Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-24 / 101. szám

6 SZABAD NÓGRÁD 1955. december 24. AFGANISZTÁN Afganisztán a Szovjetunió déli szomszéda llama. A két or­szágnak 2000 kilométer hosz- szú közös határa van. Afga­nisztán ezenkívül .Pakisztán­nal, Iránnal és Indiával ha­táros az ország legtávolabbi keleti része pedig a Kínai Népköztársasággal. Az ország területe 655 000 négyzetkilo­méter. Nagyrészt hegyvidék, illetve fennsík. A mintegy 12 milliónyi sok nemzetiségű lakosságnak körülbelül fele afgán. Az afgánokon kívül tadzsikok, üzbégek, turkmé- nek és mások élnek az or­szágban. Sóik még a nomád és félnomád törzs. Lélekszámúk legalább két millió. Az ország fővárosa a több mint 200 000 lakosú Kabul. Afganisztán alkotmányos ki­rályság. Az 1931. november 11-én elfogadott alkotmány értelmében az állam feje a király (padisah) A királyi méltóság öröklődő. A parla­ment két kamarás. Az alsó­ház képviselőit a nép választ­ja. A szenátus — valamint a felsőház tagjait a király ne­vezi ki. Fontos szerepet tölt be az állami kérdések eldön­tésében a Nagy Dzsirga, a törzsek és a vidéki lakosság képviselőmek a király által idődként összehívott konsresz- szusa. lényeges helyet tölt be az ország politikai életében a muzulmán papság. Az ország gazdaságának fontos ága a mezőgazdaság, amely a lakosságnak mintegy 90 száza’ékát foglalkoztatja. A rre°műve1t terület azonban viszonylag csekély: körülbelül két millió hektár, va°yis mind­össze alig 30-ad része az ország fertile'ének. Afganisztánban főként búzát, árpát, rzst. gya­potot. cukorrépát és egvéb-nö- vémd termelnek. Igen elter­jedt a kertészet és a szőlé­szet is. Je’entős az állattenyésztés. Av ország állatállománya kö­rülbelül 30 millió darabra rúg. Ebből négy millió — kara­kul juh. amely messze földön híres. Afganisztánban 15 gyapot- tisztító üzem. pamut- és gyap­júszövet eyár, valamint né­hány száz közszükségleti cik­keket és gazdasági eszközö­ket gyártó kisipart üzem, illet­ve műhely működik. A városi proletariátus lélekszáma nem több ?no noo-oél. Az afgán ipar — mind a bánya-, mind a fe’dolgozó ipar — még gyengén fejlett. Az ország iparcikkszükségle­tének több mint 90 százalékát behozatalból fedezi. Az utóbbi években az afga­nisztáni kormány jelentős in­tézkedéseket tett a nemzet- gazdaság fejlesztése érdeké­ben. Szerte az országban ipar- vállalatok és villanytelepek épülnek és ugyanakkor út­javítási munkálatok folynak. Mint sajtójelentések rámutat­nak, a villanytelepek összka- pacitása az elkövetkező évek­ben 100—110 000 kilowattra emelkedik majd. Afganisztán csáfc: az orosz- országi Nagv Októberi Szocia­lista Forradalom után szaba­dulhatott meg a gyarmati füg­gőségtől, araikor döntő csa­pás érte az imperializmust. Áz ország 1919-ben az Anglia el­len vívott igazságos fslszaba- . dító hfS-orú eredményeként állította helyre politikai füg­getlenségét és szuverénitását. Ebben a harcban az afgán nép a szovjet néo együttérzé­sét és erkölcsi támogatását él­vezte. A második világháború be­fejezését követő években a szovjet—afgán kapcsolatok mindkét fél kölcsönös előnyé­re fejlődtek és erősödtek. A szovjet kormány az afgán nép iránt tanúsított baráti érzel­meitől vezetve beleegyezett a szovjet—afgán határ felül­vizsgálásába és 1946. június 13-án aláírta a határkérdések­ről szóló egyezményt. Ezt az egyezményt Afganisztánban a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony bizonyíté­kaként fogadták. Az utóbbi években lényege­sen elmélyültek és továbbra is szélesednek a szovjet—afgán gazdasági kapcsolatok. Ezek nagyjelentőségűik Afganisztán nemzetgazdaságának fejlődése szempontjából, Afganisztán ha­gyományos kiviteli cikkeit ad­ja el a Szovjetuniónak és ennek ellenében ipara, valamint me­zőgazdasága szempontjából el­engedhetetlenül szükséges cik. keket, továbbá hitelt és mű­szaki segítséget kap a Szov­jetuniótól. A szovjet—afgán árucsereforgalom 1954-ben megkétszereződött az 1950. évihez képest. 1954. január 27-én Kabulban egyezményt írtak alá, amelynek értelmé­ben a Szovjetunió hitelt nyújt Afganisztánnak két gabona- raktár, malom és kenyérgyár építéséhez. A szovjet szerve­zetek részt vesznek mind e vállalatok építéséiben, mind Kabul rendezésétien és kő­olajtárolók létesítésében. A szovjet nép mély meg­értéssel és helyesléssel fogad­ja az afgán külpolitikát, amely azon alapszik, hogy Afganisz­tán nem vesz részt agresszív imperialista katonai tömbök­ben, hanem ehelyett a nem­zetközi együttműködés fej­lesztésére. valamint a béke rr a z i 1 árdítssá-a törekszik. Ezzel kapcsolatban feltétle­nül uralni kell Mohrmed Za- hir Sah af?án k'-^ivnsk augusztus 30-án Kabulban, a Függetlensági Nap alkalmából mondott beszédére. Afganisztán külpolitikája — mondta a király — az egész világ népeivel való ba­rátság és együttműködés el­vén a'aoszik. Afganisztán bé­kés, semleges politikát foly­tatva. minői-* bé-'-e és nyu­galomra törekedett. A szovjet—afgán viszony to­vábbi szilárdítása szempont­iából je’entős Bulganyin és Hruscsov elvtársaknak Afga­nisztánban történt látogatása. A Szovjetunió további segít­séget nyújt Afganisztán gaz­dasági életének fejlődéséhez. Többek között 100 milliárd dol’áros hosszúlejáratú hitelt nyúlt az országnál-, menhosz- szabbítotfa a szovjet—afnán s emlegessem ás kölcsönös meg nem támadási szerződést. Az ebből az sikalomból ki­adott közös nyilatkozat leszö­gezi: „A két ország kormá­nya úgy véli, hogy a népek biztonságát csak az államok­nak megegyezésen alapuló és a béke megszilárdítását célzó közös erőfeszítéseivel lehet biztosítani." Afganisztán példája bizo­nyítja, hogy a világ minden országának joga- van ahhoz, hogy maguk határozzák meg jövő sorsukat és csakis a bé­kés egymás mellett élés alap­ján fejlődhetnek a politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatok minden ország né­piéinek javára. ■■■■■■■■•■■■■■■••■•■■•■■a•aaaaaaaaaaaaaaaa Levél Moszkvából Szeretettel küldöm a Szabad Nógrád olvasóinak ezt a né­hány soros üdvözletei — Moszkvából. Elvtársak, felejt­hetetlen emlék marad számom­ra ez az utazás! Amit itt lát­hatunk, ezt a sok szépséget még álmodni sem lehet. Első napon megnéztük a j Metrót, melynek megállóihoz | mozgó lépcső viszi le az embe- j reket. Lenn, nyolcvan méter­rel a föld alatt, nappali vilá­gosság fogadott bennünket, s gyönyörű díszeket, szobrokat, pompás várócsarnokokat lát­tunk. A földalatti villamosok igen kényelmesek, gyorsak. A Kreml csodálatos szépsé­gét meg sem kísérlem leírni, öt hatalmas tornya van, mind­egyik tetején, vörös csillag. Éj- i félkor 12-t üt a Kreml órája, j megszólal az Intemacionálé, : majd 34 harang szava hirdeti messzire, hegy új nap kezdő- , dik. Moszkvában vagy 29 arany kupolát számoltam meg, de ez csak egy része az összesnek. A Kremlben is gyönyörű arany­tárgyakat láttunk, aranyozott, I drágaköves ö'tönyöket, arany- ; hintákat, koronákat, fegyvere­ket, aranyos bútorokat. Csak úgy csillogott-villogott min­den. A régi cároknak és ki­zsákmányoló uralmak ez a káprázatos gazdag-ága most mind-mind a szovjet népé, a dolgozóké. Láttuk a Lomomoszov-egyete- met is. Méreteiről csak ennyit: harminchat emeletes, 30 900 szoba van benne. Ha mindegyi­ket meg akarnánk nézni csak egy-egy percre, egy hónapig kellene járkálnunk az épület­rengetegben. A Vörös térről is rengeteg írnivalóm lenne, csak idő nincs, mert minél többet szeretnénk látni, tapasztalni. Majd hazaérkezésem után mindenről részletesebben be­számolok. Addig csak azt üze­nem, hogy életem legszebb napjait töltöm Moszkvában... KAZINCZI B. LÁSZLÓ Ör '*™ ff gyermekeknek A kicsinyek életében talán az egyik legszebb, legmara­dandóbb emlék a karácsony. Belevésődik emlékezetükbe fe­nyőillatával, csiilámos fényé­vel, ajándékával, hangulatá­val. Sokáig a szájukban ma­rad annak a finom, ünnepi kalácsnak az íze. Sok estén át alszanak együtt az akikor kapott babával, mackóval. Mert ezen a napon az aján­dék, a vásrva-várt meglepetés kedvesebb, mint máskor. S azért, hogy ez az ünnep a gyermekeket olyan lelkesedés­sel, izgalommal tölti el, a szülők, a felnőttek is várják, örömmel készítik ajándékaikat. Az iskolák szülői munkakö­zösségei, a tanárok, az óvo­dák munkacsoportjai az óvó­nők vezetésével már hetekkel ezelőtt készültek erre a napi­ra, hogy még élményszerűbbé, még feledhetetlenebbé tegyék azt, még több örömet sze­rezzenek gyermekeiknek. A salgótarjáni 1. sz. óvo­da karácsonyfa-ünnepélyét is gondos munka készítette elő. Három óvónő vezetésével a szülők már november 1-től hetenként egy alkalommal munkadélutánokra gyűltek össze. Az édesanyák, akik munkahelyükön dolgoztaik, es­te szeretettel, türelemmel varrták a karácsonyi megle­petésnek szánt babaruhákat, kis paplanokat, párnákat. Ügyes kezekkel egészítették ki a babák ruhatárát, készítették a karácsonyfadíszeket, cso­magolták az ajándékokat, erő­sítettek egy-egy új fejet a megsérült babákra. Az óvoda patronáló szervei sem feled­keztek meg a kicsinyekről. 1600 forint áru játékkal, aján­dékcsomagokkal kedveskedtek nekik. Ennyi lelkes előkészület után 23-án, pénteken tartották meg a karácsonyfaünnepélyt. A magas, ezernyi fényben csil­logó fenyőfa körű], 50 apró­ság ünnepelt. Nagy Gyurika karácsonyi köszöntője után szavalatokat, énekszámokat, népi játékokat adtak elő az óvodások. Kicsi szívük min­den melegével, igyekezetével köszönték meg a szülőknek és a patronáló szerveknek gon­doskodásukat. Számukra az a nap is feledhetetlen marad. Az MNDSZ-élet hírei DÍSZOKLEVELET ad jutal­mul az MNDSZ azoknak az asszonyoknak, akik a 200 munkaegységért mozgalomban részt vettek, s azoknak a kis­gyermekes anyáknak, akik a 80 munkaegységüket túltelje­sítették. A kitüntetést ünnepi nőgyűlések alkalmából oszt­% .iák ki. ★ EZER ŰJ MNDSZ-TAG szervezését vállalta megyénk március 8-ig. a nőnapig. Eddig Egyházasdengelegen 26. Nagy- lócon 37. Karancsalián 23 asz- szonnyal bővült a szervezet. ★ KARANCSKESZIBEN ez ideig csak á varrótanfolyam alakult meg. AZ MNDSZ-asz- szonyok kívánságára azonban rövid időn belül főzőtanfolyam is indul a tavaly oly jól sike­rült példájára. ★ A NÁDUJFALUSI MNDSZ­szervezet augusztusban alakult meg, s azóta már 60 tagot számlál. Azonban ez a létszám is állandóan bővül. ★ A SALGÓTARJÁNI 1. sz. óvódában január 8-án délután kiállítás nyílik azokból az ajándéktárgyakból, amelyeket a szülők a hétfő délutánonként rendezett munkadélutánokon készítettek. ★ AZ ETESI MNDSZ-szerve­zet a karácsony és újév között meginduló kézimunka szak­körbe bevonja az általános is­kola felső tagozatába járó leá­nyókat a téli szünet ideiére, HOZZÁSZÓLÁS „Szeretném, ha jobban megbecsülnék munkánkat“ filvastam a Szabad Nógrád v Asszony rovatában Be- degi József né levelét. Nagyon helyes, hogy megyei sajtónk helyet adott ennek a vitának, mely minket, háziasszonyokat érint a legjobban. Sajnos, sok olyan elvtárs, van, mint akiről a levél írója is beszélt, aki a női munkát, de főleg a házi­munkát lebecsüli. Ezért érez­tem a levél elolvasása után, hogy nekem is hozzá, kell szól­nom a vitához. Négy gyermeket neveltem fel. Sokszor bizony nem volt elég időm napközben, hogy a mosás, foldozás, vasalást el­végezzem, s az éjszakával kel­lett kitoldanom. így hát higy- jék el azok a téves gondolko­zásé, elvtársak, akik lebecsülik a házimunkát, hogy bár szíve­sen dolgoztam és dolgozom gyermekeimre, mégis felhábo­rodnék, ha azt mondanák: egész életemben csak vasszióz- tam. A gyermeknevelésen kí­vül az sem mellékes, hogy fér­jem otthoni kényelméről, ellá­tásáról mindig gondos1,kodtam, s ő nyugodtan járhatott dol­gozni. Gyermekeim is mindig rendesen, tisztán jártak iskolá­ba és becsületes állampolgá­rokká nevelem, akik az életben megállják a helyüket. Mindezt azonban nemcsak én, de minden édesanya és háziasszony elvégzi. Szeretném tehát, ha jobban megbecsül­nék ezt a munkát, és szeret­ném, ha ez a vita azzal az eredménnyel zárulna, hogy a háztartásban élő asszonyók is éreznék a megbecsülést. • Tarkanyi Jánosné Pásztó. ISMERJÜK MEG MEGYÉNK SZÜLÖTTEIT VERES PÁL NÉ „Feladatunk abból áll, hogy a nők iránt még most is ui alkodé előítéletet eloszlassuk, magunknak nagyobb máliányolást és becsülést, foglalkozásunknak pedig mind szélesebb kört szerezzünk”. (Veres Pálné: buzdító száza.) Feliepésének kora a kiegyezés kora volt, de tevékeny­sége a reformkor mozgalmaihoz, lendületéhez, szellemihez kapcsolódott. Mint a XIX. század felvilágosult asszonya, tudatosan küzdött a nők emberméltóságáért, melyet Q j műveltség útján akart megvalósítani. Céljául a nőmüvclést i tűzte ki a hazai irodalom, a hazai nyelv meghonosításával, I azt a helyet, mely eddig parlagon hevert. Eszméiért szóban és írásban szállt síkra: egy nőszövetség megalapításával akarta diadalra vinni elgondolásait, Törekvései egybeestek a század európaszerte meginduló női mozgalmakkal, s így Veres Pálné — Beniczky Hermina — élete mozaikként illeszkedik bele a kor haladó szellemű nagyjaink munkás­ságába. A nőnevelés úttörője 1815-ben, a Nógrád megyei Lázi­ban született. Édesapját, majd édesanyját korán elvesz­tette. Tizenöt éves korában Tógyörkre került nagyszülei­hez, ahol sem neveltetéséről, sem szórakozásáról nem gon­doskodtak tovább. Ez az örömtelen, magános fiatalság, el­hanyagolt nevelés, mélyen belevésődött emlékezetébe, gs szolgált alapul a nőnevelésért vívott harchoz. 1833-ben ment férjhez Veres Pálhoz, s élete nagyobb részét ezután a vanyarci kastélyban töltötte. A vanyarci kastély... Mint feleséget és anyát lefog­lalta ugyan a család, de érdeklődési köre messze túljutott a szűk falakon. A megye, az ország dolgait, mindig figye­lemmel kísérte. Szerette a társasági életet. De meséljen erről, aki többet tud: Mikszáth a „Vanyarci kastélya’-bún. „Nem olyan kastély ez, mint a többi. Hanem csak anyiban nem páratlan, mert még van egy ilyen: a költői. S ebben meg van magyarázva a vanyarci kastélynak az ö nagy titulusa. Nemcsak a négylovon jött veúdég kedves itt, hanem az is kedves, aki egy lovon jár. Azon a bizo­nyos szárnyas lovon, amelyik harmatot eszik, ködből van a kantárja, bánatból van a nyerge, virágszirmokból van neki a patkója... A vanyarci kastélyban, gyakran meg­fordul a poéta, íróféle ember, sőt, talán az is megesik, hogy a nem poéta ember is azzá lesz ott” Művelt ember előtt az oszlopos kúria mindig tárva- nyitva állt. . A leggyakoribb látogató Madách Imre és közös barátuk, Szontágh Pál volt. Madáchnak, a vanyarci ház lett igazi szellemi otthona, hol eszméit, gondolatait megértették. Veres Pálné műveltsége, barátsága jó ha­tással volt a nagy költőre. Drámáit, költeményeit neki ol­vasta fel először, és együtt foglalkoztak szépirodalmi és tudományos művekkel. A megfelelő szellemi körön kívül, ihletet is nyert innen. A csalódott, házaséletben szeren­csétlen költő, Veres Pálnétól kölcsönözte Éva legnemesebb, legeszményibb vonásait Az ember tragédiájához. „S ha tettdús élted Zajában elnémult az égi szó E gyönge nő tisztább lelkülete Az érdek mocskától távolabb Meghallja azt és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni” _ {rja ^va hivatásáról. E sorok után azonban így vélekedik Madách az aka­démiai székfoglalójában a nőről: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut: könnyebben felfog és tanul, de híjával van a teremtő géniusának. Dilettáns marad és soha a művészetet és tudományt előre nem vi­szi.. . Az erősebb férfi lelkében épp ily érzéseket kelt, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, a megder­medt madár.” Ez döbbentette rá Veres Pálnét arra, hogy a kor a nőt nem tiszteli, csak szánja, szere-pét másodrendűként jelöli meg. Tollat ragadva válaszában kifejtette Madáchnak, hogy váda alaptalan, nem a nők hibája ez, hanem a koré, mely nevelését elhanyagolta. E levél után nyílt harcot hirdetett a Jókai által szerkesztett Honban „az elzárt erők egyesítéséért”, s ezzel kilépett a nyilvánosság elé. A vissz­hang azonban késett. De a reményt nem adta fel. Kemé­nyen küzdött, hogy célját elérhesse. Tüzes, szónoklatok követték egymást, megkezdődött az utazgatás, levelezés számára. És a mozgalom, mint a sima tóba dobott kő nyo­mán képződő hullámgyűrűk egyre szélesebb és szélesebb köröket hozott mozgásba, míg 1863-ban megtarthatták a Nőképző Egylet alakuló közgyűlését. A harc nem fejező­dött be. Tovább vívta most már az előítéletek leküzdésé­ért, a kor maradi felfogása ellen, Mindenki látta, hogy a dolgozó nők száma növekszik, de a munka jogát senki sem merte elismerni számukra röpiratáig. „. ..a tanítás, kereskedelem, sokféle ipar, a magánpénzügyi vállalatok, a posta, a távírás, a gyógyszeré­szet, a gyermekek és nők orvoslása” mind nőnek való fog­lalkozás. E merész program után, az országgyűléstől egy minta női iskola felállítását kérte. Nemsokára. 1869-ben siker koronázta törekvéseit. A nőképző egylet megnyitottá iskoláját. így lassanként, a szűk körben megindított moz­galom országos méreteket öltött. A nőnevelés nagy harcosa nemcsak a fiatal lányok , képzéséért küzdött, hanem fontosnak tartotta az anyák önművelését is. Hiszen, „hogy neveljen, aki maga is ne­veletlen?” A családban a nő érdeke, a férfi érdeke is sze­rinte. „Az ország törvényét a férfi alkotja, az ország er­kölcsét a nő; és amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan a társadalom.” Hirdette azt is, hogy a tudományos felolvasásokat, iro­dalmi gyűléseket a nőknek látogatniok kell. Majd a szép- irodalmi és a tudományos műveltségen túl, ipari képzésü­ket sürgette. Nyissák meg az ipari iskolákat a nők előtt, jussanak munkához az egyedülálló nők is. Vonják be őket a társadalmi munkába. Kossuth példájára védi a hazai tőkét. „Ne engedjük vagyonúnkat léhám külföldre vándo­rolni!” A nehéz, küzdelmes évtizedek után férjét elvesztve, lányához költözött, Vác-Hartyánba. Itt élt élete végéig, harcolva eszméiért, elgondolásaiért, hogy a mag, melyet elvetett, az utána következő évtizedekben még több haj­tást hozzon. Veres Pálné alakja kiemelkedett a század asszonyai közül. Olyan korban élt, amely a nők tudományos képzését teljesen elhanyagolta, s amely előtt még csak törekvés sem volt erre. Uttörőmunkát végzett. Munkássága átala­kította a közfelfogást, beleoltotta a köztudatba, a nők képzésének szükségességét, szervezte a társadalmi mun­kát, s élesztette az egész társadalom szolidaritását. Emlé­két a Nőképző Egyleten és az első magyar felsőbb leány­iskolán kívül, talán legszebben Vanyarc népe őrizte meg. Még ma is él a nép közt a mesék, regék világában annak a nagy magyar asszonynak a jósága, kedvessége, gyerme­kek iránti szeretete, aki megyénk dombos tájainak szülötte volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom