Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-14 / 4. szám

1956. január 18. SZABAD NÓGRÁD 5 A Szovjetunió ötéves tervének technikája Gépek a bányászok számára A szénbányászat — a nép­gazdaság egyik legjobban gé­pesített ága. Az ország bá­nyáiban ezernyi szénkombájn, elővájási fejtőgép, réselőgép, szén- és kőzetrakodógép, ka­parószalag és szalagos szállí­tómű dolgozik. A szovjet tudósok, mérnö­kök és a termelés újítói fá­radhatatlanul azon dolgoznak, hogy a szénbányászat részére újabb gépeket konstruáljanak. Nemrég szerkesztették meg a két méterig terjedő vastagsá­gú, lapos dőlésű teleprétegek leművelésére a „KSz—2—m“ kombájnt. Ez a gép a szabadban történő jövesztés minden folyamatát gépesíti. Egyesíti magában a fúrógépet, a rakodószalagot és a gépesí­tett mozgatható fémácsolatot. Á gép termelékenysége mű­szakonként — több mint 600 tonna. A teljes lefejtés számára hét újtípusú kombájnt készítenek. Jelenleg már há­rom típust gyártanák: a ,,Don- bassz—7”, „Donbassz—DU—3” és a „K—8” fajtákat Már elkészítették a „Don­bassz—2” típusú kombájn el­ső mintapéldányait a különö­sen erős és szívós szénréteg jövesztéséhez a lapos és me­redekdőlésű teleprétegek szá­mára. A gép tervezett teljesí­tőképessége — óránként 200 tonna. Ilyenfajta gépek eddig nem léteztek a szénbányászat­ban. A „Donbassz—2” típusú kombájnok első tétele már megérkezett a bányákba. Most folyik a „TPK—I." tí­pus aknamélyítőkombájn ki­próbálása. Ezt a gépet a to- recki üzem szerkesztőinek kol­lektívája tervezte. Teljesítő- képessége — 250 méter egy hónapban: A szerkesztőiknek a gépek tervezésénél segítenek a terme­lés újítói is. Ja. Gumenyik, a bajdajevszkajad bánya (Kuz- nyecki szénmedence) gépmű­helyének vezetője kisebb fajta elővájási fejtőgépet szer­kesztett, mely nemrégen re­kordteljesítményt nyújtott: huszonnégy óra alatt 102 mé­tert jövesztett. Ez eddig a leg­nagyobb teljesítmény a bá­nyászat gyakorlatában. A kombájn egyik legnagyobb előnye az, hogy lehasítja a kőzetet, de nem vágja» szét. Ja. Gumenyik gépe rövid idő alatt több mint kétezer folyó­méter dőlt vágatot hajtott ki. A bányászok munkája hússzorta termelékenyebbé vált! Az újító tovább tökéletesíti a gépet, újabb fejtőkorongokat szerel rá, fülkét tervez a ve­zetőnek és a rádiótelefont is bevezeti a gépre. A tudósok és konstruktőrök arra törekednek, hogy a szé:n- jövesztés valamennyi folya­matát gépesítsék — a bánya­vágatok kihajlásától kezdve a szénnek a vasúti vagonokba való rakásáig. A leningrádi „Pnyevmatyika”-gyár elkészí­tette az új „UB-1" típusú fúróberendezést. A mintapéldányokat már el­küldték a „Vetika Globukája” donyeci bányába. Észak-Urai kemény szénré­tegeihez konstruálták a „Pt— 45P“ típusú új fúrókalapácsot, mely különleges adagolóval van ellátva és önműködően felemelkedik. A szénport a fúrólyukból kiszivattyúzza és csövön át adagolja a porelszí- túberendezéshez. A vorosilovgrádi „Parho­menko” gyár az ötödik ötéves terv alatt körülbelül 50 széndúsító­berendezés-típust gyárt. Á vállalat szerkesztői jelenleg újabb berendezések konstruálásán dolgoznak. El­készítették annak a szepará­tornak a kísérleti példányát, mely a bánya szortírozó pont­jain a kőzet gépesített kiválo­gatását végzi. A Zajcev mér­nökükkel megszerkesztették a „VOMP—I” géptípust. Ez a gép huszonnégy óra alatt 120— 160 tonna olyan daraszénből válogatja ki a kőzetet, me­lyet azelőtt már kidobtak a hányóra. A jaszinovatszki bánya-gép­gyár elkészítette a „PGA—3"-típusú markológép első példányát. Ez a gép ezer méter mélységig terjedő víz­szintes aknát képes kihajtani. A kilenc gépelemből álló a-g- regát gépesíti az összes fárasz­tó műveletet: a közét letakarí- tását. az ideiglenes és állandó ácsolat létesítését, az építő­anyag leszállítását. A gép havi teljesítőképessége — 120 mé­ter hosszú, 6,5 méter átmérőjű kész akna. Nagy változások mennek végbe a vágatedőfcészítő mun­kánál is. Évről évre egyre nő azon gépek száma, melyek fel­szabadítják a bányászokat a nehéz kézi munkától — a kő­zet rakodásától. A hosszú szénpadok részére készítették az ,,SzKP—20“-típusú szállítószalagot. A Moszkva melletti bányák­ban megkezdte működését a „KSz—2“ típusú konvejer. E gépek lehetővé teszik a ciklusos munkát a szénpadban. Nagy elterjedtségnek örvend a lelőhelyek külfejtési módja is. Ez a fejtési módszer há­rom-négyszeresére növeli a munka termelékenységét, a szén. önköltségét pedig körül­belül a félére csökkenti a földalatti jövesztéshez képest. A szén külfejtési módjainak gyors fejlődése annak köszön­hető, hogy felhasználták a nagyteljesítményű hazai gépi berendezéseket: az exkaváto­rokat, a lépkedő szárazkotró­kat és a billenő-kocsikat. Nemrégen próbálták ki az „SzVB—2“ önjáró típusú gé­peket. Ezekkel a gépekkel for­gófúrást végezhetünk a dőlt és függőleges fúrólyukban. A szovjet tudósok a bánya­mérnökökkel és a termelés újítóival karöltve kidolgozták a szénjövesztés vízzel történő új módszerét. A nagy nyomás mellett mű­ködő vízsugár óriási kés mód­jára vágja a szén- és meddőré­teget. A Szovjetunióban jelen­leg két vízsugárral működő bánya van — a „Tigranszkije ukloni”és a „Poliszajevszkaja- Szeveroaja”. Ez a módszer egyszerűen és gazdaságosan oldja meg a szén jövesztésé- nek és szállításának feladatait. Jelentékenyen leegyszerűsíti a kisegítő műveleteket és körül­belül tizedére csökkenti a fa­anyag felhasználását. A vízsugárral működő bá­nyák új technikával dolgoz­nak. SZABAD NÓGRÁD Az MDP Nóqrád megyei Párt- bizottságának lapia Felelős kiadó: Hajdú .József Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Salqótarián, Damjanich út 2. Telefon 18-74. 19-74. 16-83. Terjesztik: a Megyei Postahivatal Hfrtaposztálva és hfriapkézbesltö postahivatalok. Előfizetés: posta hivataloknál és kézbesítőknél Havi előfizetést díl 3.50 Ft Szikra Lapnyomda Budapest. VIII.. Rökk Szilárd u 6 Felelős vezető: Kulcsár Mihály 99Ez kérem, modern hangszerelés“ Január 12-re „Áll a bál” cím­mel hirdetett zenés műsort a salgótarjáni Városi Kultúrház. Az egész műsorról csak annyit: egy jottányit sem volt színvona­lasabb az átlagos kabaréműso­roknál, sőt. Amiről itt külön szólni kell az a plakátokon nagybetűkkel hirdetett Holé- czy-együttes. Azt mondják egyeseik: kitűnő zenekar, min­den tagja külön-külön mestere a hangszerének. Mit gondolnak akik így vélekednek, ez már elég? Hogy ezt a tudást mire használják az már nem fon­tos ? Hol marad a jó ízlés? Ho­vá lett a melódia? Hi­szen ezt a zenekart hall­gatva az ember önkén­telenül azt gondolja, hogy mi is nyugodtan megcsinálhat­nánk az osztrákok után, az „El­veszett melódiák“ című fil­met. Hazudnánk, ha azt állí­tanánk, hogy egy csepp meló­dia sincs, a műsorukban. De van, hogyne lenne. Néha már már fellélegzik az ember. No most — gondolja — most jön az igazi. Eddig csak azt mutat­ták be, hogyan nem kell ját­szani, csak én biztosan nem fi­gyeltem oda, amikor ezt a kon­feranszié bemondta. Ez már igen, mégis csák tudnak ezek a Holéczyék, hogy sir ez a szakszofon, de okos volt, aki kitalálta, és milyen finoman diszkréten játszik ez a dobos. Nem is olyan csúf hangszer ez mint azt az előbbi szörnyű zene-bana hallatára megállapí­tottam, vissza vonok mindent. Ilyen gondolatok zsongnak az ember fejében néha egy percig. De, sajnos csak egy percig. Mert ez a zenekar nagyon jól ért ahhoz, hogyan kell a hall­gatókat legszebb hangulatuk­ból gorombán kirángatni. Még jól jár az, aki nyitott szemmel hallgatta az előbbi szakszofon- sírást. Mennyivel rosszabb volt an­nak, aki behunyt szemmel sze­ret szép zenét hallgatni. Az nem látta, amikora leglágyabb, legszívhezszólóbb hang után beintett Holéczy, így nem tudta magát lelkileg felkészí­teni arra a váratlan hang­zavarra, amit a zenekar rum- ba-szamba és szving őrületében csapott. Ettől kezdve a meló­dia egyperces uralma után már csak a ritmus uralkodott a színpadon 10—15 percig. Ez is­métlődött minden új műsor­számnál. „Modern hangszere­lés, kérem” mondta az egyik néző. Hát igen, túl modern. Oly annyira modern és ten­gerentúli, hogy az ember majd­nem kételkedik a zenekar ma­gyar mivoltát illetően. Annál is inkább, mert a műsorválasztá- svílz is ilyen kételkedésre ad okot. Mi minden nép zenéjét szeretjük, ha az szép, így az amerikai zenét is, a forró rit­musú délamerikai zenét is — ha nem sikkasztják el belőle a melódiát. De azért a jóból is megárt a sok. Minden ország­ban — ha nem hirdetik külön, hogy eny másik ország zenéjét kívánják bemutatni, csak ál­talában tánczenét játsszanak — azt hisszük, jogosan elvárja a hallgatóság, hogy saját or­szága zenéjéből halljon a leg­többet. Nem hisszük, hogy Amerikában 80 százalékban magyar tánezenét játsszék egy zenekar, hacsak nem speciál olyan műsorról van szó. Nem beszélve arról, hogy egyetlen szovjet táncdalt sem jutott eszükbe játszani, pedig világ­szerte elismerten szép a szov­jet tánczene. Jó lenne, ha nép­művelési szerveink jobban megnéznék, milyen együttest hozat le Pestről a városi 'kul­túrház. A kultúrház vezetősé­ge pedig ne a legkisebb igényű közönség ízlésének megfelelő műsort nyújtson, mert az a cél, hogy ezek igényét is minél magasabb színvonalra emeljük, ez pedig ilyen műsorokkal alig­ha sikerül. T. L.-né Rónai Mihály András: SZOLGÁL! FRANCIAORSZÁGOT! — Ezzel a címmel adta ki az Országos Béketanács a Békebi- zottsáqok kiskönyvtára című népszerű sorozatának legújabb füzetét, mely ezt az alcímet vi­selj: Edouard Herriot útja a lyoni árvaháztói a Nemzetközi Béke­díjig. A Béke-Világtanács Herriot volt francia miniszterelnököt, a francia nemzetqyűlés díszelnö­két, a világhírű államférfit és írót Nemzetközi Békedíjjal tüntette ki. A magyar békemozgalom min­den hívének érdekes és hasznos tájékoztatással szolgál ez a ki­advány nemcsak a 84 éves Herriot hallatlanul izgalmas életútjáról, hanem arról a jelentékeny törté­nelmi fejezetről is, amelyen ez az életút áthalad. Rónai Mihály And­rás tolla színesen és a könnyű olvasmány stílusában, de alapos nemzetközi politikai elemzéssel mutatja meg napjaink magyar ol­vasójának az európai és ezen be­lül a francia történelem ama hat­van éves szakaszát, melyet a szá­zadvégi Dreyfuss-üqytől a bonni és párizsi szerződésekig és mind­máig Herriot élete és pályája kap­csol egybe. Rónai Mihály András „Szolgál­ni Franciaországot!” című kis­könyve a városi, üzemi és községi békebizottságoknál, valamint a hírlapárusoknál kapható 1 forin­tos áron. Hírek _ Gyalogtúrák - motoros tanulóknak A Nógrád megyei MÖHOSZ még decemberben megszerve­zett egy motoroskört Bocsár- lapujtőn, amelyre a fiatalok — várokzáson felül — mintegy 40-en jelentkeztek. S hogy ezek valóban meg akarják tanulnia motorral kapcsolatos legfonto­sabb tudnivalókat, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy még abban a hónapban vérvizsgára is elmentek. Azután minden­nap várták, vajon mikor kez­dődik a tanfolyam. Egy hó­napi várakozás után telefonon értesítették a községi tanácso­kat — mert több községből je­lentkeztek a fiatalok — hogy megkezdődik a tanfolyam. A fiatalok valamennyien elmen­tek, azonban hiába, mert az előadó, akire egész délután vártak, nem jött meg. Január 14-én újra megcsör­rent a telefon... „folyó hó 15-én, azaz vasárnap délelőtt 11 órakor Bocsárlapujtőn. a volt szabadságharcos szövetség négi helyiségében gépkocsive­zető tanfolyam lesz”. Alig tették le a kagylót a tanács dolgozói, az írógép be­tűi kopogták az értesítést. A DISZ-tagok — akik a szomszé­dos községekben mentek — már kora reggel elindultak. „Jobb lesz ha előbb odaérünk” — tartották. Ott várták ismét talán estig, de az előadó ez al­kalommal sem jött, aztán siet­ve, éhesen hazamentek. Ez jó harci túra volt — mon­dogatták a fiatalok a napi 10 kilométeres gyaloglás után. Harci túrának, tréfának ez va­lóban jó. Azonban ezt többször megismételni — amint ez meg­történt — nem egészséges, mert az illetékesek adott sza­vának hitelessége forog koc­kán. Ez pedig többet ér, min­denféle mulatságos tréfánál. ,—köksi— A VASÖNTÖDE- ÉS TŰZ­HELYGYÁR dolgozói e hó­napban már 364 tűzhelyet ké­szítettek esedékes havi terv- előirányzatukon felül, ezáltal több mint 200 000 forinttal teljesítették túl tervük esedé­kes részét, ★ Korszerű normálfilmes mozi épül az 1956-os tervévben Pásztón. A mozi építésére 340 000 forintot fordít a Nógrád megyei Tanács. A munkálato­kat valószínűleg májusban kéz. dik el. * 113 SZÁZALÉKRA teljesí­tette 1955. évi tervét a berceli malom, * ÜJ, NAGYTELJESÍTMÉ­NYŰ MARÓGÉPET KAP a napokban a Szécsényi Vegyes­ipari Javító Vállalat. A gép segítségével a vállalat teljesen kielégíti majd a megye ihelyi- iparának fogaskerék szükség­letét. * A rétsági járás DlSZ-szer­vezetei készülnek a Ságvári Endre ifjúsági kulturális sereg­szemlére. Tereske, Tolmács, Nagyoroszi, Diósjenő és Alsó- petény községek kultúrottho- naiban esténként lelkesen pró­bálnak a DISZ-fiatalok. A MAGYAR REMEKMŰ-» VEK című másolati kiállítás 20-án délután 2 órakor nyílik meg a salgótarjáni Városi Kul- túrliázban. A kiállításon híres magyar festők legsikerültebb alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. * Az Állami Faluszínház 19­én este 6 órai kezdettel mutatja be Gárdonyi: A lám­pás című darabját a salgótar­jáni Városi Kulfúrháaban* Az előadás után nagyszabású ankétot tartanak a dramaturg és a rendező jelenlétével, HIRDETÉSEK Leqtnodernebb vitrines, vilásít­tós rekamiék. fotelok, székek epedával. jótállással, fizetési ked­vezménnyel. Kürti kárpitosnál. Budapest. Kagymező u. 28. Rekamiék kétszemélyesek, fote­lok, székek, hathavi részletre, elsőrendű kivitelben Budapest, Dohány utca 5. Závodszky kár­pitos. Gyöngyös Fő téri két szoba konyhás lakásomat elcserélném hasonló lakással Salgótarjánban. Állami Áruház. Gyöngyös. Gálné. Takarítónő 4 órai elfoglaltság­gal felvétetik. Cím: Fogtechnikai Vállalat 25. sz. telep. Salgótar­ján. Rákóczi út 98. ........................................ hiiihhihiiiiiiiiiih MO CSÁR GÁBOR: EGY PÁRTTITKÁR FELJEGYZÉSEI Az alábbiakban részieteket közlünk Mocsár Gábor: Egy párttitkár feljegyzései című rövidesen megjelenő kisregé­nyéből. A történet hőse egy falusi pártmunkára vállalkozó kommunista, aki mint Kistari párttitkára nehéz és nagy feladatok elé kerül. Nemcsak a szövetkezeti dolgozókkal kell törődnie, de az egyéniek­kel is, keresi velük a kapcso­latot, meglátogatja egyikét- másikáí. igyekszik segíteni nekik; ennek egy érdekes je­lenetét mutatja be a követ­kező részlet. — Minden megjárná — okos­kodott Pálfalvi Gyula, egy 'ki­csi, szapora beszédű ember — csakhát azt beszélik, hogy ki van mondva: minden kedvez­ményt vissza kell csinálni, ősz­re pedig mindeitkinek be 'kell lépni a szövetkezetbe. Meg azt is mondják, Kistarit előre vet­ték a sorrendben, hogy ebből kell leghamarabb szövetkezeti falut csinálni... Azért is van ez az értesítés ... Szóval — en­gem azért küldték volna ide, bogy őszre vigyem be az egész falut a szövetkezetbe. Azt mondtam nekik: — nézzék, ha maguk ákarna'k, tík'kor is be­mennek, ha én nem vágyók itt, nem igaz? Vagy ősszel, vagy tavasszal, vagy előbb, vagy utóbb erre is sor ’kerül egyszer. Felnevettek. — Ha akarunk ... persze! De csak, ha akarunk! — S ha nem ükarnak — ki tudja magültat erre kényszerí­teni? — No... no — mondta két­kedőn T. Nagy — láttunk már olyat a történelemben ... A 'kedvezményről meg annyit mondhatok: délelőtt voltam a járásnál, ott hallot­tam, a bogarosi gépállomásról egy elvtárs mesélte, hogy ta­valy tavaszon az egyik faluból két vagon trágyát hordott 'ki a gépállomás az egyéni pa­rasztok földjeire. Most meg ezen a tavaszon — már eddig majdcsak húsz vagonra van előjegyzés. — Hogy értsük ezt? — tuda­kolta egy hallgatag ember. — Úgy értsük — mondtam —, hogy a gépállomás segít a kisparasztek földjére kihordani a trágyát. Vontató van, rákodó ■kocsi van, szólni kell a gép­állomásnak, aztán... Ezen elgondolkozott a bét ember. Meghányták-vetették a dolgot, jónak is találták, de Gábor Imre végül is megmon­dotta: — Nem megy az, elvtárs ... Nem megy, hiszen nem 'képes rámenni a földre a nehéz te­herrel a vontató. — Hallja; szomszéd, nem úgy van az! — ellenkezett Pál­falvi Gyula. Okoskodó kis pa­rasztnak nézem ezt a Pálfal- vit. — A vontató, azzal a szé­les gumijával még könnyebben boldogul... A szekér a kes­keny 'kerékkel elül, agyig süly- lyed. A vontató, az ókos jó­szág ... az még tán jobban tudna boldogulni... — Boldogul, dehogyis boldo­gul. A vizen nem tud átmenni, jóember! Az én földemre meg csák vizen át lehet menni... Szóval, Gábor Imre csák ak­kor becsüli a gépállomási se­gítséget, ha neki szolgál... Neki pedig nem tud szolgálni. mert a vizen nem tud átmenni a vontató. — Hát vezesse le a vizet a földjéről. .. — Hova, drága titkár elv­társ, hova? A hátamon nem hordhatom bele a Kőrösbe, kilométerekre. A víznek lefo­lyása meg nincs, mert nem­csak az én földem úszik, ha­nem a másiké is, a harmadiké is. Ha én vágok egy árkot, rá­folyik a szomszédra, az meg vagy beperel, vagy tovább ve­zeti — itt a sógorom, annak a földjére. Itt. van ez a mi halá­runkban, vizes esztendőkben. Bíbic visít a búzaföldön, mint a _ régi vízivilágban, amikor csónakkal jártak Szeghalomig. Meg lóháton mentek szárcsa­tojást szedni az apáméit. Majd a nap felszíja... ebben re­ménykedik az ember... Bizony — nem egyszerű do­log ez. Láttam én is sökfelé a határban, hogy meg vannák rekedve a vizek. S ezek az emberek itt azon 'keseregnek: a búza menthetetlenül 'kipusz­tul alóla, ha még egy hétig ilyen lesz az idő. Valami mo­toszkál bennem: — Mi lenne, ha összetársul­nának ? Kinéznének egy irányt... át a földeken... csi­nálnának egy barázdát... — Ajjaj, elvtárs ... dehát ki bolond összevágatni a földjét, a vetését? Mert a vetésen leé­lte átvágni, s méghozzá olyan földeken, ahol víz sincs, pél­dául a Sánta-Szabó földjén. S ahogy a Sánta-Szabót ismer­jük ,.. nem egyezik bele,,, Hiszen ismeritek — fordult a többiekhez a házigazda... Azók szomorkásán bólogat- tak ... — Ismerjük ... bár ne ismernénk, Kitolna egy 'kecs­két a sárból két 'krajcárért! — Lássák — mondom, meg­ragadva az alkalmat, hogy a tsz mellett beszélhetek — a tsz-ben ilyen gond nincs, ott az az akadály megszűnik, ott vezetik a vizet a táblán, ahol akarják. — Na, csák ezt ne említette volna — éledezik a konok; szúrósszemű T. Nagy. — Hi­szen ott meg az a baj, hogy ásták csatornát, de a víz nem megy bele. Miniket a víz öl meg, azok meg nem tudnák öntözővizet vinni... Belebuk­tak a vállalkozásba .., — Azért hallják ... mégse bolondság az, amit az elvtárs mond — okoskodik megint a kicsi Pálfalvi. — Ha például azt el lehetne intézni, hogy Sánta-Szabó, mondjuk egy má­zsa búzáért, átengedné a föld­ién az árkot, meg ha kapnánk egy lánctalpas traktort, mert a. mi lovaink ehhez mégiscsák gyengék. Ezen aztán egy ideig eltár- gyalgattunk. Megígértem % se­gítséget, ők meg vállalták, hogy a gazdakör vezetőségét még holnap délelőtt köröm közé 'kapják, hogy szerezzen egy mérnököt, mert mérnök az mégiscsak kellene, de ha nem lesz, akkor se tótjuk a szánkat, mert ezzel várni nem lehet.. -. Ilyenformán beszélgetéssel bizony eltelt az idő. Tízfelé járt már — máskorra is hagy­junk valamit — javasolta T. Nagy, mert azt mondja, neki menni kell hazafelé. Elköszöntgettünik Besenyel Páltól,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom