Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-01 / 9. szám

2 1956. február 1. SZABAD AlM.RÁn itt szükség, mint Micsik Imre elvtáfts, Nagyoroszi község pártbizottságának titkára, vagy Vas József, a nagyoroszi föld­művesszövetkezet ügyvezető­je, Tóth Gábor középparaszt, Mészáros Istvánná, Fekete Pál és nagyon sokan mások, akik saját példáikon keresztül bizonyítják az egyéni dolgozó parasztság előtt, hogy az új út jobb, helyesebb az eddig járt útnál. Az elmúlt évben elért ered­mények láttán többen foglal­koznak a belépés gondolatá­val. Nem egy esetben elmond­ják ezek a dolgozó parasztok, „már elhatároztam volna ma­gam, csak lett volna valaki, aki megkérdi tőlem szándéko­mat, aki bátorítana elhatáro­zásomban“. Ezek a tétovázó parasztemberek vezetőiktől várják a segítséget. Várják a (sz-Imii lévő dolgozó parasztok bátorítását, tanácsadását. Nem szabad te­hát megtagadni ezektől a dol­gozó parasztoktól a jó szót. bá­torítást. Mondanom sem kell, ahhoz azonban, hogy ezt meg * tudjuk tenni, igen fontos té­nyezőre, az akaratra van szük­ség. Tsz-eink tagságának egyet kell érteni a parasztság, vagy éppen a középparasztság tsz- be való felvételével. Véget kell vetni a még helyenként meg­levő befeléfordulásnak. Befe- léfordulás — ha mi nézzük megvan, ha a tsz-t kérdezzük nincs meg. „Ennek már a hír­magját is kiirtottuk“ — mond­ják az elvtársak. Többoldalú vitatás esetén kiderül „nálunk nem befeléfordulás van, a mi esetünk más, amikor mi ala­kultunk minden rosszat ránk kiabáltak, most először lássák be a hibáikat, majd akkor be­szélgethetünk róla“. Másoknál: „felvesszük mi, de csak ha ők jönnek, miránk ne mondhas­sa senki, hogy térden állva kö- nyörgünk nekik“. Ilyen és eh­hez hasonló megnyilvánulását lehet tapasztalni a befeléfordu­lásnak. Pedig ha egyes tsz-ve- zetőségek számot vetnek azok­kal az anyagi károkkal, me­lyek például a szénafélék ré­szeiben történt kiadása, kapá­sok ápolásának elmulasztása, építkezések befejezetlenségé- ből ered, rájönnek, milyen nagy szükség lenne a további munkaerőre. Azt is könnyen megállapíthatná, hogy ez a munkaerő egyáltalában nem csökkentené, sőt jelentősen nö­velné az egy munkaegységre eső részesedést. A helyi vezetők nyújtsanak segítséget ezeknek a téves el­gondolásokból fakadó nézetek­nek a leküzdéséhez, legyenek harcosai a termelőszövetkeze­ti mozgalomnak. Törekedjenek arra, hogy legalább úgy fog­lalkozzanak a tsz-ek kérdésé­vel, mint ahogyan foglalkozik Hont község tanácsának elnö­ke, Konc István elvtárs, egy- házasdengelegi községi taná­csának elnöke, ifj. Jakus Pál elvtárs, Karancsalja község tanácsának elnöke, Kristóf Je­nő elvtárs. Ezek az elvtársak községi tanácselnökeink előtt, de valamennyiünk előtt példa­ként kell hogy álljanak. Mun­kájukat az jellemzi, hogy meg­értették a Központi Vezetőség határozatából fakadó felada­tot, érzik, hogy erőink növe­kedése nem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezeti fejlesz­tés, a termelés emelése símán, harc nélkül megy végbe. El­lenkezőleg. Az osztályellenség, a kulákság, a külföldre szö­kött hazaáruló gyászmagya­rok mindent elkövetnek, hogy akadályozzák előrehaladásun­kat. Akik ezt nem látják és azt állítják, hogy „nálunk csendben vannak a kulákok“, azok rosszul ismerik a helyze­tet, nem ismerik a kulákot. Tudnunk kell azt is, amilyen hibás és helytelen alábecsülni a kulákok veszélyességét, ugyancsak veszélyes túlbe­csülni a kulákok erejét. Az el­lenség elkeseredett ellenállásá­val szemben nagyobb éberség­re, határozottságra és arra van szükség, hogy a helyes in­tézkedések mellett politikailag is leplezzük le és szigeteljük el a faluban a kulákokat, ellen­séges elemeket. Természetesen nem egy kampánnyal, hanem napról napra, szívósan és ál- hatatosan. A falusi pártszer­vezetek, kommunisták munká­jának arra kell irányulni, hogy a dolgozó parasztok ma­guk leplezzék le és verjék vissza az ellenség támadásait. Ennek az a feltétele, hogy a falusi munkában szilárdan támaszkodjunk a szegény-parasztságra, de mindenekelőtt a szövetke­zeti parasztságra. Egy pilla­natra sem feledkezzünk meg arról, hogy szüntelenül erő­sítsük a szövetséget a közép- parasztság tömegeivel. Az el­következendő időben még fo­kozott mértékben vonjuk be ebbe a harcba a munkásosz­tály falusi osztagait, ezzel je­lentősen emeljük a falu po­litikai, gazdasági és kulturá­lis életét. A párt és kormány továbbra is figyelmességet ta­núsít a középparaszt szükség­letei iránt, változatlanul segí­ti az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokat a termelésben, fenn­tartja, sőt továbbfejleszti az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését. Rendelkezés­re áll a gépállomás, nemesí­tett vetőmag, rézgálic, mű­trágya, a különböző kedvező szerződéses termelés értékesí­tési lehetőség. Helyi veze­tőinknek ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak is érdeke a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése, tehát egy pillanatra sem szabad meggyőzésükről le­mondani. Világosan kell lát­nunk, hogy a középparasztok támogatása nem jelenti és nem is jelentheti, hogy a középpa­rasztsággal való szövetséget elvtelen udvarlással, minden­féle elvtelen engedményekkel kell fenntartani. Az olyan szö­vetség a középparasztsággal, amely lemond a termelőszövet­kezet fejlesztéséről, a kapitaliz­mus visszaszorításáról, a kulák elleni harcról, elnézi az állami fegyelem megsértését, teret en­ged a spekulációnak. Az ilyen szövetség nyilvánvalóan nem erősíti, hanem aláássa a mun­kás-paraszt szövetséget, a mun­kásosztály pozícióit. Egyszóval: azok a helyi vezetők végzik jól feladataikat, akiknek munká­jának gerincét képezi a terme­lőszövetkezetekkel való foglal­kozás. Több községi vezetőnk különösein tanácselnökünk van, aki a vele folytatott beszélge­tés alkalmával, úgy mondják: „kérem nálunk különös eset­tel állunk szemben, itt nem megy könnyen a tsz-ek szerve­zése“. Mi nem is vitatjuk, hogy nem megy könnyen, azonban, lia mi ezeket az érveket elfo­gadnánk, úgy gondolom meg­sértenénk és lebecsülnénk azoknak a községi vezető elv- tarsaknak tevékenységét, akik már eddig eredményeket értek el. A dolgozó parasztság új út­ra való áthelyezése sehol sem könnyű. Meg kell érteni vala­mennyiüknek, hogy a dolgozó parasztságnak ennél a kérdés­nél ezeréves múlttal kell szakí­tani. Türelmesnek kell tehát lennünk akár párttagokról, pártonkívüliekről, szegény, vagy középparasztról van is szó. A türelmesség azonban nem egyenlő a lemondással. Vannak megyei tanácstag­jaink is, mint például Kaba eivtárs, Tuskán elvtárs, Hu- gvec elvtárs, akik mint közép­parasztok, még mindig nem ha­tározták el magukat az új úton való elindulásra. Mi azonban nem mondunk le a velük való foglalkozásról. Jó lehet, éppen ennek a foglalkozásnak tulaj­donítható, hogy Kaba elvtárs már ígéretet tett a termelőszö­vetkezeti belépésre, amely el­határozás valóraváltása na­gyon időszerű lenne annál is inkább, mert mint köztisztelet­ben álló gazdálkodó, példát mutatna sok más érsekvadkerti dolgozó parasztnak. Fel kell azonban itt hívjam a figyelmet, múlt évi tapasztalatainkra. Egyes járásaink, községeink vezetői úgy vélekedtek, két-há- rom középparasztot meg fo­gunk nyerni és menni fog a tsz-szervezés. Mondanom sem kell. a tapasztalatok azt is bi­zonyították, ez nem egészen így van, ugyanis az előrehaladás­hoz helyesen alakítaná, azonban a másik végletbe való csúszást is. Nem helyes kizáró­lag tsz-községek alakítására tö­rekedni. Amikor a tsz-alakítás feltételei adottak, várakozás nélkül meg kell azt alakítani. Az agitációs munka végzésé­nél többen szükségtelennek tartják tsz-eink eredményei­nek szélesmérvű ismertetését. Mások az önkéntesség elvét ér­telmezik úgy, hogy nem kell a meggyőzés érdekében agitálni. Ez a nézet téves, merőben hely­telen. Ugyanis a kívülálló dol­gozó parasztság ismerete felü­letes, sőt legtöbbször csak a hiányosságokra korlátozódik. Szövetkezeteink túlnyomó többségében van miről beszél­ni a tagságnak, elég, ha csak egynéhány tsz-t említek meg: a cserhátsurányi Szabadságban 37,84, a ceredi Búzakalászban 41,10, a dejtári József Attilá­ban 34,96, a tolmácsi Szabad­ságban 39,83, a kisterenyei Vö­rös Októberben 44,52, a ka- rancssági Alkotmányban 36,30 forint volt a tagság egy mun­kaegységre eső részesedése. Ezek a számok segítenek a dolgozó parasztság részére el­oszlatni 'a tsz-ekkel szembeni eddigi kételyeiket. A számok ismertetése mellett mondjuk meg a dolgozó parasztoknak, mit is jelent egy munkaegység. Azt, hogy egy munkaegység több éves tapasztalat alapján kialakított egy átlagos munka­bírású ember napi munkavég­zésének felel meg. Tehát nem felülről a tsz-re erőszakolt szá­mok ezek, mint ahogyan azt sokan gondolják. A személyes meggyőzés érdekében leghe­lyesebb, ha a tsz-tagok vállal­ják egy-egy családdal, vagy is­merőssel való foglalkozást. A termelőszövetkezeti tagok te­vékenységével kapcsolatban ne kövessük azt a kialakult hely­telen álláspontot, melyet több helyi szerv munkatervében megtalálhatunk: „mi az agitá­ciós munkába bevonjuk a tsz- tagokat“. Ne bevonjuk a tsz- tagokat, hanem kezetek munkájába. Ehhez meg kell teremteni a feltéte­leket, napközi otthonok, óvo­dák. bölcsődék szervezésével. Á gazdálkodás eredményes viteléhez a vezetőknek ismerni kell a gazdaság egész tevé­kenységét, fel kell tudni mér­ni a lehetőségeket. Ennek alap­vető követelménye a számvite­li és adminisztrációs munka megjavítása. El kell érnünk, hogy ebben az esztendőben ad. minisztrációs munkában jár­tas, könyvelési szakemberek kerüljenek a termelőszövetke­zetbe. Indokolatlan és helyte­len egyes tsz-elnökök idegen­kedése a könyvelés bevezetésé­től. A tsz-ek vezetőinek érvényt kell szerezni a tsz-demokrácia elveinek. az agiláeiós munkánkban a község többségét, közvéleményét kell megnyerni, Kerüljük Természetesen hagyjuk meg a jól képzett, sokoldalú, a felsza­badulás óta állandóan politi­záló, igényeiben fejlődött pa­rasztsággal foglalkozni tudó népnevelőket is. Népnevelőink pedig tartózkodjanak a külön­böző ígérgetésektől. A meggyőzés érdekében foly­tassuk továbbra is a jól műkö­dő tsz-ek szervezett látogatá­sát. Rá kell arra is mutatnom, ezek a látogatások kezdenek felszínessé válni. Megmutatják a tsz-t, esetleg értékelik a lá­tottakat, utána ebéd, majd ha­zamennek. Tegyük színvona­lassá ezeket a látogatásokat. Maguk a vezető elvtársak ve­gyenek azokon részt és foglal­kozzanak a megjelentekkel. A hivatásos földművelést végzők meggyőzése mellett nem mondhatunk le az üze­mekben dolgozó, de földtulaj­donnal rendelkezőkkel, vagy családtagjaikkal való foglalko­zásról sem. Helytelen az a né­zet, ami Etes községben volt tapasztalható, hogy az üzem­ben dolgozók családtagjai­val nem kell foglalkozni. Azon túlmenően, hogy a terme­lőszövetkezeti tagok, a helyi vezetők foglalkoznak az üzem­ben dolgozókkal, illetve, mint mondani szokták, „kétlakiak- kal“, feltétlenül szükséges, hogy az üzemek pártszerveze­tei segítséget nyújtsanak ilyen vonatkozásban és népszerűsít­sék a tsz-be belépett üzemi munkásokat. hogy növénytermelési vonat­kozásban búzából 8,8 mázsás, ezen belül termelőszövetkeze­teinknél 9,2 mázsás tenmésát- lagot, kukoricából májusi mor- zsoltra való átszámítással 12,5 mázsás, cukorrépából legalább 107 mázsás termésátlagot kell elérni. Az állattenyésztésben feladatunk a megye össz-tehén- létszámának mintegy 2000 da­rabbal történő növelése. Ter­melőszövetkezeteinknél el kell érnünk, hogy a 100 kh-ra eső állatsűrűség szarvasmarhából legalább 16 darab, ezen belül a tehénsűrűség legalább 7 da­rab legyen. Az újonnan ala­kult tsz-eknél a 100 kh-ra eső tehénlétszám minimálisan el kell, hogy érje a három dara­bot. Az állati termékek hoza­mának növelésénél el kell ér­nünk, hogy egy tehénre jutó A másik igen fontos tennivaló a rendelkezésünkre álló gépek és eszközök fokozott mérvű ki­használása. Gépállomásaink­nak lehetővé kell tenni, hogy a gépek teljesítményének foko­zásán keresztül, tsz-einkben minden munkát időben és jó minőségben végezzenek el. Ugyanakkor jusson kapacitás a még egyénileg dolgozó pa­rasztság megsegítésére is. A gépek alkalmazásán túlmenően be kell vezetnünk, fel kell használnunk a tudomány leg­újabb módszereit, akár a ku­korica négyzetes művelésére, akár az állattenyésztésre vo­natkozik is az. A talajerő­visszapótlás szempontjából, mindent el kell követni a trá­gyakészletek felhasználására és minőségének javítására. Ter­mészetesen ezt nem lehet úgy elérni, mint a ludányhalászi Alkotmány, a pataki Zsdánov, a dejtári József Attila, a ber- celi Vörös Csillag, az egyházas- dengelegi Rákosi, a palotási Május 1, a diósjenői Űj Ba­rázda és még más 14 termelő­Szólnom kell az újonnan alakult tsz-ekkel kapcsolatos tapasztalatokról. Az elmúlt év során nem sikerült megvalósí­tani, hogy az előkészítő bizott­ságok jelentősen segítsék elő a tsz-ek megalakítását. Ez nagy­mértékben a nem megfelelő tá­mogatásból fakad. Létrehozá­sukról ez évben nem mondunk le, de sokkal nagyobb segítsé­get kell adni munkájukhoz. Az új tsz-ekkel összefüggő az ala­kulás alkalmával szükséges ál­lat- és vagyontárgyak értéke­lése. Az értékelést legtöbbször állami ember végzi és ez sérti a szövetkezeti demokráciát. A továbbiakban feltétlenül ad­junk segítséget a leltározáshoz, de az értékelést maga a tag­ság végezze. Több figyelmet kell, hogy fordítsunk a belépő parasztság felszerelésének to­vábbi sorsára, ugyanis több­ször a belépő dolgozó parasztok nem viszik be állataikat, ro­konaikra átíratják, vagy fel- értékelés után kinthagyják. Ez akadályozza a gazdálkodás megindítását, ellentétes az alapszabállyal, ezért határozot­tan fel kell lépni ellene. Tisztelt tanácskozás! A KV márciusi és júniusi határozatának alapján, a no- vemberi országgyűlés értékelte az eddig elért eredményeinket, megtárgyalta ég elfogadta a népgazdaság 1956. évi tervét. Ez a terv egész dolgozó né­pünk terve. átlagos tejtermelés, borjútejjel együtt, legalább 2500 liter le­gyen. Ezeknek a feladatoknak vég­rehajtására kormányzatunk beruházási költségeket bocsát rendelkezésünkre. Ebben az évben tsz-eink beruházásai­nak megvalósításához kor­mányzatunk mintegy 5 600 000 forintot bocsát rendelkezésre. Mindezeken túlmenően a termésátlagok növelésére, kor­mányzatunk rendelkezésre bo­csát 190 vagon pétisót a múlt évi 81 vagonnal szemben. Va­lamint az év első felére mint­egy 30 vagon szuperfoszfátot és kálisót. Jelentős lesz ebben az évben a minőségi vetőmag­gal történő megsegítés. Már eddig 20 vagon tavaszi-búza vetőmagot, 30 vagon vetőbur­gonyát kaptunk csere céljaira. szövetkezetének elnöke gon­dolja a tsz-tagok továbbkép­zése nélkül, úgy hogy az FM és a megyei tanács által a Nóg- rádkövesdi Állami Gazdaság­ban megrendezett trágyakeze­lési tanfolyamra egyetlen dol­gozót sem küldött A jó talajerőben levő terü­leteinken a növényápolási munkák időben és a szükség­nek megfelelő mennyiségben (brigádok, munkacsapatok) ki­alakítása. El kell érnünk, hogy termelőszövetkezeti vezetőink megértsék a kialakított mun­kaszervezetek állandósításá­nak fontosságát. Igen helyesek azok a kezdeményezések, melyeket fejlettebb tsz-einkben tapasztalhattunk, például a munkaigényesebb kapásnövé­nyeket a brigádszervezetek érintetlenül hagyása mellett, egyének között is felosztották. A vezetőségnek irányuljon arra a törekvése, hogy a mun­kaszervezetek tagjai, de álta­Ezeknek a segítségeknek gyü­mölcsöző hatását csak akkor tudjuk kibontakoztatni, ha mi magupk részéről is megtesszük mindazokat az intézkedéseket, melyek elősegítik a magasabb terméshozamok kialakítását Az elkövetkezendő időben arra kell törekedni, hogy a pártta­gok legyenek a munkaverseny harcosai. Annál is inkább fon­tos ez, mivel az a tapasztala­tunk, hogy termelőszövetkeze­teink vezetőinek egy része még mindig nem érti a mun­kaverseny fontosságát, jelen­tőségét. Terveink végrehajtásánál nem feledkezhetünk meg ter­melőszövetkezeteink derék asz- szonyairól és az ifjúságról sem. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, asszonyaink be­csülettel megálltak a helyüket a termelőszövetkezet bárme­lyik területén. Példa erre a bocsárlapújtői Űj Barázdából Rozgonyi Lajosné, akinek 300 munkaegységre 10 637 forint részesedése, a kisterenyei Vö­rös Október Tsz-ből Frajt Ala- dárné, akinek 243 munkaegy­ségre 16 336 forint részesedése volt. Ezek az asszonyok amel­lett, hogy derekasan kivették a részüket a tsz munkájában, munkaegység utáni részesedés­ben is felveszik a versenyt a tsz férfitagjaival. Az elkövetkezendő időben még több segítséget kell ad­nunk tsz-eink női dolgozói­nak. A szövetkezetek vezetői­nek fokozni kell a nők bevoná­sát, és különösen az állatte­nyésztés, valamint a mellék­üzemágakban való alkalmazá­sát. A termelőszövetkezet ifjú­sága az elmúlt év során bebi­zonyította, hogy hatékonyan tud közreműködni a termelő- szövetkezet eredményének el­érésében. Éppen ezért a ter­melőszövetkezetek vezetőségé­nek támogatni kell az ifjúsá­got. Elő kell segíteni, hogy az ifjúság vállaljon védnökséget az új módszerek, így az iker­soros és négyzetes kukorica­vetés módszereinek elterjeszté­sére, a tiszta udvar-mozgalom megszervezésére. Lehetővé kell tenni számukra a DlSZ-szerve- zetbe való kapcsolódást. Meg kell teremteni a kulturális és szórakozási igényeinek kielégí­tését. Az 1956. évi feladatok mara­déktalan végrehajtásához szer­vezési intézkedésre is szükség van. A legfontosabb tenni­valónk történő elvégzése elengedhetet­len követelménye a magasabb terméshozamnak. Az egyénileg gazdálkodók termésátlagait azon keresztül is növelnünk kell, hogy a földművesszövet­kezetek által különböző terme­lési társulatokat szervezzünk, hozzunk létre. Termelőszövet­kezeteinkben elengedhetetlenül fontos feltétele a magasabb termésátlagokért folyó harcnak Iában a tsz minden egyes tagja fokozott mértékben érdekeltté legyen téve a termelésben. Ez főleg a prémiumok rendszeres folyósításán és kifizetésén ke­resztül érhető el. Nem nyugodhat bele a tsz egyetlen vezetője sem, hogy a termelőszövetkezetek tagjai­nak családtagjai más munka- területen keressenek foglalko­zást, amint előfordul ez a pa­lotási Május 1 Tsz-beri. El kell érnünk, hogy a családtagokat, különösen csúcsmunkák ide­gén bevonjuk a termelőszövet­Nem fordulhat elő az elnök, de más tag részéről sem, hogy fittyethányva a közgyűlés ha­tározatának, önkényes intéz­kedéseket tegyen. A hozott ha­tározatok végrehajtásáról kö­telessége az elnöknek közgyű­lés előtt beszámolni, valamint az alapszabály pontjait be­tartani és másokkal is betar­tatni. A fegyelmezettség elen­gedhetetlen követelménye a jó, okszerű, jövedelmező gaz­dálkodásnak. A fegyelmezet- ség vonatkozik az állampolgá­ri fegyelem betartására is; Ezen a téren nagymértékben tudnánk előre haladni, ha tsz- eink ellenőrző bizottságai hi­vatásuk magaslatán állva, rendszeresen ellenőriznék a hozott határozatok végrehaj­tását. Észrevételeikről tájé­koztatnák az elnököt és beszá­molnának a közgyűlés előtt végzett munkájukról. Tisztelt tanácskozás! Kedves elvtársak! A közvetlen előttünk álló tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtását feltétlenül össze kell kapcsolnunk a tsz-ek to­vábbi megszilárdításának, fej­lesztésének feladatával. Alap- követelmény, hogy a tsz-ek tagsága megismerje a szövet­kezet előtt álló feladatokat, a tervekben rögzített tennivaló­kat. A tervek közgyűlésen való megtárgyalása most folyik. A megtárgyaláson fordítsunk nagy gondot az átlagtermelés és értékesítés helyes tervezésé­re. Egyes helyeken ezeknek az igen fontos kérdésekhez me­chanikusan nyúlnak. A tsz adottságainak megfelelő ter- termésátlagot nem tervezik meg, mint a szécsényi járás egyes tsz-eiben, mondván eny- nyit adott meg a járás. Másutt a Minisztertanács határozatá­ban szereplő 3 százalékos ter­méseredményt, mint elérendőt rátervezik a járás által kiala­kított tervszámra. Arra kell tehát törekedni, hogy 1956. évi tervek megala­pozottak legyenek, kifejezésre jusson bennük a tsz képessége és fölénye. Fokozottabb érvényre kell jutni az 1956. évi tervben a gépi munka igénybevételének, biztosítani kell a növényter­melés és állattenyésztés össze­hangolását. Beruházások tekintetében el­sőként szerepeljen a saját erő­források igénybevétele és a beruházások azonnali megkez­dése. Nem lehet a beruházások megkezdésével várni, mert a várakozás könnyen oda vezet, mint a múlt évben a szécsényi járás területén, ahol a tsz-ek egy része a várakozás miatt nem tudta még év végére sem befejezni építkezéseit. A be­ruházásoknál annál is inkább fontos a saját erőforrások igénybevétele, hogy ezzel is csökkenthessük az állami hitel igénybevételét. A jó terv kialakítása végett feltétlenül helyes, ha a járási pártbizottságok bekapcsolód­nak az 1956. évi tervek felül­vizsgálatába. Termelőszövetkezeteink töre­kedjenek arra, hogy a munká­latokban, különösen a növény- termelési munkával járjanak jó példával elöl. Ügy végezzük az előkészítő munkálatokat, hogy az időjá­rás megváltozása ne gátolja a vetések azonnali megkezdését. Már most meg kell kezdeni, illetve befejezni az istállótrá- (Folytatás a 3. oldalon.) A népgazdaság 1956. eves terve Aúgrád megyére vonatkozva meghatározza, a jó termelési terv elkészítése és annak következetes végrehajtása. megfelelő mu n ka szervezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom