfejleszti háztáji földterüle­tét (a megengedettnél több föl­det hagy kint) egyéni gazdál­kodásra törekszik, nem érti a termelőszövetkezetnek, mint a szocialista nagyüzem gazdál­kodási formájának igazi lé­nyegét, valódi értelmét. Az ilyen tag többet vészit a kö­zösben, mint amit esetleg pil­lanatnyilag nyer a háztájiban. A háztáji föld túlfejlesztése az állam érdekeit is sérti, mert jogtalanul kiterjeszti a beadás alól mentesített területet. Az alapszabályban biztosított háztáji föld arra való, hogy a tsz-tag családja részére zöld­séges kertként szolgáljon, s így kiegészítse a üeözös mun­kából származó jövedelmet. Az alapszabályt betartó szövetke­zetek tagjainak példája bizo­nyítja: elegendő az alapsza­bályban biztosított földmeny- nyiség. Több ezer azon tsz• tagok száma, akiknek a közös­ből származó jövedelmét 3—í, sőt 5000 forinttal is kiegészítet­te a háztáji föld, Vita a takarmánytermesztésről A zöldsiló az igazi siló A takarmánytermesztésről szóló vitához két kérdésben szeretnék hozzászólni. Első a pillangós növények nagyobb területen való termesztése. Mindenki tudja, hogy a talaj táperejének visszapótlása, a búza jó előveteményének s a szükséges takarmányalap biz­tosítása céljából, szükséges a pillangós növények területének növelése. Sok szakember azt tartja: „a pillangósokat elsősorban a ta­lajjavítás céljából vetjük” és nem gondolnak a takarmány- alap megszilárdítására. Én ezekkel nem értek egyet. Véle­ményem szerint, ez kettős cél és ez elválaszthatatlan egy­mástól. Minden gazdaság nem ter­melheti ugyanazt a pillangós növényt, mert egyik gazdaság­nak vályog, másiknak homo­kos a területe. Mindenütt a legmegfelelőbben kell termel­ni. Előfordul, hogy egy gazda­ság sikeresen termelhet vörös­herét, de lucernát már nem, vagv fordítva. Viszont termel­het szarvaskerepet, nyúlszapu­kát, bíborherét, végeredmény­ben valamit mindenütt lehet termelni, csak ki kell választa­ni a legmegfelelőbbet. Nem tartom helyesnek azt az állás­pontot sem —, mivel nagyon fontos a takarmány —, most már csak jó táperőben lévő te­rületeken termeljünk. Az le­gyen a célunk, hogy az egység­nyi területen a helyes agro­technika alkalmazásával a leg­nagyobb mennyiségű és táp­értékű takarmányt termeljünk. Megyénkben még nem vált rendszeressé az őszi takar­mánykeverékek vetése, pedig enélkül nincs koratavaszi zöld takarmány és ennek hiányá­ban egy hónappal későbben kezdik el a zöldtakarmányo­zást. Termelőszövetkezeteink­nek és állami gazdaságaink­nak ezt a hiányt minél előbb pótolni kell. Másik kérdés, amivel fog­lalkozni szeretnék, a siló kér­dése. Dr. Márkus József a me­gyei szarvasmarhatenyésztési tanácskozáson felszólalásában a következőket mondta: „A si­lózásnak óriási a jelentősége, mert az olcsó és biztonságos takarmányozásnák az alapja. Zöldsiló, az igazi siló. A ku­koricaszár nem ideális siló­anyag. A tudomány emberei harcolnak a minőségi siló­anyagért és az abraketetésért1’. Ebben nekik tökéletesen iga­zuk van és nekünk is erre kell törekednünk. A tudományos világ nem tűzheti a zászlajá­ra, hogy a takarmányozáson belül elégedjünk meg a kuko­ricaszár silóval, amelyhez hoz­zá keverünk még egyéb Ízesítő anyagot, Hanem azt hirdeti, A mezőgazdasági termelőszövetkezet alapszabálya (II. FOLYTATÁS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom