Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)

1955-11-12 / 89. szám

3 szAii/in \dc;nín 1955. noveml>er 12. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & Foglalkozzunk alaposakban a tagdíjfizetéssel Hogyan csökkentik aa önköltséget a szorospataki szénhány tiknál *? A megyei pártbizottság párt­ós tömegszervezetek osztálya megvizsgálta a megye párt- tagdíj fizetésének helyzetét. Megállapította, hogy a párt­tagdíj fizetési munkában ér­tünk el eredményeket, de ezek az eredmények közel sem ki­elégítőéit Az eredmény mind­össze arra szűkül le, hogy a pártbizottságok már többet foglalkoznak a tagdíjfizetési munkával és nem tekintik csupán a gaz­dasági osztályok feladatának. Javult az ellenőrzés és így helyszínen több segítséget ad­nak az alapszervezeteknek. Az eredmény azonban mesz- sze mögötte marad a szerve­zeti szabályzatban előírt köve­telményeknek. Ezt bizonyítja az is, hogy a tagság szám sze­rinti tagdíjfizetésében, de a progresszív fizetésben sem ér­tünk el lényeges javulást. A tagdíjfizetés állandó ingadozá­sa azt is bizonyítja, hogy párt- bizottságaink, alapszerveze­teink még mindig nem kielé­gítően foglalkoznak ezzel a fontos munkával. Különösen gyenge a tagdíj- fizetés a salgótarjáni járásban, ahol a megye párttagságának többsége van. Itt is főként a bányász pártszervezeteknél, ahol a dolgozók a legmagasabb keresettel rendelkeznek. Jelen­tős számú párttag nem, vagy nem rendszeresen fizeti meg a szervezeti szabályzatban meg­állapított tagsági díjat. Sok pártszervezetünk még mindig eltűri, hogy egyes párttagok hónapról hónapra nem fizet­nek rendszeresen tagsági dí­jat De ezek a hiányosságok fennállnak a többi járások te­rületén is. Például a szécsényí járásban a tagság 90—95 szá­zaléka fizet tagsági díjat. En­nél súlyosabb hiányosság, hogy a szocialista szektorokban, ál­lami gazdaságokban, termelő- szövetkezetekben a járási párt- bizottságok — arra hivatkoz­va, hogy a tsz-tagok jövedel­mét csak év végén, zár­számadáskor lehet megállapí­tani — belenyugszanak abba, hogy a tagság 2 forintot, sőt sok esetben 1 forint tagsági díjat fizessen. Márpedig az utóbbi években a tsz-eink any- nyira megerősödtek, hogy a tsz-tagok évi jövedelme sok esetben felülmúlja az ipari dolgozók jövedelmét. Mi az oka, hogy a párt kö­vetkezetes harca által elért hatalmas eredmények ellenére a párttagság egy része vagy rendszertelenül, vagy nem fi­zeti meg a szervezeti szabály­zatban előírt tagdíjat. Ennek alapvető oka, hogy még a pártfunkcionáriusok egy része sem érti és így nem is tudja megmagyarázni, hogy a tagdíj pontos, prog­resszív fizetése a pártmunka, a pártépítés szerves rpsze. A tagdíjfizetés nagymértékben mutatja a párttag szeretetét, hűségét, áldozatkészségét a párt iránt. Sok pártfunkcioná­rius még most sem foglalkozik a tagdíjfizetéssel, így nem is tudja megmagyarázni a tag­ságnak a tagdíjfizetés jelentő­ségét és fontosságát. Különö­sen tapasztalható ez az alap­szervezeteknél, ahol még min­dig reszort-feladatnak, csak a gazdasági vezető feladatának tekintik azt. Másik oka, hogy sok párt- szervezetben még mindig le­becsülik a pártcsoportbizal- miak szerepét a tagság neve­lésében. Ebből következik, hogy sok esetben csak papíron találhatók meg a bizalmiak. Az is előfordul, hogy nem is választják, a tagság tudta nél­kül cserélgetik. Így a tagság nem is ismeri a bizalmiakat, akihez tartozik és így nem is tudnak tagdíjat sem rendsze­resen fizetni Bár a pártcsoportbiialminak nagy sierepc van a tagság nevelésében, össze­fogásában, a feladatokra való mozgósításban, mégis sok esetben nem tartják meg a pártcsoportbizalmi értekezle­teket, az alapszervezet nem bízza meg munkával őket. Ezért a pártbizalmiak felesle­gesnek érzik magukat, nem is dolgoznak, nem értik fontos­ságukat. Így még azt a munkát sem végzik el, hogy a tagsági bélyeget elvigyék a párttagokhoz. Sőt, nem ritka dolog az sem, hogy mással, szomszéddal, vagy ismerőssel küldik el a bélyegeket egy- egy párttagnak. Még ezt az alkalmat is elmulasztják, hogy beszéljenek a tagsággal. A progresszív tagdíjfizetés területén fennálló hiányosság egyik döntő oka, hogy sok esetben pártfunkcionáriusok, pártbizalmiak, gazdasági veze­tők egy bizonyos része sem mutat példát ezen a téren, nem fizetik meg a progresz- szív tagdíjat. Ezért megsérti a párt szervezeti szabályzatát, amely kimondja, hogy a párt tagja az lehet, aki rendszere­sen fizeti a tagsági díjat, te­hát a szervezeti szabályzat ál­tal megállapított progresszív tagsági díjat is. Például Tiri- besen Deák elvtárs, a párt­titkár helyettese 3000 forint átlagos havi keresete után 20 forint tagsági díjat fizet. A járási pártbizottság mind ez idáig szemet hunyt fölötte. De hasonló a helyzet a bánya­tröszt pártszervezeténél is, ahol a vezetőség eltűri, hogy egyes, magas beosztású mű­szaki vezetők nem fizetik meg a szervezeti szabályzatban elő­írt tagsági díjat. Letovai Fe­renc 45 forint helyett 30 fo­rintot, Moskáth László mér­nök 90 forint helyett 60 fo­rintot, Marton Mihály 60 fo­rint helyett 45 forintot, Almá- si Géza 90 forint helyett 60 forintot fizet. így lehetne so­rolni még több olyan vezető állásban dolgozó párttagot, akik maguk sem mutatnak jó példát az egyszerű párttagoknak a tagdíjfizetésben. Ezek a hiányosságok nagy­mértékben gátolják, hogy minden párttag eleget tegyen a szervezeti szabályzatban elő­írt kötelezettségének a tagdíj- fizetésben. A tagdíjfizetési munkában meglevő hiányosságok meg­szüntetése érdekében a párt- bizottságok tekintsék a tagdíj­munkát elsőrendű politikai feladatnak. El kell érni, hogy az apparátus minden tagja, ne csak a gazdasági osztály foglalkozzon vele. Igen jól bevált módszer — amit sajnos alig alkalmaznak pártszervezeteink —, hogy taggyűlésen ismertetik a tag- díjfizetés állását: hány tag fizette ki tagdíját és hány nem. Pártbizottságaink, alap­szervezeteink biztosítsák, hogy a pártgazdasági vezetők mu­tassanak példát, időben fi­zessék ki progresszív tag­sági díjukat. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy min­den pártfunkcionárius fejtsen ki nevelőmunkát, magyarázza a tagdíjmunka fontosságát. Tudatosítani kell a tagdíjfize­tés politikai jelentőségét, azt, hogy a párt a tagdíjfizetésen keresztül is leméri a párttag­ságnak a párthoz való hűsé­gét. Tudatosítani kell, hogy a tagdíjfizetés a párt politikájá­nak célkitűzéseinek, az előt­tünk álló nagy feladatok megoldásának egyik része. Pártszervezeteink javítsák meg az ellenőrzést. Minden hónap elején ellenőrizzék, hogy a pártcsoport'bizalmiak megkapták-e a bélyeget és biztosítsák, hogy amikor pél­damutatóan kifizették tagdíju­kat. akkor keressék fel a hoz­zájuk tartozó párttagokat. Pártszervezeteink biztosítsák a pártcsoport-értekezlet megtar­tását, biizák meg feladatokkal a bizalmiakat és rendszeresen számoltassák be a végzett munkájukról. Csak jól dolgozó bizalmiháló­zattal tudunk előrehaladni1 a tagdíjmunkában! (Tudósítónktól.) Kettős élüzem ünnepség volt a napokban a Magyar Vasötvözetgy árban. A máso­dik és harmadik negyedév eredményei alapján most már folyamatosan hatodszor nyer­te el a gyár szorgalmas kol­lektívája a magas kitüntetést. Nem sok üzem mondhatja el ezt magáról, hiszen az ilyen hosszú időn keresztül való ál­landó fejlődés feltétele a terv­szerű gazdálkodás és kapko­dás nélküli termelés. Ezeknek o feltételeknek szépen megfelel évek óta a Vasötvözetgyár. A munkások és műszakiak ismerik egymást és jól ismerik az üzemet is. A dolgozók túlnyomó többsé­ge még az első ötéves terv elején került a gyárba s az­óta ténylegesen is magáénak érzi azt gondjaival, bajaival és szívós munkán keresztül nehezen elért eredményei­vel együtt. Itt már gyakor­lattá vált, hogy a Zagyváról, Bámából, Mátraszeléről, Pa­gonyból, vagy akár Tarjánból bejáró dolgozók között apáról fiúra száll a kohász-tapaszta­lat, az utóbbi években hatal­masan szinvonalasodó gyártá­si módszerek abban a terme­lési fajtában, amely egyedül van hazánkban. Az utolsó másfél évben a fiatal, ambí­cióktól fűtött mérnöki gárda még nemzetközi viszonylatban is helytálló, teljesen új ötvö­zőanyagok és módszerek kuta­tásához fogott hozzá és ért el A Nógrádi Szénbányászati Tröszt szorospataki üzemegy­sége az elmúlt időben rendsze­resen túlléote önköltségi ter­vét. Az egy tonna Szén kiter­melésére eső termelési költsé­get sokszor 20 forinttal is meg­haladta. Pártunk III. kong­resszusa központi feladatnak jelölte meg a termelési költ­ségek csökkentését. Miután üzemegységünk vezetői is hoz­záláttak az olcsóbb szénterme­lés feladatainak megoldásá­hoz, intézkedési tervet dolgoz­tak ki, amely a Nógrád me­gyei pártbizottság komplex­brigádja által javasolt intéz­kedésekre épült. Az intézke­dési terv főleg a termelés fo­kozására irányult. Ez év első felében ugyanis üzemegysé­günk a széntermelési terv túl­teljesítése ellenére sem telje­sítette teljesítménytervét. A terv túlteljesítését ugyanis nem a termelékenység emelé­sével érte el, hanem azzal, hogy a tervezettnél jóval több műszakot használt fel. Ez a többlet műszakfelhasználás viszont béralap túllépést idé­zett elő és ez rendszerint az önköltségi terv túllépéséhez vezetett. Az üzem műszaki vezetői célul tűzték ki, hogy a szén­mennyiség legnagyobb részét olcsó és magas termelékeny­ségű tömegtermelési munka­helyekről termelik ki. Ennek érdekében több üzemben — ahol a geológiai viszonyok azt megengedték — csoportos pil­lérfejtést vezettek be. Ezzel a fejtési móddal az előző egy tonnára eső 14,05 forintos fej­tési bérköltséget 13 forintra terveztük lecsökkenteni. Az intézkedési terv szerint Kossuth'lejtősaknán egy négy­kamrás csoportos pillérfejtést, Északi-tárón két háromkamrás mechanizált csoportosfejtést, Szorospatakon két mechanizált fejtést és egy négykamrás cso­portos pillérfeitést kellett ki­alakítani. s egész éven át üze­meltetni. Ezt a tervet legna­gyobb részben meg is valósí­tottuk. A megvalósítás ered­ményeképpen az üzemegység termelékenysége hónapról hó­napra emelkedett. Elértük, hogy már májusban a terve­zett teljesítmény szerint ter­meltünk, júniusban pedig már jóval túl is teljesítettük. Jú­liusban 1258 tonna volt a mű­szakonkénti tervezett teljesít­mény és helyette műszakon­ként 1286 tonnát értünk el. Ez az eredmény különösen szép, ha figyelembe vesszük, hogy januárban, az év elején a tényleges teljesítmény 1066 tonna/műszak volt. már eddig is nagyszerű sike­reket. Ez a fiatalos hév még a korosabb munkásokban is benne él és így az egész zösség egy akarattal üzemének hírnevéért. Amikor a második negyedév mérlege­lésénél egyes minisztériumi szervek túl részletezett vizs­gálatai miatt az élüzemi érté­kelés végeredménye időben késett, a méltatlankodás egy­forma volt a termelési osztá­lyon, a lakatosműhelyben és a kemencék szintjén. Na, de most már ez a gond is megszűnt, jelenleg a ne­gyedik negyedév termelési harcai és az éves terv befeje­zése jelentenek problémát. Az élüzemi ünnepség hivatalos ré­sze és utána a jó gyöngyösi bor mellett baráti beszélgeté­sek is a körűi a téma körül folytak. Az igazgató csupán azt jegyezte meg, hogy szobá­jának falára egy hetedik ok­levél már nem is fér el, mire a .,kiváló dolgozó’* id. Orosz Gábor főcsapoló megnyugtat­ta, hogy ez ne okozzon gon­dot, épül már az új Jcultúr- ház, amelynek folyosóján még sok-sok dicsőséget jelentő ok­levélnek kell elférnie. Az ünnepségen elhangzott számadatokból a legjellem­zőbbek: félév alatt 1 800 000 forint költség megtakarítás, 1 700 000 forint értékű terven felüli termelés, 3 millió kilo­wattóra árammegtakarítás, új gyártmányok kísérleteinek be­sä, illetve túlteljesítése a tö­megtermelő munkahelyek be­vezetésének köszönhető. Ugyancsak ez tette lehetővé, hogy megszűnt az üzemegység állandó béralap túllépése. Bérköltségünket a teljesít­mény emelésén kívül még az­által is csökkentettük, hogy az improduktív létszámot és mű­szakot felülvizsgáltuk. A ta­pasztalt rendellenességek meg­szüntetésére intézkedéseket foganatosítottunk. A többi kö­zött az északi-tárói koncentrá­ciót bekötöttük. Ugyancsak az Északi "táróban és Kossuth'lej- tősaknában megszüntettük a kettős gépszállítást. Ezeknek az intézkedéseknek következ­tében az improduktív létszá­munk 1954 negyedik negyed­évéhez viszonyítva 40 fővel csökkent. Természetesen gaz­daságosság szempontjából ez sokat jelentett üzemegysé­günknek, mert negyven impro­duktív műszakot a közvetlen termelés szolgálatába tudtuk állítani. De ezenkívül a mun­kabér felhasználást azáltal is csökkentettük, hogy vájárokat mellékmunkán csak igen kis mértékben foglalkoztattunk. Az önköltség kedvezőbb ala­kulását az is elősegítette, hogy amíg 1954 negyedik negyed­évében 4000 urasági műszakot számfejtettünk, addig ez év harmadik negyedében már csak 2000 tényleges urasági műszakot vettünk igénybe. Ezenkívül a túlműszakot is 3300 műszakkal csökkentettük. A túlórázásnál mutatkozó rendellensségeket, amelyeket legnagyobb részt az iparosok vettek igénybe, azzal az intéz­kedéssel szüntettük meg, hogy túlórázást csak az üzem fő­mérnökének engedélyével le­hetett eszközölni. Üj alapokra fektettük a bér­ellenőrzést is. A bérfelhaszná­lást hónap közben ellenőriz­tük. A tíznaponként áfvett darabbéres munkákat a darab- béres egységárral beszoroztuk és megállapítottuk a csapatok keresetét. Amennyiben egyes csapatok kereseténél a telje­sítményhez képest kiugrás mutatkozott, úgy a munkaát­vételt ellenőriztük, s az eset­leges hibákat kijavítottuk. Ma már sokkal nagyobb gondot fordítunk a munkaátvételre. A munkaátvétel ellenőrzésé­vel elértük, hogy el nem vég­zett munkát nem vesznek át. A béralap fölhasználást már hó közben is egész kis eltoló­dással meg tudjuk állapítani. Anyaggazdálkodásban is igen sok lazaság volt az elmúlt idő­szakban. A komplex-brigád szemléltetően kimutatta, hogy az üzem egy havi sodronyszeg fejezése. így természetes is hogy több, mint 100 dolgozó kapott pénzjutalmat, hogy egy év óta 10 dolgozó fejezte be saját házának építését és be­fejezés előtt van még 6 csú­féi évtizedes törzsépülete alig látszik az utóbbi években épített és jelenleg épülő új épületektől, hogy most dol­goznak az új kultúrház. új csille javító-műhely, az öltöző és fürdő bővítésének, az új kovácsműhely, az új koksz­tároló, az új kikészítőcsarnok építésén. Az ünnepségen résztvett a megyei és városi pártbizott­ság, a megyei szakszervezet, a minisztérium, a tanács és a szomszédos vállalatok több képviselője. Eljöttek a dolgo­zók csalódta !ai, néhány olyan funkcionárius is, akik innen kerültek az állatni és gazda­sági élet irányító helyeire. Mindenki jó szerencsét kívánt az üzem további jó működésé­hez, mint már ilyenkor szo­kás. s hogy ez minden dol­gozó legfőbb törekvése, azt jelképesen igazolta a fehér abroszon párolgó disznótoros vacsora közben, a kohók tor­kából akkor is odavillogó fény, a vastagon ömlő izzó anyag fénye. Mikor éjfél után ott hagy­tam a jókedvében daloló, tán­coló, mulató embertömeget egy asztalnál éppen koccin­tottak erre a tömör ígéretre: — December 5-ig befejez­zük ezt az évet1 fölhasználása többet tett mint a medence bányász saj ház-akció egész évi sodron,, szeg szükséglete. Hasonlóan kimutatták a villanyégők íe' • használásánál, a szerszámo és egyéb anyagok felhasznált sánál előforduló rendellene, ségeket. A különféle anyagok és általában az üzem. . felhasználás csökkentése kében megszigorítottuk anyagvételezést. Anyagot csalt az üzemvezetőség által utalvá-' nyozási joggal felruházotté' aláírásával lehet kiadni, aknák vezetői, mint anyag­utalványozók így szemmel tudják kísérni aknájuk anyag­felhasználását. Ilymódon kü­lönösen a bányafa felhaszná­lást ellenőrizhettük eredmé­nyesen. Az egyéb anyagfel­használást dekádonként ha­sonlítottuk össze a tervvel és amennyiben egyik dekádba . túllépés mutatkozott, úgy a túllépést a következő dekád­ban meg kellett takarítani. A szerszámfelhasználást meg úgy szigorítottuk meg, hogy a rak­tár csak az elhasznált szer­szám ellenében szolgáltat ki új szerszámot. Tapasztalatból tudjuk, hogy egyes dolgozók az ép, még fel­használható bányafát a mun­kahelyen feldarabolták és mint tüsköt, hazahordták. A bánya­fa ilyen módon való hazahor­dásának megakadályozásánál a legnagyobb segítséget a párt­szervezet adta. A dolgozóknak megmagyarázták, hogy a bá­nyafák feldarabolásából nép­gazdaságunknak hatalmas kára származik. A jó felvilá­gosító munka eredménye az lett, hogy üzemünknél a bá­nyafák hazahordása csaknem teljes egészében megszűnt. Az­óta bányafa felhasználásunk csökkent és a tervezettnél ala­csonyabb. Az önköltség csökkentésénél a döntő szerep az üzem mű­szaki vezetőségére hárult, azonban a számviteli dolgozók is hozzájárultak az eredmé­nyek eléréséhez, akik a mű­szaki vezetőségnek idejében rendelkezésükre bocsátották a szükséges statisztikai és köny­velési adatokat és biztosították az idejében való tájékozódott- Ságot. A számvitel által szol­gáltatott adatokat a párt, szakszervezet és a műszaki ve­zetők eredményesen felhasz­nálhatták. Ezek azok az intézkedések, amelyek megvalósításával üze­münknél megszüntették a helytelen gazdálkodást, ame­lyek hozzásegítettek ahho? bennünket, hogy termelékeny ségünk emelkedjen, önköltsé­günk pedig csökkenjen. Üze­münk párt-, szakszervezet és műszaki vezetőinek sok nehéz­séget kellett legyűrni ahhoz, hogy ma ilyen eredményekről beszélhetünk. A vezetők ilyen irányú munkáját azonbar nagymértékben e’ősegítették i fizikai dolgozók is, akik szin­tén tudatában vannak annak, hogy milyen nagy jelentősége van a termelékenység fokozá sának, az önköltségcsökken­tésnek népgazdasági szem pontból. Végeredményben si került elérnünk, hogy a II negyedévben az önköltség s- rozatos túllépése helyett, nv 2,8 százalékkal olcsóbban te. meltünk egy tonna szenet tervezettnél Szederkényi Lajos a szorospataki bányaüzem főkönyvelője Megjelent a Társától Szemle legújabb száma ■% A Társadalmi Szemle október száma közli a Kommunviszt 1955. évi 14. számának „Az elmélet kapcsolata a gyakorlattal és a pártpropaganda” című vezércik­két Bartók halálának 10. évfor­dulóié alkalmából közli a folyó­irat Mihály András Bartók Bélá­ról írt tanulmányát. Bálint Jó­zsef írása a be-uházások terve­zésének és előkésztésének a kérdéseit tárgyalla. Bíró Ferenc az ipari vezetés és tervezés problémáit vizsgálja a kohó- és gépipar műszak fejlesztése szempontéból. Bácskai Tamás ér Riesz Miklós „Fokozzuk a pénz ügyi ellenőrzés hatékonyságát* címmel Irt cikket. Tamássv Ist­ván a mezőgazdasági tudomá nyunk helyzetét vizsgálja a tér melésse! való kapcsolata szeré* pontjából. Komét Irén a lefog- - vérzés kérdéséről ir. Fizessen elő az w UJ IDŐRE! Előfizethető a Posta Központi Hírlap Iroda Vállalatnál (Budapest, V., József nádor tér 1. Csekkszámla: 61 280) és minden hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalnál, valamint a postai kézbesítőknél. Az ÜJ IDŐ ismerteti a Szovjetunió és más országok kül­politikájának kérdéseit és a nemzetközi élet időszerű eseményeit; tájékoztatja olvasóit a világ valamennyi népének mai életéről, valamint a demokráciáért, a tartós békéért és a biztonságért vívott harcáról; leleplezi a béke és a nemzetközi együttműködés ellen­ségeinek cselszövéseit, küzd a nemzetközi viszonyok feszültségének enyhítéséért; megcáfolja a reakciós sajtó hamis híreit és rágalmait; színes útleírásai megismertetnek bennünket a világ leg­különbözőbb országainak és népeinek életével; tartalmas cikkei állandóan tájékoztatnak mind a szocia­lista, mind a kapitalista országok kulturális és tudományos eredményeiről. A lap munkatársai tudósok, írók, újságírók, a szakszer­vezeti mozgalom vezetői és más közéleti személyiségek. A teljesítményterv betartá­OOQOOOQOOOOd 'JOOOOOOOOOQ »CXXKOÜOtXXJOOWJUUOÜUú'* 0 • • ELUZEM ÜNNEPEN... kö­küzd lúdi ház, hogy az üzem más■

Next

/
Oldalképek
Tartalom