Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)
1956-01-28 / 8. szám
SZABAD AOGItlin >956. Január 28. A Iwllókőiek esete a pappal meg a kulákmenyecskével H ollókő néhány nap óta úgy megbolydult, mint a méhkas rajzás idején. Zúgnak, mérgelődnek a falu lakói, különösen az asszonyok méltatlankodnak. Amikor esténként hármasával-négyesével összeülnek a guzsaly mellett, egyébről sem folyik a beszéd, mint a legutóbbi eseményekről. — Egyszer sikerült végre papot szereznünk, azzal is jól megjártuk! — mondogatják. Lám, az öreg Szabó Pista bácsi most hivatkozhat arra, hogy ő idejében megjósolta a dolgokat, még akkor, amikor 6—7 évvel ezelőtt észrevette, hogy Kazár Mihály, az új lelkész kissé — ejnye, hogy is mondjuk csak... szóval kissé vérmes ember. Legalábbis Pista bácsi erre következtetett abból, hogy egyik este a fiatal tisztelendőt egy menyecske tarkaságában találta a plébánián, Ott ültek, édes-kettesben, szoros közelségben és — sötétben. Telt az idő, de a hollókőiek nehezen szokták meg papjuk túlságosan harcias modorát. Kazar leikész úr ugyanis az erények tántoríthatatlan harcosának, a „jó erkölcs” rettenthetetlen védelmezőjének bizonyult. Minden vasárnap kemény szavakkal ostorozta az oltár előtt a hollókői ifjúságot, mely — az ő szent szemében megbocsáthatatlan módon — követte az ősi, több évszázados hagyományt, s ennek megfelelően este, iámpaoltás után járt udvarolni a lányokhoz; sőt odáig merészkedett, hogy élve a felszabadulás, az örömteli új élet lehetőségeivel, kultúícsoportot szervezett (ez hamarosan országos hírű együttes lett) és szabadidejében énekelt, táncolt, szórakozott úgy, ahogyan az egészséges, boldog fiatalokhoz illik. Legfőképen a kultúrcsoporttal nem tudott megbékélni. „Nektek csak a dáridó a fontos, ahelyett, hogy inkább misére mennétek” — dörögte a fiúknak és lányoknak a prédikációkon. A bban az időben már sok szóbeszéd esett arról, hogy egy bizonyos elvált menyecske, az egyik kulák lánya, feltűnően sokat jár a plébániára, olyannyira, hogy Kazár Mihály alig győzi visszaadni neki a látogatásokat. Az t,illetékesek” szembeszálltak a híresztelésekkel, de a szép hollókői lányok — ők különben nemigen szerettek beszélgetni a tisztelendő úrral, mert furcsa kérdéseivel, megjegyzéseivel gyakran zavarba hozta őket — a rádióban mégis ezt énekelték (s ó, milyen szívhezszólóan, milyen meggyőzően, milyen sokat sejttetően énekelték!): „Nem csörög a haraszí, ha a szél nem fújja.. Nem bizony, már csak azért sem, mert ekkor már széltében- hosszában beszéltek azokról a bizonyos levelekről, amelyek annyira felháborították az asszonyokat, hogy félrerúgva a templomi illemszabályokat is, nyíltan elégedetlenkedtek. De mielőtt továbbmenménk, lássuk a leveleket, hogy mindenki tudja, miről is van szó. íme néhány idézet: „Drága szívem! Ügy hallottam, hogy sokakat fel akarnak vinni Pestre a filmesek. Akkor bizonyára Te is mégy, légy olyan szíves, hozzál nekem 4 kg rizst..; Szeretnék én is veled menni, de nem lehet. Ügy látszik, szombaton már 2 óra előtt volna jó, ha eljönnél, mert az öreg harangozó hamar betolja a képét. A fényképekről ne feledkezzél meg. Hozzál többet és abból fogok választani;:; írd meg, mikor és hol találkozzunk! Aranyos szívedet ezerszer csókolja —” „Drága szívem, ma, kedden megyek Örhalomba és szerdán jövök haza.;; Nagyon vártalak hétfőn este, de nem jöttél. Ügy látszik, már nagyon igaz az, amit mondtam. Nincs sehol ee nyugtom ...” „Drága, aranyos kis szívem! Mindenekelőtt nagyon köszönöm a fáradságodat. Jó, hogy csak három kilót hoztál. Nagyon jó volna már találkozni..; Holnap délután 2 órára várlak. Hozzál fényképet is. Nagyon sokat szeretnék mondani. Vagy estére nem tudnál jönni, 5 óra után, fél 6-kor hozzánk? Hidd el, még itt a legtisztább a levegő! Szombaton reggel gyere a misére, mert biztosan kevesen lesznek és látni akarlak.” M ás ember'szerelmi levelezését elolvasni, sőt nyilvánosságra hozni nem illik ugyan, de talán most az egyszer elnézi ezt az olvasó, hiszen ezeket a leveleket még borítékba sem tették, összesodorgatva találta meg őket a templomban, a pap gyóntatószékében Mikula István harangozó, az öreg, aki a levél szerint „hamar betolja a képét” olyankor, amikor egyáltalában nem hiányzik..; Az első levélre karácsony előtt bukkant Mikula bácsi. Elvitte Fábián Istvánhoz, a templombíróhoz, aki felismerte Kazár lekész úr kezeírásét. Lemásolták a levelet, azután az eredetit visszatették a helyére, hogy léprecsalják a menyecskét is (azt a bizonyosat, akiről már beszéltünk, aki kuláklány a lelkem, bizonyára ezért értették meg olyan jól egymást a tisztelendő atyával). í)e a menyecske óvatos volt! A pap levelei (mind a három, inert háromszor ismételték meg a próbát) rendre eltűntek, de választ nem találtak a szerelmi levelezőládává kinevezett gyóntatószékben. Ki tudja, hová vezetett volna a gondos megfigyelés, ha iiem robban ki a botrány. A levélmásolatokból ugyanis különféle következtetéseket vontak le azok az emberek, akiknek •Fábián István megmutatta a „dokumentumokat”. Valljuk be, Okkal, hiszen holmiféle üzleti összeköttetéstől egészen más jellegű kapcsolatig sok mindent gyaníthat belőlük az ember. Az újévi prédikációval aztán valósággal olajat öntött a tűzre á plébános úr. Utána azonban neki is a fülébe juthatott valami. Megsejthette, hogy túlfeszítette a húrt, ezért nemrégiben az egyik vasárnap a szentbeszéd végén „bocsánatot kért” híveitől. Hogy miért, azt nem részletezte, csak annyit mondott, hogy sokáig másokban kereste a hibát, és most megtalálta — önmagában. (Még szép!) De haj, ezzel is elkésett! Miután a visszafeleselő asszonyok példájával a demokratikus közszellem behatolt a templomba, a hívek úgy érezték, hogy most már ők is beszélhetnek az oltár előtt, nemcsak a pap. Szabó Pista bácsi például azon melegiben kritikát gyakorolt, ilyenformán: „Nincs helye itt bocsánatkérésnek, tisztelendő úr! Inkább arról beszéljen, miért kellett megbecsteleníteni ezt a mi szép kis templomunkat?” Felelet helyett a főtisztelendő úr hangosan rágyújtott a Hiszekegyre, így akarván megakadályozni, nehogy szabályos röpgyűléssé fajuljon a vasárnapi mise. Helyette állítólag a levelezésben s miegyébben érdekelt menyecske nagypapája válaszolt Szabó Pista bácsi hozzászólására, ezekkel a szavakkal: „Ugyan, megesett ez másutt is ” Hát ezt a legkevésbé sem vonjuk kétségbe. Bizony, megeshetett, legfeljebb égjük helyen kiderült, a másikon nem Hollókőn kitudódott, s azóta zúg, haragszik a falu. Az asszonyok sajnálják a sok jó párbért, amit Kózmér Mihályra áldoztak aki annyira ellenőrizte a mások — tegyük hozzá: kifogástalan — erkölcseit, hogy a magáéra nem ért rá vigyázni, magyarán; vizet prédikált és bort ivott. S ajnálják a hollókőiek a párbért, az elfecsérelt bizalmat, az egész esetet. Csak a lekész urat nem sajnálják. Nem ám, inkább azon vannak, hogy sürgősen túladjanak rajta. Ámbár sokan kételkednek benne, vajon érdemes-e? Hiszen mi a biztosíték arra, hogy egy újabb lelkész nem hoz-e megint szégyent rájuk? Miklós Dezső' — Kökényesi Béla A tűzhelygyári kultúrmunkások ez évi tervéből A bagdadi paktum — a gyarmatosítás új formája Nagy meglepetést és osztatlan örömet keltett a múlt év novemberében az a hír, hogy a tűzhelygyári kultúrcsoport színjátszói Budapesten az Országos Vasas Színjátszó Fesztiválon az elsők lettek Nagy dolog ilyen eredmény! Éppen ezért kíváncsi vagyok, hogy mit váltott ki a tűzhelygyári kultúrcsoportban ez a siker. Eleven hajtóerővé vált-e, vagy pedig boldogan tudomásul vették, és pihennek a babérai- kon? Németh László elvtársat, a kultúrotthon igazgatóját keresem jel, hogy megtudjam, milyen terveik vannak az 1956-os évre. Ez a terv kell, hogy választ adjon a jeltett kérdésekre. így kezdi válaszát: — A fesztiválon elért eredményt tartóssá akarjuk tenni. Ez arra késztetett, hogy meglévő csoportjainkat megerősítsük és új csoportot is szervezzünk. — Milyen csoportjaik vannak? — vetem közbe. — Színjátszó-csoport, énekkar, irodalffni kör, ismeretterjesztő kör, és legújabban tánccsoport. — Mit ért azon, hogy legújabban? — Pár napja alakult csak, január 15-től működik. Egyelőre 15 nő és 10 jérji tagja van. — Elkészült-e már az éves tervük? — Most készítettük el. Még nyers, de képet ad arról, hogy mit akarunk elvegezni. Egy kis szünetet tart, iratokat vesz elő és azokból magyaráz. Minden csütörtökön klubdélután. Valamit mindig kapnak majd dolgozóink ezeken a délutánokon. Azt akarjuk, hogy a klub második otthonukká váljék. Az év jolyamán 20 műsoros táncestet tartunk. Nem panaszkodhat majd a jiatal- ság. Észre veszi meglepettségemet. Mosolyogni kezd és igy jolytatja: — Munkánkban természetesen nem ez a lényeg. Az első negyedév végén lesz a kultúrotthon névadó ünnepsége. Erre Csizmarek Bukjen- cével készülünk. Más szempontból is nevezetes lesz ez a nap. Megállapodtunk a rimaszombati kultúrcsoporttal. Először ők jönnek hozzánk, azután pedig mi viszonozzuk a látogatást. Szeretnénk, ha a rimaszombati kultúrcsoport látogatása egybe esne a kultúrotthon névadó ünnepségével. Ebben az esetben természetesen ők kapnák a nagyobb helyet az avatóünnepség műsorában. Meggyújtja a kialudt cigarettáját és jolytatja: — Mi adunk műsort április 4-én a Városi Kultúrházban. Egyjelvonásos darabokkal, versekkel, tánccal készülünk. Beneveztünk a Ságvári Endre kultúrversenybe. Erre is készülnünk kell. Meg akarjuk kedveltetni a közönségünkkel a verset. Éppen ezért minden negyedévben egy szavalóestet tartunk. Levelet tesz elém, a bocsár- lapújtöi pártbizottság írta: „A község dolgozói őszinte elismerésüket jejezik ki a színjátszócsoport tagjainak jó szereplésükért. Kérjük, hogy a gyár színjátszó-csoportja a jövőben is szórakoztassa községünk dolgozóit.” Már kapom is a magyarázatot. — A múlt évben tizenhét előadást tartottunk vidéken. Az idén húszat akarunk. Már meg is kezdtük vidéki vendég- szereplésünket. Legközelebbi útunk Vizslás, a Bujócskával megyünk. — Hogyan készülnek mindezek megvalósítására? — A színjátszó-csoport heti három, a tánccsoport heti két próbával. — Hogyan alakul második félévi tervük? — A második félévet a Nyolc hold földdel kezdjük. Ezenkívül mi adunk műsort a Vidám Vásáron. Készülünk a Vasas- fesztiválra és egy egész estét betöltő színdarabot is tanulunk. A szilveszteri műsorral zárjuk az évet. Ez az éves tervük. Még együtt maradunk. Beszélgetünk a tervről, észrevételt kér. Van, amit azonnal elmondtam, van, amit csak itt. Ezek: zsúfolt a terv. Hetenként műsoros klubdélután, húsz műsoros táncest, húsz vidéki vendég- szereplés. Ez egymagában 92 műsor. Ehhez járulnak az egész estét betöltő műsorok, színművek, évfordulók, amelyeket mind műsoros esttel akarnak megünnepelni, és négy szavalóest. Ez legkevesebb 110 szereplés. Heti három próba újabb 150—150 estét követel a színjátszóktól. Együtt 260—270 lefoglalt estet. Veszélyes dolog ez: Vagy megúnják a színjátszó-csoport tagjai, vagy pedig nem készülnek fel 'lelkiismeretesen. Jó lenne, ha ebből a szempontból felülvizsgálnák a tervet. Még egy tanács: Ugyancsak jó lenne, ha munkáséletet ábrázoló színművet is tűznének műsorra. Eszel teljesebb lenne a terv és bizonyára örömmel fogadnák a Tűzhelygyár dolgozói. Molnár Jenő Senki előtt sem tótok, hogy a bagdadi paktum az angol és amerikai monopóliumok eszköze, amelynek az a célja, hogy megszilárdítsa Anglia és az Egyesült Államok uralmi helyzetét a közel- és középkeleti országokban. Mint ismeretes, a közel- és közép-keleti országok olajmezői a kapitalista hatalmak olajtartalékának több mint 60 százalékát alkotják. 1954-ben 134 millió, 1955-ben pedig — előzetes adatok szerint — mintegy 150 millió tonna olajat nyertek ezen a vidéken. A közel és közép-keleti országok majdnem egész olajipara a külföldi monopóliumok — az amerikaiak, az angolok, a franciák és a hollandok tulajdonában van. Ezek a külföldi olajtársaságok hatalmas haszonra tesznek szert a helyi lakosság kizsákmányolása révén. A Newsweek című amerikai hetilap adatai szerint egyedül Anglia évi 600 millió dollárnyi hasznot húz „ilyen, vagy olyan formában” ezen a területen. Az angol uralkodó körök a monopóliumok érdekeit védelmezve, elhatározták, hogy újabb csapatokat küldenek Ciprus szigetére, majd ezeket Jordániába dobják át, „hogy segítséget nyújtsanak az arab légiónak a rend fenntartásában”. Ez magyarán szólva annyit jelent, hogy Anglia nyílt fegyveres beavatkozást kísérelt meg Jordánia bel- ügyeibe. A Közel- és Közép-Kelet népei nem hajlandók tovább tűrni ezt a helyzetet. Erőteljesen követelik országaik nemzeti függetlenségének megszilárdítását. Egyiptom, Szíria, Libanon, Szaud-Arábia és a többi arab állam közvéleménye nagyon jól tudja, hogy a bagdadi katonai paktum egyedül a gyarmatosító hatalmak érdekeit képviselik, s éppen ezért komoly mértékben veszélyeztetik a közel- és közép-keleti országok szuverenitását és nemzeti függetlenségét. A nyugati hatalmak által létrehozott katonai paktumok —mutat rá az A1 Gumhurija című egyiptomi lap — „a gyarmati rendszer új formái. Ha részt vennénk ezekben a paktumokban, a nagyhatalmak játékszereivé válnánk”. „Egyiptom elutasítja a háborús paktumokat, küzd az arab államok függetlenségéért és nemzeti méltóságáért, harcol az imperializmus ellen, amely a pak= tumok segítségével ismét be akar hatolni a Közép-Keletre” — fejezi be a lap. Az arab sajtó gyakran emlékeztet arra, hogy a bagdadi tömb „külföldi jellegű”, s a közel- és közép-keleti népek akarata ellenére tákolfák ösz- sze. Irak kivételével valamennyi arab ország megtagadta a részvételt az agresszív bagdadi szövetségben: Egyiptomban, Szíriában, Jemenben, Libanonban, Jordániában és az Arab-Kelet többi országában mind nagyobb népszerűségnek örvend India, Burma és Afganisztán semle- gességi politikája, az imperialista katonai tömböktől és szövetségektől való tartózkodás politikája. A közel- és közép-keleti politikusok nyilatkozatai is alátámasztják ezt az igazságot A külföldi sajtójelentések rámutatnak, hogy a bagdadi paktumba bevont országokban is egyre erősödik a hangulat az agresszív paktumban való részvétel ellen. A. N. Szindhi sejk, a pakisztáni Szind Avami Mahne párt elnöke, például a következőket jelentette ki a sajtó képviselői előtt: „Elérkezett az idő, amikor gyökeresen felül kell vizsgálnunk külpolitikánkat. Pakisztánnak ki kell fejlesztenie baráti kapcsolatait és együttműködését valameny- nyi országgal, mindennemű katonai kötelezettség nélkül.” „A semlegességi politikát ma már mind nagyobb számmal azok is vonzónak tartják, akik korábban veszélyesnek és rövidlátónak tekintették” — ismerte el a napokban a Dawn című vezető pakisztáni lap. Növekszik az elégedetlenség Törökországban, Iránban és Irakban is. A legtutóbbi törökországi és iraki kormány- válság azt bizonyítja, hogy ezekben az országokban is erősödik az uralkodó körök jelenlegi külpolitikájával szemben álló ellenzék. Az imperialista mesterkedések kudarca Jordániában és a bagdadi paktum elleni növekvő tiltakozó mozgalom a közel- és közép-keleti országokban meggyőzően bizonyitja, hogy már elmúltak azok az idők, amikor a gyarmatosítók korlátlanul garázdálkodhattak ezen a világrészen. A nyugati hatalmak érzik, hogy inog alattuk a talaj ebben a körzetben. Az élet minden területén beesüljük meg a nőket Szerkesztőségünk december hónapban egy vitacikket bocsátott olvasóink elé. A vitaindítás célja az volt, hogy tisztázzuk az asszonyok szerepét a házi- és a termelőmunkában, és a házimunka iránti lebecsülő nézetet eloszlassuk. A beérkezett levelekből azonban nem derül ki a helyes álláspont, tehát néhány sorban összegezzük a tanulságot, x Alkotmányunk kimondja a nők egyenjogúságát, tehát asz- szonyaink éppen úgy kivehetik a részüket a munkából, s munkájuk után éppen olyan elismerésben. jutalmazásban részesülnek. mint a férfiak. Nincs olyan pálya, olyan munkahely, amely ne állna nyitva előttük, ha a hivatás odaszólítja őket. S asszonyaink nagyrésze szívesen választ pályát, munkahelyet. Szívesen kapcsolódik be a termelőmunkába, mert látja munkája gyümölcsét és a megbecsülést. Egyre többen és többen érzik, hogy a háztartási munkában nem merülhet ki életük célja, s legtöbbször nem is a kény- szerűség, hanem igenis a munkaszeretet viszi a földekre, a gyárakba, az iskolákba; Ezeknek az asszonyoknak természetesen több gondjuk. több munkájuk van. Azonban egy-két gyermek mellett, s egy megértő férjjel a termelő- munka sem nagy megterhelés számukra. Bölcsődékben, óvodákban, napköziotthonokban gondos kezekre bízhatja minden dolgozó édesanya gyermekeit. Munkából hazatérve pedig férjével együtt közösen végezheti el a háztartási munkát, hiszen ezen a munkaterületen is akad férfimunka, mely elvégzése egy cseppet sem csorbítja a férj tekintélyét, sőt családja nagyobb megbecsülését és szeretetét vívja ki. Ezenkívül pedig ma már egyre emelkedik — főleg városban — azoknak a készülékeknek a száma (porszívógép, gáztűzhely, villariyvasaló, mosógép), amelyek mindjobban megkönnyítik a közös munkát. Az üzem. vagy más munkahely a nők politikai fejlődését, tájékozottságát, művelődését is elősegíti. Kiszélesedik a látókörük. Sok kérdésben nemcsak családja szűk keretén belül ítéli meg a problémáit, hanem egy tágabb közösség szemszögéből. Sok mindent ért meg, amelyre különben nehezen kapna feleletet. A termelőmunka tehát igenis hasznos és lehetséges a háztartási munka és a gyermek- nevelés mellett. Azonban teljesen téves az a felfogás, amely a háztartási munkát lebecsüli, s már nem is tekinti másnak, csak „pasz- sziónak”. Hiszen ez azt eredl ményezi, hogy az a nő. amelyik mindkét munkát elvégzi — néha az éjfélbe nyúló estén— nem szorul segítségre, megbecsülésre. Vagy pedig azt. hogy az a többgyermekes édes-' anyára sem kell tisztelettel, megbecsüléssel nézni, aki odahaza neveli gyermekeit, egyedül végez a ház körül mindent. A munka minden területen munka, ha azt becsülettel elvégzik: akár termelési, akár háztartási. Minden édesanya maga tudja a legjobban, hogy gyermekei nevelése és sok egyéb munkája mellett vajon rá ér-e, érez-e hivatást és meg tud-e felelni teljes egészében a termelőmunkában is. S nem utolsó sorban, hogy férje megértő-e, s tudja-e értékelni, hogy két munkaterületen dolgozik. Mert fél munka nem munka! Ezért ne becsüljék le azokat az asszonyokat sem, akik csak a háztartási munkát vállalták. Az MNDSZ új megyei kiadványa rJlé gr áll meg i/ei JHíiUO&S. JtArtutSfa A kiadvány címlapja Az MNDSZ Nógrád megyei elnöksége határozatot hozott arról, hogy helyi kiadványt ad ki a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség fennállásának 10. évfordulójára. E kiadvánnyal azt akarjuk elérni, hogy a nőszövetség munkáját megyénk asszonyai mind többen és többen isméi jék meg. Másrészt pedig azt, hogy ezen keresztül az MNDSZ alapszervezetek egymás módszereiről, eredményeiről és a szülői munkaközösségek munkájáról is tájékozódjanak. Szeretnénk, ha asz- szonyainktól minél több levél érkezne az elnökséghez, ha írnának életükről, tervteljesítésükről, agitációs módszereikről, hogy ezzel is minél jobban megismerjék egymást az MNDSZ csoportok. Asszonytársi üdvözlettel: Szoó Béláné MNDSZ megyei elnöke
