Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-03 / 95. szám

1935. december 3. SZABAD XOfiB-íll s LEVELEK AZ ÁLLATOK ÁTTELELTETÉSÉRÓL Gazdaságunkban a tehenek tejhozama eléri az évi 3000 litert Gazdaságunk már a nyár folyamán gondoskodott az ál­latállomány téli takarmányo­zásáról. A 107 darabból álló tehénállományunk részére te­henenként 7 köbméter silót készítettünk, amely silókukori­cából és répaszeletből áll. A készítésnél nagy gondot fordí­tottunk a minőségre, ezért me- laszos vízzel locsoltuk az ösz- szevágott takarmányt. A silótakarmányon felül nagymennyiségű lucerna-széna és répaszéna áll rendelkezé­sünkre. A jóminőségű lucerná­ból naponként és darabonként három kilogrammot míg a jó- minőségű rétiszénából 2 kilo­grammot biztosítottunk. A te­henek részére nagyon fontos a takarmányrépa. Elegendő ta­karmányrépa etetése biztosí­ték arra, hogy a tejtermelés állandóan emelkedjen. Gazda­ságunk ennek érdekében a te­henek részére fejenként és na­ponként 15 kilogramm takar­mányrépát biztosított. A rendelkezésre álló takar- siányokból az alaptakarmányt tgy tudtuk és tudjuk összeál- tani, hogy a zöldtakarmányo- .'Js megszűnte után sem kö- atkezett be tejcsökkenés a te­il inészetben. Gazdaságunk célja, hogy mi- TVí nagyobb mennyiségű tejet t - meljen. A cél elérése érde­kében a borjakat mestersége­sen neveljük és így egy év alatt körülbelül 40—45 000 li­ter tejet takarítunk meg, illet­ve ennyivel többet szállítunk az államnak. Vz 1955-ös gazdasági évben • ellenek egyedenkénti tejho- z na eléri a 3000 litert. A kö- v. ikező évben el akarjuk érni, hegy tehenészetünkben a tehe­nek termelése a 3600 literen felül legyen. Erre meg van a lehetőség, mert a fentebb em­lített jó minőségű siló és lu- cemaszéna, valamint a gondo­san leprizmázott takarmányré­pa és.a tehenek egyedenkénti abrakolása lehetővé teszi. Te­henészetünkben minden tehén az alaptakarmányon felül a termelésének megfelelően kap abraktakarmányt. Tejtermelésünk fokozása ér­dekében gazdaságunk részt vesz az országos tejtermelési versenyben is. Ezen felül a gázdaság négy fejőgulyása (Borsó István, Boreó András, Csampa Imre és Tenycs Jó­zsef) egyénileg is versenyeznek az ország legjobb fejőgulyása címért. A tehenek egyedenkénti ta­karmányozása a jóminőségű takarmány, a fejőgulyások versenye biztosíték arra, hogy tehenészetünkben a tél folya­mán nem csökkenni, ellenke­zőleg, emelkedni fog a fejési átlag. Lator István a Szécsényi Tangazdaság állattenyésztője A késő őszi legeltetéssel nagymennyiségű takarmányt takaríthatunk meg Az idei sok csapadék hatá­sára a rétek és legelők bősé­ges takarmányt biztosítottak állatállományunk számára, és jelenleg is sok még rajtuk a fű. Ebben az évben sokkal to­vább kijárhat a jószág a le­gelőre, mint szárazabb eszten­dőben. Gazdaságunkban a nö­vendékmarha. a sertés és juh még rendszeresen kijár, ha az idő megengedi. Természetesen ilyenkor ősz­szel már nem adnak a lege­lők annyi takarmányt, mint tavasszal vagy nyáron. Több kiegészítő takarmányt kell ad­ni állatállományunknak, hogy fejlődésük ne csökkenjen. En­nek ellenére érdemes minél tovább legeltetni, mert a legel­tetéssel naponként és számos­állatonként 5 kg szénát taka­rítunk meg az elraktározott takarmányból. Ez a mi gazda­ságunkban, ha csak húsz na­pot is veszünk, amikor legel­tetni tudunk, ezer mázsa ta­karmányt jelent. Gazdaságunk hatalmas ser­tésállománnyal rendelkezik. Abrakból a napi szükséglet megközelíti a 100 mázsát. Nem kis feladat tehát az állatok takarmányozásának biztosítá­sa. A gazdaság által megter­melt abraktakarmány meglé­vő állataink részére 1956. feb­ruár 8-ig biztosítja a napi szükségletet. A hiányzó részt a gazdaság központi készlet­ből biztosítja. Szálastakar­mányból is csak a szükséges­nek a 70 százalékát tudtuk biztosítani a nyár folyamán. A hiányzó rész egyrészét a már fentemlített őszi legeltetésből és minél több silótakarmány készítéséből akarjuk biztosíta­ni. Eddig 12 500 köbméter siló és egyéb vizenyős takarmány áll rendelkezésünkre, ami szintén néhány hónapra bizto­sítja az állatok takarmányozá­sát. Nagy gondot fordítunk a meglévő takarmányok helyes elosztására. Nem engedjük meg a pazarlást. A jobb emészthetőség érdekében a ta­karmányokat szecskázzuk, ez­által is kevesebb megy ve­szendőbe. Friss László, a Kisterenyei Állami Gazdaság üzemegység vezetője A téli hónapokban is emeljük a tejhozamot Szeptember elején kerültem a tehenészetbe. Elődöm nem sokat törődött az állatokkal, gyenge volt a takarmányozás, rossz volt a gondozás. Azóta minden megváltozott, az is­tállóban rend van, az állatok tiszták és gondozottak. Legjob­ban mutatja a változást a tej­termelés növelése. Még szep­tember elején 4,9 liter volt az istállóátlag, egy hónap múl­va már 7,5, majd október vé­gén már elérte a 8 3 litert. A tejtermelés növekedését elsősorban megfelelő takarmá­nyozással értük el. Bevezet­tük az egyedi takarmányo­zást és így minden állat a ter­melt tej mennyisége után ré­szesül abrafctakarmányban. Jó hatással van a tejtermelésre, hogy lehetőségünk van még most is zöldtafcarmány eteté­sére. Az igazgatóság a napok­ban 60 vagon csak etetésre al­kalmas káposztát bocsátott a rendelkezésünkre. Ez a meny- nyiség. biztosíték arra, hogy mé-g decemberben is zöld takar­mányt adjunk az állatoknak. A káposztán kívül 25 vagon szálastakarmány, 4500 mázsa silótakarmány és 20 vagon ta­karmányrépa áll rendelkezé­sünkre, ami biztosíték arra, hogy meglévő állatainkat kel­lő takarmányozásban részesít­sük a tél folyamán. Salóczi Sándor, a Karancskesz.i Állami Gazd. állattenyésztője *,A SZÉN EREJE“ »vagy a szerkesztő erélytelensége A „Szén ereje” — címmel épületes kis verset olvasha­tunk a Nógrádi Bányász no­vember 30-i számában. A — szerencsére — csak öt strófás elmefuttatás ékesen bizonyítja, hogy az ember sohasem tud­hatja előre, mi lesz a legjobb szándékból is, mire megvaló­sul ... Mert ugye a szerző és a szerkesztőség bizonyára lel­Eladó Zagyvapálfalván. a Rá­kóczi út 124-es számú ház. Cím: Taitt István. Zacvvaoálfalva. ÜZEMIEK! GÉPÁLLOMÁSOK! ÁLLAMI GAZDASAGOK! SZÖVET­KEZETEK! Vattásruhák, munkaru­hák. szerelöruhák, munkaköpe­nyek. és egyéb ruházat! cik­kek készítését, vagy javítását a megye bármely részében vál­lalunk. Balassagyarmati Szabók Szövetkezete. Balassaavarmat. Te­lefon: 135. Patkányirtást idomított varlász- görényekke! és foxterrierekkel az orszáe egész területén jótállás­sal vállalok. Körtvélvessv. Buda­pest. Baross utca 23. Szőrszálait rövidhullámú gépen örökre eltávolítja, továbbá pat­tanásos, zsíros, szeplős, foltos bőre megszépülhet. Sándorffi Jó­zsef kozmetikus. Budapest. Jókai tér 3. Kétszemélyes rekamíék első­rendű kivitelben, nagyon kedvező feltétellel. Budapest. Dohány utca C. szám. Keresünk megvételre 1 darab IS—20 HP lassú tárásü benzin, egy Diesel üzemű motort. 8M 3. sz. Kőbánya Vállalat, Recsk. Tele­fon: Recsk 28. ; Szerezzen örömet hozzátarto- ! zóinakl Vásároljon ajándék­tárgyakat a Keletnógrádmegyei Népbolt i árudáiban. Nagy választék, ízléses csomagolási kesíteni, tanítani óhajtja az emberiséget ezzel a kis műre­mekkel. És lám, a vers — drá­mai hangja ellenére — még­sem az olvasó szívére és agyá­ra hat, hanem csupán nevető- izmaira. Azokra viszont ellen­állhatatlanul! Keresetlen, őszinte humor bujkál mindjárt a második bekezdésben, amely így kez­dődik: „Köszönjük nektek Bányászok (Vájárok)” Nyilvánvaló, hogy itt a sor végén gazdag választékot akar biztosítani a szerző a szerkesz­tőség számára: válassza ki, me­lyiket tartja odaitlőbb kifeje­zésnek, a bányászokat-e, vagy a vájárokat? Sajnos azonban elmulasztotta feltüntetni, hogy a nem kívánt rész törlendő, ezért a szerkesztőség — túlsá­gosan tiszteletben tartva a szerző eredeti szavait — elhá­rította magától a döntés nagy felelősségét és az olvasóra bíz­ta azt. Válasszon ki-ki ízlése szerint! A bányászoknak szóló köszö­netben egyébként nincs sok köszönet, mert alig két sorral lejjebb már ez a komor kije­lentés sötétlik: „Ezt nem fe- lejtük el nektek soha”. Ejha, ez bizony kissé fenyegetően hangzik, az embernek belebor- sódzik a háta. No, de sebaj, hamarosan visz- sza evez a vers a humor vizeire. Miután ugyanis megtudjuk, hogy a „gyárak gomolygó füst­felhője ... ez is mind, mind a szén ereje” (?!), egészen várat­lan fordulattal, kissé mélabús aláfestéssel így fejeződik be a szénről szóló elmés tanul­mány: „Fagyos téli dermesztő estéken a jól fűtött kályha közelében elűzve a hideget, sötétséget, a sok szén mind hamuvá égett.” Ha jól megfigyeljük, ebben a bekezdésben egészen új tü­zelési módszerről tájékoztat­nak bennünket. A szén ugyanis nem a kályhában égett hamu­vá, mire a vers elkészült, ha­nem a kályha közelében, talán éppen a szoba közepén, vagy az egyik sarokban, ahol ezek szerint szabadtéri tüzelést, szoba-máglyát rendszeresített a vers írója. Vagy csupán ar­ról lenne szó, hogy a kályha közeléből űzi el a hideget a szén ereje? Ennek eldöntése ismét az ol­vasóra vár. Általábam a szer­kesztőség sokat bízott az ol­vasók mérlegelő képességére, pedig a szerkesztőnek illett volna még idejében mérlegre tenni a „költeményt..Így menthették volna meg a két­ségtelenül jószándékú szerzőt attól, hogy nevetségessé vál­jék. 0 bizonyára megértette volna — ha megmagyarázzák neki — hogy ez a vers nem érett meg a közlésre, s a vers­íráshoz a jóakarat mellett sok tanulásra, s nem utolsósorban tartalmas, jó gondolatokra van szükség. A mérlegelés azonban nem történt meg, s a Nógrádi Bá­nyász szerkesztősége jóvoltá­ból megjelent a vers. (Csak nem a „humor-rovat’ pótlásá­ra szánták?) Az olvasó min­denesetre jót nevet, de végül mégis kissé bosszúsan kényte­len idézni a szerző egyik szív­be markoló sorát: „Ezt nem felejtjük el nek­tek soha!” — 6s HOGY LUDÁNYHALÁSZI ÉLETE FELLENDÜLJÖN Akik a párt hívó szavára falura mentek Ludánylialászit évek óta úgy tartották nyil­ván a szécsényi járásban, mint a „legrosz- szabb” községek egyikét. Már szinte szállóige lett, hogy a „ludányiakkal nehéz boldogulni, nem akarják teljesíteni az állam iránti köte­lezettséget”. Ha csak a felszínt nézzük, bi­zony úgy tűnik, hogy a ludányiak valóban „rosszabbak”, mint a többi községek dolgozó parasztjai, hisz az elmúlt évben is egymaguk- nak „sikerült” visszahúzni az egész járást a begyűjtésben. Ritkán volt a párttaggyűlés is határozatké­pes. A DISZ-szervezetet sem hallottuk soha dicsérni. „Nagyon gyenge”, ez volt az állandó jelzője. Folyton marakodnak a ludányiak és a halásziak, pedig a kettő már régen egy köz­ség, teljesen össze is épült. A tanács munkája is gyenge volt. A földművesszövetkezet is vesz­teséges volt még az elmúlt évben és a tsz-ben is akadtak hibák. Mivel az a magyarázat, hogy egy község dolgozói rosszabbak lennének mint más köz­ségbeliek valótlan és tarthatatlan, pártunk megkereste valódi okát annak, hogy egyes községekben gyenge a szervezeti élet, az em­berek közömbösek, az állam iránti kötelezett­ségek teljesítése akadozik. A valódi ok a párt- politikai munka gyengesége volt. E községek­ben a pártszervezet nem töltötte be faladatát mint a tömegek vezetője, nevelője és elhanya­golták a gazdasági munka ellenőrzését, segí­tését. Ez volt a hiba forrása Ludányhalásziban. Itt is az biztosítja a hibák kijavítását, hogy pár­tunk Központi Vezetőségének határozata ér­telmében megerősítették a pártszervezetet, új titkárt választottak a község kommunistái, akinek most már ideje is van arra — hisz függetlenítették más munka alól — hogy a pártvezetőségi tagok, a kommunisták segítsé­gével biztosítsa a községben a párt vezető sze- renét, a jó politikai felvilágosító munkát. ......... ....................771 Takács elvtársnak i; több éves tapasztala­id ta van a pártmunká- i ban és mint a járási I pártbizottság instruk- I tora megismerte a I többi község mellett í Ludányhalászi prob- I lémáit is. Takács elv­társnak először is azt kellett elérnie, hogy jobb legyen a politi­kai felvilágosító munka. Ehhez pedig mind a három alap- szervezet párttagjai­nak aktivitása volt szüksége», de éppen ezt nem könnyű elérni ott, ahol hoszú időn ót a taggyűlések sem voltak határozatképesek. A pártvezetőségek munkájának megjavításával, a párttagokkal való megismerkedéssel, beszél­getéssel 3 hónapi munka után elérte Takács elvtárs, hogy az utolsó taggyűlés már határo­zatképes volt. Hosszú idő után először ment rendben a tagdíjfizetés és elszámolás is, mert kiegészítették a pártcsoportbizalmiak létszá­mát. Most az a terve, hogy minden bizalmi mun­káját megismerve segítse őket abban, hogy ne csak a bélyeget vigyék el a tagokhoz, hanem neveljék is őket. Tudjanak minden problémá­jukról, valóban összekötők legyenek a pártve­zetőség és a tagság között. A népnevelő mun­kája már javult. Ezt bizonyítja, hogy a dol­gozó parasztok sokkal jobban teljesítik az ál­lam iránti kötelezettségeiket, mint más évben. Munkájuk további javulását a most megin­dult pártoktatás is segíti majd. A tanács az elmúlt H öt év alatt többszőr volt elnök nélkül. Három elnök és több helyettes váltotta egymást, de közben 3—4, sőt egyszer nyolc hónapig még helyettes sem volt. Négy héttel ezelőtt Tóth Ferencné sze­mélyében olyan elnö­köt választottak a község dolgozói a ta­nács élére, aki ren­delkezik azzal a szak­tudással és közigaz­gatási tapasztalattal, amely a jó munka feltétele. Azelőtt a szécsé­nyi járási tanácson dolgozott. Tóth elvtársnő legfontosabb feladatának tartja a vb-tagok, $ párt- és a tömegszervezetek vezetői után meg* ismerkedni a község minden dolgozójával, minden jogos igényüket kielégíteni, jogos pa­naszaikat orvosolni, ha kell elintézni a fel­sőbb szerveknél, tehát jogaikat legmesszebb- menően biztosítani. Ez égjük legfontosabb elő­feltétele annak, hogy a dolgozó parasztoktól joggal elvárhassuk kötelezettségeik pontos tel­jesítését. Nagy elvtárs, a helyi Alkotmány Tsz volt elnöke egyik alapító tagja a tsz-nek. Az ő ve­zetésével fejlődött a tsz odáig, hogy ma már azt mondják a tagok „több a jövedelmünk, mint akármelyik kívülállónak”. A fejlődés azonban nem áll meg egy percre sem és az egyre növekvő feladatokkal már nehéz lett volna megbirkózni a több mint 60 éves elnök­nek. . A vezetés megjaví- • tásához fontos volt, hogy a helyi tapasz­talat mellé biztosít­sák a nagyobb szak­tudást, a fiatalosabb lendületet, ötletessé­get. Kora lenne még az alig két hete meg­választott új elnök, Tóth Ferenc elvtárs munkájáról írni, de egy-két terve már van arra nézve, hogy a tsz-t még jövedel­mezőbbé tegyég. A közös gazdálkodás számára annyi ab­raktakarmányuk ma­rad, hogy Tóth elvtárs elgondolása szerint ab­ból körülbelül 50 sertést hizlalhatnak jövőre és így a beadási kötelezettség teljesítése után megmaradt hízottsertések ára is növelné a ta­gok pénzjövedelmét. Ügy tervezi, hogy a ve­zetőséggel és a tagsággal közösen kidolgozzák majd, milyen módon tudnák a tejhozamot nö­velni. Most kezdte meg a tsz egy 10 kh-s gyü­mölcsös létesítését is. , A földművesszö­vetkezetben is meg van most már a fel­tétele annak, hogy necsak a gazdasági munka, hanem a szövetkezet tömeg­szervezeti munkája is megjavuljon. Jói működjenek az ál­landó bizottságok és javuljon a szövetke­zeti mozgalom fej­lesztéséért kifejtett munkájuk. Eddig a nyolc egységből álló körzeti szövetkezet- . nek nem volt ügyve­zetője és az üzemagvezető Tőzsér Lajos vé­gezte az ügyvezetői teendőket is. A gazdasági teendők azonban nagyon lefoglalták, hiszen a szövetkezet még az elmúlt évben is veszteség­gel zárt, tehát sok volt a teendő, amíg el­érte, hogy eddig a háromnegyedév eredmé­nye több mint 50 000 forint nyereség. Péter Pál elvtársnak, a szövetkezet új ügyvezetőjé­nek lesz a feladata a szövetkezet másirányú munkáját is megjavítani. Legfontosabbnak tartja a két hónapja megalakult méhészeti, kertészeti és gyümölcstermelési szakcsoportok­nál elérni, hogy működésük eredményes le­gyen, Egy-két terve már van arra nézve, hogy a lakosság igényeit még jobban kielégítsék, mint eddig. Sertéshizlaldát szeretnének létesí­teni, ezenkívül Pöstyénpusztán még a télen megkezdeni előregyártott betonelemek — cse­rép, kútgyűrűk stb. — gyártását és megszer­vezni a nádkitermelést, amely évente körül­belül 100 családi házhoz lenne elegendő. Amint látjuk négy fontos helyen van új, kellő tudással és tapasztalattal rendelkező ve­zető a községben. Mindez elsősorban a járási pártbizottság munkáját dicséri, amely nem saj­nálta a fáradságot, hogy felkutassa azokat az elvtársakat, akik változást tudnak majd vég­rehajtani Ludányhalászi életében. Új létesítményekkel gazdagodtak a nógrádi bányászok A nógrádi szénmedence kül­színi szállításának megjavítá­sára új kötélpályát kaptak a bányászok. A tiribesi bánya­üzemtől a nagybátonyi osztá- lyozóig 5 millió forintos költ­séggel két kilométer hosszú kötélpályát építettek és a kis­terenyei bányától másfél ki­lométerre vezet az új meddő­kötélpálya. Most jelentette a Nógrád Megyei Építőipai Vál-I lalat. hogy Kisterenvén be­fejezte a 300 személyes kor­szerű étkezde és konyha épí­tését. amelyre több mint 800 000 forintot fordított álla­munk, A Demény DISZ-brigád túlteljesítette fémgyűjtési felajánlását A tavaszi fémgyűjtés során a Salgótarjáni Acélárugyár Gazdasági Szerszámgyárában Demény László DlSZ-fém- gyűjtőbrigádja, több mint 600 mázsa vasat szállított az átve­vő helyre- Ezért Demény László „Kiváló fémgyűjtő” jelvényt és a brigád szép ju­talmat kapott. A fiatal bri­gádtagok most az országos verseny helyezésébe is bele akarnak szólni. Ezért vállal­ták. hogy ebben a hónapban 1000 mázsa hulladékvasat gyűjtenek. Felajánlásukat tet­tekkel váltották valóra és most örömmel adják hírül, hogy már 1068 mázsa ócska­vas átadásáról van igazolásuk. A vállalat többi fésngyűitő­brigádja is követi példájukat* és ígv az acélgyáriak ered­ménye már meghaladta a 3000 mázsát. Salgótarján két másik nagyüzemében a Tűz­helygyárban és az Üveggyár­ban is szorgalmas „méh-mun- ka” folyik. A tűzhelygyári fiatalok már az 1500. mázsá­nál tartanak és az üveggyár­ban — ahol a legkisebb a vas- gyűjtési lehetőség — szép eredménynek számít az eddig felkutatott 540 mázsa ócska­vas. Salgótarján nagyüzemei­nek fémgyűjtői ígv már le­mérhették az 5100 mázsa vas­hulladékot is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom