Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)

1955-11-30 / 94. szám

2 SZABAD IVÖGB'ÍD 1955. november 30. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS & Jól dolgoznak a nováki népnevelők A KV haitirnaatanah végrehajtásáért Kovács János, a salgótarjáni pályaudvar ipartelepi ellenőrző raktárosa: Gyors szállítással segítjük az éves tervek teljesítését fel­adatot egy párttag, mint a párt szavát eljuttatni a dolgozók­hoz, megbeszélni velük, hogy egy-egy feladatot hogyan le­hetne a legjobban megoldani, jogos panaszaikat, észrevéte­leiket eljuttatni a vezetőség­hez, nevelni a dolgozókat. Ilyen szép és megtisztelő fel­adat a népnevelés. Ahol a népnevelőgárda nemcsak papí­ron van meg, hanem a való­ságban is, ott a pártszervezet sikeresen tudja mozgósítani a dolgozókat a termelési tervek tejesítésére, tud minden prob­lémájukról. Ezt bizonyítja a November 7-akna címért folyó verseny is. Ha megnézzük, hogy milyen szerepe van a népnevelőknek abban, hogy a mátranováki főtáró megnyerte a versenyt, azt látjuk, hogy nagyon sok. A pártvezetőség az ő jó munkájuk nélkül kép­telen lett volna a dolgozókat ilyen nagy feladat végrehajtá­sára mozgósítani. Bármily so­kat tartózkodnak is a pártve­zetőség tagjai a bányában, egy-egy dolgozóval személye­sen mégis csak ritkán tudnak beszélgetni, hiszen hat akna van Novákon. A pártcsoport­vezetők és a népnevelők az összekötőkapocs a pártszerve­zet vezetősége és a dolgozók között. Nádasdi elvtárs, a párt- szervezet titkára ezért helyez nagy súlyt arra, hogy a nép­nevelő értekezleteket rendsze­resen megtartsák, sőt minden nagyobb feladat előtt soron kí­vül is összehívják őket. Minden csapatban és min­den műszakban van egy nép­nevelő. A legjobb, legpélda­mutatóbb vájárok, lőmesterek, körletvezetők közül kerülnek ki a népnevelők. Ezek egy-két indokolt esettől eltekintve, mindig részt vesznek a nép­nevelő-értekezleten és a párt­vezetőséggel megvitatják, hol, melyik munkahelyen mit kell tenni azért, hogy a termelés­ben a lehető legjobb eredmé- nyeket érjék el. Amikor a November 7-akna eímért folyó verseny megin­dult, Nádasdi elvtárs és Si­mon elvtárs a termelési fele­lős végig járták az összes munkahelyeket. így a népne­velő-értekezleten konkrétan megmondhatták minden nép­nevelőnek, hogyan lehetne a munkát megjavítani, melyik csapatnak mennyit kell na­ponta termelnie ahhoz, hogy a versenyt megnyerjék és mi­lyen módon tudják elérni azt, hogy többet termeljenek. Kikérték a népnevelők vé­leményét is, megkérdezték például, hogy 6 szerintük ho­gyan lehetne a zavartalan szállítást biztosítani. A nép­nevelők véleménye az volt, hogy pontosan be kell tartani a ciklusos módszert. Megfo­gadták, olyan felvilágosító munkát végeznek, hogy ami­kor egy csapatnak egy fél órája van csak a munkaidő befejezéséig, akkor is robbant­son le a következő csapat szá­mára. Csak így tudják elke­rülni, hogy műszak kezdéskor egyszerre robbantsanak a csa­patok, tehát egyszerre indul­jon meg a szállítás mindenütt. Száméi József népnevelő sze­rint meg kell győzni minden csapatvezető vájárt arról, hogy helytelen 6—7 csillét hosszú ideig egy-egy munkahelyen tartani, csak a robbantás után kérjenek csillét Számtalan javaslatot tesznek a népnevelők a műszaki veze­tésnek is. Például, hogy az önköltségcsökkentés érdekében mindig a kért méretben küld­jék a munkahelyekre a fát. A III-as ereszkében kérték, hogy ventillátort szerelienek be stb És ha ígéretük ellenére nem teljesítik amit kértek, a leg­közelebbi értekezleten — igen helyesen — erélyesen föllép­nek az ígéret beváltásáért. A ventillátor esetében például az történt, hogy már két hete folyt a verseny, de az ígért ventillátort még mindig nem szerelték be, pontosabban a motor nem volt meg hozzá. Kotrocó Imre a legközelebbi népnevelő-értekezleten java­solta, hogy a pártvezetőség nézze meg a műszaki vezetés miért hanyagolja el ezt a ké­rést; A népnevelők jó felvilágo­sító, nevelőmunkája így nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a Fő-táró egész hónapon át 100 százalék fölött teljesítette a tervét. A hónap végén azon­ban kiderült, hogy ez még mindig kevés, Szorospataknak nagyobb az esélye a verseny megnyerésére. Ekkor ismét fel­mérte a pártvezetőség a lehe­tőségeket és megbeszélte a népnevelőkkel, hogy a hátra­lévő öt napban melyik csapat, hány csillével tudna naponta többet termelni. A népnevelők még aznap megbeszélték a bá­nyászokkal, hogy ha minden csapat naponta egy vagy két csillével többet termel — aszerint, hogy melyik csapat­ban milyenek voltak az adott­ságok —, akkor meg tudják nyerni a versenyt. Nem is ma­radt el az eredmény. „Úgy jöt­tek ki a csillék a bányából, mint a gyerekek az iskolából” — így jellemzi Nádasdi elvtárs a verseny utolsó négy napját. A népnevelőmunka nem lanyhult azóta sem. 115—117 százalék között mozog a napi tervteljesítés a verseny befe­jezése óta is. A mátranováki bányánál minden szempontból a kom­munisták járnak az élen, de közöttük is leginkább a nép­nevelők. Persze nem mind egyformán. Van, aki kevésbé lelkesen végzi feladatát, de többen vannak, akik mindig törik a fejüket, hogy a mun­kát jobbá, szervezettebbé, ter­melékenyebbé tegyék. Egy pár példa bizonyítja ezt a legékes- szólóbban, E hó 1-én indult be Alig másfél hónap választja el ifjúsági szövetségünket, a DISZ-alapszervezeteket, az alapszervezetek tagjait a DISZ tagkönyvcserétöl. A DISZ Központi Vezetőség intéző bi­zottságának határozata értel­mében 1956. január 1-én új tagsági könyv kerül kiosztásra. Nem kis munka előtt áll a DISZ, hiszen a tagkönyvcsere nem csupán az adminisztrá­ciós munká elvégzését jelenti. Olyan munka ez, mely meg­erősíti a DlSZ-alapszervezete- ket és a szervezeten kívül álló fiatalok nagy többségét kap­csolja be a szocialista munka­versenybe, oktatásba, sport- és kultúrmunkába. Ahhoz, hogy ifjúságunk nagy többségét a szocializmus építésére, a nép szeretetére neveljük szükséges, hogy a fiatalok százai és ezrei köves­sék a pártot és a szervezeten kívüli fiatalok nagy többsége az elkövetkező időben álljon az ifjúsági szövetség soraiba. Az új tagsági könyvek ki­osztását megelőzi majd a DISZ-tagok összeírása decem­ber 11-től 1956 január 15-ig. Az összeírás alkalmat ad arra, hogy a párt és a társadalmi szervek aktívái eljussanak minden fiatalhoz, a diszisták- hoz, valamint a DISZ-en kívü­liekhez egyaránt. Beszélgesse­nek a fiatalokkal arról, hogy mit jelent DISZ-tagnak lenni, azok pedig mondják el, hogy mit várnak ők a szervezettől. Az összeírás alkalmával fon­tos az, hogy minden fiatalt ott íijanak össze, ahol dolgozik. Fiataljaink elsősorban az üzemhez tartoznak, mind to­vábbképzésüket, mind problé­máikat az üzemi DISZ-szerve* zet oldja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a DISZ-tagok nem élhetnek aktív szervezeti életet községükben. Sőt köte­lességük, hogy falujuk DISZ- szervezetét segítsék. Az új tagkönyv kiadása minden DISZ-bizottság és alapszervezet életében nagy jelentőségű esemény lesz. Bi­zottságaink, DlSZ-alapszerve- zeteink a napokban vegyék számba erejüket és az új tag­sági könyvek kiadásával jobb munkára serkentsék fiatal­jainkat. Ez a munka alkalmas lesz arra is, hogy a tagság és a vezető szervek kapcsolata szorosabbá váljék. Növeli az új tagsági könyv jelentőségét az új altáró. Az odakapott csillék keréktávolsága kisebb volt a régieknél. Bárhogy okoskodtak, úgy látszott, hogy csak átrakodással lehet a szállítást megoldani. Répás Ist­ván b. népnevelő javasolta, hogy a sínek nyomtávolságát vegyék két centiméterrel ki­sebbre és akkor mindkét fajta csille el tud rajta menni. így is lett és ezzel komoly kiadást kerülhettek el. Be nemcsak a termeléssel, ha­nem a dolgozók ügyes-bajos problémáival is törődnek a népnevelők. Az üdülési be­utalóktól kezdve a szociális segélyekig a legtöbb problé­mával hozzájuk fordulnak a dolgozók, hiszen ővelük van­nak együtt minden nap, s tud­ják, hogy ők továbbítják min­den jogos kérésüket a párt- szervezethez, vagy a műszaki vezetőkhöz és nem nyugsza­nak addig, míg azt el nem in­tézték. Gyüre Péter rakodó- munkás nem dolgozik együtt id. Czene Józseffel, de tudja róla, hogy népnevelő, ezért, amikor hosszabb ideig nem kapta meg azt a szociális se­gélyt, amely jogosan járt vol­na neki, hozzáfordult és nem is hiába. Mint annyi más dol­gozó jogos panaszát, ezt is or­vosolták Czene elvtárs segítsé­gével. így dolgoznak Mátranová- kon a népnevelők azért, hogy a dolgozók elégedetten, meg­felelő munkakörülmények kö­zött dolgozzanak, a lehető leg­több szenet tudják adni a ha­zának. még az is, hogy egyidőben tör­ténik az új ötéves terv meg­kezdésével. Megyénk területén a tag­könyvcsere előkészületi rpup- kák már folynak az egyes DISZ-alapszervezetekben. A szécsényi és a rétsági já­rási pártbizottság azzal is se­gíti a tagkönyvcsere jó előké­szítését és a DISZ-munka megjavítását, hogy húsz-húsz pártaktívát küldött ki a járás területére. Egyes alapszerveze­tekben, mind például Bujá­kon, a szécsényi gépállomáson, Szorospatakon, Ságújfalun a párt, s tanács segítsége nyo­mán most az előkészületek al­kalmával igen lendületes szer­vezeti élet alakult ki. Ezeken a helyeken a fiatalság 90 szá­zaléka DISZ-tag, s a beszámoló taggyűlések is jól sikerültek. A DISZ-hez való tartozásukat itt azzal is bebizonyítják a fiatalok, hogy 100 százaléko­san fizetnek tagdíjat. Sajnos, ez nem mondható el minden alapszervről. Például Diósjenőn, Szátokon, Mátra- szőllősön, Nagylócon a fiatalok nem vonzódnak a szervezet felé. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy az illetékes DISZ- bizottságok, a helyi pártszer­vezetek vezetőségei és a helyi tanácsok nem segítenek meg­felelően. Ezeken a helyeken a taggyűlések rendszeresen el­maradnak, a fiatalok nem ta­lálják meg a kultúr- és sport­szórakozásokat. Többségük nem fizet tagsági díjat sem. Például Bánkon, Kétbodony- ban. Szécsényben és Szátokon előfordult azonban az is, hogy még a DISZ-vezetők sem vet­ték meg a tagsági bélyeget. Pártszervezeteknek segíte­niük kell a DISZ-nek, hogy mulasztásaikat mielőbb pótol­ják, kövessék a jó DlSZ-szer- vezetek példáját. Tudatosítani kell a tagsággal, hogy csak azok kaphatják meg új tag­sági könyvüket, akiknek tag­díjuk rendezve van. A pártbizottságok, DISZ-bi- zottságok, pártalapszervezetek vezetőin, a tanács funkcioná­riusokon, valamint a műszaki és gazdasági vezetőkön is mú­lik, hogy a tagkönyvcserét si­keresen végrehajtsa a DISZ. A tagkönyvcsere nem csupán DISZ-ügy — mindannyiunk ügye. Oravecz Ernő Bennünket, vasutasokat kü­lönösen örömmel tölt el a Köz­ponti Vezetőség határozata, hi­szen ebben a vasutak korsze­rűsítése is szerepel. Óriási táv­latokat nyit meg ez előttünk. A gőzmozdonyok Diesel- és elektromos mozdonyokkal való felcserélése például 65—70 szá­zalékkal gyorsítja meg a for­galmat, nem is beszélve arról, hogy az ilyen mozdonyok sze­mélyzete sokkal tisztább és fi­zikailag könnyebb munkát vé­gez, mint a gőzmozdonyok ve­zetői. Az önműködő vasúti biz­tosító berendezések bevezeté­se felszabadít egy sereg mun­kaerőt, amellett csaknem telje­sen kiküszöböli a baleseti le­hetőségeket. Külön szeretnék beszélni a ki- és berakások gépesítéséről, mivel beosztásomnál fogva ez érint engem legközelebbről. Je­lenleg — különösen ilyenkor, az őszi csúcsforgalom idején — a megnövekedett teherszállátás igen nehéz feladat elé állít ben­nünket. Most is rengeteg kira- katlan áru van a vasút terüle­tén, aminek főleg az az oka, hogy a vállalatok nem tudnas elég munkaerőt biztosítani a rakodáshoz. Ha a gépesítés megtörténik, ez a probléma megszűnik. Nagymértékben meggyorsul az anyagmozgatás, s mi is lényegesen csökkenteni tudjuk a kocsiforduló idejét. Természetesen tisztában va­gyunk azzal, hogy erre a ha­talmas arányú gépesítésre fo­kozatosan kerülhet csak sor. Nekünk azonban már most, az első pillanattól kezdve segíte­nünk kell a határozat megvaló­sítását olymódon, hogy gyor­san szállítjuk az iparnak az éves terv teljesítéséhez, a tech­nikai színvonal fejlesztéséhez szükséges árukat, anyagokat. Mi iparkodunk a szállítást a lehető legjobban végezni. Ver- senyzünik a gyöngyösi pálya­udvarral, s eddigi eredmé­nyeink alapján minden remé­nyünk megvan ahhoz, hogy ebben a párosversenyben mi leszünk az elsők. Egyedül azonban minden igyekezetünk mellett sem old­hatjuk meg feladatainkat. Szükségünk van a szállító fe­lek együttműködésére is. Van­nak egyes vállalatok, amelyek nem látják be, hogy a népgaz­Nevelőink marxista—leninis­ta továbbképzése az elmúlt évben kialakult keretek kö­zött, de a márciusi párthatáro­zat szellemében új feladatok­kal bővülve folytatódik az 1955/56. tanévben. Az ideológiai továbbképzés elmúlt évben bevezetett rend­szere alapjában véve bevált. Nevelőink 5 különböző szín­vonalú és tartalmú tanfolya­mon tanulhatnak, önkéntes elhatározással kapcsolódhat­tak be az előképzettségüknek legmegfelelőbb tanfolyam munkájába. Az Oktatásügyi Minisztéri­um rendeletének szellemében öt éven belül minden nevelő köteles elvégezni a felsorolt tanfolyamok valamelyikét. Nevelőink marxista—le­ninista továbbképzésének alapja az egyéni tanulás, ezt egészítik ki évi 5 alkalommal az egy-egy témaegység tanul­mányozását lezáró konferen­ciák. Meg kell őszintén monda­nunk, hogy nevelőink egyéni tanulása az elmúlt évben nem volt kielégítő. A konferenciá­kon gyakran tapasztaltuk a gyenge, felületes felkészültsé­get, a kötelező irodalom átvé­telének hiányát. Különösen megmutatkozott ez a hiba a p>olitikai isko’a tanfolyamon, ahol a hallgatók többsége az óvónők köréből került ki, de tapasztaltuk legmagasabbfokú oktatási formában, a filozófiai tanfolyamon is. Nevelőink egy része sajnos nem ismerte fel a továbbképzés jelentőségét. Ez mutatkozott meg a konfe­renciákon a viszonylag nagy­számú (a megyében átlag 15 ( százalék — egyes járásokban, mint például a szécsényi já­daságnak is. saját maguknak is érdekük a vasúton érkező kül­demények határidőre történő kirakása. A 33-as Autóközle­kedési Vállalatnak például 3 napja áll már itt az állomáson egy kétvagonos gázolaj szál­lítmánya. A vállalat ma is még csak az egyik vagont akarja kirakni, mondván, hogy „nem tudják hová tenni a többit“. De akkor miért rendeltek egy­szerre ilyen nagy mennyiséget? Azért, hogy más vállalatok miattuk ne tudják igénybe venni az oly „kapós“ tartály- kocsikat? A TÜZÉP is nagyon nehezen gondoskodik az áru kirakásáról. Újabban — bár ez a vállalatnak tetemes többlet- kiadást jelent — inkább hagy­ják, hogy kényszerkirakáshoz folyamodjunk, mert — mint mondják — az nem készpénz- kiadás, hiszen a vállalat csek­ken fizet a vasútnak. Igen ám, de a vasút nem tud elég em­bert biztosítani a kirakáshoz, azonkívül a vagonok ilyen el­A Központi Vezetőség ha­tározatának tanulmányozásá­nál egyre világosabban lát­juk az előttünk álló feladato­kat. Ha megvizsgáljuk üzemünk — Margittáró — tervteljesítését, megállapíthat­juk, hogy az elmúlt hónapban is adósai maradtunk nép­gazdaságunknak. Üzemünk 93,9 százalékra teljesítette tervét. A lemaradást legin­kább az okozta, hogy munka­helyeinken többnyire elő- vájási munkák voltak. így üzemzavarok esetén nem tud­tuk az áttelepítéseket meg­valósítani. Ma már kedve­zőbb a helyzet, mert a hár­mas számú siklóban meg­kezdtük a visszafejtést. így több lehetőség van a munka­helyek telepítésére. A csapatok üresellátását a jövőben jobban megszervez­zük és a régi rossz csillékből többet megjavítunk. A kiszol­gáló személyzet munkájának megkönnyítésére váltókat épí­rásban 40—50 százalék) indo­kolatlan hiányzásban is. A tanulási és munkafegye­lem lazaságai nagymértékben csökkentették a továbbképzés eredményességét. A tanév ele­jén 355 nevelő kapcsolódott be a továbbképzésbe. A tanév vé­gén azonban ezek közül csak 280 kapott igazolást az évfo­lyam elvégzéséről. Nagy feladat vár oktatási osztályainkra, igazgatóinkra, idkolai pártszervezeteinkre, szakszervezeti bizottságainkra. El kell érnünk, hogy ebben az évben már minden nevelő mu- laszthatatlan feladatának te­kintse ideológiai önképzésével való törődését. Sokat harcoltunk az elmúlt évben konferenciánk „jó lég­köréért”, de ezt a jó légkört nem mindig helyesen, sokszor egyoldalúan értelmeztük; Helyes, hogy harcoltunk az „iskolás” jelleg, a merev, dog­matikus, „kikérdező” módszer ellen. Ezt a harcot, ha emelni akarjuk konferenciáink szín­vonalát, továbbra is folytatni kell. Szeretnénk, ha ebben az évben már nem lenne olyan konferenciánk, ahol a nevelők csupán „felelnek” a vezető kérdéseire, anélkül, hogy köz­vetlen módon és elmélyülten megbeszélnénk az anyagot. Hiba azonban, hogy nagyon sok esetben, egészen öncélúan hangoztattuk a konferenciák „őszinteségének”, „jó légkö­rének” kérdését, örültünk, ha a konferencián a nevelők meg­nyilatkoztak, elmondták a ben­nük élő problémákat, de arra már nem ügyeltünk eléggé, választ kaptak-e kérdéseikre, a vitában helyesen tisztázód- tak-e a téves nézetek, folyt-e járás esetén hosszabb ideig ki­maradnak a forgalomból, noha égető szükség lenne rájuk. Hogy az együttműködést megjavítsuk, bevezettük a komplex-brigád értekezleteket, amelyeken a vállalatok is kép­viseltetik magukat, s itt közö­sen beszéljük meg, mit tehe­tünk kölcsönösen a szállítás gyorsításáért. Kérjük a szál­lító feleket, ezután ne csak el­fogadják. hanem tartsák is be a vállalt intézkedéseket, hiszen látniok kell, hogy a Központi Vezetőség határozatának meg­valósítását is segítjük ezzel, Bányászainktól pedig azt kér­jük, adjanak jobb minőségű szenet nekünk, hogy kevesebb baj legyen a mozdonyok kar­bantartásával, s így jobban kihasználhassuk azokat; Mi pedig ígérjük: a verseny fokozásával, a „Rakva rakott“- mozgalom — amely a kocsik minél tökéletesebb használását szolgálja — fellendítésével si­keresen fogjuk lebonyolítani a csúcsforgalmat. tünk be. Az eddigieknél fo­kozottabban gondoskodunk a csapatok levegőellátásáról, mert ez a legfőbb követel­mény. Több gondot fordítunk dolgozóink kezdeményezései­re is, mert sok hasznos ja­vaslat van, melyeket, ha reálisan mérlegelünk, fel­karoljuk azokat, nagy segít­séget jelentenek a munkában, üzemünk tervének teljesítésé­ben. Mindezeken kívül nagy gondot fordítunk majd a munkafegyelem megszilárdí­tására is. A pártszervezettel közösen agitációs érveket dol­gozunk ki. Szembe állítjuk a becsületes dolgozók és a mu­lasztók eredményeit és elő­nyeit. Ugyancsak nevelő­munkával akarjuk megvalósí­tani, hogy a dolgozók a jövő­ben jobban bírálják a mű­szaki vezetést, hogy az üze­met érintő problémát nem­csak a műszaki vezetőség, hanem az üzem minden egye* dolgozójának gondja legyen, ból a marxizmus—leninizmus tanításai kerültek-e ki győzte­sen? Mi tehát az új oktatási év­ben a teendőnk? Tisztázni és tudatosítani kell mind a hallgatók, mind a kon­ferenciavezetők előtt, mit ér­tünk a konferenciák „jó lég­körén”, „őszinteségén”, Jó a légkör azon a konfe­rencián, ahol a nevelők őszin­tén megnyilatkoznak, elmond­ják véleményüket, problémá­júikat. Az emberi haladás, a haza sorsával összefüggő kér­désekről beszélgetnek, de nem akárhogyan, hanem úgy, hogy e beszélgetésben közelebbjut- naik a marxizmus—leninizmus egyes alapkérdésének megér­téséhez, a helytelen nézetek elleni harcban tisztázódnak előttük ezek az elvek. Az ellenséges, helytelen né­zetek ellen állandóan harcot ikell folytatni konferenciáin­kon. Sok konferenciavezető attól fél, hogy ha folytatja ezt a harcot, a nevelők nem mer­nek majd megnyilatkozni, oda lesz a konferenciák „őszintesé. ge”. Természetesen itt nem személyek elleni harcról, nem egyes kérdéseket helytelenül látó nevelők „ledorongolásá- ról” van szó, hanem a helyes és helytelen álláspontok kö­zötti elvi harcról. S ezt várják is nevelőink. Különben mit sem ér az olyan, úgynevezett „őszinte” légkörű konferencia, amely nem győzi le a neve­lőinkben még élő burzsoá né­zetek maradványait, amely nem járul hozzá világnézetünk átalakításához. Kelemen Erzsébet továbbképzési előadó Kaphat-e megtisztelőbb KÖZÖS ÜGYÜNK: A DISZ-TAGKÖNYVCSERE Pedagógusaink marxista-leninista továbbképzésének új éve elvi harc ezek ellen, s a vitá* Juhász Pál, margittárói bányamester: Hasznosítjuk a dolgozók helyes javaslatait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom