Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)

1955-09-24 / 75. szám

2 1355. szeptember 24. SZABAD A4M.KÁD Szoros együttműködés a műszaki fejlesztés érdekében... Csávázzuk a vetőmagot! Minden vetőmagvat a ve­tés előtt meg kell csávázni, mert csak a tiszta és csá­vázott vetőmagtól várha­tunk jó termést. Ha nem csávázunk, úgy járunk, mint Kocsis Vencel, balassagyar­mati dolgozó paraszt, aki az elmúlt évben nem csá­vázta a gabona vetőmagját, s így gabonájának majd­nem 15 százaléka pusztult el. A lícárt az üszöggomba okozta. Az üszöggomba súlyos szemveszteséget okoz és rontja a minőséget. A gombabetegségek, ellen legjobban csávázással vé­dekezhetünk, amely történ­het nedves, vagy száraz csá­vázással. A nedves csává- zásnál a csávázószer a csá- vázás ideje alatt, míg a szá­raz csávázásnál a talajban fejti ki hatását. Megyénk területén legjobban elter­jedt mód a kádcsávázás. Csávázószefként pedig a rézgálicot használják. Leg­megfelelőbb az egy százalé­kos oldattal egy negyed­óráig történő csávázás. Tö­ményebb oldattal nemcsalk felesleges, hanem káros is csávázni, mert a vetőmag csirázótképességét rontja. A rézgálicos csávázáson kí­vül igen ajánlatos „Higosan“ higanyos permetezőszerrel csávázni. Előnye, hogy az előírt töménységű oldat használata és a csávázási idő betartása mellett, nem csökkenti a vetőmag csírá- zási képességét, sőt serken­tő hatású, így a csávázási meggyorsítja. A „Higosan“ nedves csávázószerből átla­gosan egy mázsa vetőmag csávázásához 10 dekagramm szükséges. Minden egyes egyénileg dolgozó paraszt és vala­mennyi termelőszövetkezet érdeke a vetőmag csávázá- sa. Jó példával járnak elől ebben a karancssági Alkot­mány, a ceredi Búzakalász, a keremesényi Dózsa ter­melőszövetkezeteik, ahol már szakszerűen és rendszeresen történik a vetőmag csává- zása. De nagyon sok még megyénkben az olyan tsz és főként egyénileg dolgozó pa­raszt, alkik nem fektetnek nagy súlyt a kifogástalan vetőmag biztosítására. Az üzemeikben, gyárakban és bányákban, fizikai és műszaki dolgozókat, párttagokat és pár- tonikívülieket egyaránt az a lelkesítő feladat fűti, hogy tu­dásukkal és gyakorlati tapasz­talatukkal minél jobban hoz­zájáruljanak a korszerűbb ter­melési módszerek kialakításá­hoz, a jobb munkaszervezésé­hez. A termelés korszerűsítése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltségcsök­kentés nem kis feladat. Hely­telen lenne, ha azt tartanánk, hogy az ezzel járó bajok és gondok kizárólag a műszaki dolgozók feladatát képezi. Igen helyes az a módszer, ami a kisterenyei bányánknál ta­lálható. Itt ugyanis a műszaki intézkedési tervek kidolgozá­sához, gyakorlati megvalósítá­sához a párt, szakszervezet és DISZ-szervezet is minden tá­mogatást megad. Györki Béla elvtárs. a kis­terenyei bányaüzem párt- szervezetének titkára, a párt- szervezet vezetőségével kar­öltve azon dolgozik, hogy az üzem összes kommunistáit és pártonkívüli dolgozóit bevon­ja az üzemfejlesztés problé­máinak megoldásába. A párt­vezetőség intézkedési tervet dolgozott ki, amely szerint még az elmúlt hónap elején, kibővített vezetőségi . ülésen beszélték meg a műszaki fej­lesztés feladatait. A kibővített vezetőségi ülésre meghívták a legjobb szta­hanovistákat, műszaki ve­zetőket és újítókat. Ezt követően népnevelő érte­kezletet tartottak. A népneve­lőkkel megbeszélték, hogy hó- gyári mozgósítsák a dolgozókat minél több. a műszaki fejlesz­tést szolgáló javaslat megtéte­lére. A pártszervezet ezután aktívaértekezletet tartott, ame­lyen a kommunisták és pár- tcnkívüliek, fizikai és műsza­ki dolgozók egy egész sor ja­vaslatot tettek a termelés fo­kozásának elősegítésére. a termelés korszerűbbé tétele ér­dekében. Sándor Illés Rámán lőmester javasolta: mivel a csigakúti bánya nagyon vizes és az üzemet állandó vízbetö­rés fenyegeti, (ami tönkreten­né a vágatot) ennek elkerülé­sére baloldalon készítsenek egy légvágatot. Ezen keresztül a vizet le lehetne vezetni, mi­nek következtében a fővágat és a bányarész mentes lenne a víztől. Lévai elvtárs kitérők létesítésére tett javaslatot, hogy a szállításnál jelenleg meglévő hibákat ezzel a jövő­ben megszüntessék. Joó Gyula elvtárs. a tordasi üzemből azt javasolta, hogy mivel az egyes telep jobboldali eresz­kéjében nagy a nyomás és a jelenlegi biztosítás gyenge, egy 50 méteres szakaszon moll ívvel biztosítsanak. Ezenkívül még több hasz­nos javaslat hangzott el az atk- tívaéntekezleten, amely előse­gítette az üzem műszaki in­tézkedési tervének kidolgozá­sát. Az aktívaértekezleten a pártvezetőség javaslatá­ra megválasztottak egy bi­zottságot, amelynek feladata lesz a dol­gozók által a termelés növe­lése érdekében benyújtott ja­vaslatok és újítások felül­vizsgálása és a javaslatok végrehajtásának ellenőrzése. A bizottságban helyet kaptak a párt. szakszervezet, DISZ- szervezet és a műszaki veze­tés képviselői. A pártszervezet vezetői ezen­kívül segítséget nyújtanak a tervbevett műszaki intézkedé­sek végrehajtásához is. Györ­ki elvtárs, a kisterenyei üzem párttitkára a bányajárás előtt rendszerint megnézd a műsza­ki intézkedési tervet, megbe­szélést folytat az üzemvezető­séggel és arra a bányarészre megy el. ahol éppen az intéz­kedési tervben szereplő napi feladatokat végzik. A kistere­nyei bánya nyomásviszonyai olyanok, hogy helyenként a folyamatos termelés szempont, jából moll ácsoiattal. vagy TH gyűrűvel keld biztosítani. A biztosításnak ez a módja ez­előtt ismeretlen volt a kiste­renyei bányászok előtt, éppen ezért kezdetben idegenkedtek is tőle. A párttitkár és az ÜB. elnök felvilágosító munkája nyomán ma már zavartalanul folyik a TH gyűrűik és a moll ácsoiattal való biztosítós. A pártszervezet mellett a szakszervezet és a DlSZ-szer- vezet vezetői is fontos fel­adatuknak tekintik, a műszaki intézkedési tervek sikeres végrehajtásának elősegítését. A műszaki intézkedési tervben szereplő vógatki- hajtások meggyorsítására párosversenyt szerveztek a dolgozók között. A szakszervezet intézkedési terve szerint az előbbi 6—8 csapatnál folyó párosversenyt folyamatosan 25—30 csapatnál szervezi meg. Kakuk ifjú Pál szakszervezeti munkavédelmi felelős a műszaki intézkedési tervben szereplő feladatok fi­gyelembevételével rendszere­sen megtartja a havi szemlét. A legutóbb Kovács István bá­nyamérnökkel járta végig az üzemet és az észrevételeket mindjárt a helyszínen meg is beszélték. A műszaki intézkedési ter­vek megvalósítása érdekében a DISZ-szervezetek vezetői is tervbe vették, hogy az üzem­nél dolgozó ifjúmunkások 80— 95 százalékát megnyerik a szo­cialista versenynek, és az év végére összesen nyolc DISZ- brigádot szerveznek. A pártszervezet irányítása mellett, a szakszervezet és a DISZ-szervezet vezetői is rend­szeres kapcsolatot tartanaik fenn az üzem gazdasági veze­tőivel és arra törekszenek, hogy a termelés korszerűsíté­se terén az üzemek előtt álló feladatok megvalósításához minél nagyobb segítséget biz­tosítsanak. A pártszervezet, szakszerve­zet, DISZ-szervezet és műsza­ki vezetők közös és jó együttműkö­désére különösen nagy szükség van most, amikor a második ötéves terv előkészületeinek és zökkenő- mentes megindulásának nagy föladatai vaunak napirenden. A jövőben feltétlenül ápolni kell ezt az együttműködést, hogy a jövőben az ötéves terv célkitűzései napról napra meg­valósuljanak. Orosz Béla iZflBflh NÚGRflD Tanút, hogy hasin ns tagja tehessen a tcrmelösaöeetheaetneh Az elmúlt télen gazdasági tanfolyamot rendeztek közsé­günkben, ezen a hallgatók az oktatás mellett díjtalanul kap­tak segédeszközöket is. 40 ál­landó és 10—15 vendéghallga­tóval indult a tanfolyam. Rendkívül sok érdekes és 'hasznos tudnivalóval ismer­kedtem meg ezeken az előadá­sokon. Azóta már jónéhány hónap telt el, de most mutat­kozik meg igazán, hogy érde­mes volt tanulni. A tanfolya­mon hallottakat ugyanis a gyakorlatban is megvalósítot­tam 800 négyszögöles háztáji földünkön, amelynek gondozá­sát édesapám — aki a tszcs- ben dolgozik — rám bízta. Munkámat a gyümölcsösben kezdtem, alapos tisztogatással, majd trágyázással. Ez utóbbi­hoz érett istáliótrágyát hasz­náltam, s még rügyfakadás előtt megpermeteztem a fákat. Ezután felástam, elgereblyéz­tem a talajt és víztárolás cél­jára több csatornát létesítet­tem. Virágzás után háromszor is permeteztem a gyümölcsös­ben, férgek és pézsmagombák ellen. Az eredmény az lett, hogy Nagylócon ma senkinek sincs szebb, féregmentesebb gyümölcsöse, mint nekünk. Konyhakertet is létesítettem, 200 négyszögölön. A rendes trágyázás mellett kiültetés után tövenként még egy-egy evőkanál műtrágyát is szórtam a palántákhoz. Amikor nem volt eső, naponta megöntöztem a növényeket, s öntözés után rögtön kapáltam is, ezzel a ta­lajt állandóan gyommentesen és porhanyósan tartottam. Nö­vényeim ezáltal 120 cm-re is megnőttek, s igen sok és szép paradicsom, paprika, uborka és káposzta termett a kertben* A jó eredmények láttán el­határoztam, hogy most télen ismét jelentkezem szaktanfo­lyamra és még szorgalmasab­ban tanulok, mint tavaly. Ha ezután befejezem a tanfolya­mot, bátran beléphetek én is a termelőszövetkezetbe, ahol — mivel a rámbízott terület is nagyobb lesz — még jobb lehe­tőségek nyílnak a tanultak fel- használására, gyümölcsözteté- sére. Balázs Rózsa, Nagylóc* Kérés a MÁVAUT-ho* Amiről most a Szabad Nógrádnak írok, ez nemcsak az én ügyem: tíz ember ügye. Mi valamennyien Nagybátony különböző üzemeiben dolgo­zunk és Etesen lakunk. Rau- aknáig jön be értünk az iná- szói járat. Karancsalján pedig át kell szállnunk a Bocsárla- pujtő—nagybátonyi járatra. Ez meglassítja, megnehezíti hazajutásunkat, ráadásul, ami­kor már hűvösebb idők jár­nak, fázunk is a várakozás ideje alatt. Arra kértük hát a Nógrádi Szénbányászati Trösztöt, in­tézze el nekünk, hogy vagy be­járjon az inászói járat velünk, falusiakkal a faluba, vagy — ami még helyesebb lenne — indítanának Etesről is járatot, s ez vinné el a karancsaljaia- kat is. Levelünket még június 29-én elküldtük a trösztnek, de azóta sem intézkedés nem történt, sem választ nem kap­tunk. Pedig kértük a levélben, hogy akkor is válaszoljanak, ha valami ok miatt egyelőre nem lehetséges az intézkedés, hogy legalább tudjuk, mihez tartsuk magunkat. A trösztnél azonban úgy látszik nem vet­ték figyelembe sorainkat. Most a Szabad Nógrád útján a MÁVAUT-hoz fordulunk, Szeretnénk, ha mire beáll az őszi és téli hideg, orvosolnák panaszunkat, s bennünket is egészen bevinnének a faluba, hogy ne kelljen fagyoskod- nunk, várakoznunk műszak után. Az utazási költséget úgyis megfizetjük, tehát a MÁVAUfT sem károsodna az etesi munkásjárat által. Gyurkó Jenő vájár, Etes, BÍRÓSÁG ELŐTT A.kik tönkretették a Miis térén tjei Állatni Gazdaság áll a tál latnán gát Négy férfi áll a megyei bíró­ság tárgyalótermében a birák emelvénye előtt. Ha külsejük­kel, magatartásukkal akarjuk jellemezni őket, körülbelül ezt mondhatjuk róluk: Vasanics Dezső, az elsőren­dű vádlott, alacsony, vékony, őszülő férfi. Térdnadrágja alól sovány lábszár kandikál ki. Keskeny, csontos arcából csak bozontos szemöldöke és horgas karvalyorra figyelemre méltó, amely gúnyos kifejezést ad vo­násainak. Amikor kérdezik, színtelen fahangon válaszol. Valószínűleg ugyanilyen szenv­telen hangon adta ki annakide. jén azokat az utasításokat is, amelyekért idekerült s ame­lyekről sok szó lesz a továb­biakban ... Falfehér, beesett arc, szög­letes, kiugró csontok, nagy, erős termet — ez Lázi Károly, a bűnper másodrendű vádlott­ja. Kimért, korrekt mondatok­ban beszél, mintha ezzel akar­ná becsületességét bizonyíta­na. Vajon érzi-e, hogy túlsá­gosan késői időpontot válasz­tott erre?! Somogyi Dénes szálfaterme- lű, testes, jóképű fiatalember. Bár arca a vizsgálati fogság­ban kissé megsoványodott, el- színtelenedett, könnyű elkép­zelni, hogy nemrégiben még kicsattanóan piros, kövér arc­cal, zsíros tokával járkálha­tott a világban ez a jólmegter- mett férfi. Akkor még fellé­pése, mozgása is biztosabb, dölyfösebb lelhetett: itt most csupa alázat, hódolatteljes tisz­telet az egész ember. Minden második mondatát így kezdi: „Bíró úr kérem ... Tessék el­hinni, bíró űr..Somogyi Dénesnek a történtek után azonban nehéz hinni. Sőt, nem is lehet, hiszen a tanúvallomá. sokból lépten-nyomon kiderül, hogy a hizelgős zengő hang, az udvarias, síma modor — hazudik. Ártalmatlan, tutyi-mutyi öregnek látszik Varga János, a negyedik vádlott. Valójában nem is olyan öreg, totyogó já­rása nincs arányban korával. Apró szemeinek alamuszi pil­lantása ijedten rebben egyik arcról a másikra. Hangja olyan halk, hogy sokszor maga a ta­nácsvezető bíró sem hallja. Igaz, válaszai amúgy sem ér­dekesek. hiszen jóformán min. den kérdésre ugyanazt mo­tyogja: „Nem tudom... Nem emlékszem.. Persze, nem nagyon akar emlékezni a másik három sem. Színlelnek, alakoskodnak. Ügy állnak, úgy mozognak, úgy be­szélnek, hogy minél jelenték­telenebbnek és főleg minél ártatlanabbnak lássák őket- Nem lenne hát értelme, ha külsejük, mentegetődző sza­vaik, megtévesztő mellébeszé­lésük alapján próbálnánk vé­leményt formálni róluk. Ha pontosan akarjuk tudni, kik ezek az „ártatlan“ emberek, másutt kell kezdenünk az is­merkedést velük: a Kisterenyei Állami Gazdaságban, ahol az idén tavasszal történt lelep­lezésük előtt vezető állásokat töltöttek be. Vasanics Dezső, mint főagronómus az állatte­nyésztést irányította. Lázi Ká­roly a tejházat, Somogyi Dé­nes az egyik farmot, majd ké­sőbb üzemegységet, Varga Já­nos pedig a gépcsoportot ve­zette. Működésük évekig tar­tott. Hogy milyen eredmény­nyel, arról most a bírósági tár­gyalás készít mérleget a me­zőgazdasági szakemberekből álló vizsgálóbizottság jelenté­se, a tanúk vallomása és a be­szerzett bizonyítékok alapján. Már a tárgyalás első óráiban kiderül, hogy gyűlöletes, kezet ökölbeszorító, becsületes em­berek számára felháborító az a kép. amely a négy elvetemült ember bűntettei nyomán bon­takozik ki. A kisterenyei gazdaságnak, mlnt az állami gazdaságoknak általában, az volt az egyik leg­fontosabb feladata, hogy élen­járó módszerekkel kiváló ál­latfajtákat tenyésszen ki a ter­melőszövetkezetek és az egyé­ni gazdák számára. 1950-ben többszáz állatból álló szarvas­marhatörzset vett át a gazda­ság továbbtenyésztésre. A mar­hák akkor egészségesek, jól­tápláltak voltak. Három évvel később, az első tüdőszűrővizs­gálatkor kiderült, hogy azóta az állatok 10 százaléka meg­kapta a gümőkórt. Egy évvel később már az állomány 40 százalékán állapították meg a tbc-t. Idén tavasszal pedig a fertőzöttség aránya 60—70 szá­zalékra emelkedett... A tüdővész természeti csa­pás ugyan, de ma már nem állunk védtelenül vele szem­ben. Amikor először jelentke­zik, az állatok szigorú elkülö­nítésével, a megfelelő egész­ségügyi rendszabályok követ­kezetes alkalmazásával meg lehet akadályozni továbbter­jedését. Mindezek végrehajtá­sára különben miniszteri uta­sítás is van, ennek értelmében legkésőbb 1953. júliusáig min­den állami gazdaságban el kel­lett különíteni a tüdővészes marhákat. Kisterenyén ez nem történt meg sem akkor, sem később. „Nem volt helyünk, új istálló­kat sem tudtunk építeni, ezért nem hajtottuk végre az utasí­tást" — mentegeti magát a bí­róság előtt Vasanics. A szak­értők azonban meggyőző, min­den mellébeszélést megcáfoló tényekkel bizonyítják, hogy új istállók létesítése nélkül is meg lehetett volna oldani az elkülönítést még kezdetben, amikor a fertőzöttség kisebb arányú volt. Mivel azonban a vádlottaknak eszük ágában sem volt, hogy intézkedjenek, odáig fajult a gazdaságban a helyzet, hogy a szarvasmarha­állomány 70 százaléka feleér­tékűre csökkent, hiszen a gü- mőkóros tehenek továbbte­nyésztésre alkalmatlanok, csu­pán húsértékük van. Utódaik is gyenge szervezettel jönnek a világra, s öröklik a hajla­mosságot a tüdővészre. Mindez — figyelembe véve a terenyei marhaállomány számát —több százezer forintos kárt jelent az államnak, a dolgozóknak- Az anyagi károsodás azon­ban csak egyik része a dolog­nak; Nem lehet forintokkal mérni azt a veszélyt, amelyet a tüdővészes állatok teje jelen, tett. Ezt a tejet ugyanis a gazdaságban összekeverték az egészséges állatok tejével, s úgy adták át a pásztói Tejipari Vállalatnak. Ez még hagyján, mert a vállalat pasztörizálta a tejet, s így az elvesztette fer­tőzőképességét, de a gazdaság dolgozói még minden fertőtle­nítés nélkül kapták meg tej­járandóságukat a tejházból. „Kérem, figyelmeztettük őket, hogy forralják fel“ — védeke. zík Lázi László volt tejházke- zelő olyan lelki nyugalommal, mintha meg lenne győződve arról, hogy ezzel az állítóla­gos figyelmeztetéssel ő már teljesen eleget is tett kötele­zettségének. Pedig ha a tbc-s tej nem okozott felmérhetet­len kárt emberéletben, a dol­gozók egészségében, az ártat­lan, mit sem sejtő kisgyerme­kek tüdejében, az csupán a szerencsés véletlennek, nem a vádlottak gondosságának kö­szönhető! Ök a kisujjukat sem mozdították a veszély elhárítá­sára. Az már aztán nem is meglepő az előzmények után, hogy a tanúvallomások bizony­sága szerint Láziék a borjak­nak is fertőzött táplálékot ad­tak, továbbá a beadásra szánt tejszínt fölözött tejjel, a teljes tejet pedig vízzel hígították rendszeresen. így „teljesítet­ték“ tejbeadási tervüket, így jutottak többízben jogtalan prémiumhoz. Még 1952-ben jelent meg az a miniszteri utasítás, amely el­rendelte, hog^ az állami gazda­ságoknak egy éven belül át kell térniök a mesterséges bor­júnevelésre. Megfelelő anyagi eszközöket, kellő hitelkeretet is biztosított erre a célra a ren­delet, csupán az igényeket, az építkezési és edényszükségletet kellett bejelenteni. Kisterenyéről nem jelentet, tek semmit, nem kértek sem­mit. Vasanicsnak kisebb gond­ja is nagyobb volt a mestersé­ges borjúnevelés bevezetésé­nél. Ehelyett meghonosított — bármiféle engedély nélkül — egy olyan módszert, amely el­lentétben áll a haladó állat- tenyésztéssel, tehát nagyüzemi alkalmazása tilos. Ez a mód­szer: a dajkatehenészet. Lé­nyege az volt, hogy születése után a borjút elvették anyjá­tól — amelyet aztán fogyasz­tás céljára fejtek — és átad­ták az úgynevezett dajkate­hénnek. Dajkának olyan álla­tokat jelöltek ki, amelyek elő­rehaladott vemhességük mi­att már csupán két-három, sőt nem egy esetben mindössze egy (!) liter tejet adtak na­ponta. Ezzel a táplálékkal kel­lett beérniök a szerencsétlen kis borjaknak! (A gazdaság könyvelési jelentéseiben vi­szont úgy tüntették fel, mintha a borjak a természetes szop­tatásnál előírt napi 9 liter te. jet fogyasztották volna el.) Persze, a hiányos táplálkozás miatt a borjúk elcsenevésze­sedtek, fejlődöképtelenné váltak. Dajkáikat is megvi­selte az elles előtti utolsó pil­lanatig tartó szoptatás és be­teg, csökött utódaik születtek. Ráadásul Vasanicsék nem ér­ték be a dajkatehenészet által okozott kárral, hanem olyan szakszerűtlenül, rendszertele­nül és hiányosan látták el ta­kármánnyal az állatokat, hogy hároméves üszőik közül alig néhány érte el az 500 kilo­grammot. a többi meg sem kö­zelítette a koráihoz képest normális súlyt, sőt igen sok még a 250 kilóig sem jutott eb Tbc-fertőzés, dajkatehené­szet, rossz takarmányozás —> íme. így gazdálkodtak Vasa­nicsék a rájuk bízott értékek­kel. Ezzel „mutattak példát* a termelőszövetkezeteknek é9 egyénieknek, ezzel segítették a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, ilymódon tenyész­tettek szarvasmarha törzsállo­mányt! De ez még nem minden. Bűnlistájukról sorrakerül az elhullások eltitkolása is. A bí­ró kérdéseire hosszas köntör­falazás után Vasanics, Lázi és Varga végül kénytelenek ki­nyögni, hogy több esetben a szabályok ellenére nem jelen­tették a borjak elhullását, ha­nem pótolták az elpusztult ál­latokat a friss eilésekből. Ter­mészetesen olyan „fekete“ el- lésekről van szó, amelyekről — ugyancsak törvénytelenül —> nem vettek fel ellési jegyző­könyvet. Hogy mikor, mennyi* szer hamisították meg az elhul- lási és ellési statisztikát, azt ma már szinte lehetetlen meg­állapítani. mivel a vizsgáló bizottságnak csak az utóbbi két év számadásai — tegyük hozzá: jórészt hamis számadá­sok — álltak rendelkezésére a gazdaságban. A régebbi ada­tokat, kimutatásokat megsem­misítették a vádlottak, amikor megneszelték a vizsgálatot. — Átadtuk az iratokat a pa­pírgyűjtés alkalmával a MÉH- nek — álszenteskedik Vasa­nics, mintha nem tudná, hogy a törvény értelmében a köny­velési bizonylatokat legalább tíz, a bérelszámolási aktákat pedig legalább öt évig meg kell őrizniök a vállalatoknak, in­tézményeknek. Dehát hiába tüntették el az áruló nyomok egy részét, raj­tuk ez sem segít. Minél több tanú tesz vallomást minél több szakértő mond véleményt, an­nál világosabb az ügy. És an-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom