Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-01 / 9. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKf mdp nógrádmegyei pártbizottságának lapja XIL ÉVFOLYAM, 9. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. FEBRUÁR 1. : A MAI SZÁMBAN: • j Egy levél nyomában. (3. old.) — „Egy terv, amelyhez : fogható még nem volt a történelemben.“ (4. old.) — ! Névnap. (4. old.) — Hogyan teljesítették a kollektív • ; szerződést a kistercnyei bányaüzemben. (5. old.) — • Életmentés. (6. oíd.) — „Dübörög a Karancs ..(6. old.) • ; — Úttörő híradó, sport. (6. old.) A kommunista sajtó nagyszerű hivatása Ma 14 éve annak, hogy Rózsa Ferenc elv­társ szerkesztésében megjelent pártunk ille­gális központi lapja a Szabad Nép. Az ezer­nyi veszély és ádáz üldözés közepette meg­jelenő marxista-leninista típusú forradalmi újság bátran harcba szólította a magyar mun­kásosztályt és egész dolgozó népünket a Hort- fay-uralom, a német fasizmus ellen. Mozgó­sította, szervezte és nevelte dolgozó népünket a fasizmus, a rabló háború ellen a nemzeti függetlenségért, a dolgozók felszabadulásáért, s a békéért vívott küzdelemre. Ma éppen úgy — mint akkor — a Szabad Nép a magyar nép védelmezője és éles fegyvere, tanítója és szervezője. Ezért nyilvánította a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa minden év február elsejét a magyar sajtó napjává. „A Szabad Népnek — állapítja meg a határozat *— az elnyomatás éveiben és a felszabadulás után jelentős része volt népünk küzdelmeiben és győzelmeiben. Harcokban és sikerekben gazdag útja során milliók szellemi kenyerévé vált. Éles fegyver szabadságunk és nemzeti függetlenségünk védelmében, a szocializmus építésében. A Szabad Nép magasra emeli a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz való rendíthetetlen hűség diadalmas zászlaját. Szilárd helytállásra neveli a béke minden magyar hívét az imperialista háborús gyúj- togatókkal szemben. E határozatban kifeje­ződik dolgozó népünk szeretete és megbecsü­léssé népi demokráciánk sajtója iránt. Sajtónk a dolgozó tömegek, népünk sajtója. Minden sorát, minden betűjét a nép odaadó szolgála­tának szelleme hatja át. Fegyver pártunk ke­zében, elszakíthatatlan összekötő szál pártunk és a dolgozó tömegek között. A mai magyar sajtónak is megvannak a maga ősei. Joggal hirdetjük, hogy mindannak, ami a Kossuth, Petőfi, Táncsics által szer­kesztett újságokban jó és előremutató volt — mi vagyunk a folytatói. A mai Szabad Nép­nek természetesen a legális és illegális ma­gyar kommunista sajtó, a Vörös Újság, az Új Március, a Kommunista, a Dolgozók Lapja az elődei. De a legnagyszerűbb előd és pél­dakép mint pártlapnak — a lenini Iszkra és a lenini-sztálini Pravda. A Szabad Nép a marxista-leninista pártnak, a magyar munkásosztály és egész dolgozó né­pünk élcsapatának, pártunknak a lapja, amely milliókihoz szóló néplap, olyan újság, amely a nép ügyét szolgálja, eljut a tömegekhez, amelyet a tömegek a magukénak éreznek. Ez a párt befolyásának, a párt erejének köszön­hető. A Szabad Nép nagy olvasottsága azzal magyarázható, hogy soha nem volt olyan párt Magyarországon, mint a mi pártunk. Soha nem volt párt, amelyet a tömegek ennyire megszerettek volna, amelyben ennyire bíztak volna, amelynek szavát, tanításait, útmutatá­sát ilyen érdeklődéssel várták volna minden politikai helyzetben és egyéni életük minden helyzetében is. Az a bizalom, amely a Sza­bad Nép — és a többi pártlapok — felé meg­nyilvánul, és amelynek nagy elterjedtségét köszönheti — az a magyar nép bizalma a párt iránt. Az az érdeklődés, amellyel dolgozó népünk a párt lapjait várja, az a magyar dolgozó nép érdeklődése a párt szava, a párt útmutatása iránt. Természetes azonban, hogy a párt lapjai, elsősorban a Szabad Nép, a maga munkájával is hozzájárult ahhoz, hogy a párt befolyása a felszabadulás óta ilyen nagymértékben kiszélesedett, ilyen hatalmas. A sajtó a szocializmus építésének fontos fegyvere. Egyre szorosabb kapcsolatot terem­tenek a sajtó munkásai a dolgozókkal. Bí­ráló, a hibákat feltáró tevékenységével ép­pen úgy, mint a jó, követendő példák felmu­tatáséval, segít a munka jobb elvégzésében, a vállalt feladatok teljesítésében, új még na­gyobb feladatok vállalásában. Egyre jobban elősegíti az új szocialista munkamódszerek kialakítását, amelyek az ipar műszaki szín­vonalának emelését, az önköltség csökkenését, a termelékenység emelését szolgálja. A Szov­jetunió élenjáró mozgalmainak egyre rend­szeresebb ismertetése mellett nagy szerepe van abban, hogy a különböző hazai újítások, új munkamódszerek elterjedjenek és a szocia­lista építés emelőivé váljanak. Beszámol a dolgozó parasztok legjobb törekvéseiről, élen­járó tapasztalatairól, a kulákság ellen vívott lankadatlan harcáról. A termelőszövetkezeti mozgalom erősödésének a megmutatása fegy­ver dolgozó parasztságunk kezében a falu szo­cialista átalakításáért vívott küzdelemben. A pártsajtó egyre jobban közreműködik a párt előtt álló szervezési és nevelési feladatok megoldásában. A pártmunka tapasztalatainak alapos tanulmányozása és ennek széleskörű elterjesztése a sajtó egyik fontos feladata. E feladat teljesítésével elősegíti az újság a pártszervezetek egész munkájának nagyobb- arányú megjavítását és a pártszervezetek ideológiai és szervezeti egységének további megszilárdulását fogja szolgálni. A Szabad Nép élenjár a kultúrforradalom alapvető kérdéseinek megoldásáért, az új, tar­talmában szocialista, formájában nemzeti kul­túra megteremtéséért folyó küzdelemben. , Megtisztelő feladata a sajtó munkásainak a Szovjetunióhoz való hűség ápolása és ter­jesztése. A rendszeres cikkek, riportok köz­lése a kommunizmus nagy építkezéseiről, a Szovjetunió életéről, mutatja a Szovjetunió jelenét, de a mi hazánk ragyogó jövőjét. Ezzel szemben az imperialista sajtó az új világháború előkészítésének az eszköze. Alap­vető törekvése, hogy a rágalmak pergőtüzét zúdítsa hazánkra, 'hogy megtévessze dolgozó népünket. A különböző rémtörténetek leírá­sainak, szenzációhajhászásnak az a célja, hogy elkábítsa a dolgozókat, elterelje a tömegek nyomorúságos helyzetéről a figyelmet. A Szabad Nép és a többi pártlapok siker­rel tudják a feladataikat megoldani, mert egy­re szorosabban összeforrnak dolgozó népünk­kel. Dolgozóink körében is egyre nemesebb szenvedéllyé válik az írás. Mi fűti dolgozóink­nak ezt a nemes szenvedélyét? Mi ad erőt tollúknak, hogy napi munkájuk mellett rend­szeresen hírt adjanak eredményeikről, életük eseményeiről? Mi serkenti a levelezőket, hogy írásaikban bátran feltárják fogyatékosságai­kat? A munkásosztály, s egész dolgozó né­pünk felelősségérzete, hogy a gazda szemével nézik az üzemeket, a falusi élet problémáit. Szabad hazánk iránti olthatatlan szeretet, amelynek erősítésén, felemelésén munkás- paraszt levelezőink nemcsak szerszámmal, ha­nem tollal a kezükben is fáradoznak. A leve­lezők érzékeltetik dolgozó népünk hangula­tát, érzelmeit, véleményét. Mutatják, hogy egy-egy területen (hogyan hajtották végre a párt és a kormány határozatait. Hírt adnak a tömegek között születő számtalan kezdemé­nyezésről, így az építés új tartalékait tárják fel. A levelezési mozgalom a tömegek ellen­őrzésének fontos megnyilvánulása, amely elő­segíti az alulról jövő bírálatot széles kibonta­kozását. Ma már egyre több levelezője, tudó­sítója van a megyei lapunknak is. Havonta 200—230 db levelet kapunk. Köztük olyanok írnak mint Urban Béláné, maconkai házi­asszony, Vidovszki András, felsőpetényi ta­nácstitkár. Sárai Lajos, mátranováki igazgató. A levelezési mozgalom ilyen fejlődése népi demokráciánk demokratizmusának fényes bi­zonysága. Ma. nálunk törvény biztosítja, védi azokat, akik leveleikkel, bejelentéseikkel a sajtóhoz fordulnak. Senkinek nincs joga, hogy a bírálatot elfojtsa, visszautasítsa. „A sajtó — mondja Sztálin elvtárs — a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a párt, a ma­ga, neki szükséges nyelvén minden nap, min­den órában beszél a munkásosztállyal.” Most amikor a második ötéves terv végrehajtását kezdte meg dolgozó népünk, amikor fokozott erővel kell harcolni a különböző imperialista mesterkedések ellen, fokozott' felelősség hárul a sajtó munkásaira. Még pontosabban, még jobban fogjuk infor­málni dolgozó népünket az ország életéről, mint eddig: még inkább észrevesszük az újat, az előremutatót, mint eddig; még eredménye­sebben mutatjuk meg a termelési feladato­kat, mint eddig; még jobban segítjük a jó tapasztalatok közlésével pártszervezeteinket, mint eddig. Pártunk és dolgozó népünk a sajtó munkásai felé tanúsított megbecsülését úgy háláljuk meg, hogy feladatainkat még magasabb újságírói színvonalon, népszerűb­ben, színesebben oldjuk meg. Harcolunk a párt politikájának minden eltorzítás nélküli végrehajtásáért. Egész dolgozó népünk joggal várja el a sajtó munkásaitól, hogy sokolda­lúan, a valóságnak megfelelően legyen a lap szerkesztve Legyen benne dolgozó népünk hősi munkájának nagyszerű eredményei, mel­lette bátran bíráljuk a hibákat, amelyek tár­sadalmunk fejlődését gátolják, nyílt, őszinte, írásokkal segítsük egész dolgozó népünk alkotó munkáját. Legújabb szövetkezeti községünk: Szúpatak Szúpatak községi pártszer­vezetének következetes, meg­győző politikai felvilágosító munkája és a párttagok példa- mutatása lehetővé tette, hogy a község minden dolgozójának részvételével szövetkezetét alakítsanak. Vasárnap, január 29-én, délelőtt ünnepélyes ke­retek között alakult meg a Béke Termelőszövetkezet. Az újonnan alakult szövetkezet 54 családdal, 81 taggal, 450 hold földdel (a község földterületé­nek 100 százalékán) kezdi meg a munkát. Elnöknek ifj. Szlifka Pált választották. A dolgozó parasztság felemelkedésének útja a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás A megyei termelőszövetkezeti tanácskozás Az MDP megyei bizottsága és a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága január 29-én, vasár­nap Salgótarjánban, mintegy 400 részvevővel termelőszövet­kezeti tanácskozást rendezett. A részvevők között ott vol­tak a megyei és a járási párt­bizottságok vezető elvtársai, Lőrincz József elvtárs, az MDP Központi Vezetősége mezőgaz­dasági osztályának vezetője, a megyei tanács vezetői, a tö­megszervezetek képviselői, a termelőszövetkezetek élenjáró tagjai, a gépállomás igazgatók, tanácselnökök s agronómusok. Az elnöki megnyitót Jakab Sándor elvtárs, az MDP me­gyei titkára tartotta. Üdvözöl­te a megjelenteket s méltatta a tanácskozás politikai és gazda­sági jelentőségét. Ezután fel­kérte Tóth Béla elvtársat, a Megyei Mezőgazdasági Igazga­tóság vezetőjét, hogy tartsa meg előadását a megye ter­melőszövetkezeteinek helyzeté- ről s az idei feladatokról. Az elmúlt év eredményei kedvezőek voltak a mezőgaz­daságban. A legtöbb szántó­földi növény 1955. évi termés- eredménye felülmúlta az előző öt év termésátlagát. Az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek termésátlaga éppen a gépi talajművelés és jobb nö­vényápolás következtében a meghaladta az egyéni gazda­ságok termésátlagát. Megyénk parasztsága vénytermelési és állattenyész­tési vonatkozásban jelentősen hozzájárult az országos ered­mények eléréséhez. Termés­eredményeink, különösen ka­legtöbb növénynél jelentősen «Jászosoknál elérték, sőt egyes növényféleségeknél túlszárnyal­ták a kedvezőbb éghajlatú és talajadottságú megyék átlagait. TERMÉSÁTLAGOK: megyei átlag tsz-átlag Búzából 8,5 mázsa 9,6 mázsa Tavaszi árpa 9,2 mázsa 8,5 mázsa Őszi árpa 10,4 mázsa 11,0 mázsa Az állattenyésztés számszerű emelkedésén keresztül teljesí­tettük a 100 kh szántóra eső sűrűségi tervet: Hozamok te­kintetében is fejlődést értünk el. Az összes állattenyésztési ágazatok eredménye alapján tudja megyénk elérni az orszá­gos 'harmadik helyezést. Ter­melőszövetkezeteinknél az össz­bevételek 52,1 százalékát tette ki az állattenyésztésből fa­kadó jövedelem a múlt évi 45,8 százalékkal szemben. Az állat­tenyésztésen belül igen komoly eredményként értékelhető tsz-eink fokozatos bekapcsoló­dása a szarvasmailha-tenyész­tésbe. A szarvasmarha-tenyész­tés gazdasági és népgazdasági jelentőségének felismeréseként tsz-eink szarvasmarhalétszáma 9,7 százalékkal, ezen belül a tehénlétszám 1,8 százalékkal nőtt. Több tsz-ünk, így például a karancskeszi Szabadság, ka­rancskeszi Rákóczi Tsz, ahol eddig szarvasmarha-tenyésztés nem folyt, tenyészetet állított be. A jövedelmezőség fokozása érdekében, feltétlenül fontos, különösen a tehénlétszám emelése. Erre meg is van a biz­tosítékunk. Egrrc több azoknak a áeri*»elő*>zöveáf ezeíekiiek a száma, aineh ek büszkék tehenészei iíatc A berkenyéi Petőfi Tsz-ben Bertók István elnök elvtárs he­lyes kezdeményezése és veze­tése nyomán az előző évben levő 19 darabos tehéniétszá- mot ebben az évben 30-ra nö­velik. Nem kevésbé járult I hozzá ehhez az emelkedéshez ] az a tény, hogy az elmúlt év­ben a 19 tehén, után csupán tejből 110 000 forint bevétele volt a tagságnak. Könnyén ki lehet számítani, hogy ez a be­vétel tehenenként közel 6000 forintot jelent. Ilyenformán nem lelhet csodálkozni, amikor Berták elvtárs nem kis büsz­keséggel, az egyik értekezleten a tsz „nehéziparának” nevezte a tehenészetet. Elmondta to­vábbá, nem ért egyet azokkal az elvtársakkal, termelőszövet­kezeti vezetőkkel, akik lovai­kat agyon dédelgetik, valóság­gal ellopják a takarmányt más állatok elől a lovak számára. Nálunk, mondotta, „egy szál ta­karmány, vagy abrak nem megy másfelé, mint rendelte­tési helyére”. Igaza van Bertók elvtársnak. Ma már a gépesí­tés fokozatos alkalmazásának idején, szükségtelen a lovak előtérbe helyezése, pedig tsz-eink nagy részénél a mér­leg serpenyője, erősen a lovak oldalára billen. Elég, ha csak két, valamennyiünk által is­mert, egyébként jól működő tsz példáját hozom is fel. Az egyik a diósjenői Tolbuchin, ahol 18 tehén mellett 11 ló van. A tehénállomány jelentőségé­nek lebecsülése jut kifejezésre abban is, hogy ebben a tsz-ben például a sertésgondozó meg­kapta a fialás utáni 6 darab prémium-malacot, míg a tehén­gondozó 100 százalékos ellési és felnevelési eredmény mel­lett prémiumban nem része­sült. A lebecsülést bizonyítja az a tény, hogy mindössze 2,7 k óhméter silógödör űrtartalom esik számosállatonként, az egyébként szükséges 7 köbmé­terrel szemben. A másik tsz a cei'edi Búza­kalász, ahol az összes szarvas- marha 50 százalékát teszi ki a lovak száma. A tehénlétszám­mal szemben pedig, amely 16 darab. 20 darab a ló. A szarvas- 'marhatenyésztésben dolgozók itt sem részesültek prémium­ban. Mennyivel helyesebb lett volna, ha például a takarmá­nyozást végző lovaink helyett — melyek általában minden tsz-ben, mint a dinnye olyan gömbölyűek — ökröket állíta- ' nánk be a takarmányozásra. Rövid időn belül, ezek az ál­latok 2—3 mázsával növelnék testsúlyukat, és értékesítésü­kön keresztül, javítanánk dol­gozó népünk húsellátását, je­lentősen csökkentenénk a tsz húsbeadási kötelezettségét. Igaza van abban is, hogy minden tsz-elnök elsőrendű kötelessége, megértetni a tsz-ek egész tagságával, de különösen a íogatosokkal, hogy az álla­tokat egyformán kell szeretni, és nem megengedhető a tsz gazdasági tervének semmibe­vevése, elfogultság, vagy szűk­látókörűség miatt. Javítani való van még a tej­termelés emelése tekintetében több termelőszövetkezetünknél, így többek között a pataki Zsdánov. patvarci Béke, nóg- rádgárdonyi Üj Élet, nógrád- sápi Vörös Csillag tsz-ekben, ahol a tejtermelés igen ala­csony, egész évben 2—3 liter istállóátlag körül mozog. Ezek mellett a gazdasági roegszilárdítási munkák mel­leit nem mondhatunk le ter­melőszövetkezeteink tovább­fejlesztéséről sem. A műit év­ben végzett munkánk alapján 12 új termelőszövetkezetünk és tsz-csoportunk alakult. a meglevőkbe belépő családok­kal együtt 934 családdal 118 taggal, 4082 kh földterülettel gyarapodtak termelőszövetke­zeteink. Három községünk termelőszövetkezeti községgé alakult. Ezzel a fejlődéssel a tsz-ben levő családok száma elérte a 2800-at és a 3200 ta­got. Az össz-szántóterület pe­dig 28 000 kát. hold. Ha helyi pártszervezeteink, tanácsaink több türelemmel, megértéssel viseltettek volna a termelőszö­vetkezeti mozgalommal szem­ben a meggyőző és felvilágosí­tó munka végzésénél, nagyobb gondot fordítottunk volna a kommunisták, a termelőszövet­kezeti parasztság bevonására, úgy erőteljesebb lehetett volna a termelőszövetkezetek gyara­podása. ki legyen leli; Elsősorban legyenek a kom­munisták, akik marxista— leninista ismereteik alapján mentesebbek az előítélettől, meg vannak győződve pártunk tanításának helyességéről. Le­gyenek a tanácstagok, akik a választóik bizalmát élvezik, j akiktől választóik el is várják I Jól működő termelőszövet­kezeteink példája bizonyítja, megyénk dolgozó parasztsága számára a szövetkezeti gaz dálkodás fölényét, mutatja a felemelkedésnek egyetlen jár­ható útját. Több mint 20-ra tehető azoknak a termelőszö­vetkezeteknek a száma, ame­lyeknek vagyona eléri, sőt túl­haladja az egymillió forintot; Az elmúlt évi jó munka alap­ján több tsz-ben elérte a ta­gok évi átlagos részesedése (a háztájiból való jövedelmen kí­vül) a 25—30 ezer forintot. Vannak kételkedők, akik ezeket a számokat csak tar­solyból kiszedett adatoknak te­kintik. A kételyek eloszlatása végett hadd hozzam fel az egy munkaegységre eső megyei át­lagos részesedés eredményeit. Az 1954. évi 25 forint 14 fillér­rel szemben például az egy munkaegységre eső részesedés 1955-ben elérte a 30 forint 81 fillért. Ezt a számot különösen értékessé teszi termelőszövet­kezeteink rendezett anyagi helyzete, vagyis az, hogy ko­rábbi kötelezettségeik esedé­kes részleteit rendezték. Meglevő tsz-eink példáját felhasználva, munkánkat úgy kell folyta! ni. hogy a növeke­dés legalább elérje a múlt évi számadatokat, de mechanikus előirányzatokat szabni nem he­lyes. Mindenütt olyan mérvű fejlesztést keli elérni, ameny- n}ri jó politikai munkával el­érhető. Ez a szándék azonban csak jámbor óhaj marad szá­munkra, ha megyénk vala­mennyi becsületes dolgozója nem teszi magáévá a tsz-ek továbbfejlesztésének kérdését. Ha ez a fejlesztési szándék nem párosul a tanácstagok és közmegbecsülésben állók pél­damutatásával. Vannak esetek, amikor jó politikai munka hatására a falu dolgozó parasztságának hangulata megfelelő a tsz- alakítás megkezdésére. Igen ám, de itt merül fel a nagy kérdés: t. »ki kezdi ? a példamutatást. Legyenek a tömegszervezetek vezetői, akiknek a transzmisszió szere­péhez hasonlóan kötelességük átvinni pártunk határozatait a széles dolgozó tömegek közé. Olyan aktív harcosokra van (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom