Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-24 / 101. szám

A KOMMUNISTÁK * Fiatalok nevelője Valamikor a letűnt világban a kommu­nistákat úgy jelle­mezték, hogy azok semmirekelők, véres­szájú, torzonborz alakok. Azok festet­ték, ecsetelték a kommunistákról ezt a képei, akik féltek az igazságtól, akik sár­ba taposták az em­beri méltóságot, akisnek valójában fosztogatás, zsarolás volt a mesterségük. Mi azt mondjuk: kommunistának len­ni a legtöbbet jelent: becsület, igazság, szerénység, példamu­tató munka: ezek a kommunisták jellem­ző vonásai. Nézzünk hát egyet a sok közül. Simon Imre elvtárs, a Mát- ranovákon közismert ember, kommunistá­nak vallja magát. Derék, megtermett ember, akinek gon­dolkodásmódja, arc­kifejezése, viselke­dése ugyanaz, mint 15—20 évvel ezelőtt. Vezetői és beosztott­jai úgyis mint em­bert, úgyis mint bá­nyászt, naivra be­csülik. Hogy mit tett ezért a megbecsülé­sért? Mindenki igaz­ságosnak, szerénynek és példamutató em­bernek ismeri. Mun­kájáról elég. ha meg­említjük, hogy csa­patában nem volt rit­kaság a napi 10—12 csillés fejteljesít- mény. De minden kommentár nélkül képet kaphatunk végzett munkájáról, ha egy-egy ünnep al­kalmával találkozunk vele. Mellén egymás­után sorakoznak: ro­hammunka-arany­érem, élmunkás-jel- vény. két darab sztahanovista jel­vény, egy kiváló bá­nyász jelvény, két darab szakma kiváló dolgozója jelvény és nemrégen megkapta a szocialista mun­káért érdemérmet is. Nemrégen a mátra- nováki bányaüzem érdeke úgy kívánta, hogy Simon elvtárs az újonnan feltárt Al-táróhoz az akna­mélyítők segítségére menjen. Most is «ott dolgozik. A szénter­melésnél szerzett el­ismerő kitüntetések nem függnek ugyan a mellén, de látni azt anélkül is, hogy de­rék kommunista, aki nem dolgoztat ma­gára. Amellett, hogy munkájában példa­mutató, segíti, neveli munkatársait, nagy gondot fordít család­jára is. Simon elvtársnak van egy 19 év körüli fia, if j. Simon Imrének nevezik. Simon elv­társ szívesen beszél a fiáról. Rendes, jó fiú. Azt szeretné, ha méltó utóda lenne. Éppen ezért arra tö­rekszik, hogy Imre becsületes kommu­nistává váljon, meg­becsült, hasznos tag­ja legyen a társa­dalomnak. Kezdetben az volt a terve, hogy Imréből műszaki embert ne­vel a magasépítészet számára, mert az új világ fölépítésében rendkívül nagy sze­rep jut a magasépí­tőknek. Ifj. Simon Imre ugyan el is ment iskolára, de az apjától örökölt bá­nyászvér itt nem hagyta nyugton. — Bányász akarok lenni! — mondta ke­mény elhatározás­sal apjának. Imre azt szeretné, ha méltó folytatója lenne apja művének. Igazi büsz­ke érzés fogja el, amikor édesapja mel­lén csillogni látja a jól végzett munka elismeréseit. Simon elvtárs tud­ja. hogy a fiatalok­ban még nincs ki­alakult, szilárd jel­lem, hogy a pártos­ság, vasíegyelem, helytállás útjára szin­te kézenfogva kell vezetni a fiatalokat. Éppen ezért taná­csokkal, útmutatá­sokkal látja el Imre fiát. Esténként elbe­szélgetnek, s mivel Imre a múlt nehéz­ségeiből gyakorlati tapasztalatot nem szerzett, elmondja ne­ki a régi bányászok kínokkal és szenve­désekkel teli életét. Gyakran együtt ta­nulmányozzák a Szovjetunió Kommu­nista Bolsevik Párt­jának történetét, s ilyenkor rendszerint hozzáfűzi azt is, hogy Mátranovákon is hogy üldözték a kommunistákat. Imre még fiatal­ember, de máris az­zal a gondolattal fog­lalkozik, hogy kéri fölvételét a oártba. A gondos apa azonban a tanácsok és útmutatások mel­lett érdeklődik fia munkája felől is. Ifj. Simon Imre jelenleg a November 7-aknában dolgozik, mint csillés. Öröm­mel vette tudomásul, hogy Tóth József elvtárs, Imre akná­sza megelégedéssel nyilatkozott a mun­kájáról. Most, amikor az egész nógrádi szén­medencében lázas iz­galommal harcolnak az éves terv teljesíté­séért és Imre vasár­nap is éüeles mű­szakba volt rendelve, Simon elvtárs apai szigorral szólt a fiá­ra: „Nehogy aztán nekem elmenj a mo­ziba és elkéss a mun­kából“. De emellett megmagyarázta azt is, hogy a mátrano- váki üzemegység még nem ' teljesítette az egész évre szóló fel­adatát. A kommunis­ta és bányászbecsü- let megköveteli, hogy megkülönböztetést tudjunk tenni a kö­zösségi érdek és a magánérdek között. Simon Imre elv­társ nevelőmunkájá­nak meg van az eredménye. Az ifjú Simon Imre valóban apja nyomdokaiban halad és a napokban már megkapta a munkája elismerését jelentő oklevelet. — orosz — JÓL VÁLASZTOTTA ... Még mielőtt megismertem volna, már sok szépet és jót hallottam Csabai József elv­társról, a GSZ B-üzemének párttitkáráról. — Olyan ember ő, aki nem ismer lehetetlenséget s nem kíméli erejét, ha a párt ügyé­ről. az ország érdekéről van szó — mondotta róla Buda Ferenc elvtárs, az acéláru­gyári pártbizottság agit.-prop. titkára. — Először köszörűs, később lapátsajtoló volt, majd a GSZ versenystatisztikusa lett. öt éven át. amíg ebben a beosztásban dolgozott, bár­melyik üzemünkben példát vehettek róla. hogyan kell élő, mozgósító versenynyilvános­ságot teremteni. Ugyanakkor mint pártmunkás, az egész gvár legjobb propagandistája volt. Most a GSZ B-üzem mi­nőségi ellenőre, s szeptember­ben az üzemi pártszervezet titkára lett. Azóta igen-igen megjavult ott a pártélet: élénkek, színvonalasak a tag­gyűlések és a népnevelő-érte­kezletek, amelyeken a párt­tagság teljes létszámmal részt vesz. pedig a dolgozók 85 szá­zaléka vidéki, s más üzemek­ben rendszerint arra hivatkoz­nak. hogy a vidékiekkel nehe­zen lehet boldogulni... Elismeréssel beszélt az új párttitkár munkájáról Vi- szoczky Rezső, a GSZ B-üzem vezetője is: — Igen szoros a kapcsolat a pártvezetőség és a műsza­kiak között. Csabai elvtárs rendszeresen részt vesz a ter­vek felbontásában, a jövő évi műszaki fejlesztésre vonatkozó javaslatok kidolgozásában. Mi elsősorban a pártszervezet életében történt fordulatnak, a kommunisták példamutató munkájának tulajdonítjuk azt, hogy míg 1955 korábbi hó­napjaiban nem tudtuk telje­síteni tervünket — amiben ugyan a helytelen programo­zás is ludas —. addig októ­berben 107. novemberben 102.1 százalékot értünk el. s eddigi eredményeink alapján valószínű, hogy negyedik ne­gyedévi tervünket 104 száza­lékkal zárjuk. Csabai elvtárs, akiről a sok dicséret szól, szerény modorú, halk szavú, 35 év körüli fia­talember. Legszívesebben propagandamunkájáról be­szél, mert ezt nagyon szereti. Arról faggatom, "hogyan sike­rült olyan vonzóvá tennie az elsőéves politikai iskola fog­lalkozásait, hogy azokról sen­ki sem marad el — sőt újabb hallgatók is bekapcsolódnak — és akadnak olyanok — mint például Krayer Józsefné — akik szabadságuk ideje alatt is eljönnek az iskolára. Beszélgetésünket Kovács Bé- láné, Csabai elvtárs egyik hallgatója is figyeli, aki éle­tében először vesz részt az idén politikai oktatásban, s első alkalommal bizony még idegenkedett egy kissé, de má­sodszor már örömmé] ment az iskolára, mert — mint mondja — „Csabai elvtárs mindent olyan jól megmagya­ráz és nagyon érdekesen be­szél.” Csabai elvtárs így foglalja össze sok éves szeminárium vezetői gyakorlatának legfon­tosabb tapasztalatát: — Sokat, nagyon sokat kell foglalkozni a hallgatókkal, nemcsak a foglalkozáson, ha­nem azon kívül is, mindig, amikor csak alkalom van rá. Mint régi propagandista mondja ezt, de mint párttit­kár is eszerint dolgozik. És talán éppen ez: az emberek problémái iránti szenvedé­lyes érdeklődés, segítőkész­ség az alapja eredményes munkájának. Az, hogy jól is­meri az embereket. velük érez, kiá’l értük. Ott volt pél­dául a Tóth-féle újítás ese­te. .: ★ Tóth Géza művezető olyan új szerszámot tervezett, amellyel a lapátvállnak lyu­kasztását a régi. nehézkes, két művelet helyett már egyszerre lehet elvégezni. A szerszám bevált, alkalmazni kezdték, s Csemer Sándornak, aki dolgo­zott vele, új normát állapítot­tak meg. Igen ám. de egyszer csak meghibásodott a szer­szám, tartalékot nem csinál­tattak belőle, s Csemer elv­társnak vissza kellett térni a régi, jóval lassúbb módszer­hez. így dolgozott hosszabb ideig — a fizetést viszont az új szerszámra megállapított norma alapján kapta. Csemer Sándor a párthoz fordult, s Csabai elvtárs orvo­solta is a dolgot. Közbelépé­sére helyesbítették az elszá­molást és sürgősen megjaví­tották a szerszámot, sőt tar­talékot is készítettek belőle. De Tóth Gézával is beszélt a párttitkár: figyelmeztette, hogy mint művezetőnek és kommunistának, neki kell el­sősorban harcolnia azért, hogy újításának bevezetése körül ne legyen hiba. Üj, exportképes traktoreke- kormány gyártásával kísérle­teztek nemrégiben a 600 ton­nás présgépen. A kísérletezés egyszercsak elakadt, mert a negyedik lyuk fúrását seho­gyan sem tudták megoldani. Bátki és Seprényi elvtársak, akik a gépen dolgoznak, egy ütköző felszerelését javasolták, amely rögzíti az anyagot, s így a lyukasztás elvégezhető. A műszakiak nem bíztak az újí­tás sikerében, ezért nem is szorgalmazták a bevezetését. Meghallotta ezt Kulcsár And­rás fúrós. pártvezetőségi tag, aki azonnal kiállt a dolgozók mellett. Az eredmény: az üt­köző nagyszerűen bevált, az új triplex-kormányt immár zavartalanul gyártják, s az át­vevők elragadtatással beszél­nek róla. Azt mondja Csabai elvtárs erről az esetről: „Látja elv­társ, ebből tanultam én meg. hogy a dolgozókra mindig fi­gyelni kell.“ ‘A Igaz. Ehhez még talán csak annyit kell hozzátenni, — amit Csabai József ugyan nem mondott ki, de munkája, élete, módszerei annál ékesebben hirdetik helyette — szeretni kell a dolgozó embereket. Ö nagyon szereti őket. Azért harcol értük ilyen kitartóan, fáradhatatlanul. Es ezért for­dulnak hozzá bizalommal, ezért virágzik a pártélet, amióta ő az üzemi pártszerve­zet vezetője. (Miklós) Osztályunk agya osztályunk ügye, Lenin című költeményéből). Majakovszkij: Vlagyi mir lljics A pártvezetőségek úgjáválasztása eiőtt ‘ \T épünk nagyszerű, törté- ’ nelmi időket él. Évszá­zados elnyomás, kizsákmá­nyolás után megindultunk a felemelkedés, a jólét, a nép- szabadság útján. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom szerves folytatása, követkéz ménye, hogy hazánk is rálép­hetett a szocializmus felépíté­sének útjára. E napokban, hetekben ünnepeljük 11. év­fordulóját annak, hogy a di­cső Szovjet Hadsereg által szétzúzott Horthy-rendszer he­lyébe Nógrád dolgozói is meg­kezdték a népi demokrácia építését. Az elmúlt 11 év alatt elért győzelmeink szervezője, irányítója, a nehézségek le­küzdésének lelkesítője nagy pártunk volt. Az országépítés- ben, az ellenség elleni harc­ban. az áldozatvállalásban pártunk tagjai, a kommunis­ták jártak az élen. A kom­munisták mindennapi, sze­rény és hősies munkája vívta ki azt a megbecsülést, szere­tedet, amellyel ma pártunk tagjait dolgozó népünk a me­gyében is övezi. A párt vezetésének, egysze­rű közkatonáinak példamuta­tása, lelkesítő, nagyszerű cél­kitűzéseinket megújító szavai nyomán újabb és újabb sike­rekről adhatunk számot. A jobboldali elhajlók minden ócsároláséval szemben szo­cialista iparunk 1955-ben előreláthatólag 8—8,5 száza­lékkal fog többet termelni, mint az előző évben; a mun­ka termelékenvsége mintegy 6 százalékkal fogja meghalad­ni az 1954-ben elért színvona­lat. Előreláthatóan több mint egy százalékkal túlteljesítjük a mezőgazdasági termelés 1955. évi tervét is. Megyénk bányái, gyárüzemei egymás után jelentik, hogy eleget tet­tek 1955. évi termelési fel­adataiknak. A nagybátonyi bányászok. a tűzhelygyári dolgozók és még több üzem­ben, aknában, műhelyben di­csekedhetnek azzal, hogy már terven felül adnak szenet, üveget, tűzhelyt és sok más fontos terméket az országnak. A káros jobboldali nézetek le­küzdésében elért eddigi sike­reinket mutatja a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődése is. Tsz-eink szilárdultak, jö­vedelmük, vagyonuk, növeke­dett, s ennek láttán új tagok léptek a közös gazdálkodás út­jára, új tsz-ek, szövetkezeti községek alakultak a megyé­ben. U gy hét múlva végére ^ érünk az 1955-ös évnek. Pártunk és kormányunk most újabb, még felemelőbb fel­adatokat állított dolgozó né­pünk elé. Az 1956-os évvel kezdődő második ötéves ter­vünk fő feladata lesz, hogy hazánkban lerakjuk a szocia­lizmus alapjait tovább emel­jük népünk jólétét, országunk gazdasági fejlettségét. Ezért 1956-ban olyan nagy felada fok állanak előttünk, mintáz, hogy a szocialista - iparban 6 százalékkal növeljük a teljes termelést, az új technika, a gazdaságosabb termelés alap­ján; hogy 3 százalékkal emel­kedjen a mezőgazdasági ter­melés értéke; hogy az ideinél 30 százalékai több beruházást valósítsunk meg az állami erőből; hogy a lakosság fo­gyasztási alapját több mint három milliárd forinttal emel­jük 1955-höz képest. Ezeknek megfelelően komoly tenniva­lók hárulnak megyénk dolgo­zóira is. Például megyénk szénbányáinak 2,6 százalékkal több szenet kell jövőre ter- melniök. mint az idén. p ártunk, dolgozó népünk erejének, egységének tu­datában készül arra, hogy e nagy feladatokat megvalósít­sa. A Központi Vezetőség ha­tározata alapján január else­jétől megkezdődik a pártbi­zottságok, pártvezetőségek új- jáválasztása megyénkben is. A választások jelentőségét kü­lön aláhúzza az a tény, hogy előkészítésének idejére esik évi tervünk befejezése, a jövő évi terv előkészítése, s lebo­nyolítása az új ötéves terv megindulásával azonos idő­szakban történik. Helyesek-e az olyan vélemények és gya­korlatok, amelyek kettévá­lasztják ezen egységes felada­tainkat? Nem, egyáltalán nem helyesek! A pártvezetőségek újjáválasztása éppen azt a célt szolgálja, hogy megerősö­dött, egységesebb, a feladatok megoldására még alkalma­sabb pártszervezetekkel indul­hassunk neki második ötéves tervünk első évi feladatainak megvalósításához. A választások előkészítése csak akkor mondható sikeres­nek, ha ebben az időszakban fokozódik a pártszervezetek, a kommunisták tevékenyéé ge, a dolgozóit között, annak érdekében, hogy magyarázzák a párt politikáját, mozgósítsa­nak a termelési tervek min­den részletében történő tel­jesítésére. A pártvezetőségek újjáválasztása nem öncél, ha­nem azt a célt szolgálja, hogy a párt vezetésével még hatá­rozottabban, nagyobb erővel haladjunk előre a szocializ­mus felépítésében. Az a párt- szervezet dolgozik jól ezek­ben a hetekben, amelyik a politikai munka fellendítésé­vel előre viszi a gazdaságos termelés, a munka és állam­polgári fegyelem szilárdulása, a tsz-mozgalom fejlesztése, a dolgozók munka- és életkö­rülményeivel való törődés ügyét. Akkor végeznek jó munkát pártszervezeteink, ha mind a termelés, mind a vá­lasztás kérdéseiben messze­menően támaszkodnak a dol­gozók véleményére, javaslatai­ra, egyszóval, ha erősítik kap­csolataikat a dolgozó töme­gekkel. A vezetőségválasztást tag­gyűlések beszámolóinak elké­szítése, a vezetőség munkájá­nak helyes értékelése szinte lehetetlen a dolgozókra való támaszkodás, a pártszervezet egész munkájának fellendíté­se nélkül. Minden egyes párt­szervezet munkáját a terme­lési feladatok megoldásában elért eredmények, hiányossá­gok alapján kell megítélni. Nyilvánvaló, hogy az a párt­vezetőség számolhat maid be növekvő eredményekről a párttagságnak akár a párt­építés, akár a gazdasági élet területéről, amelyik a vá­lasztás előkészítésében emeli munkájának színvonalát, ja­vítja a politikai tömegmun­kát. És csak az a beszámoló adhat hű képet a vezetőség kétéves munkájáról, szabhat helyes feladatodat, amelynek elkészítésében benne van az egész vezetőség, a párttagság és a pártonkívüliek javaslata is! p ártszervezeteink használ­*■ ják fel a hátralévő időt arra, hogy feladataink megva­lósításában újabb győzelmeket érjünk el, erősödjék pártunk és a dolgozó nép közötti kap­csolat, hogy a pártvezetősé­gek újjáválasztását teljes si­kerre vigyük. Mravik János már több év óta Szirák község tanácsának elnöke. Mint párt­tag és mint tanácselnök ered­ményesen küzd az állami fe­gyelem megszilárdításáért, az állami begyűjtési rendelet be­tartásáért, a község szocialista fejlődéséért. Zeke József a kisterenyei gépállomás kom­munista traktorosa teljesítette éves tervét és kiérdemelte a megye legjobb traktoristája kitüntetést. Zeke Józsefnek nagy érdeme van abban, hogy a ceredtótújfalusi Búzakalász milliomos szövetkezet lett. Bakos János szurdokpüspöki község függet­lenített párttitkára. Kemény akarattal küzd a község szo­cialista fejlődéséért, a Köz­ponti Vezetőség határozatának megértetéséért. végrehajtá­sáért. Simon Mihálynak a községi pártbizottság titká­rának nem kis része van ab­ban, hogy Karancsalja szövet­kezeti község lett. A pártbi­zottság tagjait jól mozgósítja a feladatok elvégzésére. Sokat törődik a község lakosainak problémáival is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom