Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)

1955-11-26 / 93. szám

1955. november 26, SZABID AOGRAD 3 A TERMELŐSZÖVETKEZETI ÉLET IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI A KV határazaianak végrehajtűstiért A gépi munkadigfartozások kiegyen Irtáséról Szocialista nagyiparunk mo­dern, nagyteljesítményű ta­lajművelő gépekkel’ látta el (a jövőben még nagyobbfokú lesz a gépesítés) a mezőgazdasá­got. Ezzel megteremtődött a mezőgazdasági munka maga­sabb termelékenységének alapjel. | A gép a nagyüzemi földmű­velés legfontosabb munkaesz­köze: növeli a terméshozamot, olcsóbbá teszi a termelést, mentesíti a szövetkezeti pa­rasztokat a nehéz testi mun­ka végzésétől. A szövetkezete­tek évről évre növekvő ter­méshozama, nyereséges gaz­dálkodása nagyrészt a gépál­lomások javuló munkájának az eredménye. A zárszámadások készítésé­vel együtt elérkezett a gépi munkadíjak befizetésének ide­je. A gépi munkadíjak pontos befizetése minden termelőszö­vetkezetnek becsületbeli ügye. állam iránti kötelessége. A termelőszövetkezetek ja­varésze becsülettel eleget tett és tesz kötelességének. Pél­dául a borsosberényi Haladás TSZ pontosan kifizette tarto­zását a tolmácsi gépállomás­nak. Egyes szövetkezetek vezetői húzódoznak a munkadíjaik ki­fizetésétől. Miért? Talán nincs miből fizetni? Van mi­ből. Hiszen a szövetkezetek 90 százaléka 10—15 százalékkal magasabb jövedelmet biztosít tagiadnak a múlt évinél. Mi lesz a húzódozás eredménye? Az. hogy összegyűlik az adós­ság. s nagyobb gonddal jár a kifizetése. Persze emellett látni kell azt is, hogy sok esetben túl­zottan magas a gépállomások követelése. Jogtalan pénzösz- szegeket követelnek egy-egy tsz-től. Például a szécsényi gépállomásnak több ezer fo­rint követelése volt a magyar- géci termelőszövetkezettől. A szövetkezet vezetői nem értet­tek egyet a megállapított munikadljjál. Túl soknak tar­tották. A szövetkezet könyve­lője személyesen járt el a gép­állomásnál. Kiderült, hogy a gépállomási könyvelés téve­dett. El nem végzett mun­káért akartak pénzt követel­ni. így több mint 10 000 forin­tot töröltek a szövetkezet tar­tozásából. Még több ilyen pél­dát lehetne megemlíteni. Nem egy vitás tételt lehetett volna már tisztázni, ha egyes gépál­lomási igazgatók és könyve­lők, s tsz-vezetők nem a bü­rokratikus levelezgetési formát választották volna, hanem sze­mélyesen elintézték volna az ügyet. Ezekben a napokban biztosítani kell, hogy ne le­gyen vitatott, jogtalan gépál­lomási követelés. Az a termelőszövetkezeti el­nök jár el helyesen, aki a zár­számadás készítésekor nem fe­ledkezik meg a gépállomási munkadíjak kiegyenlítéséről. Az állam óriási segítséget adott eddig is a termelőszö­vetkezeteknek. E támogatásra továbbra is számíthatnak a szövetkezetek. De erre csak A napokban kipirult arcú és csillogó szemű úttörők gyűltek össze a Városi kultúrház kis­termében, ahol egy kis ünnep­ségen megjutalmazták a város iskoláinak legjobb fémgyűj­tőit. A könnyűipari miniszter elv­társ nevében Kojnok Gyula, a Városi Tanács Ipari Osztályá­nak vezetője üdvözölte az út­törőket, akik a város területén kilenc és fél vagon vas- és fémhulladékot gyűjtöttek ösz- sze. Az iskolák közötti ver­senyben az I. díjat, egy rádiót úgy van lehetőség, ha ezt a kötelezettséget is pontosan teljesítik. Az egyéni gazdák előtt is vonzóbb az a szövet­kezet, amely nincs eladóscd- va. Igazuk is van, mert ez is egyik mutatója annak, milyen erős, mennyire jól gazdálko­dik a szövetkezét. a II. díjat, egy „focit’1 a Csiz­madia úti ált. iskola nyerte. Több, a fémgyűjtés szerve­zésében kitűnt nevelő a leg­jobb iskolákból 150—150 forin­tos pénzjutalmat és kiváló fémgyűjtő jelvényt, a kiváló fémgyűjtő úttörők pedig 100— 100 forint pénzjutalmat és ki­váló fémgyűjtő jelvényt kap­lak. A MÉH Vállalat könyv­jelzőkkel és órarendekkel ked­veskedett a pajtásoknak. Bedegi Józsefné Már a negyedik kijavított erőgép is elhagyta a műhelyt a Magyarnándori Állami Gazdaságban A szűk szerelö- műhelyben olajos- ruhájú. munkások végzik az erőgépek javítását. Köztük látni Kremnicsán elvtársat is, a gaz­daság gépészeti cso­portvezetőjét, amint éppen szaktanácso­kat ad a szerelők­nek. Tőle érdeklő- dünlk a gépjavítás felől. — A gépjavító munkásokkal is­mertettük a pász­tói gépállomás ver­senyfelhívását és az új bérezési rendszert — ma­gyarázza Kremni­csán elvtárs. — A munkások igazsá­gosnak tartják az új bérezést és nagy kedvvel csatlakoz­tak a versenyhez. Vállalták, hogy 1956. január 15-re befejezik az erő­gépek s a hozzá­juk tartozó munka­gépek javítását a 25 százalékos ön­költségcsökkentést érnek el. — Milyen ered­ménnyel végzik a gépjavítást? — November hó­napban három erő­gépet kell kijavíta­ni. Ez a terv. Ma már november 23-a van, s már a ne­gyedik javított erő­gép is elhagyta a műhelyt. Ezekkel a gépekkel tovább végzik a vetési és a mélyszántási munkát. — Hogyan akar­ják elérni a 25 szá­zalékos önköltség- csökkentést? — Sok alkatrészt házilag készítünk el. Például zsámoly- tengelybe való csa­varokat, kormány- szerkezethez szük­séges gömbcsapo­dat, a függőleges csavszegekhez szük­séges alátéteket, különböző csapsze­geket és perselye­ket saját magunk túl nagyon sok anyagot felújítunk. Igen szép ered­ményt értünk el a munkaóra megta­karítás terén. is. E hónapban 160 mun­kaórát talzarítot- tunk meg, 2760 fo­rint értékben. A munkaóra megtaílca- rításban a kommu­nista szerelők jár­nak az élen. Pél­dául Benkó Mihály kommunista sze­relő 45—50, Juhász János pedig 47 munkaórát takarí­tott meg — mon­dotta a gépcsoport­vezető. Ha a kommunis­ták továbbra is ilyen jó példát mu­tatnak a javítási munkában, a javí­tási költségek csök­kentésében min­den lehetőség meg van arra, hogy a Magi/crrtándóri Ál­lami Gazdaság gép­csoportja elsőként fejezi be a téli gépjavítást. készítünk el. Ezen Megjutalmazták a salgótarjáni általános iskolák legjobb fémgyűjtőit a Csizmadia telepi ált. iskola, Molnár lesütötte a szemét, vékony arcára rávetődött a nap, amely sápattá tette. Zavar­tan babrált a homokba, majd rátekintett Kormosra. — Ügy gondolom a párt..-; — mondta csen­desen. Kormos Laci nagyon elgondolkozott. x Már augusztusban értek, amikor a DISZ egy névsort nyújtott be a pártszerve­zethez, azokról a fiatalokról, akik kiérdemel­ték, hogy a párt soraiba lépjenek. A név­sorba Kormos Laci is benne volt. Felhívatták őt a pártbizottságra. Ott ta­lálta Slezák Jani bácsit is és Molnár Miskát is. Zavartan ült le. Nem tudta mire vélni az ünnepélyes hangulatot. Amikor elmondták neki a DISZ javaslatát és a pártbizottság tit­kára megígérte, hogy a javaslatot közli a párttagsággal, hirtelen az egész életét átgon­dolta. De hiába kereste a fényes oldalt. Egyre :sak a sötét foltok kavarogtak benne. Hogy negfeledkezett magáról, hogy ivott, hogy ve­rekedett, egyszerűen megtagadta a munkát, fojtogatták a kétségek. Mit mondjon ha meg- cérdezik? Szégyellte magát, nagyon szégyellte. Emikor feltekintett, izzadság cseppek voltak i homlokán. Slezák Jani bácsi és Molnár •Iiska arcát látta maga előtt és biztatóan nosolyogtak rá. jVIultak a napok. Egyre jobban élet >enne a gondolat, hogy életének forduló­pontjához érkezett, vagy jobbra, vagy balra iől a sorsa. Augusztusban került sor ügyének tárgyaló­éra. Ünnepélyesen gyülekeztek a párttagok, ^aci a hátulsó sorban összehúzódva ült. llezák János és Molnár Miska melléje ültek. Ez valahogy megnyugtatta, de így is érezte, hogy remeg a lába. A pártbizottság titkára felolvasta a DISZ javaslatát, néma csend következett. Lacinak úgy tetszett, mintha órák teltek volna el. Azt sem tudta, mit beszéltek, de azt sem tudta, hogy ő mit beszél, amikor életét ismertette. Csak azt érezte, ahogyan beszélt, úgy tisztul­nak a fekete foltok és egyszerre könnyebb lesz. Arra lett figyelmes, amikor Molnár Mis­ka feláll és elmondja. — Én nagyon ajánlom Kormos Lászlót. Vele a párt csak erősödni fog. Majd azt hallotta: „Apja a legjobb barátom volt. Mind kettőnket elvittek. Együtt szök­tünk. Szökés közben lőtték agyon, karomban halt meg. Utolsó szava is a fia volt". Feltűnt előtte apja .alakja, a beszédet sem hallotta már. Látta apját, amint estéken fáradtan meg­tér a napszámos munkából. A zsebébe koto­rász és egy csomag cukrot nyom kezébe. Aztán megcsípte az orrát. Ez volt a szokása. Éles tapsra riadt fel. Majd a pártbizottság titkárának a hangját hallotta: „A tagság Kormos Lászlót egyhangúlag a tagjelöltek sorába veszi." Molnár Miska belekapaszkodott a karjába és erősen megszorította. Slezák Jani bácsi meg nevetve löki oldalba. — Gratulálok, elvtárs — mondta neki vi­dáman. Amikor hazafelé indultak, nézte az integető Molnár Miskát, aki elkísérte őket az indulóhelyig. Egy kicsit még szédelgett, de az öröm könnyűvé tette, repülni szeretett volna. Jókedvében halkan dúdolni kezdett. Vele dúdolt Slezák János is, hangjuk egybeolvad a motor berregésével. Egymásra néztek és mind ketten jókedvűen felnevettek. ITorúbbi eleSrehtsltstltksunli feltétele te jó eeee'éssteki vezetés Pártunk Központi Vezetősé­ge a közelmúlt napokban is­mét meghatározta feladatain­kat és megmutatta azt a biz­tos utat is, amelyen legered­ményesebben és legrövidebb idő alatt tudjuk felépíteni a szocializmust. Mi, a zagyvái üzem dolgo­zói tanulmányoztuk a Köz­ponti Vezetőség ülésén hozott határozatokat és igyekeztünk a határozatokból kiragadni azokat a pontokat, melyek közvetlenül a mi üzemün­ket is érintik. Megérteti tűk. hogy a technika fejlesz­tése az eddigi vezetési mód­szerrel nem valósítható még. Bátrabban és erélyesebben kell nyúlni az új lehetőségek­hez, amelyek a termelékeny­ség emelését, az önköltség csökkentését szolgálják. A zagyvái szénbánya üzem­nél e téren van mit tenni. Üzemünkben a műszaki kö­zépkáderek idegenkedtek min­dig a munkahelyi szállítás gépesítésétől. Ez a hangulat bizonyos mértékben ráragadt a fizikai dolgozókra, sőt az üzem vezetőségére is. Eddig az volt az álláspontunk, hogy a mi üzemünk speciális hely­zete (másodlagos kohéziójú kő­zet) nem engedi meg a mun­kahelyi szállítás gépesítését. Az egész hangulatot vala­mely iparos karbantartó cso­port indította el, akik sajnos a saját kényelmesebb életü­ket gondolták ezzel biztosíta­ni. Az utóbbi napok eredményei azonban világosan bizonyítják, hosy például rázócsúszda be­építésével ugyanaz a csapat, ugyanazon a munkahelyen műszakonként 5 mázsa szénnel termelt többet fejenként. Ezek hatására dolgozóink kezdik megszeretni a gépeket. A to­vábbiakban az a feladatunk, hogy minél több fejtési mun­kahelyet lássunk el rázócsúsz­dával, amelyben kérjük majd a tröszt műszaki osztályának segítségét is. A munkahelye­ket így gépesíteni ma mér azért is időszerű, mert egyes bányáinkban befejeződtek az elővájások és a fejtésnél már magasabb százalékban tudjuk kihasználni őket. Megértettük a Központi Ve­zetőség határozatából azt is, hogy nem lehet belenyugodni a régi, megszokott vezetésbe, hanem állandóan újabb mű­szaki szervezésekkel kell se­gíteni a termelékenység emel­kedését. Igen régen keressük az okot, hogy üzemünkben miért romlott le a szénkaló­ria értéke. Ma már tisztán látjuk, hogy a sok robbantás által összezúzott szén és pala okozza a rossz minőséget. Ki­dolgoztunk tehát olyan rob­bantási normát, amikor a dolgozó érdekelve van a keve­sebb robbanóanyag fogyasztá­sában. A kevesebb robbantás következtében a nagyobb da­rabos szén és a pala köny- nyebben szétválogatható. Ez elősegíti majd üzemünknél a minőség javulását. Üzemünk műszaki színvona­la sem éri el azt a fokot, me­lyet a Köziponti Vezetőség megjelölt a technikai haladás érdekében. Aknászaink, kör- letvezetőink és általában a termelés közvetlen parancsno* kai a mindenmapi gyakorlati munka közepette megfeled­keztek elméleti tudásuk gya­rapításáról. Nagy hiányosság volt középkád ereink munká­jában, hogy mindig csupán csak a mennyiségi terv telje­sítését látták szükségesnek* Nem irányították ezzel pár­huzamosan a terv mindén részletében való teljesítésére az üzemrészeket, A jövőben a műszaki érte­kezleteket mindig összekap­csoljuk műszaki továbbképzés­sel. Minden műszaki értekez­leten megvizsgálunk egy-egy mutatószámot, hogy mennyi­re van összefüggésben annak betartása az életszínvonal emelésével. Minden műszaki munkatárs­tól meg fogjuk követelni, hogy a termelés, a technika fejlesz­tése érdekében állandóan ta­nuljon, fejlessze műszaki tu­dását. Megbeszéltük azt is, hogy minden műszaki munka­társ valamilyen céllal menjen mindig a bányába. Szüksé­ges, hogy minden üzemjárás után a teng a munkaszerve­zés valamely részében pozitív eredményt tudjunk felmutatni; Műszaki képzettségünk ál­landó emelésével, beosztott­jainkkal való állandó foglal­kozással akarjuk és fogjuk az 1956-os évben és ezentúl a második ötéves tervben a pár­tunk és kormányunk által ránkbízott feladatot minden részletében maradéktalanul végrehajtani. Hannos Mihály főmérnök Szalai János, a Vasötvózetgyár főmérnöke: Az új gyártmányok bevezetése érdekében szorosabb kapcsolatot teremtünk a kutatóintézetekkel A mi üzemünknek, a Vas- ötvözetgyárnak egyik legfon­tosabb feladata, hogy hazai termelésű ötvözőanyagokkal lássa el kohászati nagyüze­meinket. Már eddig is ered­ményes kísérleteket folytat­tunk ennek érdekében, így többek között sikerült előállí­tanunk az igen fontos szili- komangán ötvözetet, amelyet ma már nagyüzemi szinten gyárthatunk. Központi Vezetőségünk ha­tározata most hosszú időre megszabja feladatainkat, s kötelességünkké teszi, hogy meggyorsítsuk a műszaki szín­vonal fejlesztését. Különösen értékes számunkra pártunk­nak az az útmutatása, amely új gyártmányok bevezetéséről intézkedik. Mi máris elhatá­roztuk, hogy külön kísérleti üzemrészt létesítünk, s ebben szervezetten, tervszerűen foly­tatjuk kutatásainkat. Mérnö­keink ismeretterjesztő előadá­sokat tartanak majd az új gyártmányok előállításának módjáról, azok jelentőségéről, s a kísérleti munkába a leg­jobb szakmunkásokat is be­vonjuk. Üzemünk munkáját a következő, második ötéves tervben az új gyártmányok technológiájának kidolgozása és azok nagyüzemi termelésre való előkészítése jellemzi. A jövő évben új, többalkotós dezoxid*ló anyagok előállítá­sát fogjuk kikísérletezni. Az ilyen anyagok előállítása igen jelentős valutamegtakarítást eredményez népgazdaságunk­nak. Természetesen ehhez ko­moly elméleti előkészület és megfelelő technikai berende­zések felszerelése szükséges. Ennek érdekében új elektro­mos termelő egységeket léte­sítünk, tanulmányozzuk az er­re vonatkozó külföldi szak- irodalmat, sőt külföldi tanul- mányutakat is tervezünk. Ugyancsak a nehézipar fej­lesztését és a valuta-megtaka­rítást szolgálják a bórkarbid hazai előállítására irányuló kísérletek, amelyeket jövőre teljesen befejezünk. Már ed­dig is adtunk az Acélgyárnak és számos más vállalatnak sa­ját termelésű bórkarbidot •— amelynek felhasználása kitű­nően bevált —, de jövőre még inkább tökéletesítjük ennek a fontos anyagnak nagyüzemi előállítását. Központi Vezetőségünk ha­tározata irányította rá figyel­münket arra a fontos körül­ményre, hogy a kutatóintéze­tek és üzemek szoros kapcscn lata eredményesebbé és gyor­sabbá teszi a munkát. Éppen ezért elhatároztuk, hogy gya­korlati munkánk elősegítése érdekében a legrövidebb időn belül tudományos kapcsolatot létesítünk a miskolci műsza­ki egyetem fémkohászati tan­székével. Hogy az elméleti­műszaki munka továbbfejlesz­tése milyen fontos, azt éppen most látjuk, amikor a nyuga­ti államokból is jelentős meg­rendelést kaptunk egyik gyárt­mányunkra. Fő gyártmányunk­ból, a ferrosziliciumból is nagy mennyiséget szállítunk még ebben az évben külföldre; Mindebből világos, hogy érde­mes minél szélesebbkörű is­meretekre szert tenni, különö­sen pedig érdemes új utakat keresni az eddig még jórészt feltáratlan kohászati-műszaki tudományokban. Gyönyörű célokat, hatalmas távlatokat tűz elénk pártunk újabb útmutatása. Azt hi­szem, Központi Vezetőségünk határozata minden műszaki embert újból meggyőzött ar­ról, hogy országunk soha nem látott ipari fejlődés előtt áll* Rajta leszünk, hogy ezt a fej­lődést minden erőnkkel mi is meggyorsítsuk. ■ • ■ Egyedi takarmányozással az istáüóátlagot Az állatállomány téli takar­mányozása minden esztendő­ben nehéz feladat elé állítja a szakembereket. Az idei nyár bőséges takarmányt biztosított, de ha nem vigyázunk, a meg­termelt takarmányt elpocsé­koljuk, hatalmas károkat okozhatunk. Ha például gyen­ge a téli takarmányozás és a tehenek termelése egy literrel csökken, akkor ez százas ál­lománynál két hónap alatt 1800 forint kiesést ie-lent. Sú­lyosabb a helyzet akkor, ha a felkészü’etlenség az állatok­nál súlycsökkenést eredmé­nyez. mert egy kilogramm el­veszett (lefogyott) hússal 2,5 kilógramm súly megnyerésé­hez elegendő takarmányt vesz­tettünk el. Az elmondottakat figyelem- bevéve gazdaságunk na^v gon­dot fordított a téli takarmá­nyok elkészítésére. A nyár fo­lyamán szálastakarmányt 29 vagonnal készítettünk. Ezen­felül silókukoricából, répafej­ből és egyéb hulladékanyag­ból már 3600 mázsa silótakar­mány áll rendelkezésünkre. A kukoricaszár és répaszelet si­lózása most folyik, ebből még 1400 mázsa siló várható A ren. növeljük delkezésünkre álló szálas- és silótakarmány biztosítja, hogy tehenészetünkben továbbra is elérjük a 7,3 kilogramm istál­lóátlagot. Az elmúlt hónapban mind­jobban bevezettük a tehenek egyedi takarmányozását, így az istállóátlag 0,4 kilogrammal növekedett. A tél folyamán azon leszünk, hogy minden ál­lat a termelésének megfelelő arányban részesüljön abrakta­karmányban. Ezáltal akarjuk növelni a fej esi átlagot. Hantosi Ferenc, a Zabari Állami Gazdaság agronómusa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom