Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-03 / 95. szám

4 SZABAD KOGRAD 1955. december S. Hírek A Megyei Tanács irányítása alatt működő vállalatok közül a Balassagyarmati Fatömeg­cikktermelő Vállalat és a Pa­tyolat is befejezte már ez évi tervét. A fatömegcikk dolgo­zói terven felül mintegy 170 ezer, a Patyolat dolgozói pe­dig előreláthatólag 27 000 fo­rint értéket termelnek még az idén. December 7-én nyílik meg a zeneiskola Salgótarjánban A közeli napokban hazánk hat városában állami zeneiskola nyílik meg. Az új hatvani. komlói, orosházi, szekszárdi, szentesi, és salgó­tarjánival 36-ra emelkedik a vidéki zeneiskolák száma. Vá­rosunkban december 7-én rö­vid ünnepéllyel egybekötve lesz a megnyitó. Most, amikor szeretettel üd­vözöljük új zeneiskoláinkat, szükségét érezzük annak, hogy tájékoztatást adjunk azok cél­kitűzéseiről, szervezetéről és munkájáról. Mint közintézmények a he­lyi tanácshoz tartoznak, s a tanács népművelési osztálya gondoskodik róluk, biztosítja a jó, eredményes munka fel­tételeit. Zeneiskoláinknak hoz­zá kell járulniok ahhoz, hogy művelt sokoldalú embereket neveljünk, tehát a zenei adott­sággal rendelkező gyerekek néhány év múlva a zenei életben jártas és maguk is egy, vagy több hangszeren játszó egyénekké váljanak. Feladata még ezenkívül az is, hogy a legtehetségesebbeket a zenei továbbtanulásra elő­készítse, és így utánpótlást adjon a közép és felsőfokú zenei intézményeknek. A jól megszervezett vidéki zeneiskolák, városaink fontos kulturális központjai. Innen sugárzik ki széles körben a dolgozóink életét megszépítő muzsika, a tanárok és növen­dékek hangversenyein, nem­zeti ünnepeink és egyéb ren­dezvények műsorain. Szeretnénk, ha mind a me­gyei és helyi tanácsszerveink, és mind pártbizottságaink édes gyermekükké fogadnák zeneiskoláinkat. Szeressék, irányítsák, építő bírálattal ne­veljék. Az Állami Faluszínház a Lakásszentelő című darabot ma Rétságon, 4-én Diósjenőn, 5-én Szécsényben, 6-án Nagy­orosziban, 7-én Balassagyar­maton és 8-án Nőtincsen mu­tatja be. ★ Az Acélárugyári Kultúrott­hon Petőfi színjátszó csoport­ja az Ukrán hét keretében ma este mutatja be Petrov: A béke szigete című víg játékát, a gyár kultúrotthonában. ★ Fennállásának 25. évforduló­ját ünnepli ma este a Salgó­tarjáni Uveggyári Kultúrott­hon. Az évforduló alkalmából rendezendő zártkörű ünnepség keretében a kultúrotthon Kos­suth színjátszó csoportja Schil­ler: Ármány és szerelem című 5 felvonásos drámáját adja elő. Az ünnepséget reggelig tartó tánc követi. ★ LAPZÁRTÁIG megyénk négy gépállomásáról érkezett jelentés az őszi vetés és mély­szántás menetéről. Az erdő­kürti gépállomás jelentette, hogy végzett vetéstervének teljesítésével. 786 kh-n vetette földbe a magot, ami 110,7 szá­zalékos tervteljesítésnek felel meg. Mélyszántási tervüknek 42,3 százalékban tettek eleget. Kisterenye, Szécsény és Érsek- vadkert is adott jelentést a mélyszántásról. A kistere- nyeiek 992 normálholdat szán­tottak már fel. Az érsekvad­kertiek eredménye igen gyen­ge. Mindössze 17,1 százalék. Szécsényben is akad javítani­való bőven. Ök 366 normálhol­dat szántottak. Összes traktor- munkatervének teljesítésében továbbra is a kisterenyeiek vezetnek. ★ BEFEJEZTÉK ÉVES TER­VÜKET a balassagyarmati Fodrász Ktsz dolgozói, elsőnek Nógrád megye Kisipari Terme­lőszövetkezetei közül. A SALGÓTARJÁNI ACÉL­ÁRUGYÁR dolgozói december 1-én a békebizottság felhívá­sára röpgyűléseket tartottak abból az alkalomból, hogy a béke híveinek II. világkongresz- szusa öt évvel ezelőtt adta ki felhívását a békevédelmi törvények megalkotására. A nevezetes évforduló alkalmából a gyár szakszervezeti és béke­bizottsága felhívással fordult a gyár dolgozóihoz, hogy tart­sanak békevédelmi hónapot, amelynek során teljesítsék túl az éves tervet. ★ A Nógrád megyei Irócsoport december 8-án fél 5-kor ün­nepélyesen megalakul. Az alakuló ülésen Mlinárik Ist­ván, a Megyei Népművelési Osztály előadója tart program­adó beszédet, amelyet vita kö­vet majd. Itt osztják ki a fel- szabadulási irodalmi pályázat díjait is. ★ A mohorai Madách kultúr- csoport november 26-án Balas­sagyarmaton vendégszerepeit, ahol nagy sikerrel bemutatta a „Nagymama” című színdara­bot. ★ Üj, 70 méteres frontfejtésen kezdték meg a -munkát csü­törtökön a nagybátonyi üzem­egységhez tartozó Katalin-akna dolgozói. Az új frontfejtés je­lentőben növeli majd a nagy­bátonyi üzemegység decemberi termelését. Kóbor Antal Népművelési Minisztérium Zeneoktatási Osztályának vezetője Tízéves a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség A világ asszonyai e napokban ünnepelték a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség meg­alakulásának 10. évfordulóját. 1945-ben, ami­kor a Szovjetunió dicsőséges hadserege le­győzte a fasizmust, új elhatározás született az anyák millióinak szívében. A Francia Nőszö­vetség nevében Cotton asszony azzal a felhí­vással fordult a világ asszonyaihoz — akik oly sokat szenvedtek a háború borzalmaitól — hogy egyesítsék erőiket egy nagy nemzet­közi szövetségben az asszonyok és gyermekek jogaiért való harcra, a béke védelmére. így 1945. november 29-én a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség megtartotta alakuló kongresszusát, és 10 év alatt öt világrész asz- szonyainak hatalmas szervezetévé fejlődött; Ma már nemcsak a 140 milliós tagságot kép­viseli, hanem minden nőt, minden anyát, aki a nők egyenjogúságáért, a gyermekek boldog életéért harcol. A Nemzetközi Demoki-atikus Nőszövetség egyik kezdeményezője volt a szervezett béke­mozgalomnak 1949-ben, és elsőnek küldött bi­zottságot Koreába 1951-ben a háború borzal­mainak kivizsgálására. A Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetség őrzi a nemzetközi nőnap hagyományait. Javaslatára hívták össze 1952- ben a Nemzetközi Gyermekvédelmi kongresz- szust, s a történelem során először ez évben az Anyák Világkongresszusát. Megyénkben több mint 250 Anyák Gyűlé­sén ismertették a Nőszövetség felhívását és ün­nepük meg a nőszövetség fennállásának 10. évfordulóját. Salgótarjánban december 7-én, Balassagyarmaton december 8-án nagy köz­ponti ünnepségek lesznek, valamint a járási székhelyeken és a községekben is. Több helyen a gazdasszonykörökön ajándékokat készítenek a Nőszövetség tagjainak. Üzemeinkben ünnepi műszakot tartanak a nők, s parasztasszo- nyaink is teljesítik felajánlásaikat. Az ünnepségek nem fejeződnek be ez év­ben. November 29-e csak kezdetét jelentette e nagy kampánynak, mely március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon éri el csúcspontját. Ez­alatt az idő alatt MNDSZ-aktíváinknak min­den nővel meg kell ismertetniök a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség munkáját, szerepét a nők nevelésében és a békemozga­lomban. Az MNDSZ asszonyoknak ezalatt az idő alatt minden taghoz el kell juttatniok az 1956-os emlékbélyegeket c. megyénkben még ötezer asszonnyal kell erősíteni az MNDSZ táborát. Váljon november 29-e a női egység jelképévé. Szoó Béláné az MNDSZ megyei elnöke Anyatejgyűjtő-állomás létesült Salgótarjánban Hazánkban szebbnél-szebb üdülők, a legna­gyobb kényelemmel biztosítják a dolgozók igazi pihenését. A munkahelyeken különböző egészségvédelmi óvóintézkedések, rendeletek szolgálják az emberek egészségét. Kormá­nyunk azonban nemcsak a felnőtt emberekkel törődik, hanem a még világra sem jött új éle­teket is óvja. így a terhes asszonyok rend­szeres vizsgálatával, szaktanácsadással, mun­kahelyükön pedig rendeletekkel biztosítja, hogy az eljövendő gyermekekre ne legyen ká­ros hatással az a munka, melyet a terhes anya végez. A gyermekhalandóság egyre jobban csök­ken, ezzel a részben születés előtti, részben születés utáni gondoskodás által. Ma már a súlyon alul születettek, a koraszülöttek fel­nevelése is majdnem minden esetben sikerül. Ennek azonban egyik előfeltétele az anyatej­jel való táplálás. Enélkül életbentartásuk le­hetetlen. De nemcsak az ilyen csecsemőnek a gyógyulásához szükséges az anyatej, hanem az erős, egészségeseknek is. Ugyanis az anya­tejben mindaz az anyag megvan, ami a gyer­mekek fejlődéséhez elengedhetetlenül szüksé­ges, sőt ezen felül a semmi más tápszerrel nem helyettesíthető immun anyag. Ez tehát azt jelenti, hogy az anyatej a különböző fer­tőző betegségekkel szemben is véd. Ugyanis, ha az anya már átesett valamilyen fertőző betegségen, szervezete ellenálló lett, amit a tején keresztül újszülöttjének átadhat. Ebből láthatjuk, mennyire fontos, hogy le­hetőleg minden anya saját tejével táplálja gyermekét. Sajnos azonban gyakori az az eset, hogy valamilyen oknál fogva az anya ezt nem tudja megtenni. Ezen feltétlenül segíteni kell. Újabban minden nagyobb városban anyatej- begyűjtő állomásokat létesítenek. Itt termé­szetesen csak felülvizsgált, egészséges anyák adhatnak tejet, ami gyermekük táplálásának rovására nem történik. Hiszen igazolt tény az, hogy minél többször ürül ki a mell, annál erő­sebb a tejképződés. Ezenkívül gyermeküket is ellenőrzik, hogy kellőképpen fejlődik-e. Az Egészségügyi Minisztérium Salgótarján­ban is létesített anyatejgyűjtő állomást. Re­méljük, hogy azok az anyák, akiknek felesle­ges tejük van, minél nagyobb számban jön­nek, hogy kicsiny életeket menthessenek meg vele. Egy liter anyatej árát 35 forint értékben állapították meg. Kiutalásuk azonban az SZTK-n keresztül mint gyógyszer, teljesen in­gyenes. Államunk a legnagyobb áldozatokat is meghozza azért, hogy erős, egészséges em­bereket nevelhessünk. Dr. Németh Elemérne az Anyatejgyűjtő Állomás vezetője. .. VISSZA VARUNK “ A ma és a holnap vájárjainak baráti találkozója Valljuk be őszintén: nagyon kevesen ismerték eddig me­gyénkben az MTH nagybáto­nyi 209-es számú vájártanuló iskoláját. A felfedezés örömét — mert öröm ez még akkor is, ha nem új, hanem eddig isme­retlen, régebbi dolgot ismer meg az ember — a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának, a Bányász Szakszervezet területi bizottságának, a megyei DISZ- bizottságnak és az iskola ve­zetőségének köszönhetjük. Ők hívták meg kedves, barátságos szavakkal a nógrádi szénme­dence sztahanovista vájárait, műszaki vezetőit, mérnökeit, DISZ-titkárait: „ ... jöjjetek el hozzánk, elvtársak, nézzé­tek meg, hogyan élnek, ho­gyan tanulnak a jövő vájárai. A hívó szóra vagy harminc bányász érkezett szombaton reggel az intézetbe. Mizserfá- ról a Kossuth-díjas Buda­vári Károly jött, Kazárról Kazinczi B. László, Kistere- nyéről Kicsiny Péter lőmester, Salgótarjánból Somoskői La­jos sztahanovista vájár. Mér­nökök, üzemvezetők, DISZ-tit- károk is voltak a vendégek között. Dénes Márkus élvtárs, intézeti igazgató rövid meg­nyitó beszédét még együtt hallgatta a társaság. Aztán összekeveredtek tanárok, ne­velők, vendégek, s csoportok­ra szakadozva indultak tanul­mányútra. Hálótermeik szépek, tágasak, barátságosak. Az ablakokon függönyök, minden tanuló külön szekrényt kapott a hol­mijának. Emiit a tanulószo­bák ... Ez a játékszoba, 1700 kötetes könyvtárral, sakktáb­lákkal, dominóval és egyéb társasjátékkal... (Legutóbb is 3000 forintért vásárolt a DISZ társasjátékokat.) A konyharészleg valósággal ön­álló birodalom. Elől a raktár- helyiségek sorakoznak (a hús­raktár léghűtéses, de ezenkí­vül hatalmas jégszekrény is áll benne), majd a nyersanyag­előkészítő következik, s az­tán a ragyogó, patika-tiszta­ságú konyha. Erről csak any- nyit: teljesen gépesítették. Az ételt felvonón szállítják az ebédlőbe, pontosabban a tála­lóban, ahol melegítő-asztalo­kon osztják szét a tányérokra, hogy ez alatt se hűljön. Innen viszi aztán az ebédlőasztalra az adagokat a fehérkabátos, fürge Tóni bácsi, a fiúk ked­vence, aki örökké vidáman sürög-forog az asztalok között és finom érzékkel, nagy-nagy szeretettel rendezgeti a teríté­keket. hogy még jobban essék az étel a „fiainaik“. Minden forduló, minden szo­ba új meglepetést tartogat. Sokáig megilletődötten, elfo­gultan lépkedünk, nézege­tünk. Mintha idegfenek len­nénk. Aztán az egyik vájár ész­revesz egy rosszul szigetelt kapcsolót a raktár mellett. — Ez így veszélyes ám! —mond­ja és feljegyez valamit a füze­tébe. Az idegenkedés egyszeri­ben feloldódik: itthon érezzük már magunkat, a sajátunké­ban,. Éppen óraközi szünet van, ami­kor átérünk az iskolaépület­be, amely korszerű berende­zés tekintetében semmivel sem marad el a kollégium mögött. Sok szemléltető kép, táblázat, modell látható a folyosókon és az osztálytermekben. A föld­szinten szabályszerű kis bá­nyát találunk a bemutató-te­remben: a fal mentén szállító­vágat — egyelőre csille nél­kül, de majd az is lesz, hi­szen ezt a bemutató-bányát estéről-estére építgetik, bőví­tik a tanárok és a diákok — keresztben pedig egy mezőben haladó frontfejtés, rázócsúsz­dával. Becsengetés előtt rövid vita a tanáriban arról, ki milyen órára menjen. Gazdag lehe­tőségek vannak, hiszen a fiúk számtant, történelmet, bánya­géptant, geológiát, bányamű- veléstant, rajzot, magyart ta­nulnak. Egyikre is el kellene menni, másikra is ... Kettesé­vel, hármasával indulnak a vendégek, s aztán maguk is meglepődnek, amikor csak­nem valamennyien a bánya­Nagybátonyban — műveléstan-órén találkoznak össze. Hiába, nem váük vízzé a bányászvér! Éppen Sándor András ta­nár elvtárs tart órát a másod­éveseknek. Tárgy: az irány meghatározása bányakompasz- szal. A tanár magyarázata vi­lágos, érthető, szabatos. A gyermekek figyelme egy pil­lanatra sem lankad, mivel Sándor elvtáirs úgy ma­gyaráz, hogy egy-egy mon­dat végén a fiúkkal mon­datja ki a helyes választ. Mondják is, méghozzá kórus­ban. Mire a végére érnek az előadásnak — amelyet a ta­nár igen ügyesen szemléltet zsinór, miniatűr ácsolatok és kompasz segítségével — a ta­nulók már maguk is folyama­tosan el tudják magyarázni az órán tanultakat. Még egy kis diktálós következik, a házi feladat kiszabása — és már vége is az órának. Azazhogy nincs vége. Amit most elméletben tanultak a gyerekek, azt a jövő héten már gyakorlatban is végre­hajtják a bányában. Az okta­tó vájárok és a tanárok ugyanis pontosan összehangolt terv alapján dolgoznak. Hogy ez az együttműködés milyen pompás gyümölcsöket érlel, arról Budavári elvtárs és tár­sai beszélnek elragadtatva. Ők a délelőttöt a tanbányában töltötték. El sem akarták hin­ni, hogy a kifogástalan ácso- latokat a gyerekek csinálták. Meglepte őket a tökéletes rend. tisztaság és fegyelem is, amelyet odalenn tapasztaltak. „Sok vájár, iskolába járhatna a fiúkhoz“ — jegyezte meg Budavári elvtárs. Ezek a fiúk csak éveiket te­kintve gyerekek. Munkájuk dicséretére válnék a felnőtt bányászoknak is. Évi termelé­si tervüket már november 2- ra teljesítették, s megfogad­ták, hogy december 31-ig még 2500 tonna szenet adnak ter­ven felül a hazának. A hazá­nak, amely ilyen szeretettel; körültekintően gondoskodik róluk. A 2500 tonnából több, mint 1000-et már felszínre küldtek ..; Benézünk az elsőévesek tör­ténelemórájára is. 14 éves, apró lurkók. Szemmellátható- lag büszkén feszítenek vado­natúj egyenruhájukban, amely alig néhány hete került rájuk. Most egy kissé szoronganak, mert Sebő József tanár elv­társ felelteti őket. És hát a történelem nehéz dolog, meg különben is nekik minden fi­gyelmük, érdeklődésük első­sorban a bánya felé fordul. Az ipari forradalomról, az utópista szocialistákról vám szó. — Tari fiam! Mondd meg szépen, mi az oka annak, hogy Fourier és Saint-Simon a tőkések segítségével akarták megszüntetni a kizsákmányo­lást, ami úgy-e képtelenség? Vékony, szöszi gyerek a kis Tari. Ráncolja a homlokát, még a füle is belepirosodik a gondolkodásba. — Nem ismer­ték fel... nem ismerték fel — kezdi, de elakad. Segíteni kell. Hozzá is szólnak többen, de csak nem tapintanak rá a lé­nyegre. Végül aztán hátul fel­áll a jóképű, feketehajú, ma­gas Bernáth és kivágja: — Nem ismerték fel, hogy a proletároknak kell meg­szerezniük a hatalmat a mun­kásosztály forradalmi pártjá­nak vezetésével. Ezért marad­tak utópisták, ezért tévelyeg- tek. Igen. Jól feleltél,. Bernáth. És ti. szöszke, göndör, csillo­gószemű fiúk: kis Tari, Mol­nár, Raduly és többiek, soha­se felejtsétek el ezt a két szót: proletárhatalom és párt! Délután ünnepi hangulat az ér_ tekező-teremmé átalakított tanáriban. Négyszemélyes ke­rekasztalkák körül ülnek a vendégek, a fal mellett pedig a házigazdák: a tanárok, a DISZ-vezetőség tagjai és az osztályok küldöttei, akiket a fiúk választottak, hogy kép­viseljék őket ezen a megbe­szélésen, amely számot ad a tapasztalatokról. Dénes elv­társ kéri a vendégeket, adja­nak javaslatokat az oktatás megjavítására. Jönnek is az ötletek, tanácsok. Budavári elvtárs javasolja, vezessék be a tanbányában is a millsze- kundumos robbantást. (De­cember elején bevezetjük —- ígéri Pádár József, a tantér- nya vezetője.) Bükkhegyi elv­társ, a rónai üzem igazgató­ja, egész sereg hasznos taná­csot ad az apró, gyakorlati dolgokra: szereljenek vékony sodronyhálót a tornaterem ab­lakára, hogy a gyerekek, nyu­godtan labdázhassanak, ne kelljen az ablakra ügyelniok..; szerezzenek be táblatörlő-szi- vacsokat, mert ahol minden ilyen szép, nagyszerű, ott rosz- szul fest, ha papírokkal, ron­gyokkal törlik a táblát... sze­rezzenek több szemléltető ké­pet a geológia oktatásához ..: Szó esik arról is — ezt a ta­nulók kérik — hogy gépesíte­ni kellene a bányát, mert gya­korlatban is szeretnék tánul- mányozni a gépek működését; A vezetőség megígéri, hogy megpróbál gépeket szerezni. (Remélhetőleg a tröszt is segít ebben!) Januárban máris kap­nak a fiúk egy MT—5-ös rá­zócsúszdát és egy B—kaparót. „Ifjú vájártársaink" — így szólítják a fiúkat a vájárok. De a kissé hivatalos ízű megszó­lítás ellenére hangjukból apai érzés árad. Mintha a saját édes gyermekeikről lenne szó, úgy mondják el észrevételei­ket. Vagy nem az apák féltő gondoskodása csendül ki pél­dául abból, hogy kicsit erő­sebb központi fűtést kérnek a gyermekek részére?! Az apa, az idősebb jóbarát szólal meg akkor is, amikor a gyermekek kérésére sorra elmondják élet- történetüket, beszámolnak a munkában töltött évtizedek tapasztalatairól. Bizony, ezek­nek a kemény, harcedzett férfiaknak el-el csuklik, a hangjuk, amikor az ő gyer­mekkorukat, a felszabadulás előtti éveket hasonlítják ösz- sze a vájártanulók életévélj „Mi úgy loptuk el a szakmát, nemhogy tanítottak volna“ — mondja Kicsiny Péter lőmes­ter. „Kilenc évig tartott, mi­re vájár lehettem“ — emléke­zik vissza Bükkhegyi elv­társ. „Olyan dolgokkal talál­koztam itt ma, amilyenekről az én gyermekkoromban sem látni, sem hallani, de még álmodni sem lehetett1’ — szól meghatottan egy újlaki vá­jár. S hogy ezeknek a fiúk­nak még könnyebb legyen az életük, sorra elmondják a vendégek, hogyan, milyen módszerrel lettek sztahanovis­ták. Érdeklődéssel, figyelme­sen jegyezgetik a fiúk Buda­vári Károly, Baksa Vilmos oktatóvájár, Oravecz István tiribesi mérnök, és a többiek nyílt szívű, okos, hasznos be­számolóit. Amit most halla­nak a munkaidő helyes ki­használásáról, a munka jó megszervezéséről, és nem utol­só sorban a bányász becsület­ről — arról még sokszor esik majd szó az otthongyűléseken, az iskolában, de még este, elalvás előtt a hálóban is. Az intézet vezetősége bú­csúzáskor három dolgot kér a vendégektől: 1. Segítsék az is­kola munkáját ott, ahol csak tehetik, (eddig sajnos egyelő­re csak a tiribesi üzem adott kellő segítséget). 2. Mondják el barátaiknak, munkatár­saiknak, mit láttak az isko­lában. 3. Jöjjenek vissza min­dig, amikor csak idejük van, tanítsák a fiúkat, barátkozza­nak velük... Vajon megteszik? 3 Segíte­nek-e? Beszélnek-e az iskolá­ról? Visszajönnek-e? Azt hiszem, az igazgató elv­társ kérése nem hiába hang zott el. A vendégek segítenek majd, beszélnek tapasztala­taikról és visszajönnek. Visz- sza, hiszen most már a leg­erősebb szál: a forró, őszinte barátság fűzi őket az iskolá­hoz, a vezetőkhöz és a diákok* hoz. Ezen a napon véglege* sen egymásra találtak a jelei és a jövő vájárai. Lehet-e ennél nagyszerűbb szebb eredménye esy összejö­vetelnek? Miklós Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom