Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-28 / 8. szám

195«. január 2». MABjIB NWGIil» 5 MINDEN LEVÉL EGY-EGY TÉGLA „A sajtó akkor lesz eleven és életképes, ha majd öt vezér- szerepet betöltő és állandóan írással foglalkozó irodalmárra ötszáz meg ötezer nem-irodal­már munkásíró jut”. (Lenin) Sokszor idézte már a ma­gyar sajtó Leninnek ezt a meg­állapítását, idéztük már mi is. E megállapítás azonban any- nyira fontos, hogy nem lehet róla eleget beszélni, újra és újra olvasóink emlékezetébe kell idézni. Hiszen közülük ke­rülnek ki egyre nagyobb szám­mal azok, akiket Sztálin elv­társ a „proletár közvélemény parancsnokaidnak nevezett, akiknek leveleit Lenin elvtárs „barométerszerű eszköznek” tekintette, amelyek segítségé­vel sok hibát lehet elkerülni a politikában, akiknek segítségé­vel „a bolsevik sájtó láthatat­lan kapcsolatot teremt a párt és a munkásosztály között”. Lenin és Sztálin elvtárs sza­vait már ezerszer igazolta az élet és igazolja napról napra ma is. Az olvasók levelei, le­velezőink. sokoldalú tevékeny­sége segít leleplezni a hibákat, tájékoztatást nyújtanak min­dennapi életünk ezernyi jelen­ségéről, építő munkánk ered­ményeiről, fogyatékosságairól. És ezt nem valamilyen anyagi, vagy más természetű előnyök reményében teszik, pusztán azért, mert látják, hogy a napi, sokszor fárasztó munkájuk után megírt levél egy kis tég­la, amellyel a szocializmus építésének nagy művéhez hoz­zájárulnak. Akadnak még, akik azt mondják, sok a dolguk, nem érnek rá ilyesmivel fog­lalkozni. Sajnos, nem egy­szer a párt- és a tanácsappará­tusban dolgozók között is. Ezeknek hadd mondjunk el egy pár példát, melyekből ki­tűnik, hogy ez nem idő, ha­nem akarat kérdése. Olvasóink többször találkoz­hattak lapunkban Magulya István nevével. Gyakran közöljük egy-egy levelét. Ezek a leve­lek a legkülönbözőbb témá­júak. Hol bírálnak, hol dicsér­nek, néha kérést tartalmaz­nak. E kérések legtöbbször az egész falu érdekét szolgálják. Nem azért ír Magulya István, mert semmi más dolga nincs. Azt hisszük, egyetlen paraszt- embernek sem kell különöseb­ben bizonygatni, hogy a föld, az állatok elég munkát adnak, különösen nyáron. Ö még sem sajnálja a fáradságot és nem­csak télen, de nyáron a leg­nagyobb dologidőben is, ha olyat tapasztal, amiről tudja, hogy megírása hasznos lehet a falu, vagy az egész megye szá­mára, akkor késő este leül és megírja. Júniusban bizony már sok a munka a határban. De Magulya Istvánnak a földek között járva feltűnt, hogy egyesek már másodszor kapál­ják a cukorrépát, a mákot Másoknak pedig még csak most kel, sőt akad olyan is, akinek újra kell vetni. Mint jó levelező, aki minden észrevé­teléről pontosan tájékoztatja a lapot, nem ment el szó nélkül emellett a jelenség mellett, ha­nem mindegyiknél utána né­zett mikor is vetettek, ha ilyen nagy különbség van a növények fejlődése között. Este pedig fáradtan ugyan, de azért megírta, hogy Bede-pusztán saját kárukon tanulhatták meg egyesek, hogy mennyire nincs igazuk, amikor azt tart­ják tavasszal, hogy ráérünk még, minek tegyük ilyen ko­rán földbe a magot, hisz úgyis megfagy. Azok végezték már el másodszor is a kapálást és egyelést, akik korán őszi szán­tásba vetették a magot. Most pedig a sok közül is­mét ennek a levelezőnek a példájával cáfoljuk meg azo­kat — szerencsére egyre keve­sebb a számuk —, akik azzal érvelnek, ha a levelezési mun­ka fontosságáról van szó, hogy mit lehet egy kis faluból gyak­ran írni, hiszen ott nem törté­nik semmi érdekes. Magulya István az előbb említett leve­let június 9-én küldte a szer­kesztőségnek és 18-án már itt volt a következő levele, amely a szövetkezeti bolt fejlődésé­vel foglalkozott. Megírta, hogy az előbbi boltkezelőt leváltot­ták, mert hanyagul végezte a munkáját és hogy azóta egyre nő a bolt forgalma, a falu la­kóinak nem kell máshová menni vásárolni, mert az új boltvezető mindenféle áruról gondoskodik stb. Két héttel később pedig arról írt, milyen káros a község dolgozóinak, hogy nincsen raktárhelyiség a községben és a begyűjtőhely Sámsonházán van. így idézhet­nénk nagyon sok levélét, ame­lyet részben leközöltünk, rész­ben csak tájékoztatásul szolgál­tak, vagy egy-egy cikk-megírá­sához nyújtottak segítséget. Szándékosan azért írtunk rész­letesen a nyári levelezői mun­kájáról, mert falun akkor van a legtöbb munka. Most pedig hadd állítsuk, különösen a párttitkárok elé példaképül Csongrádi Mihály berceli levelezőnket. Csongrádi elvtárs a községi pártszervezet titkára és olyan jó levelező, annyira pontosan tájékoztatja a szerkesztőséget a dolgozók problémáiról, véleményéről, hibákról és eredményekről, a tsz-ek fejlődéséről, hogy egy- egy levele pontos és jó tájéko­zottsággal megírt cikknek felel — . „„ - - ­• • • meg. S ma már inkább jól tá­jékozott tudósítónak számít, mint levelezőnek. Minden le­vele azt bizonyítja, hogy igazi vezetője a községnek, minden­ről tud, ami ott történik, is­meri véleményüket, eredmé­nyeiket. Amikor például a köz­ség három termelőszövetkeze­tének az eredményéről írt, ak­kor konkrét tényekkel, ada­tokkal, termésátlaggal, egyes dolgozók jövedelmével bizonyí­totta a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kis parcellás gazdál­kodás fölött. Az elmúlt tíz év alatt beér­kezett sok ezer levél bizonyít­ja, hogy a levelezők mennyire az egész község érdekében ír­nak. Sok-sok bíráló levéllel járultak hozzá a bürokrácia elleni harchoz, ahhoz, hogy az életünk egyre szebb legyen. Urbán Béláné Maconkáról, Miklián Pál Bencurfalváról, Bedegi József né Salgótarján­ból, Lánszki Pálné Rétságról. így sorolhatnánk tovább azo­kat, akik mindig másokért, mások érdekében fognak tol­lat. Kuris Gábor nőtincsi le­velezőnk is a legszorgalmasab­bak közé tartozik. Ír a mező- gazdasági munkákról. Megírta, hogyan sikerült a községnek a 20—21. helyről a 8.-ra kerülni a begyűjtési versenyben, ho­gyan javult az adófizetés az elmúlt évhez viszonyítva. Név- szerint bírál, dicsér, tájékoztat az ifjúság munkájáról, kultu­rális eseményekről épp úgy, mint ä sporteseményekről. Ezeknek és a többi levele­zőnek köszönhető, hogy lapunk sokkal több helyről, sokkal több eseményről tudja tájé­koztatni olvasóit, mint ahány helyre a lap néhány „állan­dóan írással foglalkozó” mun­katársa képes lenne eljutni. Sokkal több hiba ellen tudtuk sikeresen felvenni a harcot a levelezők segítségével, mint ahogy anélkül tudtuk volna. A mi gyakorlati munkánkban is bebizonyosodott, mennyire igaza volt Sztálin elvtársnak, amikor azt mondotta a mun­kás és paraszt levelezőkről, hogy „;.. az egyik legfonto­sabb hajtóerőt jelentik hibáink feltárásában és a helyi párt-, valamint szovjet építőmun­kánk megjavításában.” Szeretnénk, ha ezek a pél­dák arra serkentenék olvasóin­kat a párt, a tanács, a külön­böző szervezetek vezetőit, az üzemek és falvak dolgozóit, hogy még többet írjanak ne­künk, bátrabban tárják fel a tapasztalt hibákat, mert csak közös erővel, összefogva tu­dunk ellenük sikeresen har­colni, tudjuk a követendő jó példákat ismertetni. KATONÁK A BÁNYÁBAN Költő nem öntötte még szebben szavakba a bányába lépő ember legelső benyomá­sát, mint a mi Petőfink. Íme „Bányában” című versének első szakasza: „Ezer ölre vagyok idelenn a Föld ölében, Hol az ősi örök éj tanyázik Vadsötéten. A kisliámpa reszkető sugára Félve néz a zordon éjszakára, Mint a sasra a galamb.’1 Ezek a sorok jártak az eszemben, amikor a minap a kisterenyei és a szorospataki bányaüzem egy-egy aknájába leszálltam, hogy ott megkeres­sem azokat, akik ,.a föld ölé­ből” a felszínre hozzák a fényt és meleget adót szenet. Ezúttal azonban olyan mun­kahelyekre mentem el, ahol fiatal, lelkes katona bányá­szok dolgoznak. „Népünkért, pártunkért és szeretett hazánkért mindenre készek vagyunk" ezt a feliratot pillantottam meg először a kisterenyei katona bányászok kultúrszo- bájában ahonnan Geleta Imre elvtárssal, az egység DISZ-tit- kárával, aki különben egy katonabrigád vezetője is, el­indultam a Csiga lejtősaknába. Életerős, talpraesett. gyerek ez a Geleta Imre — ez volt az első gondolatom, amikor szóba elegyedtem vele. ö a héten éjjeles, és mégis lejött velem, hogy megnézze brigádjának nappalosában dolgozó tagjait; Geleta elvtárssal együtt a bri­gádnak kilenc tagja van. de mondhatom, hogy talpraesett­ségben. mindegyik hasonlít hozzá. Szeretik is őket a civil bányászok. Amikor a Geleta- brigád alakult, ez rosszul esett nekik, és még most is hívo­gatják magukhoz a csapatok a brigád tagjait, de január 1; óta annyira összeszoktak már, hogy szét se lehetne őket za­varni. „Kellemesen csalódtam a katona bányászokban“ — ezzel kezdte mondóké iát Gasparkovics elvtárs, a kör­let aknásza. Pedig, ahogy hal­lottam, volt köztük olyan is. aki elsírta magát, amikor elő­ször volt a bányában. Hogy ki volt, azt nem mondom meg. mert ez bizony nem volt va­lami katonadolog, s azóta az illető már virtigli bányász lett. A Geleta-brigádban még há­rom vájár van a brigádveze­tőn kívül, Vostyár Miklós, Ve- násch Tibor és Rása Ferenc, Tavaly szeptember elején tet­ték le a vájárvizsgát. A töb­biek. Goldschnickel Márton, Lovas József, Polló József, Ré­zsó Endre, Lázár János pe­dig csillések, de legalább olyan szakértelemmel forgatják a szerszámokat, mint a vájárok, és még valami, mindannyian nagyszerűen ismerik az idegen számára kínaiul hangzó kife­jezéseket. Már lassan azt is elfelejtik, hogy szebben hang­zik az, hogy „feszítővas”, mint az, hogy „stanga”. Volt egy régi szokás a bá­nyában, amelyet Gasparko­vics elvtárs mesélt el nekem: ha a bányászok azt akarták, hogy valaki fizessen nekik, gyújtózsinórral odakötötték a lábát az ácsolathoz. Meg­mondom őszintén, hogy ha nem lettünk volna bányában és munkában, és nem siet­tem volna a szorospataki Kos­suth lejtősbe, bizony szívesen megittam volna ezekkel a vi­dám gyerekekkel egy pohár jó bort, pedig nem „kötöttek meg”. A Kossuth lejtősbe menet útbaejtettem a nagybátonyi katona szállót, ahová éppen ebédidőben értem. Természe­tes, hogy magyarosan megebé­del tettek. A végzett munka eredménye Legutóbbi jelentésünk óta a Nógrádi Szénbányászati Tröszt további jó eredményeket ért el: a havi terv esedékes ré­szén felül termelt szén meny- nyisége már 6263 tonnára emel­kedett. A 11 üzemegység közül 8 teljesítette havi előirányza­tának esedékes részét, 3 üzem­egység azonban még mindig adóssággal küzd, sőt Mátrano- vák tovább növelte tartozását, Kazár pedig csaknem megkét­szerezte adósságát az utóbbi napokban. A tervteljesítés te­hát még nem egyenletes. A verseny alakulásában az a változás történt az utóbbi napokban, hogy Róna — ahol a kötélpályaszakadás komoly kiesést okozott — az adósok közé került, ugyanakkor azon­ban Zagyva letörlesztette adós­ságát és elérte a 100 százalé­kot. Örvendetes, hogy a nagy­bátonyi üzemegység négyszere­sére növelte széntöbbletét, s ezzel felzárkózott a legjobbak közé. Az eddigi eredmények alap­ján remény van arra, hogy a tröszt túlteljesíti első havi tervelőirányzatát. Ehhez azon­ban még komoly erőfeszíté­sek szükségesek, ugyanakkor a műszaki vezetőknek és a dolgozóknak arra kell töre­kedniük. hogy február elejére már tartósan megteremtsék az állandó, egyenletes tervtelje­sítés feltételeit. ÉLENJÁRÓK: Mizserfa: 2893 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 2601 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Fe­renc. 'Kisterenye: 935 tonna több­let. Üzemvezető: Ujj János, fő­mérnök: Sándor Gáspár. Hányás: 724 tonna többlet. Üzemvezető: Kovács D. László, főmérnök: Szebény Ferenc. Nagybátony: 624 tonna több­let. Üzemvezető: Tanyai Fe­renc, főmérnök: Marton Mi­hály. Tiribes: 286 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Ménkes: 197 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó Imre. fő- mérnöik: Cserlyési Miklós. Zagyva: 2 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Karmos Mihály. ADÖS0K: Róna: 351 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Kazár: 1004 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. Ist­ván. főmérnök: Kreffly Iván. Mátranovák: 1836 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. A tröszt többlete összesen: 6263 tonna. Az ebéd zsíros és bőséges vplt: a finom galuskaleves mellé kiadós babfőzeléket ad­tak egy jó darab sertéssülttel. De ha már ételeknél tartunk, azt is megmondom, hogy a va­csora legalább olyan jó és íz­letes volt, mint az ebéd. A Kossuth lejtős 4 ereszkéjének 1-es beosztója elég messze van a bánya be­járatától, ahol Horváth Sán­dor hattagú brigádja dolgo­zik. Délutánosiban Czene Gyula és Molnár Ferenc voltak lenn a brigádból. Sajnos éppen álltak, mert nem volt üres, és már ki is lukadtunk legnagyobb problé­májukhoz, a rossz üresellá­táshoz. Az állás következté- ban hosszasan el tudtam be­szélgetni a két fiatal bá­nyásszal, és igen szerény, ren­des gyerekeknek ismertem meg őket. és bátran állítom, hogy ha az üzemvezetőség és a nagybátonyi szolgáltató is úgy gondolna a bányával, mint ők, nem lenne semmi baj. Házer Sándor bányames­ter, Koronkai István főaknász és Dudás Pál aknász elvtár­sak nagyon meg vannak elé­gedve a katona bányászok munkájával, pedig főleg Ko- -onkai elvtárs igen szigorú A pásztói gépállomáson rövidesen befejezik a gépjavítást Javult a gépjavítás üteme megyénk gépállomásain ja­nuár második dekádjában — jelenti a Megyei Gépállomási Igazgatóság. — 76,2 százalék­ról 95,5 százalékra nőtt az ütemterv teljesítése. A pász­tóiak tartják, sőt fokozzák jó eredményeiket. Rövidesen vé­holdat szántottak fel a pász­tói Szabadság Tsz-nek. Az elsők között van Kiste­renye, Erdőkürt és Tolmács is. Mindhárom gépállomás túltel­jesítette ütemtervét. Elmaradt azonban a berceli és a fca- rancskcs-i gépállomás. Ka- rancskesziben például az erc­Rendezett sorokban állnak a kijavított traktorok a Pásztói Gépállomás udvarán. geznek a javítással; A kulti- vátorokat, boronákat, vetőgé­peket, ekéket, tárcsákat, sze­lektorokat már kijavították. Mindössze három cséplőgép és négy erőgép vár még javításra. A traktorosok a szántásra alkalmas idő minden percét kihasználják. 15 kijavított gép szaporítja már a barázdákat, a gépállomás körzetéhez tarto­zó termelőszövetkezetek és egyéni gazdák földjein. Lukács Árpád, Pusztai István, Odler Imre és Krizsanik János pél­dául kijavított gépeikkel 35 gép-javító brigád globális ter­vét mindössze 22,2 százalékra, ütemtervét 41,4 százalékra tel­jesítette. A javuló munka ellenére sem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Gépállomá­saink az elmúlt esztendőkben már bebizonyították. hogy többre képesek. A vezetőknek minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy a nógrádi gépállomások a javításban sem valljanak szégyent. A .le­hetőséig megvan a jobb ered­mények elérésére. Téli estéken legjobb szórakozás az olvasás TELI KONY február 1-15-ig A FÖLDMUVESSZÖVETKEZETI BOLTOKBAN A téli könyvvásár néhány könyve Karinthy Ferenc: Hazai tudósítások Mikszáth Kálmán: Két választás Magyaror­szágon Móricz Zsigmond: Az asszony beleszól A rab oroszlán Tamási Ai-on: Szegénység szárnyai Urbán Ernő: Kemény dió $ Veres Péter: Számadás Németh Imre: őserdő mélyén (3. kiadás) Verne Gyula: 15 éves kapitány Dickens: Twist Olivér Blejajev: Régi vár (2 kötet) Szász I.: Marhahizlalás Virágh G.: Veteményeskert Báldy: A baromfi tenyésztése Örösi: Méhek között és még sok szépirodalmi, ifjúsági és mezőgazdasági szakkönyvből válogathat. 12,— Ft 20.— Ft 37.— Ft 29.— Ft 12.— Ft 31.— Ft 20. — Ft 21. — Ft 39.— Ft 42.— Ft 6.50 Ft 15.— Ft 24.— Ft 50.— Ft aknász hírében áll az üzem­nél, egyesek persze rossz szándék nélkül, még azt is mondták róla, hogy „boga­ras”. Zsinóregyenesen és szak­szerűen ácsolnak ezek a gye­rekek,' kérem — mondja töb­bek között Házer . elvtárs, a Horváth-brigád dicséretére, és lenn a munkahelyen ma­gam is megállapítottam, hogy méltán. Molnár Feriről külön be­szélni kell, mert ő már kiváló jelvényes bányász. Lelkiisme­retes munkájával már azt is kiérdemelte, hogy hamarosan tagjelöltnek javasolják. A Baranya megyei Lapancsa községből került ide és már nincs messze annak a végle­ges elhatározásától, hogy bá­nyász legyen. Bizonyára még azért nem végleges elhatározá­sa, mert jövendőbeli asszony­kája nagyon idegenkedik a bányától. A Horváth-brigádnak még két tagjával ismerkedtem meg közelebbről. Paulusz Andrással való be­szélgetésünkből legjobban az ragadt meg bennem, amikor az öreg félszemű Báli András­ról mesélt, akitől a bányász­mesterséget tanulta. Szavaiból őszinte hálát és köszönetét éreztem ki az öreg Báli iránt. Horváth Sándor, a brigád vezetője nyugodt, kissé zár­kózott természetével nyerte meg tetszésemet. Ö valahogy olyan „tettek embere“. Csak hosszas biztatásra mondta el még a katona vájárok leg­égetőbb problémáját is, neve­zetesen azt, hogy még tavaly októberben negyvenegyed ma­gával vájárvizsgát tett, de még a bizonyítványt nem kap­ták meg. A tröszt munkaügyi osztályának és az üzemvezető­ségnek ez a bűnös hanyagsága azt eredményezi, hogy a 41 derék vájár csak 80 százalékos fizetést kap. A katona bányászokkal va­ló találkozásaim során mind­egyiktől megkérdeztem, hogy milyen a bányászélet. Mind­annyian azt mondták, hogy szép és az egyik még egy j,ó példát is mondott igaza bizo­nyítására: azok a katona bá­nyászok. akik tavaly lesze­reltek és elmentek a bányá­tól, egymásután jönnek visz- sza, még egy vasesztergályos is van a visszatértek között, pedig az is szép szakma ám. Mit mondjak még befejezé­sül? Legjobb az lesz, ha ka­tonai és bányász köszöntés­sel kívánok nemcsak a Gele­ta-, és Horváth-brigádnak, ha­nem minden derék katona bá­nyásznak: „Erőt. egészséget!” és „Jó szerencsét!’1 Kovács János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom