Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)
1955-10-19 / 82. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XX. ÉVFOLYAM, 82. SZÁMARA: 50 FILLÉR 1955. OKTOBER 19. MD P KJ Ó G RÁ DM EGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA .>XXXXX>OOOCOOOCKX>COCOOCOOOOOOOCX)OOCOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOÖQO» . MAI SZÁMUNKBAN: Üdvözöljük megyénk kézbesítőit... (2. old.) —' A termelőszövetkezetek zárszámadása elé. (2. old.) — Fény és árnyék. — Vasárnapi séta a Bányavárosban. (3. old.) — Asszonyoknak — lányoknak. (6. old.) — Sport (6. oldal.) fOOOOOOOOOCXX>XX>XXDOOOOO<X)OOOCXX)OOOOC» BECSÜLJÜK, SEGÍTSÜK MUNKÁJÁT AZ ÍJJÍTÖK A munka termelékenysé" gének növelése és a termékek önköltségének csökkentése dolgozó népünk legfontosabb feladatai közé tartozik. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy ezeknek a fontos feladatoknak megoldásán megyénk ipari üzemeiben is ezer és ezer fizikai és műszaki dolgozó tevékenykedik; Dolgozóink alkotó- és kezdeményezőkészsége egyre magasabbra emeli technikánk fejlettségét, újítanak, korszerűbb technológiai folyamatokat vezetnek be, hogy elősegítsék az egész társadalom boldogabb, egyre jobb életének kialakulását. A Salgótarjáni Acélárugyárban például Bilek Károly a kapagyártás területén eszközölt újításával évi 457 631 forint megtakarítást ért el. A sodronyüzemben Balázs, Ko- lonics, Nagyfaludi, Eisler és Panpurik elvtársak a csizma- patkó-gyártásra dolgoztak ki új eljárást és alkotó együttműködésük évente közel 100 000 forintos megtakarítást eredményez. De a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói ez év elejétől szeptember végéig összesen 428 különböző javaslatot nyújtottak be a termelékenység növelése és az önköltség csökkentésére és közülük 424 javaslatot már be is vezettek. A gyár dolgozói által benyújtott újítási javaslatok előkalkulált gazdasági eredménye meghaladja a más- félmillió forintot. A Salgótarjáni Tűzhelygyárban az év első felében 46 jelentős újí-' tást vezettek be, s ezek együttvéve mintegy 150 000 forint megtakarítást jelentenek népgazdaságunknak.' De hasonló eredmények vannak a Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban, az erőműnél, a vasötvö- zetgyáriban és üveggyárainknál is. Az itt felsorolt néhány adat az újítás területén elért eredményeknek csak egy része. Azonban már ezek az adatok fényesen igazolják, hogy az a segítség, amelyet újítóink és ésszerűsítőink nyújtanak a népgazdasági tervek teljesítéséhez, a termékek előállítási költségének csökkentéséhez mind egyéni, mind népgazdasági szempontból igen jelentősek. Leszögezhetjük, hogy üzemeink dolgozóinak kezdeményezőkészsége és alkotóvágya kellő segítséggel és támogatással egyre nagyobb szerepet tölt be mindennapi életünkben. Egyes üzemeinknél mégis az tapasztalható, hogy sem a párt, sem a szakszervezeti szervek, sem a gazdasági vezetők nem foglalkoznak kielégítően az újítómozgalommal. Bár a Központi Vezetőség márciusi határozata után az újítók munkájának megbecsülése, segítése terén sikerült kezdeti eredményeket elérni (az acélgyárban, tűzhelygyárban és a két üveggyárban már rendszeresebben foglalkoznak az újítómozgalommal, rátértek az újítókkal való tanácskozásokra), de főképp a bányászat területén még ma is nagy felületesség tapasztalható ezen a területen. A bányaüzemek párt- és szakszervezeti szervei próbálkoznak erőfeszítéseket tenni az újítók megbecsülése és segítése terén, de a gazdasági vezetők vajmi keveset tesznek technikai előrehaladásuk ér- 'ékes mozgalmának kibontakoztatására. Például a mizser- íai ’ üzemegység főmérnöke megkapta a tröszt újítási osztályától a Minisztertanács újítások és találmányok kiszélesítéséről szóló legutóbbi határozatát. Ez a határozat azonban felbontatlanul az asztalfiókba került, anélkül, hogy az üzemnél levő újítókkal, sztahanovistákkal ismertették volna. A szénbányászati tröszt egyes műszaki vezetői is úgy vélekednek, hogy nem érnek rá az újításokkal foglalkozni. Igen súlyos hiba, hogy a szénbányászat területén az üzemi bizottságok újítási bizottságai sem ismerik a Minisztertanács újításokról szóló határozatát. Mindmáig nem tárgyalták meg bizottsági üléseken az ezzel kapcsolatos feladatokat, s így nem is tudják biztosítani az újítók megbecsülését, segítését. Az újítások bürokratikus ügykezelése láttán több újító kedvét veszti, s eí' kedvezőtlen hatással van az újítómozgalom tömeges kibontakozására. Üzemi bizottságaink külön nyilvántartják az újítóbizottságokat, de többnyire ezek is csak papíron vannak meg, munkát nem végeznek, pedig a technika fejlesztése a bányászatban is az egyik legfontosabb feladat. Minden vezető beosztású embernek tudnia kell, hogy az újítók igen nagy segítséget tudnak adni technikai előrehaladásunkhoz, ha velük rendszeresen, céltudatosan foglalkoznak. A SZOT VII. teljes ülése a szakszervezetek elsőrendű feladataként szabta meg az újítómozgalom fejlesztését. Ennek megfelelően kell végeznie minden szakszervezeti funkcionáriusnak munkáját. Legfontosabb tennivalónk most, hogy a legutóbbi két év mulasztásait pótoljuk. Minden üzemben a le^nagyoob segítséget és megbecsülést kell biztosítani az újítók részére. A szakszervezeti és gazdasági vezetőknek arra kell törekedniük, hogy az újítók figyelmét mindig a legfontosabb feladatokra irányítsák; Az újítómozgalom céltudatos irányításának fontos eszközei a pályázatok és feladattervek kidolgozása. Szakszervezeti szerveink megyénk minden üzemében követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy feladattervben határozzák meg azokat a tennivalókat, amelyek megoldásával legjobban hozzá tudnak járulni az üzemek folyamatos tervteljesítéséhez, a különböző gyártási áeak, vagy munkafolyamatok összhangjának kialakításához. A szakszervezetek felelősek azért, hogy a kidolgozott feladatterveket minden dolgozó megismerje. Sokat segíthetnek a szakszervezetek azzal is, ha komplex-brigádokat szerveznek egy-egy fontosabb műszaki probléma megoldására, ha segítik az újítókat és hozzáférhetővé teszik számukra a szükséges műszaki irodalmakat, vagy megszervezik a műszaki tanácsadást; El kell érni, hogy az újítómozgalom irányítása a vezetés gyakorlati ^munkájának szerves részévé váljon. Üzemi bizottságaink ennek érdekében az újítómozgalom irányításával kapcsolatos feladatokkal pótlólag egészítsék ki a kollektív szerződést és állandóan ellenőrizzék, hogy a gazdasági vezetőkre e téren háruló feladatok maradéktalanul megvalósuljanak. Alaposabb és körültekintőbb munkát kell végezni, és nem szabad megengedni, hogy esy-két hónapig, vagy még ennél is tovább elhúzódjék egy- egy újítás elfogadása és hogy az elfogadott újításokat csak hosszú huza-vona után vezetik be, vagy gyakorlatban azokat ne alkalmazzák. Haladéktalanul érvényt kell szerezni a Minisztertanács újításokról szóló határozatának és el kell érni, hogy minden iparágon belül becsüljék és segítsék technikai haladásunk úttörőit. Baksa Sándor SZMT elnök Mit láttunk a termelőszövetkezeti látogatáson? Az elmúlt vasárnap meglátogattuk a tolmácsi tsz-t. Erről a baráti látogatásról szeretnék beszámolni. A tolmácsi Szabadság TSZ- nek 160 kh. szántóföldje van, amit kiválóan művelnek meg. Erről tanúskodik a még kint lévő termés, a kukorica és napraforgó, vagy az őszön vetett búza, rozs és árpa. Káposztájuk fejenként a 8—10 kilogrammot kerülgeti, s a 4 kh. cukorrépaföldjükön 160— 200 mázsa átlagtermés lesz. A szép termés után gazdag jövedelmet is várnak. Már eddig egy munkaegységre 4 kg kenyérgabonát kaptak, de cukor is bőven jut majd munkaegységenként. A bő termés mellett állatállományuk is fejlődik. Növendékállataik olyan szépek, hogy közülünk sokan megirigyelték, s .arról érdeklődtek, lehetne-e venni belőlük. Az állatok téli takarmánya már készenlétben áll nagy kazlakba rakva és silójuk színültig töltve. Baromfiállományuk sem megvetendő, hiszen ez is nagy hasznot hajt szövetkezetüknek. A sertésfiaztatóban szép, fekete, jól gondozott malacok szaladgálnak. Általában amerre jártunk, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy lesz mit a tejbe aprítani az idén a Szabadság TSZ tagjainak. Minden, amit csak láttunk, mind a tagság jólétét szolgálja. S ez a sok minden az övék, senki másé. Dolgoznak is becsülettel. Egymás utón épülnek ú - karos, új házak. Már egyikük sem lakik a régi cselédházban, bár többségük urasági cselédsorból emelkedett boldog tsztaggá. Van miből építeniük. Drajkó Gábor például nemrégen lépett be a tsz-be s ez évben csak a prémiuma 2134 forint volt. Elképzelhető, mennyi lehet a jövedelme! Ilyen életük van ma a volt cselédeknek, ügy hiszem, ha a régi földesúr feltámadna és látná, hogy a kisemmizett cselédekből, zsellérekből mi lett, inkább újra meghalna, minthogy nézze azok boldog életét. Mert vígan élnek és boldogan, ez kétségtelen. Csak egy dologra szeretném felhívni a Szabadság TSZ figyelmét: ültessenek fákat a határba, ne hagyják úgy, ahogy ezelőtt 10 évvel volt — kopáran. Ezzel szépül házuk tája, s az utak szélén szélfogóként is hasznára válnak a fák a tsz-nek. Kurics Gábor Nőtincs. „Örülök, hogy hallgattam a fsamra../' 49 éves özvegyasszony va- I gyök. Hét év óta sokat bete- | geskedtem, azóta két fiam se- ‘ gít a gazdálkodásban, hogy 6 holdas földemet rendesen megművelhessem. Akármilyen kérdésről van szó, mindig közösen szoktuk megbeszélni fiaimmal, mit csináljunk, hogyan intézkedjünk. Egyik nap az a fiam, aki a helyi földművesszö vetkezetnél dolgozik, azzal jött haza, hogy „édesanyám, kössünk kukorica értékesítési szerződésit az állammal”. Én azelőtt ilyen szerződésről nem hallottam, ezért elmagyarázta.ttam magamnak, miről van szó. A magyarázat biztatóan hangzott, de azért nem döntöttem mindjárt. „Tényleg jó lesz ez nekünk, fiam?“ — kérdeztem egy kis aggodalommal. „Hogyne lenne jó, ha én mondom, édesanyám!“ _ — válaszolta. „Meg aztán mit szólnának az emberek” ha éppen az én anyám nem szerződne, amikor én gyűjtöm a szerződéseket” — tette hozzá. Most, már nem mondtam ellent. Elhatároztam, hogy 1200 négyszögöl kukoricavetésem után 4 mázsa kukoricára kötök szerződést. Úgy is lett. És most már nagyon örülök, hogy hallgattam a fiamra. A 4 mázsa után rögtön megkaptam a 400 forintot, a másik' 400-at pedig akkor fizetik ki, amint beadom a kukoricát. S ami a legjobb; jövőre kapok utalványra cserepet és kijavíttathatom a házunk tetejét. Előre örülök neki, müyen szép lesz a ház a friss, piros cserepekkel. Egészen újjászületik majd. A szerződés mellett nyugodtan teljesíthetem 143 kg-os beadásomat, a maradék pedig elég lesz arra, hogy disznónkat meghízlaljam és libáimat is rendesen megtömjem. Arra is gondolok, hogy én becsületesen válaszoltam kormányunk felhívására és erőm- höz képest hozzájárultam ahhoz, hogy elegendő hús, zsír kerüljön a városi dolgozók háztartásába. Ez a megnyugtató érzés esik talán a legjobban! özv. Dénes Mihályné Kétbodony; SEGÍTSENEK A EÖLDMŰVESS2ÖVETKEZETEK IS SZERZŐDÉSKÖTÉSEKÉ! Nagy feladatok várnak • földművesszövetkezetek dolgozóira a sertéshizlalási és kukoricaértékesítési szerződések megkötésével kapcsolatban. Nekik kell ismertetni a szerződéskötések módját, feltételeit, s ami ennél is fontosabb: meg kell magyarázniok dolgozó parasztságunknak, mi a jelentősége a népgazdaság, a dolgozók zavartalan ellátása szempontból a kormány intézkedésének. Azokban a községekben, ahol jó az együttműködés a tanács és a földművesszövetkezetek között, megfelelő eredmények születnek. Példamutatóan Jialad a szerződések kötése Honton, Ipolyszögön, Szandált és Cserháthalápon. Arra kérem földművesszövetkezeti dolgozóinkat, vegyék nagyon-nagyon komolyan fontos megbízatásukat. Ne felejtsék el egy pillanatra sem, hogy az ő munkájuktól is függ, hogy megjavuljon a városi dolgozók hús- és zsírellátása. Mutassanak személyesen is példát, ne sajnálják az időt és a fáradságot arra, hogy hogy szorosan együttműködve a falvak pártszervezeteivel és tanácsaival minden egyes dolgozó parasztot meggyőzzenek e szerződéskötések politikai jelentőségéről és előnyeiről. Ne engedjük, hogy megyénk elmaradjon! Kövessünk el mindent a szerződéskötések sikeréért! Piiinyi László Földművesszövetkezetek Nóg- rád megyei szövetkezeti központja.; 18*—19 éves kékoverálos fiatalemberek kormányozzák a gépeket. Fejükön négyzsinóros diáksapka. Az ő akaratuknak engedelmeskedik az esztergapad acélforgácsot szelő kése, a vaslemezbe süllyedő fúró, a 'gyalugép — minden. A 10-es számú Salgótarjáni Gépipari Technikum IV. B. osztályának 24 tanulója készül az életre. A gépműhely közepén esztergapad áll. Most alakul, formálódik. 24 szorgos diákkéz alakítja, formálja. A diákok ceruza és toll helyett most kalapácsot, vésőt, vasi űrászt vettek a kezükbe, munkaruhát öltöttek magukra, hogy — mint mondani szokás — az elméletet összeházasítsák a gyakorlattal. A vésőgép mellett Járja István ül. Önhalomból jött fel a technikumiba. Ö volt itt az első őrhalmi. Szülei a felszabaA HOLNAP TECHNIKUSAI KÖZÖTT 1— Mikor és hogyan határozta el, hogy tovább tanul, hogy technikus lesz — kérdezzük. — Amikor nyolcadikba jártam. kezembe ákadt egy könyv, amelyik gépekről, meg a gyári munkáról szólt. Nagyon megtetszett. Sokszor elolvasgattam. Aztán elhatároztam, hogy beiratkozom ide a technikumba. Ennyi volt az egész.;: Ezt mosolyogva mondja: ennyi volt az egész. Hiszen olyan természetes ez már nálunk. Valaki elhatározza, hogy tovább tanul és ki akadályozza meg ebben? — M'ég amikor elsős voltam. édesapám minden hónapban kétszer is meglátogatott — folytatja. — Hogy megy a sorod, fiam? Ez volt az első szava. — Most már ritkábban jön? — Igen. Tudja, hogy itt aztán egy gyárban hasznosítani az itt tanultakat.. > Búcsúzunk, s ő még utánunk SZÓI; két idősebb, tapasztalt „vasas“, Szőke Gyula és Varga Imre. Öröm látni, tudni, hogy a holnap technikusainak feljárja István a készülő esztergapad egyik alkatrészét vési. (Foto: Gáspár) Lázasan dolgoznak a IV. bé-sek, hogy mielőbb elkészülhessen az új esztergapad dulós után kapott 4 holdon gazdálkodnak és nagyon boldogok, hogy fiuk technikus lesz. megvan mindenem. — Milyen tervei vannak? — Szeretném jó bizonyítvánnyal elhagyni az iskolát, és ■— Azt hiszem, nem vallóik szégyent, a felkészüléssel nem lesz baj... — és újra vésni kezd. Janák Elemér a IV. B legjobb tanulója. Balassagyarmatról jött a technikumba. Éppen egy Ózdról kapott gyalugép beállításával foglalatoskodik. — Örülök, hogy ezt a szakmát választottam — mondja. — Édesapám is vasas, én is az leszek. — Amikor hazalátogat, szoktak-e az édesapjával szak' mai kérdésekről beszélgetni? — Bizony gyakran vitatkozunk. A vitában még többször alul maradok, de remélem, már nem sokáig..: A gyakorlati életre készül ez a 24 fiatalember. Mozdulataik fölött — amelyek egyre hatá- rozottabbak, napról napra ma- gabiztosabbaík — ott őrködik készülése nincs a véletlenre bízva. — Megtanítjuk veilük a legfejlettebb termelési módszereket is — mondja Szőke elvtárs. — Rövidesen bemutatjuk nekik például az örvénylő menetvágást, meg a Koleszov szélesvágást. Tanulóinkkal rendszeresen ismertetjük az Újítók Lapját. Azt akarjuk, hogy esztendőről esztendőre nagyobb tudású, sokrétűen képzett fiatal hagyja el ezt a technikumot. Közel másfélszáz technikust nevelt már ez az iskola. És túlzás nélkül mondhatjuk: valamennyien megállták helyűket. Az ország minden részébe eljutottak és munkájuk világosan bizonyította: a tarjáni gépipari technikumban jó keI zekben van a fiatalok nevelése. Az életre, a munkára nevelik őket; (kiss)
